!

Merítés zóna

+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A Merítés márciusi pályázatának harmadik helyezettje:

@Tara_

A fekete könyv

A kisszobába nem mehetett be, anya azt mondta, maradjon a konyhában, főzőcskézzen, amíg elszalad a doktorért. A kislány otthonosan mozgott a nagyszülői házban, elővette a lábasokat, kanalakat, de hamar megunta a játékot. Be akart menni a szobába, tudnia kellett mit nem szabad látnia, mi a titok. Óvatosan lépkedett, de az öreg linóleum ragadt, lehetetlen volt hangtalanul járnia.
A szoba ajtaja csukva volt, de a tejüvegen át nem látott mozgást. Lassan nyomta le a kilincset, megijedt, ahogy megnyikordult, megállt mozdulat közben, aztán mégis bement.
A nagyanyja az ágyon feküdt, a kezét a mellkasán összekulcsolva, fekete ruhában, a fején fekete kendő, még a lábán is fekete cipő volt, pedig mindig azt mondta, hogy cipővel nem szabad az ágyba menni. Halkan közelebb lépett, nem akarta felébreszteni. Látta, hogy valami van a kezében, az is fekete volt, kopott, bőrkötéses könyv, aranyozott betűkkel az elején, amit folyton magával hordott, amit sosem adott oda, mert gyerek kezébe nem való.
Még nem járt iskolába, de a saját nevének, a Borbálának a betűit már le tudta írni, ezen a könyvön is volt két B, egy L és egy A is, ezeket felismerte.
A nagyanyja arca nyugodtnak tűnt, vékony ajkának sarka nem feszült lefelé, mint szokott, úgy gondolta mélyen aludhat. Eleinte finoman próbálta lefejteni az ujjakat a könyvről, de nem ment, merevek voltak és hidegek, a mama keze mindig hideg volt. Végül egy hirtelen mozdulattal kirántotta a szorításból, elszaladt vele, vissza a konyhába. Vadul nyitotta ki, türelmetlenül, mi lehet, amit a mama még álmában is így szorongat, de nem talált benne semmit, sehol egy színes kép vagy állatos rajz. Az írás benne apró betűs volt, és furcsán, két oszlopban helyezkedett el, az elején szálkás kézírással ismeretlen szavak.
Akkor lépett be anya az orvossal, rá sem néztek, a kisszobába rohantak.
Este anya megsimogatta a fejét, azt mondta a mama elköltözött, nem jön vissza. Borbála a párnája alá dugta a kezét, ellenőrizte, hogy a fekete könyv ott van-e még.

+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A Merítés márciusi pályázatának második helyezettje:

@Narval_Vei

Segítő kezek.

Apám halála miatt jöttem Rivertonba. A negyvenedik születésnapomon halt meg, amire egy indián azt mondaná, ha követed a szív szavát, nincsenek véletlenek. Abban a korban vagyok, amikor már rengeteg feszültséget halmoztam fel, akárcsak ő. Nem múlik el, olyan, mint egy makacs gyermek, vagy egy mélyen megbántott felnőtt. Csomagot adtam fel, amikor mellém lépett ez a fószer. Az öregemtől maradt egy kutya a kőfejtőnél, nem tudja, mi legyen vele, szívesen odafuvarozna körbenézni. Mire anyám házába értem, a fószer már az asztalnál ült apám helyén, és csukott szemmel imádkozott, ölében egy Szent Bibliával. Mr. Josephet nagyon megviselte apád halála. Behúzódtam a kisebb szobába, de hol a magas, hol a mély rezgésű hangok idegesítettek, a hosszabb szünetek pedig pattanásig feszítették az idegeimet, ezért inkább kimentem. Melegítettem egy kis kávét. Mennyei Atyánk nagyszerű szabadítás tervének része ez Elizabeth, és ne feledje, aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti érte, az megtalálja. Ez a legnagyobb igazság.
Elfelejtettem a faházat, amit most a kutya őriz. Csak Mr. Joseph beszél útközben, nekem egy kérdésem van, hogy hívják a kutyát. Fagyott úton hajt a bódé felé. Emberi életre átszámítva, körülbelül negyven lehet. Előtte még az élet, mosolyog. Harminc éve nem jártam erre. Olyan hely, ahova csak viszik az embert. Kiszállunk a Dodge-ból, fújt a jeges szél. Fölcsinálta valamelyik kan. A kutya barátságosan odasündörgött a lábamhoz. Mr. Joseph felnyitotta a kocsi hátulját, és intett a fejével. Két vadászpuska hevert egy rongyos takaróban. A kutyára szegezte az egyiket és felém nyújtotta. Neki is jobb lesz. Leakasztottam egy darab szíjat a gerendáról, a kutya nyakára tekertem, és odavittem a kocsihoz. Azonnal a lábamhoz ült és vakarózni kezdett. Jó kutya vagy. Arra gondoltam útközben, ha visszaérek anyám házához, kiveszem azt a vastag, meleg takarót a csomagtartóból, amit váratlan alkalmakra tartogatok, de eddig még sosem volt rá szükségem.

5 hozzászólás
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A Merítés márciusi pályázatának nyertese:

@Levandra

Hetedik nap

Hunyorogva fordította el a fejét a tolakodó fény elől. Az ébredés utáni első érzék fájdalmas tapasztalat volt pihenni vágyó szemének. Talán mégsem olyan jó dolog ez a reggel – gondolta, miközben feltornázta magát ülőhelyzetbe – Egy kávé azért jólesne, hogy könnyebben kezdődjön a nap.
Töprengve simított végig arcán, sercegett tenyere alatt a több napos borosta, amiről eszébe jutott, talán előbb borotválkoznia kellene. Az egész heti munka egy kissé leamortizálta, ideje rendbe szednie magát.
A tükör előtt állva eszébe jutott a férfi, akivel előző nap golfozott az Éden nevű pályán. Fárasztó nap volt, de eredményes. Ismét alkotott valamit.
Elégedett volt az elmúlt héten nyújtott teljesítményével, bár az Állat- és Növénykert-projekt kissé nagyszabásúra sikeredett, de végül is megbirkózott a feladattal. Szerette a munkáját, bár kicsit magányos volt. Egész héten egy teremtett lélekkel nem találkozott, egészen tegnapig. Ádám és az ő felesége… Mi is a neve? Nem lényeges, a nőkkel mindig csak a baj van!
Befejezte a reggeli szertartást a fürdőszobában, majd átballagott a konyhába. Bekapcsolta a kávéfőzőt, és fogott egy bögrét, amin az Éva felírat díszelgett. Meglepetten bámult rá. Ezt meg ki hagyta itt? Talán az a nő tegnap, a golfozás utáni kerti partin.
A bögrét megtöltötte a frissen lefőtt, gőzölgő kávéval, majd kilépett a teraszra. Nagyot szippantott a friss levegőből és felnézett a kéklő égboltra. Milyen jó hely ez a világ! Bár a csillagok ragyogását jobban kedvelte, de azt azért el kellett ismernie, a legjobb dolog mégis csak ez a fekete lötty. Az egész környéken ő készítette a legjobb kávét.
Visszament a szobába, majd fogta a kis táblácskáját és kiakasztotta az ajtó kilincsére:
Munkaszüneti nap
Micsoda remek ötlet! Ezt meg kell ünnepelni… egy újabb bögre kávéval.

4 hozzászólás
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

Kedves molyok!

Volt némi technikai problémánk, ezért várakoztattunk meg Titeket. Elnézést és bocsánat…
(Azért kellett várni, mert egy zsűritag szavazata nem érkezett be, és az első három helyezett között olyan szoros lett a verseny, hogy fel is borulhatott volna a sorrend. Végül is hat tag szavazatai nyomán hirdetünk eredményt.)

A Merítés márciusi pályázatára 10 mű érkezett.
    
Az első helyezett – az egy hónapos pro és a kitüntetés nyertese:

@Levandra Hetedik nap című novellája.
    
A második helyezett – nyereménye a kitüntetés:

@Narval_Vei a Segítő kezek című novellával.
    
A harmadik helyezett – nyereménye a kitüntetés:

@Tara_ A fekete könyv című novellával.
    
Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a részvétel!
(És persze gratulálunk! És mindenkinek.) (Elsőre ezt elfelejtettem mondani…)

9 hozzászólás
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

Kedves molyok!

A márciusi pályázat eredményhirdetése ma este lesz, legkésőbb 21 órakor (CET).

3 hozzászólás
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A februári pályázatból:

@tengshilun

VILÁGEMELKEDÉS

Éjszakai pillangó,
ne engedd, hogy szavak rántsanak
vissza a mohó sötétségbe,
szállj tova,
mindig feljebb,
ahová már nem ér el a felszálló
embergőz,
vesd le pihéidet,
nyújtsd ki szárnyadat,
csak egy rebbenés a Hold,
csak addig nehéz,
amíg lélegezned kell,
amíg a súlytalan űr befogad.
Ne feledkezz meg akkor rólam,
ki az irányt mutatta neked,
s immáron kozmoszokon átívelő szárnyaddal
döntsd le a kételyeket,
hullajtsd rám poraidat,
hogy lelkem reszkető tagjaira kenjem azokat,
s szárnyakat eresztve kövesselek
az ezüst-éjbe.

4 hozzászólás
Hirdetés
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A februári pályázatból:

@Onkie

Vasárnap

Pirkad. Egy rigó dalolni kezd az ablak alatt.
Vidám énekétől a Természet erőre kap:
Bár ilyen tökéletes lenne minden pillanat!

Hajnal hasad, lomhán ébredezik a környék.
Hova száll a harmat? – Akár végig is nézném;
Lehetek én, ki letörli a Természet könnyét?

Pitymallik. A tölgyfán egy csöpp mókus motoszkál,
Ide szalad, oda fut: valamit mégsem talál,
Nem is csoda hát, ha idegesebb a szokottnál.

Hajnalodik, és az emberek szintén kelnek már,
Komótosan élénkül a városi zaj, akár
Vissza is alhatnánk: egy kevés kényeztetés jár.

Keleten megjelent az a vörös korong: virrad.
Ez a nap is már majdnem elindult. De még… Pirkad.

+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A februári pályzatból:

@Szilvia_Bagi

Tavasz

Már ideje volt, hogy a tél visszahúzódjon. Csodaszép ez a nap, langyos szellő, szikrázó napsütés, mi kell még? Kint ülök ebben az ébredező parkban, ahol nyüzsögnek az emberek, csiripelnek a madarak, és mindenki élvezi az életet. Lecsukom a szemem és arról ábrándozok, hogy álmaim nője megjelenik. Egy ilyen szép napon csak szép nő jöhet!
Mikor kinyitom a szemem, varázslat történik. A sétányon közeledik egy csodaszép fiatal hölgy. Magas, karcsú, vörös haja lágy hullámokban omlik a hátára. Nem látom biztosan, de szerintem zöld a szeme, mint a macskának. Fitos orrocskáját az ég felé tartja, hogy arcát még inkább elöntse a napsütés. Csinos kosztümszoknyája alól formás vádli látszik ki, lábán elegáns cipő. Látszik, hogy élvezi a jó időt, szórakozottan és mosolyogva sétál.
Becsukom a szemem és folytatom az álmodozást. Odamegyek hozzá céltudatosan, szorosan magamhoz ölelem. Vékony kabátján keresztül is érzem formás melleit, mellbimbói mindjárt átlyukasztják a ruháimat. Kezemmel először a derekát, aztán a fenekét markolom. Szenvedélyesen és hosszan megcsókoljuk egymást, egyáltalán nem tiltakozik.
Elképzelem, hogy kiszabadulunk egymás öleléséből, majd megfogja a kezemet és lassan elindul velem egy közeli ház felé. Kulcsa van a kapuhoz, pár perc és a lépcsőházban vagyunk. Újra egymást öleljük, csókoljuk. Atyaég, minden porcikáját kívánom! Ismeretlen istennőm lassan elindul felfelé a lépcsőn. Nem figyelem melyik emeletre megyünk. Megáll egy ajtó előtt, kinyitja és bemegyünk a lakásba. Azonnal letépem róla a ruháit és…
Még szerencse, hogy annyira nincs jó idő, így a kabátomtól nem látszik ágaskodó férfiasságom.
Kinyitom a szemem, már majdnem elér a padomhoz. Ahogy elsétál előttem, hetykén odaköszönök neki:
– Legyen szép napja, hölgyem!
– Köszönöm, már biztos, hogy az van – válaszolja mosolyogva, mintha ezer éve ismernénk egymást. Tovább sétál és vissza sem néz felém. Járása kecses és könnyed, akár egy macskáé. Szerencsés lehet az a fickó, aki mindennap a karjába zárhatja.

+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

A februári pályzatból:

@Judyt

Szeret-Ő

Kettőnk közül Te vagy a férfi,
s szívemben fázom … várom,
hogy szerelmed visszataláljon.

De Te röpke pille vagy most még,
az élet Rád vár … bár már
szívemben él egy tövismadár.

Kapaszkodom, fogódzom beléd,
hiába fáj … középtáj,
lelkem mélyén ez keresztülváj.

Itt áll eme nő, egy szenvedő
szerető … mily' epedő,
s mégis, csak szabadságszerető.

Budapest, 2016. szeptember 07.

5 hozzászólás
+
>!
Archibald_Tatum MP
Merítés

Még mindig a februári pályázatból:

@Murcica

Reggel

Reggel korán keltem, és amikor kinéztem az ablakon, mintha egy régi filmben lennék, csak fekete és fehér látszott amerre a szem ellát. Gyönyörű volt a hóval borított város látképe. Gyorsan felöltöztem, nagykabát, sapka, kesztyű és felfedezőútra indultam a kis parkba a város szívében. Minden lépésemhez a hó ropogása csatlakozott, és egy párafelhő, melyet lélegzetvételenként eregettem. Nem akartam sietni, ráértem, teljesen kihaltak voltak az utcák, még szinte aludt a város. Reménykedtem benne, hogy megpillantok egy-egy éhes, kutató madárkát, de még túl korán volt. Mire a park bejáratához értem már emberek lődörögtek az utcán. A félig havas fenyőfák sora teljesen elvarázsolt, kis járatok voltak a hóban át az erdőszeleten, és mire a folyót megláttam, teljesen beleszerettem ebbe a kis zugba. Lassan megérkeztek a reggeli kutyasétáltatók is, én pedig leültem egy padra a fák mellett, így ráláttam a tisztáson a hóban boldogan ugráló, játszó kutyusokra. Legnagyobb boldogságomra esni kezdett a hó, egyre sűrűbben, egyre nagyobb pelyhekben. Eszembe is jutottak a keresztfiaim, akik mennyire örülnének, ha itt lennének és hempereghetnének a hóban. Öntudatlanul is elmosolyodtam. Azt hiszem, ez volt a legszebb reggelem tavaly.