!

Molyolók saját írásai zóna

>!
Nilse
Molyolók saját írásai

Mostanában félek elaludni. hajnali ébredéstől félek, hogy egy óra múlva úgy kelek, hogy elönt a rettegés. Hogy nem bújhatok oda senkihez. Ez rémiszt meg. A kétségbeesett szívdobogás, a forgolódás, a súlyos lélegzetvételek, az éber figyelem ami nem hagy visszaaludni.
Egy időben csak úgy tudtam elaludni, ha beszélgettek mellettem, bekapcsoltam a tévét, elindítottam egy videót. Hogy valaki beszéljen hozzám, hogy ne féljek.
Mostanában csak nyitott ablaknál tudok elaludni.

De lassan nem akarok aludni sem. Lassan az alvás a legijesztőbb. Túl sok kávét iszom, este is. Túl sok gyógyszert veszek be, ami felpörget. Túl sok, túl sok… és valami mégis túl kevés.

>!
Babrik_Alexandra P
Molyolók saját írásai

Gyógyszer

A szavak a szádból marnak,
mint a sav, egyenesen
a szívre öntve.
Néha észre se veszed, hogy
csontomig ég a bőröm.

Máskor a szavaid gyógyszerek.
Befoldozod sebzett szívem
egyetlen mondattal.

Mint fék, lassítod a félelmeim.
Ha kezedbe teszem terheim,
úgy könnyebb a létezés is.

A vers a most megjelent, második kötetemből származik.
Ha érdekel kattints: https://shop.colorcom.hu/…

Kapcsolódó alkotók: Babrik Alexandra

>!
bohomoon
Molyolók saját írásai

Tikk-Takk

Imádja az ilyen pillanatokat. Mikor övé az egész ház. Mikor az ő hangja az egyedüli, ami kitölti a befásult csend okozta ürességet. Sötét van. Az a lány sötétben alszik csak. Különben, mikor fent van a nap, nagyon sokszor nincs is itt. Valahol máshol jár. Egyszer szívesen elkísérné, hogy megtudja, mitől boldog vagy épp mi okozza a szomorúságát. Legtöbbször, mikor meg itt van fog valamit, amiben betűk állnak, és azokat nézi. Majd lapoz. És megint lapoz.

Tikk-Takk

Emlékszik egy délutánra. Néma csend honolt a házban, mikor suttogva megérkezett egy másik lánnyal. Folyton mosolyogtak. És nézték egymást. Néha olyan csöndben ültek, hogy még azt is hallották, mikor ő megszólalt. „Tikk-takk.” Majd összenevettek. Ő meg csak nem értette ezt az egészet, ilyen vicces lett volna az, amit mondott? Aztán összehúzták a függönyöket. És innentől kezdve ő sem látott semmit abból, ami történt.

Tikk-Takk

Majd hirtelen hangos kilincskattanás kíséretében fény szűrődött be, megvilágítva ezzel a két lányt. A szoknyájuk meg nem volt rajtuk. Hát hova tűnt? Benyitott egy férfi és egy nő, és hatalmas veszekedés tört ki. A másik lány elment, a szoba lakója pedig.. Soha nem mosolygott többé. Mondjuk, ő sem mosolygott volna, ha mindenhol kék, zöld vagy éppen lila lett volna.

Tikk-Takk

Két éve történt. Azóta a lány csak néz és néz. Néha ki az ablakon, néha pedig lapokat. Hallgatja a hangját. Ő végül is örül annak, hogy ennyire elszórakoztatja a lányt a tikkekkel, meg a takkokkal. Kintről szűrödnek be hangok, de azok nem fontosak. Egyedül az ő hangja a fontos, meg az, ahogy a lány ül ott egymagában és hallgatja őt. Ezek a pillanatok, elég meghitté váltak, és elég gyakorivá. Ugyan a lány sosem nézett ki úgy, mintha élvezné ezeket a hosszú perceket, mégis egyre több időt töltött így.

Tikk-Takk

1. 9. 5. 4. Mintha legalábbis ezek a számok lennének ott vele szemben a falon, egy lapon. Aztán alatta egyre több, és valamivel kisebb szám. Bárcsak tudná, hogy mit jelentek ezek a számok!

Tikk-Takk

Imádja, hogy kilát a fénybe. Minden olyan fehér odakint. Emberek mennek el, minden irányba. Mennek és mennek. Nem hogy szóba állnának vele, vagy benéznének hozzá! Egyedül ez a lány van neki, meg néha morcosabb és idősebb személyek térnek be hozzá. Milyen magányos sors ez a számára!

Tikk-Takk

Még mindig imádja az ilyen pillanatokat. Egyedül van, de olyan, mintha ő uralná az egész házat. Valamit valamiért. Mégis.. Hiányzik neki a lány. Egyik este nyugodtan feküdt a lány az ágyában. Majd hirtelen nekivágódott a falnak az ajtó, a lány felriadt és berontott néhány férfi, akik mondtak valamit a lánynak. Ő erre fogott egy táskát, belepakolt pár dolgot, majd örökké eltűnt. Azóta máshol van ő is. Itt annyira nem is érdekesek a dolgok, és nem is élvezi annyira a falon lógást, mint annál a lánynál.

Tikk-Takk

Néha azon gondolkodik.. hogyha az órák tönkremennek, akkor többet nem mozognak. Mikor látta, hogy az új gazdája egy hatalmas csattanás kíséretében a földre esett, s a vörös folyadék a fejéből gyorsan elterítette a talajt, arra gondolt.. Ő vajon tönkremehetett? Mert ezután ő se mozdult meg többet.

Tikk-Takk

S ő csak jár. Jár. Jár. Telik. Az. Idő. Mozog. A. Mutató. Míg tönkre nem megy.

2018. 02. 20.
avagy, mikor este nem tudsz aludni, hallgatod az órád kattogását, és elragad a képzeleted:D

>!
Nita_Könyvgalaxis
Molyolók saját írásai

Nem tartom többé neked a létrát,
Könnyeim letörlöm.
Nem fáj többé a lét már,
Kezemet lelkembe törlöm.

>!
Tara_ I
Molyolók saját írásai

A Műút közölte az egyik írásom. spoiler

A leves

„A kislány a konyhaasztalnál írta a házi feladatát. Megérezhette, hogy őt méregeti, mert az anyjára nézett. Az mosolyogni próbált, de csak az ajka rándult. Sosem tudta megszokni a gyermeke arcát. Ahogy az ő finom, lágy, és a férje elnagyolt vonásai összemosódtak rajta, valószerűtlennek tűnt. Kerek szeme, görbe orra az apjáé, feje formája, és a szája az enyém. Bár hasonlítana csak rám vagy rá, de ez a keveredés iszonyú. Most is, ahogy engem bámul, mintha várna valamit, de nem tudom kitalálni, mit. Nem látok bele a gondolataiba, születése óta megfejthetetlen.”

http://www.muut.hu/…

>!
Lahara ISP
Molyolók saját írásai

– Mmm… csókolj meg! Hagymát ettél?
– Aha.
– Csókolj meg még egyszer!

2 hozzászólás
Hirdetés
>!
Zoltan_Szeman I
Molyolók saját írásai

Egy kis előzetes az éppen készülő sci-fi regényemből. (Teasing)

"Még a lakásból sem kellett kilépnem, hogy eljussak a Döntéshozók épületéig. Csak beálltam az előtérben elhelyezett teleportáló kabinba, és a következő másodpercben, már a bolygó és a Hixion világ fővárosában álló, Döntéshozói Hivatal épületében bukkantam fel. Véltem, ezért sem volt hatalmas forgalom egyik Hixion városban sem. Egyszerűen, nem volt szükség járművekre.
Az napfényben fürdő érkezési csarnokban több tucat ilyen üveg fülke sorakozott és főleg Hixionokat, de számos más faj képviselőit is láttam beszélgetni, jönni-menni, de talán ha három fajt sikerült felismernem. A Hixion, virágzó kereskedelmet és diplomáciai kapcsolatokat épített ki szinte minden más fajjal. Kivéve persze a Wishannal.
Kicsit izgatott voltam, mert két hónap után, most találkoztam először a társaimmal. Egészen eddig, külön-külön hallgattak meg mindenkit, és csak az utolsó felvonásban jöhettünk újra össze. Még idefele, a csillaghajón elszeparáltak minket, és a bolygó különböző városaiban kaptunk szállást is, azzal a szigorú feltétellel, hogy nem találkozhatunk, és nem kommunikálhatunk egymással.
A Döntéshozók termei felé ballagva, észrevettem azt a két Wishan tisztet, akik a Birodalmat képviselték az ügyünkben. Fekete páncéljaikban úgy vonultak végig a fal mentén, mint két baljós árnyék. Huh, halálmadarak.
– Na, csakhogy megjöttél. Már azt hittem soha nem érsz ide.
Ki más lett volna a kedves hang gazdája, mint Lo’kar. Rá se pillantva, inkább megöleltem Ishart.
– Hogy ment sorod? – kérdezte a fiatal férfi.
– Nincs okom panaszra. Még a végén itt maradok a Hixionnál.
– Látod, pontosan ezen gondolkodok én is. Minél jobban megismerem őket, annál inkább hiszem, hogy a Könyv nekik való csak igazán.
Veszélyes vizekre értünk a témával. Reméltem, hogy Ishar már letett a hittérítői szándékáról, és azt a réges régen elfeledett bibliát elő sem veszi, de úgy tűnt tévedtem. Magamban csak legyintettem. Ha kereszténységre akarja tanítani a Hixiont, áldásom rá. Egészen addig, amíg nem engem akar megint bevonni, holmi rabszolga felszabadító mozgalomba, tegyen, amit jónak lát.
Elfordultam a lelkes ifjútól, majd biccentettem Gill és Jana felé. Valahogy nem tudtam magam rávenni, hogy kézfogással üdvözöljem a két fejvadászt. Gill csak egy kurta intéssel, Jana viszont egy széles mosollyal fogadta az érkezésemet. Egy másodpercig eltűnődve figyeltem Jana arcát. A lány szinte kivirult, mióta nem kellett neki, a Wishan által bűnözőknek titulált szerencsétleneket hajszolva, keresztül-kasul berohangálnia a galaxist.
Lo’kar ronda varangyképe volt az egyetlen, ami semmit sem változott. Az orgazda savanyú képpel pislogott a csarnok végében eltűnő két Wishan katona után.
Hogy együtt volt a csapat, valahogy jókedvem támadt. Rácsaptam a Kro’han vállára.
– Na, és veled mi van?
– Mi lenne? It senyvedek ezen a napégette bolygón már két hónapja, és várok a semmire – felelte bosszankodva Lo’kar.
– Látom, a nagy senyvedésben egész szép pocakot növesztettél.
– Nem meglepő. Finom ételeket készítenek, és nem engednek sehova, anélkül, hogy legalább egy vagy két, nagy melák ne settenkedne utánam. Kérdem én, így hogyan éljen meg a tisztességes kereskedő?
Elnevettem magam, mert véleményem szerint, a nagydarab, izmos Hixionok körülbelül annyira lehettek képesek lopakodni, mint egy sündisznó zongorázni. Nem is említve, hogy Lo’kar és a tisztességes kereskedő fogalma, valahogy úgy viszonyulhattak egymáshoz, mint a galaxis két legtávolabbi csücske."

>!
kérem_le_itt P
Molyolók saját írásai

valaki 666 színnel kezdte

se nagy, se apró
mit látnánk nélküle
kiált-e helyettünk
mondja, gond
csupán képek
ellenségről és
szeretetről

>!
Nilse
Molyolók saját írásai

A titkok megvédenek. Egy kicsit élvezhetőbb maradsz tőlük mások számára. Esetlen és fura leszel, de… vékony mázat vonnak körém titkaim. Mosolygok. Fáj a járás. Beszélek. A ragtapaszt átáztatja a vér. Viccelődöm. A nyers hús fulladozik a műanyag szövet alatt. Mesélek. Égnek a friss sebek. Jó dolgokat sorolok, tervezek. Szinte én is elhiszem egy pillanatig. Utána arra gondolok, hogy ki kellene dobnom a pengéimet. Nem. A fejemet rázom, nevetek, nagyokat lélegzek, szipogok, hogy megelőzzem a sírást. Így vagyok erős. A máz így nem olvad le rólam, ha a hegek beleégnek a bőrömbe, szívembe.

Még a hideget sem érzem, ha hozzád érek.
Hogy lehetsz ennél is halottabb.
Azt sem hallom, hogy levegőt veszel.
Hidegkék az ég alja.
Hullik a sok keserűség, mosoly
remeg végig az arcokon – az élet
megnyugtató hazugságai
lebegnek körülöttünk.

>!
Kovács_Ági_3
Molyolók saját írásai

Cím nélkül

Istenit, nem látod mit teszel?
Itt vagyok ,figyelj már!

Orditok rád,kiabálok neked!
Figyelj már rám!

Szeretlek,te szerencsétlen…
Isten barma!

Állok kukán meredve..
Míg te tanakodsz.

Eszem megáll rajtad..
Fogom fejem.

Istenem adj erőt nekem!
Mondanám neki mit érzek.

De erre ő mit tesz?
Elkezd szitkozódni.

Istenem mi lesz most?
Felfogja vagy sem?

Figyelj már rám,hallod??
Szeretlek ,hát nem érted?

Figyelsz már?
Nem?

Akkor menj hát.
Nem érdekel már.

Orditok neked,de süket fülekre talál.
Orditok neked,hogy szeretlek.

Te szerencsétlen..
Figyelj már.

Istenem mit tegyek!
Istenit már,ennyire marha nem lehet.

3 hozzászólás