!

Írjunk naplót kihívás! zóna

>!
Beatrice8
Írjunk naplót kihívás!

2019. július 24-31 szerda-szerda
Szerdán 24.
Elkezdtem a Gyülekező árnyakat. Írtam naplót. Vigyáztam a Picire. Megpróbáltam kitalálni, hogy a franciául éneklő békája, milyen dalokat énekel, de volt, amiből egy szót sem értettem, szóval ez kalandos volt.
6 körül hosszas nyaggatás után rávettem a tesómat, hogy ő is jöjjön el velünk a hegyre. Amíg a mamáék vásároltak, mi sétáltunk és hegyet másztunk. Tesóm meg folyamatosan panaszkodott. Én igyekeztem Wizards Uniteozni :D. Egy sziklára is felraktam a Picit. Visszafelé vitatkoztunk egy öt percet vele, hogy a kisebb dombra is felmenjen-e. Ő fel akart, én ellene voltam, mert akkor gaz volt ott, hogy teljesen elnyelte volna. Végül én győztem. Egyszer a nagy futkározásban el is esett, de fel is pattant azonnal, leporolta magát, futott volna tovább, ha nem állítom meg, kiszedegetni a ruhájából a felszedett gazokat. :D Otthon nagyon cuki volt. Mondtam neki, hogy poros, nem mászkálhat a házban amíg nem fürdött meg, így üldögéltünk a fürdő előtt és barkóbáztunk, amíg tesóm fürdött. Még abba is beleegyezett, hogy nem szokásosan a lavórba fürdik, mint a mamáéknál mindig, hanem normálisan. Belépett a zuhanyzóba azonnal el is taknyolt, de szépen esett a fejét nem ütötte be. Mondjuk előtte igen, amikor le akart feküdni, hogy bepelenkázzam :D. Szóval mire mamáék hazaértek mindenki szép tiszta volt.

Csütörtökön 25.
Reggeliztünk, átmentünk másik mamáékhoz. Előtte tesóm, mintha ő is négy éves lenne veszekedett a Picivel, hogy melyikőjük vigye a kisebb kutyát. Pici kész volt a kompromisszumra, tesóm nem :D. Végül csak megegyeztek. Nagynénémmel elsétáltunk a Dédihez. Beszélgettünk. Visszafelé bementünk a Sparba. Egy üdítő miatt kiálltunk egy egész sort :D. Ebédeltünk. Medencéztünk.
Befejeztem a könyvet, szép kis függővég. Még jó, hogy holnap azonnal kezdhetem is a következőt!

Pénteken 26.
Pamkutya kalandokat néztem.
Elkezdtem a Fényigézőt.
Ebédeltünk.
Beszélgettünk.
Nagynénémmel elmentünk ketten a kutyákkal a tóra a szomszéd faluba. Dobáltunk lapdát be a tóba nekik. Öcsi rákapott a parti növényekre, biztos valami madár fészkel ott, nagy nehezen elrángattuk onnan. Úgy nézett ki, hogy jön a vihar, ezért elindultunk vissza.
A kölcsöncípő kidörzsölte két helyen a lábam.
Visszaérve fürödtünk, de hideg szél fújt, ezért nem merültem le. Picit nem nagyon érdekelte, hogy nem akarom bevizezni a hajam.
Ettünk sütit.
A tesóm Curious incident….-ot olvasott és a tanácsomra hozzá hallgatta az audiobookot hangosan, szóval azt hallgatva elaludtam kicsit. Aztán a nagynénémmel hasizmoztunk a tesóm csak panaszkodott és abbahagyta. Pici nagyon bíztatta, cuki volt, de nem ért el vele semmit.
Aztán ünnepi videókat néztünk. A mindenféle családi eseményen előadott műsorainkat és egyéb videókat.
Vacsiztunk és elindultunk a „kertmoziba” a művház mellé a parkolóba. A Nagynénémnek hála lett majdnem legelöl székünk. Mi simán leültünk volna hátul a sörpadokra, mondva az elöl lévő pár üres szék biztos foglalt, de nagynéném odament, megkérdezte, nem volt az. Így azért sokkal kényelmesebb volt, mint sörpadon lett volna. Azért megszívtuk kicsit, mert láncdohányosok ültek előttünk. Az egyik néni az e-cigijének a füstjét fújta bele folyamatosan a mama arcába, a másik normális cigire gyújtott rá, így szállt hozzám hátra a füst. Én meg nagyon, de nagyon érzékeny vagyok erre, ezért igyekeztem visszafogottan lélegezni, pulcsin át, ilyesmi. Ennek hála nem tudtam a végén énekelni a jó kis dalokat! Pff. A film késéssel indult valószínüleg azért, hogy kellően besötétedjen ráadásul az eleje valamiért nem volt leszinkronizálva már pont féltünk, na nem attól hogy angolul lesz, hisz mi érteni fogjuk, hanem attól, hogy sokan nem ezért újraindíttatják a filmet és még többet csúszik így, szerencsére a többi rész szinkronnal volt. Másodjára is nagyon jó volt. Az utálatos embernek bemutattunk tesómmal. Amikor megcsókolta Freddiet és páran fújoltak a lépcsőn ülők közül tesómmal eldöntöttük, hogy naívak és jóhiszeműek leszünk, miszerint azért fújoltak, mert már látták a filmet és ők is utálják azt a filmet, nem azért mert homofób barmok :D Egyik beszólt a másiknak, hogy „ez olyan mint te”. Egy másik csapat is ült külön, ők a füvön. Ők voltak a nagyon rajongók :D. Fügyültek, tapsoltak, amikor valami jó szám jött meg ilyenek :D.
Hazafelé beszélgettünk. Belopóztunk a házba, papa már elaltatta a Picit. Fürödtem, kicsit olvastam és aludtam.

Szombaton 27.
Elmentünk nagynénémmel és picivel a lengyelpiacra. Valamiért ragaszkodott hozzá, hogy ő elfáradt ezért leültünk kétszer pihenni illetve kapott innit, abból energiát nyert.
Anyáék megérkeztek, ebédeltünk. Meséltek a bicótúráról.
Hazafelé bementünk a másik mamáékhoz, mert a távoli nem is rokonunk, de annak számítjuk B. és jegyese elhozta személyesen a meghívókat az esküvőjükre. Ugyan vasárnapra ígérte magukat, ezért az éppen holnapra ebédet készítő papát egy kicsit lesokkolta, amikor megjelentek egy nappal hamarabb, de meg lett oldva a dolog :D. Jót viccelődtünk azon, hogy mi lehetőség szerint azért ne tévesszük el a napot. Egy nappal korábban, mint ők érkezhetünk, de később gáz lenne :D. Aztán beszélgettünk, mondta B., hogy a lány volt Berlinben. Papa meg: Az új Berlinben Mindenki: Milyen új Berlin? Papa: Hát a felújítás után! Mindenki: Felújították valamikor Berlint??? Papa: Hát, amikor Nyugat és Kelet Berlin egyesült! Mindenki főleg magában: Ahhha! Szóval a rendszerváltás után! Amikor leomlott a fal! Ekkor a lány körülbelül ovis volt vagy az se. Persze, hogy az „új Berlinben” volt! :DDD Kicsit elveszett papa az időben, pedig nem sokszor szokott.
Anyát elvitte apa táncostársának a leánybúcsújára.
Ott aludt nálunk tesóm egyik barátnője, mert holnap mennek MondoConra. Csináltam KRESZt és vlogoltam barátnőimnek, ezért tudom most leírni ezeket a dolgokat :D

Vasárnap 28.
Paaasz. Tesóm MondoConon volt és elázott. Ennyi rémlik aznapról, jegyzeteim meg nincsenek :D.

Hétfőn 29.
Befejeztem a Fényigézőt. Képeket válogattam számítógépen, mert egy nagy katyvasz az egész mappám :D.
Anyát végre sikerült rávennem és varrt kettő bevásárló szütyőt a 13 éves maradék függőnyanygunkból :D. A Drágám túl eleven volt, ezért elmentem vele sétálni. Végre beadtam a cipészhez megjavíttatni a sulitáskám cipzárját. Aztán jó sokat sétáltunk, fagyiztunk, láttunk sok halat, kacsát, hattyút, szelfiztünk, néha leültünk, mert elfáradt, akkor Wizards Uniteoztunk. Szerencsére nem volt olyan dögmeleg, ezért is indultunk útnak.2 és negyed órát sétáltunk, aztán hazamentünk.
Kresszeztem.
Írtam naplót.
Újraolvasgattam nem tudom mit, mert azt nem jegyeztem fel magamnak. :D

Kedden 30.
Reggelire éppen kukoricát ettem és közben V.E.Schwab interjút néztem, amikor tesóm is felkelt. Éjjel elolvasta az Antigonét. :D
Elolvastam a Celeste bolondulásigot. Nekivágtam a hónapzárásnak. Megint jól leszidtam magam, amiért hónap közben 2 kivétellel lusta voltam értékelést írni, ezért itt állt előttem tizenvalahány véleményezésre váró könyv. Értékeltem a Burning Mazet. Fotóztam könyveket.
Kresszeztem.

Szerdán 31.
Értékeltem a Változások korát és a Béka és az idegent. Drágámmal elmentünk a cipészhez, mert kész lett a táskám. Most nem sétáltunk sokat, mert nagyon meleg volt. Megígértem neki, hogy legközelebb viszünk kulacsot, hogy ihasson a kútból.
Tovább válogattam a képeket.

>!
Firexh
Írjunk naplót kihívás!

#36
Kedves Naplóm!
Legnagyobb bánatomra ismételten tipikus kamasz vagyok. Érezted már úgy, hogy elveszel ebben a világban? Hogy mindenkit jobban ismersz, mint önmagadat?

Hogyan mesélhetnék magamról, ha én se tudom, hogy milyen vagyok igazán? Annyi arcom van. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek mást mutatok, nem vagyok köpönyegforgató. Sőt, pofátlan és arcoskodó sem.(Frenetikus humorom remek megnyilvánulása.) Igaz, el tudom hitetni másokkal, hogy milyen vagyok, tudom formálni a rólam alkotott képüket szánt szándékkal, folyamatosan, észrevehetetlenül irányítani gondolkodásuk, hogy egészen biztosan valamilyennek lássanak. Színészkedem, ha úgy tetszik, bár én nem így fogalmaznám meg, ez mindössze az a kifejezés ami a legközelebb áll hozzá, ez az, amivel oly primitíven meg lehet magyarázni ezt a tevékenységet, elnagyolva, felszínesen. De vajon ez álca lenne részemről? Nem, nem az, hisz az is én vagyok. Az is belőlem fakad, az is a részem, nem különb és nem is marad el a többitől. És vajon, ha hazudok, tényleg hazudok? Hazugság e, hogy hagyjuk e az embereket egy bizonyos hitben? Olyanok lennénk amilyennek más lát minket? Annyi szövevényes kérdés, a válasza mindenkinek más. Én a saját utamat járom, én számomra az az igazság, ahogy én látom. Lehet más számára nem, de az már nem az én dolgom. A magam módján – ha naív vagy éppen gyerekes is külső szemlélő számára – gondolkodom, és az, hogy gondolkodom, már eleve dícséretes, bárki bármit mond.

Köszönöm, hogy meghallgattál, mikor senki más nem tette:
~ ʄıཞɛҳɧ

>!
Dorry99
Írjunk naplót kihívás!

#25 2019. augusztus 16.

És letelt az első hét. Örömujjongás. Olyan boldogsággal keltem fel reggel annak örömére, hogy itt a hétvége, annak ellenére, hogy még el se kezdtem a napot. De tudtam, hogy ha gyorsan, ha nem, el fog telni. A reggeli buszom időben jött, a buszsofőr már fel is ismert. Reggel nem történt semmi különös. 9-ig általában a konyhában töltöm el az időt, aztán úgyis lesz elég időm tovább unatkozni hátul. XD Rendszerint díszeket szoktam vagdosni, ami egy ideig elég unalmas, de ha el tudom terelni a gondolataimat, akkor nem olyan vészes. Persze ez nem mindig olyan könnyű, mert általában olyan dolgok irányába terelődnek a gondolataim, amiket nagyon nem szeretnék. Arra gondoltam, hogy jövőhéten viszek könyvet és olvasással ütöm el az időt, ha más nincs. Úgyse nagyon szoktak zargatni.
Ebéd után ma sokkal lassabban telt az idő. Már fél órával korábban ott ültem útra készen. Ilyenkor általában nincs tennivaló. Megy nagyban a pletykálkodás. Néha azt se tudom merre kapkodjam a fejem olyan dolgokat tudok meg. Persze nem ismerek senkit, szóval sok értelme nincs, de hihetetlen miről tudnak itt beszélgetni. Egyébként nincs semmi bajom az ideiglenes „munkatársaimmal”. Igaz nem nagyon az én korosztályom, de elvagyok. De még mindig kívülállónak érzem magam, mert hiába, ez már egy összeszokott közösség, én meg csak három hétre jöttem.
Délután végre aludtam egy jót. Aztán megírtam a napló pótlásaimat, amikkel sajnos a héten lemaradtam.

>!
nagytimi85 
Írjunk naplót kihívás!

2019.08.12-13 hétfő-kedd #27

Fun fact: két nap alatt 20 nap hőingás nem olyan nagyon vicces. Ráadásul telihold is közelgett a héten. Pro: a mindennapos statisztikázással már legalább a menstruációs ciklusommal elég jól képben vagyok. Ha a szorongásom ritmusa még mindig egy misztikum is a számomra, legalább a PMS nem ér már meglepetésként. És tök praktikus, hogy úgy tűnik, összhangban vagyok a holdciklussal. Kontra: attól még nem kellemes, na. :D

Kontro: a héten csak macskagyökérrel tudtam rendesen aludni… Pro: a macskagyökeres álmaim nagyon viccesek.

Az augusztus 20 előtti hét egy izgalmas hét a számunkra. Az apósom szülinapja, Ditta szülinapja, és a házassági évfordulónk is ekkor van.

Kedden Ferit (az apósomat) köszöntöttük. Nem volt akkora nyüzsgés és felhajtás, mint hat éve, az esküvőnk előtti héten, a hatvanadik szülinapja körül. De azért idén fejjel lefelé fordítottuk neki a 66-os tortát, hogy tudja, hogy 99 a minimum, amit célként kitűztünk neki, ekkora derűben és egészségben. :) Isten éltesse soká. :)

>!
nagytimi85 
Írjunk naplót kihívás!

2019.08.10-11 szombat-vasárnap #26

Jucusék háza csodaszép. Én pedig megígértem Petinek, hogy accountability buddy-k leszünk, és ő is fog meditálni, amíg én távol vagyok, és én is fogok meditálni nélküle. Úgyhogy amikor reggel felébredtünk, még az első kávé előtt jógáztunk egyet Dittával, és együtt meditáltunk. Jucus belső kertjére néző kilátással — ezért említettem, hogy a ház csodaszép. :)

Aztán kávéztunk. :D Mert Jucus házában nem lehet nem kávézni. :D

Úgy volt, hogy reggeli után hazatérünk Dittáékhoz, de valójában nagyon jól éreztük magunkat, lustára vettük a tempót és belesüppedtünk a napba. Jucusnál nem olyan könnyű mondjuk, elméletben, mert a három gyerek, és most plusz egy kiskutya mellett mindig nyüzsög a ház. De mi valahogy megtaláltuk magunkban a zent Dittával. Engem például a koradélután egy pontján ott is felejtettek a homokozóban, ahova Jucus kislánya csalt be, és Dittával már rég messze jártak, amikor én még mindig flowba merülve rostáltam és műanyag gereblyével válogattam a tűleveleket a homokozó peremén a homokból. XD És állítólag nagyon jó vagyok a gyerekekkel. ¯_(ツ)_/¯

A reggeliből inkább ebéd lett, az ebédből meg korai vacsora. Aztán egy kalandos út során (amiben kiderült, hogy igen, a kutyusnak még nagyon szoknia kell az autózást, és hogy az útépítés körüli eligazító táblák nem túl egyértelműek) végül hazajutottunk Dittáékhoz.

Dittát rádumáltam, hogy nézzük meg A szolgálólány meséjének első részét, és ismét elszontyolodtam, hogy a harmadik évad az elsőhöz képest mennyire nagyon nem jó. :( Aztán éjszakába nyúlóan lelkiztünk, ahogy szoktunk. :) (Ezúttal tényleg éjszakába nyúlóan, kettő körül oltottunk lámpát. Ahogy ez lenni szokott. :))

Másnap pedig… ömmm… hazajöttem. :D Nem tudom, a nap rövid volt és nyugis. És Peti gyönyörű rendet tett, mire hazaértem. Mert Peti egy hős, és szeretem. :)

>!
nagytimi85 
Írjunk naplót kihívás!

2019.08.08-09 csütörtök-péntek #25

A hétvégét (péntek-szombat-vasárnap) Dittánál töltöttem. Egészen pontosan Dittával, úton.

Csütörtökön pontot tettem minden ügy végére, mintha nem egy nap szabit vennék ki, hanem egy hetet, bevásároltam Petinek hétvégére, és összepakoltam. (Végre nem stresszeltem rajta, hogy vajon mindent elraktam-e. Egy Dittás nyaralás az egy Dittás nyaralás. Ha váltás bugyim van, már jók vagyunk, minden mást megoldunk.)

A péntek leginkább logisztikával és szaladgálással telt. A 6:42-es vonattal Pestre utaztam, a Kelenföldről átmetróztam a Nyugatiba (Peti még mindig elképed, hogy egyedül metrózok :D), onnan pedig elvonatoztam Gödre. A vonaton orosz turisták és a kalauz között fordítottam. (Nem oroszról, hanem google translate-ről magyarra. ‘:D)

Aztán alig hogy megérkeztem Gödre és bekaptam pár falatot, már indultunk is tovább. Azt hiszem, három átszállással jutottunk ki Ferihegyre (elvesztettem a fonalat), ahol felraktuk Ditta férjét a repülőre. Utána még néhány átszállással (itt már tényleg elég fáradt voltam) eljutottunk Jucushoz. (A Ferihegyről induló buszon azt hiszem, kiborítottunk egy srácot, mert gender-elméletről, feminizmusról és politikáról vitatkoztunk, és a szemem sarkából azt láttam, hogy azzal a tekintettel forgolódik hátra a nekünk háttal ülő fiú, hogy “ha ezt még egy megállón át kell hallgatnom, …”. :D De hallgatnia kellett.)

Jucuséknál kiörültük magunkat a gyerekeknek és a kiskutyának — Jucus most vágott bele, hogy kineveljen és kiképeztessen egy személyi segítő kutyát a Down-szindrómás kislánya mellé —, aztán estébe nyúlóan grilleztünk az udvaron. Azt akartam mondani, hogy éjszakába nyúlóan, de talán tízre vagy tizenegyre már ágyban voltunk, csak nagggggyon hosszú volt ez a nap. :D

Hirdetés
>!
Dorry99
Írjunk naplót kihívás!

#24 2019. augusztus 15. (pótlás)

Ez már a negyedik napom a munkában. Innentől már kibírom. Egy jó párszor gondoltam már, hogy feladom és nem megyek vissza, mert annyira nincs értelme, így hogy semmi dolgom és csak az útban vagyok az esetek 90 százalékában. De aztán megkaptam, hogy mindent feladok és semmit nem csinálok, úgyhogy úgy döntöttem (már ha nem számítjuk azt a tényt, hogy anya konkrétan eldöntötte helyettem, hogy ott maradok, mert szinte a semmit fizetik ki nekem és ez így simán megéri) végigcsinálom. Ma egyébként kaptam egy kis dolgoznivalót, ami egy időre lekötött. Félre is tudtam vonulni, ahol végre nyugalom és csend van. Ez való nekem. Mondjuk néha azért nem árt a társaság, de ezt a pár órát kibírom. Dél után már úgyis ebédelni szoktunk, utána meg szinte már végeztem is. Rájöttem, hogy utálok buszozni, mert van egy olyan félelmem, hogy nem áll meg ott, ahol én le szeretnék szállni. Ráadásul csak miattam megy be a városba. Ilyen szempontból jobban preferálom a vonatot és nem utolsó sorban ahhoz vagyok hozzá szokva. Plusz szerintem sokkal kényelmesebb is. A pozitívum, hogy reggel alig vannak rajta emberek.

>!
Tündérke
Írjunk naplót kihívás!

#21 (2019.08.16.)
Kedves Naplóm!
Végre túl vagyok az állásinterjún. Kilencre kellett volna mennem, de már fél kilenckor ott voltam. Lett volna még egy interjúzó, ő viszont meg sem jelent, így engem előrehoztak. :D Érdekes volt. Udvariasak voltak, kedvesek. Egy hét múlva telefonálnak majd, hogy megfeleltem-é e. Utána jött a java. Ugyanis odafelé menet kiszúrtam a Piac utcán a Líra boltot és felcsillant a szemem. Visszafelé így leszálltam ott a buszról és be is mentem azonnal, négy könyvvel tértem haza. A lábam leszakadt mire hazabotorkáltam, ki is dőltem, majd négykor vagy hogy ébredtem meg. Viszont így már csak hat könyv hiányzik a Sven Hassel gyűjteményből. Szóval visszatérve az elejére, most már csak a drukkolás és a remény van hátra. :)
Csóközön!

>!
Dorry99
Írjunk naplót kihívás!

#23 2019. augusztus 14. (pótlás)

Ma ugyanúgy keltem, mint már két napja, gyorsan megittam a reggeli tejeskávémat, majd indulhattam is. Nem sok mindenre van időm reggel, pedig néha úgy visszafeküdnék szundizni és szoktam is, de csak egy öt percre, mert több nem fér bele. Kezdem megszokni a buszozást. Most már tudom hol kell leszállnom, úgy értve hanyadik megálló, mert eddig még soha nem utaztam távolsági busszal. Ma egyébként nagyon „izgi” munkát kaptam, mert kikapálhattam a kis virágoskertet a tűző napon. Élvezet volt nagyon. Jó, hogy világos felsőben voltam és szandálban. Alig vártam, hogy hazaérjek. Délután még felköszöntöttük apát születésnapja alkalmából, aztán már csak alvást terveztem. Pedig olvasni is kellene, mert megint le vagyok maradva, de néha az Agymenők jobb és pihentetőbb szórakozásnak tűnik. Egyébként lehet, hogy sitcom függő lettem. Ha van egyáltalán ilyen fogalom. XD
Este meglepő módon újra könnyen megy az alvás, bár most a meleg nagyon betett nekem is, de a fáradtság győz.

>!
Dorry99
Írjunk naplót kihívás!

#22 2019. augusztus 13. (pótlás)

Ma már busszal megyek dolgozni, így nem kell egész nap ott maradnom, mert pont akkor jön a busz, amikor a munkaidőm lejár. Mellesleg csak egy buszom van naponta, de olyan szerencsém van, hogy pont jókor jön. Érdekes módon nem zavar a korán kelés sem. Teljesen kipihenten ébredtem ma, bár az tény, hogy nem hajnali ötkor kelek, csak 6-kor és legalább ilyenkor már világos van. Ma sem csináltam semmi hasznosat, csak nagyon egyszerű dolgokban segítettem, mint például a terítés vagy a mosatlanok kihordása. És ezzel be is zárultak a napi teendőim. A jó hír az, hogy délután kiderült, hogy felvettek a kollégiumba. Először azt se tudtam, hol kell ezt megnézni, mert azt tudtam, amikor hazaértem, hogy már megvannak az eredmények. Aztán, amikor megláttam majd kiugrottam a bőrömből. Kiderült, hogy elnéztem a pontokat, mert a tanulmányi eredményeket nem néztem, pedig az nagyon megdobta a pontokat. Most már csak azt nem tudom, hogy mi ezután a teendő, de nem is izgulok ilyenek miatt, mert van hol laknom szeptemberben.

2 hozzászólás