!

Merítés zóna

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

@zia0822: Hétköznapi hősök

A hétköznapi hősök
Mindenkinek mások,
Mégis közös bennük:
Számíthatunk rájuk.

Az én életemben is vannak
Ilyen hétköznapi hősök;
Azok a fiúk, akik férfiak,
Akik becsületből, emberségből
Újra és újra bizonyítanak.

Ők bátrak, nem hátrálnak.
A helyzetekbe beleállnak,
Tudásuk szerint megoldást találnak.
Olykor, mint a mogorva medvék,
Mégis, ha kell, mellém állnak.

Akik nem nyomnak el,
Hanem, ha kell, támogatnak.
Barát, társ vagy testvér:
Hálás vagyok azért, mert vannak.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

@Amethyst: Foltok

Egy eper landolt puha koppanással a padlón. Alsó része teljesen kilapult, krémesen terpeszkedett mind szélesebben, nedve beleivódott a szőnyeg hófehér szálaiba. Bár a zuhanás nem keltett visszhangot, az éppen reggeliző gyerek figyelmét mégis felkeltette a pirosas jelenség, mely természetellenesen domborodott ki a szőrméből. Eleinte enyhe bűntudat furdalta a lelkét, de a drága, egyhangú szőnyeget mondhatni feldobta az az egy, oda nem passzoló folt, így a végén még büszke is lett a műalkotásra. Hála előbbi hanyag mozdulatának, most elemi erővel tört fel benne egy kis játék iránti vágy. Megismételte tettét, a padlóra újabb eper hullott. Ez kissé éretlennek bizonyult, leve nem fröccsent széjjel, egy darabban maradva gurult arrébb pár centit. No, ez nem is olyan könnyű játék. Mindjárt egy újabb gyümölccsel próbálkozott a gyerkőc, ezt már nem csupán leejtette, hanem erőnek erejével a földhöz vágta, hogy lássa szétloccsanni, s a pépes levet rózsa módjára a szőnyegen virítani. Pirosas virágáradatba kívánta vonni a már-már kényelmetlen tisztaságot, mely születésétől fogva körülölelte, s ölének börtönébe zárta őt. Korai lázadás volt ez, s a harmatpöttyös eprek hűséges gránátokként szegődtek a fiú oldalára.
Kitárult a kétszárnyú faajtó, az oroszlánfejes kopogtatóban meg-megremegett a karika, s egy fekete arcú, kopott ruhájú gyermek hozta a tűzifát a kandalló mellé. Állától a füléig csupa korom volt, mezítelen lábán régi és új lilás-zöldes sebek éktelenkedtek. Vízhólyagos tenyerével szorgalmasan rakosgatta a hasábokat a kovácsolt vasállványba. Monoton munkája során néha-néha megrezzent, ha bőrébe szálkák szaladtak. Gondolatban felidézte annak a piros, édes illatú gyümölcsnek a látványát, melyet gazdája parancsára egy kosárba gyűjtött s a konyhába cipelt. Összefutott száraz nyelvén a nyál, ha elképzelte, milyen ínycsiklandó zamata lehet azoknak a számára ismeretlen bogyóknak, melyeket szájába sosem vehetett, s ha mégis megpróbálkozott a kóstolással, a csősz szíjat hasított a hátából.
A szemkontaktus bekövetkezett. Már beléptekor is felfigyelt az ismétlődő, alig hallható koppanásokra az ura fiának irányából, s mikor dolga végeztével a kijárat felé vette az irányt, szeme sarkából véletlenül megpillantotta az úrfit, amint egyenként szedi ki az epret az üvegkehelyből, s arcán eszelős vigyorral kíméletlenül a szőnyegnek vágja őket. A fekete gyereket sokként érték a látottak, a valótlan jelenet rögvest retinájába égett. Tekintete elhomályosult, lába összecsuklott. Sovány teste holtan esett össze, meghasadt szíve hamar feladta a küzdelmet.
Az úrfi felfigyelt a rabszolga rövid haláltusájára. Először megrémült a fekvő alaktól, de egy pillanattal később arcát már széles, elégedett vigyor szántotta ketté.
– Jé! Egy fekete folt a szőnyegen!

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

@Dawn_Silver: Ember

Gyerekként azt hittem, megváltom majd a világot,
De kiderült, hogy nem vagyok látnok.
2000-ben tényleg megszűnt az élet,
Azóta csak romlik a képlet.
Lassan eltűnik a víz, és minden senyved,
Ezt tettük mi, emberek.
A lelkünk többé nem lesz tiszta,
Hibáink a következő generáció issza.
Ám a tüzet nem oltja, csak szítja.
Romlott a föld, romlott a politika,
Tetteinkben nincs érzelem, se logika.
Szívünk is egyre távolabb van egymástól,
Megannyi elhagyott lélek sikítva gyászol.
Majd megváltozom, így lesz, hidd el,
Fogadkozol, mikor már koporsódban fekszel.
Későn ébredtél sajnos fel, s így tűnt el örökre a gyarló lény. Az Ember.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

Kondora Beáta: Csutka manó karácsonya

Széljárta erdő puha, vastag, hótakaró alatt aludta álmát, s mély csendbe burkolózott. Szél úrfi is csak a csupasz faágak közt kergetőzött. A puha hóban apró lábnyomok sora látszódott. Csutka, a kis erdei manó bandukolt hazafelé. Hegyes fülecskéi nagyon fáztak, így manósapkáját még jobban a fejébe húzta. Szél úrfi nem állhatta meg szó nélkül, s megkérdezte:
– Miért lógatod az orrodat manócska? – suhant el mellette. Ám a manócska rosszkedvűen lépdelt tovább. Más gond nyomta a manó szívét. Valamennyi kis barátja, a sündisznók, a mókusok és a medve is, téli álmot aludtak. Nem volt hát, akivel játsszon. Búsan baktatott hát hazafelé. Szél úrfinak ragyogó ötlete támadt. Meglátta Koppancsot, a harkályt egy fa tetején.
– Csutka manó nagyon bánatos, nincs, akivel játsszon – lehelte a harkály fülébe. -Nem tudsz a bajára valami orvosságot?
– Tudom jól, hogy mi bántja a manót – kopácsolta az öreg fa törzsét a harkály. – De egyedül nem tudom felébreszteni a barátait – válaszolta Koppancs.
– Csak nem őrá gondolsz? – kérdezte Szél úrfi, és már süvített is fel a fellegekbe, hogy utolérje Husst, a sast.
– Nocsak, Szél úrfi! Csak nem versenyre akarsz velem kelni? – kérdezte a sas.
– Csutka manó nagyon bánatos. Nagyon szeretne a barátaival játszani, de mind téli álmukat alusszák – súgta a sasnak Szél úrfi.
– A kis manó szomorú? Csak egy valakiről tudok, aki segíthet – dörmögte a sas, és magasabbra röppent. A sas a hatalmas szárnyaival merészen lovagolta meg a dermesztő északi szelet. Végül odaért egy kis erdei tisztásra, ahol egy régi faházikó állt. Bent, a jó meleg szobában, ősz szakállú ember ült.
– Kerülj csak beljebb, barátom, Huss. Manócskáim már hírül adták, hogy jössz – mondta barátságosan Télapó.- Azt is tudom, miért vagy itt. Mindent megteszek, hogy a manó jobb kedvre derüljön. Már indulhatunk is – mondta Télapó. Egy szempillantás alatt ott termettek a rénszarvasok, s velük a szán, rajta egy hatalmas, jól megtömött puttony. Télapó csettintett egyet, és a rénszarvasok felkapták a szánt a levegőbe.
Csutka manó mélyen aludt az ágyacskájában. Csodaszép álmot látott. Azt álmodta, hogy rénszarvasok húzta szánján megérkezik Télapó. A manó kinyitotta a szemét. A távolban valóban száncsengők csilingeltek egyre hangosabban. Sietve kapkodta magára a ruháit, és kirohant a házikójából. A tisztáson egy piros almákkal és aranydiókkal feldíszített fenyőfa állt, mellette pedig ott állt Télapó.
– Szervusz kis barátom – mondta Télapó. – Eljöttem, hogy felvidítsalak. Nézd, már a barátaid is itt vannak.
Valóban ott toporogtak már a fa körül a sündisznócskák, a mókusok. Előcammogott a medve is. Az őzikék is megérkeztek. Eközben Télapó már az ajándékokat pakolta ki óriási puttonyából. Az erdő valamennyi lakója számára hozott valami kis meglepetést. Csutkának egy hatalmas könyvet ajándékozott, amely tele volt a legszebb mesékkel.
Az erdő lakói örömükben táncra perdültek. A legboldogabb Csutka volt, amiért ilyen jó barátai vannak.

1 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

@lolajos: Belezúgtam ebbe a szóba
(gyűjtés fejből, netről, apró kommentárokkal)

Persze a Himnusszal szokás kezdeni. De Kölcsey Ferenctől más is volna még:
– ’S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozának
– Ültem csolnakomban habzó vizen, hallék zúgni darvat röptébe fenn
Ahogy kívülről is tudjuk, Petőfi Sándor is egyenesen imádta:
– Méneseknek nyargaló futása zúg a szélben, körmeik dobognak
– Zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot!
– Bekopognak az ablakon: Ne zugjatok olyan nagyon
De ha már Petőfi Sándor, akkor ugye Arany János sem maradhat le:
– Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak
– Fülembe zúgja átkait a welszi lakoma
– „Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?”
József Attila szintén kihagyhatatlan:
– gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce
– fülem ha cseng, fejem ha zúg, hogy talán semmi nem hazug
– lakásunk műhely s jégverem, hol zúg a szél, az ember nagykabátban él
A mozgalmi dalok szerzői is lelkesülten használták a szót:
– Zúgnak a gépek az öntödében, dallamra cseng-bong minden hang
– Zúgjatok csak traktorok! Szánts, arass te gép!
Nem kívánt törlendő a népdal és a tüntetéseken skandált követelés változataiból:
– Zúg az erdő, zúg a mező / nádas, vajon ki zúgatja? Talán bizony Angyal Bandi / Perzcel Móric / Patkó Bandi / Rúzsa Sándor a lovát ugratja?
– Zúgott a „Gyurcsány / Orbán takarodj!”
Szilágyi Ákos remek barguzini Posztpetőfi verseibe több költőt, művet, mondást is besűrít:
– ria-ria-Szi-bé-ria! zúg az erdő – hang-ária! írógép zúg: „költőnk s kora” kattogva, mint gépzongora
– zúg az erdő, zúg az irtás, vajon ki zúgatja? – nagy a fejed veréb elvtárs! –
Szibériáról juthat eszünkbe Oroszország és az ismert orosz népdal. Geszti Péter nem kímélte:
– Zúg a Volga, sír a Volga, súlyos gálya reng a habján
– Zúg a Volga, sír a Volga, hadd zúgjon csak, az a dolga!
Kár, hogy a Szózatban nem zúg semmi. Azért teszek ide egy sort Vörösmarty Mihálytól is:
– „Csak te zúgj, üvölts fölöttem” mond Zotmund a förgetegnek, s a Dunába elbukik

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázat legutóbbi fordulójából:

@Füles_Andor: A Változó

Kérés nélküli kívánságok,
kérész életű kis klisék:
kifogni a fényest az értékesből,
csodálni a bátrak hisztisét.
Egészen máshogy nézek már magamra.
Nem tudom ki voltam, ki vagyok.
Kerestem, mindig dolgoztam rajta,
félrenéztem, vissza…
más van ott!
Agyamra megy ez a nyamvadt bújócska!
Nem tudom miért hiszem, miért hiszik,
hogy tükörnek jó lesz, ha rezeg a tócsa,
ha a valóság részeg,
és vért iszik!
Jövőképekkel járatjuk a verklit,
az egyik kezem lett izmosabb.
Szeretni kéne, és nem pörgetni ennyit,
őrizni azt, ami biztosabb.
Őszinte körmökkel tépném a húst le
magamról, mert az tart csak itt,
rám ragadt, nehéz és nem hallom tőle
a dúdoló Mindenség hangjait.


https://moly.hu/kihivasok/a-merites-allando-palyazata

Hirdetés
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázatának legutóbbi fordulójából:

Káli Kornélia-Edina: Amikor megismertelek

Megáll az idő,s az ész
Mikor egyre csak közelebb lépsz.
Nem láttam még ilyet soha
Úri ember vagy s nem ostoba!

Szívem minden dobbanása titok
Melyet csak általad tudhatok.
Szemed egy örök rejtelem
Esküszöm egyszer majd megfejtem!

Lelkemben suttog egy visszhang
Suttog,hogy alig halljam.
Suttog egy apró szellem
Egyetlen szót: „ szerelem”


https://moly.hu/kihivasok/a-merites-allando-palyazata

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Merítés

A Merítés pályázata szeptemberől novemberig tartó fordulójának győztese:

@ClumsyCollie: Cirkuszfilozófia

– Mit csinálsz, Kátya?
– Én? Dolgozom.
– Jó, de mit csinálsz itt?
Töprengett egy kicsit, mielőtt válaszolt volna.
– Repülök – csillogott a szeme, ahogy meghallotta saját hangján a korábban még ki nem mondott gondolatot.
Elmosolyodtam. – Hova repülsz?
Kacagott. – Hát fel! Aztán körbe, jobbra–balra, és le-
– Lezuhansz? – fejeztem be helyette.
– Le! És tudod, mit? Az a legjobb az egészben. Repülni csak úgy érdemes, ha le is zuhanunk. Nem árt gyakorolni. Mert egyszer mind lezuhanunk, olyan mélyre, ahonnan aztán nem szállunk fel többet…
– Te, meg a cirkuszfilozófiád!
– Á-á… azt mondtam, mind. Te is lezuhansz, barátocskám, csak te anélkül, hogy megtapasztaltad volna azt a repülést, amit én…
– Repülök én eleget. Repülőn – nevettem el, hogy súlyát vegyem a terhes jóslatnak.
– Repülsz – mosolygott. – De nem úgy! Te akkor repülsz, ha írsz, én meg akkor, ha alám lendül a trapéz.
– Védőhálóval könnyű…
– Megcsinálnám ezerszer védőháló nélkül is!
– Meg, meg, te biztos.
– Nem hiszed? – toppantott és láttam a szemén, hogy ha nemet mondok, már rohan is az igazgatóhoz, vagy egyszemélyes tüntetést szervez a védőháló lebontásáért.
– De, elhiszem, csak látni nem vágyom.
– Nem? – csalódottnak tűnt.
– Nem, én nem szeretem, ha repülsz, mert olyankor nem érlek el.
– De hát te is…!
Fejemet csóváltam. – Ide figyelj, ha én repülök is, az semmiképpen sem lehet száznyolcvan centiméternél magasabban a föld felett.
– Az éppen a magasságod… meg egy kicsi – méregetett.
– Így van – bólintottam.
– Még velem sem jönnél magasabbra?
– A trapézra? Tán a bohócot is felviszed néha, hogy ti, magasságbeli angyallelkek is mulathassatok rajta? – gúnyolódtam.
– Nem, de felviszem azt, aki hagyja. A gyermeket, akinek a szeme fénye túlragyogja a sötétben a reflektorokat; az olyan nekünk, mint maga a Nap.
– Le ne égesse az a Nap a ruhádról a tollat!
– Toll nélkül is repülök ám, de tollakat varrnak a ruhámra, könnyebben jön velem a szkeptikus, a meggyötört, az egykedvű és az, aki ellenséges.
– Szép kis közönség, mondhatom – hecceltem.
– A többieket nem mondtam. Azokat nem kell vinni, jönnek maguktól, sőt, ők húznak fel magukkal. Ők már eleve szárnyakon érkeznek a cirkuszba, beszállnak a cukorüvegű ablakokon, és úgy bújnak elő az ólmos függönyök mögül, mintha mi sem lenne természetesebb.
Csak bólogattam, akármilyen csodákat is beszélt. – És mikor repülsz legközelebb.
– Ma délelőtt.
– Matiné?
– Az a legjobb! Ha már reggel repülhetek, akkor egész nap érzem a bizsergést. Néha, amikor nincs előadás, ha lehunyom a szemem, és előre, meg hátra billenek a talpamon, mintha a trapéz ringatna… – magyarázta, miközben felállt és ringani kezdett előre, meg hátra, előre, meg hátra.
Egészen beleszédültem.

Gratulálunk az írónőnek! Nyereménye egy hónap pro tagság, és Mark Lawrence Vörös nővér című regénye.
Mindjárt közzéteszem itt a többi művet is, ábécérendben. Köszönjük szépen minden alkotónak, aki megtisztelt minket a részvételével!
A következő forduló már el is indult. Hívószó, nyeremény, részletek: https://moly.hu/kihivasok/a-merites-allando-palyazata

>!
ursus MP
Merítés

Kép: tortenelemtanulas.blog.hu

Már megint merítettünk! Az aktuális MERÍTÉSBEN a |MOLYrágta_történelem rovat

@monseigneur, @timuska74, @Olympia_Chavez, @R, @Timár_Krisztina, @Katherine_Grey, @hdavid, @Qedrák, @robinson, @SteelCurtain, @postmodjane, @Alíz_Simon, @Vhrai, @Barnabossa, @kaporszakall és @Zoltán_Bálint,

jóvoltából a Habsburgok történetével jelentkezik. Köszönet a kitűnő anyagokért!

https://moly.hu/merites-rovatok/molyragta-tortenelem-a-habsburgok-egy-karrier-tortenete

11 hozzászólás
>!
akire MP
Merítés

Fotó: Frida Kahlo a maga dekorálta acélfűzőben, 1950

„A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.” F.K.

Megjelent a moly.hu Merítés magazinjának Fényőrség rovata – a téma: Frida Kahlo a képek tükrében, kicsit másképpen. „Frida Kahlo művészete és művészeti öröksége izgalomban tartja a művészeket, antropológusokat, pszichológusokat és sok más csoportot is, többek között feministákat és marxistákat, marginális és nem marginális közösséget egyaránt.” – így méltatta a művésznőt Mexikói Külügyminisztérium kulturális ügyekért felelős államtitkára. Olvassátok!

https://moly.hu/merites-rovatok/fenyorseg-frida-kahlo

Köszönöm nektek a tartalmakat:
@Riszperidon
@vargarockzsolt
@Shea
@calmovato
@Gregöria_Hill
@vorosmacska
@kkata76
@Honey_Fly
@Ninácska
@Lali
@KATARYNA

8 hozzászólás