!

Polihisztorképző – házi feladatok zóna

>!
CaptainV P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
6. sarkvidék
Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai

Idén megnéztem a Terror című sorozatot, elolvastam A Déli-sark foglyait, így teljes megalapozottsággal jelenthetem ki, hogy két dolog nem vicces: a jég meg a skorbut. Az, hogy felnőtt emberek miért sodorják magukat önként olyan helyzetbe, amiben jó esetben is az egyikkel biztosan meg kell küzdeniük, nekem közel felfoghatatlan, de ha már így van, és mégis éltek/élnek köztünk ilyen személyek, nem rossz megismerni a történetüket.

Sir Ernest Shakleton szerette volna, ha Nagy-Britannia lobogója alatt ő és Endurance nevű hajójának legénysége lesz az első, akik nemcsak eljutnak az Antarktiszra, hanem gyalogosan át is kelnek rajta. 1915 január 19-én indultak útnak. Az odafelé vezető úton azonban a hajó befagyott a jégbe, ami miatt októberig tehetetlenül várták, hogy elmozdulhassanak. Végül kénytelenek voltak jégre szállni, mert a maga jég olyan nyomás alatt tartotta a hajót, hogy az elkezdett itt-ott vizet beengedni. Mindössze egy órával azután, hogy az utolsó ember is elhagyta a fedélzetet, a jég áttörte a hajó oldalát.

Pedig az Endurance nagyszerű volt. Norvégiában épült, korának csúcsteljesítménye volt, a legerősebb hajó, amit valaha építettek. A hajóácsok babonából az árbocok alá egy-egy rézpénzt is tettek, nehogy eltörjenek. Sorsdöntő és kifejezetten szomorú pillanat volt, amikor a legénység szeme láttára végleg összeomlott. ”Ilyen messze elhozott és mindvégig jól szolgált bennünket, és nem adta ám könnyen az életét a könyörtelen jégnek, mert nincs hajó, amely nála bátrabban küzdött volna.” Ezt írta naplójába a kapitány, Frank Worsley.

A legénység megmenekülése már csak úgy volt lehetséges, ha a jégtábla, amin tartózkodtak, jó irányba sodródik. Erre hetekig vártak, de nem történt meg, ezért továbbálltak. Iszonyú hosszú ideig barangoltak három csónakot maguk után húzva, a helyes irányt keresve. Mindeközben hihetetlen jól feltalálták magukat: keményen dolgoztak, és a hideg kikezdte őket, de ünnepségeket rendeztek, néha játszottak, mindent megtettek azért, hogy a lehető legelviselhetőbbé tegyék maguk és egymás számára a helyzetet. A képen is egy ilyen jelenet látható – a háttérben még a beragadt Endurance, a legénység meg hokizik.

Szerintem eddig írom le a sztorit, nem lövöm le a végét annak, akit érdekel. Hihetetlen jó ebben a könyvben az, hogy a legénység saját szavaiból teljesen jól lehetett rekonstruálni azt, hogyan éltek, mit gondoltak ezekben a kritikus időkben, 1300 kilométerre bármi emberitől, és hogyan voltak képesek alkalmazkodni olyasmihez, amihez valószínűleg soha egyikük sem gondolta, hogy kell majd. És persze azt is, hogy hiába passzív, a jeget akkor sem szabad alábecsülni.

Kapcsolódó könyvek: Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai

Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai
6 hozzászólás
>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

Bűnözés, bűnüldözés – és egyben a 12. házim \o/

Egyszer volt, hol nem volt, egy indián törzs, nevezetesen az Osage. A csúnyagonosz fehérember elterelte őket a termékeny földről, ahol addig szépen eléldegéltek, egy köves, préris, vigasztalan vidékre. Gondolták magukban az indiánok, jó lesz ez nekünk, ez a hely úgyse fog kelleni a fehérembernek, nem fognak tovább zargatni. Alighanem a fehérember is egyetértett… amíg egyszer csak olajat nem találtak az Osage-ek területén.

A törzs vezetői ügyes alkut kötöttek az amerikai kormánnyal: szép összegeket kaptak az olajért, és okosan azt is belevették, hogy az ásványkincsekhez való jogot nem lehet eladni, csak és kizárólag örökölni lehet, hogy a törzsön belül maradjon. Na, ez már nem tetszett a helyi fehérembernek. Először azt találták ki, hogy az indiánok nem alkalmasak arra, hogy kezeljék a hihetetlen vagyont, amihez így jutottak, fehér gyámokra van szükségük, akiknek persze egyetlen álmatlan éjszakájuk sem volt a miatt, hogy visszaélhettek a pénzzel, amihez így könnyedén hozzáfértek.

De ez még nem volt elég, meg lehetett volna ennél jobban is gazdagodni, ha részesedést szerez az ember az olajból. Na de hogyan?

Hip-hopp, elkezdtek hullani az Osage-ek, megmagyarázhatatlan betegségekben (az indiánok a „mérgezés” szót használták), vagy csak úgy lelőtték őket – a gyilkosok persze nem kerültek elő.

A leghíresebb gyilkosságsorozat az 1920-as években történt, és egy bizonyos Molly Burkhardt nevű Osage asszonyhoz és családjához kapcsolódik (majdnem mindannyiuknak volt angol neve is). A képen látható négy testvérből egyet megmérgeztek, egyet fejbe lőttek, egyet pedig házastól, férjestől, cselédestől ferobbantottak. Az anyjukat valószínűleg szintén megmérgezték. Hosszú-hosszú évekig nem derült ki, ki követte el a gyilkosságokat, hiába béreltek fel magánnyomozókat vagy könyörögtek az államnak, hogy küldjön valakit. A szemtanúk eltűntek vagy szintén meghaltak, és a legtöbb nyom látszólag zsákutcába vezetett.

Ekkor jelent meg egy bizonyos White ügynök nevű fehérember és munkatársai, akiket az épp kialakulóban lévő FBI új főnöke, Hoover küldött. Betűről betűre atomjaira szedték a korábbi nyomozásokat, hazugságokat tártak fel, összeesküvéseket bogoztak ki… míg végül rájöttek, hogy épp az állt a gyilkosságok mögött (Molly családján kívül még jó párat beleértve), akit a helyiek az erkölcs és törvényesség csúcsának tartottak. Molly családjának kiirtása különösen ügyes terv volt – olyan sorrendben haladtak, hogy a család vagyonának nagy része Mollyra szálljon, majd őt is megpróbálták eltenni láb alól. Az orvosok, akik elvileg inzulint adtak neki cukorbetegsége kezelésére, valójában valami mást adtak. Nem meglepő módon Molly azonnal jobban lett, amikor kikerült a városból és kórházba vitték.

Csakhogy a történet nem Mollyékkal kezdődik, és nem is ott ér véget. A könyv szerzője nyomozott még egy kicsit, beszélt Osage-ekkel és fehérekkel, átnyálazott pár ezer aktát, és rádöbbent, hogy valójában valószínűleg több száz gyámság alatt álló Osage-et gyilkoltak meg, sokuk halálával kapcsolatban soha senki nem is nyomozott… Ha regényben olvasom, dicsértem volna a szerző fantáziáját, így viszont elszomorít, milyen kreatív tud lenni az ember, ha ártani akar a másiknak, vagy meg akarja szerezni azt, ami nem az övé.

Kapcsolódó könyvek: David Grann: Killers of the Flower Moon

David Grann: Killers of the Flower Moon
>!
Evione
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
9. Házi Feladat – 1. Közel-Kelet

Ehhez a témakörhöz Shlomo Avineri: Herzl című könyvét választottam.

Hogy ki volt Herzl? Nos, Theodor Herzl (vagyis Herzl Tivadar) egy magyar származású zsidó újságíró és amolyan self-made politikus/diplomata volt, akit az izraeliek államalapítóként tisztelnek. Mindenféleképpen érdekes momentum, hogy Herzl 1904-ben elhunyt, tehát ő maga nem érhette meg Izrael létrejöttét. Mint említettem Herzl egy újságíró volt, méghozzá a bécsi Neue Freie Presse-nek dolgozott, és semmilyen kötődése nem volt a politikához, azonban a XIX. század közepe-vége felé olyan változások következtek be, amely miatt egyre többet foglalkozott, először csak gondolati szinten, majd a gyakorlatban is, egy önálló zsidó állam megalapításával. Megpróbálom egyszerűen és röviden összefoglalni, hogy mik voltak ezek a változások.

A XIX. századig zsidók, zsidó közösségek egyáltalán nem bukkantak fel nagyobb városokban, mindez a francia forradalmat követően változott meg, amikor is, a kivívott egyenlőség a társadalom minden szereplőjére vonatkozott, így a zsidókra is. A zsidók Franciaországban a teljes polgári jogegyenlőséget 1791-ben érték el, ez azt jelentette, hogy nem vonatkoztak már rájuk a korábbi tiltások, hogy milyen foglalkozásokat űzhetnek, hogy milyen iskolákba járhatnak (és, hogy milyen számban!), valamint szabadon költözhettek stb. Németország egyes területein a zsidóknak még mindig korlátozták a jogait, de így is szabadon alapíthattak iskolákat és bizonyos foglalkozások is szabaddá váltak a számukra. Végül 1871-ben, Németország egyesítésekor ők is teljes jogú német állampolgárokká váltak. A Habsburg Birodalomban a II. József által 1781-ben kibocsátott türelmi rendelet után fokozatosan egyre több foglalkozás vált lehetővé a zsidók számára és a városba költözésüket is engedélyezték. A XIX. század végére Nyugat és Közép-Euróban végleg megszűnt minden korlátozás, tehát szabadon költözhettek, szabadon választhattak maguknak bármilyen foglalkozást és az sem volt többé meghatározva, hogy milyen iskolákat látogathatnak. Tehát fokozatosan megnyílt előttük az egész társadalom. Mindez a zsidók felfogását is átalakította, és úgy gondolták, hogy vége a száműzetésnek, immáron ők nem zsidók, hanem mózes hitű németek/magyarok/franciák stb. A zsidók így az élet minden területén megjelentek, valamint úgy gondolták, hogy sikerült teljesen beilleszkedniük és csak a hitük az, amiben eltérnek országuk más állampolgáraitól. A probléma ott bújt meg, hogy sokan a zsidókat a vallásukkal együtt nem igen akarták befogadni a társadalomba. Ugyanis szerintük a zsidó vallásnak olyan szokásrendszere és felépítése van, amely egyfajta „állam az államban”, így ez a zsidókat teljesen alkalmatlanná teszi a beilleszkedésre. Jól tükrözi ezt Stanislas de Clermont-Tonnerre gróf egy beszédéből kiragadott mondat, miszerint „A zsidónak, mint egyénnek – mindent; a zsidóknak, mint népnek – semmit.”. Mindemellett a társadalom alsóbb rétegeiben egyáltalán nem szűnt meg a zsidókkal szembeni ellentét, amely időnként, az immáron felvilágosult Európában és a még elmaradott Oroszországban, gyakran csúcsosodott ki pogromokban. Érdekes módon ezeket egy kormány sem ítélte el. A zsidók azonban ezeket a pogromokat és a társadalom magasabb köreiből érkező negatív felhangokat nem találták aggasztónak, úgy gondolták, hogy mindezek a középkorból megmaradt babonák eredményei és idővel szépen lassan eltűnnek majd. Pedig lett volna miért aggódni, hiszen a zsidógyűlöletet korábban antijudaizmusként volt jelen, és mint ilyen a zsidó vallás ellen irányult. Azonban a XIX. században megjelent újkeletű zsidógyűlölet teljesen más volt.

„A zsidók elleni újkeletű ellenszenv merőben más jellegű volt, és később új nevet is kapott – antiszemitizmusnak nevezték. Nem a vallásra helyezte a hangsúlyt, hanem a zsidók etnikai és faji különállására. Annak hatására jött létre, hogy a zsidóság immár nem egy elkülönített és elnyomott vallási kisebbség volt, mely a keresztény európai társadalom peremén élt. A zsidók immár elválaszthatatlan részét képezték a társadalomnak. S ekként az antiszemiták éppen a különbözőségük – a jellegvonásuknak tekintett sikerességben, üzleti és intellektuális tehetségükben – látták a részükről fenyegető veszélyt. Fenyegetésnek érzékelték őket, pusztán mert jelen voltak, a befolyásuk miatt, amit a társadalomra, az értékeire és a szerkezetére gyakoroltak, amelyben éltek. Veszélyesek voltak, mert olybá tűnt, ők a modern ipari társadalom felemelkedő elitjének legtörekvőbb és legsikeresebb tagjai. Az új gyűlöletet nem a zsidók szenvedései váltották ki, s nem a gyengeségük – hanem éppenséggel a sikerességük és a hatalmuk, lett légyen az valóságos, avagy csupán képzelt.”

Az így megjelenő új zsidógyűlölet, az antiszemitizmus, sokkal veszélyesebb is, mint „elődje”, az antijudaizmus, hiszen nincs előle menekvés. Mert míg korábban egy zsidó, ha felvette a keresztséget, nem számított többé zsidónak, azonban ezen új szemlélet után, hiába vett fel bármilyen vallást, ugyanúgy zsidó maradt.

Mindezeket sok kortársával ellentétben Herzl nagyon is jól érzékelte, és arra jutott, hogy a zsidók Európában sosem lelhetnek békére, így számukra nem marad más lehetőség, mint a kivándorlás. Nyilvánvalóan leginkább Palesztina, őseik földje vonzotta leginkább, és tisztában volt vele, hogy a zsidóság számára is ez a legvonzóbb helyszín.

Herzl 1896-ben megírta a Zsidó Állam c. regényt, amely inkább tekinthető politikai tervezetnek, vagy kézikönyvnek, mint regénynek, hiszen Herzl ebben foglalja össze először, hogy hogyan képzeli el az államuk megalapítását. Herzl elképzelése az volt, hogy két társaságot alapít: a Zsidó Egyesületet és a Zsidó Kereskedelmi Társaságot, hiszen tudta azt, hogy angol jog szerint a törvényesen szabadalmaztatott kereskedelmi társaságok állami jellegű funkciókat is magukra ölthetnek. Herzl úgy képzelte, hogy kereskedelmi társaságokat jegyeztet be Angliában, majd ráveszi a török hatóságokat arra, hogy adjanak nekik koncessziós jogokat Palesztinában. Úgy gondolta, ezzel mindkét fél nyerne hiszen a zsidóknak sikerülne megvetni a lábukat Palesztinában, a török pedig gazdaságilag járnának jól, ugyanis Herzl a térség teljes felvirágoztatását, modernizálását tervezte. Elképzelése szerint a zsidók több hullámban vándoroltak volna ki Palesztinába. Először a szegényebbek, akiknek a feladata a föld művelése és az infrastruktúra kiépítése lett volna, ezután érkeztek volna a középosztálybeliek. Részletesen szó esik a hátrahagyott tulajdonokról való rendelkezésről, valamint arról is, hogy hogyan jutnának a telepesek lakáshoz. Herzl tisztában volt azzal is, hogy Palesztinában földet vásárlás útján tudnak majd szerezni, senki nem fogja csak úgy odaadni nekik.
Mindezeken túl a Zsidó államban kidolgozta a leendő állam szerkezetét és berendezkedését, ezentúl foglalkozik a nyelvvel, a vallással, a hadsereggel, a zászlóval (csak érdekességként Herzl fehér színű zászlót javasolt rajta hét arany csillaggal). Szóval ebből is látszik, hogy Herzl aprólékosan, és minden részletre kiterjedően foglalkozott az államalapítással.

A gyakorlatba azonban sokkal nehezebb volt átültetni az elképzeléseit. Nos, el lehet képzelni, hogy miért. Olyan volt, mintha darázsfészekkel játszadozna. Naplójában ezt nagyon találóan összefoglalja:
„Tojástáncot járok olyan tojásokon, melyeket senki nem lát rajtam kívül:
1. A Neue Freie Press tojása: a lapot nem szabad kompromittálnom, és arra is ügyelnem kell, hogy ne adjak nekik ürügyet az eltávolításomra.
2. Az ortodoxok tojása.
3. A modernisták tojása.
4. Az osztrák patriotizmus tojása.
5. Törökország, a szultán tojása.
6. Az orosz kormányzat tojása; amire nézve semminő becsmérlő kijelentést nem hangozhat el, miközben orosz zsidók nyomorúságos helyzete nem maradhat említetlen.
7. A keresztény felekezetek tojása, a szent helyekre tekintettel.
Majd még hozzátette:
Edmond Rothschild tojása. Az oroszországi Hovevei Cion tojása. A telepesek tojása: nem szabad kockáztatni azt a támogatást, amit Rothschild-tól kapnak. Az irigység tojása és a féltékenység tojása.”

Hát igen, és meggyőződésem, hogy sokat még meg sem említett.
„Herzl valószínűleg egyáltalában nem túlzott, amikor a korlátjai jegyzékének a végén az írta, hogy herkulesi feladata lesz elnavigálni a világpolitikai szirtjei és a zsidók zátonyai között.”
Nos, mint tudjuk, Herzl nem érhette meg a zsidó állam megalakulását, de ő volt az, aki lefektette az alapokat, amin az utána következők elindulhattak, valamint elvitathatatlan szerepe volt abban is, hogy a zsidók helyzetének kérdését nagypolitikai színtérre sikerült vinni. Olyan magas körökbe is eljutott, mint előtte a társadalmi osztályából senki. Így a zsidók ügyének előmozdítása miatt személyen találkozott többek között a következőkkel: Chamberlain angol (akkor még csak) pénzügyminiszter, II. Vilmos német császár, III. Viktor Emanuel olasz király, és X. Pius pápa.

Kapcsolódó könyvek: Shlomo Avineri: Herzl

Shlomo Avineri: Herzl

Kapcsolódó alkotók: Herzl Tivadar · Theodor Herzl

>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

És itt van egy könnyűzene témához is – nem mástól, mint Duff McKagantől, akit többek között a Guns N' Rosesból és a Velver Revolverből ismerünk.
https://themoth.org/stories/what-we-live-for

>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

5. vezetők

Pár éve nagy siker volt A király beszéde, nekem is nagyon tetszett, az egyik első film volt, amire azt mondtam, hogy bűn szinkronnal nézni, annyira zseniális az eredeti. Örültem is, amikor megtaláltam ezt a könyvet a kedvenc charity shopomban, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam.

Már a filmben is az tetszett, hogy nagyon emberi szempontból mutatja meg VI. György angol királyt és ausztrál beszédterapeutáját, Lionel Logue-ot, a könyv viszont még annál is jobban tetszett, mert hiába nonfiction, egyáltalán nem száraz, és nagy hangsúlyt fektet kettőjük személyiségére és kapcsolatára. Az én lelkemig például csak most jutott el igazán, hogy milyen lehetetlen helyzetben volt Bertie, avagy György király – másodszülöttként soha nem készült királynak, soha nem is akart király lenni. Mindig is félénk volt, és egészen fiatal korától dadogott, ami miatt persze még idegesebb volt, ha meg kellett szólalnia, amitől persze még jobban dadogott… és akkor egyszer csak a bátyja, a jóképű, magabiztos, népszerű Edward közölte, hogy ő inkább Wallis Simpsont választja a királykodás helyett, úgyhogy Bertie lesz szíves átvenni a koronát meg a vele járó rengeteg nyilvános szereplést. Különösen a szó eleji k és g hangokkal volt problémája, ami igencsak kellemetlen, ha az embernek viszonylag gyakran kell azt mondania, hogy „king”. És akkor azt még meg sem említettük, hogy alig pár éve uralkodott, amikor kitört a második világháború.

A mai napig nem tudjuk, pontosan hogyan „gyógyította meg” Logue, csak azt, hogy alig pár év múlva már magabiztosan beszélt, és szinte soha nem akadt meg. Nagyon keményen dolgozott, hogy ez így lehessen, naponta szorgalmasan végezte a gyakorlatokat, sokszor, ha épp külföldön volt, a felesége segítségével. Logue előre átnézte a beszédeit, bejelölte, hol tartson szünetet, és néha „csaltak” is egy kicsit: kicseréltek egy-egy szót vagy kifejezést, amiről tudta, hogy gondot jelenthet.

Közben a kapcsolatuk olyan szoros és bensőséges lett, amennyire ezt a társadalmi helyzetük engedte. Az egyszerű ausztrál megismerte a teljes királyi családot, közvetlenül mögöttük ült a koronázáson, és amíg a király elég magabiztos nem lett, hogy nélküle mondja el a karácsonyi rádióbeszédét, velük töltötte a karácsony egy részét is. Még a haláluk közt is alig egy év telt el, pedig Logue 15 évvel idősebb volt.

Találtam pár videót, az első, 1925-ös beszédet akkoriban csúfos bukásként könyvelték el, és tényleg rossz hallgatni/nézni, ahogy szerencsétlen akkor még csak herceg kínlódik ebben a helyzetben, amibe akarata ellenére kényszerítették. Mikrofonba még jobban utált beszélni, mint a nélkül, így aztán sokáig a rádiós beszédektől is rettegett.

https://www.youtube.com/watch…

Aztán itt van két későbbi – nem keveset fejlődött idő közben.

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Mark Logue – Peter Conradi: The King's Speech

Mark Logue – Peter Conradi: The King's Speech
>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

Kisszínes a sarkvidékes témához, angolul tudóknak. A The Moth című podcastot amúgy is ajánlom, elképesztő, ám igaz történetekkel van tele, úgy, ahogy azokra a mesélők emlékeznek.

https://themoth.org/stories/alone-across-the-arctic

1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Vackor6 P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
12. Házi Feladat – 12. egyéni téma – Ẍ – maja/kurd
Kéri András: Mayab, a maják országa

Egy szuperizgalmas betűt kaptam egyéni témának: Ẍ
Miután felocsúdtam a kezdeti sokkból, megkaptam lehetőségként, hogy a majákról, vagy a kurdokról kereshessek olvasnivalót, mivel ez a betű mindkét nyelvcsaládban megtalálható, persze latin betűs átírásban.

Tankönyv jellegű és szárazságú könyvet sikerült találnom, de azért így is gazdagodtam pár tudnivalóval maja-téren. Nem tudom összefüggően és szép kerek mondatokba foglalni, így most jöjjön egy kis kivonat.

Kimagasló tudományos eredményeik mellett a leghosszabb életű kultúrát teremtették meg. Kétféle számírásuk volt: az egyikben fejszámokat, azaz fej formájú hieroglifákat használtak, melyek olvasása a papok és az írnokok tudománya volt. A másikban mindössze 3 szimbólummal, pontok és vízszintes vonalak rendszerével fejezték ki magukat.
Komplex írásbeli rendszert dolgoztak ki, melyet felülről lefelé, illetve az oszlopokat balról jobbra haladva kell olvasni. Hosszadalmas lenne most megosztani a hieroglifáik, azaz gliftömbjeik analizását. Akit érdekel érdemes kézbe venni a könyvet, rengeteg ábrát fog benne találni. Igaz a minősége azért hagy némi kivánnivalót maga után.

Három maja kódex maradt fenn,- ugye a nagyszabású spanyol kéztől való könyvégetés hatalmas puszítást okozott, – melynek lapjai fügefa kérgének gondosan megmunkált és puhára kalapált metszeteiből készítették, majd leporelloszerűen összeragasztották. Ezekből is a legrégibb és legszebb, 3,5m hosszú Drezdai Kódex.

A naptári ciklusuk 260 napból áll, amely 13, egyenként 20 napos hónapra oszlik. És azért 260 napos a ciklus, mert ennyi ideig tart a terhesség.
Számrendszerük 20-as alapú, logikusan a négy végtag alapján.
Páratlan naptárrendszer, csillagászaik az általunk használt Gergely naptárnál pontosabban számították ki a Nap év hosszát.
A hónapokat istenekhez és azok ünnepeihez kötik.

A kakaó évezredeken át a pénz szerepét töltötte be, ennél fogva hamisították úgy, hogy az értékes belét kiszedve homokkal töltötték fel. Illetve száraz vidékeken kis mennyiségben kutak mélyén is termesztették.

Ismerték és használták a keresztet, de mint világfát, a kozmosz központi tengelyét.

A maják hite szerint mindenki valamilyen feladattal érkezik a földre, és mivel minden nap valamelyik istenséghez tartozott, és a gyerek egész élete során szolgálnia kellett ezt az istenséget, így kijelölve a jövőjét és a követendő utat.

Egy kis horror: a maják szépségideálja a lapos fej és a kancsalság volt, amit csak a kiváltságosok engedhettek meg. Olyan ocsmány módszerekkel érték ezt el, hogy a bölcső fölé, a csecsemő szemeihez közel fényes tárgyakat lógattak és a fejüket két fatábla közé préselték.

Mindenkit mindenhol és mindenért jóformán kivégeztek vagy feláldoztak. A labdajáték vesztesét, Esőistent kiengesztelve, fiatalokat dobáltak kutakba…

És egy kis kulinária a végére:
Ünnepi ételeik közé tartozott a darázslárva-lé és a hangyakirálynő pirított potroha. Na erről ennyit.

kép forrása: https://www.historyonthenet.com/the-mayan-calendar

Kapcsolódó könyvek: Kéri András: Mayab, a maják országa

Kéri András: Mayab, a maják országa
11 hozzászólás
>!
anubys P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
12. Házi Feladat – 1. Közel-Kelet
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala híre hazánkba is eljutott. Bár valahogy az emlékeim szerint nem feltétlen akkor, amikor éppen aktuális volt, hanem a későbbiekben, a könyve megjelenésekor, valamint amikor neki ítélték a Nobel-békedíjat.
Azt a könyvből tudtam meg, hogy addig is milyen aktívan tevékenykedett hazájában a lányok tanuláshoz való joga mellett. Ám a világ többi része akkor ismerte meg szélesebb körben a nevét, mikor merénylet áldozata lett.
Malala egészen biztosan lenyűgöző személyiség lehet. De valahogy a könyvét olvasva mégsem tudtam megkedvelni. Egy erősen cél- és öntudatos egyéniség rajzolódik ki az olvasottak alapján, ám egyrészt a stílusa számomra nagyon száraz, egészen napló jellegű, másrészt pedig a könyv jelentős része szól Pakisztán történelméről és aktuálpolitikájáról. Ez utóbbi alapján az rajzolódik ki, hogy hiába a hozzánk nézve jelentős távolság, az ember mindenhol ember. Nagy különbségek nincsenek. A politikusok ott is korruptak, csak addig ígérgetnek és addig fontos számukra az emberek véleménye, míg választások vannak.
Annyi különbség felfedezhető, hogy a vallásos szélsőségek miatt ott még nagyobb kegyetlenség folyik. Elkeserítő és lehangoló, mindezt olvasva.
Ha valakit kifejezetten érdekel Pakisztán nem túl régre visszanyúló történelme, elolvashatja, de hozzávéve, hogy a stíluson érződik, hogy egy fiatal írta.

Kapcsolódó könyvek: Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
2 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
Közel-Kelet

Ismét egy útikönyv akadt a kezembe. Bár nem mai kiadás, sok időtálló ismeret volt benne. Többet tudtam meg az Izraelben szentnek tartott helyekről. Már korábban is hallottam, de most megint „megütötte a szememet”, hogy sorszámozzák a szent városokat és helyeket. 1. legszentebb, 2. legszentebb… Érdekes, hogy a bibliai történetek helyszínei itt léteznek, régészeti kutatásokkal támasztják alá a feltevéseket. És persze templomot építettek a szent helyek fölé, még ha ott barlang vagy egy lakóház állott is. Korábban nem hallottam a drúzokról és a Bahai-hívőkről, és nem tudtam, mi a különbség a kibucok és a mosávok között. Utóbbiról nem is hallottam. Kicsit utánanézek a frisebb adatoknak, pl. a városok lakosságát illetően.

Kapcsolódó könyvek: Horst Rothaug – Günter Schöpke – Wolfgang Steinmetz: Izrael

Horst Rothaug – Günter Schöpke – Wolfgang Steinmetz: Izrael
>!
dtk8 P
Polihisztorképző – házi feladatok

6. sarkvidékek

A könnyebik végén fogtam meg ezt a témát, de egy másik könyvvel meg szenvedek nagyon – ezzel nyugtatom a lelkiismeretemet.
A legjobban a földrajzi dolgok érdekeltek benne, a sarkvidékek kialakulása, a jég képződése (jégtorta). Pedig azt gondoltam volna, hogy az állatvilág lesz a legérdekesebb, de valahogy túl tömény volt az egész. Jobban élveztem volna Charlie Bood: A természet csodái 1.-hoz hasonló összeállítást, amikor több, jobb képet lehet látni az egyes állatokról, és több információt megtudni. Így ömlesztett maradt az egész a fejemben.
És rájöttem, hogy mindig el tudok gyengülni a kispingvinek és kisfókák láttán. A Happy Feet c. film után után a pingvinek kicsit lejjebb csúsztak, de most, ahogy képet kerestem, beírtam azt a keresőbe, hogy seals and penguins. Kár volt. Maradtak csak a pingvinek a képen.

Kapcsolódó könyvek: Joachim Mallwitz: A sarkvidékek

Joachim Mallwitz: A sarkvidékek