!

Molyolók saját írásai zóna

>!
munuum
Molyolók saját írásai

és meg kell tanulni élni, ha nincs többé fájdalom

>!
Lady_Hope I
Molyolók saját írásai

HÍREK

Lelőtték
Megölték
Felnyársalták
Kifosztották
Leégett
Megégett
Kis pandák születtek a berlini állatkertben.
Eltűnt
Kihalt
Elsüllyedt
Szép jó estét kívánok!

8 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Molyolók saját írásai

– Hol az a tükör?
– Mi?
– Mondom, hol az a tükör?
– Itt van letakarva, de miért?
– Át kell mennem!
– Megőrültél? Azaz, bocsánat, biztos, hogy ez jó gondolat?
– Te csak ne magyarázz, gyújt lámpást!
– Lámpást?
– Kapcsold fel a lámpát, de ütődött!
– Ja, rendben. Egyébként mi dolgod neked a tükörrel? Ha jól tudom, de most épp festesz.
– Itt hagyom az árnyképem, de ne szólj hozzá.
– Tessék?
– Hülye vagy teljesen? Látni akarom a szoba berendezését és magamat a szobában, hogy le tudjam festeni, mit nem lehet ezen érteni?
– Mindig tudtam, hogy a festők szeszélyesek, de most már tudom, hogy őrültek is.

13 hozzászólás
>!
_natalie_ IP
Molyolók saját írásai

pongyola-reggel
langyos, tejmeleg
radiátor gerincen
poros ujjnyomok,
foltokban fénylenek.
ablak üvegéről
szökni készül a pára,
tükör előtt tegnap
levetett gondolat
kendőt igazít magára,
ma nem szól senkihez.
kulcs a zárban
indul a gépezet,
megállóban villamos
sápadtan fékezett.
ködös utcán füstszagú
ősz, botjával avarban
turkál, épp csak elidőz.
pékségből langyos fahéj
kanyarogva utat keres,
az őszi hangulatban minden időleges.

11 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Molyolók saját írásai

Tisztító víz
Otthon hagytam az esernyőmet. A buszon vettem észre, úgy gondoltam, hogy annyira nagyon nem fontos. Csak amikor ki kellett lépjek az esőbe, és ott kellett hagyjam a védelmező gimnázium falait, akkor jöttem rá, milyen jó lett volna, ha nálam van. megvédett volna az éles, hideg cseppektől, amelyek lassan eláztatták a ruhámat. Siettem, ahogy csak tudtam. Az első pocsolyákat még kikerültem, de amikor az eső egyre gyorsabban zuhogott, már arra sem figyeltem, hova lépek. Csak futottam, és megpróbáltam védekezni a víztől. Még ekkor sem láttam az erejét.
A csizmám hangosan csobbant egy tócsában, lassan átázott. A nadrágom is. Én pedig már nem siettem, hiába. Ennél vizesebb már úgysem lehettem volna. mikor újra fedett helyen álltam, dideregve néztem ki az esőbe. néztem, ahogy a víz lassan lefolyik mindenünnen, beszalad az összes repedésbe, a vízfüggöny eltakarja előlem a világot. Sóhajtottam, sarkon fordultam, és beléptem az épületbe. Csak pár óra múlva jöttem ki. Addigra elállt az eső. A nap már felszárította a várost.
A tetőcserepeken már nyoma sem volt a cseppeknek. A falakat semmi nem takarta előlem, fürödtek a fényben. A növények némán szívták be a meleget. A világot elárasztották a kedves fénytündérek. Táncoltak az utcákon, és meleg fényben fürösztötték a várost. Jó volt. minden. Az emberek újra kibújtak a házaikból, és mosolyogva sétáltak. Furcsa, érthetetlen érzés kerített hatalmába. mintha megtisztult volna az utca, és én is. Az eső elmosta az összes rosszat. Lemosta a gonoszt a házakról, a mocskot a városról, a port a növényekről, és a bűnt emberekből. milyen jót tett ez a zuhatag! Minden megszépült tőle! A levegő is tisztább. Mosolyogva indultam haza. Egy-két perc múlva találkoztam az első gonosz emberrel. A szeme villámokat szórt. Én elkaptam róla a tekintetem. Inkább a templom lágyan csilingelő harangjaira figyeltem, de jött a második gonosz. A csizmájáról ömlött a sár, a szeme vibrált a dühtől, és én már nem voltam boldog. magával vitte a boldogságot. És jött a harmadik is. Sötét ruhában, koszos, sáros léptekkel, és gyűlöletes tekintettel. Majd egyre többen lettek. Mire hazaértem, már nem játszott fény az utcákon, nem zöldelltek a bokrok, és a virágok, elveszítették a színüket. Zajos, hangos lárma öntötte el a várost, és a por nem engedte be a napot a világba. Összeszorult a szívem. Mindezt azok tették, akik nem álltak kint, amikor esett az eső, bebújtak kicsiny csigaházaikba, oda, ahova nem tudott befolyni a tisztító zuhatag. Az ő szívüket nem tudta átmosni. Nem tisztította ki a lelküket. Így újra széthintették a rosszat. Hiába esett az eső, vannak, akiken már ez sem segít.

Hirdetés
>!
Chöpp 
Molyolók saját írásai

Megosztom veletek 10 perc alatt összehozott „remekemet” az osztályfőnökségről kollégáknak:

Csasztuska a káoszból és anarchiából kiindulva:

Ha mi nem lennénk, nagyon hiányoznánk nektek,
mert nélkülünk gyermekeitek oly egyedül lesznek,
pásztor nélkül a nyáj, szőlő tőke híján,
sok kicsi probléma, sok apró hiány.
Mi vagyunk az Alfa,
nélkülünk nincs Béke,
csak zajos órák, para,
iskolánk ifjú népe
így lesz mivélünk
megzabolázva VÉGRE!

Én gyerekem, tiéd,
nem lesz már probléma.
Hajlítsuk, gyúrjuk, óvjuk;
övék, enyém, tiéd, Miénk ez az iskola!

Szabályt követ törvény,
diák követ minket.
Modell, érték, pozitív,
vagy csak többlet,
mi adjuk, hogy érezd,
fény gyúlt az agyukban;
mi adtuk a szikrát,
s tapló (is) lángra lobban!

Hogy beszéljünk szebben,
hogy köszönj: Kez' csók'lom,
mi mondjuk, hogy szóljon,
tudja, hogy mit mondjon,
ha elé libben Zsolt, vagy Tamás bá',
vagy folyosón föllökné Cilit, Ilit, Lolát,
helyette köszön, hajol, mosolyg és paroláz:
Tanár bá', Tanárnő, kezeit csókolom!

Megjavulnak minden, könnyebb lesz a dógom.
Dolgunk
közös, segíts, s segítünk mi nektek,
hogy tudás házában gyermek
ne legyen neveletlen!

http://www.youtube.com/watch…

>!
Jaumijau
Molyolók saját írásai

Szép új világ

Nem több, egyetlen szó
Tömegmanipuláció.
Veled ordít a csürhe,
csak ne mondj semmit, jó?

Lázadj! Üvölts! Ez szinte parancs
Ömlessz magadból üres szavakat!
Kell a népnek a dráma is, hisz te,
„ember” úgysem tudsz már mást,
csak játszani.

Kíméletlen, mégsem bántó
Tömeghallucináció!
A tetvek porondján világszám
ez a pompás produkció.

http://youtu.be/YUEC0lalFR4

Kapcsolódó könyvek: Aldous Huxley: Szép új világ

Aldous Huxley: Szép új világ
>!
Lahara ISP
Molyolók saját írásai

Drága Irmám,
Egy történetet mesélek neked. Legutóbbi találkozásunkkor említést tettem egy új könyvszolgálatról, és hívtalak téged is. Hát megtörtént. Tegnap megérkezett az első küldemény. Fehér boríték, mesebeli betűkkel, madárral és csigaházzal rejtette a könyvet. A könyvben egy régimódi, ibolya és történetillatú képes levezelőlapot találtam. Persze itthon, a mai fénysebesség és minden elektronikusság korában roppant kíváncsi lesz mindenki a másik levelére, nem igaz, Irmám? Én például arra számítottam, hogy amint megérkezem a drótszamárral, egyből a postaládához hajtok, kinyitom, és ott lesz a csomag. Nem volt ott. Valaki behozta, és rejtélyes, „Levelet kaptál. Na, mit kaptál?”-arckifejezéssel vizslatta hol a levelet, hol az én arcomat. Tudod ki volt az, Irmám? Bizony, a fivérem. Itt nem lehet levelet kapni csak úgy? Miért kell, hogy a postához csak és kizárólag a számlákat és csekket kössük, a postáshoz meg azt, hogy ezeket hozza, miközben végigtaperolja az ablaküveget, miután két év alatt rájött, hogy nem működik a csengőnk, és a gombja csak álcaként maradt kint. Csak arra nem jött még rá, hogy több, mint egy féléve már nem vagyok otthon délelőtt. Na, mindegy. Én szeretek kapni valamit a postaládába, és szeretek adni más postaládájába. Ha az első levél ilyen nagy érdeklődést váltott ki, mi lesz itt később? Ahogy hullanak a zöld tintával írt levelek, hátukon a Roxfort pecsétjével. Elkalandoztam, drága Irmám, és olyan szavakat használtam, amik hallatán édesanyád a csipkés zsebkendőt a szája elé tartaná felháborodásában. De tudod, Irmám, hogy én sosem tudtam úrikisasszonyhoz méltón beszélni. Címeres levelek nem jönnek. Már korábban, még a könyvcserélde létrejötte előtt gondolkodtam rajta, hogy kéne levelezni, hagyományosan, hiszen régen is olyan nagyon szerettem levelet kapni. Szerintem még lehet. Vannak dolgok, amiket szépen, töltőtollal megírva, szagos borítékba rejtve lehet csak elmesélni. Hiába a technika, az e-mail, abban elvész a dolgok varázsa. ezért hát levelezem továbbra is, és mindig megfogom találni a módját.
Zárom soraim, drága Irmám. Köszönöm a barackos lepényt, amit legutoljára küldtél, igaz, Adorján fivérem ette meg a legjavát.
Ölel unokahúgod,
Ludovika

5 hozzászólás