!

Polihisztorképző – házi feladatok zóna

>!
molke P
Polihisztorképző – házi feladatok

2. házi feladat khm, belehúzok, ígérem…

12. egyéni téma: San Vicente de la Sonsierra (Spanyolország, La Rioja autonóm terület)

Sajnos, magáról a településről könyvet nem találtam, a Wikipédia szerint:
San Vicente de la Sonsierra település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. San Vicente de la Sonsierra Ábalos, Baños de Ebro, Labastida, Peñacerrada-Urizaharra, San Asensio és Briones községekkel határos. Lakosainak száma 1014 fő (2017) – tíz év alatt kb. 10 fővel csökkent – ez elég jó, nem?
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/San_Vicente_de_la_Sonsierra
Látnivalók: https://www.google.com/url…
A település honlapja: http://www.sanvicentedelasonsierra.org/es/
A település hagyományos ünnepe az önostorozók felvonulása, a Picaos: Nagycsütörtökön és Nagypénteken, valamint a Szent Kereszt ünnepein (május 3. és szeptember 14.) tartják. Forrás: http://www.sanvicentedelasonsierra.org/en/traditions

A könyvről:
Előre bocsátom, hogy nagy kedvem támadt Spanyolországba utazni – és nem csak a Costa Brava-ra… Hogy ez valaha megvalósul-e, már más kérdés, de talán sikerül.

Kettős vertikális tagolású a könyv:
– Egyfelől a spanyol történelemről, nemzetiségekről, népről, szokásokról kapunk fontos információkat különböző témakörök szerint. Az írások nagy részben múlt század eleji íróktól, költőktől, újságíróktól származnak könyveik, korabeli lapokban megjelent cikkeik alapján. A csatolt alkotókon kívül ők: Neller Mátyás, Majthényi Flóra, Péchy-Horváth Rezső és a titokzatos Deli tekintetes 1898-ból. Az írások közös vonása, hogy sok sztereotípiát oszlatnak el és nagy szeretettel, megbecsüléssel szólnak a spanyolokról – kivéve a bikaviadalok kérdését, amelyet egybehangzóan utálnak, bár Neller elismeri, hogy NEM a vér látása miatt mennek a spanyolok a viadalra, hanem a „művészi élmény” miatt. Kisebb részben a kötet szerkesztői írnak egy-egy rövidebb bejegyzést érdekességekről mai szemmel.
– Másfelől a kiemelt ünnepek bemutatása időrendben az év során – január 2-tól december 28-ig – már ami a könyvben szerepel.

Az írásokban kiemelkedik a spanyolok hagyománytisztelete – mind ünnepeik, mind hétköznapjaik vonatkozásában. Hétköznapjaik hagyományai a mindenki által ismert szieszta, a bikaviadalok, a legyező és a mantilla használata, a vendégszeretet, a múlt örökségeinek védelme – erre jó példa az Alhambra megóvása. Nem ritkák a több száz éves ünnepek (pl. a mórokkal való harc emlékét őrző Patum, az úrnapi misztériumjáték Bergában), de újabb keletű fiestáik is jelentősek: a Tomatina, a Fallas, a Szardínia halála.

Egy kis kapcsolódás az egyéni témához: egy kép a tartománybeli Clavijo váráról a 17. oldalon, és két ünnep a tartományból: a Gólyalábas tánc Anguiano-ból és a Füstös körmenet Arnedillo-ból.

Kiemelném Móra Ferenc írásait: a tőle megszokott színvonalon, rengeteg iróniával írta meg észrevételeit, sokat be is idéztem a könyvhöz. Másik kiemeltem Deli tekintetes, aki már 1898-ban azon aggódik, hogy a természetes és barátságos spanyolok a globalizálódó világban elveszítik sajátos arculatukat; de a 30-as években is az uniformizálódó világ miatt keseregnek az utazók.

Mindkét esetben rengeteg fotó illusztrálja az anyagot. Múlt századi eleji fekete-fehér városképek, életképek mellett jellegzetes tárgyak (kasztanyetta, legyező, ékszerek), jellegzetes helyiségek (tapas-bár, hentesüzlet) belső képei és mai tájképek. Gyönyörű képek, egyiket csatoltam a karchoz. Szerencsére megtaláltam az interneten, így nem a könyvől készült fotómban kell gyönyörködnötök :) Szerintem csodálatos felvétel. Forrás: http://murosymurallas.blogspot.hu/2012/02/murallas-de-a…

https://moly.hu/konyvek/gajdos-zsuzsanna-szaraz-miklos-gyorgy-szerk-fiesta/en-es-a-konyv/molke

Kapcsolódó könyvek: Gajdos Zsuzsanna – Száraz Miklós György (szerk.): Fiesta

Gajdos Zsuzsanna – Száraz Miklós György (szerk.): Fiesta

Kapcsolódó alkotók: Márai Sándor · Kosztolányi Dezső · Zilahy Lajos · Móra Ferenc · Bálint György

>!
ecus
Polihisztorképző – házi feladatok

4. házi feladat – Téma: 12. egyéni téma: https://fr.wikipedia.org/wiki/La_Chapelle-sous-Uchon
Olvasás: https://moly.hu/olvasasok/5884391

Alapvetően nem szeretem az ilyen útikönyveket, már mint műfajt sem, mondjuk biztosan jobban érdekelnének, ha sűrűbben lenne lehetőségem utazgatni. Az egyéni témámhoz tartozó könyv kiválasztását hosszas netes böngészés előzte meg, utána eszméltem a kihívásnál, hogy Papusz azért kicsit nyitottabban szemléli a Wiki-cikkek random tartalmai miatt az egyéni téma mélységét, így találtam ezt a wikibeli falutól mintegy 60 km-re lévő Loire-völgyéről szóló útikönyvet, ami szinte könyörgött a Somogyi könyvtárban, hogy emeljem le polcról.
Lehet, hogy ez az én nagy hiányosságom, de nem gondoltam, hogy ennyi hasznos kis információ belefér egy ilyen kis útikönyvbe, illetve azt sem, hogy ez ennyire tömény műfaj. Egyszerűen nem tudtam néhány oldalnál többet egyszerre elolvasni és megemészteni.
A végén volt egy francia szószedet is, ennek milyenségét nem tudom megítélni, mert soha nem tanultam egy betűnyi franciát sem. Viszont van benne egy legáltalánosabb dolgok kb-i árainak gyűjteménye, ez a budget tervezéshez nagyon hasznos lehet.
Ami igazán tetszett, hogy vannak benne spórolós tippek, és jó tanácsok, például, hogy „ne ugráljunk kastélyról kastélyra”, ezeket ha egyszer eljutok erre a szép környékre, igyekszem betartani, bár szerintem a magyar turista olyan, hogy: szép, menjünk be, rohanjuk/fotózzuk körbe, aztán rohanjunk a következőhöz.
Vannak benne túraútvonalak is (autóval, kerékpárral, vízen), azoknál percenként felkiáltottam, hogy „ide is menjünk, meg ide is!”.
Összességében amennyire távolinak éreztem magamtól a műfajt, annyira nem volt kényelmetlen olvasni ezt a kis útikönyvet, és még egyszer kiemelném, hogy ez számomra tényleg nagyon meglepővolt, hogy egy ilyen kis vékonyka könyvet lapról lapra végigolvasni mekkora kitartás kell, és mennyire nem-könnyű olvasmány.

Kapcsolódó könyvek: Loire-völgy

Loire-völgy
>!
Sajtkukac94
Polihisztorképző – házi feladatok

5. házifeladat
5. vezetők

Mostanában annyi olvasmányomban került említésre Napóleon, hogy gondoltam épp itt az ideje, hogy jobban szemügyre vegyem a híres/hírhedt császár életét és „munkásságát”.

Először is a könyvről néhány szót: kifejezetten tárgyilagos volt, de a szerzőt azért néhol elkapta a gépszíj, és meglehetősen költői hangvételre váltott, amit egy életrajzi kötet esetében nem igazán passzol a képbe, de szerencsére ezek nem voltak túl gyakoriak, ellenben a többi Így élt… kötettel, amit mostanság olvastam.
Néha érdekes volt a megfogalmazása is egy-egy mondatnak, de azokon könnyen át lehetett lendülni persze azért nem kapott 5 csillagot.

Akkor térjünk át Napóleonra. Érdekes volt olvasni egészen a gyerekkorától kezdve az életútjáról. Amennyire zsúfolt volt, nem is tudnám néhány mondatban összefoglalni, úgyhogy inkább azokat a dolgokat emelném ki, amik megragadták a figyelmem.
A katonai előmenetele bámulatos volt (pl. 26 évesen altábornagyi rangig jutott), ami nem csupán a taktikai érzékének, hanem a személyiségének is köszönhető volt.
Azt nem is tudtam, hogy az egyiptológia tudománya neki köszönheti a kialakulását, útnak indulását.
A tetteiről elég vegyes véleményeket olvastam, de lényegében mégiscsak szerepe volt abban, hogy Európa elinduljon a feudalizmus rendszeréből a polgári társadalommá válás útján, ami azért nem elhanyagolható jelentőségű.
A legnagyobb csapást aztán az okozta, hogy akárcsak Hitler több, mint 100 évvel később megpróbálta lerohanni Oroszországot, de sem a franciák, sem a németek nem igazán bírták azt a fránya orosz telet. Így szemlélve elég érdekes, hogy a későbbi náci vezér nem okult nagy hatalmú elődje bukásából, és csak azért is meghúzkodta a medve bajszát.

Kapcsolódó könyvek: Fekete Sándor: Így élt Napóleon

Fekete Sándor: Így élt Napóleon
>!
Képopera
Polihisztorképző – házi feladatok

2. hf – 10. matematika

Nagyon tetszett a stílus, legfőképpen az okfejtés, a kérdések és válaszok, válaszok és azokra adott reakciók felépítése, a szálak göngyölítése. Különösképpen az első fejezet tetszett, ahogy Szókratész okfejt és terel a beszélgetés során.

Aki esetleg szintén olvasni fogja, ajánlom az Utószót is, de tényleg csak utána.

Olvasás közben egyébként arra gondoltam, hogy ha ezt a könyvet nem kötelező elolvasni a matekszakos tanárképzés során, akkor azzá tenném, és szentelnék rá pár órát, beszélgetni róla. Abból kiindulva, hogy van merítésem matektanárokból, és bevillantak olvasás közben, melyikőjük milyen formában tanította a tárgyat, és épp a tanítási metódusuk kapcsán mi villant fel először (pl. egyik tanáromnál a Pitagorasz-tétel, míg a másiknál inkább az, ahogyan gondolkodtunk valamelyik bonyolult egyenletről, vagy épp általános iskolában, amikor bedobáltunk mindent a gépbe, és minek kellett kijönnie abból). Ebből érezni lehetett (főként a Galieli-témánál tárgyaltak alapján) melyikőjük milyen típus. :)

Kíváncsivá tett, vajon a Levelek…-et hogyan írta meg a szerző. Ja, és MEK-ről mindkettő elérhető. :)

Kapcsolódó könyvek: Rényi Alfréd: Dialógusok a matematikáról

Rényi Alfréd: Dialógusok a matematikáról
>!
RaavNaan P
Polihisztorképző – házi feladatok

12. Egyéni téma: Kusztos Endre

Kusztos Endre (1925-2015) erdélyi magyar festő, grafikus. Elsősorban szénrajzairól híres, fő témája az erdélyi táj. Sajnos a művészről sem életrajzi, sem más jellegű könyvet nem találtam, így a Rajzolás és pasztellfestés kézikönyv mellett döntöttem. A könyv végig veszi a rajzolás és festés eszközeit, technikáit, nagyon szép képekkel illusztrálva. Mondjuk nem tudom kinek írták, mert aki ilyen szépen tud festeni, rajzolni, mint a könyvben található rajzok készítői, nem hiszem, hogy szükségük van a leírt információkra. Főleg az ilyen jellegűekre gondolok, mint: ha a pasztellkréta lapjával rajzolunk halványabb, vastagabb mintákat tudunk készíteni, ha az élével, akkor erőteljesebb színű, de vékonyabb vonalak húzhatók. spoiler
A könyv elején még lelkesebb voltam, és megjegyeztem, hogy az olajpasztell alkalmas a sgraffito eljáráshoz, amelynek lényege, hogy különböző színű rétegeket visznek fel egymásra és a felső rétegbe karcolnak, vékony vonalrajzokat.
Volt még szó lavírozásról, melyet monokróm tollrajzoknál alkalmaznak, fény és árnyék játékának megmutatására. A lavírozás úsztatást jelent, a vonalas elemeket széles ecsetvonásokkal kombinálják.

Kép forrása: http://kulturhon.info/a-kisebbsegi-sorstol-az-egyetemesig/

Kapcsolódó könyvek: Hazel Harrison: Rajzolás és pasztellfestés

Hazel Harrison: Rajzolás és pasztellfestés
>!
Hannele
Polihisztorképző – házi feladatok

6. feladat/Mások vallása
A buddhizmusról szerettem volna átfogóbb képet kapni, mostanában elkezdett érdekelni a téma, maga egységében még nem jutottam el a vallás feltérképezésére. Attól tartok, hogy nem is ebből a kötetből jövök rá, mert nagyon zavaros, össze-vissza sodródó szemelvényeket tartalmaz. Van néhány gondolat, ami érdekesnek tűnt. A könyv elején röviden elmeséli, hogyan is jutott el a buddhizmus a nyugati világban, próbál kitérni arra, hogy miben is különbözik a kettő, erre néha vissza is utal a többi részben. Az egyik példa erre, hogy a nyugati lakásokban a Buddha-szobrok helye a tv közelében vagy más központi, de másodlagos helyen áll. Ázsiában szakrális környezetben van, gyertyát, füstölőt tesznek a szobrok mell, kis tálkákban vizet, vagy áldozati adományokat.
A nyugati gondolkodásban a sikeres egyéni élet lép az elképzelésbe, amelynek a halál után is meg kell találnia az egyéni folytatását. Európában, amikor a halottak feltámadásába vetett hit a felvilágosodás valláskritikájának következtében elvesztette meggyőző erejét, ekkor egy légüres tér keletkezett vajon mi történik a halál után és ezt a teret töltötte ki az újjászületés tana.
További érdekes részek voltak a vándorszerzetesekről szóló rész, akik három háromrészes köntöst, alamizsnatáskát, borotvát, varrótűt, vízszűrőt, vándorbotot és fogkefét tarthattak maguknál. Nem rendelkezhettek állandó lakóhellyel, csak az esős évszak idején. Tartózkodniuk kellett a szexuális érintkezéstől, ajándékot nem fogadhattak el, csak ha továbbadták a szanghának. Táplálékát koldulással szerzi meg.
Az egyik mantra, amit rendszeresen szoktam hallgatni az Om mani padme hum. Az Om és a hum India legősibb szent szövegeiben a Védákban szent szótagok. Az Om a világ egyetem alaphangja. Mani padme jelentése Ó a lótusz drágakőt hölgye, vagy drágakő.
Mantraként ez a hat szótag az újjászületés hat birodalmát vagy egy bódhisszattva hat tökéletességét jelenti.
Az egyik kedvenc részem még a meditációról szól és ezt magam is tapasztaltam jótékony hatásként, hogy gyakorlás hatására fokozódik a belső nyugalom, figyelem,az ember megőrzi a belső nyugalmát, nem izgatja a múlékony, nem billen ki az egyensúlyából, nyitottabbá válik mások iránt.

Kapcsolódó könyvek: Ursula Baatz: Buddhizmus

Ursula Baatz: Buddhizmus
Hirdetés
>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

9. Evolúció

Ha izgalmas könyvet kerestek az evolúcióról, ne keressetek tovább. A borítóra nyomott egyik ajánló szerint épp olyan izgalmas és olvasmányos, mint egy thriller – és tényleg! Úgy faltam, mint egy regényt. Cseles kis könyv, amúgy, gyakorlatilag két könyv – The Origin of Life and The Future of Life egybekötve. Az Origin arról mesél, honnan jöttünk, főleg a genetikát használva eszközül, a Future pedig a szintetikus biológiában rejlő lehetőségeket elemzi. Ez utóbbi annyira új tudományág, hogy én, aki nem forgok tudományos körökben, azt sem tudtam, hogy létezik, pedig lélegzetelállító dolgokat művelnek, akik művelik.

Két érdekesség, egy-egy mindkét könyvből:

1. Mivel minden sejt az anyasejt kettéosztódásával jön létre, az összes ma élő élőlény összes sejtje visszavezethető az első élőlényhez, Lucához (a Luca egyébként a „last universal common ancestor” rövidítése). Ez amúgy teljesen logikus, ha az ember belegondol, de engem fejbevágott, amikor először elolvastam. Lucát amúgy azért nem első sejtnek nevezem, mert nem is volt sejt a mai értelemben, amikor a sejt egy membránnal jól körülhatárolt kis zacskó. Lucának még nem volt membránja, a molekulák, amik alkották, a mélytengeri kürtők alagutacskáit használták „membrán” gyanánt.

2. Kutatók építettek egy vírust, ami megnézi, rákos-e a sejt, és ha igen (ha megtalál bizonyos fehérjéket), normál vírus módjára bepofátlankodik a sejt DNS-ébe, és felszólítja, hogy ölje meg magát. Az benne az igazán lenyűgöző, hogy nem öl meg minden sejtet válogatás nélkül, csak és kizárólag a rákosakat. Ha egészségeset talál, simán tovább megy. Viszont nagyon specifikus, csak egyetlen méhnyakrák típust ismer fel – azért éppen azt, mert ezt a típust történetesen már nagyon alaposan ismerjük. De ha egyszer ennyire alaposan megismerjük a többi típust is, és fejlődik annyit a technológia, hogy nagy számban lehessen előállítani ezeket a kis „bérgyilkosokat”…!

Kapcsolódó könyvek: Adam Rutherford: Creation

Adam Rutherford: Creation
3 hozzászólás
>!
Vackor6 P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
5. Házi Feladat – 3. gyerekek, gyereknevelés

Kristine Barnett: A szikra

„Az autizmus tolvaj. Elveszi a gyermekedet. Megfoszt a reménytől, elrabolja az álmaidat.”

Mindig is foglalkoztatott az autizmus, oka mindmáig ismeretlen. Be is gyűjtöttem pár könyvet, így számomra egyértelmű volt, hogy a gyermekneveléshez e témában ismerkednék tovább.
A választottam egy olyan elkötelezett anya tollából íródott, aki a fia igényeit figyelembe véve újszerűen közelítette meg az autizmust és ment szembe a merev szabályokkal.

Amerikában járunk, 2013-ban egy igencsak eltökélt és szeretetteli családi fészekben.
Jake bűbájosan édes kissrác, aki két és féléves korára árnyéka lett önmagának.
Abbahagyta a beszédet, és szép csendben eltűnt a maga világában.
A hároméves korában kimondott szakvélemény szerint el tud majd jutni odáig, hogy 16 évesen önállóan be tudja kötni a cipőfűzőjét.
Legelső hivatalos felmérésénél Aspergert állapítottak meg, ami az autizmus enyhébb válfaja. Viszont egy újabb, második felmérés, melyet 3 éves kora előtt ejtettek meg felülbírálta az első tévedést, valószínűleg azért, mert Jake IQ- ja rendkívül magas: 189. Ez túlmutat a Wechsler-féle gyermeki intelligenciateszt értelmezési tartományán. Az eredmény már kifejlett, mérsékelttől a súlyosig terjedő autizmus lett a diagnózis.
De ez a csillagászati magasságú IQ sem védheti meg attól, hogy még mélyebbre süllyedjen saját elszigetelt világában. Egy idő után nem beszélt, nem kommunikált, csak megfigyelt, de azt a végletekig fókuszáltan.

Az anya látta, hogy az ilyen esetekben megszokott fejlesztő óvoda visszaesést eredményez: minimális megkülönböztető figyelem, speciális igényekre való tekintet nélkül bezsúfolják őket egy csoportszobába.
Rájött, hogy nem szabad arra összpontosítania, amit Jake nem tud. Aki odavolt a betűkért, az abc-s tanulókártyáiért és azt mindig magával vitte, holott a fejlesztő pedagógusok megkérték a szülőket, hogy ne hagyják. Akiről lemondtak, hogy bármikor is rendesen kommunikálni vagy olvasni fog.
Egyedül volt a véleményével, férje is ellenezte. Végül segítséget kapott Jake fejlesztő terapeutájától, cél a normális óvodai nagycsoport volt.
Hagyta, hogy fia sok időt töltsön a neki tetsző tevékenységekkel, és nem gyötörte olyan feladatokkal, amelyek a leggyengébb készségeit próbálta fejleszteni. Fesztelenebb lett, elkezdett jobban együttműködni, és újra elkezdett beszélni. Telefonszámok számjegyeit adogatta össze, és cégneveket kezdett hangosan kimondani. Így jött rá az anyja, hogy a három és fél éves gyereke tud olvasni. Fogalma sem volt hogy tanult meg, úgy, hogy senki sem tanította a hagyományos módon az abc-re.

Szülőként szembement a szakemberekkel és a gyógypedagógiai foglalkozások helyett az ösztöneire hallgatva elkezdett teljesen a fiára fókuszálni. Például rájött, hogy a napi foglalkozások előtt hagyja a gyereket azzal foglalkozni, ami leköti a figyelmét, sokkal jobban tud koncentrálni a feladatokra, amit kérnek tőle. Gondos kiszámíthatóság kell nekik.
Jó adag bizonyíték utal arra, hogy a javulás nagyban függ attól, milyen mérvű beavatkozás éri a gyermeket 5 éves koráig. Így szépen elkezdődött a versenyfutás az idővel. Ennek gyümölcseként az anya teljes figyelme a gyerek felé fejlődő irányba fordította az állapotát.

De talán a legfontosabb, hogy felismerték, a sok foglalkozás mellett kell, hogy meglegyenek a tipikus gyermekkori élmények. Megtartották az egészen pici korában kialakult szokásokat abban a reményben, hogy nem veszítik el végleg a fiúkat. Így ezután mindig beloptak egy-két óra gyermeki mókázást. És ismét az ösztön nyert a szakvéleményekkel szemben. Fél évre rá, hogy először elmentek a szabadba csillagokat nézni este a motorháztetőn jégkrémet nyalva, a gyerek egy ölelés után újra megszólalt.

A srác 8 évesen felsőfokú matematikai, fizikai és csillagászati tanulmányokba kezdett. 1 évre rá felvették az egyetemre. 12 évesen fizetett kutatóként alkalmazták, mint fizikust.

A tehetségre való összpontosítás többet ér, mint a hiányosságokra való rávilágítás és leteremtés.
Az autizmustól most eltekintve, hányunknak adódott meg gyermekkorában, hogy azzal foglalkozhatott, ami igazán érdekelte, amiben kibontakozhatott az egyéni tehetsége? Nagyon-nagyon fontos lenne, hogy teret engedjünk a gyerekeknek abban, ami foglalkoztatja, így jobban fognak fejlődni az egyéb készségeik is.

„Erősségeink és készségeink a kezdet kezdetétől bennünk rejlenek, csak idő és biztatás kell a kibontakozásukhoz.”

Kapcsolódó könyvek: Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra
7 hozzászólás
>!
Hannele
Polihisztorképző – házi feladatok

6. téma sarkvidékek

Nehezen, de csak találtam itthon fellelhető könyvek ebben a témában. Nagyon régen olvastam a Mi Micsoda sorozatot, még kisgyermekként.
Nagyon informatív, érdekes kérdésekre válaszol a témában.
Több új információt is kaptam, vagy korábban nem ragadtak meg ezek az információk, bár én leginkább a sarkvidékeken élő állatokról olvastam legszívesebben, pl. Ross-fóka – róla még nem is hallottam.
Van a könyvben egy tápláléklánc feltüntetve, hogy az élőlény a megevett táplálék energiatartalmának csupán 10 %-át tudja a testébe beépíteni és a többi felhasználódik az élettevékenységek során, így lesz 1000 gr növényi planktonból 100 gr krill, 10 gr hal és 1 gr madár. A gyűrűsfóka szülőszobája egy hóba ásott meleg üreg.
Nagyon érdekes volt, hogy gyakorlatilag a grönlandi bálna az egyetlen, aki az egész évet az Arktisz területén tölti és ott hozza világra kicsinyét a hidegben, a jégmezők szélén.
A kék bálna a legnagyobb állat, ő merészkedik a legdélebbre. Kicsit utána olvastam, hogy a vadászat miatt korábban válnak ivaréretté és a korábbi méretüket már nem érik el. Mivel az egyedszámaik annyira lecsökkent, hogy ritkán találkoznak hím fajtársaikkal, ezért a közönséges barázdásbálnával is párosodnak, így valószínűleg szaporodásra képtelen hibrid egyedek születnek, melyek szintén tovább csökkentik a számukat.
Nagyon megrendítő volt számokban olvasni az egyedszámuk csökkenéséről, és a vadászatukról. Az rendben van, hogy 200 évvel ezelőtt a bálna minden részét felhasználták, Hamburgban pl. elsőként a világon a zsírjával világították meg az utcákat. De most a modern korban meg kellene őrizni és védeni az állatvilágot, természetünket, környezetünket.

Kapcsolódó könyvek: Joachim Mallwitz: A sarkvidékek

Joachim Mallwitz: A sarkvidékek
4 hozzászólás
>!
Rhia
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018:
11. bűnözés, bűnüldözés

Nagyon tetszett, hogy részletesen bemutatta a nyomozás menetét. Néhány adat elég elkeserítő volt, sajnos saját tapasztalat is van benne…
Ugyan nem mai könyv, mégis elég izgalmas volt a helyszínelők munkájának bemutatása, és egyáltalán, hogyan alakult ki a nyomozás, rendőrség munkája.

Kapcsolódó könyvek: Rainer Köthe: Nyomozás

Rainer Köthe: Nyomozás