!

Polihisztorképző – házi feladatok zóna

>!
molke P
Polihisztorképző – házi feladatok

Kép forrása: https://gizmodo.com/5838847/steve-jobs-is-dead

4. házi feladat
5. vezetők

A könyv jelentősebb életesemények mentén mutatja be Steve Jobs életét. Minden fejezet elején remek képek vannak (ezek fekete-fehérek), és a könyv végén is helyet kapott több, most már zömében színes kép.

Szakmailag nagyon érdekes volt ez a könyv nekem. Különösen az informatikai vonatkozásai miatt érdekelt, jó volt olvasni a „hőskorról”. Eddig nem sokat foglalkoztam az Apple-lel, nálunk IBM alapú gépek vannak Windows-zal grrrr.
A könyv Jobs gyermek- és fiatalkorával indul: örökbe fogadott gyermek volt, szerető, támogató nevelőszülőkkel. Persze került olyan szokványos helyeket, mint pl. iskola, egyetem, mint a zsenik általában; lázadó volt, hippi lett és guruhoz ment Indiába.1976-ban Steve Wozniakkal a családi garázsban megalapították az Apple-t, és elkezdődött minden idők egyik legnagyobb sztorija
Az Apple számítógép megalkotása forradalmi újítás volt: a tv használata monitor gyanánt, ez volt az első külső kijelző; a mentés kazettás magnóra történt; önműködő volt az operációs rendszer beolvasása és indítása. Az Apple volt az első igazi személyi számítógép, alkotója Steve Wozniak, Jobs ötletei alapján, 1976-ban. Az ára 666,66 dollár volt :) ’984-ben-ban elkészült az első Macintosh számítógép, a bemutatón vetítették le a híres 1984 reklámot.
1985-ben a John Sculley (akit Jobs vitt az Apple-höz), elbocsátotta őt. Jobs talpra állt, és jöttek az Apple utáni évek, először a NeXT cég felvásárlása, az Apple és a Microsoft párharca# eddig se szerettem a redmondi bagázst#; a NeXT és a Pixar egyesülése, ami nagyon rossz döntésnek tűnt, tíz évig csak a pénzt nyelte, aztán jött a Toy Story…; a NeXTCube, a NeXT számítógépe kocka alakú volt természetesen és a hozzá fejlesztett, a gépet túlélő NEXTSTEP operációs rendszer, ami nagyon komoly fejlesztés volt, a későbbi MAC OS X alapja. A NeXT elsőként használt olyan technológiai megoldásokat, amelyek nélkül most nem tudnám ezt az összefoglalót írni: a képernyő és az inputeszközök közötti interpretert, ők készítettek először dinamikus html oldalakat és kötötték össze adatbázissal, megteremtve ezzel a mai dinamikus honlapok – webshopok, közösségi oldalak, fórumok alapjait. Tehát a molyét is :) Egy érdekes mondta a fejezetből: „Tim-Berners Lee, a World Wide Web feltalálója is NeXTCube-ot használt, így ez a típus lett a világ első webszervere”.
1996-ban Jobs visszatért az Apple-höz. Újabb szárnyalás következett: újabb Macintosh, az Ipod, az iPad , majd az iPhone, mellékesen az iTunes megnyitása – mind-mind forradalmi újítások, amelyek megváltoztatták világunkat. De ezekről már mindenki tud :)

Érdekesek voltak a marketingről szóló részek: a márkanév megalapítása, az arculat megalkotása a 80-as évek első felében, az Apple reklámjairól szóló részben nagyon érdekes volt bepillantani Jobs zseniális marketing fogásaiba.
Tartalmazza könyv a stanfordi beszédet, amely – általam is vallott – inspiráló alapigazságokat tartalmaz; Steve Jobs és. Bill Gates, a két guru 2007-es ‘szócsatáját' is.
A kötet végén betegségéről és haláláról olvashatunk, majd egy nagyon szép emlékezést Jobsra, életének összefoglalóját.

Érdekes ember volt Steve Jobs, kiszámíthatatlan, narcisztikus, arrogáns zseni, lenyűgöző karizmát tudott bekapcsolni, de nem szerettem volna a beosztottja lenni…
Szólt a könyv Jobs kíméletlen eszközeiről, arroganciájáról, akaratérvényesítéséről mivel Demokratikus körülmények nem szülnek nagyszerű termékeket – ehhez egy kompetens zsarnokra van szükség. A világ legmenőbb vezérigazgatója, Jobs karizmájáról, média-tudatosságáról, “valóságtorzító mezőjéről”, a Jobs-mítoszról is mesélt.
Egy idézet a könyvből, ami számomra Jobs-ot jelenti:
Jobs iszonyúan nagy rock'n'roll sztár volt a digitális forradalom idoljai, amerikai ikonjai között Eszközt adott emberi kezekbe, népszerű eszközt, hálót, nem halat, az eszköznek emberi, természetesen kezelhető és szép arcot készített.
A könyvet elolvasva ezt érzem én is.

Jó döntés volt a Steve Jobsról szóló kötet választása. Túl a szakmai ártalmon is érdekes könyv szerintem bárkinek. Nem csak az informatika, de az üzleti élet, az egyéni kitartás, egy lángelme gondolkodásának megismerése is érdekes, minden emberi gyengeséggel együtt is. Ráadásul eggyel kevesebb olvasatlan saját könyv :)

https://moly.hu/konyvek/geczi-zoltan-szerk-steve-jobs/en-es-a-konyv/molke

Az ikonikus reklám:
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Géczi Zoltán (szerk.): Steve Jobs

Géczi Zoltán (szerk.): Steve Jobs
>!
Sajtkukac94
Polihisztorképző – házi feladatok

7. házifeladat
11. bűnözés, bűnüldözés

A bűnözésnek egy kis szegmenséről, a terrorizmusról olvastam ehhez a ponthoz.
Napjainkban is aktuális ez a téma, bár az általam választott könyv a ‘80-as években került kiadásra, úgyhogy nem nevezhető naprakésznek, viszont ennek ellenére a terrorizmus hátterét, indítékait és a terroristák lélektanát egészen jól bemutatja.
Néhány régebbi, ismertebb terrorcselekmény történetét is ismerteti, de nekem az általános következtetéseket és fejtegetéseket tartalmazó részek jobban tetszettek.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az idők során hogyan változtak az emberek indítékai, és a mondvacsinált indítóokok, amivel a valódi szándékot próbálták leplezni. Mint a legtöbb bűntény esetében, a terrorcselekményeknél is a legfőbb mozgatórugó a pénz, de emellett a személyes vagy vallási meggyőződés is sokszor áll a merényletek hátterében.

Kapcsolódó könyvek: Tatár Imre: Út a semmibe

Tatár Imre: Út a semmibe
>!
Ibanez MP
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018.
5. házi feladat
6. téma: sarkvidékek

https://moly.hu/konyvek/marco-nazarri-az-eszaki-sark/en-es-a-konyv/ibanez

A sarkvidékek témakörben egy hatalmas, fotóalbumnak tűnő könyvet választottam. Marco Nazarri könyve átfogó képet nyújt az északi-sarkvidék területeiről (nem csupán az Északi-sarkról!), népeiről, kultúráikról, a sarkvidéki állatvilágról és még sok másról. Mégis a képek azok, amelyek szerintem viszik a pálmát, csak szájtátva lehet végignézni a gyönyörű fotókat (és a bakancslista legalább egyoldalnyi új helyszínnel bővül)…

A könyv az Északi-sark jellegzetességeivel, kialakulásával kezdődik, bemutatja a különböző korszakokat és megtanít a jég különböző típusaira és fontosságukra. A leírásokba belegondolni is szédítő:
„Ami egyedivé tesz az Északi-sarkvidéket, az egyedülálló mérete és a tenger, a félig megfagyott óceán, mely több mint 25 millió négyzetkilométernyi területet ölel fel, Eurázsia és Észak-Amerika kietlen tundráival körülvéve; ezek összességében mintegy 13 millió négyzetkilométeren terülnek el, ami egy tizede a teljes földfelszínnek.”

„Az olyan szennyezékek hiánya, mint a sivatagi por, az ipari szennyező anyagok, vagy az erdőtüzek füstje, rendkívül tisztává teszik a levegőt, olyan nagyra növelve a látótávolságot, hogy komoly nehézségekbe ütközik a távolság megítélése. Ez a jelenség gyakorta vezeti félre a sarki utazásokon rész vevő navigátorokat és utazókat.”

A könyvben találtam egy olyan jelenséget is, amivel még sosem futottam szembe, megosztom veletek, s egy wiki linken elérhető a pontos leírása is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mell%C3%A9knap). Itt pedig csodaszép fotókat találtok a jelenségről (https://www.google.pl/search…).

„Csakis az északi szélességi köröknél megfigyelhető rendkívül különös jelenségek a vízszintes napgyűrűk és a melléknapok, a Nap többszörös visszatükröződései, amit parhelion néven is ismerünk. Mindkét jelenség egyidejűleg látható. A valódi Nap tűnik fel középen, melyet két fényudvar, vagyis fényes, koncentrikus kör vesz körül. A belső napgyűrű mellett ilyenkor két újabb fényes korong tűnik fel, párhuzamosan a horizonttal. Némelykor három nap is látható, mely esetben az egyik érinti is a horizontot. A rendkívül ritka, teljes jelenség esetén a valódi Napon kívül négy napkorong tűnik fel, a Nap körül négy sarokban visszatükröződve.”

Az aurora borealist, vagyis az északi fényt mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudhatják, hogy „egy kellőképpen nagy aurora borealis több elektromos energiát termel, mint a világ valamennyi országa együttvéve: egymilliárd voltot, egymillió amperes áramerősséggel.”

A könyvben a következő részben végigmegyünk az északi sarkvidék ásványkincs-lelőhelyi adatain, ami picit unalmassá vált, bár néha találunk olyan adatot, amire fel lehet figyelni: „Gröndland már 1856-ban exportált egy értékes ásványt, a kriolitot avagy jégkövet, ami nélkülözhetetlen az alumínium előállítása során. Ez a lelőhely az egyetlen a nyugati világban, Ivigtutnál található, Gröndland délnyugati részén.” (a kőről itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kriolit).

Ezután a könyv végigvezet a sarkvidéken, Európától Ázsián át az amerikai területekig. Bemutatja a különböző országokban található legszebb gleccsereket, tundrákat, jelenségeket. Nem válik unalmassá, mert egyrészt vagy csodálatos képeket kapunk mellé, vagy ismét hasznos ismeretterjesztő elemeket.

„… a szoliflukció vagyis talajfolyás, … akkor adódik elő, ha a terep enyhén lejtős. A meleg hónapokban a vízzel eltelítődött földrétegek ingatag egyensúllyal borítják be az alattuk fekvő jégrétegeket, és megcsúszva könnyedén elindulhatnak lefelé a lejtőn, lassan előrehaladva, ami így is épp elegendő ahhoz, hogy károsítsa a növények gyökérzetét. Minden nyárral egyre vékonyabb lesz a felolvadt felső földréteg vastagsága, és amikor a permafroszt felemelkedik a felszínre, minden vegetáció nyom nélkül eltűnik. Ötven-száz évnek is el kell telnie, míg a régivel egyenértékű új vegetáció megjelenik. A tundrának legalább ennyi időre van szüksége ahhoz is, hogy begyógyítson egy teherautó vagy egy traktor által ütött sebet.”

„A szárazföldi jégpáncélon végzett geoszeizmikuks és gravimetrikus felmérések kimutatták, hogy Gröndlandot két óriási hasadék szeli át, a 69. és a 71. szélességi fokoknál, melyek parttól partig érnek. Ez alapjában véve azt jelenti, hogy valójában három kisebb szigetet olvasztott egybe a glaciális tömeg.”

És még egy:
„A Jakobshaven-gleccser, Grönland legtermékenyebb gleccsere, rendkívüli módon 25 000 tonna jeget termel naponta. Ha pedig valamennyi gleccser napi termelését összeadjuk, amelyik csak elér a tengerhez, szinte felfoghatatlan számot, 370 millió tonnát, vagyis 400 köbkilométert kapunk.”

A kötet harmadik nagyobb fejezetében a sarkvidékeken élő népekről, kultúrájukról, ruházatukról, életmódjukról kapunk felvilágosítást (és mennyi népről van szó, néhányról életemben nem hallottam még). Megtudhatjuk, honnan nyerik az északi népek a C-vitamin szükségletet (narvál), illetve, hogy az iglu szerkezetét egy tapasztalt eszkimó egy óra alatt fel tudja építeni, s rá fél órára már be is költözhet, s odabent 40-50 fokkal melegebb van! Viselkedésükről is képet kaphatunk:
„Az eszkimók például sohasem utasították társukat, vagy más személyeket. Egy világos parancs helyett: – Csukd be az ajtót! –, inkább azt kérdezték: – Nincs nagy huzat ott az ajtó mellett? – Nem mondták, hogy: – Bontsuk vitorlát! –, hanem inkább körülírták a dolgot: – Nem kellene felszednünk a horgonyt?” „Egy híres etológus írta, hogy ha már a nyugati társadalomnak eltökélt szándéka, hogy eltörli az eszkimókat a föld színéről, a fehér embernek legalább meg kellene próbálnia átvenni végtelen barátságosságukat a személyes kapcsolatokban, mielőtt az velük együtt végleg elpusztul.”

A kötet az állat- és növényvilág bemutatásával záródik, szerintem ez sikerült a legdokumentaristább (unalmasabb) részre, felsorolásszerűen jönnek a növények-állatok, persze itt is van pár érdekesség, de egyre lanyhul a figyelem is.
„A rozmárok gyakorta gyűlnek össze százasával, hogy a tengerparton sütkérezzenek, a melegtől vöröses színűre váltva. Nagyon erős szociális érzékkel rendelkeznek: még a saját életüket is kockára teszik, hogy megmentsék egy sebesült társukat.”
„A karibu és a rénszarvas nyers bőre 5 centiméter vastag szőrmebundát alkot. Minden egyes szőrszál hengeres üreggel rendelkezik, ami tele van levegővel – könnyűvé, ugyanakkor remek hőszigetelővé téve a bundát.”

Összességében egy kellemes ismeretterjesztő kötet, főleg azoknak ajánlom persze, akik szeretik a fagyos területeket. Átfogó képet ad, tudományos ismereteket is kapunk, de nem ömlesztve, éppen annyi adva, amennyit még egy szórakozásként olvasott ismeretterjesztő kötet nyújthat.

Kapcsolódó könyvek: Marco Nazarri: Az Északi-sark

Marco Nazarri: Az Északi-sark
1 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
11. házi feladat
7. téma: feminizmus: Női esélyegyenlőség Európában

A cím picit megtévesztett engem. A kötetben közölt négy tanulmány nem a női esélyegyenlőség Európában témájával foglalkozik, olyan értelemben, ahogy én azt gondoltam. Három tanulmány a magyarországi nőtudomány oktatását és tanulóit vizsgálja. Itt jegyezném meg, hogy nálunk a nőtudomány címszó alatt használnak mindent, amit külföldön „women’s studies”, „gender studies” és „feminist studies”-ra osztanak szét. A „women’s studies” nőkkel, a „gender studies” általában a nemekkel, a „feminist studies” pedig kifejezetten a feminista mozgalommal foglalkozik.
Az első tanulmány kilenc európai országban vizsgálta a nőtudomány és női foglalkoztatás helyzetét.* A további három tanulmány, pedig, ahogy írtam, a hazai helyzetet mutatja be, a nők esélyeit arra, hogy nőtudományt tanulhassanak, és ezt a tudást hogyan kamatoztathatják a munkájuk során. Ebből kettő tanulmány a tanulók interjúira támaszkodik.* A tanulmányok konklúzióit valószínűleg mindenki tudja. Nem sok esély van intézményi kereteken belül nőtudományokat tanulni (kivétel a CEU*), vagy csak elszórva imitt-amott. A munka világában pedig teljességgel használhatatlan, hacsak nem valamely feminista vagy segítő szervezethez megy az ember. A továbbtanulás, boldogulás lehetőségét az interjúalanyok külföldön látják.

*Itt emelnék ki egy érdekes dolgot. Spanyolországban Franco diktatúrája alatt a férjezett nők nem vállalhattak munkát. Ha valaki férjhez ment, ott kellett hagyni a munkahelyét! Milyen már ez?

*A könyvben egyetlen egy dolog idegesített, mégpedig az interjúk. Részletek vannak idézve az interjúkból. Némelyiknek olyan szétesett, önismétlő, ide-oda csapongó, semmi füle-farka stílusa van, hogy majdnem agyvérzést kaptam. Ezek az interjúalanyok elvileg magasan képzett, több nyelvet beszélő nők, akik interjú helyzetben nem tudnak egy épkézláb mondatot összetenni?

*2003-as a kiadvány.

Kapcsolódó könyvek: Női esélyegyenlőség Európában

Női esélyegyenlőség Európában
10 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
10. házi feladat
1. téma: Közel-Kelet: Colin Chapman: Kié az ígéret földje?

Azt hiszem ezért a témáért nagyon megszenvedtem. Nem amiatt, amiről a könyv szól, habár az izraeli-palesztin konfliktus sem egy egyszerű eset, hanem a könyvvel magával volt problémám.
Az elején még nagyon szépen haladtam vele. Azok a fejezetek, amikben bemutatja a terület történelmét, a zsidók elüldözését, birodalmak jövését-menését és az elmúlt 60 év eseményeit, az nagyon érdekes volt. Sokat gondolkodtam én is rajta, hogy mi lett volna, ha ez és ez történik, de nyilván történelemben nincs feltételes mondat. Amikor viszont a könyv második részében a föld tulajdonlásának problémáját a Szentírás megfelelő részei alapján próbálta meg bemutatni, ott egy kicsit elvesztettem az érdeklődést. Nem azért, mert a Bibliát behozta a képbe, hanem mert, az egész könyv voltaképpen mások által átvett idézetek végtelen sora, és ez szerintem marha fárasztó. Voltak ugyan érdekes vélemények is, de úgy gondolom, hogy idézetekkel teletűzdelt könyv nem a téma bemutatása, inkább valamiféle véleményütköztetés 300 oldalon keresztül. Egyébként, amikor A tények különböző értelmezései fejezetben leírja két fél véleményét mintha párbeszéd lenne, az nagyon tetszett.

Kép: A Szentföld és „Palesztina” térképe 1759 (Kongresszusi Könyvtár Földrajz és térkép osztály Washington)

>!
dtk8 P
Polihisztorképző – házi feladatok

11. bűnözés, bűnüldözés – bűnmegelőzés

1999-ben történt, hogy Eric Harris és Dylan Klebold középiskolájukban megöltek 13 embert, és utána saját magukkal is végeztek. A mészárlás megrázta Amerikát, és vitát indított el a fegyvertartásról, fémdetektorokról és Marilyn Mansonról is. És sajnos megnyitotta az utat az iskolai lövöldözők előtt.
Elliot Aronson a szociálpszichológia felől közelíti meg a problémát, hiszen pont ez a témája: miért követnek el az emberek őrült dolgokat?
A mészárlás után sokféle megoldás felmerült, ezeket két csoportba sorolja Aronson: van tüneti kezelés és gyökeres megoldás. (Meg az értelmetlen: a tízparancsolat kifüggesztése a termekben, a tanárok „uram” és „hölgyem” megszólítása, az általánostól eltérő diákok eltávolítása.)
Tüneti kezelés a fegyverhasználat korlátozása, a fémdetektorok, biztonsági őrök alkalmazása. Ezek is lehetnek hatásosak, például a fémdetektor miatt az iskolában tényleg nem lesz lövöldözés, de attól az utcán még simán történhet ilyesmi. A fegyverhasználat meg úgy tűnik, szent és sérthetetlen, és túl magas érdekeket sért a megkérdőjelezése.
Aronson azt vizsgálja, hogy milyen társas környezet uralkodik az iskolában, miért ezt választhatták a mészárlás helyszínéül az elkövetők. Szóba kerül a klikkesedés, kirekesztés, bullying. Nagyon nyomasztó helyzet. Ha belegondolok abba, hogy mit látok az amerikai filmeken, már összeszorul a gyomrom (pl. Vissza a jövőbe alaphelyzete, pedig az egy vígjáték). spoiler A középiskolások jelentős része depressziós, csak a szűk réteg lubickol, a sportolók, gazdagok. Hogyan lehet ezt a légkört megváltoztatni?
A két gyökeres megoldás az érzelmi intelligencia fejlesztése és a mozaikmódszer. Az utóbbi azt jelenti, hogy a tanulók kiscsoportban dolgozzák fel a tananyagot, mindenki egy részt kap, amit át kell adni a többieknek. Először összeülnek azok a diákok, akik ugyanazt a részt kapták, átbeszélik, szakértővé válnak. Aztán elmondják saját csoportjukban is. Így mindenki érdekelt abban, hogy együttműködjön, meghallgassa a másikat, segítsen.
Sok újdonságot nem mondott nekem a könyv, és kicsit meg is rengett a bizalmam a közelmúltban spoiler. De Aronson mindig jó, személyes élményével teszi még átérezhetőbbé a mondanivalóját. És ha valakihez pont ezen az úton jut el az információ, hát megérte megírni, és ebből a szempontból összeszedni a szociálpszichológiai tanulságokat.
spoiler
A képen a Columbine High School diákjai gyülekeznek az iskola előtt egy nappal a tragédia után. (Forrás: Time)

Kapcsolódó könyvek: Elliot Aronson: Columbine után

Elliot Aronson: Columbine után

Kapcsolódó alkotók: Elliot Aronson

Hirdetés
>!
tothmozerszilvia I
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
Evolúció

Itt láttam a zónában ezt a könyvet, és kíváncsi lettem rá. Vannak benne jó részek, de sajnos nekem nem annyira nyerte el a tetszésemet. Van, hogy ellentmondásba keveredik a szerző azzal, hogy akkor mi is az ösztönös és mi a tanult, pl. önzés és együttműködés. Főleg a munkahelyi kapcsolatokra és a házasságra koncentrál, ezek között oldalról oldalra csapong, ami helyenként zavaró. Az ősember és a mai ember között próbál párhuzamot vonni, de nem minden esetben működik ez. Például nem veszi figyelembe, hogy ma már a nőknek is van munkahelye. Sok kis témát érint röviden, ettől felszínes marad. Számomra sok kézenfekvő dolog volt a könyvben. Olvasható benne, hogy a szerző szakértője a konstruktív kritikának, illetve annak, hogy hogyan lehet erre megtanítani az embereket. Erről többet is olvastam volna.
A legjobban a kíváncsiságról szóló fejezet tetszett. Beszámolt egy pénzügyi tanácsadóról, aki a kíváncsiságra építette az előadását, és nagy sikert aratott. Az jópofa volt. Az ő elméletét ültette a gyakorlatba. Több ilyen példát olvastam volna az elmélet hasznosításáról.

Kapcsolódó könyvek: Hendrie Weisinger: Zseniális ösztöneink

Hendrie Weisinger: Zseniális ösztöneink
>!
Tarli
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018.
4. HF
4. könnyűzene

Dave Thompson: By the way című, a Red Hot Chili Peppers zenekarról szóló könyvet olvastam, a kihívás ide vonatkozó témájában. Szerintem nem kell senkinek bemutatni az együttest. Nyilván az ilyen, elsősorban a zenekar karrierjét bemutató könyv olvasása egyszerű (tele szaftos sztorikkal), illetve egyszerűnek tűnik, viszont ha tényleg érteni és érezni akarjuk a zenekart, azért közben hallgatunk. Zenét. Hangosan. Esetleg még ugrálunk is. :-))
Koromnál fogva a RHCP hallgatásba 1992 környékén csatlakoztam be, tehát pont abban az időben, amikor világhírnévre tettek szert, a Blood Sugar Sex Magik albumukkal. Első CD-im egyike. Under the bridge, Give it away, Breaking the girl, és az MTV-generáció. Libabőr. Még most is sokszor nosztalgiázok erről a -számomra- legszebb könnyűzenei korszakról.
A könyv nagyon részletesen mutatja be 2002-ig azt a karrierívet, amit a RHCP befutott. Michael Balzary (Flea), Anthony Kiedis, Hillel Slovak és Jack Irons, az LA Fairfax zenei suliból indították el zenekarrá alakulásuktól, azaz 1983-tól azt az őrületet, ami mai napig egyfajta életforma. A 80-as évek bemutatása különösen tetszett, igazi zabolázatlan fiúk voltak, őrült „kirándulásokkal”. A nagy sikert 1988-ban (Hillel 1986-os halála és Irons kilépése után) a jelenleg is doboló, michigani Chad Smith-szel és az irtó fiatal, de született tehetséggel megáldott John Frusciante-vel érték el (aki végül 1992-ben -a világhírnevet nem bírván- kilépett a zenekarból, és őt kis kihagyás után egy viszonylag hosszabb ideig a Jane's addiction volt tagja, Dave Navarro váltotta)
Nemcsak arról szerezhetünk információt, hogy mely zenei irányzatok, zenekarok, előadók voltak rájuk hatással, milyen volt a zenei piacra való betörésük, hanem azt is megtudhatjuk, hogy az Under the bridge című szám hogy formálódott meg Kiedis fejében, mi volt a háttere, de még bulvárosan azt is, hogyan alakult ki a tagok tetováláshoz való vonzódása, és pl. Anthony Kiedis hátán lévő, indián madár tetoválást mely amszterdami tetoválóművész készítette el, évek alatt.
A RHCP valóban sok viszontagságon ment keresztül: tagcserék, drogok, gyász, testi-lelki felépülés, de a zenekar együtt maradt. Kiderül a könyvből, hogy ezek a tragédiák erősítették meg a zenekart, és nem oszlott fel, hanem egyre ütőképesebbé vált, benne a szinte testvérpárnak tekinthető Flea-vel és Anthony-val.
Betekintést nyújt a könyv abba, hogy a 80-as, 90-es évekbeli zenei szcéna egymáshoz való viszonya milyen volt, hol léptek fel, milyen volt a zenei közhangulat, egyáltalán, olyan részletek is kiderültek, hogy hogy került rá a lemezekre a „parental advisory” jelzés. (nem is gondoltam, hogy az egykori alelnök, Al Gore feleségének konzervatív klikkjéhez kötődik ez a mozgalom). Kicsit szomorúan olvastam a Faith No More-Mike Patton énekes és a RHCP- Anthony Kiedis közti, ki utánoz kit vitát, bár tény, hogy Kiedis már jóval előttük feltűnt az összetéveszthetetlen színpadi mozgásával.
Egyszóval, rengeteg kulisszatitkot mutat be a könyv, adattal, sztorival, a kiugrást jelentő Blood Sugar Sex Magik album elkészítésének igazán intim, de olvasáskor szinte látható és hallható körülményeivel, és mindennel, ami a 80-as években lázadásnak, a 90-es években pedig a világhírnév/önazonosság egyensúlyban tartásának kihívását jelentette a RHCP életében. Nameg a zoknis kihívás, ami szinte védjeggyé vált, de erről itt most nem írnék.. :-D
A könyv olvasása után megmaradt az az érzésem -a rengeteg információ, újságírók emlékezései, interjúk alapján összerakott kis kockákból-, hogy a RHCP-nél lazább, funky-bb zenekar nincs is a világon.
Az írásom nagyon szubjektív, hisz szeretem ezt a zenekart, és mivel másik könyvet nem olvastam róluk, ezért nekem már ez is nagyon tetszett (kiegészítve a zenehallgatással).
Egy kis adalék a könyvből: Kiedis, amikor egy nyilvános wc-ben a mellette álló ittas ember az „Under the bridge”-et kezdte el énekelni azt mondta: „Azt gondoltam magamban: Hát jó, ha egy részeg csávó egy klotyóban mellettem elkezdi énekelni egyik dalunk szövegét, akkor most már tuti, hogy befutottunk.”

Kapcsolódó könyvek: Dave Thompson: By the Way

Dave Thompson: By the Way
1 hozzászólás
>!
Papusz SP
Polihisztorképző – házi feladatok

6. Sarkvidékek

Peter Webb beleszerelmesedett a Spitzbergákba, és egyszer csak úgy döntött, körbehajózza. De nem ám akárhogy, hanem egy motor nélküli, nyitott, 17 láb hosszú kis hajócskán, amit Kipling fókája után Koticknak nevezett el. Ehhez segítségül hívta barátját, Shaggyt – akivel együtt katonáskodtak valaha –, összeszedtek némi pénzt, és két év szervezés után nekivágtak.

Az út során aztán megtörtént velük minden, ami csak megtörténhetett. Hol evezővel tologatták arrébb a jégtáblákat egy átjáróban, amit mindenki más áthatolhatatlanul jegesnek titulált, hol fölrángatták Kotickot a legközelebbi jégtáblára, hogy ne törjön össze két monstrum között, hol a felborult hajó oldalán kapaszkodva próbálták visszaállítani a függőlegest függőlegesre, miközben próbáltak nem elmerülni a nem éppen meleg vízben. Egyszer arra ébredtek, hogy egy jegesmedve nézeget be a kunyhójuk ablakán.

Nekem az volt a legérdekesebb, ahogy beosztották az idejüket. Az északi nyárban, amikor folyamatosan világos van, nem az órájukra, hanem az időjárásra és a saját erejükre alapozták a „napokat”. Ha jó idő volt, mentek, ha kellett, felváltva aludtak a csónakban, miközben az ébren levő evezett. Egy idő után enni sem mindig álltak meg, a kis tábori tűzhelyük az árbocra lógatva is tökéletesen működött.

Peter Webbnek sajnos nem sikerült túl izgalmasan megírnia a történetet, de nem is szépít semmit. Nem kendőzi el például, hogy miközben ő Cambridge-ben megtanult szabályosan, hatékonyan evezni, Shaggy még az út végén is az agyára ment azzal, amit evezés címén művelt, és nem tagadja, hogy néha ő is megijedt, és úgy érezte, akkor sincs értelme az egésznek, ha valami szerencsés véletlen folytán túlélik (ebben mondjuk az is segített, hogy indulás előtt senki sem bízott abban, hogy sikerrel járnak).

Végül a saját időszámításuk szerint 23, a naptár szerint 30 nap alatt, 1991. augusztus 8-án körbeértek. Összesen 1120 km-t tettek meg, ebből 618 km-t evezve, 500 km-t vitorlázva, és 2 km-t gyalog. Ők voltak az elsők, akiknek ez ilyen jellegű hajóval sikerült, de nem volt se sajtó, se csinnadratta, még a könyv is csak 2007-ben jelent meg. A Gugli még most sem sok mindent talál róluk, leginkább csak a könyvet.

Kapcsolódó könyvek: Peter Webb: Ice Bears and Kotick

Peter Webb: Ice Bears and Kotick
>!
Vackor6 P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018
8. Házi Feladat – 11. bűnözés, bűnüldözés
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Ez kivételesen nem lesz egy lelkes karc.

A hetvenes évek végéig Amerikában mind a rendőrség, mind az FBI nyomozók nem ismerték fel azt a tényt, hogy annak érdekében, hogy minél hamarabb elkapjanak egy pszichopata sorozatgyilkost vagy erőszaktevőt, ismerniük kell a mögöttes indokot, feltérképezni a bűnelkövető természetrajzát.
John Douglas az FBI személyiségelemzője és profilozója pont ezért számos soroztgyilkossal készített interjút, hogy tisztább képet kapjanak arról, mi játszódik le egy ilyen elmében.

Mitől válik valaki szexuálisan beteggé vagy sorozatgyilkossá? Nagyban számit a családi háttér, a szülői bántalmazások, a kemény szigor. Ezek az emberek gyávák, lelkileg labilisak és gyengék. Náluk sebezhetőbbre vetnek szemet.

Kemény menet volt átrágni magam rajta, főleg a gyermeki bántalmazások és szexuális kizsákmányolások részletes és fojtogató elemzésein. Azt nem mondhatom, hogy nem adott hasznos információkat, de rettenetesen gyomorforgató volt a gyilkosságok részletes leírása. Értem, hogy az egész képhez kellenek az esetek leírásai, de ez már túlment nálam egy határon.

Soha nem tudhatjuk, hogy egy pillanatnyi döntés mit hoz.
Döbbenetes ráeszmélni, hogy a rengteg ember szemtanúja volt az elrablásoknak, de nem volt tudatában mit is lát. Mert könnyebb egy vélt magyarázatra rálegyinteni, és továbbállni, mintsem hogy – még ha vaklárma is,- de tenni valamit. Nem biztos, hogy egy nyilvános helyen történő gyermek-felnőtt összetűzés szülő- gyermek kapcsolatot takar. Borzasztó, hogy mennyi haláleset és kínzás megakadályozható lett volna.
Egyre inkább húzzuk be a nyakunkat, ha látunk valamit. Főleg félelemből, kényelemből. Megértem, én is mérlegelem, hogy adott esetben bölcs dolog-e közbeavatkozni és akár a saját testi épségünket kockáztatni. De nem jó ez így.

A könyv kitér azon témára is, hogyan lehet gyermekeinket jobban védelmezni. Korrekt és szerintem nagyon fontos hasonlat: a bankrablókat nem lehet leszoktatni a bankrablásról, de a biztonsági rendszert meg lehet erősíteni. Egy riasztóval védett, kellőképp kivilágított ház is nehezebb terep egy betörőnek, így ennek megfelelően lehet a gyerekeket is nehezebben becserkészhetővé tenni, amelyek megnövelik a kockázatot.
Magabiztosságra kell őket nevelni, hogy megtanulják kihez mehetnek oda segítséget kérni, ha a szülő nincs a közelben. Egy határozottabb gyermek már nagyobb kihívás a cukrosbácsival szemben.
Sok példát is említ, melyek megnövelhetik a gyerek önbizalmát.

Nagyon nehéz emészteni ezt a tömény borzalmat, így teljesen biztos, hogy a szerzőpáros többi könyvét messziről elkerülöm.
Akiknek pedig mindezek mellett megis felkeltette az érdeklődését, meg lehet nézni a David Fincher által rendezett Mindhunter sorozatot is.

Kapcsolódó könyvek: John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség
6 hozzászólás