!

Molyolók saját írásai zóna

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Marga:mare cum laude

faragott esőket
varrtál hajamba
és szebb lettem tőlük
mint a napnak
lenyúzott bőre
ha kifekszik a
kőre és a
halakat várja
hány tengerem
voltál mára

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Marga:nincs test nincs templom

karodba löktem boldogságom
sok lelkem helyét neked hálom
ki kérdezné hogy minket látott
testekbe költött új világot
a persely csörög apró lehet
a megváltásból kiszeretett

>!
Sandra_Pilizota
Molyolók saját írásai

Marga:kívül áll ó

taxival az égbe a címet mondd
te és én magammal lesztek hordd
göndör felhő pimasz ágyát
pucér napfény sikoltását
zápor vezet lelket veszek
taxival az égbe helyet neked

>!
Lérisz P
Molyolók saját írásai

Rózsafények

Jó lenni tavaszban lenni
– rajtam könnyű ballonkabát,
elmennénk fagylaltot enni,
és figyelnénk egymás szavát,
néznéd, ahogy kifordulnak
a rózsafények a sarkon,
és, hogy virágba borulnak
az elbújt szeplők az arcon.
Velünk macskaszél játszana,
Duna partra csalva minket,
mintha káprázat látszana,
úsztatná reményeinket.

>!
Rásó_Attila
Molyolók saját írásai

feltöltődés

keresi a toll tintáját
nélküle nem tud írni
néha egy-egy önbizalomhiányos petty
paca
csak a régi kékség nyomai száradnak benne
bele
de vele bármilyen kacska-ringást
virág nevet
reggeli üzenetet
kedvenc dátumot
emlékek mondatba fűzött textusát
közös fotók mappának kódját
képes magából kiadni
amíg belül semmi a semmi nem tud kreálni
kiállni

voltam üres toll
csakhogynem üres
de már újratöltöttek
örökíró lettem

2 hozzászólás
>!
kókuszzserbó
Molyolók saját írásai

Apró virág, csöpp kis virág,
add nekem a búbánatod,
amíg tőled szép a világ,
az sem baj, ha én hervadok.
Add nekem a szíved búját,
amitől a lelked sajog,
szomorú lesz az a világ,
amelyikben nem nő virág.

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Molyolók saját írásai

Ha szeretsz verseket vagy rövidebb novellákat írni, gyere a Merítés pályázatára, ahol most egy dedikált példányt is nyerhetsz a Röpkekilenc című kötetből.

Részletek:
https://moly.hu/kihivasok/a-merites-allando-palyazata

Kapcsolódó könyvek: Gál Hedda: Röpkekilenc

Gál Hedda: Röpkekilenc
>!
Rosalie_2 P
Molyolók saját írásai

Próbababa

Néha úgy érzem magam, mint egy próbababa
amikor rám nézel úgy érzem
nem mozdulhatok
szemeid béklyóként betonoznak a földbe
s csak miután kiengedtél szembogarad ketrecéből
válhatok újra szabaddá s szökellhetek a széllel

Néha úgy érzem magam, mint egy próbababa
kívülről szemlélem az embereket
akik megpróbálják tönkretenni egymást
semmi okuk nincs rá
de mégis

Néha úgy érzem magam, mint egy próbababa
olyan dolgokat látok, amelyeket nem szabadna
és olyan dolgokat érzek, amelyek
nem rám tartoznak

Néha úgy érzem magam, mint egy próbababa
s elmerengek azon
lesz-e valaki aki önként beáll majd mellém a kirakatba

2 hozzászólás
>!
Rodolfo 
Molyolók saját írásai

"Nem emlékszem pontosan álomba szendergésem pillanatára, de nem is lényeges. Az a förtelmes, rémisztő vízió azonban, amelyet tudattalanom legmélye tárt elém, felébresztve bennem a legősibb félelmek legősibbjét, annál inkább beszédre ösztönöz.
Látomásomban istentelen dimenziókban jártam, amit teljes egészében belengett, az elmúlás áporodottságával terhes, kénes szagú levegő. A narancsvörös eget, melyen három Nap is izzott, ismeretlen lények serege szántotta; abnormális, torz kinézetüket képtelen lennék leírni, vagy bármely általam ismert fajéhoz hasonlítani. A hőségtől vibráló horizonton öt különböző színű és nagyságú bolygó rajzolódott ki egymás takarásában, melyekből hármat ovális gyűrűje font körbe. Éteri látványban volt részem, meg kell hagyni; még a legnagyobb költők sem volnának képesek hűen visszaadni ennek az eónok előtti letűnt világnak minden részecskéjében idegen, mégis ámulatba ejtően festői valóját.
Ekkor egy delejező, a kaleidoszkóp színeiben sugárzó fényáradat keletkezett, majd erőteljes térbeli rázkódást éreztem, és e fantasztikumokba illő túlvilági illúzió töredezni, bomladozni kezdett. Ám még mielőtt maradéktalanul szertefoszlott volna, elmémre jótékony sötétség borult, s megkezdtem hosszú zuhanásom a feneketlen semmibe.
Az éjszakai égbolt végtelen bársonyát parányi gombokként ezer meg ezer csillag döfte át, és a sápadt holdsarló matt fényével karöltve világították be a kósza nyári szélben hullámzó, tarka fűszálakkal telt völgyet – ahová érkeztem.
Megráztam magam, és éppen elindultam volna a kedvetlenül fölibém tornyosuló obskúrus bércek egyike felé, amikor valamit hozott a szél… Valamit, aminek hallatán mozdulatlanná dermedtem, és éreztem, ahogy a félelem jeges karmai felszaggatják gúnyám, hogy a mezítelen testemhez férve deréktól a tarkómig minden szőrszálat égnek állítva, végigtáncoljon gerincemen.
A közvetlen közelemből, mögülem jött ez a leginkább tompa hörgéshez hasonlatos, azonban minden egyetemes normalitásnak ellentmondó, ép ésszel fel nem fogható, infernális förtelem. Viszolyogva, lassan megfordultam, és amikor megpillantottam azt, amihez a szörnyű hang tartozott, ösztönösen felsikoltottam.
Maga a névtelen, eternális gonosz, ki minden lélegzetvételével az Urat káromolta; a bestia, a fenevad, a letaszajtott, akinek létezésének igazát réges-rég elfeledett és elégetett poros kódexek igazolták csupán; Ő állt előttem, és vicsorgó, nyáladzó, bűzös pofájából, egy újabb ocsmány morgás tört fel…"

/Részlet az 'Estém Wolf Rockban' című novellámból…/

>!
Nilse P
Molyolók saját írásai

Most gyönyörű vagy. Mintha ez újdonság lenne neked.
Olyan pimaszul mosolygott. Mégis, nyugodtan, mintha mindent tudna. Mintha meglátta volna azt a helyett ő is és vele együtt kivirágzott. Már nem csöpögött víz a ruhájából. Nem volt halottfehér, szürke foltokkal szemei alatt, zúzódásokkal a lábain. Ragyogott. Úgy lélegzett, hogy nem emelkedett a mellkasa. Már nem tűnt ijedtnek, nem kapkodta fejét folyton hátra, mint akit üldöznek.
Már nem kell sietnem. A vért elvitte a patak. Látod milyen tiszta a víz? A kövek alatt semmi nincs csak homok. Elvitte a bűneimet is.
És eltűnt a hideg. Már nem fázom. Látod, süt a Nap, Dobol a szívem, felelget a madaraknak. Hallod? Nem tudnak elfáradni.
Már szívesen jársz ide, nem csak akkor, ha menekülsz. Itt örökké lehet táncolni.
Úgy mosolygott, mint aki elfogadta. Mindent tudott.