!

Irodalmi díjak zóna

>!
janetonic P
Irodalmi díjak

Vida Gábor, Peer Krisztián és @Kuszma a Merítés-díj átadón ma este. :)

58 hozzászólás
>!
Csabi P
Irodalmi díjak

Teljes médiacsendben kiosztották a Mészöly Miklós-díjat, amit Szvoren Edina kapott idén Verseim című novelláskötetéért.

http://www.boon.hu/szvoren-edina-kapta-az-idei-meszoly-…
(A kép a SzIF Online-ról átemelve.)

Kapcsolódó könyvek: Szvoren Edina: Verseim

Szvoren Edina: Verseim

Kapcsolódó alkotók: Szvoren Edina

3 hozzászólás
>!
Kuszma P
Irodalmi díjak

Kedves Molyok!

Egyfelől eseményt ajánlok, ezt itt ni:
https://moly.hu/esemenyek/merites-dij-2018-szepproza-es-lira-dijatado
Gyertek el, mert eljönni jó. Úgy általában is, de ide meg pláne.

Másfelől pedig úgy illik, hogy mivel a Moly aktív közösség, egy effajta díjátadó is interaktív legyen – úgyhogy kérlek, ha van kérdésetek a szerzőkhöz, amit szívesen feltennétek, csak 1.) személyesen nem meritek 2.) személyesen nem tudjátok, mert más irányú elfoglaltság miatt nem lesztek jelen, amit könnyes szemmel, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, akkor hozzászólásban pakoljátok ide nagy lelki nyugalommal, és meglátjuk, mit tehetünk.

És további szép napot, a mielőbbi viszontlátásban bízva:
Kuszma

Kapcsolódó könyvek: Peer Krisztián: 42 · Vida Gábor: Egy dadogás története

Peer Krisztián: 42
Vida Gábor: Egy dadogás története

Kapcsolódó alkotók: Peer Krisztián · Vida Gábor

13 hozzászólás
>!
pepege MP
Irodalmi díjak

Az Aegon-díj közzé tette a longlist-et:

http://www.aegondij.hu/jeloltek/2018

Néhány kötetnek nincs molyos adatlapja:
Böröcz József: Az EU és a világ (Kritikai elemzés)
Gyáni Gábor: Nemzeti vagy transznacionális történelem
Hévizi Ottó: A liget, a sétány, a csarnok és a kert – A filozófia színterei

(fotó: konyves.blog.hu)

Kapcsolódó könyvek: Bari Károly: Csönd · Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet · Aczél Géza: szino(líra) 2. · André Ferenc: Szótagadó · Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket · Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv · Oravecz Imre: Ókontri · Varró Dániel: Aki szépen butáskodik · Bartók Imre: Jerikó épül · Térey János: Káli holtak · Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé · Balaskó Ákos: Tejsav · Fehér Renátó: Holtidény · Závada Péter: Je suis Amphitryon · Szabó T. Anna: Határ · Kemény István: Nílus · Tolnai Ottó: Szeméremékszerek · Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése · Hont András: Senkiföldjén harmadszor · Benedek Szabolcs: Kádár hét napja · Zoltán Gábor: Szomszéd · Csepelyi Adrienn: Belemenés · Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy · Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem · Szilasi László: Luther kutyái · Garaczi László: Hasítás · Sándor Iván: A hetedik nap · Milbacher Róbert: Léleknyavalyák · Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények · Marianna D. Birnbaum: Láthatatlan történetek · Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert · Márton László: Két obeliszk · Veres Attila: Éjféli iskolák · Marno János: Szereposzlás · Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba · Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg · Szeles Judit: Szextáns · Takács Zsuzsa: A Vak Remény · Rakovszky Zsuzsa: Történések · Bán Zsófia: Lehet lélegezni! · Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete · Szvoren Edina: Verseim · Mezei Márk: Utolsó szombat · Simon Bettina: Strand · Németh Bálint: A hangyák élete · Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője · Csobánka Zsuzsa Emese: Szépen ölni · Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra · Bérczes László – Szarvas József: Könnyű neked, Szarvas Józsi… · Simon Márton: Rókák esküvője · Lackfi János: Levágott fül · Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik · Bán Zoltán András: Betűtészta · Fehér Boldizsár: Vak majom · Földényi F. László: Az eleven halál terei · Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért · Dragomán György: Rendszerújra · Erdős Virág: Ötven plusz · Szabó T. Anna: Ár · Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete · Gerőcs Péter: Árvaképek · Bódi Péter: Engedetlenek · Mesterházy Balázs: Gesztenye placc · Szöllősi Mátyás: Simon Péter · Fekete Vince: Szárnyvonal · György Péter: Faustus Afrikában · Szálinger Balázs: 361° · Varga Zoltán Tamás: A fényrajzoló · Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni · Máté Gábor: Színházi naplók · Radnóti Sándor: A süketnéma Isten és más bírálatok · Lanczkor Gábor: Monolit · Szendi Nóra: Természetes lustaság · Konrád György: Öreg erdő · Fekete Ádám: Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában · Szalai Erzsébet: Hatalom és értelmiség a globális térben · Kukorelly Endre: Pálya · Tőzsér János: Az Igazság Pillanatai

Bari Károly: Csönd
Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
Aczél Géza: szino(líra) 2.
André Ferenc: Szótagadó
Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Oravecz Imre: Ókontri
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
Bartók Imre: Jerikó épül
Térey János: Káli holtak
Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
Balaskó Ákos: Tejsav
Fehér Renátó: Holtidény
Závada Péter: Je suis Amphitryon
Szabó T. Anna: Határ
Kemény István: Nílus
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése
Hont András: Senkiföldjén harmadszor
Benedek Szabolcs: Kádár hét napja
Zoltán Gábor: Szomszéd
Csepelyi Adrienn: Belemenés
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Szilasi László: Luther kutyái
Garaczi László: Hasítás
Sándor Iván: A hetedik nap
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények
Marianna D. Birnbaum: Láthatatlan történetek
Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert
Márton László: Két obeliszk
Veres Attila: Éjféli iskolák
Marno János: Szereposzlás
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg
Szeles Judit: Szextáns
Takács Zsuzsa: A Vak Remény
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Bán Zsófia: Lehet lélegezni!
Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete
Szvoren Edina: Verseim
Mezei Márk: Utolsó szombat
Simon Bettina: Strand
Németh Bálint: A hangyák élete
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
Csobánka Zsuzsa Emese: Szépen ölni
Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra
Bérczes László – Szarvas József: Könnyű neked, Szarvas Józsi…
Simon Márton: Rókák esküvője
Lackfi János: Levágott fül
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Bán Zoltán András: Betűtészta
Fehér Boldizsár: Vak majom
Földényi F. László: Az eleven halál terei
Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért
Dragomán György: Rendszerújra
Erdős Virág: Ötven plusz
Szabó T. Anna: Ár
Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete
Gerőcs Péter: Árvaképek
Bódi Péter: Engedetlenek
Mesterházy Balázs: Gesztenye placc
Szöllősi Mátyás: Simon Péter
Fekete Vince: Szárnyvonal
György Péter: Faustus Afrikában
Szálinger Balázs: 361°
Varga Zoltán Tamás: A fényrajzoló
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Máté Gábor: Színházi naplók
Radnóti Sándor: A süketnéma Isten és más bírálatok
Lanczkor Gábor: Monolit
Szendi Nóra: Természetes lustaság
Konrád György: Öreg erdő
Fekete Ádám: Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában
Szalai Erzsébet: Hatalom és értelmiség a globális térben
Kukorelly Endre: Pálya
Tőzsér János: Az Igazság Pillanatai
12 hozzászólás
>!
balagesh P
Irodalmi díjak

Ez a karc @Fiammetta kihívásának népszerűsítéséhez született:
https://moly.hu/kihivasok/olvassunk-az-europai-unio-irodalmi-dijat-elnyero-konyveket

Az Európai Unió Irodalmi Díja egyedülálló a maga nemében. A különféle díjak általában a kivételes életműveket, a legelső könyvet vagy egy adott év legjobbját ismerik el. Az EU díja azonban igazi hiánypótló: az első művét már maga mögött hagyó, a pályájának ugyanakkor még az elején járó írót támogatja. Márpedig a nem annyira kezdő, az életművének éppen az alapjait megvető szerzőre igencsak ráfér a bátorítás, a megerősítés.
A @Typotex_Kiadó a díjazott könyvek egyik legelkötelezettebb publikálója, s én személyesen is nagyon fontosnak tartom, hogy a díj küldetését elősegítsem.
Az EU kezdeményezésének jelentőségét kiemelendő íme a számok: 2009-től kezdődően immár 106 mű nyerte el a díjat, s ennek több, mint a fele magyarul is olvasható. Lásd:
1) https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3…
2) https://moly.hu/listak/europai-unio-irodalmi-dija-magyarul-is-megjelent
A kihívás ezeknek a műveknek a megismerését tűzte ki céljául, egyben pedig azáltal, hogy Finnországtól Görögországig csipegethetünk az olvasnivalók közül, a kortárs európai gondolatvilág különféle szemléletmódjainak megismerését segíti elő.

2018 végéig a 3 magyar díjazott könyvön kívül 51 fordítás készült el. Ezek közül viszont csupán 16 fordítás mellett van %-os érték, tehát ezekre érkezett legalább 10 értékelés.
A fent belinkelt lista segítségével könnyen megtudható az aktuális sorrend. Ugyan az olvasásszám és az értékelés darabszáma nem feltétlenül ugyanazt a sorrendet adja, de alapvetően a kettő arányos.
Mind tetszési indexét tekintve (93%), mind az értékelések számában (91 db) abszolút listavezető Afonso Cruz Kokoschka babája című regénye.
A három magyar mű is csupán ezt követi.
Íme az aktuális élboly 30 csillagozás fölött, amelyből kiderül, hogy mely könyvek tudják olvasottságban felvenni a versenyt a magyar szerzőkkel (2018. dec. végi állapot):

1. Afonso Cruz: Kokoschka babája – 93% – 91
2. Horváth Viktor: Török tükör – 90% – 57
3–4. Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen – 87% – 36
3–4. Goce Smilevski: Freud húga – 78% – 36
5–6. Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo – 87% – 35
5–6. Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom – 84% – 35
7. Ófeigur Sigurðsson: Jón története – 76% – 32

Figyelemre méltó, hogy a 16 közül 10-nek éri el az értékszáma legalább a 80%-ot, úgyhogy érdemes a kihívásban részt venni, hogy megismerjük, amit a többiek jónak tartottak. De persze a másik szempont lehet a 10 értékelést elért művek arányának növelése is – én ezt választom.

6 hozzászólás
>!
Csabi P
Irodalmi díjak

Vannak még kisebb csodák, új irodalmi díj született az idén alapított Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány jóvoltából. A díjat magánszemélyek finanszírozzák. A kuratórium tagjai: Csáki Judit, Csordás Gábor, Ferencz Győző, Márton László, Reményi József Tamás, Tunyogi László és Vörös T. Károly.
Az első életmű díjas Spiró György.
http://www.litera.hu/hirek/spiro-gyorgy-kapta-a-varosma…

1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Bélabá P
Irodalmi díjak

A LÁTÓ nívódíjai 2018-ban

2018-ban huszonhetedik alkalommal osztja ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait. Huszonhat év alatt több, mint 50 alkotó vehette át a vers, próza, esszé és debüt kategóriában az elismerést.

2018-ban Codău Annamária, Márton László, Ozsváth Zsuzsa és Závada Péter veheti át a díjjal járó pénzjutalmat. Díjátadó 2018. december 15-ikén, szombaton, 17 órától a marosvásárhelyi G. Caféban. Házigazda: Kovács András Ferenc. Támogatók: Bethlen Gábor Alap, NKA, Communitas Alapítvány.

A Látó-nívódíjat először 1992-ben osztották ki, az előző Látó-évfolyam legjobbnak ítélt szerzőit tüntetve ki az elismeréssel. Az 1991–2016. közötti időszak díjazottjai: Aczél Géza, André Ferenc, Áfra János, Balázs Imre József, Bálint Tamás, Benedek Szabolcs, Bodor Ádám, Bogdán László, Boros Kinga, Burus János Botond, Demény Péter, Dimény Lóránt, Domokos Géza, Egyed Emese, Farkas Wellmann Éva, Ferenczes István, Fekete J. József, Fekete Vince, Gagyi József, Gulyás Miklós, György Alida, Hajdú Farkas-Zoltán, Hatházi András, Horváth Előd Benjámin, Jakabffy Tamás, Jánk Károly, Jánosházy György, Karácsonyi Zsolt, Kányádi András, Kelemen Hunor, Kenéz Ferenc, Kincses Réka, Kinde Annamária, Király Kinga Júlia, Király László, Kisgyörgy Réka, László Noémi, a Láthatatlan Kollégium hallgatói, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Lövétei Lázár László, Márton László, Máté Angi, Mihály Emőke, Mihálycsa Erika, Molnár Vilmos, Mózes Attila, Murvai Béla, Nagy Attila, Parti Nagy Lajos, Papp Sándor Zsigmond, Romhányi Török Gábor, Salat Levente, Sebestyén Mihály, Selyem Zsuzsa, Simonfy József, Szakács István Péter, Székely Csaba, Szepesi Attila, Székely Örs, Szilágyi Júlia, Szöllősi Mátyás, Tamás Dénes, Térey János, Tibori Szabó Zoltán, Tóth Mária, Vallasek Júlia, Varga Illés, Varga László Edgár, Váradi Nagy Pál, Vári Csaba, Veress Dániel, Vermesser Levente, Visky András, Visky Zsolt, Zalán Tibor, Zoltán Gábor.

Megjegyzendő, hogy a díj történetének első évében (1991) a romániai magyar szellemi élet műhelyei, a média jelentős intézményei és személyiségei iránti megbecsülésként Látó-díjban részesült a Balogh Edgár vezette Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközössége, a marosvásárhelyi Rádió kulturális szerkesztősége, Jászberényi Emese személyében és Makkai János, a Népújság főszerkesztője rangos publicisztikai tevékenységének elismeréseképpen.

Kapcsolódó alkotók: Márton László · Závada Péter · Ozsváth Zsuzsa

>!
balagesh P
Irodalmi díjak

Bitkorszak,
avagy komolyan kell-e venni a netes nicknevek véleményét?

A véleménytér két szélső pontját hajlamosak vagyunk az egész teret kitöltő két térfélként érzékelni, pedig a névtelen kommenter és a nagyon is neves szakember közötti spektrum végtelenül gazdag. Ráadásul míg a két végpont egymás ellentéteként minden részletben megfeleltethető, addig ez a jó-rossz dichotómia már a következő spektrumvonalnál értelmetlenné válik.
A névtelen, így virtuális alakját egyetlen alkalommal felvevő megszólaló egész jól jellemezhető fosztóképzőkkel: testetlen biztonsága szavatolja kulturálatlan önkritikátlanságát – egyszóval többnyire egy bunkó, és megnyilvánulása is kimerül az egyszeri tájékozatlan bunkóságban.
A vele átellenes szakember viszont egy életet tesz rá a témára, amiben megnyilvánul. Testével, lelkével, korábbi önmagával, azaz esetlegesen felülbírált véleményével együtt áll ki, ezeket teszi bele minden egyes megszólalásába. Mondhatni (hadd túlozzak), ha bukik, egész életével bukik.
Bár a testi-lelki teljességhez képest talán kisebb értékűen, ám a virtuális térben is vannak identitások: felépített egyéniségek, akik az időbeli dimenzióban kiterjedve személyiséggel rendelkeznek. A virtualitás pedig minden egyéb elképzelés ellenére teljesen hétköznapi. A virtuális személyiségnek, tehát a jól azonosítható névnek megvannak a maga tipikus felbukkanásai, kedvenc helyei, megvan a véleményfolytonossága, és ezáltal megvannak a saját viszonyai is. Azaz az összes kommunikációs tér, amely ilyen virtuális egyéniségekből áll, ugyanúgy súlyozza a saját szereplőit, mint a fizikai tér. Az olyan kijelentés, mint a „krecsk7283 egy kókler, mindig nagyokat mond”, teljes mértékben egyénértékű a „Kecskeméti Csaba kókler, mindig nagyokat mond” kijelentéssel.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a virtuális tér ne lenne könnyebb. A súlytalan szót mégsem használnám. (Nem játszom most a fizikai súly hiányának gondolatával.) A virtuális könnyedség leglátványosabb következménye, hogy lehet sokszorozódni – elviekben gondtalanul. Ám még ennek a sokszorozódásnak is megvan az a korlátozottsága, hogy a definiált térben (tehát pl. egy nevesített fórumon, egy dúsított minőségű térben) az elértéktelenedett név használójának megfigyelt viselkedése elárulhatja a név mögötti személyiséget még a névcsere után is. A név a legkönnyebb azonosító címke, de a személyiség azonosítója.
Mik vagyunk tehát mi, molyok?
Önmagamnak mondanék ellent az egyszerű válasszal. Ugyanis a spektrum teljességét lefedjük. Igen, vannak itt nyilván tahók is. Bár nem sokan, és egyszeriségük miatt nem is nagyon látszanak. Hiszen ez egy minősített tér. A nem annyira látszóknak, a rejtezőknek itt általánosabbak a szerényebb kiadásai, akik egyszerűen szűkre akarják vonni virtuális létezésük kereteit. Aztán vannak a nagy virtuálisok, akik meghatározó szereplők itt, de fizikai létezésük teljes rejtély.
A Merítés-díj zsűrije viszont elfogadta, hogy másnak kell lennie. Én sokáig azt gondoltam, hogy elég a nagy virtuálisok közé tartozni. A következetesen felépített virtuális személyiség megismerhetővé tesz – legalábbis ebben a specifikus körben. Tudjuk, hogy az adott név mögött milyen könyvekkel, milyen tartalmú, stílusú értékelésekkel, karcokkal találkozhatunk. Vagyis relevanciája teljes mértékben a molyos tartalmaira épül. Akkor pedig mindegy, hogy egyébként hentes, adószakértő vagy sporthorgász-e. Vagy nem?
Még mindig azt hiszem, hogy lényegében mindegy.
De azt is tudom, hogy nem egészen az.
Éppen ezért a zsűri tagjai nem próbálják a fizikai valójukat elrejteni. Felhasználói profilukra kattintva már azonnal láthatók adatok róluk. Nem köteleztük magunkat és egymást a teljes nevünk megadására, sem arra, hogy iskolák, munkahelyek azonnal azonosíthatóak legyenek. A végeredmény azonban ez: vannak azonnali adatok, és vannak a tartalmakból megismerhető életrészletek. Nem rejtőzünk, még ha nem is teljes valónkat, hanem annak egyik értékes részét, az olvasmányainkat helyezzük előtérbe.
Mik vogymuk tehát? Sokkal, de sokkal többek vagyunk a névtelen, arctalan és így felelőtlen kommenternél. Ám még ha teljes valónkkal összekapcsolva is vállaljuk véleményünket, sem közösségként, sem egyénenként nem kritikusként, nem szakemberként viselkedünk. Nem törünk sem a babérjaikra, sem a véleményükre. Az állításaink nem az övékével szemben fogalmazódnak meg, így nem is a kritikusi, szakemberi látlelet megerősítése vagy elbizonytalanítása a céljuk (bár nyilván használhatók mindezekre, de csupán mint a terjedelmesebb szakszöveg alapanyaga).
Mi olvasók vagyunk. Legfeljebb annak kiemelkedőek. De hogy csak elfogyasztott oldalszámban és önkritikahiányban vagyunk-e kiemelkedőek, vagy a véleményünk, ajánlásaink, esetleges lebeszéléseink egészére épülő megbízhatóságban is kiemelkedőek vagyunk, azt itt bármelyik moly egészen nyugodtan eldöntheti.
Isa pur és bit vogymuk – mondom itt a végén. A purt sem szégyelljük, de azért ehelyütt a bit a lényeg.

9 hozzászólás
>!
pepege MP
Irodalmi díjak

November 23-án kiosztották az idei Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat, mely – többek között – 6000 euróval biztosítja azon pályakezdő, de rendszeresen publikáló fiatal szerzők egy évi alkotó szabadságát, akik még nem töltötték be a 35. életévüket.
A kuratórium tagjai: Parti Nagy Lajos, Keresztury Tibor és Szilasi László.

Ők az idén Simon Mártonnak ítélték oda ezt az ösztöndíjat.

http://www.litera.hu/hirek/simon-marton-lett-a-horvath-…

Kapcsolódó könyvek: Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton: Rókák esküvője

Kapcsolódó alkotók: Simon Márton