!

Polihisztorképző – házi feladatok zóna

>!
dtk8 P
Polihisztorképző – házi feladatok

2. kvantumfizika

Elöljáróban: a kép az agyamat ábrázolja, amikor kvantumfizikáról olvasok. Szóval nem biztos, hogy nagyon összeszedett leszek.
Marcus Chown Quantum Theory Cannot Hurt you c. könyvét olvastam el ehhez a ponthoz, ami két részben tárgyalja a kvantumfizikát: vannak a kicsi dolgok meg a nagyok.
A kicsi az atomok világa: a klasszikus kérdés az, hogy hogy viselkedhet úgy a fény és az atom, hogy egyszerre hullám és részecske is, és miért befolyásolja az az állapotát, hogy megfigyeljük. Amit most megértettem, hogy nem befolyásolja, hanem bizonyos valószínűség szerint egyik vagy másik, és a megfigyelésünk ezt csak konkretizálja. Vagyis nem a mi érzékelésünk befolyásolja a világot, nahát, pedig lett volna még egy utolsó kör, hogy mégis mi vagyunk a világ középpontja.
A nagy dolgok szintje a világegyetem, itt végre megértettem a téridőt, hogy miért lehetséges az időutazás (mert az egy téridő utazás ám!), de itt az agyam már kezdett belülről feszíteni. Úgyhogy elkezdtem a könyv olvasása mellett nézni egy sorozatot is: Atom – Science Documentary Series, nagyon jó, ajánlom mindenkinek.
És ennél többet nem tudok írni. Védelmemben szeretném idézni Feynmant: „I think I can safely say that nobody understands quantum mechanics.”
És szeretettel küldöm egy örök kedvencemet mindenkinek, aki szereti. A hatodik perctől kezdődik a relativitáselmélet.
https://www.youtube.com/watch…
spoiler

Kapcsolódó könyvek: Marcus Chown: Quantum Theory Cannot Hurt You

Marcus Chown: Quantum Theory Cannot Hurt You
>!
Bubuckaja P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
12. házi feladat
9. téma: evolúció: Charles Darwin: A fajok eredete

Azt hiszem azért választottam ezt a könyvet a témához, mert olyannak gondoltam, mint a Bibliát, mindenki hallott róla, de kevesen olvasták el. Na, majd én, mondtam magamnak. Mert tudunk bármit is A fajok eredetéről? Nem igazán. Azoknak üzenem, akik szerint a nagyapjuk nem volt majom, hogy ez nem az a könyv. Mert, ha lehet hinni az internetnek, Darwin az ember eredetét egy másik, ezután kiadott könyvében írta meg, ami cirka 900 oldal. Ebben bogarakról, galambokról, növényekről, pillangókról, rákokról, birkákról, kutyákról stb van szó, emberről egy mondat se. Szó van benne a háziasításról, tenyésztésről – voltaképpen ez is evolúció –, a létért folyó küzdelemről, természetes kiválasztásról, az erősebb kutya…, az ösztönről, még geológiáról is, persze Darwin korának megfelelően. Nekünk ez már annyira nem újdonság.
Kedvenc fejezetem az volt, amit az elmélet kifogásolóinak írt! Ez a szerencsétlen ember egész életét kutatással töltötte, azzal foglalkozott, hogy csigákat vizsgálgatott, hogy kibírják-e a sós vizet, meg kicsírázik-e a növény, ha x ideig y körülmények között tartja, fejjel benne volt a galambokba, mert a galambok élete olyan érdekes. Szóval, próbálkozott. Erre jön egy megdönthetetlen érv: „Ami azt a nézetet illeti, hogy az élőlényeket az ember gyönyörűségére teremtették (erről jelentették ki, hogy megdönti az egész elméletemet): először is azt jegyzem meg, hogy szépségérzet nyilván az elme természetétől függ, függetlenül a csodált tárgy bármiféle valós tulajdonságától. Az, hogy mi számít szépnek nem velünk született és nem megváltoztathatatlan. Látjuk ezt a különböző ember-fajták férfiainál, akik a saját asszonyaikat illetően egészen eltérő szépségideáloknak hódolnak.”
Tök jó lehet, de tényleg, hogy idődet arra áldozod, hogy kutatsz, hogy valamit letegyél az asztalra, erre jön valaki, és az arcodba mondja, hogy eleve így teremtett az Isten, meg amúgy is az ember. És változott bármi is azóta? Ha azt mondod, igen…khm laposföld.

Kapcsolódó könyvek: Charles Darwin: A fajok eredete

Charles Darwin: A fajok eredete
4 hozzászólás
>!
Hannele P
Polihisztorképző – házi feladatok

12. feladat: Evolúció

A negyedik fejezetből Isten haszonelvűsége hoznék egy kiragadott példát, amely leginkáb megfogott.
Fordított géptervezés: Tegyük fel, hogy egy mérnöknek van egy olyan szerszáma, melyet nem ért. Azt gondolja, hogy ez valamilyen célt szolgál. Szétszedi, megnézi mire lehet való, megpróbálja visszavezetni mire is használhatták. A másik fogalom, melyet Dawkins említ a haszonelvűség, ami maximálisan kiaknázható. A mérnökök és a gazdasági tervezők a legnagyobb boldogságot akarják maximalizálni minél több embernek.
Az, hogy kinek mit jelent a boldogság szubjektív, ezért a fordított géptervezés alapján próbálják azt kideríteni.
Az élő szervezetekben hogyan jelentkezik a haszonelvűség?
A gepárd esetében ezt könnyű kideríteni, szemlátomást antilopok gyilkolására tervezték őket.
Ha az antilopot is szemügyre vesszük, olyan, mintha egymással versengő Istenek alkották volna meg őket. Az élet haszonelvűsége a DNS fennmaradása.
És itt tér át a nemek arányára.
A két nem akkor lesz sikeres, ha mindkét nemből egyenlő számú utód jön a világra.
A szülői ráfordítás alapján, A szülő a következő döntéssel néz szembe: "Fiam legyen,
akit esetleg megölnek a küzdelemben, miután felneveltem, de aki, ha megmarad, sokkal több
unokához juttat? Vagy lányom legyen, aki nagy valószínűséggel átlagos számú unokával
ajándékoz meg?" Egy fiú ára ugyanis változatlanul azzal a táplálékmennyiséggel és
gondoskodással egyenlő, amelyet a fészek elhagyásáig juttat a szülő.
Fisher feltételezte, hogy a szülő a döntéshozó. A másik példa a nemváltoztatás, a kékfejű ajakoshal hímjeu nagy, élénkszínűek, fakó nőstény háremet tartanak.Ha elpusztul a hím, a legnagyobb nőstény átvedlik élénk színű hímmé.
A harmadik lehetőség, amin a nemek aránya múlhat egy méhes példát hoz. A kaptár szaporodásának gyümölcse a raj, ami egy királynőből és több ezer dolgozóból áll. Rendszerint féltucat királynőt nevelnek, akiből egy marad életben.A herék megtermékenyítetlen petékből származnak, melyet a királynő dönt el, hogy királynő vagy dolgozó nevelkedjen belőle.
A királynő egyszer párosodik, élete végéig őrzi testében a hímivarsejteket. A királynő eldönti, hogy a pete megtermékenyüljön e vagy sem.
Ha a túl sok hím petét rakott, azt a dolgozók éhhalálra ítélik.
Az a kérdés, hogy nővéreket vagy fivéreket hozzanak létre? Az új királynő felnevelése több terhet ró a kaptárra, mint egyetlen királynő táplálása. Jelenti viszont a sok ezer dolgozó felnevelésének költségeit, amelyeket a kaptár az
új raj távozásakor elveszít.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az unokák számát maximalizáló gének
szaporodnak el a génállományban. A világ olyan génekkel telik meg, amelyek sikeresen örökítődtek át az évmilliók során. S hogyan is képzelhetnénk el ezt másként, mint hogy a gének utódaik számának maximalizálására serkentették az egyedeket.
A könyv olvasmányos, érthető példákat hoz, azt hiszem engem arra sarkall, hogy a jövőben valamikor jobban elmélyedjek a szerző további műveiben.
A kép forrása: http://mosaicon.hu/hu/hatterkep/512/mehkaptar

Kapcsolódó könyvek: Richard Dawkins: Folyam az Édenkertből

Richard Dawkins: Folyam az Édenkertből
>!
anubys P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
8. Házi Feladat – 12. I. e. 266
Szun mester: A hadakozás regulái

Drága feleim!

Bizony mondom néktek, időnként kell, hogy az egyszeri ember is lementáljon ehhez hasonló írásokon, hogy elméje ne csorbuljon időnek előtte.
Bár bíztam benne, hogy nem okozék nekem majd difficultatiot egyes sorainak értelmezése, ám időnként olvasása közben azon kapám magam, hogy figyelmim fókuszpontja el-el kalandozák.
De azt visszaterelvén eme többezer éves bölcseségekre, melyek nem kevés sora ma is megszívelelendő, ajánlom figyelmitekbe.
Álljon itten egynéhány szemelvény, mely önmagában is ratio-nk élesítésére használhatók.

„Az praeceptumok, miket figyelmezvén az háború állapatjának esmerését vehetnéd előszámlálván:
I. Mely király bírja az helyes utat?
II. Mely hadnagy inkább tehetégesb?
III. Ki vagyon képes az eget és a’ földet maga kévánsága szerént kihasználni?
IV. Ki tészen jobb törvényt és parancsolatot?
V. Mely had erősb?
VI. Mely had tisztei és gyalogjai bírnak több experentiával?
VII. Mely had bír értelmesb jutalmazással és poenitentiával?
Ezek által esmerhetjük meg, hogy ki lészen győztes avagy vesztes.”

Fontos üzenettje vagyon emez kis könyvecskének, mert hiába az évszázadoknak eltelése, bölcsességge mégsem csorbula ezen idő alatt. Ezt bizonyítván olvassátok hát emez kis részletet is:

„Ezért osztán az a’ legjobbik sereg, ki az ellenséget szándékában akasztja meg. Eztán következék az, ki az ellenséget szövetségesitűl szakítá el. Eztet követé az sereg, ki az ellenségre mene hadakozni. A’ leghitványabb penig az, ki a’ várfalakat kezdé ostromlani.”

„Így a’ győzelem ötképpen esmerheték:

I. Az győze, ki esmeré, hogy mikor vagyon alkalmatos ideje az hadakozásnak.
II. Az győze, ki mind az apró, mind a’ nagy seregeket egyiránt jól igazgatá.
III. Az győze, kinek seregiben a’ feljülvalók és a’ közemberek egy szándékot vennének elméjükbe.
IV. Az győze, ki maga óvatos ’s megvárjaaz ellensége botlását.
V. Az hadnagy győze, ki talentommal bír, és a’ fejedelme nem köté béklyóba őtet.
Ez öt vagyon a’ győzelem megesmerésének útja.”

Hogy ajnlám-e ezek kis irományt mindenki okulására, azt bízvást nem mondhatik, de kit érdekel, hogyan ’s mint gondolkodtak feleink annak idején, az ne habozzék belevetni magát olvasásába.

Kapcsolódó könyvek: Szun mester: A hadakozás regulái

Szun mester: A hadakozás regulái
2 hozzászólás
>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

elolvastam a könyvet, nagyon elégedett voltam magammal, hogy ez is megvan, a karcot meg jól elfelejtettem megírni

3. gyerekek, gyereknevelés

Voltak fenntartásaim ezzel a könyvvel kapcsolatben, mert az önsegítő könyvek nagy része eleve felidegesít maximum 20 oldal után, a gyereknevelési tanácsok meg általában végképp kiverik a biztosítékot, mert általában közük nincs ahhoz a két pokolfajzathoz, akiket én nevelek. De kellemes meglepetés volt.

A könyv elsősorban a „bright and challenging” gyerekekről szól, vagyis azokról, akik nagyon értelmesek, de hatalmas kihívást jelent a nevelésük. Ezek a gyerekek borzasztóan intelligensek, a kortársaiknál jobban meg tudják fogalmazni a gondolataikat és érveiket, bármit megtennének egy kis figyelemért, jó esetben magabiztosak, rosszabb esetben kifejezetten arrogánsak tudnak lenni. Semmit sem fogadnak el csak azért, mert anya/apa/akárkifelnőtt azt mondta – bizony, ők azok, akikkel fél órát kell vitatkozni minden apróságról, legyen az az esti takarodó időpontja vagy hogy milyen ruhát vehetnek fel. Ezek a tulajdonságaik később, kamaszként lehetnek igazán veszélyesek – amikor saját fensőbbrendűségük és sebezhetetlenségük teljes tudatában, na meg, persze, hogy felhívják magukra a többiek figyelmét, olyan dolgokkal kísérleteznek, amikkel inkább nem kéne. „Én nem leszek függő”, „Engem úgyse kapnak el”, és a többi, és a többi. Ugyanakkor, ha megfelelő irányba tereljük őket, könnyen nagy emberekké válhatnak.

Nagyon örültem, hogy a sok agyonbabusgatós cikk mellett, amiket mostanában olvastam, vééééééééégre találtam egy könyvet, amelyik azt meri mondani, hogy a gyereknek szüksége van bizonyos korlátokra, és ezek megerősítéséhez akár a büntetésnek is lehet létjogosultsága. Nem a verésnek, nem a megalázásnak, hanem olyasminek, mint hogy „jó, akkor ma este nincs csoki”, vagy hogy „akkor most menj fel a szobádba, és majd beszélünk, ha lenyugodtál”. Túl sok gyereket látok, akiknek az életében nincsenek szabályok, és előre félek, mi lesz belőlük. B&C gyerekekkel meg, ugye, hatványozottan veszélyes a dolog, mert ha nem korlátozzuk őket, még pluszban is megerősítjük bennük, hogy nekik mindig igazuk van, és azt csinálnak, amit akarnak.

Be kell vallanom, az én pokolfajzatjaimban is van egy-két ecsetvonásnyi B&C… és a kezdeti fenntartásaim ellenére volt ebben a könyvben pár dolog, amit próbálok is magamévá tenni.

Kapcsolódó könyvek: Gill Hines – Alison Baverstock: It's Not Fair!

Gill Hines – Alison Baverstock: It's Not Fair!
>!
Evione
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
7. Házi Feladat – 2. Kvantumfizika

A kvantumfizikáról az emberek 90%-ának Schrödinger macskája jut először az eszébe. Ez a gondolakísérlet a kvantumok egy olyan furcsa tulajdonságára próbált meg rávilágítani, ami igencsak meghökkentő, és hogy őszinték legyünk, elsőre kicsit felfoghatatlan is. Arról van szó, hogy a különféle részecskék (kvantumok) egy időben több helyen és állapotban létezhetnek, és ezek az állapotok a megfigyelőtől, illetve a megfigyelő méréseitől függenek.
A gondolatkísérlet szerint van egy zárt acéldoboz, melyben van egy macska, egy üveg, mely ciánt tartalmaz, egy radioaktív anyag, mely bizonyos valószínűséggel radioaktív részecskéket bocsát ki magából, tovább van egy Geiger-számláló, melyre egy kis kalapács van erősítve. Na, már most a radioaktív részecskék (melyeket, mint mondtam a radioaktív anyag bizonyos valószínűséggel bocsátja ki magából) elektromos áramot keltenek a Geiger-számlálóban és a kis kalapács ennek hatására összetöri a ciánt tartalmazó üvegcsét, így a cián kiszabadul, megölve szegény macskát. Viszont itt jön a csavar, addig nem tudjuk biztosan, hogy megtörtént-e a fent leírt eseménysor és annak következménye (a macska halála), amíg ki nem nyitjuk a dobozt és meg nem vizsgáljuk (nézzük), hogy a macska él-e még. A lényeg, hogy a doboz kinyitásának pillanatáig, a macska egyszerre van élő és holt állapotban, úgynevezett szuperpozícióban.

Kapcsolódó könyvek: Michael Brooks: Nagy kérdések: Fizika

Michael Brooks: Nagy kérdések: Fizika
Hirdetés
>!
Vackor6 P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
10. Házi Feladat – 4. könnyűzene
Mitch Winehouse: Amy a lányom

Volt egyszer egy fiatal lányka, aki egész kisgyermek korától kezdve imádott központban lenni és rendszeresen minden figyelmet kikövetelt magának. Ennek a leányzónak az álma volt, hogy színpadon énekelhessen egy életen át, teltházas koncertjei legyenek, és hogy az emberek a hangját hallva megfeledkezhessenek a gondjaikról. Ez az álma teljesült, és valóban élete végéig szerepelt. Amy Winehouse szíve 27 évesen, alkoholmérgezés következtében állt meg. Így ő is bekerült a 27 Club soraiba.

Vicc, de ez az egyik legnehezebb tétel volt számomra a polihisztoros kihívásban, mivel nincs olyan előadó a könnyűzene műfajában akire igazán kíváncsi lettem volna. Így szépen megvártam, hogy elém sodorjon valamit a sors. Így lett Amy Winehouse a választottam erre az epizódra.

Amyt édesapja, Mitch rajongásig imádta, és ez az összetört szívű ember nem sokkal az egy szem lánya halála után nekiveselkedett, hogy megírja annak élettörténetét. Lehetőséget adva ezzel arra, hogy az emberek megismerhessék ki is volt ő valójában, és milyen történet állt a lazán drogosnak elkönyvelt lány mögött.

Amy kétéves kora óta amikor csak tehette énekelt. Sokszor a körülötte élők nagy bánatára.
Mindig mindenhol szerepelni akart. Végtelenül öntudatos, maximalista, nagyon érzékeny és emocionálisan szélsőséges volt. És én úgy gondolom némiképp elkényeztetett is. Az apjával rajongásig imádták egymást.
Egy félresikerült kapcsolat terelte sajnos veszélyes vizekre, holott addig nyíltan ellene volt a kemény drogoknak. A drogozáson az évek során végül sikerült nagy nehezen túllendülnie, de az alkohol szorosabb gyeplőre fogta, melybe végül bele is bukott.

A világ nagy megfigyelői közé tartozott. Apróságnak tűnő élményeket és eseményeket alakított át nyersen őszinte dalszövegekké.. Az életét és a fájdalmait írta meg a dalaiban. Dúdolgathatjuk a kellemesen hangzó „Love is a loosing game” című számot, de ez Amy számára maga volt a „szívbe mártott tőr”.
Eddig is kedveltem a hangját és a számait, de baromi érdekes úgy újra meghallgatni ezeket, hogy már ismerem a mögöttük álló történetet.

Úgy tűnik, hogy Mitch ezzel a könyvvel valahol a saját lelkiismeretét is próbálja elegyengetni. Nagyon hiányolom az egész történetből az anya, és a testvér szerepét. Mintha csak Mitch gondoskodott volna arról, hogy a lánya hogy jön ki a függőségeiből. És furcsa, de nem voltak képek a kötetben, pedig igencsak dukáltak volna.

Borzasztó lehet, ahogy saját mélységünk poklában bolyongunk és nem találjuk a kiutat.
Természetesen egy könyvből nem fogom megismerni Amyt, nem is igen alkothatok róla reális véleményt, de azért sok helyen elgondolkodtatott a sorsa, ahogy önnön csapdájába minduntalan belezuhant.

Kapcsolódó könyvek: Mitch Winehouse: Amy a lányom

Mitch Winehouse: Amy a lányom
>!
Hannele P
Polihisztorképző – házi feladatok

11. feladat/5. vezetők

A kép forrása: https://sputniknews.com/society/201709271057756018-budd…

Egy rendkívül szimpatikus embert ismerhettem meg. Önéletrajz, amely végigvezet az életén, dalai lámaként hogyan élt kiskorától kezdve. Tárgyilagos és objektív látásmódja érezhető az egész könyvben, többször említi, hogy tapasztalás által ismerheti meg, alakíthat ki véleményt a világról. Tetszett, hogy ezt még a Kínában tett első látogatásakor is megőrizte. Másik érdekesség volt számomra, hogy a vallási hovatartozás nem volt túlhangsúlyozva. Kicsit idegenkedek azoktól a helyzetektől, amikor meg szeretnék mondani valakinek, hogy az általa képviselt út az egyetlen jó út. Na, itt erről szerencsére nem volt szó.
Több észrevételével egyet tudok érteni, mint a nyugati ember szívesen gondolkodnak fekete-fehér, vagy-vagy kategóriákban és nem veszik észre az átmentet, vagy azt, hogy a városban élők mennyire eltávolodtak egymástól, nem képesek az érzéseiket kifejezni.
Egy fejezet szól a mágiáról és misztikáról, amelyben a buddhizmusról mesél – hogy elkerülje a vele kapcsolatos misztikus elképzeléseket. Pl. vannak szerzetesek, akik képesek a vizes lepedőt testükön megszárítani, míg a külső hőmérséklet kinn fagypont alatti, vagy mennyire fontosnak tartják a jóslást – nem a nyugati típusút, hanem amikor az ember meditatív állapotban lát előre dolgokat. Egyedül azt sajnálom, hogy nem egy mai kiadású a kötet, kíváncsi lennék a továbbiakról is, és meglátásáról a mai világgal kapcsolatban.

Kapcsolódó könyvek: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon
3 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
Egyéni téma – Granada (Granada 74 CF)

Örülök, hogy a kapott focicsapat nevében benne van, hogy Granada, így meg tudtunk egyezni egy útirajzban. :) Reményi-Gyenes István könyve nem egy mai darab, így először a kényszerűség vitt rá, hogy ezt válasszam, de nem bánom már, hogy ezt találtam éppen akkor abban a könyvtárban, ahol keresgéltem. Az utazás a 60-as évekre, a könyv megjelenése a 70-es évekre tehető, de a nagy része nem korfüggő. Vannak persze benne megmosolyogtató részek, mint a fényképezőgépes jelenet, amikor az Alhambrába a bátyja nem engedi elvinni neki, és aztán megkönnyebbül, hogy tényleg hogy bánná, ha egyszer csak kifogyna a film, pedig még mennyi téma kerül elé. Persze ez is „lefordítható” a mai nyelvre, ne a fényképezőgép/okostelefon kijelzőjén át nézd, csak gyönyörködj!
Van néhány dolog, ami a korra utal, mint az utak elnevezései az akkori vezetés akaratának megfelelően, illetve egy rövid fejezet foglalkozik a „történelmi múmiával”, azzal a magyar „királyi” követtel, aki teszi a dolgát, függetlenül attól, hogy a két ország vezetése hol tart a diplomáciai kapcsolatokban.
A látványosságok és a történelmi vonatkozások teszik ki viszont a könyv nagyobb részét, fűszerezve egy kis hangulattal, ami talán szintén másképp jelentkezik ma, mint akkor.
A fejezetek elején spanyol költők műveiből vett idézetek olvashatók, kis kedvcsinálóként (pl. Lorca), amiből mellesleg kiderül, hogy a mi költőink, íróink közül kik foglalkoztak spanyol irodalmi művek fordításával (pl. Illyés Gyula, Nagy László).
Néhány érdekesség:
A hispániai mór birodalom utolsó erődítménye a granadai királyság volt – ahol talán a leginkább otthon érezték magukat. „A Korán paradicsomának” nevezték.
Kasztília a történelmi Spanyolország magva, neve a latin castrum, spanyol castillo (=vár) szóból ered, arra utalva, hogy ennek a vidéknek a népe várakkal védekezett az ellenség ellen.
Az utca házmestere a „sereno”, aki az időt és az időjárást közölte a járókelőkkel. Például: két óra van, és az ég derült. Mivel a legtöbbször derült volt az ég, így maradt rajta a név az emberen (sereno=derült). Este éjjeliőrként szolgált, a késői vacsoravendégeket például az ő feladata volt beengedni a házba. A késői a könyv szerint este 11, igaz, reggel is későn kezdődik az élet.
Granadában a világítóan fehér villákat „carmeneknek” nevezik.
II. Fülöpről, az El Escorial kolostorpalota megépíttetőjéről sokat megtudhatunk a könyvből. Az tetszett, hogy a történelmi háttér ismertetésével milyen bennfentessé tesz minket a szerző: az egyik imádkozó szoborcsoport, amelynek főalakja II. Fülöp, megjeleníti 3 feleségét és fiát, Don Carlost, de kihagyja Véres Mária angol királynőt, aki szintén Fülöp hitvese volt. Talán azért, hogy ne emlékeztesse az utókort a kudarcaira, ami ezzel a házassággal függött össze (pl. a „győzhetetlen” Nagy Armada veresége sógornője, I. Angliai Erzsébet ellen). Milyen cseles. :)
II. Fülöp szeszélye helyezte amúgy Toledóból Madridba a királyi rezidenciát.
A sok fekete-fehér kép ma már furcsa melléklet, és elkelne egy térképrészlet is az utazásról, meg helyenként Habsburg-családfa. :) De itt van nekünk a Google, a barátunk,a könyv nyomán sok mindenre rákerestem.

Kapcsolódó könyvek: Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig

Reményi-Gyenes István: Granadától Segoviáig
>!
Ross
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018.
7. házi feladat
5. vezetők

Azért választottam a vezetőkhöz ezt a könyvet, mert a napi tapasztalatom az, hogy politikusnak az megy, aki két alapfeltételnek kiválóan meg tud felelni; rezzenéstelen arccal képes hazudni bármilyen témában, akkor is, ha a szeme előtt történik a cáfolat, illetve ha egységnyi idő alatt minél többször tudja elismételni, hogy „hazaáruló.” Valamiféle üdítő változatosságra volt szükségem, mert amit ma politikának hívunk, az leginkább egy csapat őrült makákó visongására emlékeztet, akik roppantul örülnek annak, hogy találtak valamit a lábuk közt.

Aztán rájöttem, hogy a politika régen is egy csapat makákó játszótere volt, akik örültek annak, hogy valamit találtak a lábuk közt. Az átlagszínvonal az 1800-as években sem volt jobb, csak valami kozmikus véletlen lehet, hogy előfordult egy Széchenyi vagy egy Deák, de nekik is a barna lében kellett evickélniük. Deák Ferenc azonban magasan kiemelkedett a mezőnyből. Talán azért, mert nem is volt igazán politikus-alkat. Például sosem sértegette az ellenfeleit. Magyar gyakorlatban megbocsáthatatlan gyengeség. Vagy mégsem? Elvégre hosszú távon kinek maradt fenn a neve? Tiszabüdöspusztai Randomjóskának, aki hosszú obstrukciókban ekézte a politikai paletta másik végén ülőket, vagy Deáké? Na azé’.

De hogy milyen is volt Deák? A közepesnél magasabb termetű, izmos alkatú, kövér, piros férfi, fekete hajjal és ajkaira függő bajusszal. Öltözete egyszerű: mellénye mindig fehér, nyakkendője mindig fekete. Egyszerű életmódot tartott, viszont szenvedélyesen dohányzott. A vitatkozások részleteiből gyakran kivonta magát, hagyta azokat maguktól kifejlődni; de ha a vélemények nagyon összebonyolódtak, előállt, a tárgyat teljes világosságba helyezte, a véleményeket központosította, előadásával a többséget majdnem mindig kielégítette és megnyugtatta. Országos ülésben rendszerint a székére emelt kardjára támaszkodva (a szokás szerint állva) nyugodtan várta, hogy rá kerüljön a szólás. Amikor rá került a sor, kissé előrehajolva, halk, de érthető hangon, igen egyszerű gesztusokkal beszélt, gyakran mellén keresztbe téve a kezeit, beszédei alatt az elnöktől félkörben lassanként több ízben megfordult, hogy az előadását a háta mögött ülőkkel is néha szemben hallassa. Beszédeit legtöbbször csupán az észhez intézte, az érzéseket csak ritkán érintette, akkor viszont hatása volt. Maga is csak ritkán hevült fel; sértő szót pedig nem engedett meg magának, amit az ellenfelei is tiszteltek benne.

Introvertált alkat volt, ugyanakkor hajlott a levertségre, a pesszimizmusra, májbántalmai és magas vérnyomása volt„ ami gyakran ingerültté és levertté tette. Ezt öreg koráig egész jól kordában tudta tartani, de ahogy a betegsége elhatalmasodott rajta, úgy lett egyre morgósabb vénember – Mikszáth Kálmán már ezt az öregurat örökítette meg az egyik híres karcolatában. Ennek ellenére a közvetlen érintkezésben utolérhetetlen volt. Nem ragaszkodott a címekhez, szalonjába ki-be mászkáltak az emberek, mindenki felkereshette, aki akart tőle valamit, a passzív rezisztencia évei alatt az ő szobája volt a mozgolódás középpontja. Nemigen konfrontálódott nyíltan, nem osztotta az észt, hanem adomákkal, vicces/tanulságos történetekkel vezette rá beszélgetőpartnereit a mondanivalója lényegére. Szépen-lassan vezető szerepet kezdett betölteni a politikai életben. Ami a végére pont azt eredményezte, amit egyébként egész életében kerülni akart: idol lett, a fiatalabb politikusgeneráció szemében a nagy, bölcs öreg, akit pátoszteli hangon tömjéneztek, ugyanakkor beleszólása egyre kevésbé lett a dolgokba. Miután kvázi levezényelte a kiegyezést, és lerakta a Monarchia alapjait, a feltörekvő sakálnemzedékkel már ő sem tudott mit kezdeni. „Az ördög a ti vezéretek, nem én!” – vetette oda egy alkalommal a párttársainak, amikor Lónyay miniszterelnöksége alatt elkezdtek távolodni azoktól a liberális értékektől, amiket ő képviselt, és elindultak a kormányhatalom centralizálásának irányába, és az lett a fő cél, hogy megrendszabályozzák az ellenzéket. Gyakran visszavonult „duzzogni”, ahogy a fiatalabbak gúnyolták: ha valami felháborította, napokra bezárkózott, regényeket olvasott, és nem fogadott látogatókat.
Legendává persze a halála után érett. Amikor az Akadémia halála után 1876-ban verspályázatot hirdetett, a beérkezett költemények mind a tömjénező pátosz hangján éltette a Nagy Bölcset – úgy tűnik, ez valamivel egyszerűbb, mint tettekben követni a felállított mértéktartás, és mély gondolkodás példáját.

Szóval nem lettem sokkal boldogabb attól, hogy a nagypolitika századokkal előbb is egy bűzös posvány volt, ahol csak a mocsári szörnyek érzik jól magukat; de ilyen egyéniségekről olvasni akkor is jelent egy-egy nyelet friss levegőt.

Kapcsolódó könyvek: Deák Ágnes – Molnár András: Deák Ferenc

Deák Ágnes – Molnár András: Deák Ferenc

Kapcsolódó alkotók: Deák Ferenc

1 hozzászólás