!

Irodalmi díjak zóna

>!
Csabi MP
Irodalmi díjak

Nyilvánosságra hozták a 2017-es Príma Primissima díj jelöltjeit. Irodalom kategóriában ők hárman:
Kányádi Sándor költő, író, műfordító
Kiss Benedek költő, műfordító
Szilágyi István író
Kányádit és Szilágyit nem kell bemutatni, én magam Kiss Benedeket nem ismerem, a wiki adatlapjáról az alapinformációk megtudhatók: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_Benedek.
Ennyire talán még sosem vigyáztak a jelölők, hogy csak MMA tagok legyenek jelölve.

33 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum MP
Irodalmi díjak

Már lehet fogadni a Nobel-díj nyertesére, az od*sszok:

https://sports.ladbrokes.com/en-gb/betting/tv-specials/…

* d

A 2017. szeptember 10-i állapot:

Ngugi Wa Thiong'o
4/1
Haruki Murakami
5/1
Margaret Atwood
6/1
Amos Oz
10/1
Claudio Magris
10/1
Javier Marias
10/1
Adunis
12/1
Don DeLilo
14/1
Yan Lianke
14/1
Ko Un
16/1
Jon Fosse
18/1
Antonio Lobo Antunes
20/1
Cesar Aira
20/1
Ismail Kadare
20/1
Laszlo Krasznahorkai
20/1
Abraham B Yehoshua
25/1
Daniel Kahneman
25/1
Joyce Carol Oates
25/1
Peter Handke
25/1
Philip Roth
25/1
Peter Nadas
28/1
Adam Zagajewski
33/1
David Grossman
33/1
Doris Kareva
33/1
John Banville
33/1
Juan Marse
33/1
Kjell Askildsen
33/1
Merethe Lindstrom
33/1
Mia Couto
33/1
Mircea Cartarescu
33/1
Ursula Le Guin
33/1
Colm Toibin
50/1
Gerald Murnane
50/1
Jaan Kaplinski
50/1
Jussi Adler-Olsen
50/1
Leonard Nolens
50/1
Les Murray
50/1
Lydia Davis
50/1
Marilynne Robinson
50/1
Milan Kundera
50/1
Navid Kermani
50/1
Nawal El Saadawi
50/1
Olga Tokarczuk
50/1
Yevgeniy Yevtushenko
50/1
Bei Dao
66/1
Cees Nooteboom
66/1
Charles Portis
66/1
Cormac McCarthy
66/1
Darcia Maraini
66/1
David Malouf
66/1
Eduardo Mendoza-Garriga
66/1
Elena Ferrante
66/1
Enrique Vila-Matas
66/1
Joan Didion
66/1
Juan Goytisolo
66/1
Julian Barnes
66/1
Karol Schoeman
66/1
Nuruddin Farah
66/1
Paul Muldoon
66/1
Peter Carey
66/1
Rohinton Mistry
66/1
Thomas Pynchon
66/1
Tom Stoppard
66/1
William Trevor
66/1
Richard Ford
80/1
Salman Rushdie
80/1
A S Byatt
100/1
Don Patterson
100/1
F Sioni Jose
100/1
Hilary Mantel
100/1
James Kelman
100/1
John Ashbery
100/1
Kamau Brathwaite
100/1
Karl Ove Knausgard
100/1

27 hozzászólás
>!
Juci P
Irodalmi díjak

@Littlewood (https://moly.hu/karcok/927145) és @tengshilun (https://moly.hu/karcok/927776) bejelentkezései után már biztos tűkön ülve várjátok, hogy kiderüljön, melyik tíz verseskötetet találta legkiemelkedőbbnek a 2016-os megjelenések közül a Merítés-díj líra szekciójának zsűrije. Íme a lista néhány kedvcsináló idézettel és értékeléssel:

Ármos Lóránd: A kilternani ősz

„Nem bánok semmit. Kicsit talán
a rossz szerepekben töltött időt.” (Nem bánok semmit)

„A költeményekben központi szerepet kap a szabadság fogalma, és sorait átitatja egy félelemmel vegyes nihil-érzés, amely mégsem válik reménytelenné – az új és új elemeket kibontó képi gazdagság által.
Saját-élményekből épül lírája, néhol a szimbolizmus világát tükröző képi mozgalmassággal. (A kötet címadó verse az egyik legkiválóbb példa erre.) Remek lírai előadásmód jellemzi e verseket, remélem, sokat olvashatunk még e tehetséges költőtől.” (@_selene_)

Balla Zsófia: Más ünnepek

„A múltunk lehagy minket, mint a gyerekünk –
máshová költözött.
Nem ismerünk rá, de büszkélkedünk vele.” (Úgy tapogat vakon)

„…csak tippelni tudom, hogy szívesebben olvasunk »trendi« szerzőket, mint a »nagy öregeket«, akik csak mennek előre, és teszik a dolgukat. Balla Zsófia ez utóbbi kategóriába tartozik, egy a köztünk (még) élő klasszikusok közül. Kisujjában a mesterségbeli tudással, tűpontosan, érzékenyen és érzékletesen ír. Képei hátborzongatóan találóak, sűrűek. A nyelvezete egyszerű és egyszerűségében szép. Élvezet olvasni.” (@virezma)

Balogh Ádám: Nyers

„A varjak nem alszanak ma
éjjel sem, felszállnak,
ellepik a teliholdat
kimetszeni a krátereket,
mint visszanövő daganatot
a koponyacsont alól,
de nem enged, áttétről jelent
minden holdtöltekor.” (Fekete zaj)

„A kötet felénél jöttem rá, hogy […] ez nem sok vers, hanem egyetlen, címekkel és üres szakaszokkal tagolt költemény. Nem kell szünetet tartani az alkotások közt, úgy kell olvasni, mint egy novellát vagy kisregényt – s máris hozzáférünk a tartalomhoz. A tartalomhoz, ami megrendítően egyszerű: szólhatna rólad, rólam, a szomszédról, bármelyik idegenről, a leírtak ugyanis mindenkivel megeshettek volna, köznapi események, egyszerűségükben is gyönyörűen megfogalmazva.” (@Babramorgó)

Gáti István: Lehetne rend

„Lehettem volna marketing-
menedzser. Öltöny, drága ing.
Merész
nyerész.

De szólt a líra hangja bent.
Hősünk a bölcsészkarra ment.
Beült,
s hevült.”

„Ez zseniális! A fülszöveg nem hazudik, játékos, nagyon szerethető az egész kötet. Biztos azért tetszett ennyire, mert én is erősen megőriztem a gyermeki látásmódomat. :) Leleményes, ritmusos, ízes-illatos, egyedi hangvételű, igazi versek ezek. Nem lehet nem szeretni!” (@Ciccnyog)

Jónás Tamás: Törzs

„Húros ütőhangszer vagyok.
Én vagyok a zongora.
Ütik-verik, mégis muszáj
szépen megszólalnia.” (Hagyomány)

„Vállalom, hogy elfogult vagyok Jónás Tamással szemben. Megérint az érzékenysége, a versei hangja, és a fájdalom, ami sugárzik a költeményekből és JT szemeiből is.
A kötet egy-két verse azonban nem tetszett, és bevallom, meg is ijedtem kissé, hogy csalódást fog okozni… de persze nem történt.
Olvassátok! Jó. Fájdalmas. Kell ilyen is.” (@bagie)

kabai lóránt: semmi szín

„»tudja, miért vagyok boldog ember?
mert nem kérdezek olyat,
amire jobb, ha nem tudom a választ«
– mondja az, aki világgá akart menni,
aztán maradt csendben itthon.” (tanulj úszni)

„Egy belső tudatfolyam csalódásokról, irracionális szorongásokról, lelki nyomorúságról, önsajnálatról és önutálatról. A beszélő még csak nem is tetteti, hogy másnak beszélne, a szerelmes, vagy bárki, aki fontos, ha olyan is, mintha beszélne, igazából csak rosszul veszi a levegőt. Itt nincs párbeszéd, de ez valahogy nem tragikus, mert nem is cél.
Amúgy jó. Mármint a kötet. Mindennek ellenére. Mert abban a nyomorult lelkiállapotomban egyszerűen csak jó volt, hogy valaki megért. Hogy kíméletlenül kimondja azt, ami fáj. És megerősített abban, amiben soha nem is kételkedtem, a művészet szükségességében. Mert van olyan mélypont, ahol tényleg csak a művészet ért meg. Szóval boldogtalanok, olvassátok. :)” (@dontpanic)

Láng Orsolya: Bordaköz

„Napok – átlátszó rétegek.
A pikkelyekről éj pereg.
Mintha hideg vízben tisztálták volna ki.
Félek elfelejteni.” (A kör zegzugosítása)

„Elkezdtem a kötetet olvasni, mi is ez? Mik ezek a szertelen képek? Kicsit összezavarodtam, megmondom őszintén, aztán szembe jött ez a sor (Naptár című vers): »a vattacukor illatú mélabú« – meg voltam véve. Olvastam idén olyan köteteket, ahol az egész könyv nem ért fel ezzel a sorral. De ebben a könyvben van más is, nem csak ez az egy, önmagában gyönyörű sor: lüktető, a szürrealizmussal kacérkodó, szabályokat felrúgó, megdöbbentően jó versek. […] Az év eddigi legjobb lírai kötete számomra.” (@Babramorgó)

Papp-Für János: Árnyékapa

„apa azt ígérte, hogy megtanít olyan csöndben lenni,
mint az angyalok, csak várjam meg, amíg megissza a sört.
de az üveget nem bírta a szájától elemelni.
olyan csöndben volt, akár az angyalok.”

„Gyerekhangon szól olyan dolgokról, amikkel egy ideális világban egy gyerek nem is találkozna: alkoholizmusról, szegénységről, halálról.
Persze ez egy felnőtt által megszólaltatott gyerekhang, de szerencsére nem olyan módon próbál hiteles lenni, hogy megpróbál belehelyezkedni egy gyerek fejébe, erőltetett szóhasználattal és leegyszerűsített gondolatmenetekkel, hanem finom szimbólumokkal, lírai képekkel és asszociációs áttétekkel érzékelteti ezt a nagyon sötét, nagyon kilátástalan gyermeki létet.” (@dontpanic)

Tóth Krisztina: Világadapter

„Titkos életemet eltelni látod éppen,
felkarcolt szemeidet hunyd egyszer rám egészen,
Titkos életemet, hogy éljen, kitaláltam,
égeti villanyát abban a messzi-messzi házban.” (Dal a titkos életről)

„Jó lenne valami igazán okosat írni erről a verseskötetről, de bevallom, nem tudok. Tetszett, jó volt, és főleg a vége felé spoiler, nos, igazán erősre duzzadnak a versek. Emellett vannak olyan írások, amik tőlem távolabb állnak, de ez már nagyon az egyén szintje: a költő attitűdje mennyire ragadja magával az olvasót. Néha magával ragadott, néha nem. De erős kötet, nem vitás.” (@tengshilun)

Varró Dániel: Mi lett hova?

„A költő lelke nem volt makulátlan,
meg az elméje sem volt neki tiszta,
a versidomok szerelmese volt ő,
egy mániákus verslábfetisiszta.” (Mánia)

„Varró Dánieltől nem meglepő az a káprázatos költői bravúr és formajáték, amellyel e kötetben újra találkozhatunk. Az, ahogyan a hétköznapit a magyar nyelv eme színes-csengő-sziporkázó daljátékába olvasztja – élményszerű és csodálatra méltó egyben. Az alkotásai mögött érezhető koncentrált kidolgozottság ötvöződik egy magával sodró felszabadultsággal, s e különleges kettősség aztán olyan módon hat a lélekre, hogy az ember mosolyogva-álmélkodva csodálkozik el a csillogó tehetség versbéli megnyilvánulásain.” (@selene)

A zsűri tagjai: @Babramorgó, @bagie, @Ciccnyog, @deixis, @dontpanic, @hunorkovacs, @Juci, @Littlewood, @Sasa, @_selene_, @tengshilun, @virezma.

Október 22-ig ti is szavazhattok az általatok legjobbnak tartott kötetre: https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2017-lira-kozonsegdij. (Kérjük, vegyétek figyelembe, hogy csak a szavazás kiírása előtt regisztrált profilokról származó szavazatok számítanak érvényesnek.)

Kapcsolódó könyvek: Gáti István: Lehetne rend · kabai lóránt: semmi szín · Tóth Krisztina: Világadapter · Balogh Ádám: Nyers · Jónás Tamás: Törzs · Varró Dániel: Mi lett hova? · Láng Orsolya: Bordaköz · Balla Zsófia: Más ünnepek · Ármos Lóránd: A kilternani ősz · Papp-Für János: Árnyékapa

Gáti István: Lehetne rend
kabai lóránt: semmi szín
Tóth Krisztina: Világadapter
Balogh Ádám: Nyers
Jónás Tamás: Törzs
Varró Dániel: Mi lett hova?
Láng Orsolya: Bordaköz
Balla Zsófia: Más ünnepek
Ármos Lóránd: A kilternani ősz
Papp-Für János: Árnyékapa
3 hozzászólás
>!
tengshilun IP
Irodalmi díjak

@Littlewood „Kicsi Fa” mohikán törzsfőnök útmutató karca – https://moly.hu/karcok/927145 – után az ún. „kimaradó kötetek” ismertetése folytatódik, nem kisebb sebességgel, mint ahogy egy igazi indián vágtat a száguldó bölények után.

Nincs az a betű, nincs az a szó, kifejezés, vagy költői hasonlat, mely képes lenne leírni az idei Merítés-díj líra szekciójának küzdelmét a versekért. Ellenséges tábor melletti lapulás órákon keresztül, vad üldözések a pusztán, átkelés a befagyott Mississippin, csörgőkígyó-vadászat, barnamedve les, és érdemtelen költők megskalpolása csak néhány olyan mindennapos rutin, amit mindenképp érdemes megemlíteni. De hagyjuk is a hasonlatokat, lássuk, milyen folytatással tudjuk megörvendeztetni sápadt- és nem sápadtarcú testvéreinket, kik szomjazzák a lírai táplálékot. :)

A rezervátum távoli szegleteiből összegyűlt sámánok által közzétett második, de éppoly releváns körben tehát a következő köteteket ajánljuk olvasásra.

Mindjárt az elején elénk ugrat egy lóval maga Hyross Ferenc: Tömegvonzás című kötetével.

„a lovakra gondol, de másik kontextusban,
másik világban. egy fürdőszobában karolja át
egy hatalmas fekete megtört nyakát.
szájukból közös pára válik gőzzé, végletekig
egyszerű köddé. a gép innen nézve minden
csillagnál kisebb, de mint egy hegylánc,
összességében tökéletes. a tragédia így csak
zaj lehet, koppanás, egy téli városban, aztán a
csend, ahogy ujjad végighúzod a megfagyott
ló sörényén. ínye vérzik szeme kér: hideg
vagyok és gyenge, oltsd belém a lelket.”

A kötet címéhez méltó módon Hyross Ferenc csak úgy vonzotta magához a zsűri tagjait egy kis értékelés erejéig. @Ciccnyog a következőképp méltatja: „Izgalmas kötet, hangulatos, különleges írások, bár soknál nem értettem, mit is szeretett volna mondani a költő, de kivételesen ez most nem is zavart, mert még így is működtek, és ez már valami. Egyedi hang, ami még nem teljesen kiforrott és profi, de jó úton halad. Várom a következőt!
@Babramorgó már nem volt ilyen derűlátó, értékelésében adott hideget-meleget: „A legjobb szó, ami a kötet első felét jellemzi ("Képek"): egyenetlen. Kiváló alkotások váltakoznak átdolgozatlan, gyenge darabokkal, egyfajta lírai hullámvasútra ültetve az olvasót (vagy szellemvasútra, kinek mi tetszik), a különbség csak az, hogy a szellemvasútban a lejtmenet is tud élvezetes lenni…

Lisztóczky László: A mindenség illata

„Köszönöm, Uram, amit adtál,
s nem kérem számon a nincs-et,
köszönöm a puszta létezés csodáit,
köszönöm az „oltó-kést”, a szenvedést,
mely jóságra, helytállásra sebzett,
hogy megőrizzem méltóságomat
mindig és minden körülményben.
Ez egyetlen kincsem. Tőled kaptam,
és szomorú, árva, vigasztalan
életemmel együtt most visszaadom.”

Lisztóczky ugyancsak alaposan megosztotta a zsűrit, mégis, az értékeléseket olvasva kirajzolódni látszik egyfajta közös nevező, aminek mentén a kötetet értékelni lehet.

@dontpanic így ír róla: ”Távol áll tőlem ez a világ, a hagyományokba, a kétely nélküli istenhitbe, a pátoszos nosztalgiába, a már-már naivitást súroló egyszerű világképbe való kapaszkodás. Egyébként szép és megható, nyilván a valós élettörténet ismeretében pedig abszolút hiteles is, és ez menti meg nekem a kötetet: nem érzek pózt benne, ez nem egy felvett álarc, hanem őszinte vallomástétel.”

@_selene_ egészen éteri szférákba emelkedik a kötet által: ”A mélységesen átélt emberi szenvedés, a szorongató magány a sorokban egy univerzális, átható végtelenségbe nő, isteni szférákban él tovább és teljesedik ki.”

Ha már más, isteni szférák, akkor Sajó László: Aszfaltangyal

„Késő éjjel beállítottam,
bocs, kicsit megint beállítottam,
az ébresztőórát beállítottam.”

A kötet címében szereplő angyal az isteni szférák helyett sokkal inkább hétköznapi világunk aszfalttal borított valóságába merül. Stílusa, szavainak elevensége megérintette

@virezma molyt is: ”Nagyon szerettem ennek a kötetnek az alapkoncepcióját, ti. a versek és a képek szoros összhangját. Többek között Nádas Pétertől és Brassaïtól is válogat, de említhetném akár Stieglitzet is. Már pusztán az ízlésével betalálna nálam, és ehhez jön még az érzékenysége, a legkisebb részletekig menő figyelme és az a nosztalgia, ahogyan felidézi nagyanyáink világát.”

@dontpanic már egy kicsit máshogy ír róla: ”A „képhez írunk verset” lassan önálló műfajjá válik, és az olvasó még örülhet, ha a kötetben megtalálható a képek is, nem csak a hozzájuk írt szöveg. Itt megtalálhatók, hurrá, hurrá. Nagyon hullámzó minőségűnek éreztem a kötetet, az eleje erősen indul, bár kissé kezd megfáradni (nekem) a falusi gyerekkorba révedő nosztalgia, de volt/van egy hangulata, az biztos.”

Sopotnik Zoltán: Moszkvics című kötete nagy csata eredményeként esett ki végül a TOP 10-ből (csakúgy surrogtak a tomahawk-ok a levegőben).

„Nem engedi magát a tudatalatti, hiába kísértem,
mindenből intellektuális kísérletet csinálsz, mondják
az ismerőseim a vacsora közben, és olyankor, mintha
beleragadnék az időbe, ők vacsoráznak tovább,beszélnek,
nevetnek, én meg sem mozdulok, akárha filmet néznék ”

@dontpanic így foglalja össze kiválóan a kötetet: ”Nagyon egyedi költői nyelvvel, szövevényes és sűrű szimbólumrendszerrel dolgozik a kötet. Szinte mitikussá emelődik némelyik szimbólum, az angyal, a fa, a medve például, a kötet egyes szakaszaiban.”

Nos, remélem/reméljük, hogy sikerült étvágyat csinálni a főtt medvetalphoz… akarom mondani, a versekhez. Jó olvasást kíván a kötetekhez a Líra-rezervátum kis nagy csapata!
Uff, szólottam!

A kép forrása: http://images.reblog.hu/uploads/blogs/5191/115622/post_…

3 hozzászólás
Hirdetés
>!
Littlewood P
Irodalmi díjak

Üdvözlet a rezervátumból!

Az utolsó maroknyi ember, aki nagy tételben olvas lírát Magyarországon, idén sem tétlenkedett. A Merítés-díj Líra kategóriájának zsűrije összesen 94 verseskötetet vett magához abból a célból, hogy átszűrje önmagán, és a fennakadtakat a moly olvasóinak figyelmébe ajánlja. A gyűjteményes kötetek – bár nagy sikert arattak – idén sem vettek részt a versenyben. A teljes lista itt található: https://moly.hu/listak/2016-magyar-verstermese

2016. nagyon erős év volt líra szempontjából, és végül egy olyan tízes lista állt össze a szavazatokból, amin nem volt további vita. Idén is voltak viszont olyanok, akik hajszál híján maradtak ki. Őket szeretné ez a karc olvasásra javasolni, és mert keresgélni nehéz, rögtön lépéseket is tesz az olvasás elkerülhetetlen megkezdése irányában.

András László: Világos indul

„Ismertem egy embert
aki mindig magával hordta a hőmérőjét,
tőle tanultam, hogy csak hőmérséklet van,
mert az isten csak hőmérsékletet bír csinálni,
a hideget meg a meleget már mi csináljuk.”

„Odalenn, a folyó völgyében végtelenül
aprónak látszanak az emberek.
Ezt ők is tudják magukról,
de nem bosszankodnak miatta,
és nem alapoznak erre filozófiát.
Dobd el a messzelátót, és gyere!
Mostantól egészen közel megyünk.”

Az utolsó pillanatban maradt le a tízes listáról (ja, igen, mégis volt vita…). @tengshilun szerint „Érdekes egy kötet, meg kell hagyni. Rég olvastam olyan verseket, amiken először kicsit megütköztem (mert elsőre nem értettem őket/furcsának tűntek), aztán egy kis bogozással általában rájöttem valamire, ami vagy a költő valódi gondolata/szándéka volt, vagy nem (mer' gondóta a fene). Viccet félretéve, sok minden van ebben a kötetben amit érdemes többször is megrágni.”

Ladik Katalin: A víz emlékezete

”Csak a hó ragyog szemedben.
A hosszú út hajszálai
elporladtak kabátodon.
Fehér könyv a fejed alatt, kacagó óra.
Nem sírni, nem nevetni.
Havazik az élet. Foga van.”

”Nem tudok még egyszer élni, fekete köd vagyok.
Fénykúpok szaporodnak bennem.
Ágyékomat nyaldossa a sós, vidám pokol.”

Ladik Katalin munkásságát tavaly Lennon Ono Grant for Peace békedíjjal ismerték el, és a moly zsűrije is érezte, hogy ez nem véletlen. @dontpanic személyes élményét felerősítve „a kötet nem hagyta, hogy túllépjek azon, hogy egy ember elmúlása nem egy apró kellemetlenség, hanem egy spirituális, transzcendens átmenés élmény, amikor a világ egy pillanatra visszatartja a lélegzetét. Egyszercsak azt vettem észre, hogy folynak le a könnyek az arcomon. … Igen, ez a kötet a halál misztikumáról szól, legalábbis nekem, legalábbis most biztosan. Bár lehet intellektuálisan elemezgetni a szimbólumrendszerét, de nekem akkor kezdett el működni, amikor eggyel mélyebb rétegbe kapcsolt ez a halálhír, és csak hagytam, hadd folyjanak át rajtam ezek a versek, szavak, mint a víz, összemosva, megkönnyítve élet és halál kérdéseit, megtisztítva a lelket minden földi tehertől.”

Bende Tamás: Horzsolás

„Akár a szentjánosbogarakat, hálóval kellene
összegyűjteni és befőttesüvegbe zárni
minden égitestet, hogy csak neked világítsanak,
hogy kivezessenek a lázas álmokból,
és hazagyere végre, Apa.”

„Mindig bezárom az ajtót.
Ez valami kényszeres dolog lehet.
Ha egyedül vagyok, akkor is zárom az ajtót.
Minden ajtót bezárok.
Minden ajtót mindig.”

Bende Tamás kötete sokaknak tetszett. @Babramorgó pedig magát ezt a szót is kevésnek találta a kötet értékelésére: „Tetszett. Nem, ez így túl rövid, mi több: szegényes és kifejezéstelen. Bende Tamás versei pillanatfelvételek, olykor fájdalmasan pontos, olykor kissé pontatlan, de minden esetben a lényeget kutató, azt feltárni igyekvő felvételek. Én nem éreztem azt, amit Kemény István írt a kötethez, ti. „nagy ráismerések, aha-élmények” – pont azért, mert a versek azokkal a pillanatokkal foglalkozik, amelyeket mindannyian minden nap, hadd mondjam: minden percben átélünk. Nem ráismerés ez, nem „aha-élmény”, hanem annál sokkal több: önmagunk rezignált megpillantása a kötet verseinek tükrében. Igen, én vagyok, igen, velem is ez történik. Ez a legnehezebb, amiről alkotó írhat, Bende erről ír, nagyon szépen, igazan.”

Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit

„tehetsz te bármit
nem neked születtem
hiába állsz itt
és babusgatsz engem
nem neked születtem

késtél ennyi
kerek tíz évet
a lelkem akarod
elegem van belőled
kerek tíz évet”

„nem érdekel a nyelv
mellyel okossá tehető egy csak buta élet
a látszat mint belsőépítészet
hidegen hagy az emeletes ima
a megmondóember a csomagolástechnika”

Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit… hát… tömör értékeléseket vonzott. @dontpanic a tartalmat helyezi a forma fölé, eszerint „a legtöbb költeményből szinte kirobban a tapasztalat, az élet keményebbik oldala, olyanok, mint egy utcagyerek, akitől nem várunk ékesszólást, miközben elmeséli az élettörténetét, amit viszont meg kell hallgatni.” @Juci viszont még ennyit sem szórakozott, annyiban foglalta össze a kötetről alkotott véleményét, hogy „Igen.” Na, szóval tömör. De ha így tömör, akkor azért eléggé sokatmondó.

Somogyi Aranka: Testmértan

„Rázza a hideg. Rajta kórházi takaró, azon a kisfiam
kék mackómintás pokróca, tőle kapta kiskorában,
lábfejénél egy felesleges kórházi párna, az egész
halmon a sógornőjétől örökölt télikabát, fázom,
mondja, ráterítem a saját kabátomat is, legalább
huszonöt fok van, megfázol, kislányom, mondja,
aggódik.”

„nehézlégzés mondja az orvos mintha
a tünet definiálása segítene elviselni
a zihálást a látványt ahogy a tehetetlen
testen átveszi az uralmat a görcs
elkerülhetetlen gyors ütemben
a rég elfeledett izomzat kiemelkedik
a semmiből összerándulva megmutatja
az egykori kézilabdakapus fizikumát
az utolsó szembeszegüléskor”

Somogyi Aranka kötete súlyos témákat mutat egészen közelről. @bagie szerint „…elég erős hangulatú kötet. Különös volt nekem a kortársak között. Örülök, hogy olvastam. @dontpanic ezt azzal egészítette ki, hogy „A versek a test felől közelítenek, női szemszögből. Van bennük bujaság, vágy, de van bennük halál, öregség is. És nyilván a test csak egy kulcs a lélekhez. Itt aztán végképp lefoszlik minden máz, minden illúzió, a maga pőreségében áll előttünk a meztelen testnél is sokkolóbb meztelen lélek. Nincs szépelgés vagy elkendőzés.”

Bálint Tamás: Láv sztori

„Amint randi követett randevúkat,
s hogy ikszedikszer is csupán szió
volt, ami osztályrészemre juthat,
maradt bennem pár csepp frusztráció:
azért nagyobb súlyt ráfektetni jó
lenne – elvek? erkölcsök? – a fenéket,
a helyzet már alaposan megérett.”

„Közös lett a fogkrém, közös a szekrény,
a hogy lassan a pénztárca is közös,
amíg a dal végét hozná a refrén
(pislákol a remény: az örökös
kérdés a mosatlanról még ködös
közös álomban cseresznyézve máris
arra ébredünk: közös lett az ágy is.”

Bálint Tamás kötete maradt a végére, ami sokkal könnyedebb hangvételű olvasmány. @_selene_ szerint egyenesen „Zseniális kötet! Az Anyegin alapján induló elbeszélő költemény, amely egy modern kori szerelmi történetet ("lávsztorit") dolgoz fel bravúros, nagyon eredeti módon. Tudatos formanyelv, remek versépítkezés, lendületes előadásmód jellemzi. Én személy szerint nagyon örülök ennek a könyvnek, élményszerű volt minden verssora és a költő is rendkívül szimpatikus. Köszönet!”

És a lényeg! Olvassatok verseket, mert minden olvasás és értékelés számít! :)
(a képen a líraszekció zsűrije látható szavazás közben)

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

>!
Csabi MP
Irodalmi díjak

David Grossman nyerte a 2017. évi Nemzetközi Man Booker-díjat Egy ló besétál a bárba című regényével.
http://konyves.blog.hu/2017/06/14/david_grossman_nyerte…

Kapcsolódó könyvek: David Grossman: Egy ló besétál a bárba

David Grossman: Egy ló besétál a bárba

Kapcsolódó alkotók: David Grossman

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Irodalmi díjak

Idén újabb szekcióval bővült a Merítés-díj zsűrije, társaimmal a 2016-os megjelenésű magyar ifjúsági köteteket vettük górcső alá, és választottuk ki azt a tízet, amelyek szerintünk a legjobbak voltak.

Íme a lista:

Finy Petra: A nagy álom

@graphoman: „Aranyos könyv, a történetek is jópofák, meg ügyesen van megírva is.”

Győri Katalin: Kupak-Nyár

@AniTiger: „Néhol aranyos, néhol humoros, de itt-ott egész jó életbölcsességeket rejtő sztorikról van szó.”

Kalapos Éva: Massza

@Boglarina: „Nekem nagyon hiteles volt a könyv, teljesen életszerű. A történet végén található tanácsok, ötletek, jogszabályok felsorolása pedig telitalálat.”

Lackfi János: Szerelmi nyomozás

@B_Niki: „Szerintem ez a könyv szuper volt. Humoros, kacagtató, jópofa történetek voltak benne, amik inkább egy laza novelláskötet benyomását keltették.”

Mészöly Ágnes: Szabadlábon

@Csoszi: „Nem találtam hibát ebben a könyvben. Szórakoztató, remek stílusban íródott mű, és emellett egy kalandos utazás is.”

Molnár T. Eszter: Stand up!

@gocsi: „Nagyon kellemes elegye ez a könyv a könnyed tini regénynek és a rázós ügyekről szóló „segítő” könyveknek.”

Szakács Eszter: A szelek tornya

@Hintafa: „Bár már jóval kinőttem a könyv ajánlott korosztályából, nagyon nehezen tudtam letenni. Fordulatos, izgalmas, és érdekes.”

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

@Kelemen_Hanna: „Hát ezt imádtam! Sorozatrajongóknak kötelező darab!”

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

@Zsófi_és_Bea: „Kemény könyv volt ez, arra hívja fel a figyelmet, hogy ne hagyjuk, hogy gyermekünk áldozattá váljon.”

Zelei Bori: Kevert

@Gelso: „Zelei Bori nevével minden bizonnyal találkozni fogunk még, főleg, ha a későbbi életének, környezetének szereplőit és azoknak intimitásait ilyen érzékenyen és odafigyelő empátiával fogja tudni elénk tárni.”

Itt szavazhattok:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2017-ifjusagi-irodalom-kozonsegdij

A zsűri tagjai:
@akire, @AniTiger, @Áfonya74, @B_Niki, @Boglarina, @Csoszi, @Gelso, @gocsi, @graphoman, @Hintafa, @Honey_Fly, @h_orsi, @Kelemen_Hanna, @meseanyu, @Virág_Blogger, @Zsenka, @Zsófi_és_Bea

Kapcsolódó könyvek: Kalapos Éva: Massza · Molnár T. Eszter: Stand up! · Szakács Eszter: A Szelek Tornya · Győri Katalin: Kupak – Nyár · Zelei Bori: Kevert · Wéber Anikó: Az osztály vesztese · Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva · Lackfi János: Szerelmi nyomozás · Mészöly Ágnes: Szabadlábon · Finy Petra: A nagy álom

Kalapos Éva: Massza
Molnár T. Eszter: Stand up!
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Győri Katalin: Kupak – Nyár
Zelei Bori: Kevert
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Lackfi János: Szerelmi nyomozás
Mészöly Ágnes: Szabadlábon
Finy Petra: A nagy álom
13 hozzászólás
>!
Kelemen_Hanna P
Irodalmi díjak

Az idei ifjúsági irodalmi Merítés-díj polca impozáns és kincseket rejt, mindenképp érdemes átböngészni:
https://moly.hu/polcok/merites-dij-ifjusagi-irodalom-2016

Be kell vallanom, hogy az idei ifjúsági irodalmi zsűriben kicsit szigorúan bántunk a sorozatokkal. Pedig a sorozat nemcsak a tévében hódít egyre nagyobb teret magának, hanem a könyvkiadásban is: a bevált műveket szívesen meglovagolja az író is, a kiadó is, és a közönség is örül, ha nem kell egy író életművén belül mindig új neveket és alaphelyzeteket megtanulnia. @AniTIger és @Zsófi_és_Bea karcai után most a kimaradó sorozatdarabokról írnék pár mondatot.
@AniTiger karca: https://moly.hu/karcok/923646
@Zsófi_és_Bea karca: https://moly.hu/karcok/924169

Az idei Merítés top 10-be épp csak két sorozat-kötet került be, és mindkettő az első kötete egy-egy reménybeli sorozatnak.
A Merítés-dí nagy vesztese idén is Leiner Laura Bexi-sorozatának két 2016-ban megjelent kötete, a Nélküled (https://moly.hu/konyvek/leiner-laura-nelkuled) és a Valahol
(https://moly.hu/konyvek/leiner-laura-valahol) . De már pusztán ebből a tényből látszik, hogy más szempontok alapján mérlegeltünk, mint az olvasók túlnyomó többsége: igyekeztünk a kedvenceinkben valamilyen hosszabb távú hatást keresni., túl a puszta szórakoztatáson. (Annak ellenére, hogy a zsűriből többen is nagy élvezettel olvassuk Leiner Laura könyveit.)

Utolsó pillanatig billegett Papp Dóra Tükörlelkek című kétrészes sorozatának 2. kötete (https://moly.hu/konyvek/papp-dora-tukorlelkek-2).
@Csoszi legalább annyira szerette, mint az első kötetet, ami pedig nagy szó:
https://moly.hu/ertekelesek/2383937

_„Rágógumi és Tragédia története folytatódik. Papp Dóra magasra tette a mércét a Tükörlelkekkel. Szerencsére a második rész is hozta ezt a színvonalat. Sőt! Nagyon szerettem a második részt.
Orsi most szerethetőbb volt, talán érettebb. Kriszti pedig ismét a maximumot nyújtotta."_
Másik zsűritagunk, @Gelso is lelkesen írt a kötetről, úgy is, hogy az első kötet nem került a kezébe:
https://moly.hu/ertekelesek/2403974

_„Jó lenne tudni, hogy sok végzős, ill. 10-12-es középiskoláshoz eljut ez a könyv. (…)
Zsúfolt, tanulással teli, érettségi, felvételi, ballagás előtti teendőkkel telített hetek ezek, szerelmi, baráti, szülői, tanári és egyéb fontos kapcsolatokkal, és az ezekhez fűződő és körülölelő érzelmekkel. Szerencsés regénytéma.
Hihetetlen mennyire alapos jellemábrázolásokra képes a szerző! Nagyon gördülékeny, magával sodró, könnyen olvasható, könnyed stílusban ír, korántsem egyszerű, embert, lelket, ideget próbáló konfliktusokról.”_

Kalapos Éva csodálatos D.A.C. sorozatának tavalyi kötete, a Nagy döntések címet viseli (https://moly.hu/konyvek/kalapos-eva-dac-5-nagy-dontesek), és valóban, az író olyan döntések elé állítja a szereplőit, amilyenekkel az olvasóknak is időnként szembe kell nézniük. Ez a momentum egyszerre erénye és hibája is a könyvnek.
https://moly.hu/ertekelesek/2196196

„Szeretem ezt a sorozatot, mert olyan, mint az élet. Ismerős minden szituáció, minden szó, minden gondolat. Teljesen el tudom képzelni, hogy velem vagy a barátaimmal ugyanezek ugyanígy megtörténnek. Ahogy majdnem így meg is történnek olykor. És csak azért nem ötpontos, mert kicsit túl életszagú. Nincs benne semmi olyan, ami elvarázsolna, kiszakítana a hétköznapokból. Olyan, mint egy valóságshow. Egy okos, érzékeny író által megírva.”
Sajnos a zsűriből más nem írt a könyvhöz véleményt, de biztos vagyok benne, hogy ha Kalapos Éva csak ezt az egy könyvet tette volna le az asztalra ebben az évben, akkor ez a kötet, annak ellenére, hogy 5. kötete egy hatrészes sorozatnak, bekerült volna az első tíz közé.
Szabó Tünde Balla Adrienn sorozata még nehezebb feladatot vállal, mint az eddig említett folytatásos regények: ez egy nagy nyomozás története, ami már öt könyvnyi izgalmat kell tartalmazzon. 2016-ban a Gázolás című 4. kötet (https://moly.hu/konyvek/szabo-tunde-gazolas) jelent meg, és azóta már a boltokban van az 5. kötet is.
Meghökkentő módon nem életszerűtlenek a helyzetek, és kimondottan szerethetőek a szereplők. Ami hibája a könyvnek, hogy az általunk már megszokott és elvárt elbeszéléstempónál kicsit lassabban csordogálnak az események. Mintha kötetről kötetre fogyott volna a lendület. Közvetlenül olvasás után ezt írtam róla:
https://moly.hu/ertekelesek/2269560
„Az első kötetet még kimondottan szerettem, a második-harmadiknál már azt éreztem, hogy rövidebbre kellett volna fogni, ennél a kötetnél meg azt, hogy hamis lett és unalmas. És valahogy nem jól egyensúlyoz a realista és a gyerekirodalom között.”
Most, visszatekintve nem lennék ennyire szigorú a könyvvel, talán épp azért, mert visszatekintve csak az összesített benyomás maradt meg, a részletek lassú és kissé önismétlő hömpölygése utólag nem érzékelhető, visszagondolva pedig kifejezetten jó a sorozat, örülök, hogy rátaláltam.

És holnap érkezik @meseanyu által a lista az általunk legjobb 10-nek választott könyvről. És arra vár majd, hogy szavazzatok Ti is!