!

Molyolók saját írásai zóna

>!
Z_Tom
Molyolók saját írásai

"A levél

Négy hónapja várta az üzenetet, de hiába nézte a postaládát. Semmi érdemleges nem érkezett, pedig ő már mindent előkészített. Gondosan összecsomagolta a holmijait és az ajtó melletti sarokba állította a hátizsákot, hogy ha kell, akár percek alatt útra kelhessen.
Úgy tűnt, minden hiába."

folyt.: https://tortenetekakvmellol.wordpress.com/2017/03/23/a-level/

>!
Mercigirl
Molyolók saját írásai

Sziasztok!
Gondolom páran közületek gondolkoznak az Aranymosáson, és egy barátnőm ezzel kapcsolatban készített egy kérdőívet, aminek a válaszait egy cikkben összegezte. Ha érdekel titeket vagy csak a véleményeteket szeretnétek ezzel kapcsolatban kifejteni, nézzetek be hozzá. :)
http://sometimesthetruthisveryugly.blogspot.hu/2017/03/…

>!
Dodó05
Molyolók saját írásai

Az amerikai és az orosz család szempontjából fenn van már egy-egy rész. Remélem tetszeni fog. :)
https://www.wattpad.com/story/103051023-a-hal%C3%A1l-szaga

+
>!
kérem_le_itt
Molyolók saját írásai

[3/10]

Kezét nadrágzsebébe dugja, karjába kiscsaj kapaszkodik, de azt elfelejtette, hogy hős-e még. Jogok, kötelességek, cselek – akár 70 %-kal olcsóbban. Mikor fürdés után maga az atyaúristen hív, s félig nedvesen, teljesen borzasan veszed fel a telefont. Ha bölcs voltál (netán-tán bölcsész), szád intelligens módon tátod el. Lehet-e közünk, bármilyen icipici közünk fuvolázó egérkékhez? Elvégre vállunkon bagoly ült. Mióta megszelídítettek (ostorral és aprósüteménnyel), rendszerint alszom, álmomban rengeteget hamisítok, bankjegyektől a művészetig. Csupaszon kurjongattunk, ám aznap nem jött föl a Hold.

+
>!
elge76 P
Molyolók saját írásai

A pisztoly csöve vadul szeli át a levegőt, ahogy Vic, a barátja, Marc orra előtt hadonászik vele.
– Hah, nem tudtad elkapni, lassú vagy – így Vic.
– Tedd már el, hülye vagy? És ha véletlenül lelősz és meghalok?
– Nincs megtöltve okostojás – vigyorog Vic, majd elfordul és kitartja maga elé.
A finoman munkált fémen fényesen csillan meg a júniusi napsütés. A fiú meghúzza a ravaszt, de csak a kakas csattanását lehet hallani, ezt még megismétli hat alkalommal, hogy bizonyítsa, neki van igaza.
Marc fintorogva csóválja a fejét, és lepöcköl egy katicát az egyik bokorról.
– Egyáltalán, honnan szerezted? Miért van nálad? – teszi fel a kérdést, ami talán kicsit vádlóan is hangozhat.
– Elcsentem a nagyfaterom régi cuccai közül, úgysem veszi észre, nemcsak vaksi de süket is. – válaszolja flegmán.
Szerinte ez vicces, gondolja Marc, pedig egyáltalán nem az.
– Tedd el és menjünk tovább – folytatja kissé sértődötten, majd sietve továbbindul a mező melletti földúton.
Azért jöttek ide, hogy megnézzenek egy régi krátert, ami pár hónapja csak úgy megjelent itt, nem messze a vetéssel teli sorok legszélétől. A falusiak szerint szellemek lakják, de ez persze babonaság, senki nem hiszi el, csak a gyerekeket meg a hiszékenyebbeket riogatják vele.
Ekkor egy jelenés bukkan fel (még hogy nem léteznek), akit egyikük sem lát, és gonoszul mosolyogva végigsimítja a pisztolyt, ami közben Vic hátizsákjába került. Átnyúl a táska anyagán, mintha az ott se lenne, majd sietve visszahúzza a kezét és eltűnik.
Egyik fiú sem fogott fel belőle semmit.
Márpedig a felelősség súlyos dolog, visszhangzik Marc fejében egy mondat, ki is mondja ezt, mintha a saját gondolatai lennének.
A kavicsos úton hangyákat fedeznek fel, ezrével mennek keresztül az úton, Vic leguggol és egy bottal piszkálni kezdi őket.
– Menjünk már – így Marc, majd megáll ő is pár lépéssel odébb –, már nem vagyunk messze. Hagyjad már azokat a szerencsétleneket.
– Ezek csak hangyák, annyi van belőlük, hogy ki sem lehet irtani őket, tanultuk biológia órán.
Marc nem válaszol, kivár, a szeme keményen mered barátjára.
Vic nagyot sóhajt, majd feláll és a botot elhajítva továbbmegy. Azért előtte még a cipőjével párszor megtapossa a hangyákat, az apró állatok sietve futnak szét.
A jelenés újból felbukkan és a földön guggolva végignézi Vic tettét, az aprócska hangyák tébolyult táncát, a szája gúnyos mosolyra húzódik, majd a fiúk után repül és ismét köddé válik.
Akkor se bántsd őket, súgja egy hang Marc fejében, és ő kimondja, mintha a szavak a sajátjai lennének.
Vic gúnyosan felnevet. – Pont te mondod, amikor a konyhátokban előjöttek és lefújtátok őket rovarirtóval? Na neee. – mutatóujját behajlítva, a levegőben fel-le mutogat, egy képzeletbeli palack fejét nyomogatja és aprókat pisszeg mellé.
Marc le sem tagadhatná, tényleg így történt. Ezt most bebukta. Felnéz az égre, a nap vakítóan és perzselően süt le rájuk, még csak június van, de már égetnek a sugarai.
– Az más volt – kezdi elgondolkodva, aztán hirtelen megtorpan. – Ott a kráter – mondja megkönnyebbülve. A legjobbkor.
Egymásra néznek, mindkettőjük arca döbbenetet tükröz vissza.
Vic ismét előhúzza a fegyvert a hátizsákjából, és megint hadonászni kezd vele, viccesnek gondolja a szitut, ezért a fejéhez nyomja a fegyver csövét és meghúzza a ravaszt.
– Marc, nézd csak! Ha ez most töltve lenne, akkor – ismét üresen csattan a kakas.
– Tiszta hülye vagy – jegyzi meg Marc –, tedd már el, azt hiszed, hogy…
A mondatot nem tudja befejezni, mert egy dörrenés szakítja félbe, és ahogy ijedtében hanyatt esik, még látja Vic testét elzuhanni az útszéli bokrok közé. A fülsértő hang még hosszú percekig visszhangzik a fülében. Nem mer megmozdulni. Remegni kezd, mire ennyit bír halkan kinyögni.
– Vic, élsz? – pedig pontosan tudja a választ, de meg kellett kérdeznie, az emberek mindig ilyeneket kérdeznek hasonló helyzetben, nem igaz? Valószínű kezd sokkot kapni, bár még sosem volt ilyen érzése, így nem tudhatja mit is érez.
A jelenés feje egy fa törzséből bukkan elő, szája némán mozog, ahogy hangtalan szavakat formál. Marc fejében újabb gondolatok formálódnak meg.
Mondtam, hogy ne szórakozz azzal az átkozott fegyverrel. Mit mondok most a szüleidnek?

Hirdetés
>!
GretaChevelle
Molyolók saját írásai

Immár 12. napja bűvölöm a NaNoWriMo kihívást – vagy inkább az bűvöl engem? :) Kétségtelen, hogy a szereplők már kezdik a kezükbe venni az irányítást, ez pedig szerintem jó jel. :) És a történetnek még közel sincs vége, sőt…. :)
http://greta-chevelle.gportal.hu/gindex.php?pg=37102785

>!
villagi
Molyolók saját írásai

Sziasztok! :)
Begyezésemben a kötődésről írok.
„Mert köztetek van kötődés. Ami nem alakul ki bárkik között. És talán soha nem is múlik el! Akkor pedig ne ellene küzdjünk, hanem egymásÉRT!”
https://gondolatokazeletrol.wordpress.com/2017/03/16/kotodes/

+
>!
Solymár_András
Molyolók saját írásai

Vonatállomáson.
– Szervusz, hova utazol? – kérdezi egy ismerős.
– Akárhova. Írni jöttem. – mutatom a füzetet a hónom alatt.
– Hogyhogy? Miért nem írsz otthon?
Arcom elsötétül, ahogy visszagondolok a lakásomban uralkodó körülményekre.
– Otthon nem tehetem. Nem engedi.
– Kicsoda?
– Az internet…."

62 hozzászólás