Olvasmányban (f)eltűnt szavak zóna

Hát az Ilonka volanfodrokkal kér-e ruhát még?

volanfodor – ?

A túloldalon apró, félhomályos belső udvar fogadta őket, ami dugig volt emberi csontokkal. Bármerre is néztek, jókora halmok és kupacok tornyosultak mindenfelé. Mintha egy ősi temető osszáriumába tévedtek volna.
– Azt hiszem, most már tudjuk, hová tűntek az emberek – suttogta Kolea.

OSSZÁRIUM: A kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelye a régi temetőkben: csontház.

„A fény volt az egyetlen, ami képes volt valamelyest behatárolni a végtelen ürességet, s kiterjedéssel ruházni fel azt, de még a kométák tüze is csak megtűrt betolakodó volt az örök semmi birodalmában.”

KOMÉTA: Jelentéktelen tömegű égitestek neve, melyek csak a napközelség idejében válnak láthatóvá; üstökös. Eredete: görög.

Pacek – 375. oldal:

– A pacek olyan ürge, aki megy mendegél, mígnem meglát egy ablakot, mentében kifeszíti, bemászik, a tulaj tetten éri, erre fejbe vágja valamivel, ami kéznél van. Aztán kimászik, áldozatát otthagyva vérében. Jön, eltűnik. Senki se látta, tettének nincs előzménye, kapcsolata bárkivel, bármivel. Kapd el, ha tudod … Fuj! Hát ez a pacek-balhé.

„Egy röpke pillanatra teljesen eloszlott az éjszaka, hogy a maga módján vegyen részt ebben a vidám háborúban, és ekkor megláttam, hogy könnyek csordulnak elő anya mantillája alól, csak ömlöttek a könnyek, egyenesen lecsordultak, lerohantak sápadt, telt orcáján, majd az ajka szögleténél lehulltak a földre, de előtte még utolsó lendületet vettek remegő állán.”
(136. oldal, Magvető 2015)

mantilla: Nagyobb kendő, ami a fejet és a vállat takarja. Általában selyem vagy csipke anyagból készül.
Eredet: francia: mantille – könnyű köpeny, vállkendő; spanyol: mantilla – kendő, latin: mantele – asztalkendő, kéztörlő.

Zillich busa szemöldöke alól mozdulatlanul figyelte.

busa – busa (melléknév) Népies: Nagy, széles (fej, homlok); a szokásosnál vastagabb, nagyobb. A busa fejű vitéz megállt a várkapu előtt és felemelte buzogányát. A vitéz busa homloka szélén kidomborodtak az erek. További részletezés 1. Népies: Nagyfejű (ember, állat); akinek/aminek széles, a szokásosnál vastagabb, nagyobb feje, homloka van. A busa vitéz buzogánya nagyot csattant a kapun. A busa házőrző elijesztette a csavargókat. 2. Népies: Vastag, sűrűn növő, dúsnak látszó (szőrzet, haj, szálas termény). Az öreg a könyv fölé vitte busa szemöldökét, néhány percig a szöveget olvasta. A gazda elégedett szemmel nézte a búza busa kalászát. 3. Átvitt értelemben: Komor, keserű; nagyon haragos, mérges, bánattal teli (természet, lelkiállapot, viselkedés). Az özvegy busa lelke a férjével töltött szép napokon merengett. A férfi busa tekintetéből nem sok jót lehetett kiolvasni. 4. Átvitt értelemben: Mély, vastag (hang), amely erősen hangzón öblös, telt. A férfi elkiáltotta magát busa hangján. A busa hang messzire zengett, még a terem túlsó végén is felkapták a fejüket az ott levők. 5. Átvitt értelemben, régies: Nyakas, makacs (személy), aki nem enged a megrögzött álláspontjából, elgondolásából. A két busa ember nagyon összeveszett azon a semmiségen, hogy kié legyen az utolsó szó a vitájukban. A busaapa nem hagyta, hogy a nála lakó már felnőtt lánya kimaradjon este kilenc utánra.
busa (főnév) Édesvízi hal, amelyik a pontyfélék családjába tartozik és planktonokkal (vízben sodródó apró élőlényekkel) táplálkozik, nem növényevő. A busa eredeti élőhelye Kína. A busa Magyarország folyóiban és tavaiban sűrűn előfordul az 1960-as évekkel kezdődő betelepítések miatt.

Kudzu fákat fojtogató kúszónövény.
142. oldal:
– Idén Lucy lesz a kudzukirálynő. Szerintem Maddie inkább produkál egy jó kis agyvérzést, mintsem hogy el kelljen jönnie a fesztiválra, hogyan parádézik Lucy a felvonuló kocsin.

„Kicsi koromban kérdeztem nagyapámat, hogy miért Abád István névre állították ki az obsitlevelét. "Bevonuláskor az írnok, mivel a katonatársaim csak Obádnak (Abádnak ejtve) szólítottak, hangzás után írta le a nevemet – mondta –, és ennek haszna is volt, mert így a névsorban senki sem volt előttem. Fiam, így én faszoltam először. Kiválaszthattam a legjobb mundért, csizmát és a legjobb lovat."”

faszol: átveszi járandóságát egy katona (pénzben, élelmiszerben, ruházatban)
Eredet: német: fassen – vételez, megfog, germán: fangen – megfog, fang – tépőfog, agyar

"Őseim Dalmáciában éltek, a tengerpart mentén és a part menti szigeteken. Századokon keresztül görögök, rómaiak, törökök, velenceiek ellen harcoltak, majd a támadások elől a tengerpartról felhúzódtak a hegyekbe, ahol kör alapú kő építményekben laktak, amelyeket bunyának neveztek. A szomszéd népek számára az ilyen kőházakban élő emberek bunyevácok voltak.

bunyevácok: A bunyevácok (horvátul: Bunjevci, szerbül: Буњевци) délszláv népcsoport a Bácskában. Magyarországon elsősorban Baja környékén, a Vajdaságban főleg Szabadka, Zombor és Bács városokban és vidékein élnek jelentősebb számban. A horvát nyelv ún. štokav és í-ző nyelvjárását beszélik, latin írásmódot használnak. Hagyományosan római katolikus vallásúak. Korábbi források gyakran katolikus rácok néven különböztetik meg őket az ortodox szerbektől. Nyelvük és szokásaik alapján megállapítható, hogy Dalmáciából és Hercegovina vidékeiről települtek be a török hódoltság alatt lévő Magyarország elnéptelenedett területeire.

Képen: bunyevác lány népviseletben
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bunyev%C3%A1cok

„Megszerettem a klasszikus táncokat, de a bunyevác családi összejöveteleken tanburazenére továbbra is kólót táncoltam.”

tambura: A tambura a hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős hangszer. A tambura-típusú hangszereket a világ számos országában ismerik, egymástól eltérő, de felépítésében és használatában hasonló változatokban – Kínától az Adriáig, Oroszországtól Észak-Afrikáig. Európában leginkább a magyarok, horvátok és a szerbek használják mint népi hangszert. A ma használatos közép- és dél-európai tamburák Magyarországon alakultak ki a 19. század végén, budapesti hangszerkészítők munkája nyomán.

kóló: A kóló vagy horo balkáni tánc, amelyet körben vagy sorban állva, összekapaszkodva táncolnak. Ismert Horvátországban, Szerbiában, Boszniában, Macedoniában. Bulgáriában horo, Romániában hora, Izraelben hóra, Görögországban χορεία (hórea) a neve. Sokszor kíséri kórusének. Az elnevezésnek valószínűleg köze van a chorus (=kórus) szóhoz.
A kóló alaplépései tulajdonképpen rendkívül egyszerűen megtanulhatók, de a cifrázást már magas fokra viszik képzett táncosok. Legalább három, de akár több tucat személy táncolja egyszerre, tipikusan deréktájt vagy a vállakon összekapaszkodva. A derékon felüli testrészek szinte alig mozognak.

https://www.youtube.com/watch…