!

Molyolók saját írásai zóna

>!
Nekromanta P
Molyolók saját írásai

Sokan keresik a boldogságot, nem csak egy társ mellett, de az életük egyéb területén is.
Van aki társhoz köti a boldogság esélyét, más a pénzhez:" ha sok pénze lehetne", megint más a munkájához, a sikereihez… és sorolhatnám még, hogy mi mindenhez lehetne kötni, de biztos, hogy ez vezet a boldogsághoz?
Önállóság,gazdasági függetlenség, önmegvalósítás, erő, pozíció…, mert ezek a szavak hiányosak, ráadásul szűkítik azt a végtelen palettát, ami egy élet során az ember rendelkezésére áll. Mi magunk korlátozzuk a boldogságunk, ha keretek közé akarjuk préselni.
A boldogság olyan mint a szerelem, nem térben és időben létező vonzalom. Nem birtokolni kell, hanem engedni kell szabadon szállni…
Engedd el, és a tiéd marad!

5 hozzászólás
>!
t_g_adrienn 
Molyolók saját írásai

Hatalmas örömömet szeretném veletek megosztani. Év elején uganis megjelent az első verseskötetem! A kötet a tavaly írt haikuimból válogatott csokrot tartalmaz, mely együttesen mesél szerelemről, csalódásról, boldogságról.
Az e- könyv az Underground kiadó online boltja mellett már a Libri honlapján is elérhető!

Ha van kedvetek, vessetek rá egy pillantást! ;)

Kapcsolódó könyvek: T. G. Adrienn: 50 lépés Velencében

T. G. Adrienn: 50 lépés Velencében
4 hozzászólás
>!
felhőncsücsülő P
Molyolók saját írásai

Drága, elhanyagolt kis zónácskámba írtam ezt, mint egyfajta zóna(újra)élesztő. Gondoltam itt is megosztom, hátha mosolyt csal valaki arcára. :D

Álljon itt egy képzelt dialógus köztem és az általam kreált glutenis polihistoris között.

Tehát a summa cum laude doktorált glutenis polihistoris (továbbiakban GP) az az önjelölt szakember, aki az összes nemlétező diplomáját a gluténérzékenységgel (is) foglalkozó tudományokból szerezte.
Például dietetikus. De nem olyasfajta, aki álmából felkeltve darálja hogy:

"a gluténérzékenység, másnéven cöliákia, gluténszenzitív enteropátia vagy nem trópusi sprue a vékonybél malabsorptióhoz vezető betegsége, melyet a kalászos gabonák (búza, árpa, rozs, és néhány esetben a zab) gluténfrakciója idéz elő az arra genetikailag hajlamos emberekben."

Hangsúlyozom, GENETIKAILAG.Hanem egész egyszerűen annyit mond, hogy:

GP: Pedig kenyérre igenis szükséged lenne, azért vagy beteg, mert egyoldalúan táplálkozol.
Én: …
GP: Ez is olyan divatdiéta, amit manapság annyian követnek. Én is eszek kenyeret és semmi bajom tőle.
És itt már tudod, hogy ott kéne hagynod, de ekkor kiderül, hogy egyenesen Nostradamus reinkarnációjával van dolgod ugyanis azt állítja:
GP: 3 év múlva újra ehetsz végre normális ételeket.
Én: Mi van? Miért pont 3 év?
GP: Hát… tudod, az unokatesóm barátnőjének a kutyájának a testvérének is az volt.
Én: Ezt mégis ho…
GP: De ha már ennyire komolyan veszed, akkor áruld már el, mégis mit eszel?
Én: Semmit. Nem tudtad? 6 éve fényevő vagyok.
GP: Most miért lettél ilyen? Pozitívan kell gondolkozni, az a kulcsa mindennek.
Én: Aha, szóval azt mondod, hogy majd egy Szabó Péter idézet meggyógyít? Hogy én erre eddig miért nem gondoltam….Sőt elkezdek jógázni, hogy ne legyek olyan stresszes.
GP: Remek ötlet. Ha akarod megadom a pszichológusom számát is.
Én: Köszi, nem kell, de arra gondoltam hogy esetleg betelefonálok egy ilyen asztro showba, hogy küldjenek hozzá energiát. Ehhez mit szólsz?

És már látom a lelki szemeim előtt,
ahogy égnek a telefonok,
majd én adásba kerülve,
nézem ahogy a sámán teljesen átszellemülve,
először picit a bolygók állásáról beszélve,
majd szinte beleremeg a teste,
ahogy fokozatosan transzba esve,
csukott szemmel tőled követelve, hogy:
-Tedd a kezedet a képernyőreeeee (hang remegtetve)
és én megváltoztatom a génállományodat egykettőreeeee…!

2 hozzászólás
>!
henrietted
Molyolók saját írásai

Hogy lehet az üres hangos?
Teljesen könnyedén,
Homokdűnék tetején
Alant ragyogó csillagok.

Magam is csillag vagyok.
Hogy fénylek vagy lehullok?
Már én sem tudom.
Egyáltalán… én vagyok
’18 10.

>!
Scarlett0722 MP
Molyolók saját írásai

Percek

Némán pereg,
jár az óra,
percek folynak
már a szóra –
s mind, aki gyászol
csak bús-idegen;
Hallgat a távol,
és fáj idebenn…

Semmi alól,
semmibe ér,
őrzi árnyuk
a hó s a tél –
Fák sóhajában
elhallgatva benn:
Ringat az álom,
és ringat a csend…

Altat lelked,
szunnyad a táj;
alszom csendben,
nincs ami fáj…
Lehunyt szemekben
elalszik a fény,
megfagyott emlék
már a tél idény…

Nincs, csak a szó
nincs, csak a zaj;
feltör a kín –
átok a baj…
Éj sóhajában
csak hallgatva lenn;
ringat az álom,
és ringat a csend…

>!
felhőncsücsülő P
Molyolók saját írásai

salétrom lehetsz
égető lét
maró végzet
tönkre is tehetsz

akár megölhetsz
kihalt sétány
savas érzet
most is végezhetsz

durván kínozhatsz
semmi létem
üres halmaz
most már szétmarhatsz

Kép: Heitor Magno

5 hozzászólás
Hirdetés
>!
Horváth_István_Péter I
Molyolók saját írásai

II. levél

Sok mindent álmodtam,
s úgy tűnik az „Én” tényleg csak játék…
játéka a sorsnak, mikor állok csalódottan
az álmaimból vezetem le, hogy ki voltam…
s a perc a tudatomon átég.
Sebnek lenni, kinek száján a vágy nyála csorog…
és összefoltoz mindent, nem épp jó dolog…
Bár Tudnék élni vértelen-vágytalan-testelen,
s nem ülne a múlt a lelkemen!
Isten maga a rend, s bennem a káosz felett
ott van a tudat, hogy így is szeret.
Ha elvesztenék mindent, Téged is… mindent,
Ő tartaná össze a káoszt itt bent…
Nem tudom, miért hiszek újra és újra
evilági dolgokban: emberekben és magamban.
A vége mindig az, hogy ülök elbújva,
ülök egy kereszt alatt magamban…
A világra ráismerni, hogy bomló és kegyetlen,
miközben az ég madarait az Úr táplálja,
s hordani a felismerést egy keretben:
egy képre festve… a perc töredékét látva…
(mert az egészet csak egy valaki látja)
Most elengedek mindent… bízva, hogy átlátsz a sorokon,
hiszen a lelkünk rokon.
S most félek, mint a levél ősszel…
hiszen a mindenek múlása, oly közel.
Ami érték addig szép
amíg létezik épp…
az utolsó percekben új színeket ölt
egy furcsa síkon, ami a múltba nyúl,
s eljön az éj és bealkonyul,
ez az érzés a szívemre tört…
Éj van, furcsa éj… ki kéne menni a kertbe
és megnézni szívem leveleit,
hogy lehet-e itt
örökzöld valami, valami a kertbe'…
Megfogtam, ahogy kérted
tudatlanul a kérés előtt…
s azt hiszem valamit értek:
értem a fenyők szeretetét, értem az örökben rejlő velőt…
hogy miért az állandó a kedves, s hogy téged miért vonz.
(holnap is ott áll a téren a szobor, ami bronz)
S kérdem én mi állandó, csak a hit lehet az,
hát beletették a HITvesbe„,
az értelmet meg lehet lelni keresve.
Nekem mindig nehezített utakon kell járni…
történjék bármi,
az egyszerű sose vonzott, félelem ült benne…
Leszek önként JÓnás, mielőtt a cet megjelenne.
Ám egy nap odadatam a szívem egy nőnek,
én kinek régen álmai nőttek
ölébe tettem fejem nem néztem cserép-e,
s egyszerű életet kaptam cserébe.
Tudom Te engem úgy szeretsz,
hogy az nem lesz sose karperec…
Most újra sűrű vízeken evezek,
kezemben a lapát rezeg.
S bár ha megfeszülök is
jutalmam csupán fájó tövis…
Azt mondod meg kell élni a bút,
s a lét a végtelen alagút…
labirintusában nem kevés
az átható szenvedés…
Ha elvágnám kezem és nem fájna,
vérem folyna az őszi tájra,
s ha a lélek is, így megvakulna
az maga lenne a fekete urna.
A levelem nem puszta szemellenző,
puha gyolcs, bársony kendő…
a levél betakarja a füvet, ha fázik,
s vele marad az utolsó fohászig.
Csak enyhíteni próbál a zord világon,
a Te leveled is édes, ha rágom…
Kinézek az ablakon…sötét az este,
de napközben színes a sok levél este,
s ahogy látom az eget és a fákat,
Rád gondolok és a fejem hátra bágyadt…
így merengek a kérdéseden,
hogy az értés miképp legyen…
Hiszen meg kell érteni a másikat,
ha csendre vágyva kitikkadt…
Ha ily formában érne utol az Ő-lelés
megoldás egy szótlan őlelés…
Persze lehetnek differenciáltak az igények,
de azt hiszem ilyenkor a szeretet a lényeg…
Idegszálakat növeszt a csend vagy a szavak árja,
ha egyikünk a másikat szeretettel várja,
ha nyitott marad a lélek
én semmitől se félek.
Érzésekben osztozva emel majd a tudat:
hogy Veled tehetem meg az Úr felé az utat.
Most fáj a böjt,
ami új árnyakat ölt….
a hiány hozzád vezet,
fáj hogy nem foghatom a kezed,
s tudom, kéknek érzed magad…
az érzés kölcsönösen rám ragad.
S én akarom, hogy így legyen:
megölelni Téged a Béke-hegyen…
közösnek tudni a terheket,
kimondani, ami bentrekedt.
A levél végéhez értél, felbomlik a szerkezet,
félve nyúl a végtelenbe az ékezet.
(A jég is ott gyengébb, hol ékezett…)
Remélem a nyomás, mely Rád nehezedik
fogyni kezd, mint a hold, s a kedved pedig
bárányfelhőket etet majd az égen,
s a kottából én is az ő dalukat bégem…

2018.10.23.-2018.10.30.

2 hozzászólás
>!
Nilla I
Molyolók saját írásai

„Képes még mosolyogni is rám azzal az „ugyan már, hisz barátok vagyunk” mosollyal, aminek talán még be is dőlnék, ha naiv Disney-hercegnő lennék a hetedhét határon túlról. Akin lobotómiát végeztek, és elfelejtette, hogy gonosz boszorkányok is léteznek.

– novella – lendületes – romantikus – újrakezdős –

https://valoszinutlen.blogspot.com/2019/10/novella-da-c…

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Marga:jó(s)

kor és szeretem és csillag
és ne jöjj hol vagy ma hívlak
az év szaka ami sose
holt teljében talál haza
és a szekér tetején ül
kor és szeretem és vénül
a megalvadt folyó benne
pár sorommal incselkedve

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Marga:illusion ist

ujjaimmal láncoljanak
holdból szívott kövér halak
szűrt fény legyen lakomájuk
félsz algáit magunk ássuk
e világnak volt csodáját
szórt tengerek sós fonákját