!

Válogatott novellák zóna

>!
sophie P
Válogatott novellák

Örkény István: Lila tinta
Teljes szöveg (a végén olvasói levelek és önkritika, stb): https://reader.dia.hu/epub-reader.html…

„Scharl Géza – az a bizonyos mérnök, Gallináék társbérlője – két héttel ezelőtt levelet írt Nyíracsádra az öccsének, az ottani termelőszövetkezet agronómusának: "Sajnos az csak legenda Bandikám, hogy a mi családunkban nem szokás elveszteni a fejünket egy nő miatt. Én három hónapja nem alszom, mert ott érzem őt a szomszéd szobában. Már a járása is olyan, hogy az valami feledhetetlen: príma haja van, remek lába, de a járása egyenesen kétségbeejtő.”

– - –

„A pofon a Házastársak sikerére jött ráadásnak. A Lila tinta címmel írt novelláját, amelybe belecsúszik némi erotika, a kor kultúrdiktátora, Révai József 1951-ben mint polgári csökevény szöveget megbélyegzi. "A Lila tinta, írja Révai, Örkény elvtárs munkásságában sajnálatos visszaesés. (…) Egy író, aki még tudta írni a Házastársakat, amely minden gyengesége és fogyatékossága ellenére becsületes, derekas, eszmei mondanivalójában helyes munka, hogyan tudta megírni egy-két évre rá ezt a novellát? Mindegy Örkénynek, hogy mit ír? Tudja ezt is és azt is? Csak rutin kérdése neki az irodalom?” És ezzel a kitüntetett státusznak vége."
(Háy János: Kik vagytok ti? – 553. oldal – 27. Egypercnyi öröklét)

Kapcsolódó könyvek: Örkény István: Novellák · Háy János: Kik vagytok ti?

Örkény István: Novellák
Háy János: Kik vagytok ti?
>!
sophie P
Válogatott novellák

Nem éppen novella, de szerintem belefér.
Odze György: Első novellám
https://nepszava.hu/3032660_elso-novellam

„Harmadikos középiskolás koromban – 1966-ot írtunk – már érett írónak éreztem magam. Klasszikusokat olvastam, úgy éreztem, ilyen könyveket én is tudnék írni, sőt a Hamletet még jobban. Volt már írógépem is, egy-két színdarab is elkészült. Aztán megláttam a Magyar Rádió pályázati felhívását „Így írunk mi” címmel, fiatal, kezdő novellistáknak. Ez kell nekem, gondoltam.

Kapcsolódó alkotók: Odze György

>!
sophie P
Válogatott novellák

Valamiért spoiler félre volt ez nekem téve a kisfüzetbe spoiler gondosan hajtogatva.

Bächer Iván: A túlfőző

    A magyar nyelv értelmező szótára szerint – idézem – brácsás az, aki tud, vagy szokott brácsán játszani.
    Nagy igazság lehet ez, mert a szótár vagy öt kiadását néztem át, és ez a terminus technicus rendületlenül dacol az idők változásával.
    Kétféle a brácsás tehát: az egyik tud, a másik szokott.
    Nem lenne nagy a baj, ha csak a brácsásokkal lenne ez így.
    De sajnos így van ez az írókkal, szerkesztőkkel, tanárokkal, tetőfedőkkel is. (Csak a politológusok mások: ők valamennyien, kivétel nélkül értenek ahhoz, amit csinálnak.)
    De a konyhában ténykedők, bizony a brácsásra hajaznak.
    Mert a konyhában is kétféle az ember: az egyik tud főzni, a másik szokott.
    Ez utóbbinak aztán számos alfaja ismeretes. Van, akit rávisz valami kényszer a főzésre, és utálkozva, magamagát szinte megvetve kotyvaszt. Van, aki – hiába szorgos, igyekvő, sőt lelkes is akár – szürke és ízetlen a konyhában is. Van aztán, aki túlfőz.
    Szeret főzni ez, és tud is, pontosabban tudna, ha nem csinálná túl a dolgot. De túlcsinálja. Túlfőzi a kosztot mindig.
    Párolt káposztája egészen elsőrangú lenne, ha nem locsolná agyon borral mértéktelenül. Húslevében benne van minden, ami kell, de zavaros lesz a végén, mert furtonfurt belekavar, nem bírja megállni, hogy ne nyúlkáljon, fontoskodjon, kavarásszon – túlfőzi levesét.
    Jó sóskája olyan savanyú lesz, hogy kicsapódik a nyál a szájból, húsa cafatokra fő, bablevesében a kanál megáll.
    Egyedül pörköltet tud csinálni jót a túlfőző, a pörköltnek minden mindegy ugyanis.
    De minden egyebet túlfőz ő.
    Salátáját, ami isteni lenne amúgy – az első falat után lehet vinni a csap alá, átmosni alaposan, és kezdeni újra.
    Mert ehetetlenné ecetezte persze.
    Nehéz a túlfőzőt nevelni.
    Érzékeny lélek, hisz igyekszik, jót akar. Csak éppen túl akarja a túl jót.
    Óvatosan, finoman kell kezelni szegényt.
    Először csak mondani, hogy – bár salátája isteni – ecetet ne tegyen bele, mert fáj a gyomrunk, azt adagolja ki-ki maga.
    Szót fogad, mert jámbor lélek a túlfőző általában, de akkor meg úgy elsózza a zöldet, merő akarásból, hogy kiveri az első falatra, kiveri a szájat a ragya.
    Legokosabb venni az ilyennek egy ügyes és gusztusos kis asztali szettet, amelynek fémtalapzatába beleállítható két kis üvegcse, egyikben olajjal, másikban ecettel, aztán tartóban só, bors, esetleg oregano, és meggyőzni a túlfőzőt, hogy nincs annál demokratikusabb, mintha ki-ki maga ízesíti a salátáját.
    Nem mindenütt kapható persze efféle alkalmatosság, vagy tucatnyi boltot is végig kellett járni, mire találtak nekem egy ilyet.

Kapcsolódó könyvek: Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab

Kapcsolódó alkotók: Bächer Iván

5 hozzászólás
>!
sophie P
Válogatott novellák

Háy János: Sanyika
Teljes szöveg: http://www.forrasfolyoirat.hu/0306/hay.html

„Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember, úgy hívták, hogy Sanyika. Hát ennek az embernek az volt az érdekessége, hogy Sanyikának hívták egész életében. Nem változott neki a neve, hogy tízévesen ezt mondták volna, hogy Sanyi, tizennyolc évesen meg, hogy Sándor, harmincévesen pedig azt, hogy Sándor úr. Ez az ember mindig csak Sanyika volt. Tulajdonképpen nem is volt más kora neki, úgy értem, hogy egész élete során ugyanolyan idős volt. Ahogyan az angyalok is. Csak azért öregedett meg, hogy ne tűnjön föl, hogy ő mindig egykorú. Mert nagyon irigyek az emberek, és nagyon haragudtak volna rá. Csak a neve meg a hangja, mert olyan sanyikás maradt a hangja is, szóval csak az jelezte, hogy valójában ki is ő.”

(Háy János Kik vagytok ti? – 581. oldal)

Kapcsolódó könyvek: Háy János: Kik vagytok ti?

Háy János: Kik vagytok ti?

Kapcsolódó alkotók: Weöres Sándor · Háy János

1 hozzászólás
>!
sophie P
Válogatott novellák

Dragomán György: Valhalla
Teljes szöveg: https://qubit.hu/2018/04/05/valhalla

Az eleje:
"Reggel, amikor visszajövök a piacról a kosarakkal, ők már be vannak csatlakozva.
Ott fekszenek mind a kilencen, a szépen a hátradöntött kerti székeken, a nagyszobában, munkatornyaik halkan duruzsolnak. A szemük nyitva, de tudom, nem látnak. "

Kapcsolódó könyvek: Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra
>!
Varga_Írisz_Dóra I
Válogatott novellák

A tavasz tizenhét pillanata – 13. pillanat: 2011. március 21.

Kőrösi Zoltán: Összetartozás

„Kettőezer-tizenegy március huszonegyedikén, kora délután egy férfi állt a Lónyay utca és a Török Pál utca sarkán. Tavaszias, napfényes idő volt, korán jött, csalóka tavasz. A férfi egyedül állt a sarkon, férfias önuralommal, de visszatarthatatlanul sírt. A válla meg-megrázkódott, a könnyek végigcsorogtak az arcán. A járókelők bizalmatlanul kerülgették a síró embert, míg végül egy idősebb hölgy, aki egyébként a pár lépésre működő élelmiszer-áruházból tartott hazafelé a kerekes bevásárló szatyrával, megszólította. Addigra a boltból kifelé jövet már többen is megálltak mellettük, s nem sok időbe telt, hogy az egyik kíváncsiskodó felismerje, hogy a síró férfi nem más, mint Nyilasi Tibor, a Ferencváros egykori labdarúgója, hetvenszeres magyar válogatott.
Kisebb tömeg alakult már ki a férfi körül, találgatták, vajon családi gyász, lesújtóan rossz hír érte-e a hajdani labdarúgót. Cseperegni kezdett az eső, aztán hirtelen kisütött a nap. Nyilasi Tibor elmondta, köszöni szépen a részvétet, nem történt semmi baj. Mindössze a Lónyai utca felől sétált a Kálvin térre, amikor itt, a közeli iskola mellett elballagva, egy nyitott pinceablak lehetett az oka, az a szag, ami abból a pinceablakból kiömlött. Mert tudja ő, olvasott már efféléről, hogy az ember a szagok elleni védekezésre a legképtelenebb, még arról is hallott, hogy az agyunk legősibb, s legösztönösebben reagáló részébe érkeznek be a szagok, nem csoda hát, hogy a legkevésbé tudatosan reagálunk ezekre az ingerekre.
De mégis.
Mert ahogy itt, a vörös téglás ház, az iskola előtt eljött, s abból a pinceablakból felcsapott a szag, akkor ő már nem is a Lónyai utcán sétált, hanem ott volt a régi öltözőben. Egészen pontosan ott volt egyszerre minden egyes öltözőben, ahol valaha is megfordult. A szagban pedig ott volt a gumi stoplik szaga, a bőrlabdák illata, ott volt a lekopott öltözőpadok savanyú párája, a gyúrópadok töredezett bőrborításának a szaga, a vizes törölközők lehelete, az alumínium stoplik hidegsége, az ificsapat öltözőjének mészszaga, a Fradi-öltöző bemelegítő-krém szaga, a frissen nyírt fű édes illata, az Austria Wien kesernyés, patikákhoz hasonlatos levegője, a Népstadion enyhe dohszaga.
Milyen szag?, kérdezte a bevásárló kocsis asszony. Itt annyi féle szag van, az ember nem is tudhatja.
Nyilasi egy pillanatra elhallgatott, értetlenül nézte a kérdezőt, aztán megrázta a fejét, mintha egy bogarat hessegetne el, és folytatta.
Abban a szagban benne volt a táskák illata, a frissen mosott mezek kipárolgása és a meccs után halomba szórt szerelések izzadtságszaga, benne volt a megérkezések izgalma és a szünetek kiabálása, a zuhanyozások és brügölések vízcseppjei, a csapathoz tartozás szaga és a sérülések fémes íze, a cipőpaszták és műanyagok keveredése, a szürkületbe forduló délutáni edzések por és salakszaga, a bemelegítő pályák göröngyei, az argentin füvek ezüstös színe, a Fradi-pálya betonkaréjának rücskös tapintása.
Nem tehetek róla, tárta szét a karját ott a Lónyai és a Török Pál utca sarkán Nyilasi Tibor.
Nem tehetek róla.
Hát persze, hogy nem.
Nem sírt már, de a könnyek éppen úgy csíkozták az arcát, mintha egy nehéz meccs után az izzadság maszatolná a bőrét.
Éppen úgy, ahogy a kicsi eső csíkozta a Lónyay aszfaltját.
De most már jobb?, kérdezte tőle a karját megérintve a bevásárlószatyros asszony.
Nem, dehogy jobb, rázta meg a fejét Nyilasi Tibor.
Elgondolkodott, s aztán nyugodt, halk hangon szólalt meg.
Nem jobb.
Most sokkal rosszabb, felelte.
Sokkal rosszabb.
Rámosolygott az asszonyra, szelíden, de határozottan félretolta őt, majd hosszú, kissé kacsázó léptekkel megindult a Kálvin tér felé. Úgy kígyózott át a közlekedési lámpánál összetorlódott tömegen, le-lehajtott fejjel, mint aki labdát vezet az ellenfél középpályás során át.
Aztán már el is tűnt, ment tovább.”

A novella forrása: https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1510/osszetartoza…

Kapcsolódó alkotók: Kőrösi Zoltán

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
sophie P
Válogatott novellák

Egészen a végéig azt gondoltam, hogy nem tetszik annyira, aztán kiderült, hogy mégis. Mosolygok.

Kiss László: Megdugni a szomszédasszonyt

„Feca akkor már több mint három éve várta, hogy elveszítse a szüzességét. Nyolcadikosként minden hétvégén nézte a szexfilmeket a SAT1-on,(…)”
Teljes szöveg: https://www.es.hu/cikk/2019-03-08/kiss-laszlo/megdugni-…

>!
sophie P
Válogatott novellák

Tersánszky Józsi Jenő: Grillusz úr sárga rigói

"Van a kertben egy nagy terebélyű ihar, hárs s más fák alkotta pagony s mint a kucsmán a tollforgó magaslik ki közüle egy jegenye. Egyik ilyen terebélyes fán, ezen a tavaszon egy sárga rigó család vett ki lakást. Egyelőre csak apóka meg anyóka, nem lehetetlen, hogy egészen új házasok, akik szerencsét próbálni jöttek a környékre. Túlságos boldognak tetszett reggeli füttyük.

Grillusz úr tizenöt éven belül hiába keresett volna kellemesebb érzést emlékeiben, mint az volt, mikor reggelenként háza kapuján kijött s egy pillanatig meglepetten hallgatott. Arcán meg felső testén inge alatt a tiszta hideg mosdóvíz emléke birizsgélt; kávéja utolsó kortya íze szájában, ropogós, friss zsömlyével s a tavasz reggel folyékony, édes napja a málladó kertfalon. És a levegőnek is belélegezve mintha valami drága íze volna s a fák meg a kék ég. S a rigók mindenhez ujjongóan vidám, gondtalanság s reménnyel teli indulót fütyölnek. Grillusz úr azt gondolta: ha tán át tudja vizsgálni 11 óráig a nyilvántartási naplót s megszerkeszteni a rövid jelentést az igazgatóságnak, máma ki fog jönni ő is hamarabb az irodából s sétát tesz ebédig."

Teljes szöveg: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00215/06564.htm

Kapcsolódó könyvek: Tersánszky Józsi Jenő: Kisérletek, ifjúság

Tersánszky Józsi Jenő: Kisérletek, ifjúság

Kapcsolódó alkotók: Tersánszky Józsi Jenő

>!
sophie P
Válogatott novellák

James Thurber: A tigris, aki megértette az embereket
(Tudom, hogy kicsit ferde, de szórakoztató így is)

Kapcsolódó könyvek: Veress István (szerk.): A macska ezer arca · James Thurber: A fehér szarvas

Veress István (szerk.): A macska ezer arca
James Thurber: A fehér szarvas

Kapcsolódó alkotók: James Thurber