!

Olvasmányban (f)eltűnt szavak zóna

>!
Habók P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

az Únalom! – szemén rest könny ragyog kövéren,
huká-t pöfékel és bitók felé mered:
finom szörny! ugye őt te is jól ismered,
én álszent olvasóm – képmásom – bús fivérem?
(Baudelaire: Előhang)

huka = indiai vizipipa, melyet a nargilehtól s a kaliantól a készülék nagysága és diszesebb volta különböztet meg.

Kapcsolódó könyvek: Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai

Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
>!
Habók P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

Szeptember – ah! szüret már nem lesz:
Vagy lesz szüret, ha bor nem is;
Történeti jogát megőrzi
Híven az iszom-eszem is;
Különbség az, hogy míg apáink
Egy czanga birkát „laktanak”;
Nekünk cukor kell, sütve, főzve,
Pezsgő bor, osztrigák, halak.
(Almanach 1878-ra)

czanga birka = meddő birka (http://mek.niif.hu/02100/02152/html/02/342.html)

Kapcsolódó könyvek: Arany János: Őszikék

Arany János: Őszikék
>!
Trixi_Adzoa P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

„Gaillac úr íróasztala mögött a padlótól a mennyezetig kis fiókok borítják a falat, halott ügyekkel megrakott fiókok. Olyanok, mint a kolumbáriumrekeszek.”

kolumbárium: (a lat. columba, 'galamb' szóból): temetkezési hely.
Neve a galamb jelképtartalmára megy vissza: a legrégibb idők óta az áldozat és a lélek halhatatlanságának szimbóluma.
1. az ókori Rómában részben vagy egészen a földbe mélyített pogány temetkezési hely. Falába egymás mellé fülkéket vájtak a hamvakat tartalmazó urnák számára. Az első ~ok Kr. e. 50 k. Róma környékén tűntek föl. A 2. sz-tól törekedtek a fülkék művészi elrendezésére, a falfelület festéssel v. stukkóval való díszítésére.
2. a hamvasztás elterjedése után urnák befogadására kiképzett hely a temetőkben.

Kapcsolódó könyvek: Robert Merle: Malevil

Robert Merle: Malevil
8 hozzászólás
>!
Habók P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

"Emlékeimmel olykor én is
– Mint rongya közt egy vén szipó –
Elbíbelődöm: ily emlék
Ama fentírt vándor czipó"
(Arany János: A vándor czipó)

szipó = öreganyó, szipirtyó

Kapcsolódó könyvek: Arany János: Őszikék

Arany János: Őszikék
4 hozzászólás
>!
dokijano 
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

Turgenyev: Apák és fiúk c. regényében (az első fejezet végén) olvasom:
„Tarantasz bukkant fel, három postaló volt belefogva, a tarantaszban pedig diáksapka szegélye s egy jól ismert, drága arc körvonalai tűntek fel…”

tarantasz: lóvontatású, alacsony építésű, 2-4 személyes, farugózású kocsi.
https://snl.no/tarantas

Kapcsolódó könyvek: Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
>!
Trixi_Adzoa P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

„Irodalomtanárunk nagy bámulója volt Proust teába mártott madeleine-jének. Az ő irányítása alatt tanulmányoztam illő áhítattal a híres passzust. De a ma távlatából meglehetősen irodalminak látom immár azt a süteményt.”

madeleine:
Aprócska édes kagylók, amelyekkel megédesíthetjük a délutáni kávézásokat, feldobhatjuk a baráti beszélgetéseket, becsempészhetünk némi vidámságot az uzsonnás dobozba. A madeleine ugyan apró, de nem jelentéktelen: királyi konyhán született, s a legnagyobb francia cukrászok keze között finomodott, majd híresült el.

A madeleine története – a legtöbb francia ételhez hasonlóan – nagy ívű és szorosan kötődik a történelemhez. A sütemény ugyanis nem akármilyen konyhán látta meg a napvilágot, hanem Lotaringiában, Stanislaw Leszczynski herceg otthonában, aki épp vejét, XV. Lajost látta vendégül. A pazar lakoma vége felé azonban akadt egy kis gikszer. Ki tudja, mi okból, a konyhán vita támadt, és a feldühödött szakács elment, a desszert azonban még nem készült el. A katasztrófát végül az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier hárította el, aki egy – a nagymamájától tanult – aprósüteményt készített, és ezt kínálták a királyi vendégnek. A király hitvesének, a házigazda lányának annyira ízlett a sütemény, hogy a madeleine hamar népszerű finomsággá vált Versailles-ban is.

A madeleine története itt akár véget is érhetne, de a tartalom mellé még hiányzott a tökéletes forma, amit a sütemény csak a XIX. század elején nyert el, Jean Avice-nak köszönhetően. Avice a kor egyik igazi híressége volt, a Sylvain Bailly vezette cukrászat egyik mestere, a palota és a kor híres ínyencének, Talleyrand-nak a beszállítója.

Avice tanította a kor későbbi fenegyerekét, az első igaz sztárszakácsot, Antoine Carême-et is, aki később csak úgy emlegette Avice-t, mint az égetett tészta mesterét. A jelek szerint azonban Avice-nak nem csak az éclair alapját is képező tésztához volt érzéke, hanem a XVIII. századi aprósütemények tökéletesítéséhez is értett. Állítólag neki köszönhető, hogy az addig ikonikus külső nélkül tengődő madeleine számára megtalálta az ideális alakot, egy kisebb kocsonyaforma képében. A kagylóalak nagyon hamar összeforrt az apró teasüteménnyel: az íz és a külső elválaszthatatlan társak lettek.
A madeleine megkerülhetetlen süteménye lett Párizsnak, de a Lotaringiába utazók is gyakran találkozhattak vele, főleg a pályaudvarokon, ahol az árusok nagy kosarakból kínálták süteményeiket.

A madeleine története, az évszázados múlt olyan varázst adott ennek az aprócska süteménynek, amely sokakat megérintett. Többek között Marcel Proust-ot is, akinek az „Az eltűnt idő nyomában” című önéletrajzi regényének köszönhetően éledt fel az érdeklődés a sütemény iránt.

S ahogy a híres süteményekkel lenni szokott, a madeleine olyan magaslatra emelkedett, amelynek okán sokan úgy képzelték/képzelik, hogy a madeleine egy kifejezetten bonyolult, nagy odafigyelést igénylő tészta.

És akkor az idézet Prousttól:
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta […]”
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)

Forrás és recept: http://www.mindmegette.hu/madeleine-a-legendas-sutemeny-48825/

Kapcsolódó könyvek: Robert Merle: Malevil

Robert Merle: Malevil

Kapcsolódó alkotók: Marcel Proust

6 hozzászólás
Hirdetés
>!
Trixi_Adzoa P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

„Rajta első áldozó-ruhába, vastag misszáléval a hóna alatt ott áll a gyerek, haja pomádétól csillog, arcán látszik, hogy meg van illetődve a nagy eseménytől…”

misszálé: misekönyv
A római katolikus egyházban a celebráló pap számára a szentmise szövegeit és rubrikáit tartalmazó liturgikus könyv.

Kapcsolódó könyvek: Robert Merle: Két nap az élet

Robert Merle: Két nap az élet
>!
Trixi_Adzoa P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

"– Pedig kezdetben legtöbben úgy gondolkodnak, mint én. Eleinte teljesen értelmetlennek tartják a háborút. Aztán szép lassan elkezdenek lelkesedni érte, mint egy futballmérkőzésért vagy egy bicikliversenyért. Később egészen megszeretik. Végtére is ez az ő háborújuk, érted? Az igazi, a nagy, az egyetlen – hisz ők csinálják. Ez az életük háborúja voltaképpen. Ide lyukadnak ki, így látják később a háborút. De én nem látom így. Nekem ez a háború éppolyan, mint az összes, ami előtte volt, és ami utána lesz. Éppolyan képtelen és értelmetlen, mint egy dátumokkal teleírt történelemkönyv-oldal.
– Szóval defetista vagy?"

defetista: kishitű (aki nem hisz a győzelemben)

Kapcsolódó könyvek: Robert Merle: Két nap az élet

Robert Merle: Két nap az élet
>!
Viktorius
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

Szóval szólok, így felelek:
    "(…)Nëm tartanak
rosszul ottan, nëm lësz sëmmiben hiányod: édës mézet kapsz
ebédre, italodul márcot mérnek, készülnek jövetelëdre, vendégü-
kül várva-várnak. "
(46. runó 131-136. sor; Szente-féle fordítás)

Hm… Észak népe mily nektárt csipegethet?

Márc: édes frissítő ital. Mézeskalácsosok készítették. Egy sajtár mézhez, két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főztek. A kihűlt szirupot hordókban tárolták (Csorna). Kiméréskor vízzel higították és jéggel hűtötték. Búcsúk és vásárok látogatóinak keresett itala volt. A 20. sz.-ban általában a Dunántúlon készítették és fogyasztották.

Nem nektár, de majdnem. :)
Érdekességképp:
spoiler

Kapcsolódó könyvek: Kalevala

Kalevala
3 hozzászólás
>!
Kek P
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

„Hát nem tudja, hogy két kézzel kapott utána, midőn egy tudós öregdiák Göttingában évekkel Schiller halála után kimutatta, milyen sekélyes a Dioskuren! Ez kellett neki! Tüstént felkapta, és jelentőségteljesen bólogatott nagy koponyájával. De látnia kellett volna a szeme hunyorgását! Müller kancellár és én, akik jelen voltunk abban az emlékezetes pillanatban, nagyon jól értettük. Azután saját legmagasabb személyében sietett kolportálni*… De hát – szakította félbe magát Soret – végül is untatom önt? Bocsásson meg, uram, és ígérjen nekem diszkréciót.” (85. oldal, Találkozás Weimarban)

* kolportál: terjeszt, híresztel.

Hogy miért nincs egy maibb, érthetőbb változata ennek a szónak az adott mondatban? Nyilván a stílusbeli asszimilálás végett: mert olyan ritka, régi, idegen, bizonytalanul homályos és fennkölt.

Kapcsolódó könyvek: Louis Fürnberg: A betlehemi hangos éjszaka

Louis Fürnberg: A betlehemi hangos éjszaka
6 hozzászólás