!

Merítés zóna

>!
Timár_Krisztina ISMP
Merítés

Már megint hó vége van…

Már megint jön a |Merítés.

Már megint jön |A_hónap_külföldi_írója című rovat.

A rovatban pedig ilyesmiről lesz szó, mint ami a képen is látható.

No, miről, illetve kiről? :)

Egy kis megfejteni való így a hosszú hétvége előtt, csak itt, csak most, csak nektek… :)

A helyes megfejtők között (múlt havi ötlet alapján) virtuális kockacukrokat fogok kiosztani. A helytelen megfejtők között szintén, mivel ezekhez a rejtvényekhez nem kevés kreativitás szükségeltetik mindenhogy. Ha ez a jutalom nem lesz népszerű esetleg, akkor visszatérünk a múlt havi jutalomhoz… :)

19 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

Kedves molyok!

A Merítés áprilisi pályázatára – Arany Jánoshoz kapcsolódóan – hét írás érkezett. Hét pályamű esetén csak első helyezettet hirdetünk, akinek nyereménye az egy hónapos pro tagság, illetve a kitüntetés. (Most épp úgy alakult, hogy mindkettőből van a nyertesnek, de csinálok majd egy dicsőségtáblát, és ott azért majd látszik.)
Gratulálunk neki is, ahogy minden résztvevőnek, és köszönjük az írásokat!

A nyertes mű:
    
@Levandra
    
Rémálom

A fehér köpenyes egy mappába mélyedve ül, fel sem néz, úgy int az érkezőnek, hogy foglaljon helyet.
– Hogy érzi magát?
– Lángolok. Tűz emészt el éjszakánként.
– Lázas talán? – néz fel érdeklődést mutatva.
– Máglyán égek el.
– Rémálom – mondja lekezelőn a fehér köpenyes, miközben lapoz egyet az előtte lévő iratok között.
– Ha csak ennyi volna! Énekszót is hallok. Olykor hangosabb. Máskor csak suttogás.
– Talán bekapcsolva hagyta a televíziókészüléket.
– Férfiak énekelnek. Fehér szakállas, ősz férfi a szólista.
– Tipikus.
– Ötszázan vannak.
– Megszámolta? – a fehér köpenyes homlokráncolva néz a másikra.
– Tudom.
– Érdekes. És mit énekelnek?
– „Te tetted ezt, király!” Körém gyűlnek és úgy énekelnek, miközben a tűz nyaldossa a lábamat.
– Hmmm. Súlyos tünetek. Mondja, Eduárd, betartja az előírt diétát? Tudja, az esti lakomák nem tesznek jót az egészségnek. Hol is szokott enni?
– Mongomerynél.
– Ott mindig királyi a kiszolgálás. Ettem már ott vadat és halat… – a fehér köpenyes elmerengett az emléken, majd mappáját összecsapva tekint a páciensre – Szigorú diéta, környezetváltozás javallott. Van itt egy remek panzió, egy patak partján, csendes környezet. Vendégszerető a tulajdonos nő. Azt mondják, kifogástalanok az ágyneműi. Különösen a lepedőire ügyel kínosan.
    

39 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi „Biblia” hívószavú pályázat írása:
    
@FüleSka
    
Vonalak egy pontból

Horgasztott fejű tömeg lépdel,
Rongyaik barna fodrokrokban
Őszt legyeznek a sárguló fűcsomókra.
Anyák és lányok, apák és fiúk
Szelíd megbékélesben teszik,
Amit éreznek.
Tudást, nyugalmat, szokást mozognak,
Arcukon a békévé simuló évszázadok.

Várnom kellett egy kis harangra,
Tornyok felöl, mint hullám,
Rámtört egyszer, hogy higyjek magamban,
Ahogy mások függnek a vezér ujján,
Ami int, ró és utat mutat,
Biztos lettem a lélegzetemben,
Mikor, száz karom
Szántott, a szerelem a hátamon.
Lett egy dolog, amiben nincs más fenomén;
Hogy úgy szeressek,
Ahogy én…

Posztmagabiztos gondolatok kergetik
Az önmegsemmisítés lehetőségét.
Vákuum van a lélekben,
Örvény nyeli a középre szakadó szilánkokat,
Ott süllyed egy boldog délutánunk,
Az meg egy szombat reggel csücske,
Eltűnt.
De már más vagyok, minden percben cserélődik valami
Precedens értékű gondolat,
Hivatkozási alap, egy hosszú-hosszú perben.
Csak az ítélet ténye bizonyos.

Tudom, ott vagy a talamusz mögött,
Kész segíteni, ha sikerült lecsendesíteni
A világ modern zsibongását,
Mit modern?
Úgy százezer éves blabláját az agynak,
Őszinte szándék, érzés, az vagy.
Nem ismernek meg többé,
Mert próbálnak megnevezni.

Vágni lehetett a magányt,
Az asztal körül gyümölcslegyek szálltak,
És én voltam a prófétájuk,
Az örömhír, egy pohár jó bor.

    

>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi „Biblia” hívószavú pályázat írása:
    
@Coffee
    
Öten voltak a zárt, hűvös acélfalak ölelésében. A visszaszámláló megmásíthatatlanul ketyegett. A szőke nő önkívületben, hisztérikusan sírt. Az üzletember kinézetű férfi remegő kezekkel, idegesen pötyögött a laptopon. Az idős hölgy zöld rózsafüzért morzsolgatott. A középkorú plébános a fekete, kopott Bibliát ölelte maga elé. A kislány üres tekintettel járt körbe, a fémóriást belülről simogatva.
– Írd, hogy halál – mondta a nő sírva, az elviselhetőnél magasabb hangon.
– Senki nem ad egy bomba semlegesítéséhez olyan jelszót, hogy halál – morgott maga mögé a férfi. Az idős hölgy kínjában keserűn felnevetett.
– Akkor azt, hogy vége… – szólalt meg a nő ismét, mondata inkább kérdésként hatott.
A férfi felhorkantott, de azért beírta a betűket. Lenyomta az entert, a visszaszámláló továbbra is kattogott.
– Kettő istenverte percünk maradt! Normális ötleteket várok, vagy mind megdöglünk! – fakadt ki a férfi.
– Istenverte? – kapta oda a fejét hirtelen a kislány.
– Bocsánat… – nézett a férfi előbb a kislányra, majd a papra. – Elnézést, atyám, én nem úgy…
– Nem, nem… – szakította félbe a kislány. – Úgy értem, Isten. Meg tudna bocsátani annak, aki ide bezárt minket és most meg akar ölni?
Mind értetlenül néztek a lányra. A plébános tekintetében felcsillant a felismerés.
A Bibliát a székre dobva szaladt a laptophoz.
– Köszönöm, gyermekem. Az Isten áldjon meg – sóhajtotta, majd begépelte, amire szerinte a kislány gondolt.
A ketyegés abbamaradt, az acélszerkezet ajtaja egyetlen kattanással résnyire nyílt, az arcok felderültek.
A kislány szája széles mosolyra húzódott:
Hetvenszerhétszer.
    

>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi „Biblia” hívószavú pályázat írása:
    
@PTJulia
    
Megérkezés

Sötétség. Sűrű köd. Hullámokban jön. Rohanok. Menekülök előre, olykor tapinthatom a ködöt, próbálok utat törni magamnak benne.
Szavak dörömbölnek bennem, mondatok régről. Halkabban, hangosabban. Foszlányok, elmosódott képek, közben török előre. „Amit nem… amit nem…” Feltámad a szél. Fázom. A köd egyre sűrűbb, egyre kevésbé látok. Mégis, mintha egyenesen mennék. Mintha nem lenne más út. „Amit nem… amit nem…” Nincs más út. Csak támolygok a ködben.
Beesek a sötét szobába. A lábait kulcsolom és zokogok:
– Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened!
Lehajol hozzám, lassan emel fel. Szemtől szemben állunk, homályosan bár, de már látom az arcát.
– Melyik a főparancs a törvényben?
Csak nézek, nézek a szemébe, s aztán válaszolok:
– Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!Szeresd felebarátodat mint saját magadat!
Immár világosság van a Könyvtárszobában. Én csak nézek, nézek körbe, s ámulok. Mindenüve képek tűzve, képek a szivárvány színeiben. Képek. „Amit igen…”

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
(…) Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt25,31-46)
    

>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi „Biblia” hívószavú pályázat írása:
    
@Nienna001
    
Isten

Kovácsa vagy életemnek
ütsz még formálsz.
Szikra pattog körülöttem
és írok, pendülök.

Salakot sepersz ki belőlem
vágyakat, álmokat izzadok.
Tévutakról vasfogóddal
rángatsz vissza, ha elbukok.

Az utat forrasztottad lelkemre
kín ölel, ha letévedek róla.
S te ott állsz felettem,
nézel, forgatsz kezedben.

Ne faragjunk-e belőle még?
Gőgös, önző, kishitű!
Fantazmagóriák fellegéből
súly kéne még rá.
Különben elrepül.

Próbáljuk csak meg!
Ha hideg vízbe bukik feje,
belefullad-e, vagy
erősebb lesz az élete?

Próbáljuk csak meg!
Ahogy Jób se tagadott meg,
van-e oly erős,
vagy csak gyenge vas ez?

2015.07.05. szombat
    

Hirdetés
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi „Biblia” hívószavú pályázat írása:
    
@szibagi
    
Hajó

Üres volt a part. Nemcsak a szokásos tömeg, hanem maga az óceán is hiányzott.
Lesétáltam addig, amíg régen a hullámok apály idején értek. Egy óriási rozsdás hajót láttam. Eddig észre sem vettem, hogy egy ekkora tárgy mellett strandoltam, pedig búvárkodom is.
Megpróbáltam közel menni, amennyire csak lehetett. Éreztem a sós víz illatát, pedig nem volt sehol.
Már olyan közel voltam, hogy megérinthettem volna a hajót, amikor egy öltönyös férfi jött elő a hajótestből. Egy nagyon régi könyv volt nála.
Célirányosan felém tartott. Kinyitotta a könyvet és elkezdett olvasni:
– Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
– Tessék? Ezzel mit akar mondani? – kérdeztem.
– Azt, drága gyermekem, hogy sürgősen szállj be, mert mindjárt itt az özönvíz.
Azonnal nagy cseppekben eleredt az eső. Futva tettem meg a távolságot a hajóig. Mire besegített a férfi, enyhe ringatózást éreztem. Az eső elállt, de ahelyett, hogy enyhén nedves lett volna a talaj, semmit sem láttam, csak hatalmas víztömeget.
Kérdőn néztem a férfire, aki mosolygott, megvonta a vállát és ezt mondta:
– Még épp időben szóltam. Pedig minden le van írva a Bibliában. Olvastad, mégsem hiszed. Hát, nyisd ki a szíved és higgy!
Ezzel odajött hozzám és kinyitotta a mellkasomat. Láttam a dobogó szívem. A férfi gyengéden megsimogatta, de olyan rossz érzés volt, hogy összerándultam és elájultam.
Mikor újra magamhoz tértem, a férfi már nem volt jelen. Sem a hajó, sem az óceán. A saját ágyamban fekszem. Felülök, dörzsölöm a szemem.
Micsoda álom…
Oldalra nézek az órára az ágy mellett. Nem tudom hány óra van, miért álmodtam, de az éjjeli szekrényen egy nagy öreg könyv fekszik, benne egy könyvjelző. Kinyitom, ahová mutat, és ezt olvasom:
„Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”
Odakint esik az eső.
    

>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A március havi, „Biblia” hívószavú pályázat írása (- elsőre (megint!) elfelejtettem mondani, hogy mindenkinek köszönjük a részvételt!)
    
@tengshilun
    
CSENDKÉP

Ágyon vergődő halál
néma szájjal tátog, mint
kopott vödörben a hal áll,
s lélegzi be utolsó perceit.

A fekhely mellett fekete könyv,
új kötés, nemrég vett darab.
Szívószál, matt szemüveg, szörp,
könnyben ázó javak.

A kék szemek el- elnéznek,
az ablakban tavaszi tölgy.
A fény a sebes szekrényen
megtörik, rozsda-bőr.

A könyv körül mintha
behorpadna az értelem.
Repedés-erezet, minta
díszíti a végeket.

Egy percig áll a kép,
majd tovább botladozik.
Az ágy mellett sovány nő
a múltról álmodik.
    

>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

Kedves jó molyok!

Következzenek a március havi pályamunkák. A hívószó akkor „Biblia” volt. (Áprilisban – április 13-án este 10-ig – Arany Jánoshoz kapcsolódó írásokat várunk spoiler.)
Az írásokat megint cím szerinti ábécé sorrendbe tettem.
    
@B_R_E
    
„ … aki keres, az talál”

– olvashatjuk az újabb kiadású Bibliákban, ami a Károli Gáspár által fordított, 1866-ban kiadott Bibliában így szól: „és a kereső megtalálja a’ mit keres”. Tudom, mert megvan nekem. Óriási szerencsével és minimális befektetéssel, sikerült megszereznem.
Két évig éltem Párizsban, ahol pár új szokást felvettem. Az egyik ilyen, a piacokon, kirakódókon való bóklászás. Hihetetlenül jó móka a régi dolgok nézegetése, kivételes esetekben megszerzése.
Hazajöttem, de a szokásommal nem hagytam fel.
Minden vásár különleges. Vannak, akik elhozzák a megunt játékaikat, a kinőtt ruháikat, a már nem használt lemezeiket, vagy kidobásra szánt holmiikat. Nem tudom pontosan mi mért kerül oda, de igazából nem is érdekel. Ami inkább izgat, az a könyv és kincsvadászat.
Sétálgatok, nézelődök, hagyom, hogy meg akarjanak győzni az árú fontosságáról, aztán többnyire továbbállok.
Egy alkalommal, megakadt a szemem egy rakás könyvön. Még csak szépen elrendezve sem voltak. Közelebb léptem. Az árusító – egy bőszoknyás, fejkendős, cigányasszony – egyből lecsapott rám, és ajánlotta a portékáját, a szép ruhákat, az alig használt cipőket, az „igazi ezüst eszcájgot”, meg a többit.
A könyvkupacból kilógott egy könyv kérgének egy része: SZENT BIB
– A Bibliát mutassa meg kérem! – mondtam az asszonynak.
– Mit?
– Azt a vastag bordó könyvet.
– Az csupa vacak, molyrágta szemét – kapta el a karomat a szomszéd árusítónő – Nézze nálam mik vannak! A könyveim szinte vadonatújak.
Az én árusom meg még mindig nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy engem csak a Biblia érdekel. Nagy nehezen kézbe kaphattam. Hát elállt a lélegzetem. Egy könyv, ami több mint 100 éves!
– Ezt mennyiért adja?
– Mennyit ad érte?
– 500 Ft? – mondtam bátortalanul.
– 500?!? Megér ez 1000-et is!
– 800?
– Na jó, vigye! Éhen halok, tönkremegyek, de nem számít. Vigye! Teljesen kisemmiznek, kit érdekel …
Még morgolódott, én meg gyorsan kifizettem és elsiettem a zsákmányommal, még mielőtt meggondolja magát, vagy valaki elorozza tőlem.
    

>!
akire MP
Merítés

„Könnyen lehet, hogy sötét lesz az utam, de van, amikor jobb legyőzöttnek lenni, mint győztesnek, teszem azt Prométheusznak, mint Jupiternek.” Vincent van Gogh

A zseniális festő 164 éve, 1853. március 30-án született. A Fényőrségben a róla írt magyar versekkel s a hozzá kapcsolódó idézetekkel emlékezünk meg erről az évfordulóról, s közben az is kiderül, hogy talán ő az a képzőművész, aki a legelőkelőbb helyet kapta a magyar irodalomban.

https://moly.hu/merites-rovatok/fenyorseg-van-gogh-a-magyar-irodalomban

Köszönet azoknak, akik tartalmaikkal járultak hozzá az összeállításhoz:
@selfmadehell, @robinson, @sagittarius, @Ninácska, @alaurent, @cassiesdream, @emketth, @sophie