!

Molyolók saját írásai zóna

>!
Rosalie_2
Molyolók saját írásai

XC

我不知道為什麼
我應該放棄嗎
我感覺離現實很遠
而且已經很久了
我獨自一人

Should I give up now?

You don’t know that it’s hard
You don’t know a thing at all
You don’t know how hard
It is to be kept away from the dark
你不知道
你不知道

在一个世界里分散开来
这是歧视的规则
我感到孤單
与你没有你
我不知道為什麼
我應該放棄嗎

我是不是該

Should I ?

Cause you don’t know that it’s hard
You know nothing at all
You don’t know how hard
It is to be kept away from the dark

你不知道
你不知道
你根本不知道

>!
Lahara SP
Molyolók saját írásai

Elegánsan tartom a préselt szenet, legalábbis azt hiszem, erre eltörik. Lehunyom a szemem, mert nem akarom látni a jövőt, csak a jelent. Megint jósoltam, egek, megint jósoltam! Sőt, varázsoltam. Megint. Ki vagyok? Van, aki Szivárványként ismer, az igazi nevem rejtve marad, ameddig csak én akarom. De lásd az igazi énem, mert ez vagyok én!
Egyszerre történik több valóság, és én egyszerre látom mindet, sokat már azelőtt, hogy megtörténne, de ha lehunyom a szemem, elmúlik. Megjósoltam egy helyszínt, egy színt, egy nevet. Megjósoltam egy esetet, egy látomást, egy szagot.

/a kép saját és szignózva/

>!
kérem_le_itt
Molyolók saját írásai

[szád nyitva, csukva, rajtad múlik]

kihátrálna ketrecéből
az oroszlán
a farkas is
míg a kísérleti egér
sajtért pitizik egy
jóval kisebb
ketrecben
leírom milyen a
naplemente mialatt
leírnak engem
mint selejtest és
megszelídíthetetlent
átcsavarogtunk
közömbös éjszakákon
nappalnak hittük a
tétova ködfoszlányokat
s az elszánt
félhomályt
ha tudod mit érzel
ne érezz
felfoghatatlant
mit a könnyű ész
gúnyolni kezdhet

2 hozzászólás
>!
Praetorianus P
Molyolók saját írásai

Kifordult Világ Közjáték
A gyermek Aaron Edwards 2.

    A Spotswood Street kellemes, nyugodt kis utcácska volt Denver Littleton nevű elővárosában. Nem ez volt a legolcsóbb környék, és még a városba való bejárás is sok időt elvitt az életükből, de Trisha már akkor első látásra beleszeretett a szép kis házba, amikor még csak képen látta egy ingatlanhirdetésben. Márpedig a nők hihetetlen érzékkel választják ki a családi fészket, így Shawn Edwards nem is ellenkezett. Reggelente közösen kocsikáztak be a városba, a munkahelyükre, Trisha a kiadóhoz, Shawn az autószerelő műhelybe. Aztán amikor hat évvel korábban megérkezett Aaron, a dolog kissé körülményesebbé vált. Apja innentől kezdve tömegközlekedéssel ingázott, legalábbis ha felesége nem tudott hozzá alkalmazkodni a gyerek miatt. Az meg sem fordult a fejükben, hogy még egy autót vegyenek. Minek tartanánk fenn még egy ilyen benzintemetőt, ha nincs is rá szükségünk? – kérdezte Shawn, és egy tollvonással kihúzta az ötéves tervből a második gépjármű ötletét. Na és persze nem is beszélve az egybeállós garázsról, és a szűk feljáróról. A család feje egyikért sem rajongott, de hát Trisha ezt választotta, és változtatni már nem lehetett a dolgon.
    Sötétedett, amikor hazaértek. Anyja még szinte le sem állította a motort, amikor ő már ki is pattant, és futva a műanyag kuka felé szaladt, aminek a tetejét már nem lehetett lecsukni a benne fölhalmozott szemeteszsákoktól. Ekkor támadta meg a vadállat.
    A hatalmas testű, szürke kandúr játékosan körbeugrálta Aaront, mintha kutya lenne, ő pedig nevetve hajolt le, hogy megsimogassa a fejét. A macskát Mr. Franknek hívták. Elég ostoba név egy négylábúnak, de Shawn Edwards szerint nem is csoda, tekintve az állat gazdáját, akinek – ahogy fogalmazott – biztosan csúszik az ékszíja. Néha azt is mondta rá, hogy kuplungos, vagy hogy kiégett néhány gyertyája. Aaron számára úgy tűnt, hogy apja sosem fogy ki az ostoba autószerelős viccekből. Még az sem zavarta, hogy családja körében nem aratott velük osztatlan sikert. Legfeljebb anyja nevetett néha, de az is inkább csak kényszeredett mosolygás volt, fenntartandó a családi békét. Az említett hölgy egy egyedülálló, nyugdíjas asszony volt, aki Shawn szerint még valamikor az özönvíz idején köthetett ki a környéken. Nem szívelte a nőt, ahogy fogalmazott, a nyugdíjasokkal mindig csak a macera van. Aaron azonban szerette Morint. Tény, hogy voltak némi zavarai nyaktól felfelé, de alapvetően nagyon kedves idős hölgy volt. Kivéve, ha egyetlen szerelméről, Mr. Frankről volt szó, akkor ugyanis igazi boszorkánnyá változott. De bármennyire is tiltotta Mrs. West, Aaron rendszeresen tejjel traktálta a macskát. Amikor a kiérdemelt fenyítések után apja az övét visszacsatolva otthagyta őt a garázsban, vagy az emeleti gardróbban, rendszerint haragudott az egész világra, és senkivel sem akart találkozni. Ilyenkor Mr. Frank volt az egyetlen barátja. Azt mondják, az állatok remek terápiás partnerek, ha lelki sérülések begyógyításáról van szó. Ő ezzel tisztában volt. És ha mással nem is hálálhatta meg a kandúrnak a sajnálkozó dorombolást, néhány korty tejet mindenképpen megérdemelt. Ahogy most is.
    – Oké, oké, nyugi. Mindjárt hozom – mondta nevetve, majd végigszaladt a feljárót a bejárattal összekötő, térkövezett járdán. Mire a hűtő becsukódott mögötte, már el is felejtette, hogy mi a kötelessége. Nesze neked közös felelősségvállalás.

    A vacsora finom volt. Mint minden hétköznap. Ilyenkor ugyanis mindenki azt választhatott a gyorséttermek és kifőzdék szórólapjaiból, amit csak szeretett volna. Trisha feszített időbeosztásába nem fért bele a főzés, így a konyhában csak hétvégén pörögtek az események. Shawn, mint mindig, valami zsíros hússzeletet marcangolt, Trisha pedig elégedetten mosolyogva fogyasztotta a salátáját. Aaron egy óriási szelet sajtos pizza mögül figyelte őket, és némán hallgatta a beszélgetést, ami több volt számára, mint érdekes. Néhány nappal korábban nagy csődület támadt az utcájukban, egy kicsit északabbra tőlük, Morin Westtől néhány háznyira. Az volt a környék egyetlen sorháza, a szegényebb családoknak. Ott történt valami, amire Shawn csak megrántotta a vállát.
    – Ugyan már Trisha, nem gondolhatod komolyan. Ha az ürge volt olyan barom, hogy kinyírta magát, akkor nem sajnálatot, hanem inkább megvetést érdemel.
    – És a szerencsétlen fia?
    – Mi van vele, ő életben van, nem? Majd elfelejti az öregét. Jobb is lenne neki. Akkor nem kell majd öregkorában azon keseregnie, hogy az apja egy utolsó vesztes volt.
    – Az istenért, Shawn, a fiú még csak gyerek. Annyi idős lehet, mint Aaron. Mit lesz most vele?
    – Mi lenne? Bevágják a zaciba, aztán majd kieresztik, ha felnőtt.
    – Ez egyáltalán nem vicces, Shawn.
    – Nem is annak szántam. Úgy nézek ki, mint aki mosolyog?
    Valóban nem mosolygott. Shawn Edwards sosem mosolygott. Kivéve akkor, amikor saját ostoba vicceit szajkózta. Aaron csendben majszolta a pizzáját, és a hallottakon gondolkodott. Azon a hideg szenvtelenségen, amivel apja egy szerencsétlen, megpecsételt sorsú gyerekről beszélt. De Isten nem bottal ver. Ez anyja egyetlen mondása volt, ami megmaradt benne. Talán nem is volt neki több. Talán volt, csak a nagyhangú Shawn Edwards miatt sosem volt lehetősége kiadni magából. Aaron úgy gondolta, hogy anyja mondása nagyon is találó. Az olyan lekezelő, felületes, érzéketlen emberek, mint apja, előbb-utóbb megkapják megérdemelt büntetésüket. Felülnek a körhintára, amit nevezzünk a sors kerekének, és egyszer csak kiesnek belőle. És abban a szerencsétlen pillanatban nem biztos, hogy lesz mellettük valaki, aki könnyet hullat értük.
    Aaron megrettent saját magától. Attól, hogy egy pillanatig haragot érzett az egyik ember iránt, akinek az életét köszönheti. Tény, hogy Shawn nem volt éppen egy szeretetreméltó példakép, de mégis hálával tartozik neki. Mindenért. Még a verésekért is, amik mindig az ő épülését szolgálják. Ennyi erővel haragudhatna anyjára is, aki némán tűrte férje fenyítéseit. Aaron biztos volt benne, hogy fél az apjától, és ezért nem lép közbe, amikor szükség lenne rá. De mindegy is. A karma nem ismer kegyelmet, és egyszer mindannyian megkapják, amit érdemelnek. De hogy ez a pillanat egy expresszvonat sebességével közeledik feléjük, arról a fiúnak fogalma sem volt.

>!
Lahara SP
Molyolók saját írásai

Arcok a falon

Az első arcok a Brick Lane-en jelentek meg. Kőbe fagyott grimaszok, örök mozdulatlan mosolyok, színes vagy mintás maszkok a házfalakon, valamikor mind egy-egy emberhez tartoztak. Mára csak arcok maradtak, de ezek arcok élnek és suttognak. Neveket és titkokat, életük tragédiáját, kik voltak azelőtt.
Ha elmész mellettük, követnek a tekintetükkel. Valamikor, tán nem is olyan régen emberek voltak, igazi emberek, mára csak arcok maradtak a falon, akik nevetnek, ijesztően és hosszan örökké nevetni fognak az élőkön.

/forrás: jenikya.com
arc alkotója: Gregos/

>!
Flajmer 
Molyolók saját írásai

GONDOLATOK ÁL-VILÁG KAPUJÁBAN

Ál-házamnak, ál-ablakán
Kinézek és mit látok?
Fe'jt lehajtva, ál-emberek
Ájuldozva, mind csak sápog.

Ablakom alatt ki halad el?
Ál-emberünk, ál-mosollyal,
Üdvözli ál-barátait, kikkel
Őszinte nem volt még soha.

Hölgyek, nőcskék párjuk nélkül
Futkosnak virággal a világban,
Mellettük elhalad leendő férjük,
S a hazugság ott van minden virágban.

Az egyik azzal a másik ezzel,
A harmadik egy újabbal fekszik le,
Eljátszanak minden ál-érzelemmel,
Vajon ez az amit szeretnél-e?

Kint emberek futkosnak,
De van két ál-arc egymás mellett.
Az egyik azt mondja a másiknak,
"Nem te vagy az, aki kellett.

Persze te nem tehetsz semmiről,
Elválásunknak én vagyok oka,
Szomorúságod töröld le képedről,
Találsz jobbat, ennek nem marad nyoma".

Így figyeltem végig ezt a játékot,
Olcsó színjáték melyet mindenki űz,
Ál-embernek ez ad táplálékot,
Nyomorult séma, nincs semmi tűz.

Érzelmek már rég nincsenek,
Ami marad: programozott lelkek,
És ha ezek téged nem rémisztenek,
Nincs amiért én ma fölkeljek.

Így nézem e komédiát napról-napra,
És a darabnak soha sincs vége,
A küszöbön állok, gondolok a holnapra,
Ajtó előttem, belépnem megéri-e?

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
Eowyn I
Molyolók saját írásai

éjjel lelkem egén, te vagy a Göncölszekér,
nappal meg ugyanott, ügető bárányfelhő

Kapcsolódó alkotók: Szöllősi Bernadett

>!
Eowyn I
Molyolók saját írásai

És rólad írni én ma nem akartam,
mégis benne bujkálsz minden soromban.
Mondat vagy, téged írlak le a lapra –
és pont meg vessző, mi vajúdik a tollban.

Kapcsolódó alkotók: Szöllősi Bernadett

2 hozzászólás
>!
Turul
Molyolók saját írásai

Egy ájfonkislány – nem is oly rég –
reklamált a netért: „Nem elég!”
Anyja gondolt egyet,
megjött a felelet:
„De ha meggyújtom,biztos elég…”

Van egy fura informatikus,
programja nem éppen logikus.
Gépe,mely lefagyott,
a napon olvadott –
szakmájában máig klasszikus…

E két alak párrá egybeállt,
a közösködés nekik jól állt.
Összerakták,mi volt,
ment is szépen a bolt,
csak a kapcsolat hamar elszállt…

>!
Lahara SP
Molyolók saját írásai

Gyömbér

Sosem értettem, hogy a lángoló vörös hajra miért mondják, hogy gyömbérszínű. Láttatok már gyömbért? Teljesen másmilyen. Ha temperából akarnám kikeverni, adnék hozzá fehéret, sárgát, okkert, vöröset és égetett sziénát. Ebből, ha megfelelő arányban vannak a színek, előbb-utóbb kikveredik az, ami egészen a gyömbér héjára emlékeztet. Persze sok fehérrel. És mivel a haj sosem egyszínű, lehet játszani, hol egy kicsit több sziéna, okker vagy vörös. Egy kicsit több fehér, megtörni egy kis szürkével vagy kékkel, ahol árnyékok vannak, sárgával a fényeket, egészen óvatosan. Hogy a gyömbér vörös lenne? Vörösben játszó arany inkább, kicsit más színű napfütésben, kicsit más az utcalámpák narancs fényénél, egy pub félhomályában, borús ég alatt. Gyömbér.