!

Irodalmi gasztronómia zóna

forElle >!
Irodalmi gasztronómia

"Rózától június elsején köszöntek el.
Ezért kellett Böskének sajátkezűleg berántania a babot. Pedig utálta a háztartást tiszta szívéből. De akkor már sejtette, hogy sorsa lesz évtizedeken át vezetni azt.
Minden Gojszi intenciója alapján történt. De hát Gojszi sem tudott igazán főzni, csak szokott volt, mert rákényszerült.
A lábasban mindenekelőtt sós vízben föltettek egy kis karajcsontot. Gojszi álláspontja az volt, hogy minden levesbe kell egy kis karajcsont. Böske megszívlelte, eltanulta az anyai fortélyt, és az elkövetkezendő évtizedekben mindig élt vele, ha volt karajcsont, illetve ha telt karajcsontra.
Akkor például nem tellett volna rá, de Gojszi hozott. Mikor a csonton a hús már majdnem puha volt, beleöntötték a kilónyi zöldbabot. Délelőtt tisztították a gangon Mártival. Amíg a bab puhult, Böske hagymát hevített a zsírban. Ezt úgy sikerült odaégetni, hogy közben ketten álltak a lábas felett."

Kapcsolódó könyvek: Bächer Iván: Kutya Mandovszky

Bächer Iván: Kutya Mandovszky

Kapcsolódó alkotók: Bächer Iván

forElle >!
Irodalmi gasztronómia

"Lesétáltak a rakpartra, megnézték a kikötőben ringó hajókat, majd a sólepárlók megkerülésével visszatértek, és farkasétvággyal láttak neki a finom vacsorának.
Mr. és Mrs. Totton remek házigazdának bizonyult.
Elsőként borsólevest szolgáltak fel, hozzá kenyeret. Második fogásként hal következett, majd az első főfogás: vesepecsenye, pulyka szilvamártással, vadpörkölt és sült zeller. A férfiak bordóit ittak, Louisa, aki általában feketeribizliborral öblítette le a vacsorát, most édesanyjával együtt pezsgőt kortyolgatott. (…)
Mire a második fogást is felszolgálták – burgonyapudingot, szardellás pirítóst, sült galambot és gyümölcsös lepényt Martell úgy érezte, hogy Lymingtonnál nincs kellemesebb vidéki városa Angliának.

Kapcsolódó könyvek: Edward Rutherfurd: Az Erdő

Edward Rutherfurd: Az Erdő

Kapcsolódó alkotók: Edward Rutherfurd

Tintapatrónus P>!
Irodalmi gasztronómia

Tripe a la mode de Caen, jutott eszébe Michaelnek a New York-i francia éttermek menükártyájának különlegessége…”

A „tripes a la mode de Caen” nem más mint pacal caeni módra. Utána néztem a receptnek link és, bár nem vagyok egy nagy pacal rajongó, de mivel calvados és fehér bor is szerepel az összetevők között, hááát…:)

Kapcsolódó könyvek: Irwin Shaw: Oroszlánkölykök

Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
3 hozzászólás
orvosi_székfű>!
Irodalmi gasztronómia

Annie Proulx farmon nevelkedett idős hősének érdekes gasztronómiai szokásai vannak, azt mondja:
„His breakfast habit was two glasses of mineral water, six cloves of garlic, a pear.”
Nem lehetett egy társasági ember…

Kapcsolódó könyvek: Annie Proulx: Közel s távol · Annie Proulx: Close Range

Annie Proulx: Közel s távol
Annie Proulx: Close Range
3 hozzászólás
SteelCurtain >!
Irodalmi gasztronómia

Nincs szokásban kóstolót küldeni, inkább meghívják az ismerősöket vacsorára. A vacsora étrendje megváltozott a háború óta, eltűnt az egyetlen őrségi hússpecialitás: a hajdinával vagy kölessel kevert hurka, és bekerült néhány új étel is, például a töltött káposzta.

Kapcsolódó könyvek: Moldova György: Az Őrség panasza

Moldova György: Az Őrség panasza
1 hozzászólás
forElle >!
Irodalmi gasztronómia

„Olyan ez, mint mikor egy csészében tojásfehérjét teszek a mikroba, megnyomom a gombot, egy idő múlva csenget, én meg kivehetem a fehérjét: addigra pikk-pakk megalvadt, így készül a pohárban főtt tojás, benne zöldségekkel, ez a csavanmusi.”

Chawanmushi spoiler

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.

Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.

Kapcsolódó alkotók: Murakami Haruki

6 hozzászólás
Hirdetés
forElle >!
Irodalmi gasztronómia

„Az étel nem volt különleges: vékonyra szelt marhahúshoz hagyma, zöldpaprika, babcsíra, gyors tűzön wokban megpirítva, szójaszósszal ízesítve. A végén egy kis sörrel meghintve. Gyakran készítettem akkoriban, amikor még egyedül éltem.”

Kapcsolódó könyvek: Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.

Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.

Kapcsolódó alkotók: Murakami Haruki

Gudmundur P>!
Irodalmi gasztronómia

„A bagdadi konyha rafináltságban és változatosságban felülmúlja a nyárligetit, de van, amit a folyóvölgyieknek nélkülözniük kell: a csuszát. A tepertő eleve ismeretlen, s bár az ünnepi mezék alkalmával kerül beduin labneh az asztalra, melynek joghurtos, krémes íze pászol a lepénykenyérhez, az igazi nyárligeti csuszához csak az alig sós, még teljesen össze nem állt gomolyatúró való, mely az ízeket magába szívva, apró gombócokként gurul végig a torkon. Szindbád megszédült, mikor hosszúra nyúlt arábiai tartózkodásukból hazatérve, nagyanyjánál először lakmározta. És most is érzi a telt gyomor ujjongását.” (Magvető 2014, e-könyv)

Szindbád ezúttal egy nyíregyházi specialitást, juhtúrós csuszát lakmározik. Az idézetből nem derül ki, de ezen a csuszán még kapor is volt.

Érdekes, hogy számomra ez nem ismerős étel, bár a környéken nőttem fel. Mifelénk a juhtúróból 'hickos', azaz közismert nevén sztrapacska – vagy, ahogy a szomszéd Ignác bácsi hívta, 'nyögvenyelő' – készült, a csuszát pedig tehéntúróval, tejföllel és szalonnapörccel ettük. De különlegesen hangzik ez a kombináció, érdemes lenne kipróbálni.

Kapcsolódó könyvek: Csabai László: Szindbád, a detektív

Csabai László: Szindbád, a detektív
Gudmundur P>!
Irodalmi gasztronómia

Szindbád a Bagdadban eltöltött gyermekkor emlékeit eleveníti fel:

„A kábító nappali élményeket még kábítóbb vacsorák zárták. Maszgufot ettek. A vendéglátó egy hosszú, nagyfejű halat kibelezett, megfűszerezett, megtöltött hagymával, paradicsommal, citromkarikával, két vasháló közé csúsztatta, és szabad tűzön szép lassan ropogósra sütötte. Lepénykenyeret téptek hozzá. Ha behunyja szemét, mai napig megjelenik előtte a csodálatosan gőzölgő, egyenletesen piruló halacska, összefut a nyál szájában, és érzi a tamarind ízét, illatát. Azóta minden halsütést ezzel vet össze, természetesen rendre csalódik.”

Kapcsolódó könyvek: Csabai László: Szindbád, a detektív

Csabai László: Szindbád, a detektív
orvosi_székfű>!
Irodalmi gasztronómia

Claude Monet imádott enni, a művészettörténész Ross King a következőt írja róla:

Kedvelte az elzászi libamájat, a Périgord-ból való szarvasgombát, és a friss erdei gombát, amit maga szedett hajnalonta a Giverny körüli gesztenyésekben. Roskadozó asztalára gyakran került marhanyelv, ököruszályleves kolbásszal, aszpikos borjúmáj, csirke rákszósszal és a híres francia halászlé, a bouillabasse – a Cézanne-tól kapott recept szerint. Szerette a legalább egy héten át lógatott fácánt – úgy vélte, minél érettebb, annál finomabb. Clemenceau egyszer hozott neki egy szalonkát; Monet a kabátja zsebébe dugta, aztán tüstént meg is feledkezett róla. Pár nappal később, amikor megérezte a szagát, „nem habozott kivinni a konyhába, ahol elkészítették, s ő nagy élvezettel elfogyasztotta”.

Kapcsolódó könyvek: Ross King: Dühödt ámulat

Ross King: Dühödt ámulat