!

Jellegzetes épület, helyszín a könyvben zóna

>!
Bla IMP
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

2015-ben fejeződött be a korabeli tervek felhasználásával az 1800-as évek végén viktoriánus mintára épült keszthelyi kastélypark helyreállítása, amelyre több mint 400 millió forintot fordítottak.

A rekonstrukció alkalmával az 1885 és 1889 között az angol Henry Ernest Milner által, viktoriánus mintára kialakított parkot az eredeti tervek felhasználásával alakították újjá. A területen több mint négy hektárnyi gyepet, valamint több ezer fát, cserjét és más növényt gondoztak, telepítettek.

A mostani munkálatok során felbontották az 1980-as években készült aszfalt utakat, helyükre pedig szórt kavicsos burkolat került vissza. Eredeti formájában állították helyre a tavat – amelynek a vízfelülete is csaknem megkétszereződött –, a rajta átvezető rusztikus fahidat, továbbá a szökőkutakat, amelyeket modern gépészeti és világítástechnikával egészítettek ki.

A Helikon Kastélymúzeumban összességében mintegy 2,6 milliárd forint értékű fejlesztés zárult vagy zárul le, amiből a legjelentősebb a kastély felújítása, de ide tartozik a Festetics-mauzóleum 2015 októberben befejezett 175 millió forintos rekonstrukciója is. 2016-ban a balatoni fejlesztési programból 950 millió forintos, a várak és kastélyok felújítására szolgáló programból 1,5 milliárd forintos forrás felhasználására nyílt lehetősége a Helikon Kastélymúzeumnak.

Kapcsolódó könyvek: Koppány Tibor – Péczely Piroska – Sági Károly: Keszthely

Koppány Tibor – Péczely Piroska – Sági Károly: Keszthely
>!
kkata76 P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

Az Elgin (ma Joyce) Filmszínház, Manhattan, New York

„Az exploitation filmek egy szűkebb csoportjának, néhány konkrét szubkultúrát megszólító filmnek nyújtottak terepet az "éjféli mozik”. A leghíresebb ilyen filmszínház az Elgin volt New Yorkban: a hetvenes évek első felében a mozi vezetője, Ben Barenholtz nemcsak, hogy olyan filmeket tűzött műsorra, amelyek kizárólag itt voltak láthatóak, de a műsorán feltűnő filmekhez hasonlóakkal sem találkozhattak a nézők korábban. Az éjféli mozik sorát a mexikói Alejandro Jodorowski A vakondja (1970) nyitotta, egy szürrealista, spirituális western (…) A vakond körül hamar kultusz alakult ki, a nézők (gyakran ugyanazok a nézők) minden éjjel megtöltötték a nézőteret, és attól kezdve a sajtó sem hagyhatta figyelmen kívül a jelenséget, hogy John Lennon is feltűnt a rajongók között. (…)
A mexikói film sikere után kicsit feje tetejére állt a rendszer: nem a lelkes amatőrök kerestek már mozikat, amelyek műsorra tűzik a filmjüket, hanem a mozik kezdtek bele az egyéni hangú exploitation filmesek felkutatásába. Az élőhalottak éjszakája (1968), a Rózsaszín flamingók (1972), a Rocky Horror Picture Show (1975) vagy a The Harder They Come (1972) mind hatalmas sikert ért el és kultuszfilmmé vált." (66-67. oldal; Böszörményi Gábor: Hollywood megingása)

A mozi 1942 óta üzemel (1978 és 1982 között volt zárva), elsősorban kultuszfilmeket vetít. A fentieken kívül itt mutatták be pl. az Eraserhead (Radírfej; David Lynch), a Freaks (Szörnyszülöttek; Tod Browning) vagy Az andalúziai kutya (Buñuel) c. filmeket is.

Kapcsolódó könyvek: Böszörményi Gábor – Kárpáti György (szerk.): Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka

Böszörményi Gábor – Kárpáti György (szerk.): Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka
>!
szadrienn P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

„A Sing Sing börtön (valaha „Mt. Pleasant”) mindjárt a parton áll, szemközt a Tappan Zee vadregényes szirtjeivel. 1827-ben nyitották meg, és korában a büntetőjog leghaladóbb eszméit képviselte. Azokban az időkben a börtönök többnyire kisebb üzemek voltak, ahol a fogvatartottak a fésűtől a bútoron át a kőfaragásig minden elképzelhető árucikket gyártottak, és általában véve jobb dolguk volt (vagy legalábbis értelmesebb elfoglaltságuk), mint hetven évvel későbbi sorstársaiknak. (…) Csakhogy a börtönüzemeknek véget vetett a munkásszerveződés hajnala, mivel a szakszervezetek nem tűrhették az alacsony bérű rabmunkások konkurenciáját, és ez volt aztán a legfőbb oka annak, hogy a Sing Sing 1896-ra azzá a hátborzongatóan értelmetlen hellyé züllött, ahol a rabok még viselték csíkos egyenruhájukat, kötelességtudóan szilenciumot tartottak és fegyelmezetten meneteltek, csak éppen a munka tűnt el nyomtalanul, ami mindennek értelmet adott valaha. Ilyen nyomasztóan reménytelen helyre egyáltalán nem indul szívesen az ember, de igazán csak akkor szorította össze szívemet a rettegés, amikor Kreizler végre elárulta, kihez is megyünk.”

Kapcsolódó könyvek: Caleb Carr: A Halál angyala

Caleb Carr: A Halál angyala

Kapcsolódó alkotók: Caleb Carr

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

„A régi New York-i felső réteg szemében a Metropolitan nem volt más, mint „az a sárga serfőzde a Broadwayn”. Ezt a velős vélekedést elsősorban nyilván a neoreneszánsz épület szögletes alakja és tégláinak színe ihlette, valódi éle azonban az operaház parvenü eredetére irányul. Az 1883-ban megnyitott Metropolitant, amely a Broadway, a Hetedik sugárút, a Harminckilencedik és a Negyvenedik utca által behatárolt tömböt foglalja el, huszonhat híres-neves (sőt hírhedt) New York-i újgazdag alapította, köztük olyanok, mint Morgan, Gould, Whitney és Vanderbilt. A holland származású őslakosság krémje egyiküket sem tekintette kellően szalonképesnek ahhoz, hogy páholyt bérelhessen a Tizennegyedik utcai patinás Zeneakadémián. Erre a ki nem mondott, ám félremagyarázhatatlan lekezelésre válaszul a Metropolitan alapítói a maguk operaházába nem egy és nem is kettő, de mindjárt három sor páholyt építtettek, és a társadalmi háború – amelyet a belváros krémje haladéktalanul megindított – ettől fogva engesztelhetetlenül és szünet nélkül tombolt, előadások előtt, közben és után. Ám a Metropolitan impresszáriói – Henry Abbey és Maurice Grau – a szóbeli hadviselésre ügyet sem vetve az operavilág legnagyobb tehetségeit hozták el színpadukra, és 1886-ra már úgyszólván vitathatatlan volt, hogy a „sárga serfőzde” olyan zenei élményeket tartogat az értő közönségnek, amelyekkel egyetlen hasonló intézmény sem vetekedhet.”

Metropolitan Operaház, New York, 1905.

Kapcsolódó könyvek: Caleb Carr: A Halál angyala

Caleb Carr: A Halál angyala

Kapcsolódó alkotók: Caleb Carr

>!
janetonic
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

Staglieno Cimitero Monumentale, Genova

Képet sajnos nem tudok beilleszteni, de a genovai Staglieno Európa egyik legszebb temetője. Különlegessége, hogy rengeteg szobor található benne, ami műemlék jellegűvé tette a helyszínt. 1851-ben alapították, jelentőségét mutatja, hogy korábbi látogatói közt szerepel Nietzsche, Maupassant, Mark Twain, vagy Sissi. Mégsem a nemesek életét leképező hely ez – mert a temető mindig az élet tükörképe is egyben –, hanem az akkoriban éledező rétegé, a polgárságé. Számos stílust felölel az itt található művek egésze, attól függően, hogyan változott a kor ízlése, divatja.

A temetőnek viszonylag kevés „híres halottja” van, de azért akad néhány: itt lelt békére az olasz egység megteremtésén fáradozó Giuseppe Mazzini, a ligur cantautore, Fabrizio de André, vagy Oscar Wilde felesége, Constance Lloyd.

A Staglieno honlapja:
http://www.staglieno.comune.genova.it/en/node/199

És egy videó olasz nyelven:
https://www.youtube.com/watch?v=yx7Hbj-SlqQ

Kapcsolódó könyvek: Alessandro D'Avenia: Senki sem tudja

Alessandro D'Avenia: Senki sem tudja
>!
csgabi P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

"A „Medborgarhuset” a negyvenes években épült. Nagy, kockalakú épület Stockholm déli felének kellős közepén. Afféle kultúrcentrum. Világos, modern, funkcionalista stílű mremek – alig ötperces gyalogútra tőlünk.
Ott volt a közfürdő és a városi könyvtár helyi fiókja is. Utóbbi egyik felén az ifjúsági művek, a másikon a „felnőtt” könyvek osztálya. Jómagam szükségszerűen az ifjúsági részlegbe kaptam kölcsönzőlapot, s kezdetben nem is szűkölködtem olvasnivalóban. Brehm vaskos műve, „Az állatok világa” maradt közülük a legemlékezetesebb."
23. oldal (A könyvtár)

Kép: https://en.wikipedia.org/wiki/Medborgarhuset

Kapcsolódó könyvek: Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak

Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
Hirdetés
>!
csgabi P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

„Most a Vasúti Múzeum felé fordult a figyelmem. A Jarnvagsmuseet azóta Gavlébe költözött, de akkoriban még a Klara városnegyed egyik háztömbjében bújt meg. Nos, oda hetente kétszer is lesétáltunk nagyapámmal Söder dombjai közül.”

Múzeum honlapja: http://www.trafikverket.se/jarnvagsmuseum/
Kép: http://www.potolkimaker.com/second/North-of-Sweden/sver…

Kapcsolódó könyvek: Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak

Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
>!
csgabi P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

"Gyerekkoromban roppant vonzottak a múzeumok. Elsőnek a Természettudományi Múzeum keltette fel az érdeklődésemet, a Naturhistoriska Riksmuseet, kinn a Frescatinál. Micsoda épület! Gyerekszememnek gigantikusnak, bábelinek, kimeríthetetlennek tűnt. Legalul a kitömött emlősökkel, madarakkal teli poros termek sora. Mennyezetről csüngő bálnák a csontszagú boltívek alatt. S egy emelettel feljebb a megövesedett növényi, állati maradványok. A gerinctelenek…
Valaki kézenfogva vezetett fel a múzeum lépcsőfokain. Öt éves lehettem. Sose felejtem el azt a két hatalmas elefántcsontvázat a bejáratnál. A csodák házának őreit. Leírhatatlan benyomást tettek rám. Meg is örökítettem őket egy rajzfüzetben."
A múzeum honlapja: http://www.nrm.se/

Kép: http://www.udc793.org/2014/10/

Kapcsolódó könyvek: Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak

Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
>!
nagyange P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

„Finnoy aprócska sziget volt. A hangától eltekintve az esőáztatta kis földdarab nem büszkélkedhetett túl sok növényzettel, volt azonban egy mólója, ahová Katrine gondosan kikötötte a motorcsónakot.”

Kapcsolódó könyvek: Jo Nesbø: Hóember

Jo Nesbø: Hóember