!

Sci-fi első bekezdés zóna

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Sci-fi első bekezdés

176.

H.F. idegösszeomlása azon a napon kezdődött, amikor G. felhívta, van-e otthon Nembutalja. Amikor visszakérdezett, miért, a nő azt felelte, meg akarja ölni magát. Minden ismerősét felhívja, hogy eleget összeszedjen. Már van ötven tabletta, de még harminc-negyven kéne, biztos ami biztos.

3 hozzászólás
>!
Asgard47
Sci-fi első bekezdés

175.
Akkor jöjjön az új… Nagyon komoly könnyítést rejtettem el benne.
Kíváncsi leszek, milyen útja lesz…

„Az újonnan épült Madison-Square palota felavató hangversenye volt a szezón fénypontja. Egyike volt ez minden idők legkiválóbb hangversenyeinek. A zenekar kétszázhúsz emberből állt, és minden egyes hangszeren világhírű művész játszott. Karmesternek megnyerték a legünnepeltebb élő zeneszerzőt, aki ezért az estért hallatlan tiszteletdíjat: hatezer dollárt kapott.”

2 hozzászólás
>!
Ditta P
Sci-fi első bekezdés

174.
Még ebben a méterben számoló korszakban is úgy tartották számon, mint ezer láb, nem pedig háromszáz méter magas teleszkópot. A hegyek között felállított hatalmas tányért félig már beborította az árnyék, amint a trópusi nap gyorsan zuhant lefelé, de a középpont fölé magasan felfüggesztett antennaegyüttes háromszög alakú lapján még most is szikrázva csillogott a fény. Odalentről, a távolból csak az éles szem vehette volna észre a két alakot a tartószerkezetek, felfüggesztő kábelek és hullámvezetők útvesztőjében.

7 hozzászólás
>!
Nuwiel
Sci-fi első bekezdés

173.
A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel. Épp dagadóban volt, már csak egy nap hiányzott a teliholdhoz. Az UTC, vagyis az egyezményes koordinált világidő szerint 05:03:12-kor történt. Később ezt A+0.0.0-ként, vagy röviden csak Zéróként emlegették.

2 hozzászólás
>!
nyulbocs
Sci-fi első bekezdés

172.
A.H.belépett a kabinba. A kabin tökéletes gömb formájú volt, és biztosan ült egy ritkás rudakból álló függőleges aknában, amely hatlábnyira H.feje fölött áthatolhatatlan homályba veszett. Bekapcsolta a műszereket, és lágyan lenyomta az indítókart.

4 hozzászólás
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Sci-fi első bekezdés

171.

A világegyetemnek két nagy fele volt.
Jobbra sziporkázó csillagok félgömbje vette körül Geraldot.
A másik oldalt a kék és barna Föld foglalta el. Otthon. Ha vége ennek a munkának. Eltakarítani egy másik nemzedék maga után hagyott mocskát.

3 hozzászólás
Hirdetés
>!
Razor SP
Sci-fi első bekezdés

170.
Egy bolygó az éltető napja nélkül halott világ: a felszíne kihűl, a légköre megszűnik, az élővilága elpusztul.
Az, hogy egy bolygó élővilága túléli-e a napja halálát, kizárólag a bolygót uraló legfejlettebb életformán múlik.
A W. valaha gyönyörű világ volt, még tisztán emlékszem megannyi apró csodájára, mindarra a fénylő és színes káprázatra: a virágos mezőkre, a magasba törő, büszke hegycsúcsokra, az égbolton úszó, lomha felhőtömbökre, a kora esti tengerparti sétákra és az alkonyi tájat bíborvörössé varázsoló, torokszorítóan szép naplementékre. Mindenre, ami olyan természetesnek tűnt, amíg létezett, amíg körülvett bennünket… De mára csak a keserű emlékezés maradt.

14 hozzászólás
>!
Nuwiel
Sci-fi első bekezdés

169.
Hadd meséljem el, milyen világokat hagytam magam mögött!
A Földet ismeritek – hisz mindenki ismeri. Az emberiség szülőhazája, noha manapság nem sokan tartják már „honbolygónknak”; amióta megalapították a …-t, és a világegyetemben fajunk védelmének és terjeszkedésének meghatározó erejévé vált, ezt a szerepet a F. vette át. De sosem felejted el, honnan jöttél.

12 hozzászólás
>!
petamas +P
Sci-fi első bekezdés

168.

Miután valamennyire magamhoz tértem a vörös fényben burjánzó Föld okozta első döbbenetből, Sz. után kezdtem kutatni.

3 hozzászólás
>!
Arturo P
Sci-fi első bekezdés

167.

Azt hiszem, a legjobb, ha azzal a pillanattal kezdem, mikor egyedül maradtam, bár ez a meghatározás nem pontos. Korábban is sokszor egyedül voltam már, és később jöttek idők, mikor még inkább magamra maradtam. Ugyanakkor a valóságban sohasem voltam egyedül, létezésem mindig sok embert foglalkoztatott. Ha másként nem, tartottak tőlem vagy gyűlöltek. De az egyedüllétnek különösen érzékelhető (D., aki szeretett matematikai kifejezéseket használni, biztosan úgy mondaná, hogy szinguláris, kitüntetett) pillanata volt az, mikor az ajtó becsukódott mögöttem, és a lift halk zúgással ereszkedni kezdett. Nem akartam, hogy lekísérjenek. Azt hittem, ott, a kabinok, szűk folyosók számomra soha otthonossá nem vált környezetében talán könnyebb lesz elbúcsúzni. Nem sokat segített. Nekidőltem a naptól átforrósodott hullámlemeznek, a meleg por és olaj szaga lustán körülfolyt, a torkom összeszorult. Azután a lift zökkent, megállt. Kinyitottam az ajtót, és lemásztam a kőbástya falához támasztott létrán. Az alján bokáig merültem a homokba.

5 hozzászólás