!

Ifjú/kezdő írók köre zóna

>!
Kevin_Krall
Ifjú/kezdő írók köre

Első történet: CORAZÓN
Belebámulok a sötét éjszakába, végigúsztatom tekintetemet a város parányi fényein, amelyek most tarka lepkékként gyűlnek a feketére árnyékolt épületek kivilágított ablakaira, majd mély lélegzetet veszek. Lassan a zakóm alá nyúlok, és ráteszem a kezemet a fegyverem jéghideg markolatára. A tarkómon gyorsvonatként zakatol végig a jeges félelem, amely most egészen a bőrömig hatol, és érzem, amint a homlokomon lomhán kezdenek legördülni a kövér izzadságcseppek.
Hát ennyi. Vége. Ezt nagyon elbasztam. De most már kit érdekel? Ha rászánom magamat, és lejövök végre erről a nyamvadt szállodának a tetőemeletéről, lent akkor sem úszom meg. A fejesem követ engem, akármerre is menekülök.
Tonynak köszönhetem az egészet. Bár hiába is bántom őt; most már nyugodtan pihenget a főnök udvarában, a szökőkút melletti virágosföld mélyében. Remélhetőleg az orgonák közé temették őt: azok voltak a kedvenc virágai. Vajon a túlvilágon is olyan kitűnőnek fogja gondolni az illataikat?
Talán hamarosan én is megtudhatom ezt. De egyelőre még várok. Várok, de miért? És ami a legfontosabb: mégis mire?
Nyugtató gyanánt rágyújtok a kedvenc cigarettámra, majd a számból kilövellő, sűrűn kígyózó füstgombolyagokat messzire követem a szemeimmel. Megigazítom az öltönyömet, és ferdén csíkozott nyakkendőmet szorosabbra fogom, mintha legalább is a végső távozásomra készülődnék.
Éppen ezután hallom meg a hátam mögött közeledő lépteket. Egy pillanatra összerezzenek. Tudom, ki az. Elena, a kedvesem. Magas sarkú cipőjének kopogása már messziről ismertet engem. Honnan tudta, hogy itt vagyok? Úgy látszik, az embert halálának napján érik a legnagyobb meglepetések. Ennyi még nekem is kijár.
Közel jön hozzám. Szinte csak pár centire vagyunk egymástól. Megfordulok, és elsőként belenézek mélykék szemeibe; ezek mindig is megbabonáztak. Ha csak belenéztem, mintha a kék lagúna elevenedett volna meg előttem a maga mindent tisztára mosó, szelíd hullámaival. Képtelen voltam bármilyen rosszra is gondolni, ugyanis a bűneim ilyenkor a múlt homályába vesztek, és egy ideig nem is tértek vissza onnan.
– Mit keresel itt? – kérdezem óvatosan, és előrenyúlva beletúrok mézszőke hajába.
– Már kerestelek… Nem vetted fel a telefonodat… – tér ki a válaszom elől, de a hangjában búsan cseng az elkeseredettség és a szomorúság.
Közelebb hajolok hozzá, csókot nyomok az arcára. Közben az egyik kezemet visszacsúsztatom a pisztolyomra, a mutatóujjamat pedig fokozatosan a ravasz felé közelítem. De a zakóm alatt ez aligha látszik.
– A telefonom lemerült, édes.
– Na de… mégis hol voltál?
– Mégis hol lettem volna? – mosolygok – Hát a munkámat intéztem.
– Nem voltak idegesek az utasok?
– Ó, dehogy. Egészen tűrhetőek voltak ma a népek. – hazudok, mint a vízfolyás. Elena, mióta megismertük egymást, mindig is azt hitte, hogy taxisként dolgoztam. Nem derült ki előtte a tény, hogy valójában fiatal korom óta egy maffiózó csoportban tevékenykedtem. – Na és a te napod milyen volt?
– Furcsa.
– Nem úgy volt, hogy Alexandra elvisz magával mozizni és plázázni?
– Alexandra beteg lett. Otthon heverészett, én pedig ugyanúgy gépeltem egész nap a munkahelyemen, mint mindig…
– Ó, szegény – ölelem át az egyik karommal.
Néhány percig nem is szólunk egymáshoz, de aztán ő töri meg a csendet.
– Kérek én is egy cigarettát.
Értetlenül nézek rá.
– De hát te nem is dohányzol, drágám.
– Nem érdekel.
A kartont felé nyújtom, ő kivesz egy szálat. Összeráncolom a szemöldökömet, majd felpattintom az öngyújtómat, és tüzet adok neki. Mohón tüdőzi le a füstöt, és apró, elhaló köhögések között kifújja a száján. Látszik, hogy tényleg most dohányzik először, s hogy mennyire a nehezére esik.
– Mit keresel itt? Miért nem vagy otthon? – kérdezem megint.
– Ezt a kérdést én is feltehetném neked.
Nem látom értelmét a hazudozásnak. Most már nem.
– Elena. El kell neked mondanom valamit. Már régen meg kellett volna tennem ezt, de nem mertem… Én nem taxis vagyok, hanem…
– Gengszter. Igen, tudom.
Letaglózom. Mintha csak egy cirkuszi késdobáló tévesztett volna célt, és a pengéi a kemény falemez helyett belém találtak volna. Na persze; az utolsó nap nagy meglepetései.
– Honnan tudtad?
– A telefonod nem lemerült, csupán otthon hagytad a nappaliban. Amikor csörgött, felvettem. A főnököd volt az, és a munkatársaid, már ha lehet őket így nevezni…
– Mit akartak?
– Téged kerestek. De miután nem tudtak veled beszélni, hát velem beszéltek. Elmondták, ki vagy valójában… és végezetül átadtak egy üzenetet.
– …Na és… mi volt az?
– Hogy tudják, hol vagy. Tonyt már elkapták, és ő elmondta, hogy itt fent várakozol, ez volt számotokra az utolsó menedékhely.
– A szemétláda!
Elena nyel egyet, s most ő néz mélyen a szemeimbe.
– Rettentően dühös vagyok rád – feleli – gondoltam megelőzöm a gyilkosaidat, és váltok veled néhány szót… Nincs szükségem a magyarázataidra, azok nem számítanak. De tény, hogy nagyon szeretnék veled beszélni. Utoljára.
Bólintok, és végignézek rajta. Vaníliaszínű, prémmel bélelt télikabátot visel, amely csábítóan fest rajta. De hiába van rajta ez a kabát, a szélben így is úgy reszket, mint a haldokló fán az utolsó levél.
Beleszimatolok a levegőbe; Elena kölnijének illata olyan édes, hogy egészen a szívemig hatol. A pisztolyom egyre nehezebbé válik a zakóm zsebében, szinte kiáltja felém: mire vársz még?
– Minden rendben lesz – mondom.
Lentről már hallani a közeledő kocsik moraját, amelyek olyan hangosan és gyorsan közelednek, hogy biztosan tudom: a társaim azok, akik ezekben a járművekben ülnek. Az órám ketyegőben van.
– Jut eszembe, a minap vettem neked valamit.
– Micsodát? – kérdezi tőlem.
– Add a kezed.
Szabad kezemmel a nadrágzsebembe nyúlok, és egy gyűrűt veszek ki belőle. Gyöngéden az ujjára húzom, majd átöleljük egymást.
– Nincs mitől félned. – felelem.
Éppen a legváratlanabb pillanatban nyomom a bordái közé a fegyverem, és becsukott szemmel húzom meg a ravaszt, többször is.
A lövések hangjai először élesek, de aztán csak egy visszhangzó suttogásként hatnak a fülemben; a golyók csilingelve gurguláznak tova a földön. A lány hangtalanul esik össze a kezeimben, egy pillanat, s már csak egy rongybabához hasonlítható a teste.
Továbbra is szorosan ölelem magamhoz, majd egy gyenge mosolyt ejtve most én nézek szembe a fegyver csövével. Tárat cserélek, kibiztosítom, és kegyes búcsút veszek a világtól, a városomtól, amelyben felnőttem, amelyet egyszerre imádok és gyűlölök. Szemet hunyok, és a vonatomra gondolok, ami egészen a legújabb világomig fog velem zakatolni, s meg sem áll odáig. Pár másodperc, és beváltom rá a jegyemet…
VÉGE

7 hozzászólás
>!
YuMi1016
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok!
Érdekelne a véleményetek a legfrissebb sztorimról. (FIGYELEM: FANFICTION, KPOP, DÉL-KOREA!!! Csak akkor olvasd el, ha mindezt megtűröd egy történetben. Köszönöm.)
"Lee YuMi vagyok, 24 éves. A napokban költöztem a fővárosba a testvéreimmel, egy jobb élet reményében. A szüleink pár hónapja meghaltak, így én nevelem mindkét kiskorú húgomat.
A donsaengeim a legfontosabbak nekem e kerek világon. Főleg, amióta a szüleink balesetet szenvedtek. Meg kellett küzdenem azért, hogy én nevelhessem őket, de végül sikerült. Remélem minden jóra fordul, és egy nap majd mindhárman önfeledten, nélkül, boldogan nevethetünk…"
leesora-morethanyouthink.blogspot.hu
Előre is köszönöm;)

>!
SzBee
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok! A www.booksandwrite.blogspot.hu oldal újra kinyitja kapuit, és egy novellaversennyel várlak Titeket. Meg kell álmodnotok a saját novellás könyveteket, részletek az oldalon. Várok mindenkit, aki szereti a kihívásokat, és van kedve és ideje egy versenyhez. :)

>!
Hangyási_Andi
Ifjú/kezdő írók köre

Hozom a meglévő fejezeteket. A 4.fejezet még nincs befejezve. Az egy párbaj lesz. Ajánlom @Viki24 -nek és író társamnak @Hangyási_Viki
A jelentkezési Adatok sajnos kicsúsztak valamiért, itt vannak az adatatok:
képviselt ország: japán, iskola: Delawen Mágusképző Akadémia, iskola vezetője: Sutekina Rena, Indulok neve: Komi Rin, Hikaru Katsumi, Yoshi Mayumi, Kuro Miyako, Haruno Maiko és Aka Riko és a csapat neve: Yöso Gadian
https://drive.google.com/drive/#folders/0BxDXiHw50Eaefn…

3 hozzászólás
>!
Hangyási_Andi
Ifjú/kezdő írók köre

A Nővéremmel kezdtem el írni egy könyvet. Szeretném ha vélemény mondanátok. Itt a prológusa:
Prológus
Helyszín: Trillion birtok, Delawen Akadémia, nagyterem
Sutekina Rena, a Delawen Akadémia igazgatója, nem egyszerű ember. Nagyhatalmú mágus és a Tochi Pawä tanács tiszteletben álló tagja. Most azt kérdezheted, hogy vezethet egy mágus olyan iskolát, ahova közönséges emberek járnak tanulni. Nos, nem közönséges iskolát vezet, és akik ide járnak tanulni sem átlagosak. Bizony, ez egy varázslóképző (a Delawen Mágusképző Akadémia) és mágustanoncok járnak ide. Az iskolában 16 –tól 25 éves korig folyik a képzés, mely idő alatt az ifjú mágusok megtanulnak bánni az erejükkel. A nagyteremben vagyunk. A diákok egy emelvény elé felsorakoztatott széksoron ülnek. Nincsenek sokan, úgy háromszázan. Feszült csend. Az emelvénynél megjelenik Rena-sama, hogy szóljon tanulóihoz.
– Khm. Fiúk, lányok, figyelem! Egy levelet tartok a kezemben, mely most érkezett a tanácstól. Kérek mindenkit figyelmesen hallgassatok végig.
„Kedves Rena, kedves diákok!
Morochi Sakamoto vagyok, a Tochi Pawä elnöke. Köszöntelek titeket. Kíváncsiak lehettek, hogy mit akarhatok tőletek. A tanács többi tagjával elhatároztuk, hogy rendezünk egy kis versenyt, mely eldönti, hogy melyik ország neveli a legtehetségesebb mágusokat. Minden iskola egy hatfős csapatot indíthat. Ám a verseny nem veszélytelen, harcolnotok kell a többi csapattal a továbbjutásért, hogy aztán elérhessétek a végső célt, ami egyelőre legyen meglepetés. Az már biztos, hogy a nyertes csapat elnyeri a „Világ legkiválóbb mágusai” címet. A versenyen bárki részt vehet, aki elmúlt 18, valamint elég bátornak és képzettnek érzi magát. A csapatok közt lehetséges összecsapások formája: párbaj illetve csapatos küzdelem. A párbaj értelem szerűen csapatonként egy-egy mágust jelent, kinek személye lehet a csapat által választott vagy az ellenfél által megjelölt. A csapatos küzdelemben az egész csapat együtt vesz részt. A védelmezők megegyezés szerint. (Talán kicsit előre szaladtam. Most joggal ráncolhatjátok a szemöldökötöket, hogy mi a csuda az a védelmező. Ők olyan különleges teremtések, akik erőkkel rendelkeznek, és minden varázsló mellé a sors rendeli védőjét.) Amely csapat a harc során veszít, kiesik és hazatér. A verseny a Dracmeadow dimenzióban lesz megrendezve. A csapatokat az iskola igazgatója elhozza a tanács várába, ahol kaput nyitunk a dimenzióba. Minden csapat választ magának nevet, ez fontos a regisztrációhoz. Minden csapatnak lesz, három hónap felkészülési ideje mielőtt találkoznánk. Sok sikert mindenkinek és további jó tanulást. „

Üdv: Morochi Sakamoto és Basilea

A gyerekek elkezdtek sugdolózni, amiből egy kisebb morajlás alakult ki. Rena csendre intette őket.
– Nos, ez izgalmas, nemde? Hogy ne legyen vita abból, hogy ki megy és ki nem, azok között, akik indulni szeretnének, tartunk egy kis házi versenyt és a hat nyertes képviseli majd iskolánkat, eme csodás versenyen.

Egy nappal később a birtok udvarán a nagy Minotaurus szobor lábánál áll Rena körbevéve 20 mágustanulóval.
– Egyszerűen fogjuk eldönteni a kérdést – mondta Rena határozottan.
Látjátok ezeket itt? Ezek Miyu tollai. Pontosan, 6 darab. Aki ezek közül megtalál egyet, az mehet a versenyre – és azzal fogta és szélnek eresztette a csodás ezüstszínű sólyomtollakat.
Figyelem, akit csaláson vagy annak kísérletén érek, azt azonnal kizárom! Készen álltok?
– Igen! – hangzott egyszerre a 20 izgatott válasz.
– Akkor nyomás! Sok sikert mindenkinek.

Egy óra múlva.
– Gratulálok mindenkinek. Ügyesek voltatok. Akinek nem sikerült az se csüggedjen. És akkor most kihirdetem a nyerteseket: Rin, egy szem fiúként, Katsumi, Maiko, Miyako, Riko és Mayumi. Még egyszer gratulálok a nyerteseknek. Szép munka, ti képviselitek iskolánkat és hazánkat a versenyen.
– Azt hiszem az egész csapat nevében mondhatom, hogy köszönjük – hajolt meg színpadiasan Rin.
– Még egy utolsó kérdés és mára végeztünk. Egyedül szeretnétek felkészülni vagy a segítségemmel?
– Kérjük a tanárnő segítségét – mondta szégyenlősen Maiko.
– Rendben van. Akkor holnap reggel 8-kor itt találkozunk.
– Köszönjük tanárnő – indultak haza a diákok még visszaintegetve.

5 hozzászólás
>!
Abeth
Ifjú/kezdő írók köre

"Drága királyném, hadd jósoljak önnek. – szólítottam meg, mikor elhaladt mellettem a királlyal és az testőrökkel.
– Nem kisasszony. – szólt reám Mátyás, szigorúan végig nézve, hogy sejtésem szerintem, nem vagyok olyan-e, aki bármelyik pillanatban támadhat.
– Csak egyet, kérem felség, nem fogja megbánni. – meghajoltam, közbe levettem a kalapomat, mely az arcomat takarta. Beatrix rögtön felismert, szemeiben öröm csillant.
– Kedvesem, csak egyet. – kezdte ő is kérlelni.
Na, engedd meg! Nem fogom meggyilkolni!
– Nem, a múltkori miatt nem akarom ezt megkockáztatni, Ön miatt. – ellenezte továbbra is Mátyás.
– De kíváncsi vagyok, csak egy perc. – és megindult felém.
– Ne! – nyúlt utána, de nem érte el Beatrixot."
http://egylanyegytetovalas.blogspot.hu/
"El akarom hagyni a szobát! Az ágyat!
– Na jó én ez nem bírom. – sustorogtam halkan. Nagy nehezen felültem, sajgott az egész testem, főképp a jobb oldalam, ott több lila foltom volt, gondolom arra az oldalamra estem. Valószínűleg bordám is tört, mert most kicsit fájt a légzés. Na de kibírom, ha egy fáról való leesést kibírtam, ez semmiség.
Tíz, tizenöt perc elteltével a saját lábamon álltam, az ágy mellett. Ez hosszú volt, de sikerült. Óriási gonosz vigyor ült ki az arcomra. Engem semmi nem győz le."
http://harcrateremtettek.blogspot.hu/
"- Bocsánat!
– No para, húgod megvan? – aggodalmaskodott.
– Igen, már meg.
– Nagyszerű, de akkor miért ilyen a hangod?
– Bocs, csak fáradt vagyok, figy mennem is kell, még beszélünk és minél hamarabb jövök suliba. – köszöntem el és leraktam.
Lassan felkászálódtam, kimentem.
– Mennem kell. – mosolyogtam rájuk. – Örültem, hogy…."
http://kalandoslapush.blogspot.hu/
Jó olvasást! :)

Hirdetés
>!
Abeth
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok :)
http://egylanyegytetovalas.blogspot.hu/
Elkezdtem, és nem tudom, hogy van esélye, vagy valakit érdekel e?

>!
Rekacska24
Ifjú/kezdő írók köre

Mostanság írogatok egy „könyvet”, lenne valaki aki elolvassa és őszintén véleményezi?

3 hozzászólás
>!
Amare
Ifjú/kezdő írók köre

Egy- két idézetet kirakok az én regényeimből! Mit szólnátok hozzá?

1 hozzászólás