!

Irodalmi díjak zóna

>!
meseanyu MP
Irodalmi díjak

Egy héttel ezelőtt megtudhattátok, hogy melyik 10 könyvet találta a legjobbnak a zsűri a széppróza kategóriájában (https://moly.hu/karcok/1110630). Most pedig, ahogy zsűritársaim előre jelezték nektek a beharangozókban (https://moly.hu/karcok/1112567, https://moly.hu/karcok/1113147, https://moly.hu/karcok/1113554), kiderül az is, hogy szerintünk melyik kötetek voltak a legjobbak a tavalyi évben a gyermekirodalom kategóriájában.

Íme a lista:

https://moly.hu/listak/merites-dij-2018-gyermekirodalom-top10

Bartos Erika: Buda tornyai

@PTJulia: „Határozottan szimpatikus, egyben értékes Bartos Erika új sorozatának nyitódarabja. Hitelesen, mégis játékosan tanít Budapest közismert és eldugott csodáiról. Jó volt – ha csak képek és szöveg által is – újra végigjárni egy-egy tornyot, illetve rácsodálkozni az aktuális állapotokra.”

Berg Judit: A holló gyűrűje

@Zsófi_és_Bea: „Nagyon tartalmas történet, miközben szórakoztat és izgulhatnak a gyerekek az események fordulatain, nagyon sok ismeretre is szert tesznek, szinte észrevétlenül. A rajzok is tetszettek, komoly és fontos kiegészítői a történetnek.”

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

@Hintafa: „A szerző -szokás szerint- könnyedén és biztos kézzel mozog a humor és a fantázia birodalmában, így már az első oldalakon elbűvölte mindkét gyerekemet a könyv. Sőt, már akkor beindult a varázslat, amikor meglátták, hogy még lapozni sem a megszokott módon kell, hanem az oldalára fordítva. Így az egész olyan hatást kelt, mintha maga a könyv lenne a lift. Lelkesedésük pedig engem vett le teljesen a lábamról, mert nagyon ritka, ha ugyanabban az időpillanatban mindkét gyerek osztatlan figyelmében részesül egy történet.”

Gryllus Vilmos – Tóth Krisztina: Dalok reggeltől estig

@bonnie9: „Tetszenek a témák, egyszerű, hétköznapi dolgok. Ha ezeket én mondom, didaktikusan hangzik, és én vagyok a csúnyagonoszanya, aki már megint csak szabályokat mond. Így dalba foglalva, viszont jókedvűen éneklik, észrevétlenül beléjük ívódik, és ha én éneklem nekik a szabályt sem feltétlenül néznek haragos szemmel, legfeljebb kis duzzogó mosollyal nagy kegyesen megcsinálják.:)”

Kertész Erzsi: Ludmilla megoldja

@Boglárka_Madar: „Ez egy igazi vidám, nyári mese, nagyon megszerettem Ludmillát, jókat derültem a problémamegoldási módszerein, a bölcsességein, az egész könyvön. A felvonultatott problémák igazán hétköznapiak – barátok találása, félelem leküzdése, unalom elűzése stb. Minden gyerek találhat benne olyan történetet, ami akár az ő problémája is lehetne. Nagyon kedvesek az illusztrációk is a könyvben, a belső borítón lévő rengeteg dinnye meg hmmm… Nyamm! :D”

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínomdánomba

@gab001: „Nem vagyok különösebben odáig a dínókért, mégis tetszett ez a könyv. Bár sokat megtudhattam ezekről az élőlényekről, mégis inkább a mese fogott meg. Hárman útnak indulnak, hogy a sosem látott Dínomdánomban megoldást találjanak a gondjaikra. A kalandos utazást pedig kalandos megérkezés követi. Ugyanakkor humorban sincs hiány. Az illusztráció is nagyon tetszett.”

Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság

@blueisthenewpink: „Fontos téma, okosan megvalósítva. A könyv elején és végén a szülőknek szóló részekkel, a megbeszélnivalók viszont egyáltalán nem szájbarágósan, a történetbe ágyazva merülnek fel. A mese mese marad, annyira élheti bele magát a gyerek, amennyire azt elbírja, de olyan megkerülhetetlen dolgokról beszélhet aztán a szülővel, mint hogy van olyan, hogy rossz érintés, van olyan, hogy rossz titok, és lehet a felnőtteknek nemet mondani.”

Paulon Viktória: Kisrigók

@dianna76: „Annyira szurkoltam a három gyereknek, hogy képtelen voltam félre tenni a könyvet. Voltak benne izgalmak, fordulatok, véletlenek, ettől kicsit kalandos lett. Tetszett a realitás keverése a képzeletvilággal. Ráadásul a könyv betekintést enged egy fontos dologba. Megmutatta milyen érzelmek játszódhatnak le ezekben a családot nélkülöző gyermekekben.”

Pásztohy Panka: Pesti mese

@Honey_Fly: „ Azt mondja az alcím, hogy nagymamáknak és unokáknak. Én hozzáteszem, hogy anyukáknak, leendő nagymamáknak. Kedves, bájos szívmelengető az egész kötet. Az illusztrációk különlegesek és a gyerekkönyvektől megszokott színes-szagos vattacukros ábrázolás helyett ezúttal majdnem monokróm rajzokat kapunk amiket mégis megtör a kevés piros és sárga szín. Ettől az egész történet kicsit múltbéli, ködös-fátyolos színezetet kap. Olyan emlékekét amikre már csak halványan emlékszünk de formáltak bennünket és szívünk átmelegszik, ha rájuk gondolunk. Csodás könyv.”

Vadadi Adrienn: Kockacukor lovassuli

@icu79: „Nem rajongok a lovakért, de ez a könyv nagyon tetszett. Szimpatikus a főszereplő kislány, a ló meg egyenesen a szívembe lopta magát, Igazán jó ötlet volt az írónőtől, hogy „megszólaltatja” őt. :) Még egy kis jellemfejlődés is megfigyelhető Korival kapcsolatban. Valamint az is nagyon pozitív számomra, hogy a lovak gondozására is felhívja a figyelmet.”

A zsűri tagjai:
@Baba82, @bagie, @blueisthenewpink, @Boglárka_Madar, @bonnie9, @dianna76, @dtk8, @egyperces, @gab001, @Hintafa, @Honey_Fly, @icu79, @katen, @k_annamaria, @meseanyu, @PTJulia, @Pöfivonat, @Szávitrí, @ziara, @Zsófi_és_Bea

Itt szavazhattok arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2018-gyermekirodalom-kozonsegdij

Kihíváson is részt vehettek:
https://moly.hu/kihivasok/merites-dij-gyermekirodalom-top10

Kapcsolódó könyvek: Vadadi Adrienn: Kockacukor lovassuli · Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem · Gryllus Vilmos – Tóth Krisztina: Dalok reggeltől estig · M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba · Kertész Erzsi: Ludmilla megoldja · Berg Judit: A holló gyűrűje · Bartos Erika: Buda tornyai · Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság · Paulon Viktória: Kisrigók · Pásztohy Panka: Pesti mese

Vadadi Adrienn: Kockacukor lovassuli
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem
Gryllus Vilmos – Tóth Krisztina: Dalok reggeltől estig
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Kertész Erzsi: Ludmilla megoldja
Berg Judit: A holló gyűrűje
Bartos Erika: Buda tornyai
Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság
Paulon Viktória: Kisrigók
Pásztohy Panka: Pesti mese
1 hozzászólás
>!
gab001 P
Irodalmi díjak

Merítés-díj Gyermekirodalom
III. beharangozó

Folytatnám a sorát a beharangozó írásoknak, a korábbi karcok:
I. https://moly.hu/karcok/1112567 II. https://moly.hu/karcok/1113147

Első alkalommal vettem részt 2017-ben a Merítés-díj Gyermekirodalom zsűrijében. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat.
Korábban is sok mesekönyvet olvastam, de természetesen nem ennyire célirányosan. Több hazai szerzővel most találkoztam először. Emellett érdekes élmény volt betekintést nyerni a zsűri mindennapjaiba és a végső lista kialakításába. Különösen az utolsó napokban jutott ki az izgalomból, hiszen teljesen biztos befutók is volt, hogy elvéreztek.
Sajnos a Top10-be nem kerülhet be minden könyv. Ebben a karcnak szeretnék bemutatni néhányat, ami ugyan kimaradt, de úgy érzem, mindenképp olvasásra érdemes.

Kertész Erzsi: Fény Sebestyén

Kertész Erzsitől több könyvet is a kezünkbe vehettünk 2017-ben. Véleményem szerint egyik jobb mint a másik, így nem hagyhattam ki a válogatásomból.
“Fény Sebestyén egy kíváncsi és kedves Idegen, aki repülő csészealjával gyakran ellátogat a Föld bolygóra.” (fülszöveg) Több történet található a kötetben, melyek akár egymástól függetlenül is olvashatók, bár közös bennük, hogy egy-egy Kékbolygón fellelhető furcsaságról szól.
A zsűri egyaránt szerethetőnek tartotta és az új szemszögből való megközelítést vélte a legfőbb erényének.
@dtk8: Régi toposz, hogy érkezik messziről valaki, aki miatt új szemszögből látjuk a már ismert közösség szokásait. Fény Sebestyén tökéletes erre a szerepre, mert egyrész tényleg jó messziről jön, az űrből, másrészt friss szemmel tud rácsodálkozni a dolgokra. Nagyon jól lehet vele azonosulni, szerethető.
@meseanyu: Annyira szerethető volt a főszereplő, hogy elvitte a hátán az egész kötetet. Mert nem voltak nagy történetek vagy óriási poénok, de az egész annyira kellemes, bájos és aranyos volt, hogy úgy éreztem, bármeddig olvasnám még Sebestyén kalandjait.
Mindemellett @PTJulia szerint: Ügyes tanárnénik és ügyes szülők kezében remek érzékenyítő könyv lehet.

Berg Judit: Maszat a fodrásznál

Én személy szerint nem tudom megunni a Maszat könyveket, így nem volt kétséges, hogy itt is kell szerepelnie egynek. Véleményem szerint a történetek egyszerűsége mellett a kedves rajzok is nagyban hozzájárulnak a népszerűségéhez. Egészen kicsikkel is érdemes lapozgatni, kicsit nagyobbak pedig tanulhatnak is belőle.
Ahogy @Boglárka_Madar-ék ezt saját maguk is tapasztalhatták: Azért különösen örültem a választásnak, mert a fodrászkodással hadilábon állunk, pedig csak a frufruját vágjuk. Nem mondom hogy a könyv jelentette az áttörést, de legutóbb sikerült mindenféle hisztiroham nélkül megejteni ezen műveletet. :D
De felnőtt fejjel is élvezhető @bagie szerint: Mivel nekem / mellettem nincs célközönségbe tartozó gyermek, ezért csak a saját érzéseim mondhatom: Cuki volt :) Valami ilyesmi elvárásom van/lenne a gyerekkönyvekkel kapcsolatban.

Bosnyák Viktória: A nagy szinonima-hadjárat

Nem túl sokan olvasták ezt a könyvet, pedig érdemes kézbe venni. Általa sokat megtudhatunk az anyanyelvünkről, különösen a szinonimákról. Ráadásul mindezt egy mese formájában. “Puritánia elnöke hadat üzen Extravagancia királynőjének.“ (fülszöveg) Szerencsére a háború elkerülhető egy nyelvi vetélkedőnek köszönhetően; a hétköznapi nyelv gyakorlói összemérik szókincsüket a hivatalos nyelvet használókkal.
Erről @Boglárka_Madar így ír: Nagyon ötletes kis könyv, észre se veszi az olvasó, hogy miközben jól szórakozik ezen a jópofa történeten, mennyi hasznos nyelvtani tudnivalóra tesz szert. Jókat derültem a beszélő neveken, a két ország folytonos rivalizálásán.
@PTJulia véleménye: Remek e remek a nyelvi leleménykeről, valóban elmésen és észrevétlen csepegteti elménkbe a nyelvtani szabályokat és szépbeszédi tudnivalókat. A felnőttekre is ráférne némi továbbképzés e téren.
@bagie szerint: Szókincsbővítésre, nyelvi játékok kitalálására zseniális könyv.
Még kiemelném az illusztrációkat, mivel úgy érzem, sokat hozzáadnak az élményhez. Olyan kíváncsi lennék rájuk színesben.

Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni

Régóta szerettem volna olvasni az írótól, de magam sem gondoltam volna, hogy az első olvasmányom egy gyermekkönyv lesz tőle. Ráadásul az egyik szívem csücske lett. Bizony sokszor nehéz dolog egy kisgyermeket rávenni az alvásra, hiszen annyi minden más és érdekesebb dolog van a világon, vagyis “leginkább azoknak a kis sárkányoknak szól, akik szintén úgy gondolják, hogy aludni teljesen felesleges dolog.” (fülszöveg) Együtt fedezhetik fel Sárkányfival az éjszakai világot és talán ugyanarra a következtetésre is jutnak.
Igazi esti mese, ahogy azt @Hintafa is említi: Nagyon aranyos altatós mese a kis sárkányról, aki nem szeretne aludni. Végigjárja az összes barátját, akik olyan bőszen ásítoznak, hogy a felolvasóra és a hallgatóságra is átragad.
Ugyanakkor a zsűri tagjai szerint a képi világ nem az igazi, bár volt, aki szerette. @k_annamaria: Az illusztráció nekünk tetszett.Bár Bencének most épp van egy fura képzavara. Minden sárkányra azt hiszi, hogy robot. Ennek ellenkezőéről nem sikerült meggyőznöm.
Talán ez az oka, hogy nem ért el jobb helyezést.
@meseanyu: Helyes kis láncmese jól kitalált tanulsággal. De a közepén sajnos egy kicsit untam, és az illusztrációk se teljesen az én világom.

Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról

Nem hittem volna, hogy valaha együtt látom ezt a két címkét: “asztrofizika” és “gyermekkönyv”. Ráadásul nem véletlen, ugyanis a grafikus Farkas Róbert nem kisebb dolgot vett a fejébe, mint hogy a világmindenségről meséljen a kicsiknek. Érdekesség, hogy a saját kislányának írta a könyvsorozatot, ami hamarabb jelent meg angolul közösségi finanszírozásból, mint magyarul.
Bár sokan olvasták a zsűri tagjai közül, de csak alig néhányan írtak tényleges értékelést róla. Úgy érzem ennek okát @PTJulia fogalmazta meg legjobban: Nemigazán tudom hovatenni ezt a könyvet: a mérete, külleme, hossza alapján óvodás korcsoport, de a tartalom legkorábban egy érdeklődő 9-10 évest köt le. Illetve helyenként nekik is zavaros és bonyolult.
Szerintem nagyon sokat javított volna ezen egy rövid előszó, amely tartalmaz néma használati útmutatót, amit én így fogalmaztam meg: Az oldalak kétrészre tagolódnak; a nagybetűs egy beszélgetés a csillagokról és a hozzájuk kapcsolódó kérdésekről, míg apró betűvel olvashatunk egyéb érdekességeket, ez már inkább a szülőknek szól.
Nekem ugyan tetszettek a rajzok is, de nem mindenki volt így ezzel. @meseanyu: Sajnos az illusztrációk sem voltak olyan szépek, mint vártam.

Kolozsi László: Apufa

Egyik személyes kedvencem, bár egyetértek a többi zsűritaggal, hogy túl szomorú és komor egy kisgyermeknek. Valamint @Baba082-vel, miszerint Ezek a segítő könyvek azt hiszem csak akkor kerülhetnek pozitívan elő, ha az adott téma valóban érinti a lurkókat, mert máskülönben csak felzaklatja a gyerekeket.
Talán nem árulok el nagy titkok, ha leírom, hogy szinte az utolsó percig esélyes volt a tízbe kerülése. Ahogy sokakkal együtt @Zsófi_és_Bea is megfogalmazta: Jó volt olvasni ezt a könyvet, egy csepp vigasz lehet azon felnőttek számára is, akik a gyerekeiknek olvassák el, de már elvesztettek valakit. Hogy ők mindig velünk vannak, a diófában, a diókban, a harmatos fűben, a szellőben, a zizegő falevelekben.
Illetve @Boglárka_Madar gondolatai is ide kívánkoznak: Sosem könnyű megbírkózni egy halálesettel, főleg ha hirtelen jön. Ez a könyv nagyon szépen mesél erről, megmutatja hogy még az ilyen nehéz helyzetben sem szabad a varázslatot kizárni és bezárkózni. Főleg a gyerekeknek könnyebb így feldolgozni ami történt. Persze a hiány mindig megmarad, de ha van mibe kapaszkodni, akkor nem szakad meg az ember szíve minden pillanatban.
Érdekes, hogy az emberek mindig a legkisebbeket féltik az ilyen tragédiáknál, de sokszor ők tudják a legnagyobb igazságot. :)
Remélem sok olyan helyre eljut ez a könyv, ahol szükség van rá.
@ziara szavaival élve: Nagyon megható, szépen megírt történet a gyászról, az elengedés fájdalmáról., de emellett arra is figyelmeztet, hogy jobban osszuk be az időnket, becsüljük meg azokat a dolgokat, melyek igazán fontosak.

Ennyi fért bele a listámba, bár még bőven lenne miről írni. Szerencsére nagyon jó magyar mesekönyvekkel találkozhattam a 2017-es évben, bár még mindig nem értem a lista végére, amit egyébként ajánlok mindenki figyelmébe: https://moly.hu/listak/merites-dij-gyermekirodalom-2017

Holnap pedig végre megtudhatjátok, mely könyvek kerültek be a legjobbak közé!

Kapcsolódó könyvek: Berg Judit: Maszat a fodrásznál · Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni · Kertész Erzsi: Fény Sebestyén · Kolozsi László: Apufa · Bosnyák Viktória: A nagy szinonima-hadjárat · Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról

Berg Judit: Maszat a fodrásznál
Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni
Kertész Erzsi: Fény Sebestyén
Kolozsi László: Apufa
Bosnyák Viktória: A nagy szinonima-hadjárat
Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról

Kapcsolódó alkotók: Bosnyák Viktória · Berg Judit · Bíró Szabolcs · Farkas Róbert · Kolozsi László · Kertész Erzsi

6 hozzászólás
>!
PTJulia P
Irodalmi díjak

Merítés-díj Gyermekirodalom
II.Beharangozó
A tegnapi napon @Boglárka_Madar megnyitotta a 2017-es Merítés-díj Gyermekirodalom kategóriájának beharangozó karcainak sorát. (https://moly.hu/karcok/1112567) A sort ma én folytatom újabb hat könyvet ajánlva nektek.
    
Idén először vettem részt a zsűri munkájában mint három gyerekes édesanya és tanár. Döbbenten tapasztalom, hogy a most óvodás-kisiskolás korosztály mennyire nem ismeri a meséket, a mesélés, mesehallgatás élményét – ezért is igyekszünk nektek az általunk legjobbnak ítélt új meséket ajánlani. Kedves Szülők, Nagyszülők, kedves Tanítók, Tanárok, válasszatok bátran az általunk ajánlott könyvek közül!
    
Elsőként a Pagony Most én olvasok! négy részes minisorozatai közül ajánlanám az első bések kalandjait:Igaz Dóra: Az első bé hörcsöge Ahogy @gab001 is írja, a történetben „Az iskolakezdés, az új környezethez való alkalmazkodás áll a középpontban. Megtudhatjuk azt is, hogy miért jó első bésnek lenni. A rajzok nagyon tetszenek, különösen Tiki, a hörcsög lopta be magát a szívembe. Élmény lehet ilyen könyvvel gyakorolni az olvasást.” (https://moly.hu/ertekelesek/2501430) @Hintafa szerint „Ami megnyerő volt számomra az, hogy az izgő-mozgó kisiskolások problémájára is kitér, mert bizony óvoda után tényleg nagy váltás az iskola. A hörcsögös ötlet pedig nagyon cuki.”(https://moly.hu/ertekelesek/2404045) @dianna76 ugyanakkor a történet árnyoldalát is bemutatja: „Nagyon jól indult a történet, mert tetszett ez az osztályos hörcsög, s az, hogy általa ösztökélik a gyerekeket a jóra. S bizony nem könnyű jónak lenni, ahogy ez a történetből kiderül. Viszont annyira nem tetszett a csúfolódás, és a két osztály közti civakodás, az ellenségeskedés, bár tény, hogy ez is hozzátartozik a gyerekek életéhez, főleg ugye a suliban.” (https://moly.hu/ertekelesek/2355389)
    
Gáll Viktória Emese Ringató-meséinek harmadik kötete ízig-vérig a tavaszról szól. A Borsi a kertben az izgalmas kalandok mellett a gyógynövényekkel ismerteti meg a kis olvasókat; s természetesen a már megszokott igényes CD-melléklet sem maradhat el: ezúttal 36 dalt hallhatunk népi hangszerek kíséretében előadva. @k_annamaria – annak ellenére, hogy számára ez a mesesorozat nem vált meghatározóvá – remekül megfogta a könyv hangulatát: „Én visszarepültem az időben. Ott ültem a nagypapámmal a lócán és hallottam énekelni. Mi is így készültünk a nagyival a húsvétra és még sorolhatnám.” (https://moly.hu/ertekelesek/2468194) @dianna76 szerint: „Értékelem, hogy a magyar népdalokkal, kultúránk eme örökségével mesekönyvek útján ismertetik meg a gyerekeket. (…)A történetekbe beleágyazott a szerző egy-egy tavaszi növényt, legyen az erdő dísze, vagy gyógynövény. Ismerkedhetünk a tavaszi jeles napokkal is, valamint többek között Borsi kutya segítségével betekinthetünk kicsit a kertészkedés rejtelmeibe is. A tavaszhoz pedig állatok is tartoznak. Egyik szép, másik bosszantó, de akad kimondottan hasznos is. S naná, hogy ezúttal is érdekes kalandokba keveredik a tacskólány.” (https://moly.hu/ertekelesek/2432060)
    
Dániel András 2017-ben jobbnál jobb és viccesebbnél viccesebb könyvekkel árasztott el minket. Személyes családi kedvencünk az Utazz bálnabusszal , a kisiskolásaim rajongtak érte. „Tehát mit tesz az iró, ha jókedvében van? Például kitalál egy vicces katalógust, amelyből egerencia lakosai mazsolázhatnak a habitusukhoz, vagy vágyaikhoz passzoló újításokból. Apró rágcsálóként az élményektől hemzsegő Bálnabuszon érdemes bejárni a világot. Az őzkomfortos Őzike-társasház nyújtotta előnyeket pedig felsorolni is nehéz lenne. Egy vízalatti vidámparkba pedig igazán non plus ultra élmény ellátogatni” – írja a könyvről @Hintafa. (https://moly.hu/ertekelesek/2343361) Azért a kötet meglehetősen megosztotta a zsűrit, @dtk8 szerint „Nagyon furcsa a nyelvezete!!! A gyerekkonyvnek reagalnia kell arra a nyelvi kornyezetre, amibe erkezik! Csak nem tudom, miert eppen ezt a stilust kell promotalnia! Bantja a szemet! De a minimoly szerette lapozgatni, ugyhogy bongeszonek jol funkcional.” (https://moly.hu/ertekelesek/2502617) @ziara sommás megállapítása azt hiszem, minden vitát megindokol: „Én ezt nem tudom a többi Merítés-díjas könyvvel összehasonlítani. Mivel Dániel András a szívem csücske, itt is a nyelvi leleményeket értékeltem leginkább, meg néhány részletén a rajzoknak nagyon jól szórakoztam.” (https://moly.hu/ertekelesek/2603659)
A kuflik 2017-ben hat új kalandba keveredtek. A Dániel András: A kuflik és a mohamanyi ragadtatta @Boglárka_Madar-t erre az értékelésre: „Nem tudom hányszor említettem-e már, hogy kufli rajongó vagyok. Imádom Dániel András humorát, a rajzait, az egész kufli-világot. Annyira szuper hogy minden egyes oldal tele van felfedezésre váró apró ötletekkel! A mohamanyi nagyon cuki volt, kíváncsi vagyok a következő részekben is felbukkan-e, ha már odaköltözött a kuflikhoz. A gyűjtögetés meg hát… tényleg nem egyszerű dolog, de ezt is megoldják. Bár azt hiszem a fura alakú doboz továbbra is üresen árválkodik. ;)” (https://moly.hu/ertekelesek/2440063) A következő kaland, vagyis a Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten aztán már @icu79-et is kilóra megvette: „Én eddig nem nagyon voltam oda a kuflikért, de ez a rész kifejezetten tetszett. :)” (https://moly.hu/ertekelesek/2660434) De @meseanyu sem tud heves érzelemkitörés nélkül reagálni erre a két mesére: „Nekem ez most nagyon jólesett. :-) A ködös mese különösen, mivel imádom a ködöt. A másik meg azért, mert azzal kezdődött, hogy jön a tavasz. A tavaszt is imádom. :-)” (https://moly.hu/ertekelesek/2645435) A sorozat 8. kötetét, vagyis Dániel András: A világ első kuflizenekara már több zsűritag is kissé kifáradtnak érezte. @k_annamaria: „Kicsit azt éreztem kezd elfáradni a sorozat. Már nem annyira ütősek a poénok. Hiányzott belőle a Kufliság. A két meséből az első tetszett jobban, a második részt Tituszékkal együtt untam.” (https://moly.hu/ertekelesek/2696995) Azért az én gyerekeim ennél a kötetnél szerettek bele a kufli-univerzumba ;-)
Holnap @gab001 hoz nektek újabb könyveket.

Kapcsolódó könyvek: Dániel András: A kuflik és a mohamanyi · Dániel András: Utazz Bálnabusszal! · Igaz Dóra: Az első bé hörcsöge · Gáll Viktória Emese: Borsi a kertben · Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten · Dániel András: A világ első kuflizenekara

Dániel András: A kuflik és a mohamanyi
Dániel András: Utazz Bálnabusszal!
Igaz Dóra: Az első bé hörcsöge
Gáll Viktória Emese: Borsi a kertben
Dániel András: Kuflik a láthatatlan réten
Dániel András: A világ első kuflizenekara
2 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Irodalmi díjak

Merítés-díj Gyermekirodalom
I. beharangozó

Ismét eltelt egy év és lassan eljön a pillanat, amikor @meseanyu leleplezi végre, hogy melyik az a 10 gyerekkönyv a 2017-es évből, amelyet a zsűri a legjobbnak talált. Ebben az évben is sok-sok gyerekkönyv jelent meg, jobbnál-jobb kötetek közül válogathattunk, szám szerint 127 került a listánkra, amelyből nem volt egyszerű kiválasztani a legjobbakat. Annyit elárulhatok, a szavazás vége igen izgalmasra sikerült, az utolsó percekig próbáltuk egymást meggyőzni a kedvencünkről. Végül kialakult a tízes lista, de amíg megtudjátok ti is, mely könyvek lettek a befutók, ajánlunk néhány olyat, amely elnyerte többünk tetszését, de a véghajrában lemaradtak.

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka
Az írónő nem ismeretlen a molyok számára, hiszen @Amrita néven már régóta aktív tagja az oldalnak. De nemcsak a molyolásban aktív, hanem az írásban is, több antológiában működött közre, tavaly pedig megjelent a második önálló könyve, amely a zsűritagok között is tetszést aratott, de végül lemaradt a top10-ről.
@Hintafa az alábbi szavakkal méltatta a könyvet: A tündérkapu titkát már kézbe venni is jó volt. Igényes papíron, Szimonidesz Hajnalka gyönyörű rajzai kísérik Lovranits Júlia Villő szép-szelíd meséjét egy tündérkirálylányról, aki egy gonosz cselvetés miatt az emberek világában ragadt. A szomorú sorsú tündéren két kisgyerek próbál segíteni nehézségek, ármánykodások ellenére: természetesen sikerrel. A helyes és bájos történetet önálló olvasók ugyanúgy fogják élvezni mint a mesét még csak hallgató nagyobb óvodások.
@blueisthenewpink esti mesének olvasta a könyvet, ami a gyerekek szerint is jó választasnak bizonyult: Igazán varázslatos mese, nagyon szerethető szereplőkkel. (…) A hét és fél éves szerette az egészet, bár a legjobban talán azt, hogy rajzolhat a „néninek, aki írta”. A három és fél évest kevésbé kötötte le, de a rajzokat szívesen nézegette (különösen a sárkányt, szerintem érik neki a saját mese).
@dianna76-ot is elvarázsolta a könyv: Ha egy szép kavicsra leltek, tegyétek zsebre, ki tudja, hátha meglepetést és titkot tartogat számotokra! A mesével(mesékkel) kapcsolatban még annyi jut eszembe, hogy a gyermekkor nem ér véget a felnőtté válással. Amíg el tudunk merülni a fantázia világában mi magunk is olvasás közben, addig gyermekek vagyunk!

Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete
Egyik személyes kedvencem volt ez a könyv, amely két – nem szokványos – szerelmi történetet mesél el, Szegedi Katalin csodálatos illusztrációi által kísérve. Sokáig úgy tűnt, hogy biztos befutó, de végül nem került a legjobbak közé. Több zsűritag is úgy vélte, nem biztos hogy gyerekeknek való mesék ezek.
@Baba082: Gyönyörű mesék a szerelemről. Szépek, romantikusak, de nem gyereknek valóak. Azt hiszem, hogy novellás kötetbe fűzve nagyobb olvasottságra tehetne szert, amit amúgy megérdemel, mert tényleg nagyon igényes, szép írásokat rejt a kötet.
@meseanyu-val egy véleményen voltunk: Imádom Gimesi Dóra meséit, annyira jó hangulatúak, egyediek, kedvesek, bájosak. Ez a kettő is pont olyan volt, mint vártam. Még szeretnék olvasni tőle sokat!
@katen-t szintén elvarázsolta a könyv: Nem tudom, mennyire értik/ érzik ezt a mesét a gyerek, de ez egy igazi, tündéri csodagyöngyszem. Fantasztikus volt.

Haász János: Felnőtteknek nem
Haász János inkább újságíróként lehet ismerős, ez az első önálló könyve, amelyben haikukon keresztül mesél egy óvodás életéről. A kötetet a Liveprint alkalmazás teszi különlegessé, amely szuper lehetőségeket rejt magában. Ez a könyv is megosztó volt, a többség szerint ez sem gyerekeknek szól.
@dtk8: Gyerekkönyvként kezdtem el olvasni, és hát szerintem nem az. (…) Két fő témája van: ovi (főként ovis szerelem), és a felnőttek világa. Ez utóbbi végtelenül nyomasztó, (…).
@PTJulia: Ezek kőkemény felnőtteknek való versek arról, hogy mit tesz a felnőttek világa a gyerekekkel. Hogy felfogjuk, hogy nemcsak anyának van ez az egy élete, hanem Nórikának meg a kisfiúnak is…
@ziara ellenben jól szórakozott rajta: Sajnálom, hogy eddig nem hallottam Haász Jánosról. Én kérek elnézést:) Ez a könyv… Kevés is az öt csillag, könnyesre nevettem magam, hol meg ugyanennyire meghatódtam. Nagy élmény! És az illusztrációk… Mesteriek!!!

Boldizsar Ildikó: Holle anyó birodalma
Idén sok olyan könyvvel találkoztunk, amely valamelyik klasszikus történet átdolgozása, újramesélése. Boldizsár Ildikó Grimm jól ismert meséjét porolta le, és adott neki új értelmezést. Itt ismét ki kell emelnem az illusztrátor munkáját, bocsánat, Szegedi Katalin rajongó vagyok. :)
De nem csak én csodáltam a könyvet. @Zsófi_és_Bea szerint: A Boldizsár Ildikó által elmesélt és Szegedi Katalin által illusztrált Holle anyó szerintem a legszebb kiadás a Holle anyók között.A történet nem tér el az eredetitől, csak kicsit jobban megismerhetjük Holle anyót, kicsit a fiatalkorát és a napjait, nekem nagyon tetszett ez a változat.
@Hintafa: Az eredeti Grimm meséhez képest ez a mostani átirat nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők érzelmeire, a hangulat lágyságára. Líraibb, dallamosabb az eredetinél és bár az ikonikus kakas csak az illusztrációkon jelenik meg Szegedi Katalin képeivel együtt az egész kötet igazi csemege.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi barátai
Tamás Zsuzsa Kicsi Mimi sorozatával már 3 éve örvendezteti meg a legkisebbeket. Az illusztrációkat többen is kifogásolták, de a mesék a többség szerint nagyon kedvesek, ez a kötet majdnem be is masírozott a 10-es listára.
@Szávitrí most ismerkedett meg a sorozattal: Végre egy igazán jó mesekönyv! Mostanában sok csalódás ért ezen a téren, de ebben nem találok semmi kivetnivalót. A szülők is normálisak, a gyerekek is, nincsenek benne idióta nemi sztereotípiák, egyszerűen kedves az egész. Pedig annyira nem voltak szimpatikusak ezek az óriásszemű nyulak, hogy eddig eszembe sem jutott elolvasni, de ezek után ide nekem az előző részeket is!
@icu79 már olvasta a korábbi részeket, így most nem volt annyira lenyűgözve: az előző nagyon tetszett, ez szerintem nem ért a nyomába.
Van aki azonban továbbra is rajong a kötetért. @Honey_fly: Kicsi Mimi minket az első kötetnél megvett kilóra. A családi lelkesedés továbbra sem hagy alább. A barátság egyébként is hálás téma, kicsinek és nagynak lehet róla kedves és tanulságos meséket szőni.

Holnap @PTJulia folytatja az ajánlásokat, a kimaradók második részével. Figyeljétek a zónát!

Kapcsolódó könyvek: Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi barátai · Haász János: Felnőtteknek nem · Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka · Boldizsár Ildikó: Holle anyó birodalma · Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi barátai
Haász János: Felnőtteknek nem
Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka
Boldizsár Ildikó: Holle anyó birodalma
Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete
9 hozzászólás
>!
blaiseps
Irodalmi díjak

Idén Pék Zoltán kapta a Wessely-díjat! A műfordítók számára alapított elismerést a néhai jeles műfordító hagyatékából testvére, Wessely André és az Európa Könyvkiadó hozta létre 1980-ban. A díjat az idei kitüntetett Barna Imrétől és Lator Lászlótól vehette át.

https://www.facebook.com/europakiado/photos/a.217056971…

Kapcsolódó alkotók: Pék Zoltán

>!
cseri P
Irodalmi díjak

Az idei év nagyon érdekes az irodalmi díjak szempontjából, habár úgy tűnik, a Nobel-díjat nem osztják ki, de a Merítés-díjakat igen. Mégpedig mind a nyolcat. :) Hagyományosan elsőként mindig a széppróza kategóriában hirdetjük ki a jelölteket. Azért örülök, hogy idén én tehetem ezt meg, mert a tavalyi évben nagyon erős volt a mezőny.
Mindenkinek szívből ajánljuk ezeket a könyveket – ha volt is olyan a zsűriben, aki egyet-egyet kevésbé szeretett, összességében mégis ezeket tartjuk a legjobbaknak. Ezért most a dicséret szavai következnek. Reméljük, sikerül ezzel kedvet csinálni ehhez a tíz könyvhöz, már csak azért is, mert a közönségszavazás során minden aktív moly szavazatára számítunk szeptember 27-ig. Szavazni itt tudtok:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2018-szepproza-kozonsegdij

Következzenek 2017 legjobb szépprózai művei.

Antal Balázs: Le
Ilyen lehetett kívülről látni az Édent, Ábel halála után. @János_testvér
Súlyos, nyomasztó – persze! Ugyanakkor világos, hogy könnyezik a szem sarka az emlékezéstől. @balagesh
Én szívesen olvasnék az írótól egy regényt is ebben a témában. @Csabi
Minimalizmusnak nevezném – de nem skandináv, hanem borsodi minimalizmus. Antalt olvasva párás lomberdőket, felhagyott külszíni fejtéseket és rohadó ipartelepeket látok magam előtt – megdöbbentő erővel képes sugározni ezeket a képeket, és nem csak egyes szövegeiben, hanem a kötet elbeszéléseinek legalább felében. Ez azért nagy dolog ám. Antal minden mondatából süt, hogy emlékszik gyermekkorának helyszíneire (Ózdra és vidékére), szereti, de eszében sincs idealizálni: az ő borsodi emberei nincsenek lenézve, nincsenek felmagasztalva és nincsenek túldramatizálva sem – egész egyszerűen csak vannak ott, ahol, és próbálnak létezni abban, ami már szinte nincs is. Lélegeznek, beszélnek és élnek. @Kuszma

Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Csabait olvasva elfelejted az oldalszámot. @pepege
Remélem, lesz még negyedik kötet is. @ppeva
Lesz még belőle klasszikus. @Kuszma
Tényleg lenyűgöző, hiába ilyen vaskos ez a könyv, az ember olvasná még. Csabai szokásához híven nagyon alapos anyaggyűjtésbe fogott, így annyira hiteles az egész írás, mintha egy történelmi-néprajzi-helyrajzi-kriminológia korképet olvasnánk, rendkívül olvasmányos formában. Egyértelműen ez a csúcspontja a trilógiának. (…)A regény egy nagy cliffhangerrel zárul, így bízhatunk benne, hogy nem utoljára olvastunk Szindbádról. Jó lenne, szüksége van a magyar irodalomnak ilyen magas színvonalon megírt, mégis olvasmányos, szórakoztató könyvekre. @Csabi

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Nagyra értékelem, ha egy férfi így bele tud helyezkedni női sorsokba. @olvasóbarát
Nem győztem nézni a fb-on összegyűjtött fotókat azokról, akikkel az elmúlt napjaimat töltöttem. Nagyszerű dolog látni őket. @n
Örülök ennek a könyvnek nagyon, mert a történtekről beszélni kell, elhallgatni nem szabad. @fióka
Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy egészen különlegesen megírt könyv. Úgy regény, hogy nem regény, hanem egy hosszú, kacskaringós történet, egy sokszereplős családtörténet elmesélése. Az ember hiába tudja a fejével, hogy mennyi munka van benne, mennyi kiszámítás és tudatos eszköz kellett ahhoz, hogy ez ilyen legyen, mégis olyan érzésem volt, mintha csak úgy lett és áradt volna. Nem zavart benne az időbeli ugrálás sem, nehezen tudnám elképzelni ugyanezt lineárisan elmesélve. Nagyon értékeltem azt a finom jó ízlést, amivel „kicsi árnyék” csak sejtésszerűen megjelenik és eltűnik, egészen addig a fejezetig, amikor az ő rövidke élete kerül elmesélésre. @ppeva

Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy szerzője lendületből berúgja vele a kortárs irodalom vaspántos kapuját. @Kuszma
A Mengele bőröndje pont azt tudja, ami nagyon hiányzik a mai szépirodalmunkból. @Csabi
Mert ez a történet úgy van elmesélve, ahogy a legnagyobbak tudják csak. @balagesh
Gyurkovics Tamás kőkeményen odarakta magát és megírta élete első regényét úgy, hogy abban szinte semmi kivetni valót nem találhatunk. Az első könyv, a Mengele bőröndje stílusa kiváló, úgy szépprózai a szöveg, hogy ezt közben észre sem veszed, mert az események, a narráció olyan lehengerlő, hogy nem tudsz másra koncentrálni. Mengele nagyon sok feljegyzést, naplót hagyott hátra, nyilván a szerző ebből is merítkezett az első könyv megírásakor. De az, hogy merészen egy alternatív befejezést is kigondolt a végére, egyrészt minden képzeletemet felülmúlta, másrészt kaptam egy kis kárpótlásfélét. Hogy lám csak, mégis győz az igazság és a bűnös csak megkapja a maga büntetését. @pepege

Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Azok a figurák ott Marseille-ben, mintha egy Rejtő panoptikumból léptek volna elő @Csabi
Székely János óta én nem olvastam magyar szerzőtől izgalmasabb és hitelesebb háborús szöveget, mint ez. @Kuszma
Nekem, mint olvasónak élmény volt a harminckét bolonddal lenni, neki meg mint írónak, hát legyen meg a kívánsága és olvassuk. @n
Az egész művön rajta van a zsenialitás nyoma. Ennyire kis könyvben, háborút és különféle rendszereket háttérként, környezetként kezelve, a három generáción átívelő történetet bemutatni egészen parádés. És ott vannak a karakterek! Vagy 20-30 olyan figura bukkan fel, aki nagyon életszerű, nagyon tipikus. Nagyon gazdaságosan keveri ki a szerző ezeket a markáns alakokat. A főszereplő két testvéren lehet a legjobban megvizsgálni, hogy miképpen tudja élettel megtölteni a sztereotipikus figurákat, illetve a különféle sztereotípiák vegyítésével miképpen áll elő a könnyedén elképzelhető hús-vér ember. @balagesh

Nádas Péter: Világló részletek
Lógtam rajta, vittem mindenüvé, olvastam minden lehető és lehetetlen helyen, pillanatban. @ppeva
Fenntartom, hogy Nádas Péterről legalábbis sugárutat kell elnevezni egy megyei jogú városban. @János_testvér
Most már tudom, miért emlegetik Nádast a Nobel-díjjal összefüggésben. @pepege
Oké, ez tényleg fantasztikus. (…) Az elbeszélő az egyetlen statikus pont valahol ennek az egésznek a közepén. Különösen érdekes ez a szerkesztési mód, tűpontosan érzékelteti, hogy a magán- és a világtörténet soha nem válik el egymástól, folyamatosan alakítják egymást. Azt hiszem, hogy ennek belátása az ember saját életére nézve csak retrospektív módon lehetséges, akkor is csak megfelelően éles szemmel. Nádas szeme pedig olyan éles, hogy kenyérvágásra is alkalmas lenne. Elképesztően kiforrott stílussal vezet minket végig a könyvön, nálam az év legjobbja lett. @dacecc

Péntek Orsolya: Dorka könyve
Elgondolkodtató könyv, igazi olvasmányélményt nyújt. Különleges hangulata megfog és nem ereszt. Szép. @Ciccnyog
Nagyon belakható, otthonossá válik, amíg olvasod, ott élsz, mozogsz szereplői közt, magadénak érzed a miliőjét, belélegzed levegőjét, magadba szívod az atmoszféráját. @eme
Jó volt ebbe a könyvbe belebizonytalanodni. @balagesh
Amit kaptam, az egy hihetetlenül gazdag kelet-közép európai regény. Nagy bátorságra vall belevágni egy olyan könyvbe, ami időben és térben egyaránt nagy távolságokat ölel fel, rengeteg szereplőt mozgat, rendkívül zavaros és homályos történelmi-társadalmi mozzanatok közepette. A szerző nagy erényének tartom, hogy 1) biztosan tartja a kezében a szálakat, 2) tartja azt a célt, amit a könyvvel maga elé kitűzött és 3) egyértelműen látszik, hogy mennyi munkát tett bele, úgy, hogy távolról sem verejtékszagú. @danaida

Szeifert Natália: Az altató szerekről
A női lélek bugyrainak ismerete letagadhatatlanul, szervesen benne van a sorokban. @virezma
Ez a két párhuzamos női sors minden szomorúságával, fájdalmával, boldogtalanságával, függőségeivel, szexuális és kapcsolati problémáival beszippantott. @ppeva
Nagyon izgalmas, hogy Szeifert a két elbeszélőt picit elcsúsztatja egymás mellől az időben, ezzel egy termékeny aszimmetriát teremtve. @Kuszma
Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben a témában mindig lehet igazi remekeket írni, azt most épp Szeifert Natália bizonyította be az új kötetével. Az altató szerekről magabiztosan kerül ki minden buktatót; amit vállal, gond nélkül teljesíti; és gyakorlatilag úgy visz végig egy, akarom mondani, két történetet, hogy azokat a lehető legtágabb olvasóközönség is megértse, megszeresse. @giggs

Tompa Andrea: Omerta
Számtalan bravúrt felmutat a kötet: eleve négy stílus, mind hibátlan. @balagesh
Nagy könyv ez, olyan empátia van benne, hogy azzal meg lehet hajlítani a teret. @Kuszma
Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki a rózsákat szereti, az rossz ember nem lehet az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet. @Annamarie
És szól Kolozsvárról, és szól arról, hogy mit tud egy (nemzetiségi alapon is működő) diktatúra (khm, diktatúrák) tenni az egyénnel. A közösséggel. Nyilván meg lőn variálva egy kicsit, merthogy ez egy regény, de a lényeg valós. Szól a pusztulásról, minden téren. A pártalapú megfojtásról. A zárt közösségekről és egy (minden tekintetben) letűnt világról. A leírhatatlan stupiditásról, amit ember csak ki bír préselni magából, aztán törvényerőre emelni és másokat is kötelezni azok betartására. Mindegy. De Kolozsvár, a Hóstát, Szék, egy valaha volt virágkertész, akinek ma már szinte nyoma sincs, ezek/ők fontosak. Mesterien van megírva és még szép is, nekem különösen. @fióka

Vida Gábor: Egy dadogás története
Ez a kötet tabukat dönt. @olvasóbarát
Szeretem, ahogy az elbeszélő szembenéz önmagával, és ahogy tükröt állít elénk is. @eme
Olvastam már jó pár visszaemlékezést, de ilyen személyest, ilyen tudatosan szerteágazót még nem igazán. @giggs
Fontos, mert kortársunk írta meg ezt a történetet, aki akár itt, Magyarországon is lehetne az asztaltársunk – a saját asztaltársaink sajnos nem álltak elő ilyen könyvvel, a nagy Erdély-regény helyett az írótól kapott személyes vallomás viszont nálunk is üzenetértékkel bír. Ezt a könyvet mindenképpen a gyerekeim polcára állítom, s talán ez lesz az utolsó, amit személyesen is felolvasok nekik, mert szépen, igazul szól harcainkról, valamint a gondolkodás és az irodalom által való megérkezésről. @akire

A zsűri tagjai: @Aes, @akire, @Annamarie, @balagesh, @Ciccnyog, @Csabi, @cseri @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @pepege, @ppeva, @robinson, @virezma

Kapcsolódó könyvek: Nádas Péter: Világló részletek · Tompa Andrea: Omerta · Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje · Csabai László: Szindbád, a forradalmár · Vida Gábor: Egy dadogás története · Kácsor Zsolt: A harminckét bolond · Antal Balázs: Le · Szeifert Natália: Az altató szerekről · Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató · Péntek Orsolya: Dorka könyve

Nádas Péter: Világló részletek
Tompa Andrea: Omerta
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Vida Gábor: Egy dadogás története
Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Antal Balázs: Le
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Péntek Orsolya: Dorka könyve

Kapcsolódó alkotók: Kácsor Zsolt · Nádas Péter · Gerlóczy Márton · Szeifert Natália · Antal Balázs · Csabai László · Tompa Andrea · Gyurkovics Tamás · Vida Gábor · Péntek Orsolya

2 hozzászólás
Hirdetés
>!
AeS P
Irodalmi díjak

IV. Merítés-díj

A kőszívű zsűri a várva várt tízes lista helyett még egy beharangozó karcot hozott nektek, ismét öt olvasott és értékelt, de a végső esélyesek közül kimaradt könyvvel. A 2017-es év magyar szépirodalmi művekben nagyon gazdag volt, ezt jól bizonyítja az, hogy még a harmadik beharangozó karcban is olyan könyveket tudunk mutatni nektek, melyekről a kritikus hangok mellett dicsérő értékelések is születtek.

Karafiáth Orsolya: Szirén

Fontos témát boncolgat Karafiáth Orsolya új regénye. Sokaknak el is nyerte a tetszését, de nem hibátlan még, ahogy azt a zsűritagok is megjegyezték. Nekem ez tetszett, bevallom. Néha túl erősen rá van nyomva az a ceruza a papírra, és azt hiszem, nem ártott volna némi fokozatosságot, némi ívet csempészni az írások közé, mert így elég fragmentált. (@Kuszma) Ugyanakkor néha tényleg olyan is, mintha ezek a sztorik kicsit viccesek is lennének, olyan anekdotaszerűek. Nekem mondjuk volt hiányérzetem. Úgy érzem, a fejezetek sokszor tényleg csak egymásra licitálnak, vártam volna valami ívet – ami mondjuk megvolt a nemrég olvasott, részben hasonló témájú Mégis van apám című könyvben –, kicsit többet arról, hogy miyen így felnőni, milyen hatása van a személyiségre, hogyan lehet, lehet-e belőle „kijönni”… Valahogy ebből kevés van, és inkább csak jelzésszerűen (pl. tudjuk, hogy a főhősnő jár terápiára, de erről nem sokat ír), inkább csak ezek az egymásra licitáló fejezetek, némi lezárással a végén, úgy érzem, ez valahogy egy kicsit azért külsődleges megmutatása a témának. (@cseri) A témáról biztosan nem könnyű írni, nekem olvasni is elég nehéz volt, ezért feladtam félúton. (@olvasóbarát)

Kiss Judit Ágnes: A Halál milongát táncol

Bár Kiss Judit Ágnes több műfajban is alkot, ez a több mint 400 oldalas regény új oldaláról mutatta be őt. Nem is rosszul! Furcsának tűnhet, hogy az embernek hiányérzete támad, mikor annyi mindent sűrít magába a regény, de pontosan ez történik. Valahogy szétesik és a semmibe fut ki minden (ez mondjuk akár tudatos szerzői fogás is lehetne), néhány szál elhalványodik, a többi érdektelenné válik, legalábbis számomra, a végén pedig ott állok üres kézzel, anélkül hogy érezném a Halál milongájának rettentő komolyságát. Egyszerre volt túl sok és túl kevés ez a regény, sajnálom, mert az indítás jó volt, csak később furcsa és kusza, számomra nem túl meggyőző, coelhós utakra tévedt a történet. (@eme) Lendületes, apokaliptikus regény, váltott narrátorral és váltott narrációs technikával. Hír arról, hogy van gyógyulás, a nehézségeket is lehet derűsen szemlélni, pláne, ha van hozzá jó bor, konyak, vagy mate. Jól esett a sok nyomasztó olvasmányom után :) (@János_testvér) Viszont meg kell jegyeznem, hogy a könyv fizikai megjelenése igencsak elnyerte a tetszésemet. Egyszerű, letisztult borító. Nem is terveztem olvasni, de amikor a könyvtárban megláttam, nem tudtam otthagyni. Azért összességében nem volt hiábavaló olvasmány. Ha az lett volna, végig sem olvasom. Sőt! Inkább az a fajta, amin azért még vagy 2-3 napig kattogsz, vagy csupán eszedbe jut, hogy milyen kár, hogy vége. Ilyen megosztó ez a könyv: a saját érzéseimet is megosztotta. (@pepege)

Poós Zoltán: Étvágy az imákra

Poós könyve nagy érdeklődést váltott ki a zsűritagok között, és ami talán még érdekesebb, hogy nagyon hasonló következtetésekre is jutottak aztán az értékelők olvasás után. Szóval, ahogy mondtam érdekes, szórakoztató könyv, de sok apró hibával. Azt is mondtam, hogy az író sokat tud a 20. századról, és sajnos néha kényszeresen épít be a történetébe oda nem való elemeket. (@Csabi) Olvasás közben minduntalan felbukkant bennem, mennyi lehetőség rejlik ebben a regényben, hogy aztán sajnos sok esetben csak az is maradjon. Elsősorban arra gondolok, amit már többen is megjegyeztek előttem – az egyértelmű tudás, tájékozottság, az információk sokasága nem mindig épül szervesen bele a regénybe, gyakran bukkanak fel meglepetésszerűen funkciótlan elemek, szálak, ismétlődések. A sok közbeszúrt információ, mellékszál nemcsak a cselekményvezetés, de az olvasásélmény szempontjából sem túl szerencsés megoldás, történet és olvasói figyelem egyaránt rapszodikussá válik. (@eme) A cím nem tetszett már olvasás előtt sem, utána meg nem csak simán értelmetlennek éreztem, de kifejezetten modorosnak és keresettnek is. Nem segített a trehány szerkesztés meg a hibák sem az élvezetben. És a trehány szerkesztéshez tartozik az is, hogy váratlanul és értelmetlenül megismétlődik egy-egy bekezdés. Vannak benne konkrétan kilógó, felesleges részek is, váratlanul bevágott újságcikk vagy levélrészlet, az a szexjelenet meg abszolút életidegenre sikerült. (@ppeva)

Sayfo Omar: Allah tágas földje

A disztópia címkével jelölt magyar könyveket az olvasók talán mindig egy kis fenntartással fogadják, Sayfo Omar könyve azonban bizonyíték arra, hogy a két kategória nem feltétlenül zárja ki egymást. Ez ugyanis egy nagyon okos és meglepően letisztult regény a bevándorlók életéről, az asszimiláció problematikájáról, a gettósodásról, és arról, hogy bárki bármit mondjon, az, ahogy a kisebbség terrorizálni tudja a többséget, lópikula ahhoz képest, amikor a többség terrorizálja a kisebbségét. Ráadásul Sayfo mindezt kitapintható szimpátiával írja meg, látszik rajta, hogy nem csak ugatja az iszlám hagyományokat, és nem a kurucinfóról szemezgeti a Korán passzusait. (@Kuszma) Fontos, hogy az író korrekt egyensúlyt tart ebben a manapság oly kényes politikai játszmában, bemutatja, hogy mivel jár a tömeges muszlim beáramlás, de mellette azt is megírja, hogyan használja ki a politika ezeket az embereket, és tologatja őket bábuk módjára a maga sakktábláján. (@Csabi)

Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek

A kötet címadó novellájából készült film 2017-ben sokakhoz eljutott, a többi novella azonban nem vált ennyire ismertté, pedig ha a történetek nem is azonosak, a látásmódja és az érzékenység, amivel a témáihoz nyúl, jelen van minden egyes elbeszélésben. Úgy érzem, Szántó T. Gábor tollát valami elemi igazságérzet, és a kisemmizettek iránti részvét hajtja. (@Kuszma) Azt gondoltam erről a kötetről, hogy nem rossz, nem rossz, de annyira nem is jó. Néhol egyenesen laposnak éreztem. Kinézett egy problémát, azt körbeírta, eléggé kiszámíthatóan, és még a csavarok se ütöttek igazán nagyot. (@ppeva) Ha én egyszer egy novelláskötetre azt mondom, hogy jó, akkor azt komolyan kell venni. :) (@pepege)

Kapcsolódó könyvek: Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek · Kiss Judit Ágnes: A Halál milongát táncol · Karafiáth Orsolya: Szirén · Poós Zoltán: Étvágy az imákra · Sayfo Omar: Allah tágas földje

Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek
Kiss Judit Ágnes: A Halál milongát táncol
Karafiáth Orsolya: Szirén
Poós Zoltán: Étvágy az imákra
Sayfo Omar: Allah tágas földje
>!
János_testvér P
Irodalmi díjak

IV. Merítés-díj

Már tényleg csak néhány nap, és megtudjátok, hogy a ’17-es listáról https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2017 melyik tíz az első. Most egy kis szűkítés: @n karca után itt van újabb öt kötet, amely nem lesz ott a döntőben. Mindegyiknél volt olyan zsűritag, aki nagyon szerette – összességében azonban nem érték el az első tíz tetszési indexét. Lássuk, hogy mi volt élvezetes bennük, és mi volt az, ami miatt nem a lista elejére kerültek.

Czinki Ferenc: A pozsonyi metró

Kortárs magyar prózai mű kapcsán nem meglepő, hogy nemcsak a megítélésben, de még a műfajban sem egységes az olvasóközönség véleménye – így a zsűrié sem, hogy Czinki egy költő, aki szociográfiát ír, vagy egy szociográfus, aki prózaversben utazik, azt még nem döntöttem el (@Kuszma), miközben elmerültem ebben a néhány tucat oldalnyi szövegben, lehet, hogy nem mindig tudtam, mit olvasok és az hová vezet (@giggs85), ez a könyv nekem olyan, mintha nem is regény lenne, sokkal inkább egy gyakorlat arra, hogy hogyan kell leírásokat írni, vagy esetleg egy elburjánzott kortárs költemény. (@virezma)

Ha a műfajt nem is tudtuk egyértelműen meghatározni, a hangulatát élveztük: ez a kötet főként hangulatilag hagy nyomot az olvasóban/bennem. Erős kezdés, finom irónia, vendégszövegek, a szerző turistáskodik (turista dilemma), ismerkedik a napfényes Pozsony jellegzetességeivel, rendszeresen vendége a város kocsmáinak (@olvasóbarát), miközben elmerültem ebben a néhány tucat oldalnyi szövegben, lehet, hogy nem mindig tudtam, mit olvasok és az hová vezet, lehet, hogy rendszerint több kérdésem volt, mint válaszom, de már a befejezés előtt biztos voltam abban, hogy A pozsonyi metró egy nehezen meg- és felfejthető, miniatűr gyöngyszeme a 2017-es évnek (@giggs)
tökéletesen intonálja az érzést, amikor egy külvárosi kocsma kerthelyiségében ülünk, sörünkön hab, és csak nézünk magunk elé. Nem gondolunk semmi konkrétra, vidámak sem vagyunk, de azért nem cserélnénk senkivel. (@Kuszma)

Többen hátránynak éreztük a rövid terjedelmet, összességében nekem egy kicsit kevés volt, pedig jó szöveg és élvezettel olvastam (@olvasóbarát), ennek a könyvnek a rövidsége nem ad teret, hogy kibontakozzon valami (@Csabi)

Horváth Viktor: Tankom

A műfajt itt is nehéz volt meghatározni. @Kuszma szerint Horváth új regénye … történelmi esszébe illő mennyiségű információt ad. @olvasóbarát fergeteges szatírának látja, @Csabi szerint is szatíra, mint a Svejk, de, írja, úgy emlékszem, a Svejken jobban szórakoztam – lehet, más népek hülyesége szórakoztatóbb, mint a sajátunké @balagesh komoly szatíra helyett inkább csak burleszk-intermezzot lát benne.

Svejk mellett @pepege nek Pelikán elvtárs ugrott be, nekem Rideg Sándor tragikomikus világa, valamint a dalbetétek kapcsán Villon.

Keserédes nevetést elváró írás, a zsűritagok közül többen így is fogadták, bár @balagesh visszafogottabban nyilatkozik: pár mosollyal meg némi 40 fölötti élettapasztalattal kellemesen túl lehet rajta lenni @Csabi szerint pedig a történelmi szatírában a valós eseményekre olyan szatirikus történéseket, szereplőket kell építeni, amik hihetően mozognak abban a valóságban, és ennek megfelelően azon röhögünk, ami ugyan nem történt meg, de akár meg is történhetett volna.

Rakovszky Zsuzsa: Célia

Többen hitelesnek találtuk a férfi narrátort: Az különösen telitalálat, hogy a történet narrátora egy férfi, aki egyáltalán nem rendelkezik nemének semmiféle erényével, olyan „felesleges ember” figura, akit sodor a szél, mint egy falevelet. (@olvasóbarát)
Mindig kíváncsian várom, amikor egy szerző ellenkező nemű szereplő bőrébe bújik, érdekel, hogyan birkózik meg a feladattal, márpedig szerintem Rakovszky Zsuzsának ez maximálisan sikerült. (@pepege)
A korrajzot többen jól sikerültnek találták: A nagy magyar valóság Rakovszky Zsuzsától is, köszönjük szépen @cseri, Rakovszky Zsuzsának most megint nagyon jól sikerült megragadnia egy pillanatot a társadalom feltérképezésére @olvasóbarát, de nem mindenkinek volt meggyőző, pl. a regény első 150 oldala meglátásom szerint azzal megy el, hogy felmondja a leckét: az ún. „olvasott ember” összes előítéletét @Kuszma
Volt, aki értékelte a szórakoztató, vidám hangnemet, igazán gördülékeny, olvasmányos és nagyon szórakoztató @pepege
Mindezekkel együtt megjelentek azok a hangok is, ami miatt nem került az első tízbe:
Az írói tudás révén meg akár azt is képzelhetjük, hogy ez csak amolyan ujjgyakorlat. Pihenés két 600 oldalas között. Írónak, olvasónak egyaránt. Jó, jó. De semmi különös. @balagesh
Jómagam – kínomban – igényesen megírt szórakoztató irodalomként könyveltem el, amely nem szépirodalom ugyan, de jól esik ilyet is olvasni. Kérdésemre, hogy szépirodalom-e, @Kuszma adott bölcs választ: Nos, e kérdés csak akkor megválaszolható, ha megválaszoljuk, hogy mi a szépirodalom. :) Ha valamiféle rugalmas esztétikai kategóriának, vagy az olvasóval való megújított kommunikációs kísérletnek tekintjük a szépirodalmat, akkor igen, talán annyira nem szépirodalom. De szándékában szerintem az.

Szalay Álmos: Fák mindenütt

Szalay jól ír, ebben többen osztottuk @eme véleményét: jó elbeszélőtechnikával, remek stílusban megírt, összefüggő történetek sora.
@Kuszma szerint Szalay novellafüzére egy átlátszó betonból emelt komplexum, amiből árad az űr hidege, és a távoli rengetegek magánya.
A szerkezetet – velem együtt – többen nehezen emésztették meg a zsűriből, @giggs85 szerint pl. jobban ütöttek volna, ha nem fűzi őket össze.
Az író tehetségét elismerve többen is csatlakozunk @Csabi hoz: ígéretes kezdés, akinek ilyen írástechnikája van, annak már csak a jó témát kell megtalálnia, hogy valami egészen jó jöjjön ki a keze alól.

Tóth Krisztina: Párducpompa

Nagy meglepetés, hogy Tóth Krisztina kötete nem került az első tízbe. A zsűri vélemenye erősen megoszlott. Tóth Krisztina írásai között mindig találni olyat, ami tetszik az embernek, ezért úgy tűnik, hogy nem nagy lutri leemelni a polcról egy munkáját. A körülbelül ötven novellát összegyűjtő Párducpompa most kifejezetten jól esett nekem. – írja @Annamarie. A másik pólusról ott van @Csabi véleménye: Tóth Krisztina új könyve igazi vámpírkönyv, elszívja az életerőt.
Abban általánosságban egyetértés van – zsűrin belül és kívül –, hogy kemény történetek ezek, valakinek ezzel együtt bejön, én azok közé tartozom, akik szívesen olvassák a történeteit, mert tetszik az ő világlátása @olvasóbarát, van, aki pedig @Csabival tart: Miután befejeztem ezt a könyvet, kimentem a fürdőbe, és felvágtam az ereimet. Hogy mégis itt vagyok, az csak annak köszönhető, hogy még egy tisztességes pengét sem lehet kapni, ami elnyiszálná a bőrt. Többünknek sok volt az ábrázolt negatívumokból: Krisztina, az istenfáját, mosolyogj már végre egyszer! (@Aes) Én a közéleti írásokról akkor szoktam le, amikor rájöttem, hogy általánosságban a szarenumerálásnál nem akarnak többet: listázzák a rosszat, a szörnyűt, az elviselhetetlent. (@balagesh)
Talán az itt karcolt ötből műfajilag ez a kötet a legmegfoghatóbb: tárcákat kap az olvasó. Ezt – vagy ezzel együtt a kötetet – lehet pozitívan látni, mint @cseri: Nem vártam egyébként túl sokat tőle, mert hát „csak tárca”. Na de hát milyen tárca…
Novellás- és tárcakötetet nehéz értékelni, vegyes a kép, egységcsomagot kap az olvasó, más a kötet egyben, mint külön-külön voltak az írások. Volt, aki szerint a kötetbe szerkesztés hátrányára vált Tóth Krisztina tárcáinak: Az írások túlnyomó részét már olvastam a Nők Lapjában, vagy egyéb print és online felületeken. Ki is tilthatná meg az íróinknak, hogy összegyűjtsék a publikációikat, és azokat kiadják egy kötetben. Ezzel a könyvvel és ezekkel az írásokkal más, elemibb problémák vannak. TK minden kis pároldalasát a köztünk élő embereket figyelő, mindent lejegyző, megörökítő pózból alkotta meg, és egy ilyen sok elemből álló kötet esetében ez akaratlanul is eltolja a fókuszt a szerzőre magára. @Aes

Kapcsolódó könyvek: Rakovszky Zsuzsa: Célia · Czinki Ferenc: A pozsonyi metró · Tóth Krisztina: Párducpompa · Szalay Álmos: Fák mindenütt · Horváth Viktor: Tankom

Rakovszky Zsuzsa: Célia
Czinki Ferenc: A pozsonyi metró
Tóth Krisztina: Párducpompa
Szalay Álmos: Fák mindenütt
Horváth Viktor: Tankom
16 hozzászólás
>!
blaiseps
Irodalmi díjak

Arany Man Booker-díj (50. évfordulós különdíj, melyet 2018. július 8-án adnak át)
Szavazni itt lehet:
http://themanbookerprize.com/vote

A jelöltek (shortlist):
In a Free State by V. S. Naipaul (UK), published by Picador
Moon Tiger by Penelope Lively (UK), published by Penguin
The English Patient by Michael Ondaatje (Canada), published by Bloomsbury
Wolf Hall by Hilary Mantel (UK), published by 4th Estate
Lincoln in the Bardo by George Saunders (USA), published by Bloomsbury .

The Golden Man Booker shortlist has been announced…

The Golden Man Booker has revealed the shortlist of five books in contention for this special one-off award, which marks the 50th anniversary and will crown the best work of fiction from the last five decades of the prize, as chosen by five judges and then voted for by the public.

The winner of the Golden Man Booker Prize will be announced and presented with a trophy at the Golden Man Booker Live, the closing event of the Man Booker 50 Festival at the South Bank Centre on 8 July at 7pm. The star-studded event will feature the five judges debating their shortlisted books, along with readings from actors.

|booker |bookerprize

Kapcsolódó könyvek: Michael Ondaatje: Az angol beteg · V. S. Naipaul: In a Free State · Michael Ondaatje: The English Patient · Hilary Mantel: Wolf Hall · Penelope Lively: Moon Tiger · Hilary Mantel: Farkasbőrben · George Saunders: Lincoln in the Bardo · George Saunders: Lincoln és a bardo

Michael Ondaatje: Az angol beteg
V. S. Naipaul: In a Free State
Michael Ondaatje: The English Patient
Hilary Mantel: Wolf Hall
Penelope Lively: Moon Tiger
Hilary Mantel: Farkasbőrben
George Saunders: Lincoln in the Bardo
George Saunders: Lincoln és a bardo

Kapcsolódó alkotók: V. S. Naipaul · Michael Ondaatje · Penelope Lively · Hilary Mantel · George Saunders

2 hozzászólás
>!
n
Irodalmi díjak

IV. Merítés-díj

Sziasztok! :)
Már csak pár nap és megtudhatjátok, hogy a 2017-ben megjelent magyar széppróza kötetek közül melyik 10 nyerte el legjobban a Merítés-díj zsűrijének tetszését. Előtte viszont néhány karcban azokat a könyveket mutatjuk meg, amik nem kerültek fel a 10-es listára. Nem volt könnyű dolgunk most sem, hiszen 117 könyv közül kellett szemezgetnünk, olvasnunk, értékelnünk és megvitatnunk, hogy kinek mennyire tetszett. https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2017

A kimaradtak közül elsőként és talán nem kis meglepetésként Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés novelláskötetéről vitatkoznak a zsűritagok értékelései: Több sebből is vérzik ez a kötet – számomra legalábbis. (@pepege) Lehet, hogy csak nem vagyunk egy hullámhosszon. (@akire) Grecsóval egymástól pár km-re éltünk, az írásainak helyszínein horgásztam, bicikliztem, barátkoztam, udvaroltam, kamaszodtam. Igen, elfogult vagyok, valószínűleg bármi tetszene, ami Szentesről és a környékéről szól. (@János_testvér) szögezzük hát le, Ez bizony hibátlan. Annyi minden belefér harminc év napsütésébe. (@Ciccnyog)

Németh Gábor: Ez nem munka kötete nem volt különösebben megosztó, mégis így járt: Néha az ember – az író ember – azt veszi észre, hogy a szövegek csak úgy összegyűlnek. Szinte észrevétlenül ír össze magának egy tengeröblöt, tele kagylótörmelékkel, gyászkagylók darabkáival. (@eme) Érthetjük úgy is, hogy ez neki tényleg nem volt munka, hisz már csak a szerkesztőnek kellett összepakolnia az írásokat, hogy kötet legyen belőlük. (@Csabi) Ehhez nagyon ért, itt sem hagyja cserben a rutin, kifejezetten jó novellák vannak a könyvben. Nem dolgoztat meg az olvasása, mégis van benne valami, ami megtalálja a helyét az emberben, elő-előjönnek képek belőle a mindennapokban. (@dacecc) hát én nagyon szeretem a némethgábort.. az írásait pedig, ha lehet, még annál is jobban.. (@danaida)

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok trilógiájának harmadik darabjáról: ez most nem egy olyan könyv, amit elolvasol, homlokodra csapsz, megvilágosodsz és „Jó napot”! Mert, hogy az a közeg, ahová engem beletett a szerző, az egy ismeretlen világ számomra. A külsőségeken, a látszaton alapuló megítélések világa ez, ahol a nők testük révén jutnak el bárhová, leginkább előre. (@Annamarie) Szécsi könyvének nagy érdeme, hogy egy jól olvasható, sőt: élvezetes, erősen szarkasztikus humorral sűrűn átszőtt szövegtestet kombinál a bizonytalan, kaotikus időkezeléssel, ahol egyik megkezdett bekezdésről sem tudhatjuk biztosan, hogy a jelenbe, vagy a múltba (és melyik múltba?) kirándultat majd minket. Igazán bravúros szöveg – az ún. „női sors” (már amennyiben van ilyen) kérdésének megy utána (@Kuszma)

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei szintén meglepetés lehet, hogy kimaradt: Egy bajom van ezzel a kötettel. Hogy simán betenném a Nők Lapjába, és egy kapucsínó mellett unottan lapozgatnám. (@virezma) Tapasztalok valami keserűséget Szív írásaiban, amik egy idő után már nem esnek jól, még ha értem is őket. Valami nagyon nyomja Szív vállát, remélem, nem nyomja agyon. (@Csabi) Hiszem, hogy a hírlapíróssághoz szív kell. Leginkább. Jó-kora Szív. És gondolhat ezen a ponton erről az egész irományról itt bárki bármit, mert ez nem plágium, hanem utánérzés. Pampapam, egy jól hallható koppintás. (@Goofry) A lényeg, hogy vannak percek, mikor egymásra találunk. A tárca, Szív Ernő meg az olvasó. (@eme)

és végül
Tóth Kinga: Holdvilágképűek kisprózáiról többen is hasonlót írtak: Értem én, mit szeretne, de nem enged magához. Nem vált ki érzelmeket, pedig nekem is vannak fájdalmas emlékeim. Nem ír rosszul, csak magának. Átadni kellene tudni. (@Ciccnyog) Lehet erről lenyomatot készíteni, boldoggá tenni vele olyanokat, akik attól virulnak, hogy ők nincsenek egyedül, de hogy segíteni? Ez szinte lehetetlen, pláne egy ennyire sajátos leképződéssel, mint a Holdvilágképűek. A betegség magánügy is. Megoszthatatlan, átadhatatlan az „élmény”, (@fióka) ez a szubjektivitás tetszik, sőt mi több: egyetlen kompromisszummentes döntésnek érzem a téma megközelítését illetően. (@Kuszma)

Figyeljétek a karcokat, mert folytatjuk!
( A képet @Csabi -nak köszönöm)

Kapcsolódó könyvek: Szív Ernő: Az irodalom ellenségei · Tóth Kinga: Holdvilágképűek · Németh Gábor: Ez nem munka · Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés · Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Tóth Kinga: Holdvilágképűek
Németh Gábor: Ez nem munka
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Kapcsolódó alkotók: Grecsó Krisztián · Szécsi Noémi · Németh Gábor · Szív Ernő · Tóth Kinga

10 hozzászólás