!

Sci-fi első bekezdés zóna

>!
Zsola
Sci-fi első bekezdés

366.

Az oly ismerős kivimadár alakú épület a szokásos füstös-szürke fényben fürdött, ahogy E. S. összecsukta a kereket, és leparkolt vele a neki kijelölt parányi állásban. Reggel nyolc, gondolta csüggedten, és főnöke, Mr. V. L. A. már kinyitotta a TSzFV irodáit. Elképzelni is nehéz olyan embert, akinek az agya reggel nyolckor már vigyázzban áll, merengett dr. S.. Isten parancsa ellen való. Szép kis világ az osztályrészünk: a háború jó kifogás minden emberi aberrációra, még az öregekére is.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
Sci-fi első bekezdés

365.
(Legelső mondatot kihagytam)

(…)
No nem, ez túl személytelen. Kezdődjék inkább így:
A XXI. század végén élt az öreg Földön két pasas, egy többé-kevésbé jó, meg egy kimondottan elvetemült. A rossz mellesleg csúf volt, pszichogenetikus kábítószerekkel élő apja jóvoltából pörölycápára emlékeztetett, bár ez nem igazán lényeges. Mikor világuk érdeke úgy kívánta, hadba vonultak mindketten. A jó fiú harcolt, kitüntetéssel és részleges amnéziával tért vissza a Proximától, a rossz az ellenség kémjeként. Idelent aztán minden követ megmozgatott, hogy elintézze a jót – mert az könnyen veszélyessé válhatott számára, mert bombáival ízekre szaggatta polipforma üzletfelei egyikét, mert szüksége volt valakire, aki hozzá tartozott… és végül, mert kölyökkorától örömét lelte abban, hogy szenvedést okozzon neki

4 hozzászólás
>!
Zsola
Sci-fi első bekezdés

364.

Tizenöt perc az indulásig!
Az Atlasz készen állt a felszállásra. Az űrhajó sima, csillogó vonala csak úgy ragyogott a Hold éjszakai egét betöltő Föld fényében. A tompa hajóorr az űr felé mutatott. Körülötte légüres tér, alatta pedig ott meredeztek a Hold felszínének halott tajtékkövei. A legénység létszáma: nulla. A fedélzeten egyetlen élőlény sem volt.

5 hozzászólás
>!
fekiyeti79 P
Sci-fi első bekezdés

363.

B. L. a nevem, eurázsiai vagyok. Ha a tükörbe nézek, kiugró arccsontokat, de európai szemet és homlokot látok. Az ajkam keskeny, és szakállt viselek. A bőröm inkább sárgásbarna, mint fehér. Szóval egyszerre érzem magamat európainak és ázsiainak, de ennek most – és már vagy húsz-harminc éve – a legcsekélyebb jelentősége sincsen. Nagyon eltávolodtam már attól a kettős földrésztől. (…)

2 hozzászólás
>!
Gabetto
Sci-fi első bekezdés

362.
F. különösen érezte magát, valahol az álom és az ébrenlét határán. Kinyitotta a szemét, kicsit szédült. A fentről beeső arany sugarak homályosak voltak, mintha csak por szállt volna a levegőben. Mélyet lélegzett, és a homlokához nyúlt, kicsit megmasszírozta a halántékát és a szemét. Nehéz ébredés volt, nehezebb, mint…
Mint mikor is? És hol is? – kérdezte magától.
F. keze megállt a levegőben. A férfi megpróbált felkutatni valamiféle emléket önmagáról, de nem sikerült. Nem voltak emlékei. Feltámaszkodott a könyökére, és körbenézett. Egyedül volt egy tágas és magas pajtában, száraz, de büdös szalmaágyon. A közelben két tyúk is sétálgatott, s kapirgáltak, a fal mellett pedig egy kakas állt öntudatosan és mereven, mintha szobor lenne. F. nem emlékezett arra, kicsoda is ő, és mit akar itt, de a két tyúk és a kakas gyanús volt. Úgy gondolta (miközben még mindig nem tudta magáról, hogy ki is valójában), hogy a tyúkok és ő nem nagyon férnek össze. Konkrétan, ahol tyúkok vannak, ott neki nem szabadna lennie, s ahol ő van, ott semmi keresnivalójuk tyúkoknak. És a kakasnak sem.

16 hozzászólás
>!
Aligabacs
Sci-fi első bekezdés

361.

"Az orgyilkosok éjfélkor hatoltak be a palota területére: négy árnyék suhant el a fal előtt. Magasról ugrottak, pedig a talaj kemény volt, ám nem csaptak nagyobb zajt, mint az esőcseppek. Három másodpercig ott guggoltak mozdulatlanul, a levegőt szimatolva. Aztán óvatosan elindultak, át a sötét kerten, suhantak a tamariszkuszok és datolyapálmák között. A fiú kvártélya felé tartottak. Egy láncra kötött gepárd megmoccant álmában; messze a sivatagban felvonított egy sakál.
Lábujjhegyen osontak, nem hagytak nyomot a magas, nedves fűben. Mit lehetett látni? Semmit, csak a szellőtől borzolt leveleket. Mit lehetett hallani? Semmit, csak a pálmalevelek közt sóhajtozó szelet. "

3 hozzászólás
Hirdetés
>!
Asgard47
Sci-fi első bekezdés

Gondolom, én jövök…☺

360.
„Az 1…-as esztendőben kerestem fel Nápolyt. Abban az évben, december 8-án társammal átkeltünk az öblön, hogy megnézzük a Baiae partján szétszórt régiségeket. A nyugodt tenger áttetsző és ragyogó vize római villák maradványait borította, amelyeket tengeri növények fontak be, és gyémántcsillogást nyertek a napsugarak rájuk hulló mintázatától; a kristálytiszta elem olyannak látszott amilyenen Galatea suhanhatott kagylóhintóján, vagy amilyet Kleopátra a Nílusnál méltóbb útnak választhatott volna bűvös hajója számára. Tél volt ugyan, ám az időjárás inkább kora tavaszira emlékeztetett, és enyhe melege hozzájárult a békés örömnek ahhoz az érzetéhez, amely osztályrésze minden utazónak, amint errefelé időzik, nem kívánván elhagyni Baiae csendes öbleit és sugárzó félszigeteit.”

5 hozzászólás
>!
nyulbocs
Sci-fi első bekezdés

359.
A tizennyolc apró gyöngy – a Telstar-staféta tizennyolc kis holdja –, mint egy elektrongyűrű keringett a Föld körül. Gyors mozgásukkal és élénk csillogásukkal új színt hoztak a Föld kozmikus panorámájába, az alig mozduló csillagos égbolt és a lassan bandukoló őshold kissé régies világába.

3 hozzászólás
>!
Bori_L P
Sci-fi első bekezdés

358.
Az éjszaka megérkezett a hó: finoman szállt, mint a köd, és a nyugati szél hátán utazott. Az ilyen hó nagyon messziről szokott jönni. Még érződött rajta a tenger illata, szélfútta tundra fölül űzhette a felkelő nap első meleg sugara.
Ezüst Felhő csak egyszer látta a tengert, még gyerekkorában, amikor az Emberek a nyugati földeken vadásztak. A tenger hatalmas volt, sötét és nyugtalan, s amikor a nap sugara rávetődött, úgy csillogott, mint valami folyékonytűz. Belelépni maga a halál, de a látványa csodálattal töltötte el. Hogy sosem fogja többé látni, azt már akkor tudta. A tengert szegélyező földeket, most a Másikak bitorolják, az Emberek visszavonultak onnan, s azóta minden évben közelebb és közelebb kerülnek ahhoz a helyhez, ahol a nap születik. És ha még a Másikak oly gyorsan el is tűnnének, ahogy megjelentek, Ezüst Felhő sejtette, nincs remény arra, hogy visszatérjenek a part menti vidékekre. Túl öreg már, béna, számára túlságosan közel a vég. A törzséek fél emberöltőbe vagy még többe került, hogy kitapossa ezt a keletre tartó ösvényt. Ezüst Felhőnek már nincs fél emberöltője. Szerencsé sesetben két vagy három éve lehet vissza, nem több.

8 hozzászólás
>!
winnetou1357 P
Sci-fi első bekezdés

357.

Egy tengerparti városban, amelyet egykor Szentpétervárnak neveztek, majd Petrográdnak, aztán Leningrádnak, és jóval később ismét Szentpétervárnak, állt egy hosszú, keskeny ház egy hosszú, keskeny utcában. Egy hosszú, keskeny ablakban pedig világoskék ruhában és fakózöld papucsban egy gyermek arra várt, hogy egy madár feleségül vegye.

4 hozzászólás