!

L. J. Wesley zóna

BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 7.
Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdtem el dolgozni az Az ujjbegyes gyilkos nyomában címre hallgató krimin. Elég rég. Sajnos úgy alakult, hogy azóta se fejeztem be, viszont annyi ötletem lett hozzá, hogy alaposan át kell írnom.
Krimit amúgy marha nehéz írni, főleg akkor, ha az a célod, mint nekem. Ne tudja az olvasó, hogy ki a gyilkos, de amikor kiderül, akkor csapkodja a fejét az asztalba, hisz' annyi elszórt jel van a könyvben, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Szóval, nem könnyű műfaj, de azért megbirkózom majd vele. Ez a sztori még tuti elkészül. Addigis, itt egy részlet.
****
A saját véremben feküdni, nem a legjobb érzés. Tudni, hogy a golyó ütötte lyukon keresztül szépen, lassan elszivárog belőlem az élet. Smithnek már nincs ilyen gondja. Alig pár méterre fekszik tőlem, nyitott szemén, és persze a homlokán éktelenkedő lyukon látom, hogy ő már tovább állt. Szegény kölyök, még csak húsz éves volt. Az anyja ki fog borulni, és persze én leszek a hibás, már megint.
A lőtt seb amúgy, nagyon tud fájni. Nem is hittem volna, eddig mindig sikerült megúsznom. Ez a rohadék meg ott ücsörög a raktár közepén, valami hordókon. A $@!% Ujjbegyes gyilkos. Csak tudnám, hogy melyik idióta kollégám ragasztotta rá ezt a nevet. Jobbat is kitalálhattak volna.
A hátamon heverek, nehezen kapok levegőt. Az jár a fejemben, hogy vajon el tudom-e érni a pisztolyom? És ha elérem, vajon lenne időm, illetve erőm, hogy használjam? Itt hever mellettem, de nagyon nehéz megmozdulni. Felnyögök a próbálkozástól, és ez persze felkelti a figyelmét. Lassan feltápászkodik a hordókról, minden mozdulatáról süt a magabiztosság. Szinte ugrál, ahogy közeledik felém, közben végig a szemembe néz.
– Csak nem a pisztolyod szeretnéd? – guggolt le elém, fegyverrel a kezében. – Nem lenne értelme. El se találnál. Lásd be végre, engem nem tudsz legyőzni.
Nem jönnek ki szavak a számon, így a tekintetembe igyekszem annyi gyűlöletet belesűríteni, amennyit csak tudok.
– Jajj, ne nézz már ilyen csúnyán. – villantja fel, a már jól ismert, ördögi mosolyát. – Inkább örülj neki, hogy még élsz. Vagy változtatnál ezen is? – komorul el hirtelen, és a fejemhez nyomja a pisztoly csövét. Nem félek tőle. Tudom, hogy nem fogja meghúzni a ravaszt. Három hónap bőven elég egy magamfajta kopónak, hogy mindent megtudjon az ellenfeléről. Ennyi idő elég rá, hogy minden lépését előre lássam. A kérdés már csak az, hogy mégis, hogy a fenébe fajulhattak eddig a dolgok?

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó alkotók: L. J. Wesley

BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 6.
Ismét 2016, ezúttal már december vége. Megegyeztem a Colorcommal, szóval igyekeztem befejezni a takkert. Nyilván elakadtam, ez így természetes.
Ennek feloldására elkezdtem irkálni, hátha beindítja a dolgot. Kvázi írásgyakorlatot csináltam. Ekkor született meg Brooke. Azóta is ő amúgy a kedvencem, és amennyire észrevettem, az olvasóknak is. Az a sztori valahogy megragadott sokakat.
A regény amúgy egy látszólag kómában fekvő csajról szól, aki nem emlékszik sem arra, hogy mi történt vele, sem arra, hogy ki is ő. A kezelések hatására kezd viszont emlékezni… és nem feltétlen boldog ettől.
Megpróbáltam írni hozzá egy karanténos „folytatást”, de elég hamar abba is hagytam, valahogy nem éreztem. Ami viszont abból megvan, azt wattpadon megtaláljátok.

https://www.wattpad.com/858528159-brooke-lak%C3%A1som-a-b%C

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-brooke-a-testem-a-bor

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó könyvek: L. J. Wesley: Brooke

L. J. Wesley: Brooke
BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 5.
Mint ahogy már korábban említettem, a takkerhoz elkezdtem dolgozni egy spin-off köteten. Íme egy részlet belőle.
*****
– Anyám mindig azt mondta: ha valamit nem őriznek, az igazából a tiéd. Talán ezért töltötte élete nagy részét rácsok mögött. Tulajdonképpen, nem is olyan meglepő, hogy az én életem is ebben az irányban haladt. Nem értek semmi máshoz, csak a lopáshoz. Szóval, ahogy kilépek ennek a nyavalyás börtönnek a kapuján, el is kezdhetem tervezni a következő balhémat.
– Talán meglepőnek tartod – szólalt meg a mellettem ballagó őr, – de nem túl jó ötlet a pont előttem fejtegetni, hogy újra lopni akarsz.
– Meglehet. Nem is mondtam semmit.
Három évet töltöttem a börtönben, furcsa volt kilépni a kapun, szabad emberként. Még csak huszonöt éves voltam, de már kétszer leültettek. Először csak fél évet kaptam, mert elloptam egy kopó szolgálati siklóját. Fiatal voltam, bolond, nem igazán gondolkodtam. Nagyjából öt percig mondhattam magaménak a járgányt, amikor távvezérléssel leállították a hajtóművet, és már mentem is a rácsok mögé. Mire letelt a fél év, egyetlen rokonom vagy barátom sem volt szabadlábon. Egy ideig megpróbáltam tisztességes munkából élni, de viszonylag hamar ráébredtem, hogy ez nem az én világom. Így csatlakoztam egy bandához, ami piti lopásokból tartotta fenn magát. Jól éreztem magam köztük, azt hittem, hogy igaz barátokra leltem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Zlot, a banda vezére kitalálta, hogy feljebb kell lépnünk a városi bandák között, ezért elkezdtük megtervezni „A” balhét. Nem bonyolítottuk túl. Egy városi bankot szemeltünk ki, amiről úgy gondoltuk, hogy nincs túl nagy védelme. Kiderült, hogy bizony nagyon is védik. Az én feladatom volt, hogy a bank széfjéből kiadogassam a szajrét a többieknek. Alig egy perce kezdtem bele, amikor hatalmas robajjal rám csukódott az ajtó. A biztonsági rendszer nem azonnal kezdett sipítozásba, illetve zárt be mindent, hanem akkor, amikor már feltételezhették, hogy el is kapnak közben valakit. Hát, ez a valaki én lettem. Amikor újra nyílt az ajtó, térden, tarkóra kulcsolt kézzel vártam a rendőröket, ennek ellenére azonnal lesokkoltak. Egy rothadó, büdös cellában tértem magamhoz, egy blokrap illusztris társaságában. Nem tudtam, hogy ő a büdösebb, vagy a rongydarab, amire rádobtak.
A bíróság végül öt évet szabott ki rám, ebből hármat kellett leülnöm, a jó magaviseletemért előbb kiengedtek. Tudtam, hogy tisztességes munkával nem fogok gyorsan pénzt szerezni, szükségem volt egy gyors, biztonságos balhéra… vagy esetleg a rokonokra.
Ahogy kiléptem a börtön kapuján, az első utam a régi házunkhoz vezetett, a nyomornegyed szélén. Hiába a sok éves lopás és fosztogatás, a családom soha nem tudott feljebb kapaszkodni a ranglétrán.
A ház üresen állt, az ablakokat bedeszkázták, és még látszottak a rendőri intézkedés nyomai.
Oly’ sok hosszú év után, még mindig egyedül voltam, egyedül kellett kitalálnom a következő lépésem.
– Hé, komám! – szólt mögöttem egy borgőzös hang.
– Te meg ki a fene vagy?
– Hát meg sem ismered Zax bácsit? – tárta szét karjait az öreg, kivillantva hiányos fogsorát.
– Kéne?
– Apáddal sokat lógtunk együtt.
– Jó magának, én kb. öt évesen láttam utoljára. Azóta valamelyikünk mindig a sitten volt. Leginkább ő.
Az öreg lassan végig járatta rajtam a tekintetét, mintha valami árut nézne a piacon. Nem úgy tűnt, hogy tetszik neki amit lát.
– Ajánlatom van a számodra komám.
– Passzolok – vágtam rá egyből.
– Kissé elhamarkodott lenne, nem gondolod?
– Eddig bárkivel szövetkeztem, megszívtam. Már nagyon unom.
– Márpedig komám, – fogott rám egy fegyvert. – végig fogod hallgatni a mondanivalómat.
– Hát, ha már ennyire meggyőző vagy, mondd.
– Mindjárt más – eresztette kicsit lejjebb a fegyver csövét, de még így is túlságosan felém nézett.
– Nem szeretnéd elrakni azt a szart? Kissé feszélyez.

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó könyvek: L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója · L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 4.
Még mindig 2016. Szeptemberben pár barátommal nyomtunk egy kis kocsmatúrát. Nem, nem voltam részeg, de azért iszogattunk. Hazafelé, a buszon nem volt kedvem olvasni, így viszont helyett adtam Max-nek, hogy befészkelje magát a fejembe. Az ő története lett az Egy űrállomás-takarító naplója.
Az első kötet még a Colorcom-nál jelent meg 2017-ben, majd még ugyanabban az évben megkeresett a Mogul kiadó, hogy nem szeretném-e kissé kibővíteni és újra kiadni, benyomni a boltokba stb. Szerettem volna, úgyhogy nekiestem és megírtam egy plusz részt, illetve egy előzmény novellát. Így legalább kijátszottam a függővég miatt siránkozókat. A boltokba végül ugyan nem került be a takker (ezt csak a Hetedhét birodalommal tettük meg), azért sokan szerették. Angol fordítás is készült belőle, ami akkora bukta lett mint ide Orosháza (az amúgy, hol a francban van?), de nem adjuk fel, megyünk tovább. Terveztem, hogy készül majd hozzá egy spin-of is, Felp főszereplésével, de ebből rettentően keveset írtam egyelőre meg…de majd talán egyszer.

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley-egy-urallomas-tak…
https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó könyvek: L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója · L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
2 hozzászólás
BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 3.
2016. augusztus
Ekkor történt, hogy a lány, akivel kavartam (író akart lenni ő is), felhívta a figyelmem egy novella pályázatra…amire volt ötletem, úgyhogy megírtam, neveztem… és még csak helyezést se értem el. Ez volt az első Afférok novella.
Viszont kaptam olyan visszajelzéseket, miszerint nem rossz a cucc, úgyhogy folytattam az afférok írását, és végül 2017-ben ki is adtam…bár eredetileg nem terveztem, hogy megjelennek nyomtatásban, bizonyos körülmények miatt végül így történt. Azóta mondjuk már csak ebookban érhető el.
A megjelenés után kifogtam egy bloggert, akinek nem jött be…. és aki úgy döntött, hogy akkor ő most hozza a kis barátait, és jól darabokra szedi. Sikerült neki, én meg botor módon próbáltam védeni is kicsit a könyvet, ami persze még több negatívot szült. Még molyról is megpróbáltam leszedetni az Afférokat, de nem jött össze.
Amióta viszont leszálltak róla, meg eltelt egy kis idő, sokkal jobb értékeléseket kap ez a kötet is… csak na, azt a rombolást, amit kapott az elején, nehéz helyrehozni. De legalább a huszonpár %-os értékelésről már felkúszott 50%-ra…. ez is valami.

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó könyvek: L. J. Wesley: Afférok

L. J. Wesley: Afférok

Kapcsolódó alkotók: L. J. Wesley

Hirdetés
BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime 2.
Írni 4. általánosban kezdtem, bár akkor még verseket fabrikáltam. 5. osztályos voltam, amikor először megjelentem nyomtatásban. A UTI (nem tudom léteznek-e még) akkoriban „tört be” magyarországra, és az internetet szerették volna népszerűsíteni, így kiírtak egy versenyt. Verseket, novellákat kellett írni Internet témakörben.
Nem, nem nyertem. Egy árvaházban élő srác nyert, akinek a húgát örökbe fogadták. Én kaptam egy különdíjat, ami egy Shakespeare és egy Petőffi CD-ROM volt, meg persze az, hogy belekerültem a döntős plyáműveket tartalmazó kiadványba. Ott figyel most is a polcomon.
Általános iskola után abbahagytam mindenféle írást, és ez a főiskola végéig így is maradt…. legalábbis én így emlékszem. Egy volt osztálytársam kissé elbizonytalanított ezzel kapcsolatban.
Miután kikerültem az egyetemről, ritkán ugyan, de azért néha írtam 1-1 verset, ezek a poet-en fent is vannak (https://poet.hu/szerzo/Takacs_Laszlo_(Blue) ). Nem vagyok jó benne, ez van. :D
A régebbi verseim közül viszont csak a képen is látható, UTI versenyen résztvevő darab maradt meg… bár ha feltúrnám a régi szobám, lehet előkerülne a többi is…. inkább nem túrom fel.

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó alkotók: L. J. Wesley

BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Storytime #1
Egyre többen vagyunk (faceboookon :P ), és ennek megfelelően, egyre többen vannak olyanok, akiknek gőze sincs arról, hogy ki a fene is vagyok én. Szóval, jön egy poszt sorozat, ami szól rólam, a múltamról, az írásról, a megjelent, a megjelenés előtt álló, és a soha meg nem jelenő könyveimről.

Szóval, ki is vagyok én. :P
L. J. Wesley néven láttam meg a világot… ja, nem. Az a másik. Kezdjük újra.
Takács László néven láttam meg a világot, de egyrlszt utálom, másrészt annyian szaladgálnak ezzel a névvel, hogy ha eldobok egy követ, simán eltalálok vele egy másik Takács Lászlót. Így aztán, amikor írtam az első regényem, szóltam tesóknak, hogy találjanak ki egy nevet, és akkor majd jól nem ölöm meg őket a könyvben. Húgom előállt az L. J. Wesley-vel, és azóta is ezt használom.
Eddig 4 regényem (abból az egyik gyakorlatilag 2x) és egy novellás gyűjteményem jelent meg, most pedig éppen annyi minden van a fejemben, hogy nem tudom, melyik könyvem is kéne írnom. Majd mire lemenne ezek a posztok, talán tudtok segíteni benne.

https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley
https://instagram.com/lj.wesley
https://www.facebook.com/ljwesley85

Kapcsolódó alkotók: L. J. Wesley

BlueDeath IP>!
L. J. Wesley

Gyerünk! Darálj!
Eskü, szinte sajnálom, hogy photoshop XD

Kapcsolódó könyvek: L. J. Wesley: Hetedhét birodalom

L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
1 hozzászólás