!

Sci-fi első bekezdés zóna

>!
Zsola
Sci-fi első bekezdés

425.

A reggeli napfény ezüstös sugarakat vetett a fák sötét lombjain keresztül a zöld fűre, s anyáskodóan simogatta végig a serényen buzgolkodó rovarok fényes hátát. Hosszú lábú őz szökellt a közelben, a patak illatát keresve a levegőbe szimatolt, majd alig hallható neszezéssel eltűnt a páfrányok takarásában. Az öreg tölgyek néha fáradtan megreccsentek, ágaikat lengették csendben, talán sosem volt időkre emlékeztek.
A távolban színes tollú harkály koppantott néhányat határozottan, s e hangot élesen visszhangozták a meredek hegyfalak. A Vészerdőt átszelő, régi szekérúton egy fancsali képű róka suhant át vörös nyílvesszőként; fölötte egy árulkodó szarka cserregett bosszantóan. Egyikük sem vett tudomást a fűvel benőtt, rozsdás dombocskáról, mely valaha mellvért lehetett, de gazdájával együtt már végleg megadta magát az idő bölcs türelmének.

4 hozzászólás
>!
gyuszi64 
Sci-fi első bekezdés

Egy novella első bekezdését hoztam, de nem adok segítséget, mert akkor rögtön kitaláljátok… :)

424.
Senki sem látta, hogy partra száll a sötét éjszakában, senki sem látta a szent mocsárban elmerülő bambuszcsónakot, néhány nap múlva azonban már mindenki tudta: a hallgatag férfi délről jött a folyón lefelé, és hazája a meredek hegyoldal számtalan falvainak egyike, ahol a zend tájszólást nem fertőzte meg a görög, és ahol ritka a lepra. Annyi bizonyos, hogy a szürke férfi arcra bukott a sárban, felkapaszkodott a lejtős parton, félre se tolva (valószínűleg meg se érezve) a húsába vágó sásleveleket, és émelyegve, véresen vonszolta magát a kör alakú térségig, amelynek közepén egy tigris vagy ló hajdan tűzpiros, most hamuszürke kőszobra állt. A kör alakú építményt, az egykori templomot régi tűzvészek emésztették el; szentségétől megfosztotta a mocsaras erdő, és istenét az emberek nem tisztelik többé. Az idegen elnyúlt a talapzat mellett. Magasan állt a nap, mire felébredt. Csodálkozás nélkül vette tudomásul, hogy sebei behegedtek; lehunyta fakó szemét, és elaludt: nem a testi gyengeség, hanem akarata kényszerítette. Tudta, hogy e templom az a hely, amelyet legyőzhetetlen akarata keresett; tudta, hogy lejjebb a folyó mentén felgyújtott és holt istenek egy másik templomának romjai is túlélték a fák szüntelen fojtogatását; tudta, hogy halaszthatatlan kötelessége az álom. Éjféltájt egy madár vigasztalan rikoltására ébredt. Meztelen lábnyomok, néhány szem füge és egy korsó figyelmeztette, hogy a környék tisztelettudó lakói meglesték álmát: oltalmát kérték, vagy bűvös erejétől féltek. A félelem hidegen járta át: az omladozó falban keresett magának egy sírfülkét, és ismeretlen levelekkel takarta be magát.

23 hozzászólás
>!
Asgard47
Sci-fi első bekezdés

No, akkor hozom a következőt. Az a helyzet, ha az ember elég gonosz akar lenni, akkor gondosan fel kell készülni…

423.
Metropolisz felébredt éjszakai álmából. Északról acélszürke gép repült be lassú szárnyalással a külső kerületek zónái felé. A nagy hatósugarú, polaroid lokátorok bemérték a repülőóriást, s miközben az elektronikus számítógépek az adatokat továbbították a Légteret Ellenőrző Központnak, az Oktogon széles, kék csóvát húzva maga után, tovább repült.

14 hozzászólás
>!
Nuwiel
Sci-fi első bekezdés

422.

Ez a történet egy olyan emberről szól, aki hajlandó volt a fél világot átutazni egy játék kedvéért. Ezt az embert, a játékost, G-nek hívják. A történet egy olyan csatával kezdődik, ami nem csata, és egy olyan játszmával végződik, ami nem játszma.

5 hozzászólás
>!
Arturo MP
Sci-fi első bekezdés

421.

Aki nem képes elsajátítani a deduktív logika alapvető szabályait – márpedig mindenki hibázik –, valamikor harminc és az örökkévalóság között döbben rá, hogy már nincs miért a jövőre készülnie. A jövő már itt van, már elkezdődött, már régen tart, s lassan véget is ér. Ilyenkor hirtelen meglendül minden. Mint amikor váratlanul feltámad a szél. Amikor hirtelen feltámad, és viharossá fokozódik a szél.

4 hozzászólás
>!
Trillian26 
Sci-fi első bekezdés

420.
Alighogy lehullottak a zivatar utolsó cseppjei, a turista zsebébe gyömöszölte a térképet, megigazította csomagját fáradt vállain, és a hatalmas gesztenyefa oltalma alól az út közepére lépett. Nyugat felől a naplemente erőszakos, sárga fénye ömlött át a felhők résén. A hegyek fölött azonban, amerre az út vitt, fekete volt az ég, mint a nedves pala. Fűről és fáról csepegett a víz. Az út csillogott, akár égy (sic!) folyó. A turista nem fecsérelte idejét a tájra. Az olyan vándor határozottságával eredt neki, aki nemrég jött rá, hogy messzebb kell mennie, mint ahogy tervezte. Ami azt illeti, egészen pontosan ez volt a helyzet. Ha úgy döntött volna, hogy visszanéz – nem tette –, láthatta volna Much Nadderby templomtornyát, és elátkozhatta volna azt a barátságtalan kis panziót, melyben, noha nyilvánvalóan üres volt, nem kapott szállást. A panzió gazdát cserélt azóta, hogy ő utoljára errefelé túrázott. A kedves öreg háziurat, akire számított, felváltotta valaki, akit a csaposlány „a lady”-ként említett. A lady szemmel láthatólag a brit panziósoknak ahhoz az ortodox iskolájához tartozott, amely a vendéget fölösleges kényelmetlenségnek tekinti. A turistának nem volt más választása, mint hogy eljusson Sterkbe, amely még vagy hat mérföldre volt, a hegyek túloldalán. A térkép szerint ott a legközelebbi fogadó. A turista elég tapasztalt volt ahhoz, hogy ez a hír ne keltsen benne vérmes reményeket. Elérhető távolságon belül azonban nem kínálkozott más lehetőség.

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
ViraMors P
Sci-fi első bekezdés

419.
Egyszer eltévedtem a saját házunkban.
Jó, talán nem volt olyan rémes, mint amilyennek hangzik. Megtoldottuk kicsit a házat – hozzáépíttettünk egy folyosót meg egy szobát a porontynak, azaz Kevinnek, a tényleg kicsi öcsikémnek –, de ekkorra a kőművesek már rég elmentek, és a por is egy hónapja leülepedett. Anya vacsorázni hívott, hát elindultam lefelé. Az emeleten rossz felé fordultam, és egy felhős-nyuszis tapétájú szobában találtam magam. Rájöttem, hogy bal helyett jobbra fordultam, úgyhogy azonnal megismételtem a hibát, és berontottam a gardróbba.

2 hozzászólás
>!
csartak MP
Sci-fi első bekezdés

418.
„AZ ŰRHAJÓS – test nélküli információ – becsukta a könyvet.
Az szintén nem létezett kézzelfogható módon, ahogy maga a szoba, az acélszín folyosók, a szisszenve záródó ajtók sem voltak többek, mint kvantumszinten zajló bevitel és kiolvasás, az egyszerre létező jó és rossz számítási eredmények közti titokzatos választás. Az Állomás létezett csupán, egy szabályos kockatest, amellyel az emberiség dobott sorsot a magánnyal.”

6 hozzászólás
>!
Nuwiel
Sci-fi első bekezdés

417.

Könnyű szél matatott a bokrok ágai között. Finom porfüggönyt libbentett fel a homokfoltokról, és sötét hajfürtöt legyintett a nő arcába, aki egy fából és zsákvászonból összerótt tábori széken ült egy kopár, sziklás dombtetőn, amely a cserjésre és a sivatag fodrozódó homokjára nézett. Az országút távolba vesző vonala bizonytalanul reszketett a hőségben, mellette csenevész fák sorjáztak, alig magasabbak két egymás vállára kapaszkodó embernél. A messzeségben sötét, tüskés gerincű hegylánc állta a tekintet útját, meg-megcsillanva a hullámzó levegőben.

4 hozzászólás
>!
bfg3 P
Sci-fi első bekezdés

416.

A veres mottót a fejezet elejéről kihagytam, a főszöveg első bekezdése következik.

Így kezdődik a Drualt, Bamarre legnagyobb hősének és példaképének eposza. Drualt megküzdött a bamerre-i szörnyekkel – az orgokkal, a griffekkel, a szemfényvesztőkkel és a sárkányokkal, akik ma is fenyegetik a népünket –, és segített királyának birodalmunk megalapításában.

Mivel továbbra sincs megfejtés, adok még egy kevés segítséget: egy amerikai hölgy írta, aki számos, az ismert tündérmeséket átértelmező történetet írt, mint ez is.

5 hozzászólás