!

Molyolók saját írásai zóna

>!
une_charogne
Molyolók saját írásai

~
az utcakő tarka ábrázatján
egyszer csak megrezzent
a szívem

>!
Dávid_Debreceni
Molyolók saját írásai

Önpassió.

Hozd rám Istenem
Áldott békéd kérlek
Mielőtt önként kezeim
Eltemetnek végleg

Végig járom veled Sínát.
Szodómia marja lelkem
Érzem lassan Pilátus előtt.
Holtan hull le rólam a lepel.

Véres gyolcs mibe csomagolva
Áldott szenvedés oh most jöjj
Ne csapj sokat csak lelkembe
S gyorsan, illanva de Ölj.

Engem, a lelkem talán
Könnyebb lesz viselnem
Hogy áldott szíved joga
Elutasítani engem

Megértés van bennem
S bocsánatot nyer minden
Azért pedig elnézést kérek
Hogy létezem még itt lent

Hát szándék nélkül békében
Kérlek téged Uram
Lelkem passióján áldozz fel
S kísérd végig az utam.

>!
ajikarei
Molyolók saját írásai

Reggel

Mélabú csörömpöl fáradt ajkadon
Szívemben letörlöm minden hajnalon
Keskeny szobánkban álmunk hallgatag
Munkába állunk amint a nap felhasad

>!
Albert_W_Yaniglos P
Molyolók saját írásai

Tükörkép

Balkezével integet, s ha rá mosolyogsz
Földre szegezi tekintetét.
Megérintenéd, de nem lehet,
Átölelne, de nem teheti –
Üvegre nézel, s gondolkodsz,
Hogyan tudnád kiszabadítani a tükörképet, ki
Rád néz, s int egyet.
Neki nem fontos; megszokta már.
„Holnap újra látlak?” – kérdi szemével.
„Holnap újra láthatsz!” – válaszolnál, de ajkaid
Elnehezednek, s búcsút intenél lassan,
De nem tudsz lépni. Ott állsz.
A tükörkép rád mered, s jobb kezével most ő
Integet, majd elindul.
„Holnap újra látlak?” kérdeznéd, ám a válasz
Csak ennyi tőle:
„Ma láthattál utoljára.”

2008.

>!
fardor
Molyolók saját írásai

Hagyott már ott titeket a busz? Reggel, vagy éjszaka? Bármikor?
Az én fejemben a következő egyperces magyarázat született erre:

Mindenkinek kell egy hobbi

A fagyos levegő gyorsan bekúszott a kabát melege alá. A nyaka köré tekert bordó sálon deres foltok ültek a kilélegzett levegő nyomán. Egyedül állt a megállóban, a hó pedig szakadt, mintha Holle anyó túlórázna, s csak rázná, és rázná a dunyháját. Toporgott a hidegben, egyik lábáról a másikra állt, s néha a tenyerébe huhogott. Ami kevés kilátszott az arcából a sapka és a sál között azt a januári szél pirosra csípte, s már teljesen érzéketlen volt.

http://kaszavera.blog.hu/2017/10/18/mindenkinek_kell_eg…

5 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
Molyolók saját írásai

Lány hegedűvel

A lány a hegedűvel
csöndes, szinte észrevétlen,
nem kenyere a sok beszéd.
Versbe sem szövi álmait,
és ecset sem vezeti szép kezét.
De ha játszik, kiderül minden apró titka,
szűk világát a kecses vonó
tágra nyitja,
és vászon nélkül színeket fest,
a hangoktól narancs és bíbor lesz az est,
s mikor a hangszer tokba kerül,
mindent elmondott már ott, legbelül.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez

Hirdetés
>!
lara24
Molyolók saját írásai

Én, és a „megfontolt” tetteim.
Rengeteg hibát követtem már el az életem során,de talán a legnagyobb az volt hogy vakon bíztam emberekben. Számtalan pofára esés,csalódás sorozata után döntöttem úgy hogy márpedig véget vetek a naiv jellemvonásomnak és megpróbálok a realitás talaján maradni bármennyire nehéz is.
bevallom, ezt minden egyes mélypontomnál elhatároztam és egyik alkalommal sem tudtam megvalósítani.
Így volt ez azon a márciusi délutánon is amikor végre kimozdultam a négy fal közül a több hetes önsanyargatás után és betértem egy újonnan nyílt, barátságos hatást nyújtó fancy étterembe. A épület és a terasz vidám környezete vonzott leginkább a helyre és nem a mindenütt felvillanó hirdetések tele kecsegtető hívószavakkal. Márpedig azért nem, mert megfogadtam, nem leszek naiv. Ezt nem csak a pasik terén értettem hanem az élet bármely területére is. Na jó, ez már beteges.
Szóval, amint beléptem ebbe a varázslatos közegbe magamban nem csalódva akadt meg a szemem a pultos srácon aki belefeledkezve tennivalójába tett-vett a pultnál. Ösztönszerűen sikerült kiválasztanom a pulthoz legközelebb álló asztalt és amint odaértem találkozott a tekintetünk. Történhetett volna úgy is, ahogy önök várják, de el kell keserítenem keserítenem az olvasókat, a srác a pult mögül csupán egy unott, hetyke pillantásra méltatott azután szépen,lazán kisétált a mögöttem álló tetőtől-talpig igényes, Kim-Kardashian féle lányhoz. Ennyit a realitás talajáról, rájöttem az nem az én pályám. Itt kezdődik az én reménytelen szerelmi történetem. (nem mintha nem lenne hasonló sztorim, de ez talán mégiscsak érdekelhet titeket.)…

1 hozzászólás
>!
Füles_Andor P
Molyolók saját írásai

Csak

Csend van a zajban.
Eltűnési fix sebesség;
Bántóan kevés per év.
Pedig milyen kínos!
Bizonyítottan véges
Ez a randevú Gaiaval,
Mégsem hiszem még.
Nemhogy a végét…

Mit kezdjek a halkuló lélek
Nárdszisz-pátoszával?
Öntözöm, rohad.
Simítom, törik.
Érezni korai.
Csak gondolok rá.

>!
Strawberry_muffin_crumbs P
Molyolók saját írásai

Féltékenység

Itt van ő, s szerettem, most vérbe fagyva fekszik előttem
Mellkasában kés, a nyakán a kötél nyoma ott maradt.
Nem ő volt. Nem magát büntette így. Nincs búcsúlevél sem,
tudom, ő biztos hagyott volna maga után szavakat.

Nem, ezt más tette, más volt, ki életét durván elvette.
Durván, nincs meg mindene, eltűnt a szíve. Most már látom,
tudom, te voltál az, a te késednek véres a hegye.
Még most is féltékeny vagy, azt várod, ne legyen már párom.

Holtomiglan, holtodiglan, egymásnak ezt fogadtuk meg.
Te meghaltál, s új társam van, mit ígértem, betartottam.
Bevallom,azt nem gondoltam, hogy te is komolyan veszed.
De most támadsz, hogy megcsallak,s talán mindig csalfa voltam.

Őrűlt!!, mondom én neked, hiszen azt hiszem tényleg az vagy.
Mikor éltél még, akkor is gyakran hangzott el e mondat.
Elvárnád azt, hogy halálod után is veled maradjak,
szeretnéd, ha csak rád gondolnék, ha figyelem a Holdat.

>!
kérem_le_itt
Molyolók saját írásai

Minek ártó szándék a bosszantáshoz? Minek ártó
szándék a neveléshez?

idegzsák, tengerészkék idegzsák
jaj, te tengerészkék idegzsák

ásványvíz
fenyvesek
kutya vakkant lehalkítva

patakok, erdei tisztások
kakukk
feketerigó
vadász puska nélkül
csend
nadrágszíj
leszakadt gomb
zseblámpa a sarkok felé
ágy alá
szőnyegre
függöny mögé
ott egy manó lakik
nem, nem… a pók már elűzte a könyvespolcra
onnan furulyázik a póknak
persze, onnan hecceli
sapkát köt a pók
akkor komolyzenét furulyál
nem, még a sálnál tart
közben is furulyázik

sokáig töprengett Rogerius Allmendo
mígnem arra ment egy bajuszos menyecske s rászólt
mennyi az az és, csórikám?
Rogerius az óramutató járásával ellenkező irányban
értette csak meg a dolgot
de ehhez vissza kellett térnie egyiptomon át atlantiszra

démon és gyógyító
minden
EGY
kiirt és életre csókol
ugyanazgat

    – ígérem, jó tanítvány leszek
    – én meg ideges tanár