!

NK bookclub zóna

>!
Vhrai P
NK bookclub

Sziasztok!

Nos, én még az áprilisi olvasmánnyal érkezem. Az Othello-t választottam, mivel a Dorian Greyt nemrég olvastam. Kicsit tartottam tőle, de felesleges volt. Azt hiszem a jövőben több drámát fogok a kezembe fogni!

„Shakespeare kétségkívül a műfaj mestere, és méltán tekintik ezt a művet az egyik legjobb alkotásának. Nagyon jó érzékkel vonultatta fel a féltékenység minden válfaját, és azt hogy ez az érzés mennyire el tud az embereken uralkodni.”

http://libellum.blog.hu/9999/12/31/shakespeare_othello

Kapcsolódó könyvek: William Shakespeare: Othello

William Shakespeare: Othello

Kapcsolódó alkotók: William Shakespeare

>!
BacchanteBlues
NK bookclub

Szervusztok! :)

Bár nem mostanában olvastam Dorian-t, tavaly született róla, jobban mondva a 3 főszereplő viszonyáról egy kis eszmefuttatás a blogomon.
http://bacchanteblues.blogspot.hu/2017/10/mini-konyvklu…

Köszönöm a figyelmet, szép napot! :))

Kapcsolódó könyvek: Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe · Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray · Oscar Wilde: Das Bildnis des Dorian Gray · Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray
Oscar Wilde: Das Bildnis des Dorian Gray
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Kapcsolódó alkotók: Oscar Wilde

>!
Gyöngyi0309
NK bookclub

Dorian Gray arcképe – az én szemüvegemen át

Oscar Wilde zseniális író. Korábban csak egy novellájához volt szerencsém, nagyon rég, még középiskolás koromban. Már akkor megfogott. Nem is tudom miért vártam eddig, hogy olvassak Tőle. Dorian Gray már régóta szerepelt az olvasni vágyott történetek listáján, azonban valahogy mindig átsiklottam felette. A könyvklubbnak köszönhetően azonban a hónapban kikölcsönöztem a könyvtárból, és elmélyedtem benne.
Elöljáróban kicsit a szerzőt méltatnám. Ritkán van olyan, hogy az írásmód ennyire magával ragad. Oscar Wildeban olyan művészt ismerhettem meg, akinek bármelyik alkotását ismeretlenül is a nevéhez társítanám. Az volt az érzésem, hogy gondosan válogatja meg minden egyes mondatának minden szavát. Mintha egy boltban időzne a polcok előtt, amelyek ugyanazokat azárukat kínálják, de más-más minőségben. Kíváncsi lennék, hogy mennyi ideig írta ezt a regényt, mert aprólékos, kimunkált munka, mely kifinomult ízlést tükröz. Olyan művész lehetett, aki százszor átírja a mondatokat, addig amíg tökéletesek nem lesznek. Lefogadom, ha megkérdezhetném, azt nyilatkozná, hogy ezért meg azért nem elégedett ezzel a regénnyel. Tipikus maximalista, amit nagyon köszönök neki ennyi idő és megannyi kor távlatából is.
Egyébként a kifinomult stílus bizonyítéka a címválasztás is. Dorian Gray arcképe…mekkora ötlet egy eszközről elnevezni egy történetet, amely fizikailag valóban létezik, de mégis több a tárgynál…. mondhatni az arckép az élet szinonimája is lehetne. Mert a festmény önmagában csak egy tárgy, igaz, hogy sok szó esik róla, de a drámai kibontakozásban szinte meg sem említik. (Gondolok arra a részre, amely bemutatja Dorian erkölcsi lezüllését) Általa mégis keret kap az alkotás, vagyis vezet minket az író. Aki felületesen olvassa – bár el nem tudom képzelni, hogy lehet ezt felületesen olvasni-, valóban azt hiheti, hogy egy festményről szól a könyv.
Nem túl sok szereplős a történet, főként Dorian, Lord Henry és Basil karaktere van kibontva, amellett, hogy vannak mellékszereplők (pl. Sybill Vane), illetve gyönyörű korrajzot és kemény társadalomkritikát kapunk a sorok között, a sztori mögött.
Dorian képviseli a kor arisztokrata fiatalságát, gondtalan aranyifjú, akinek lába előtt hever az élet. Vagyonos, de emellett vonzó, érdeklődő, idilli eszménykép, a fiatalság életigenlésével, minden irántú, jószándékú érdeklődésével teli figura. Persze vannak azért negatív tulajdonságai, de ezek bocsánatosak, melyikünknek nincsenek? Doriannak a hiúsága a „főbűne”, mely egy ügyes manipulátor segítségével a vesztét is okozza.
Lord Henry…új kedvenc szereplőt avattam személyében. ő számomra nem a főgonosz volt, hanem csak szimplán a szkepticizmus, az, aki megmutatja az érem másik oldalát is, az agyunk hátsó taktusaiban rejlő negatív gondolatok kimondója, megfogalmazója. Kb. minden szavát, minden mondatát idézhetném. Ő magam mondja meg, hogy kísérletnek tekinti Doriant, mely eredményes is lesz. Igaz ez az eredmény nem nemes, de a kutatások nem mindegyike jó célra irányul az életben sem. Igazi manipulatőr. Megint csak egy eszköz kerül főhősünk kezében, egy könyv. Dorian ezt tekinti élete fő megrontójának, de mindez nem igaz, csak mentségeket keres jelleme átfordulására, folyamatosan magát menti, kifogást keres, hiúsága nem engedi, hogy elfogadja, hogy bizony negatív ember lett. Ezt gyönyörűen leírja a Basil halála előtt folytatott beszélgetés. Basil is csak egy eszköz-szereplő, ő készíti a képet, ő megtestesült művészi naivizmus. Ő jót akar, ő is alkot, mint Lord Henry, csak ő szépet akar, de akaratlanul is megalapozza a kép-bűnbakot, mint a gonoszság jelképét. A kép Dorian lelkiismerete. Basilt nagyon sajnáltam, de az élet is ilyen, sokszor a legjószándékúbb emberek buknak el, ők vesznek a feledés homályába érdemtelenül.
Lassan haladtam a történettel, mert meg-megálltam, elméláztam, emésztettem az örök érvényű mondatokat, amiket fáj kimondanunk, de a lelkünk mélyén bizony ott vannak, mi is szüntelen kételkedünk tetteinkben, önmagunkban. Szeretem azokat a sztorikat, ahol bizony kemény kritikát kapunk, és nem a saját tökéleteségünk visszhangját zengik a sorok. Dorian Gray története abszolút ilyen. Ez is bármely történelmi korra levetíthető.
Érdekes, hogy ezt a történetet is ismertem nagy vonalakban, valami kép, meg öregszik, meg fiú….meg az ördög… Viszont szerencsére a végét nem ismertem. Számomra az tette fel az i-re a pontot.
Köszönöm a választást, szegényebb lettem volna Dorian és főként Lord Henry nélkül.
A következő hónapban Anne kerül nálam terítékre. Nem szeretem Jókait, igaz meglepő módon A kőszívű ember fiai az egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt tizenévesen. Viszont Az arany ember megszenvedtetett. Kevés könyv van, amit életem során letettem, azzal nem boldogultam. Tavaly erőt vettem magamon és elolvastam. De Jókai annyira nem az én íróm.
A Váratlan utazást szerettem gyerekkoromban a tévében, Anne viszont kimaradt eddig, kíváncsian várom a történetét.

Kapcsolódó könyvek: Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Kapcsolódó alkotók: Oscar Wilde

>!
itschristine P
NK bookclub

Sziasztok!
Megírtuk a Dorian Grayről szóló értékelésünket. :) Az Othello értékelés át fog csúszni májusra, de azzal is érkezünk! ;)
https://thejoyofexistence.blogspot.hu/2018/04/dorian-gray.html

Nóri blogján: https://jesuisvoyager.blogspot.hu/2018/04/nk-bookclub-o…

Kapcsolódó könyvek: Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
>!
GingerKid IP
NK bookclub

Halihó! :)

Na kedves klubtagok, eljön lassan a Könyvfesztivál ideje, és mi @itschristine -nel arra gondoltunk, jó volna többetekkel összefutni, ha nektek is van kedvetek.
Pénteken 16 órától egész sokáig kint leszünk (én 17-18 közt dedikálok, de ez senkit se zavarjon :D ) Szóval, aki kint lesz az nap, csatlakozhat, ha van kedve. Mi nagyon örülnénk, ha ezzel is személyesebbé tehetnénk a klubot. :)

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
Vhrai P
NK bookclub

Sziasztok!

Remélem nem baj, hogy kicsit megkésve érek ide a márciusi olvasmányértékeléssel. Sajnos úgy néz ki, hogy egy-egy könyvre marad csak időm. Így a Nanát választottam, hát a francia klasszikusok azt hiszem nem lesznek a kedvenceim. Ez nagyon nyögvenyelősen ment…
http://libellum.blog.hu/9999/12/31/emile_zola_nana_roug…

Kapcsolódó könyvek: Émile Zola: Nana

Émile Zola: Nana

Kapcsolódó alkotók: Émile Zola

8 hozzászólás
>!
itschristine
NK bookclub

Sziasztok!
Meghoztuk (enyhe csúszással) a Dalloway kritikát. :) Áprilisi könyvek terén ki hogyan halad? :)

http://thejoyofexistence.blogspot.hu/2018/04/mrs-dalloway.html

Kapcsolódó könyvek: Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
8 hozzászólás
>!
GingerKid IP
NK bookclub

Halihó! :)

Ti hogy haladtok a márciusi könyvekkel? Mi töredelmesen bevalljuk csúszúnk egy kicsit, de a nyuszi majd hoz Mrs. Dalloway ajánlót. :)
Viszont itt az idő kihirdetni az áprilisi könyveket. A linken megtaláljátok áprilisi választottjainkat. ;)

https://jesuisvoyager.blogspot.hu/2018/03/nk-bookclub-a…
http://thejoyofexistence.blogspot.hu/2018/03/aprilisi-o…

>!
Gyöngyi0309
NK bookclub

Kedves Mindenki!

Elolvastam a Mrs. Dallowayt, ez lett az értékelésem:
A sok márciusi fantasy olvasása mellett, észre sem vettem mennyire szomjazott a kis lelkem egy klasszikusra. Félig-meddig saját választás alapján ez a Mrs. Dalloway lett.
Ez az örökérvényű, poros történet – amelynek látszólag London utcái, házai a színhelye- , valójában nem szól másról csak az unalmas hétköznapi ÉLETRŐL.
Számomra azért örökzöld, mert, bármely korban, bármely városban is megtörténhetett volna. Legyen az Berlin, Moszkva, Budapest, legyenek a 20'as-, 30'as , vagy akár a 2000-res évek…. Minden korszaknak megvan a maga „világháborúja”, minden városnak megvan a maga PTS-es Septimusa, minden pillanatban virágokat rendezget valahol egy Clasrissa Dalloway, aki nem tud /nem akar megbírkózni az idő múlásával. Ezek mind-mind annyira ismerős sorsok, mozaikok….
Nem tudom hányadán állok a történettel…Nem olvastam még Virgina Woolftól, eleinte nagyon untam, idegesítettek a fél oldal hosszúsáágú mondatai tényleg van benne igen, a patetikus hangnem…. aztán azt vettem észre kb. 20-30 oldal után, hogy olvasás közben megszűnik a külvilág. BKV-n olvasás közben ezt nagyon kevésen érik el nálam….és teljesen belefelejtkeztem az unalmas hétköznapokba az unalmas hétköznapokon.
Septimusról eszembe jutott Szerb Antal Mihálya…csak Septimus már egy későbbi stádiumban járt, eleinte felpofoztam volna, aztán megértettem. A tettét nem, de a motivációját igen. Nagyon sajnáltam viszont a feleségét, abszolút nem illettek össze.
Nagyon érdekes volt Clarissa és Peter viszonya… valahogy az jutott eszembe, hogy az életük a szerelem köré öszpontosuló örök körforgás, amely úgy ér véget mindkettejüknek, hogy hiányzott valami. Mindketten kompenzálnak, de egyikük sem volt/lesz boldog soha.
Sok szereplő unszimpatikus volt, Hugh, a nevelőnő, az orvosok….sok negatív hatás ért, ennek ellenére pozitív az olvasási élmény.
Azt nem mondom, hogy ez a túlfilozofált stílus az én világom lenne, olvasás közben jutott eszembe, hogy 17 évesen olvastam Michael Cunningham regényét ( Az órák), ami ezt vette alapul, majd megnéztem a filmet is főként Meryl Streep miatt , mégsem nyerte el egyik sem a tetszésemet.
Viszont Virginia Woolf nagyon kettős nekem, tetszik is meg nem is..lehet, hogy később még próbálkozom vele.
Mindenesetre jól esett egy kis szépirodalom…
spoiler

Kapcsolódó könyvek: Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Kapcsolódó alkotók: Virginia Woolf