!

Skót Felföld zóna

>!
Bélabá P
Skót Felföld

Egy híres vasúti szerencsétlenség Skóciából, 1879.

A Firth of Tay hídja.
Egy katasztrófa félszázados évfordulója.

A múlt évnek utolsó hónapjában rettenetes hírek érkeztek a tengeren dúló viharokról. Hajók süllyedtek el, emberéletek tűntek el a nedves sírban és milliós értékek elpusztultak. Különösen az angol és a francia partvidékekről jöttek ijesztő jelentések. Mindezek fölelevenítik annak az elemi katasztrófának az emlékét, amely 1879. december 28-án, tehát éppen ötven évvel ezelőtt történt s melyhez hasonló nincs a szerencsétlenségek krónikájában: leszakadt a Firth of Tay óriás: bidja abban a pillanatban, amikor egy zsúfolt személyvonat robogott rajta.
Hogy az edinburg-dundee-i vasútvonal lehetőleg egyenes irányban haladjon, hidat kellett építeni a Tay folyó három kilométer széles torkolatán át. Ez a folyó, amely Anglia Perth skóciai grófságában ered, a Firth of Tay-öbölbe ömlik. Ott- ahol beomlik, három kilométer széles és ha tudjuk, hogy az Andrássy-út nem egészen két és fél kilométer hosszú, a Lánchíd pedig mindössze 375 méter hosszú, akkor elképzelhetjük, mekkora munka volt a három kilométeres folyó áthidalása. A terveken dolgoztak is huszonkét esztendeig„ míg végre sok tanácskozás és változtatás után hozzáfogtak az építéshez. A hidat háromezer méter hosszúságban, kilencven pillérrel akarták építeni és azt akarták, hogy ne csak műszaki mestermunka, hanem díszítésénél fogva a modern hídépítés igazi műremeke is legyen.
Ámde már építés közben egymást érték a balesetek és szerencsétlenségek. Hatalmas vastartók belefordultak a tengerbe; orkánok dühöngése sok pusztulást okozott a végzett munkán; nem egy emberélet áldozatul esett. A mérnökök cs a munkások nagyszerűen dolgoztak, mert a talaj nem sejtett nehézségeket okozott. A pilléreket vagy sziklás kövezeten vagy a folyó közepén a mélységbe süllyesztett betontömbökön kellett fölállítani. A vízár és a sok vihar rendkívül megnehezítette a munkát A hidat magát a víz színe fölött huszonöt méternyi magasságban kellett, megépíteni és a felépítmény persze még magasabban volt. így például a két középső pillér. ötvenhat méternyi magasságot ért el. És a híd mindazonáltal nem volt elég tömör, díszítéssel túl volt halmozva és csak egy sínpár ment rajta végig.
Hat évi keserves munka után végre elkészült az óriási mű és éppen most ötven éve történt rajta a szörnyű katasztrófa.
A karácsonyi ünnepet mindenki utazásra használta föl, nem csodálható tehát, hogy a Dundeeba tartó vonat is zsúfolva volt. Milyen jól is lehetett a cudar téli időben a jól fűtött vasúti kocsiban utazni. Künn heves vihar dühöngött, amely estefele veszedelmesen nagy erejű és gyorsaságú óriási orkánná fajult. Kísérteties viharfüttyök sivítottak el az ablakok mellett, a gép zihált és a zakatoló dübörgés egyformasága teljesen elfeledtette a sok utassal, mily pusztító elem járja odakünn a táncát. Mindenki teljes biztonságban és hogy a hidon majd valami baj is lehet, senkinek az eszébe nem jutott.
A szóban forgó vonat gépésze véletlenül a hídfő őrének a Fa volt Apa és fiú örültek a viszontlátásnak, beszélgettek is egymással, azután elérkezvén a kellő időpont, a gépész jelet adott az indulásra és .a vonat kerekei ráfordultak a hidra. Az öreg hídőr sokáig, nagyon sokáig a vonat után nézett, amelyet az ő fia vezetett és szemmel kísérte a vonat végen levő vörös lámpát. Egyszerre csak eltűnt a vörös lámpa. Hová lett? A semmiségbe süllyedt? Az öreg ember nagyon furcsállotta a dolgot, de még nem sejtette, hogy a lámpa is, meg az egész vonat is valóban a semmiségbe süllyedt. Csak később, amikor a túlsó partról nem kapott feleletet a tudakozódásra, csak akkor kezdett nyugtalankodni.
— Talán elszakadt a drót? Lehet, de akkor eltűntek a hídgerendák is. mert ezekbe voltak a drótok beágyazva Az Istenért, csak nem esett baja a hídnak?
Szegény öregnek most már mindegyre ez járt a fejében Éppen akkor érkezett oda egy idegen ember akinek elmondta ezt az aggodalmát Az az aggodalom, hogy valami nincs rendben, a hídra kergette a két embert. Mentek a hídon előbbre, előbbre és amikor a hid közepére, illetőleg a második harmad kezdetéhez érkeztek, meglátták a pusztulást: a híd ezer. méter hosszúságban a szó szoros értelmében letört, a vonat lefordult a mélységbe. Kétszáz egynéhány ember lelte halálát és a dühöngő vihar zúgta a halotti himnuszukat. Még napokig tartott, hogy a vihar elült és hozza leheteti fogni a mentéshez. De nem sokra mentek vele. A hullámsír nem adott vissza senkit és semmit. Csak néhány holttestet tudtak kifogni. Ez volt minden.

Pesti Hírlap, 1930. január 3.

https://vizpartifejlesztesek.blog.hu/2011/03/24/a_tay_g…

>!
Bélabá P
Skót Felföld

Hello skót fanok!

Valahol, valamikor olvastam, hogy a skót kockás viselet egyes tájegységeknél eltérő. Hol lehet ennek utánanézni? Tegnap este a 105-ös buszon láttam egy harmincas skót úriembert természetesen szoknyában, és piros alapon kék mintás volt az öltözete. Korábban láttam már zöld-kék színváltozatot, kék-fehér-feketét is.

4 hozzászólás
>!
Nüx_Játékterme P
Skót Felföld

A Skót Felföld a Nemzetközi Űrállomásról fotózva. Balra fent az Atlanti-óceán, jobbra fent az Északi-tenger. A kép jobb oldalán látható a Glen Mor (Great Valley vagy Great Glen) törésvonal, amelyen több hosszúkás tó található. A legfelső ezek közül a híres Loch Ness.

Forrás: NASA Earth Observatory

Hirdetés
>!
Nüx_Játékterme P
Skót Felföld

Egyetlen pozitívumot látok a mai(?) Magyarország-Skócia meccsben. Budapesten kiltben mászkálnak a skót szurkolók. *.*
I.SHIT.YOU.NOT.

9 hozzászólás
>!
Bélabá P
Skót Felföld

Ez a kolorizált fénykép egy ismeretlen skót család csoportképe, amelyről úgy gondolják, hogy Ross-shire-ben készült a skót Felföldön, 1890 körül fotózták. Több mint 200 további képet fedeztek fel a Perthshire-i régiségboltban, Dawn Parsonage tulajdonában. Gyűjteményét viktoriánus üveg negatívoknak hívják.

1 hozzászólás
>!
Bélabá P
Skót Felföld

Hogmanay: a skót újév ősi ünnepe

Skócia lakosai az új esztendő eljövetelét egy különleges szertartással köszöntik. A Hogmanay nevű ünnepben a viking hódítások, a középkori babonák és ősi pogány rítusok szerteágazó hagyományai keverednek.

A Hogmanay legősibb elemei a keresztény korszakot megelőző, a téli napfordulót ünneplő pogány szertartásokra vezethetők vissza. A római téli fesztivál, a hedonista Saturnalia és a vikingek Yule nevű ünnepe egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Skóciában is meghonosodott az évköszöntő vigasságok hagyománya.

A Hogmanay évszázadokon át a karácsonynál is fontosabb szerepet töltött be a skótok életében. Egyes történészek szerint ennek az lehetett az oka, hogy a reformáció hatására a skót földön elsősorban a katolikus egyházhoz társított karácsonyt „túlságosan pápista” ünnepnek tartották. Más kutatók abban látják a magyarázatot, hogy az ipari forradalom végsőkig kizsákmányolt munkásainak még arra sem jutott idejük, hogy a karácsonyt tisztességesen megüljék.

Jézus születésének ünnepe csak a 19. század közepére érte el az Európa többi országában megszokott népszerűséget. A csillagszórók fénye azonban még ma sem homályosítja el az újévi szertartások örömtüzeit. Az elmúlt években a skótok szilveszteri mulatságai fölvették a versenyt a világ legnagyobb metropoliszaiban látható parádékkal is.

Edinburgh és Glasgow szabadtéri évbúcsúztatóit az angolszász világban legfeljebb a New York-i Times Square népünnepélyeihez hasonlítják. S bár a fagy gyakori vendég a szilveszteri felvonulásokon, a közös ünneplés öröme mégis tömegeket vonz az utcára. A skótok ez egyszer nem skótok, már ami az elfogyasztott alkoholmennyiséget illeti: a közös italozás nem maradhat abba, amíg a hajnal – az első az új esztendőben – be nem köszönt.

A skót felföld újévi hagyományai azonban nem csak utcai mulatozásból állnak. A legérdekesebb Hogmanay szokások egy része az otthonokban zajlik, és nem korlátozódik a nagyvárosokra. A különböző szertartások akár január végéig elhúzódhatnak.

Az „első láb” szokása szerint, aki először lépi át otthonunk küszöbét éjfél után, újév éjjelén, az egész esztendőre meghatározza a szerencsénket. Az ideális vendég ezért ajándékokkal megrakodva érkezik – lehetőleg legyen nála egy üveg whisky, egy kis szén a családi tűzhelyre, elegendő aprósütemény és némi pénz – sőt az sem árt, ha nem túl világos az arcbőre. Hogy miért? Nos, a választ valahol a 8. században kell keresnünk, amikor a szőke vikingek látogatása nem tűnt jó ómennek az új esztendőre.

Az „első láb” szokása ma is élő hagyomány. A barátok röviddel éjfél után meglátogatják egymás otthonait, együtt esznek valamit, és ajándékokat cserélnek. Végül nem múlhat el az ünnep anélkül, hogy el ne hangozzék az Auld Lang Syne (Gyertyafény keringő), a tradicionális népi dallam, melyet ma főleg a skótok Petőfije, Robert Burns szövegével ismerhetünk.

Egy másik szokásnak megfelelően alaposan kitakarítják a házat, és borókát égetnek, hogy egész évre megszabaduljanak az ártó szellemektől.

A Hogmanayhoz kapcsolódó tradíciók általában valamilyen módon a tűzhöz is kapcsolódnak, ami ismét a viking és felföldi pogány rítusokra vezethető vissza. Az antropológusok szerint a tűz a nap visszatértét szimbolizálta a téli napforduló után, és persze elűzte a gonosz szellemeket is.

Hitelesnek tartott feljegyzések szerint a dél-skóciai Biggar településen évszázadok óta minden szilveszterkor hatalmas örömtüzet gyújtottak, bár mindig voltak olyan helybéliek, akik tiltakoztak a veszélyesnek ítélt szokás ellen.

Stonehavenben, a Skócia keleti partján található kisvárosban az ősi tűzgolyók szertartása keretében minden évben hatvan városlakó vonul végig az utcákon, fejük felett jókora lángoló gömböket lóbálva.

Ennél még „szélsőségesebb” az Up Helly Aa néven ismert rituálé, melyet a Shetland-szigeteken láthatunk január utolsó keddjén. Ez a szokás a 1800-as évek elején alakult ki: több település teljes lakossága viking öltözékbe bújik, és egy ceremónia keretében elégetik egy viking hajó másolatát – majd észvesztő mulatozásba fognak.

Senki nem ismerheti pontosan az egyes hagyományok keletkezési helyét és idejét, legfeljebb azt, hogy több ezer év történelme formálta a skót ünnepi naptár központi fejezetét.

Még a Hogmanay szó eredete is vitatott. Csak néhány a lehetőségek közül: eredhet a kelta „oge maiden” ("új reggel"), a szintén kelta „hogunnus” ("új év"), a flamand-holland „hoog min dag” ("a szeretet nagy napja") kifejezések bármelyikéből, vagy akár az ófrancia „aguillanneuf” szóból, ami egyaránt utal az év utolsó napjára és az ezen a napon átadott ajándékokra.

Ez utóbbi lehetőség tűnik a legvalószínűbbnek, mivel régi skót szokás szerint a gyerekek az esztendő utolsó estéjén ajtótól ajtóig szaladtak, ajándékot kértek miközben azt kiabálták: Hogmanay!

Bárhonnét ered is, a Hogmanay ma szerves része a skót kultúrának. S ha a fent elmondottak nem illusztrálták volna az ünnep dimenzióit, gondoljunk csak arra: a skótoknak nem elég egy nap, hogy magukhoz térjenek a ramazuriból: Skóciában január másodika is hivatalos munkaszüneti nap.

origo.hu

1 hozzászólás
>!
Bélabá P
Skót Felföld

Skóciában a vőlegényeknek a hátukra erősített kosárban köveket kell cipelniük egészen addig, amíg a jövendőbelijük megjelenik, és csókot ad nekik. A rövidebbet azonban így is a menyasszonyok húzzák, ők szenvedik el ugyanis a „befeketítést”. Ez a nemesnek nem nevezhető hagyomány arról szól, hogy a rokonok és barátok elrabolják az arát, majd leborítják egy gusztustalan, sötét színű, büdös trutyival, ami tojásból, halból, sajtból, különböző szószokból, sárból és tollakból készül.

3 hozzászólás