!

Irodalomterápia, biblioterápia zóna

>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

Kedves mindenki!

Szeretettel meghívlak titeket életem első, hivatalosan is irodalomterápiásnak nevezhető csoportjára. Ez tulajdonképpen a gyakorlócsoportom lesz, így, ha jelentkeztek rá, engem is segítetek abban, hogy a jövő félév végére biblioterapeutává váljak. :)

A testvérkapcsolatok lesz a témánk, január 9-én kezdünk, és hét alkalommal fogunk találkozni, de egy-egy alkalomra is el lehet jönni, mindegyiknek fogok majd eseményt csinálni, itt a Molyon is. :)

A többi részletet itt találjátok:
https://moly.hu/esemenyek/jancsi-es-juliska-hazatalal-irodalomterapias-csoport-a-testverkapcsolatokrol-i

10 hozzászólás
>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

"Biblioterápiával a drogfüggőség ellen – Interjú egy pszichiáterrel

A biblioterápia egy kiegészítő terápia. Az a törekvés, hogy célzottan, az adott életszakasznak, élethelyzetnek, problémának megfelelő könyvet kapjon a kliens, ami vagy megoldást ad, vagy csak körbejárási lehetőségeket mutat meg a számára. „Mi az, amire nem gondoltam, jé, hát erre se, meg erre se, nahát, tényleg!" Sok olyan eset is van, amikor nem a kész megoldások kellenek, hanem egyszerűen néha csak annyi, hogy legyenek szavak, amikkel elmondja, hogy mi is az, amiben van. Könnyebb, hogy tudja azt mondani, „Hát igen emlékszik doki, hogy abban a könyvben el kell felejtenie az emlékeit, különben nem jut haza, de hogyha nem emlékszik, akkor mi legyen, és ott volt, hogy a barátok azok azért vannak, hogy ebben is segítsenek, és jé, a barátok meg a közösség az erre is használható". Akkor vannak szavak, amikkel az érzéseit meg tudja fogalmazni. Mi az, ami benne van, mi az, ami feszíti, ami mozgatja."

http://www.life.hu/drlife/20170926-biblioterapiaval-a-d…

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Irodalomterápia, biblioterápia

Gyermekek biblioterápiája

Mint említettem, még Amerikában is csak az 1960-as években terjedt el igazán a fejlesztő jellegű biblioterápia. Az amerikai oktatás azonban igen hamar felfigyelt a lehetőségre és igen hamar az iskolai oktató-nevelő munka részévé tette. Az alkalmazás alapja az a felismerés volt, hogy a modern oktatás célkitűzései – a világhoz való jó alkalmazkodás, a környezetét kezelni tudó személyiség kifejlesztése – összecsengtek a biblioterápia céljaival. A fejlesztés mellett erőteljes szerepet kapott a prevenció, a megelőzés gondolata is az amerikai oktatásban. Nézetük szerint ugyanis, a pszichológiai érettségre való nevelés, az élethez való alkalmazkodás és a jellemfejlődés alakítása során felmerülő problémák megoldása elejét veszi a későbbi komoly problémák kialakulásának. Úgy gondolták, hogy az iskolai keretek között alkalmazott egyéni vagy csoportos biblioterápia segíthet megelőzni a kóros késztetéseket (narkotikumok, dohányzás, alkohol) azáltal, hogy a személyiségfejlődés kisebb zavarait, problémáit korrigálni tudja. Feltételezték, hogy érzelmi vagy mentális problémák esetében a tanulóknak segíthet az olvasás, különösen csoportterápiás keretek között. Például az agresszivitás, a rendszeres hazudozás, a túlzott szégyenlősség, a bátorság hiánya, dührohamok, az indokolatlan bűntudat, extrém intolerancia, az összeférhetetlenség, alkalmazkodási nehézségek stb. olyan emocionális problémák, melyeknek biblioterápiás feldolgozása megakadályozza, hogy a probléma súlyossá váljon. A 70-es években Amerikában ezért sok iskolai könyvtár komoly biblioterápiás központtá alakult, mely légkörét, felszereltségét és ellátottságát tekintve ideális környezetet és feltételeket biztosított e tevékenységhez. Ugyancsak kedvező körülménynek tekinthetjük az iskolai könyvtárosok ottani jó helyzetét, ők ugyanis a diákjaikkal naponta, előre megtervezhetően kapcsolatba kerülnek, rendelkezésükre áll a diákokról minden háttér információ, s konzultálhatnak a tantestület tagjaival a nehéz esetekben.

Az időközben egyre sokasodó, biblioterápiás hatásokat vizsgáló pedagógiai kísérletek kedvező eredményei még inkább előtérbe hozták a tevékenységet Kísérleteket folytattak például az előítéletek befolyásolására vonatkozóan, vizsgálták az attitűd-változtatás lehetőségét (pl. fehér gyerekek feketékkel, indiánokkal, eszkimókkal kapcsolatos előítéletei), s a kutatók egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy a faji előítéleteket a célirányosan összeválogatott olvasmányanyag befolyásolhatja, mérhető változásokat eredményezhet a gyerekek gondolkodásában. Egy másik kísérletben a kiválasztott olvasmányoknak a serdülők önkép-kialakítására gyakorolt hatását vizsgálták, mely ugyancsak pozitív eredménnyel járt.

Szintén kísérleti keretek között vizsgálták, hogy az alacsony szintű önbecsüléssel, tehát önértékelési zavarral küszködő gyermekekre hogyan lehetne befolyást gyakorolni irodalmi művekkel. Folytathatnánk az amerikai kísérletek sorát, melyeknek eredményeként végül elfogadták, hogy specifikusan kiválasztott, elolvasott és megvitatott könyvek csökkenteni képesek érzelmi és magatartásbeli problémákat. A gyerekek ugyanis azonosulhatnak azokkal a szereplőkkel, akik az övéikhez hasonló személyes problémákkal küszködnek. Megfigyelhetik, hogyan védekeztek mások hasonló problémákkal szemben, hogyan oldották meg azokat, s így majd meg tudják oldani saját problémáikat is.

Mind a megelőzés, mind a fejlesztés szempontjából polgárjogot nyert a biblioterápia, s amint azt 1976-ban egy kutatócsoport megfogalmazta: az olvasási szakemberek a biblioterápia és a gyermekek kapcsolatát vizsgáló tanulmányokból kiindulva, a gyermekirodalommal és az olvasási folyamattal foglalkozó kutatási eredményeket felhasználva, a közeljövőben nagy lépéseket tehetnek előre ezen a területen.

Nos, azóta eltelt több mint húsz év, s hogy meddig jutottak el az amerikai olvasási szakemberek, azt érzékelhetjük egy 1997-ben megjelent átfogó biblioterápiás kézikönyv láttán. Beth Doll gyermekpszichológus és testvére, Caroll Doll, könyvtáros „Fiatalok biblioterápiája” című könyvbe(magyarul még nem jelent meg) valószínűleg a legalaposabb munka ezen a területen, a biblioterápia elméletének és gyakorlatának minden lényeges kérdésére kitér, útmutatást, eligazítást ad a legapróbb módszertani kérdésekig.

Elszakadva az irigylésre méltó amerikai eredményektől, leszögezhetjük, hogy fejlesztő-megelőző jellegű biblioterápiába való bevonásra általában minden gyerek alkalmas. Ezen túlmenően, egyes gyerekcsoportok számára lehetséges a biblioterápia, másoknak szükséges, megint másoknak nélkülözhetetlen. Az átlagos, egészséges gyermekek tartoznak az első csoportba, nekik is vannak – az életkori sajátosságainak megfelelő – problémáik (barátság, érzelmi kapcsolatok, beilleszkedés, tanulás, önbecsülés stb.), ezeknek a megoldása, feldolgozása jelenti az igazi, elsődleges megelőzést. A veszélyeztetett helyzetben (elszegényedés, túlzsúfoltság, családi veszekedések, erőszakoskodás, helytelen szülői gyakorlat) lévő gyermekek számára feltétlenül szükséges ez a tevékenység, kimondott célja a segítségnyújtás. A különféle mentális rendellenességekkel, kóros elváltozásokkal (szorongás, kényszerképzetek, étkezési zavarok, depresszió, öngyilkosság, figyelemzavaros hiperaktív viselkedés, kapcsolatteremtési zavarok) rendelkező gyerekek, fiatalok számára pedig nélkülözhetetlen, de csak ideggyógyász szakember közvetlen részvételével!

A gyermekek biblioterápiájáról sok hazai tapasztalatot nem igen tudok bemutatni. Biztos, hogy többen rendszeresen folytatnak már ilyen tevékenységet, s még többen próbálkoznak (bizonyítják ezt a pályázatunkra beküldött munkák is), a nyilvánosság előtt azonban ritkán adnak hírt magukról. Talán hiányzik még nálunk az a szemlélet is, amit Beth és Carol Doll hangsúlyoz: hogy a gyermekek és fiatalok mentálhigiénés szükségletei messze felülmúlják azok számát, akik hajlandók és tudnak segítséget nyújtani. Így gyakorlatilag bármely felnőttnek kötelessége, hogy segítséget nyújtson, akár rendelkezik mentálhigiénés képzéssel, akár nem. Első lépésben talán nekünk sem kellene mást tennünk, mint megszívlelnünk Oláh Andor fentebb idézett mondatát, lényegében csak tudatosítani kellene saját tapasztalatainkat, s módszerré formálva átadni azokat. Olyan sok szülő, óvónő, tanító, tanár, könyvtáros, népművelő, lelkész, pszichológus teszi ösztönösen, hogy a környezetében rászoruló gyermeket könyvvel, olvasmánnyal, mesével, felolvasással, beszélgetéssel segíti problémái megoldásában!

Az „átadók” felelősségére apellálok: a gyermek csak azt fogja tudni alkalmazni és felnőve majd tovább adni, amire mintát, modellt kapott, amit megtanult. A kötetben szereplő vallomások között gyönyörű példákat találunk arra, hogy akik kaptak gyermekkorukban olvasmányélményt, mesét, lelki segítséget, később mindig adni akarnak: könyvet, szeretetet, segítséget. Legszívesebben egy „háziáldást” tennék ki figyelmeztetésül a lakások falára: hol család, ott szeretet, hol szeretet, ott mese, hol mese, ott a humán értékek tisztelete… Nem az iskolázottság vagy az anyagi lehetőségek kérdése a családokban a gyerekek felé fordulás, a mese, a könyv, az irodalom jelenléte és szeretete. Emlékezzünk csak Móra Ferenc írásaira! A titok, azt hiszem, egyszerűen abban van, hogy szeretik-e a gyerekeket. Ha gyermekbarát, gyermekszerető maga a társadalom, akkor segítsen ilyen módon is, a könyvek, az olvasás megszerettetésének szorgalmazásával, mert ezzel alapvető önvédelmi, ha úgy tetszik öngyógyítási eszközt ad a gyerek kezébe, s így megerősítve teszi őt képessé az élete során felmerülő nehézségek leküzdésére. Mindannyiunk közös érdeke, hogy minél több harmonikus, teherbíró, stabil gyermeki személyiség induljon neki a felnőtté válás buktatókkal teli útjának.

Kapcsolódó könyvek: Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese

Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese
>!
Véda MP
Irodalomterápia, biblioterápia

„A biblioterápia nem jelent mást, mint tudatosítani és módszerré alakítani át saját tapasztalatunkat, élményeinket és mindazt, ami észrevétlenül valósult meg eddig” – mondta egy interjúban Oláh Andor, a biblioterápiát alkalmazó hazai orvosok egyike. Valóban arról van szó, hogy mindazt a tapasztalatot, amit a könyvek, az olvasás, az irodalom jótékony hatásáról felhalmozott az emberiség, egyszerre átfordították tudatosan alkalmazott módszerré, gyógyító céllal, szándékolt hatás kiváltására. Jellegzetesen olyan tevékenységről van szó, melynek gyakorlata jóval régibb keletű, kialakultabb és sokrétűbb, mint az elmélete és a módszertani kidolgozottsága.

A biblioterápia alkalmazása egyáltalán azóta lehetséges, mióta az orvostudományban meghonosodott a kezelendő beteg lelki és fizikai egységének elválaszthatatlansága, mióta a „beteget” gyógyítják és nem a „betegséget”. E felfogás jegyében az orvosok a beteggel való mindennapos tevékenységben mindkét összetevőt kezdték számításba venni. A gyógyítás mesterei mindenekelőtt a beteg gyógyulásba vetett hitét, életkedvét igyekeztek megteremteni, azért, hogy önmaga is aktívan hozzájáruljon a gyógyulási folyamathoz. Az olvasás ezt elősegítő, értékes eszköz. A jól megválasztott könyv a beteg kérdéseire, kétségeire művészi értékű, meggyőző választ ad, ezzel a beteg személyiségére jelentős harmonizáló, kiegyensúlyozó, probléma- és feszültségoldó hatást tehet, új távlatokat nyithat meg számára.

A feljegyzések szerint egy philadelphiai orvos 1815-ben meggyőzően érvelt az olvasás terápiai értéke mellett, egy társa 1833-ban pedig már a betegek kezelési programjának részeként alkalmazta. (Megjegyzendő, hogy minimális különbséggel, az 1850-es években már Magyarországon is létesítettek a betegek olvasási igényeit kielégítő kórházi könyvtárat, s a betegek olvastatásának szükségességéről igen figyelemre méltó cikkek jelentek meg.) Általában mindenütt pszichiátriai osztályokon honosodott meg elsődlegesen a biblioterápia, később kiterjedt más kórházi osztályokra, majd pedig más „zárt” intézményekre (szanatóriumok, értelmi fogyatékosok intézetei, öregeket gondozó intézmények, javító-nevelő intézetek, börtönök stb.). Ezt tükrözi az a definíció is, amely elsődleges jelentésében úgy határozza meg a biblioterápiát, mint „ válogatott olvasmányanyag terápiás segédeszközként való felhasználása a gyógyászatban és a pszichiátriában”. Ez az elsőként kialakult, „klinikai” biblioterápiás ág kifejezetten a gyógyítás, a rehabilitáció szolgálatába állította a könyveket, az olvasást. A tevékenység vezetője orvos vagy orvosi munkacsoport volt.

Idővel a biblioterápia kilépett a gyógyító vagy más zárt intézmények falai közül és más közösségekben is teret hódított. Alkalmazni kezdték teljesen „normális”, egészséges egyénekből álló csoportokban is, azzal a céllal, hogy a személyiség fejlődését elősegítsék, az önismeretet elmélyítsék, a mentális egészség megtartását erősítsék. Ez a „fejlesztő” biblioterápiás ág közintézményekben, iskolákban, könyvtárakban, klubokban honosodott meg, s az 1960-as években szinte mozgalomszerűen terjedt. Ennek a tágabb értelmű tevékenységnek a definíciója így szól: „ a személyes problémák megoldásának segítése irányított olvasás és megbeszélés révén”. Segítségnyújtásról van szó, mégpedig közvetett módon, az irodalmi műből kibontható hatás révén. Ám éppen attól „terápia”, a spontán olvasmányélménnyel szemben, hogy semmi nincs benne a véletlenre bízva. Beleavatkozunk a mű kiválasztásába, feldolgozásába, beépítésébe – hiszen szándékolt hatás elérésére törekszünk. Mintha csak vissza akarnánk térni az írásbeliség előtti időszakhoz: ezek a csoportos programok éppen úgy zajlanak, mint az egykori családi vagy faluközösségek beszélgetései, a csoport befolyásoló erejét ma is hozzá szeretnénk adni a „történetek” hatásához."

Kapcsolódó könyvek: Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese

Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese
>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

"Lelki bajokra szedjen irodalmat!
A biblioterápia az olvasott műveken keresztül gyógyít.

…minthogy ahány ember, annyiféle befogadás és értelmezés létezik, ezáltal mindenki máshogy reagálhat a feltett kérdésekre. A biblioterápiás munka akkor működik jól, ha megtanuljuk tiszteletben tartani a szövegek által előhívott egyéni olvasatokat, és teret engedünk sokféleségük érvényesülésének. Ha a terapeuta jó művet választott, és sikerült „minden ajtót kinyitogatnia” akkor az ülés végére mindenki meg tudja fogalmazni, hogy mit visz haza a foglalkozásról. A terápiás folyamat azonban nem zárul le annak befejeztével, hiszen a résztvevőkben tovább dolgozik mindaz, ami elhangzott, ami az ülés során felszínre került"

http://www.haon.hu/lelki-bajokra-szedjen-irodalmat/3350112

1 hozzászólás
Hirdetés
>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

Áfra János blogjából:

„Gondoltátok volna, hogy a biblioterápia a börtönökben is működik!? Alig másfél hete egy terapeuta keresett meg azzal, hogy a csoportja szeretne az anyához való viszonyt elemző szöveggel foglalkozni, s arra kért, ajánljak néhány saját verset, cserébe az esemény után megosztotta velem tapasztalatait, és megengedte, hogy név nélkül közzétegyek egy részletet leveléből”

http://afrajanos.blogspot.hu/2016/12/biblioterapia-bort…

>!
cseri P
Irodalomterápia, biblioterápia

Ugyan ősszel a molyos Üzenet a palackban főleg a sok elfoglaltságom miatt szünetelt, de ajánlom figyelmetekbe a biblioterápiás oldalamat: https://www.facebook.com/uzenetapalackban

1 hozzászólás
>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

Programajánló:

"Megjelent a Helikon Irodalomtudományi Szemle 2016/2, Biblioterápia, irodalomterápia című tematikus száma! A Jeney Éva által szerkesztett kötet tanulmányai a kortárs magyar biblioterápia sokszínű világába nyújtanak betekintést. Különböző területekről érkező, eltérő elméleti és gyakorlati felkészültségű szakemberek írták, más-más érdeklődéssel, szemlélettel és írásmóddal.

A kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz, 2016. október 7-én 17 órától, Bartos Éva és Kamarás István közreműködésével."

>!
dontpanic P
Irodalomterápia, biblioterápia

„Amikor elkezdünk beszélni egy szövegről, ahány ember, annyiféle értelmezés, olvasat kerekedik ki belőle. Mindenki a saját aktuális problémáit hozza magával és azt is látja bele a szövegbe. A biblioterápia toleranciára is nevel: megtanít rá, hogy sokfajta vélemény lehet, ezek egyenrangúak, mindegyiknek lehet létjogosultsága. Segíti az önismeretet, és ami a terápiás hatást illeti: egy támogató, elfogadó közegben könnyebben meg tudunk nyílni egymás előtt. A szöveg alapján irányított beszélgetés segít abban, hogy tudatosítsuk a problémáinkat, szembe tudjunk nézni azokkal. A beszélgetés hozzásegít, hogy fel tudjunk tenni helyes kérdéseket, ami nagyon fontos ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra jó megoldásokat.”

Interjú Szalai Lilla biblioterapeutával (akit egyébként személyes tapasztalat alapján is tudok ajánlani, jártam egy csoportjába, nagyon jó volt! :)):

http://budapest.imami.hu/helyi-hirek/lelek-sorok-kozott…