!

Írjunk naplót kihívás! zóna

Nokedli28>!
Írjunk naplót kihívás!

#28 2020.08.05. Szerda ( pótlás )

Fél tízkor keltett a húgom, mert ma csak mi meg a legidősebb bátyám voltunk otthon. Készítettünk melegszendvicset reggelire és átöltöztem. Amíg húgom bújta az ajánlott olvasmányát, rendet raktam a konyhában és az étkezőben. Időközben D. is felkelt, csinált magának kávét, majd visszament a szobájába. A javaslatomra húgom elővette a hegedűjét és segítettem neki a darabjával, amit nyárra kapott. Állítólag augusztusban lesz majd egy kurzus a zeneiskolában, de még nem biztos, hogy jelentkezni fog rá. Mindenesetre elővettem én is a fuvolámat és segítettem neki könnyebben eltalálni a hangokat és kiküszöböltünk néhány ritmus hibát. Tartottunk szünetet is, amikor befejeztük az Atlantiszt, amit tegnap este kezdtünk el nézni. Ebéd előtt felhívott a nagyim, hogy nem lenne-e kedvem holnap elmenni hozzá. Egyből beleegyeztem, mert úgysincs más dolgom és szívesen kimozdulnék már a házból. Ebédre maradékot ettünk és gondolkoztunk húgommal, hogy kimenjünk-e a teraszra festeni. Elvetettük az ötletet miután megint beborult az ég és esőre állt az idő. Délután 5-kor hívott anya, hogy vagyunk és ekkor kérdeztem meg, hol is van igazából, mert tegnap nem adott semmiféle információt azon kívül, hogy nem lesz itthon. Felmentek apával Budapestre és éppen a Kikában nézelődtek.
Egy-két óra múlva húgommal a nappaliban tornáztunk. Anyáék is hazajöttek, húgom kapott Csipp és Dale legós figurákat, én pedig egy puha lila plédet a szobámba :) Megvacsoráztunk, lefekvés előtt néztem egy részt az Outlanderből ;)

#29 2020.08.06. Csütörtök ( pótlás )

Nem aludtam valami jól, hol melegem volt, hol fáztam az éjszaka folyamán. Meglepetésemre már reggel nyolckor felébredtem, de nem volt még kedvem kimászni az ágyból, így még egy órán keresztül inkább zenét hallgattam és videókat néztem a telefonomon. Reggelire sonkás szendvicset ettem zöldséggel, azután mentem átöltözni valami kényelmes, de utcára is felvehető ruhával. Mielőtt elmentem volna, anya hívott segíteni, majd megbeszéltük, hogy bemegyünk a Kodályba, hogy felvegyük a kolihoz szükséges jövedelmi igazolást. Itt elváltak útjaink, én mentem a buszhoz, ő pedig haza.
Nagyon jól éreztem magam a nagyimnál, főleg, mert unokatesóm is ott volt. Rengeteget beszélgettünk, ettünk és estefelé török szappanoperákat néztünk, miközben íztelen fagyit ettünk ( a nagyimnak ízlett, de mi fiatalok a cukros dolgokért vagyunk oda ). Az utóbbira soha többet nem beszél rá senki. Az első sorozat még oké volt, uncsitesómmal próbáltuk kitalálni ki-kinek a családtagja, ki szerelmes kibe stb… de a másik borzalmas volt. Fél nyolc körül lekísértek a buszhoz és sietnem kellett, hogy elérjem az éppen induló járatot. A mama pakolt el nekünk almás sütit és húgomnak néhány gombóc paradicsomos húsgombócot. Otthon lepakoltam, húgommal edzettünk és vacsorára ettem granolás-banános joghurtot. Mielőtt valami Disney mesét néztünk volna húgommal a Grease Summer Nights-ra ugrabugráltunk egy ideig. Miután húgom lefeküdt, anyával meg is néztük a filmet, ami nagyon jó :) Kicsit későn mentem aludni, de nem bántam.
https://www.youtube.com/watch…

#30 2020.08.07. Péntek ( pótlás )

11-kor keltem, reggeliztem, majd segítettem anyának, aki az előszobát takarította éppen. Megbeszéltük, mely cipőket hordom és rendbe rakta a cipős szekrényt. Miközben eltávolította a porcicákat minden létező felületről, nekem kellett szaladgálnom a ronggyal és folyamatosan kiráznom. Megpucoltam a bejárati ajtó üvegeit is. Segítettem anyának összeállítani az ebédet, ami nagyon finom lett. Tojás leves és a kedvencem, dobpergést…. túrós csusza. Ebéd után anya kiment a medencébe napozni és most az egyszer én is kimentem. Volt persze egy kisebb „mental break down”, mert nagyon szorongok, ha bikiniben vagyok, de túltettem rajta valamennyire magam. Húgom is jött medencézni és nagyon örült, hogy én is ott vagyok. Jó ideig pihentünk és fürödtünk a hűsítő vízben, majd bementem megszárítkozni. Ettem gyümölcsöt és vettem be gyógyszert, mert elkezdett fájni a fejem. Utána elővettem a színezőmet és zenét hallgatva énekelgettem színezgetés közben. Nagyon jó terápia volt másfél órán keresztül. Majd folytattam tovább a Bronzvárost, manapság nem igen volt kedvem az olvasáshoz, így tettem egy próbát vele. Vacsorára maradék csuszát ettem, de ma nem tornáztam, mert még mindig fájt a fejem, ezért korábban lefeküdtem aludni.

Kapcsolódó könyvek: S. A. Chakraborty: Bronzváros

S. A. Chakraborty: Bronzváros
Lahara ISP>!
Írjunk naplót kihívás!

#29 年2020月8日8 ♄

Egészen rendkívüli dolog az idő múlása! Még csak most volt január! Március, Húsvét, június, és már augusztus van. Hamarosan jön Lőrinc és beletojik a dinnyébe… És még napon belül is. Felkeltem rendesen, fél hétkor, na, mondom, én ugyan addig nem gépezek, amíg ki nem raktam a reggeli kávé mellé a puzzle-t! Mire ránézek az órára, hát 10:45 volt!
Ha tegnap nem kaptam napszúrás vagy hőgutát, akkor tiszta mázlista vagyok. Szóval elterveztem, hogy hősg meg minden, a strandok zárva vannak, hát elmegyek valamelyik közeli parkba, ahol van patak vagy folyó vagy tó vagy ilyesmi, ha mást nem, csak lábat lógatni. Eredetileg Morden Parkban gondolkodtam, mert ott bizitosan tudok patakot, vagy inkább folyó az, esetleg a Merton Hall Park. Viszont nem akartam annyira csalingázni, a Google térkép már többször átvert, hogy kerékpárosnak való utat jelzett, közben meg forgalmas fúőt volt. Nem baj, mondom, legyen wimbledon Park, itt van tíz percre biciklivel. Aha. Persze. A térkép annyit jelez, hogy zöld meg park meg tó van benne, ezért az én képzeletemben valami Battersea Parkhoz vagy Kensington Gardenhez hasonló dolog jelent meg. Hát nagyon nem! Kiégett fű, sportpályák, játszótér, Fun Fair gyerekeknek. Csalódás volt, nem baj, akkor továbbmegyek, igaz, hogy már majdnem leszédültem a bicikliről, annyira melegem volt. Nézem a telefonon a térképet, azt írja, Summerstown, Garrat Park. Na, ennek milyen jó neve van! Hát ránézek. Először is a térképnek köszönhetően elmentem az ellenkező irányba, mert richtig nem mutatja azonnal, hol vagyok épp. Aztán megtaláltam. Háááát, eléggé Malomasszonykert volt. Mármint nem park, hanem a folyócska mellett kertek. Kösz Google térkép, imádlak tényleg! Muszáj volt már leülni az útpatkára, és visszakanyarodtam vala Wimbledon Parkba. Két órát keringtem, mint gólyafos a levegőben, aztán a parkban beültem az árnyékba, és hozzáfogtam dolgozni. Mellettem családok visító gyerekkel, zabálták a chipset, otthagyták a zacskót, de nyilván én nem szólgatok rájuk, aztán kendős nők jöttek, piknikeztek és énekeltek, nem volt zavaró, de elkezdtek vihogni, az igen. Közben be is borult, féltem, hogy ott talál a vihar, érdekes, hazafelé egyből megtaláltam a legegyenesebb utat, és csak egyszer ütköztem majdnem villanyoszloppal, mert annyirí keskeny volt az út a parkoló autók miatt. Mire hazaértem, persze megint kiderült az ég.
Most csak csendben olvadok a szobámban.. Holnap szerintem ugyanígy felcuccolva átmegyek Battersea Parkba. arról legalább tudom, hogy jó.
Ma dolgozgatok, meg majd teregetek, ha lejár a mosás. Főzni nincs kedvem, pizzázni van de olyasmit most nem eszem. Azelőtt nem zavartak a kajás képek, meg a sütis képek minenhol megosztva, amióta nem eszem kenyeret meg tészát, tisztára izgalomba jövök egy-egy ilyen képtől. Én sütit is csak nyaraláson szokom enni, most meg mindenhol szembejön valami desszertnek a képe. A teavizet meg el is felejtettem, most süthetem a vizet megint.
Azt már jól elterveztem, hogy fizu után rendelek pár biciklisnadrágot. Azért rendelem, nem pedig személyesen, mert eszement, ami egyes boltokban folyik, én meg komolyan (próbálom) tartom a távolságot. Ráadásul a légkondi kikészít, még úgyis, hogy maszk van rajtam. Egyik nap kaját veszek a boltban, másik nap már kapar a torkom.
A mai zene egy tipikus augusztusi zene, amit ilyenkortájt szoktam hallgatni.
https://www.youtube.com/watch…
A kép pedig a ma reggeli folyamatból, mert ez nem puszta időtöltés volt, hanem része a világmindenségnek.
A sütim biztat, hogy menjek ki, úgyhogy majd délután ki is megyek, de előbb a tennivaló. Nekem a szombat ugyanolyan, mint a többi nap. Ha nem vagyunk nyitva azért, ha nyitva vagyunk, azért. https://moly.hu/idezetek/837055

alice_kingsley>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.08.07.

Valahogy már az ébresztőm előtt magamnál voltam, de fel nem keltem, mert miért is ne lennék ágyban az utolsó lehetséges pillanatig. Ma volt a legnehezebb kikelni amúgy is.
Az előadások közül az első volt a kedvencem, pirotechnikás volt, aztán valami reggeli torna volt, azt kihagytam, helyette tésztát főztem ebédre. Az utolsó meg „programozd a jövőt” volt, de nem szeretem, amikor meg akarnak győzni valamiről, mármint, kicsit erőltetett volt. De összességében nem volt rossz ez a hét.
Megjött anya, ebédeltek apával, én megint nem, mert második reggeli. De kiültem hozzájuk. Aztán csináltam bodzás teát és igen finom lett.
A délután nagy részét olvasással töltöttem, megint el is mosogattam, meg mostam is, teregettem.
Nagyi hat körül jött meg, akkor, mikor szedtem be a ruhákat. Kicsit beszélgettünk vele, aztán hazajöttünk.
Ó, még két mosás között ettem egy jégkrémet.
Este ettünk anyával dinnyét, finomabb volt, mint a múltkori.
Vacsi után még nem volt teljesen sötét, a hőmérséklet is elviselhetőre csökkent, úgyhogy kiültem a lépcsőre olvasni, egészen addig, amíg meg nem jelent az első szúnyog. :D
És azóta is csak olvasok és olvasok és teljesen kivagyok, mert ez a könyv, nem bírom. Tudni akarom, mi történik, de képtelen vagyok olvasni. Megkönnyítené a dolgom, ha valaki felolvasná, mert annyira nehéz, hogy nem vagyok nyugodt. Ja, tegnap sikerült okosan elolvasni a második rész fülszövegét, az első mondatban elspoilereztem magamnak. Mármint, ott volt, hogy cselekményleírást tartalmaz, de figyelembe vettem? Hell no. Nem bírom, hogy ez egy trilógia.
Napi mini-boldogság:
Hajnalban feküdtem, olvastam, és jött az isteni sugallat, hogy mi legyen a srác ajándéka. Teljesen idegbe voltam, mert 13-án lesz a szülinapja és teljesen a sötétben voltam ajándékügyileg, de végre megvan (nem mintha akkorra odaérne a levele, de akkor is). Meg ha már itt tartottam, akkor a karácsonyit is kitaláltam. Plusz végre egyszer nem voltam buta és leírtam jegyzetbe, nehogy elfelejtsem.

Lahara ISP>!
Írjunk naplót kihívás!

#28 年2020月8日7 ♀ Boldog Ibolya-napot!

Már megint péntek van! Mer tmi a péntek? A hét ötödik napja, Freya istennő napja, normális helyeken az ötödik munkanap vagy iskolanap, ilyenkor mindenki megkergül kicsit. Emlékeimben pénteken öt óránk volt csak. Vagy semmi. Vagy csak két prezentáció reggel. Vagy nyolc, és a nyolcadik földrajz, nyomban a hetedik tesi után. Vagy még délután gyógytesi, amit ellógtam. Vagy tánciskola. Vagy off és ComicCon vagy Great British Beer Festival. Egy biztos, annak örülök, hogy tegnap például nem dolgoztam – ez így pont nem igaz, mert dolgoztam, csak itthon –, hogy tegnap nem éjjel dolgoztam a kaszinóban bent, és most reggel nem aludni próbálok, ugyanis fűt nyakaznak. Vagy csak az ágakat fűrészelik, mindenesetre elég hangos. Ma amúgy elmegyek itthonról. Felpakolok valami ebédes dobozt, felöltözök nyáriba, hónom alá kapom a munkának azt a részét, amihez nem kell net, és elmegyek Mordenbe, nincs is messze. Tegnap amúgy sokáig ébren voltam, mert a puzzle-t raktam, és mert olyan meleg volt, hogy amúgy sem tudtam volna aludni. Ellenben az elkészített kamillateát jól nem ittam meg. Megiszom most, mindegy annak. Bár nem tudom, hogy a kávéval nem ütik-e ki egymást. Van egy tea, a Yogi teamárkának a Woman Balance nevű teája, amit simán lehet inni kávé után, mert nincsenek hatással egymásra. A kávé felpörget, a teától mert rettenetesen nyugodt leszek, a kettő kiváló kombó volt, amikor éjjel bányásztam. Bocs, a bányászásnak van értelme, az benti munkámnak nem sok, főleg az utolsó egy évben.
Tegnap tréningeztem, megint. Most a kommunikáció részlegen tölöttem el valamennyi időt. Egy részén meglepődtem, mert ugye rendesen ezek az online tréningek angolul vannak angol anyanyelvű személyeknek. Az oké, hogy én nem tudom egy angol mondatban, kell-e vessző vagy sem, esetleg a becuse-t a that helyett használom, de az angolok? Aztán, jut eszembe hááááát, sok magyar sem tud magyarul írni meg beszélni, akkor mit várok? Amúgy nagyon hasznos volt az összes ilyen. Segítettek már angol anyanyelvűnek hivatalos levelet írni… jó, mondjuk diszgráfiás, de mindegy. Csak röhögtem megint, mert némely tréning kifejezetten irodában, grafikonokkal, kosztömben dolgozó, prezentációkat tartó, billentyűzet felett kekszet morzsoló embereknek készült. Én meg azon agyaltam, hát igen, amikor szerelmesleveleket írok a karbantartóknak, akkor aztán igazán használhatom az itt megszerzett tudást. (Amúgy az anno nyelviskolás tudást használom.) Ahhoz meg nem kell grafikon meg folyamatábra, hogy jelentsem, a vendég kiverte az ajtót a helyéről vagy nem lehet elzárni a csapot. Vagy megnyitni.
N, az a lakótársunk, aki júniusban elköltözött, visszajön. Ebben az a pláne, hogy mi mind, a többi hat, ezt nem akarjuk. Nem azért, mert heten lennénk, mint a gonoszok, hanem, mert ez a srác egyszerűen alkalmatlan arra, hogy másokkal együtt éljen. Zajos, csapkodja az ajtót, mondja a konteóit, illetve a „neki milyen rossz” típusú mondanivalót, használja más cuccát, elhasználja más olaját, mézét, samponját és koszt hagy maga után. Én arra gondoltam, hogy illatos papírra, aranybetűkkel felírnánk a házirendet, amit mindenki aláír vagy nem tudom. Amúgy röhej, mert mi többiek betartjuk a házirendet magunktól. És az a srác egy energiavámpír. Csak elmondom most, hogyha megint megszaporodnak a negatív hangú karcaim, akkor ő lesz az oka. (Oké, hülyeség már előre mást okolni, de én meg olyan vagyok, hogy nagyon átveszem mások hangulatait.)
Mit tervezek mára? Valaki azt mondta, hogy perfektizmusban szenevedek – például ezért nem tudok élvezni olyan képregényeket vagy animációkat, amiknek nem tetszik a rajzolása, például ranga, mint a Locke&Key-é. Valaki más meg azt, hogy melómániás vagyok, illetve, ehhez kapcsolódóan, hogy nem tudok kikapcsolni. Ez mondjuk igaz, mármint a relaxációs része, mindig csinálok valamit, ha nem, akkor az a világvége. Egy kicsit olyan ez, mint ahogy az unatkozó surranó veszedelmes. Ha nyaralni megyek, akkor úgy élvezem igazán, hogy a medence mellett heverészés helyett inkább elmegyek gyalog valami közeli faluba, és felfedezem a a nevezetességeket, ahol a turista sem jár, csak madár. Vagy madár sem jár, csak bölény. Megint elkanyarodtam az unatkozás témához, én nem értem, hogy bírtak az emberek unatkozni a lockdown-ban, mikor kinyitom a szemem, és egyből látom, mennyi a tennivaló. És ilyen hülyeségeket kérdeztek tőlem benn a munkában is múlt kedden, hogy nagyon unatkoztam-e. Meg hazamentem-e Magyarorszégra. Persze, mert amúgy nem lezárták a határokat, csak mindenki nyaralni ment. Ezt csak két személynek engedtem el, akikről tudom, hogy folyton viccelnek, de volt, aki hót komolyan kérdezte. Ez olyan, mint amikor a lockdown első hetében az egyik barátom – KHF – megkérdezte, hogy elköltöztem-e. Hogy?! Na!
Megint számolok vissza fizetésig, tényleg nem így terveztem, ráadásulm múlt héten, ami ugye rendes munkahétnek minősült félig három szabadnapom volt, így is keveset kapok, és piszkosul nem hiányzik semmi mínusz. Mondjuk oké, a biciklire azért ráköltöttem eleget, szóval az a következő hónapban nem lesz, az íróasztal dolgot meg még átgondolom, mármint, ha találok használtat olyat, ami nem kicsi, nem nagy, nem drága, az nem zavar, ha lepattogzik a festék, megoldom meg ilyesmi, szóval az még gondolkodnivaló. Közben eszembe jutott, hogy a KRI3-ra egyetlen eszközt nem próbáltam ki, mégpedig a Progresso-t. Amúgy az is, hogy otthon van talonban Gioconda (természetesen a kréta), azt is ki kéne küldetni. Annyi mindent! Szerintem meg is írom, hogy lehet, mert úgysem költözök el egy darabig. Őszinte lesz, nem csak azért, mert nincs miből, hanem, ebben a szobában a négy fal közül az egyiket elfoglalja az ablak, amilyen hirdetéseket láttam, az ablak olyan vécéablak méretű volt, én nem bírnék egy sötét lyukban élni. És az átrendezés óta szeretem a szobát. Vicces, nem igaz?
Ma sincs zene. (Csak zaj, most meg viszik a szemetet.) Ellenben vannak macskák.
https://www.youtube.com/watch…
A képen egy indián sándorpapagáj elhullajtott tolla.
A szerencsesüti tudja, hogy elmegyek itthonról, és azt is, hogy pont olyan hirtelen természetű vagyok, mint Donald Kacsa.
https://moly.hu/szerencsesuti
Ha véletlen eltévesztem a számoztást, olyan előfordulhat.

alice_kingsley>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.08.06.

A Percy Jackson-nal álmodtam. Valamelyik könyv cselekménye volt az alapja, azt hiszem, de nem rendesen követte a történetet. Nagyjából abban a pillanatban el is felejtettem, amint felébredtem és a mai nem olyan nap volt, amikor csak úgy eszembe jut random valamiről. De nem baj, ilyen is van.
Megint az első ébresztőmre keltem, bár ma még tovább feküdtem az ágyban. Így is időben leértem az asztalomhoz. Az első előadást a kedvenc emberem tartotta, arról szólt, hogy mikor ért haza Odüsszeusz (ha jól emlékszem, i.e. 1178. április 16., de nem vennék rá mérget). A másodikat az az ember tartotta, aki az utóbbi félévben az őslénytant, igazából megint a dínókról beszélt, a harmadikhoz nem találtam semmi linket, így már sosem fogom megtudni, hogyan nyerhetek a totón, a negyedik megint tesis volt, „mozogj, hogy élj” vagy mi, de csak arra jöttem rá, hogy inkább meghalok (próbáltam én edzeni meg minden, de valahogy nem hozza nekem ugyanazokat a boldogsághormonokat, mint úgy tűnik, mindenki másnak). Meg azt mondták, hogy tovább él az, aki mozog, ami, ja, nyilván, eddig is tudtam, de a nő 120-at jósol egy mozgónak, egy nem mozgónak 78-at. Hát mondom, az még gombócból is sok! Mikor még nem mondott számokat, akkor ilyen 55-re tippeltem, de hát, a 78 még bőven sok is. Főleg ahhoz képest, hogy vagy 5 éven keresztül 27 éves koromig akartam csak élni. Jó nagy ugrás.
Az előadások közötti szünetekben olvastam A bronzlovast és tetszik, tetszik, csak bár spoiler.
Ma sem együtt ebédeltünk, de most miattam, mert 12:45-ig tartott a buli. Anya bekopogott az ablakomon, mikor ment vissza.
Valamikor ettem, emésztés közben folytattam az olvasást. Közben valahogy a yt-ra keveredtem, találtam egy disney-s videót, sírtam rajta egy egészségeset. Meg, csak úgy szórakozásból, megnéztem Az oroszlánkirályból azt a részt, amikor Mufasa megszidja Simba-t, csak mert nem volt elég a könnyekből. Felvidításként meg meghallgattam az i can go the distance-t. Jut eszembe, újra kéne nézni a Herkulest, a múltkor úgyis félbemaradt.
Ezekután fogtam magam és elmosogattam. Anya akkor ért haza, amikor az utolsó tál volt a kezemben.
Felöltöztem, elmentünk boltba. Buta voltam és nem vittem a jogsimat, pedig tudom, hogy fáj a bokája. Legközelebb.
Hazaértünk, kipakoltunk, vacsoráztunk. Apa megint sokára jött haza.
Valamiért nagyon fáradt voltam, pizsamát vettem, lefeküdtem, majdnem el is aludtam, de Kata írt, hogy 100 (ami nyilván nem rossz dolog, szóval nehogy nekem úgy olvasd, hogy frustriert vagyok, mert egyáltalán nem♥♥♥), úgyhogy zuhanyoztam egyet, és megnéztük az új részt. Vagyis én, mert nála baj volt a linkkel. Elég nagy bummer, de hát… MAjd holnap kibeszéljük. ;)
Most már csak olvasni fogok még, amíg ki nem dőlök.
Ma elég olvasás heavy volt a nap, amit nem bánok, így legalább holnapra is van tennivaló.
Kis boldogság:
Anya azt mondta, szeret együtt bevásárolni járni, ami tök aranyos, mert én is.

2 hozzászólás
Börtöntöltelék P>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.08.06.
Ugh

9-re ébresztőm volt, fel is keltem, de a lányok lemondták Mártélyt, szóvaal mégse mentünk. Szóval visszaaludtam. :D Jah, és UPDATE-ELTÉK A MANGÁT GAAAAAAAAAAAAH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bár sajnos nem az történt benne, amire úgy vártam. :D I suppose a season végén fog kiderülni, hogy terhes. De még csak most kezdődött ez a season… T.T Nah, miután az új fejezetet pontosan kétszer végigolvastam, mentem aludni :'D
Reggeliztem.
A nappaliban csináltam valamit…? I have no idea. Szerintem kiültem és vigyáztam apára, közben laptopoztam, csak hogy a laptopomon mit műveltem, az rejtély. Várj. Bővítgettem a snittes és molyos adatbázist, megvan. :D
*elmegy összeszerelni egy széket > oké, itt vagyok :D*
Anyával csináltunk ebédet. Közben vagy a nappaliban őrködtem, vagy segítettem. :D
Anya rámbízta, hogy segítsek, és vágjak bögrére való matricát. Közben ő elhúzott, szóval én vigyáztam apára. Phű, a végére már kikészültem, ráadásul elkezdett velem kötözködni, hogy mér így vágom, így nem jó. Mondtam, hogy anya mondta, hogy így csináljam. De hogy így nem jó. De mondom de. Hála Istennek anya utána pár perccel hazajött, már majdnem kirohantam a világból. :D
Néztem 3 rész The Good Place-t, jó volt. :D
Rendeltem magamnak pár könyvet Bookdeporól, my list of sins is endless :DD Olyan jó, hogy lett bankkártyám… xDDD Amúgy khm, holnap is jön egy csomag a KMK-tól… :'DDD
Majd tanultam egy leckét a fájlok meg nem nyitásáról. BAH. Minden webhelyen, ahol csak eszembe jutott jelszót cseréltem, futtattam vírusirtót, töröltem az előzményeimet… most nem tudom mit csináljak még. -.-"""
Most befejeződött egy manga, amit eddig követtem, és szomorú vagyok. :'(
Holnap: Délelőtt megint őrködési feladataim lesznek, talán délután is (?) Jönnek a könyveeeek.
Összegzés: Ez se volt olyan jó nap. Azt terveztem, hogy lelépek :'(
Úúúú, ezt nemrég találtam ♥ Nagyon szép és Úristen. link (Főleg… főleg az egész. :DD De a forehead ribbon-os rész is… ♥ Meg a leugrós rész… meg a régen nem egy oldalon álltunk… meg minden…) off

Hirdetés
Lahara ISP>!
Írjunk naplót kihívás!

#27 年2020月8日6 ♃
Vannak olyan reggelek, mint ez is, amikor kifejezetten nem esik jól bekapcsolni a gépet, és naplózni. Ilyenkor teher. Szívesebben foglalkoztam volna mondatokká alkotott gondolatok nélkül a puzzleval kávézás közben, de így már jönnek a szavak, és minden nagyon hangos lett. SósKA, KAktusz, papriKA, csupa kás növény, amit magról vetettem. De ezek is szavak, és nagyon zajosak. És nekem szükségem lett volna a csendre, az igazi csendre. Tegnap is felerősödött a zaj, mert visszaolvastam az értékeléseimet, és ez csak egyre visszhangzott.
Hiszen pont erről beszáltünk tegnap az egyik sráccal, azt, hogy én szeretek magamban lenni, amikor csend van, senki sem szól hozzám, azt mondta, ő meg is őrülne. És amikor lejárt a mosógép, bekopogott, hogy lejárt, használhatom. Így már nem akartam, valami őrültes zaj keletkezett a szavaktól, visszaszóltam, hogy dolgozom, ez igaz volt. Még mindig hallom a digitális továbbképzés hangfoszlányait.

Mára meleget jósolnak, harminc fokot minimum, egyelőre felhős. Nem tudtam négykor felkelni, de még 4:35-kor sem, amikorra ébresztőt állítottam, maradt a reggel hét. Ezt azért elmondom, hogy reggel hétkor, hatkor ébresztő nélkül kelek. Ez a beállt időpontom, ha sokáig, mondjuk tízig vagyok fenn. Ja, igen, a tíz az sok, ha az ember nappai életet él. És teljesen más, ha dolgozik éjjel. Nem összehasonlítható a kettő. Estefelé, amikor már kissé lehűlt a szobám, egyébként megint videókat néztem, hogy rajzolnak mások. Miminori, KaseyGolden, LavenderTowne és még több. Szeretem nézni, ahogy a különböző havi fizetős dobozokat bontják ki, és azokból hoznak össze egy képet, szeretem, amikor arról mesélnek, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük tizenévesként, amikor egyetlen tanár sem fogadta el, hogy animés stílusban rajzolnak – erről amúgy én is mesélhetnék. Nagyon jó a saját rajzolás mellé, zene helyett őket hallgatni. Nem háttérzaj, ugyanis én figyelek arra, amit mondanak. Sok embernél szól a TV vagy rádió háttérzajnak. Nekem ez sosem működött, ugyanis mindig figyeltem arra, ami elhangzott, tévé esetében még néztem is, és amíg öcsém tudott úgy rendet rakni, hogy szólt a háttérben az Aladdin, én addig leültem, és néztem. És ezért nem szeretem a rádiót se, mert ott meg halálra idegesítenek a rádiósok, ha belebeszélnek a zenébe vagy jönnek a reklámok. Aztán, mivel most nagyon a görögös hangulatban vagyok, és valahol tudat alatt képtelen vagyok felfogni és elfogadni, hogy idén nem lesz nyaralás – én ősszel szoktam nyaralni menni –, hát dokumentumfimet szerettem volna nézni Korfuról. Nem történelmit, bár az is nagyon érdekes, hanem csak olyat, ami jól körbemutatja a tájat meg a településeket. Az első angol feliratos volt, de lengyel nyelvű, számomra úgy hangzott, mintha visszafele beszéltek volna. A másodikban egy nő esküvőket szervezett kinn, na, ez egyáltalán nem érdekelt, nem mások élete érdekel, hanem a sziget. Így lyukadtam ki Lawrence Durrell-nél, aki valamikor a 70'-es években körbejárja a szigetet, és mesél. Főleg személyes élményeket, családi dolgokat, és ez talán jobban érdekelt, mint maga a sziget. Vagyis, ez pontosan az, ami annyira kötődik a szigethez, hogy a kettőt egymás nélkül már elképzelni sem tudom. Amúgy jó hangja van (volt) az öregnek, kellemes hallgatni.

Közben technikai szünet, hentelős metállal és kibeszéltük, hogy angolul a főzelék pottage, minden más pudding, szósz vagy burger.
Közben eleredt az eső, mondjuk tegnap kellett volna esnie, amikor egész nap itthon kotlottam, mert vártam a futárt. Érdekes, ha azt mondják, hogy before End of day, vagyis munkanap vége előtt, akkor én azt ezért nem úgy értelmezem, hogy fél órával a munkanap vége előtt, főleg, mivel gyakorlatilag innen a szomszédból jön a futár, mármint ugye figyeltem a nyomkövetést, és az utolsó állomás Heathrow volt, kivéve, ha gyalog jött onnan, mert akkor még el is hiszem, hogy ennyi időbe telt.
Szóval ma vázlatolni fogok, meg valammenyi tréninget is, de remélem, egyik sme lesz olyan, mint amelyikbe tegnap belefutottam. Az egyik tegnapi kifejezetten idősotthonban dolgozóknak való volt, nem is értem, hogy került bele a miénkbe, vagy hogy nekem miért van hozzáférésem. Ha viszont egyszer megnyitom, nem lehet félbehagyni, mert látja a rendszer, hogy benne vagyok, akkor is, ha kiléptem, és végén a kvízt is meg kell csinálni.Akkor már inkább az IT tréningek, mondjuk ott meg csupa ilyenek vannak, mint Excel, Word meg Outlook, nekem Photoshop kéne. Szerintem következő fizetés után be is ruházok egy naprakész Photoshopos könyvre Amazonról, mert az vérciki, hogy nem tudom használni, egy rácsot nem tudok benne létrehozni. Meg egy rendes Microsoft Office-ra is előfizetek, mert meghülyülök, hogy nem tudom a Word-öt használni, egy csomó minenre kéne.
És keresem a megoldást, hogy a telefon a fotóimat NE a Google Photosba vagy akármilyen online tárhelyre, hanem a 32GB-s memóriakártyára mentse, azért van. Utálom, hogy nem tudok megnézni egy saját magam készített videót, ha nem vagyok netközelben vagy nem tudok képet se szerkeszteni.
(Megint egy órán kereszül naplóztam. Egy óra olvasás 80 oldal, csak szólok. Egy óra taposógép sok-sok mínusz kalória. Egy óra biciklizés, és bent vagyok a belvárosban. Egy óra a munkában, egy új könyv ára… oké, leállok.)
Még csak kávézok, nem is nagyon gondoltam a reggelire, ami amúgy zabkása lesz fahéjjal. Ami egy jó étel. Nem amit találok leve, ami szintén jó amúgy.
Csak mert a süti megint sejt valamit. https://moly.hu/idezetek/115527
Kilenc nap van a munkáig, mármint, hogy kinyissunk, bár kíváncsi vagyok, mit mond majd BoJo megint. Most már igazán megkaphatnánk az augusztus maradékát is, főleg, hogy a bárt leszámítva, szegéény takarítók, annak a múlt keddi takarításnak semmi értelme nem volt, mert másnap az építőmunkások szétverték az első emeletet. Ugyanúgy annak a második emelti mosdó rendbetételének sem, mert azt is munkások használják, nem kellett volna ötcsillagosra kinyalni, ráadásul az utcai ruhámban. Ezért nagyon haragszom, az egész hely a magköpenyig ásta alá magát, különös tekintettel az F&B főnökökre és supervisorokra meg csoportvezetőkre.
Most megint olyan jellegű terveim vannak – nem mára –, hogy szerzek cukorkásdobozt vagy egyéb pléhdobozt, és abból készítek útivzfestékes készletet. Sajátot. Árulnak tubusban, árulnak tégelyt, én magam akarom összeállítani a saját palettában. Nem sok, négy vagy hat szín egy dobozban. Próbáltam gvásból (amit a legtöbben tempera néven ismernek, közben meg nem is az…), de máshogy viselkedik, mint a vízfesék, ki is szárad meg repedezik. De próbának nem volt rossz. Azonnal hozzá is kezdenék az újhoz, de minim 17-ig várni kell vele. A Jackson's-ban (művészbolt Fulhamben) örülnek majd nekem. Meg meghánytam-vetettem, és szerintem elő fogok fizetni a szeptemberi Paletteul Packs-ra. Ez is művészeszközös doboz, random, havi változós, kíváncsi vagyok. Valamelyik este a sétán azon merengtem, kéne levelet írni a negyvenéves önmagamnak. Csak poénból. Emlékszem, a húszévesnek írtam valamikor tizenhat éves koromban. Csupa olyanokat, hogy „Remélem, már van fiúm” meg „ugye tanulok japánul?”. Ez olyan bájos. Én szerintem hat év múlva sem fogok túl sokat változni, most is olyan vagyok, mint régen voltam, csak másik oldalam látható, mint egy D20-as kockának.
Ma nincs zene, ellenben művészdoboz kicsomagolás van.
https://www.youtube.com/watch…

A karc eredeti kiírása és apró szerkesztések közötti idő azért van, telik el, mert a fotók a telefonon vannak, de írni laptopon szoktam. Telefonon nem szeretek, húsz percbe telik egyetlen mondat a sok félregépelés és automatikus behelyetteítés miatt.
A képen egy tündérajtó látható. Most már gyűjtöm, többet is láttam itt Putneyban, a Tündérkeresztanya ajata a Gwendolyn Street-en található, ez pont nem az.

alice_kingsley>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.08.05.

Technikailag a tegnapi volt az utolsó kötelező nap, de úgy döntöttem, folytatom.
Kb fél egykor lett vége a filmnek, utána felmentem az ágyamba, vittem a könyvet is, hátha olvasok, de végül csak megnéztem pár yt videót. Kb egy órával korábban aludtam el, mint tegnap.
Reggel ismét az első ébresztőre keltem, de ma valamivel nehezebben ébredtem. Ez a fura, minél korábban fekszem le, annál nehezebben szedem össze magam.
A tegnapi nap jobb volt egyetem szempontjából, de még így is nagyon jó volt. A kémiások voltak a kedvenceim, de a gasztrobiológia is érdekes volt (bár igazából leginkább hagyományokról volt szó), meg az izomlázas előadáson is hallottam új dolgokat.
Ma is délre lett vége, mire anya hazaért. Nem vele ettem, mert véletlenül nem néztem az órát, és későn reggeliztem, de kiültem hozzá beszélgetni. Csak ketten voltunk, mert apa korán elment.
Miután anya visszament, kicsit pihentem, de nem aludtam. Ebédeltem, megmostam a hajam, arra az esetre, ha apa hazaérne és el kéne menni boltba (spoiler nem olyan időben ért haza).
Kicsit ültem és csináltam a semmit, aztán kedvem lett sütni, így csináltam egy brownie-t. Finomabb lett, mint legutóbb. Utána elmosogattam, leültem olvasni és nem sokra rá anya is megjött. Evett a sütiből, aztán lefeküdt pihenni.
Nyitottam ablakot, mert pont ideje volt, bár hűvös volt.
Fél hét körül apa is hazaért.
Valahogy jött, és megkértem anyát, hogy fonja be a hajam. Nagyon rég volt már ilyen, örült neki, kiskoromban is szerette befonni (én meg utáltam, de a csatokat meg hajgumikat is, sokáig volt rövid hajam). Apa azt mondta, szép vagyok.
Ma fürdeni is egy órával korábban mentem, mint tegnap, fura.
Anya főzött (lasange-t, mert valamiért arra asszociáltam, miközben vágtam fel a sütit, meg krumplilevest), kiültem hozzá, hogy ne egyedül legyen. A héten még az egyetem miatt nem tudok délelőtt főzni, de jövő héten én fogok.
Ezután már csak olvastam. Tetszik a könyv, kellett egy kis idő, míg beleszoktam, de most már élvezem. Eddig zenére olvastam, de most találtam read with me videókat és azokat rakom be háttérzajnak, ami igazából semmi, de mégis olyan, mintha valakivel olvasnék.
Ó, még azt is megdumáltuk ma, hogy hol legyen a kertben olvasós helyem. Nagyon várom már, hogy megcsináljuk.

Ma is egy olyan nap van, amikor olyan jól érzem magam. Nem tudom, miért, csak úgy, minden a helyén van (vagyis, igazából nincs, de úgy, valahogy nyugodt vagyok). Örülök, hogy ma is volt csinálnivalóm és nem eltelt a semmivel az idő. Holnapra is van valami, szerencsére, utána meg, hát, valami lesz.
Nagyon tetszett a szerencsesütim is: „Ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.” Azért vicces, hogy ezt kaptam, mert egy ideje beszéltünk a sráccal arról, hogy nem számít, mit várnak mások tőlem, csak az, magamtól mit várok el, és először nem tudtam, csomó dolgot fel tudtam volna sorolni, de egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy annyit várok (vagyis nem is annyira várom, csak nagyon remélem), hogy végig tudjak lelkesedni akármilyen apró dologért és izgatott tudjak lenni, mert fura, de ettől tényleg boldog vagyok. Mármint magától a ténytől, hogy képes vagyok pozitív dolgokat is érezni.

Börtöntöltelék P>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.08.05.
… Kicsit le vagyok törve.

Felébredtem 10 előtt, valószínűleg mert rohadt melegem volt :'D 11 után keltem ki az ágyamból.
Btw, mostanában összeházasodtam a Nutellával xD
Találtam egy mangát, ami a régi Koreában játszódik, szóval azt olvasgattam. :D Ésöh. Új angol szavam van a listámra, de ezerharminchét százalék, hogy le nem írom ide xD
Hazahozták apát a kórházból. Elég ramatyul van. spoiler Csináltunk anyával ebédet.
Ebédeltünk.
Elmentünk bevásárolni Mártélyra.
Elvittük Mártélyra a kaját. Kiderült, hogy a vihar miatt szét van ázva a terasz, szóval nagyjából feltöröltünk. Phuj de kosz van kint. PHUJ.
Mikor aztán hazaértünk, megláttam, hogy az egyik barátnőnk lemondta, és így link but no, it was for real, so I was hella pissed. link (Btw, I like the word 'hella' :'DD) Visszaváltva magyarra, dühös voltam és szomorú, mert jó ég mennyit güriztem hogy elmehessünk nyaralni akkor… Így is elmegyünk, de ah. Így nem lesz az igazi. :'(
Amúgy egész nap vártam hogy frissítsék a mangát (még mindig ugyanazt) de persze MEGINT HIÁBA VÁRTAM. link Tudom, türelem és megértés. Menni fog. Hiszem, hogy egyszer frissíteni fogják. Hiszem. :DD Nem mondom el, melyik manga, még mindig. Nem is fogom :'D
Olvastam a koreai mangát. (amúgy rohadt sok koreai mangát (manhwát) olvasok mostanában. :'D)
Amúgy feladták a WWX-em és a LWJ-met :'DD Kb 1 hónapon belül elvileg megjönnek, kíváncsi leszek. :D
Most pedig megyek olvasni egy másik mangát. (A koreai eddig megjelent fejezeteit kivégeztem. Bár ez az új is koreai, csak nem ancient. Bruhaha :'DD)
Holnap: Mártééély :))
Összegzés: *sigh* Nem az én napom volt.
link
Btw, kerestem a fönti számot, és a Youtube kidobta ezt, én meg megnéztem. És wtf. Az a vége. xDDD https://www.youtube.com/watch…

Beatrice8>!
Írjunk naplót kihívás!

2020.augusztus 4. kedd
Éjjel valahogy ledolgozhattam magamról a kötést, vagy túl laza volt vagy nagyon aktívan aludtam, mert hajnal körül arra keltem, hogy nincs rajtam, öszeszedtem a darabjait, odébb raktam és visszaaludtam.
Reggelire kakóscsigát ettem és az utolsó muffint. Kicsit tesómmal voltam, amíg a könyveit szanálta. Aztán értékelnem kellett volna, egy nagyon rövidet és könnyűt meg is írtam, de aztán inkább The Untamed-ről olvasgattam fandomwikin, a molyon a zóna minden karcát végignéztem, ilyenek. :D
Pici egész nap a mamáéknál volt, csak este jött haza.
Ebédre megettük a borsóleves maradékát és kínait.
Elkezdtem olvasni az Angyalárnyat.
Hosszas töprengés után végül szegény hamiltonos háttérképem leváltottam egy The Untamedesre, erre: link, mert egyszerűen túúúúl szépek! A The Good Place-es zárolt képernyőt nem cseréltem le, mert az friss, a hamiltonosat se akartam, de végülis az már hónapok óta ott van és ugyan nem csökkent a rajongásom, de néha változtatni kell. Úgyhogy a főképernyőn most nézhetem őket *_*.
A nap nagy részében tehát olvastam.
Vacsorára mama féle sajtos kiflit ettem zöldséggel, aztán szőlőt. Tesóm örült, hogy meg lesz tartva a MondoCon, apa mondta, hogy mégsem örülne, ha menne. Tesóm mondta, hogy de egész évben erre várt, meg hogy ott milyen jól érzi magát olyan emberek között, akik nem fujjolnak az animékre. Anya mondta, hogy vegyen vissza a függőségéből, alakítson ki valódi kapcsolatokat nem fikciókról. Mondta, hogy a másik lehetőség, hogy a körülötte élő kortársaival arról beszélget, hogy milyen volt a hétvégi buli, ahol ő nyilván nem volt ott, azt akarja anya, hogy bulizni menjen? Miért gondolja, hogy elengednék, jött a válasz. Meg egyébként is sosincs otthon, nehogy már sajnálni kelljen őt. Erre tesóm felment. Ja, szóval nem volt szép beszélgetés, de igyekszek ilyeneket nem nagyon a szívemre venni, de azért sajnálom a tesóm. Fürödtem. Benéztem tesómhoz nem sír-e, de animét nézett úgyhogy megnyugodtam és mentem olvasni.
Kiolvastam az Angyalárnyat.
Megint fél kettő körül feküdtem le, jobban megkötött párakötéssel a szemen. Már épp majdnem elaludtam, amikor rákezdett az eső, kelhettem fel becsukni az ablakom.