!

Ifjú/kezdő írók köre zóna

>!
hellemaxi
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok!
Továbbra is felolvasókat keresünk! :)
Nagyon köszönjük azoknak, akiket eddig már sikerült elérnün innen, viszont továbbra sem vagyunk elegen.
Még mindig csak kb. 3900 (háromezer-kilencszáz) könyv elérhető a látássérült emberek számára emberi hangon felolvasva az évenkénti!!! kb. nyolc ezres megjelenéshez képest, szóval nagyon-nagyon sok pótolni valónk van.
Ezt viszont nem győzzük egyedül, ezért van szükségünk Rátok, aktív molyokra minden korosztályból! (Nagyon kevés pl. a fiatal, 16-25 éves korosztályban lévő felolvasó a kortárs ifjúsági kötetekhez)
Nagyon örülnénk, ha év végére egy szép, kerek számú hangoskönyvet tudhatnánk átadni a Hangoskönyvtár számára.
Akit érdekelne, hogyan tud otthonról, a szabadidejében segíteni akár egy okostelefon segítségével, az a
hellemaxi@gmail.com
címen kérhet további információt. Mindenkivel külön-külön fogok beszélni.
Mivel már többen is jöttetek hozzánk erről az oldalról, így ha esetleg időnként reposztoljátok ezt a felhívást (sajnos elég hamar elvész), azt nagyon megköszönjük.

11 hozzászólás
>!
Zanbar
Ifjú/kezdő írók köre

TEK

Volt nekem egy gondolatom a TEK-ről (Túl Erős Karakter)-ről, gondoltam összefoglalom, nem utolsó sorban, azért mert kíváncsi vagyok a mások gondolataira a témában.
Nem rövid, és abszolút egyéni vélemény. Köszönöm.

A TEK egy álom és rémálom egyszerre, minden író nagy kihívása, a kezdők rettentő ellensége, mindazoknak akik hajlamosak ilyen karaktereket írni.
Miért? Mert létre hozni végtelenül egyszerű, ám árnyalni, okosan felhasználni s végsoron kordában tartani olyan nehéz, mint egy rendkívül virulens rákot.
Rengeteg formája akad. Ott van a klasszikus akció hős/gonosz, aki kemény, mint az orosz tél, laza egysorosokkal oltja a népet és utoljára hét éve töltött újra. Faék egyszerű figura, egy olyan kor terméket, ’80-as, ’90-es évek, melyben teljesen megállta a helyét, de mint a némafilm felett felette is eljárt az idő és igazából csak örökségével és nem magával az archetípussal érdemes foglalkozni.
A „modern kori” TEK mely jelenleg ráhatással van az alkotásra, egyszerre új és régi. Vannak melyek korokon átívelve is léteznek a modern világban, ilyenek a szuperhősök és vannak tisztán modern darabok pl az Üvegtrón orgyilkos nője. A TEK mint írtam kényelmes eszköz, ő az, aki lát mindent, tud mindet, legyőz mindent, ahogy Santana mondta a Riddickben, ezt kvázi eposzi jelzőként el kell fogadnunk. A gondok pedig itt kezdődnek.
Miként az én nővérem mondta volta, őt nem érdekli félistenek játszadozása, őt az emberi dolgok foglalkoztatják. Nos, éppen ez az olvasói/nézői szemlélet, igény az, megszüli a TEK árnyalatait
– A primitív verzió, teljesen egyszínű, egy túlburjánzott daganat mely megfojtja a művet, s mint írtam a kezdő írók rákfenéje. Jön ez a miazma és Győzhetetlen Eugénként letarolja a kötetet és sokszor észre sem vesszük. Olyan, mint a függőséget okoz szer, kezded valami gyenge anyaggal, aztán ahogy a szervezeted hozzászokik, egyre keményebb motyót igényelsz, így a „sztori” végére a TEK már a világrendet írja át, egy félmozdulattal. Ami döbbenetes, hogy ma sem ritka. Ez karakter egyfajta kamaszos dac övezi, az író megmondási vágya hozza létre.

– Az árnyalások leggyakoribb verziója, mikor már figyelmesebb az író és kész befogadni más lehetőségeket, igényeket és hajlandó hagyni, hogy inspirálódjon. Eljön az emberi vonások és a kriptonitok kora. Megpróbáljuk emberszerűvel formálni a TEK-et és bár továbbra is félisteni hatalommal bír, morális, emberi okokból még sem cselekszik a maga kényére, kedvére. A legtöbb képregény hős ilyen álljon bármilyen oldalon. Itt most ne csupán egy gonosszá lett Supermant képzeljünk el, hanem egy olyan főgonoszt, aki tényleg az s tetteit a számára felvázolt pszichopatizmusnak kellene vezetni, de mégsem teszi. Hatalma, képessége van hozzá és mégsem. Miért? A fentebb vázolt, őt befogadhatóbbá tevő emberi vonások miatt. Sokszor gondoltam úgy, hogy azért írják így az írók, mert félnek, hogy az előbbi kategória árnyalatlan TEK csapdájába esnek, de szerintem nem így van. Ezt később kifejtem.
Vagyis ha árnyaltuk a karakter, akkor esendőbb, „emberibb”, és furcsa módon ehhez nem is kell szupernek, félistennek, kiválasztottnak, hatalmas mágusnak stb-nek lennie, elég, ha egy nyomozó. Sherlock magasan funkcionáló szociopata bármelyik verzióját is vesszük, legfeljebb a korszak írója más-más árnyalatában világít rá erre a tényre.
Az árnyalás kihívást jelent, korlátokat állít, megélhetővé tesz, ám miként a TEK-nek szokása eluralni a művet, úgy az írónak szokása eluralkodni a TEK felett és sokszor, szerencsétlen módon éppen lényegétől fosztja meg azzal, hogy környezet és olvasó kompatibilissé teszi. Könnyű azt mondani, hogy a főhős TEK-et szembeállítva a gonosz TEK-kel fenntartunk egyfajta egyensúlyt, hiszen van lehetősége embernek és TEK-nek is lenni a sztoriban, ám én nagyon ritkán olvastam olyasmit, ami képes ezt az egyensúlyt megtartani és nem szinuszgörbeként fel s alá cikázni. Ez személyes vélemény. A legtöbb tapasztalattal rendelkező író eljut ehhez a TEK-hez és vagy meg is marad itt, vagy idővel rájön, hogy voltaképpen nincs kihívás ebben a karakter típusban. Én Goldenlane köteteiben láttam ezt a fajta fejlődést. Kezdeti hősei voltaképpen TEK-ek, az árnyaltabb, érettebb formából (emberi oldallal, humorral) majd későbbi műveit, a Napnak fénye ciklus könyveiben szerintem tudatosan fordul el ettől és bár fel-felsejlik még itt-ott, Sid a roppant fejlett agyú, Lovecarft csápos szörny formájában.
Ezen a szinten, valóban tovább lépni iszonyúan nehéz én is rettentő erővel dolgozom rajta és talán soha sem érem.

Az utolsó kategória szerintem majdnem utópia, vagy inkább disztópia a maga módján, hiszen komoly hátralépést és mélyre ásást igényel, mely során látnunk kell a nagy képet és alapjáig kell csupaszítani az adott TEK-et. Azt mondjuk, tudjuk mi ő. Tudjuk. Tudjuk? A pillanat, mikor a TEK-et emberi vonásokkal ruházzuk, fel voltaképpen éppen azt öljük meg benne, amitől az ami. Ez nem egy csupasz nyers, mindent lebíró hatalom, mert érzései neki is vannak. Jók és Rosszak egyaránt, de ezek csupán szigetek egy tengerben melyet hatalomnak hívnak. Vajon mennyire idegeníti, el egy ekkora erő annak birtokosát a világtól melyben létezik. Igen kényelmes írói fogás, hogy azt mondjuk, felülemelkedik rajta s egyfajta szemlélőd lénnyé válik, vagy olyan dolgok foglalkoztatják, melyek messzi viszik a könyv világától. Engem egyszerre dühít és elkeserít az ilyesfajta kibúvó.
Mondjuk ki hát, hogy a TEK nem lesz sztoikus, filozofikus lénnyé, hanem ha nem is él, de létezik az író által teremtett világban. Se jó se rossz. Igen, pontosan olyan, mint a természet. Mindenütt ott van, hatalma csaknem végtelen és cselekvő akarat hajtja. Nem lehetsz vele, nem lehetsz ellene, nincs barátja, nincs ellensége.
A csavar pedig, számomra a gyöngysoron az ékkő, ahogy a Ganxsta mondja, mikor megteremtünk egy világot benne a TEK-kel és a TEK-et azok szemével látjuk, aki abban a világában élnek, melyben ő létezik és itt az élni és létezni között óriás különbség van. Minden karakternek van egy személyes véleményes, élménye a TEK-kel és éppen annyi féleképen látják, ahányan csak vannak.
Szerintem, ha van gyémántnál is keményebb anyag, akkor ez az.

4 hozzászólás
>!
Trivium_Egyesület KU
Ifjú/kezdő írók köre

VASÁRNAP INDUL A KINCSVADÁSZAT!

2019. szeptember elsejétől várjuk a novelláitokat a Kincsvadászat című, hat hónapig tartó pályázatunkra.

Ha szeretnéd megmutatni az olvasóközönségnek az eddig féltve őrzött műved, vagy már megjelent a műved, de nem olvasták elegen (nyomtatásban, e-könyvben, blogon stb.), és a kiadód szerződésben nem tilt egy újabb megjelenést, esetleg épp erre a pályázatra írtál egyet-kettőt, ne tétovázz, bátran küldd el nekünk!

FIGYELEM!
Azt javasoljuk, hogy türelmesen olvasd végig a pályázati kiírást, és tartsd be a beküldési feltételeket, így megkönnyíted a szerkesztők munkáját, te pedig elégedett leszel, mert egyből elfogadták a műved, és nem dobták vissza javításra.
A részletes pályázati kiírást itt találod:
https://triviumnet.hu/2019/08/13/kincsvadaszat-novellap…

Előzetesen néhány tipp:

1. Fogadd el, hogy a szerkesztő választ illusztrációt a novelládhoz, nem te. Ne küldj képet, még olyat se, amit te készítettél. Sajnos nincs kapacitásunk arra, hogy ellenőrizzük a beküldött képek szabad felhasználását!

2. Figyelj a terjedelemre! Az eddigiektől eltérően most szavakban határoztuk meg a limitet, nem leütésben, mert sokaknak problémát okozott a karakterszám értelmezése. Összetévesztették a szóközökkel, a szóközök nélküli és a becsült értékeket. Ebben a pályázatban a novelládnak legalább 600 szónak kell lennie (kb. 1 oldal) és legfeljebb 2400 szó lehet (kb. 4 oldal). A szavak számát a szövegszerkesztőben alapértelmezetten megtalálod az alsó lécen, vagy az Eszközökben. Ha nem találod, vagy bármilyen egyéb kérdésed van a pályázattal kapcsolatban, írj nekünk, segítünk! (info@triviumnet.hu)

3. Az első szakasz adatai:

SZEPTEMBER
BEKÜLDÉS: 2019. szeptember 1-13.
MEGJELENÉS: 2019. szeptember 16.
SZAVAZÁS: 2019. szeptember 16-26.
EREDMÉNYHIRDETÉS: 2019. szeptember 30.

4. Mielőtt beküldöd a műved, többször olvasd át, hogy ne legyen benne hiba, mert a szerkesztő a honlapra felszerkesztéskor a jobb olvashatóság érdekében csak megformázza a szöveget (html-ben), de nem javítja a hibáidat.

5. A novelládra bárki szavazhat majd, de mindenki csak egyszer tud ún. pozitív szavazatot leadni, vagyis vagy rákattint, vagy nem, de senki nem tudja „lecsillagozni” a rivális műveket.

Ha akarsz, szöveges értékeléseket is írhatsz bárki novellájához, de csak megfelelő hangnemben és stílusban. Felhívjuk a figyelmed, hogy a honlap etikettje, a moderálási elvek erre a pályázatra is vonatkozik, és a moderátor akár egyetlen figyelmeztetés után törölheti a hozzászólást a hozzászólóval együtt. (A moderálási elveket a honlapunkon az Impresszumban találod)

Sok sikert kívánunk a pályázathoz!
Hajrá!

>!
sznobi
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok!
A Könyvmolyképző jövő hónaptól indít kreatív írás kurzusokat. Hátha valakinek érdekes lehet. :)
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/iroiskola

>!
Levandra
Ifjú/kezdő írók köre

– Bányászlámpa – mondta apám, amikor megmutattam neki a padlásról mentett, ósdi, rozsdás szerkezetet. Kezével letörölgette róla a poros pókhálót, miközben arcán ritkán látott mosollyal forgatta a kezében. Nosztalgikus mosoly volt, emlékek ébredtek benne régről, a távolból, ahova nekem nem volt bejárásom. Ez az ő magánszférája volt. A múlt csak az övé volt, a múltról sosem mesélt, megtartotta magának. Védekezett. A védekezés annyira a részévé vált, hogy nem tudott másként élni, titkai voltak, amiket megőrzött. Túlélési ösztön, amit olyan korból hozott magával, ahol regulák szerint kellett élnie az életét.
Tovább: https://emilang.blogspot.com/2019/08/veszjelzes.html

2 hozzászólás
>!
Trivium_Egyesület KU
Ifjú/kezdő írók köre

TRIVIUM EGYESÜLET SZEMINÁRIUMA 2019 – ÖSSZEGZÉS

2019. október 7-én indul a Trivium Egyesület Szemináriuma második online regényírói képzése. A pályázati kiírást többek között a honlapunkon is megtaláljátok:
https://triviumnet.hu/2019/08/01/trivium-egyesulet-szem…

Addig is az első szeminárium menetéről és tapasztalatairól itt olvashattok egy összegzést:
https://triviumnet.hu/2019/08/24/trivium-egyesulet-szem…

Hirdetés
>!
Zanbar
Ifjú/kezdő írók köre

Kérek egy kritikát…
Korábbi karcomban említettem a tiszteletet a kritikusok felé, így arra jutottam talán foglalkozhatnék még velük.
Szigorúan saját tapasztalatok alapján.

Két gondolattal vezetném fel, melyeket már korábban, másutt leírtam.
– Volt nekem és van is, egy szigorú apám, aki a sors akaratából sokkal jobb volt a reál tudományokban, mint én, így aztán értelemszerű volt, hogy ő fog majd foglalkozni velem matematika dolgában. Atyám tanítása szerint, a hibák hanyagságból születnek, mert az ember alapvetően tudja a helyes megoldást, pusztán kényelmetlen időt és energiát áldozni rá. Így mikor elrontottam egy matematikai példát, minden további instrukció nélkül ültetett vissza elé, hogy oldjam meg újra. Talán mondanom sem kell, hogy ez szült némi frusztrációt köztem… és a matematika között.
– A másik a 22-es csapdájának állandó szinapszisa: ahhoz, hogy kiadjanak, ismertnek kell lenned, ahhoz, hogy ismert legyél ki kell adjanak.

Azt hiszem mindez a kritikára is igaz. Úgy értem arra, melyből tovább tudsz fejlődni. Melyet olyanoktól kapsz, kik elválasztják a doc formátumot a papírtól. Ha valamit, hát ezt hiányolom a mai világból.
– Igen, tudom mi ilyenkor a leggyakoribb, talán kissé önhazugság válasz, mellyel magunkat nyugtatjuk, vagy éppen felmentjük őket, így tompítva a dolog élét, mely szerint A: nem érnek rá, B: nem dolguk.
– Gyakran halljuk, hogy az adott mű nem illik egy kiadó profiljába így a pályázaton ezért nem aratott sikert. Rendben van – még akkor is, ha ezt a kijelentést, egyes kiadókkal kapcsolatban vitatnám – de miért nem lehet mondani róla valamit? Értem, nem adod ki, de mibe kerülne írni valamit? Helyesírás, dramaturgia, karakterek ábrázolása, bármi. Mibe fájna? Időbe és bizony presztízsbe.

Időbe, mert akkor le kellene ülni és meg kellene írni. Ilyenkor jön a válasz, hogy olyan sok a kézirat, hogy nincs rá idő. Ilyenkor merül fel bennem a munkám érdekes mi volta – olyan nincs, hogy nincs rá idő. MERT FELELNI KELL… ha válaszolatlanul hagyok egy emailt, a küldő nem azzal sommázza majd, hogy hát ennyi, oh dehogy… tudom a földi halandó mit sem ér a hatalmas rendszerrel szemben, de újra és újra vetődik bennem, milyen szakmaiság várható egy olyan rendszertől aminek nem része a szakmai alázat – mert a válasz bizony ebből fakad.
Presztízsbe, mert le kell írni, ki kell mondani, fel kell vállalni. Ahogy író tettem mikor pályázatra küldte a művet, mikor eléjük tárta, hogy íme, eldöntöttem, nem nyughattam és ezt cselekedtem, hónapok, évek munkáját tartod a kezedben, hát kérlek, kérve kérlek tisztelj meg azzal, hogy mondasz rá valamit. S ez a válasz bizony várat magára, mert abban a pillanatban a rendszer arctalan, névtelen „szörnyből” emberarcú és szubjektív lénnyé vedlik, akinek bizony, alkalmasint vitathatóak a gondolatai.

Könnyű lenne azt mondani, hogy éppen ezért nem teszik. Miként egy írónak sem hasznos mentegetni a művét, után magyarázva a papíron húzódó sorokat, végtelen és parttalan viták sokaságát indítva el ezzel, úgy a kiadónak sem hasznos belemenni ebbe, emellett ő a hatalom oldalán áll, tehát, a kiadásért kolduló író mindig alatta áll majd a táplálék láncban, hát kénytelen elfogadni és mivel több a könyvét megjelentetni vágyó amatőr, mint a kiadott kötet, így mindig túl jelentkezés lesz arra, az éppen aktuális helyre, melyet „meghirdetnek”.

S ezzel újra visszatértünk a gondolat kísérlet elejére, s apám matematikai módszereihez, melyek végén ki tudja miért nem lettem matematikus, de még csak jó sem az ősi görög tudományban. Innen pedig már csak egy lépés kicserélni pár szót az előbbi mondatban, hogy megértsük a jelen problémája és a jövő „tragédiája”.

Készséggel elfogadom, hogy mások másként látják és élik meg a folyamatot, s sokan a folyamatos próbálkozásban látják a siker kulcsát – ezzel kapcsolatban van egy elég lehangoló tapasztalatom – és ez irigylésre méltó a részükről, s így nyilván könnyebb elviselni a tényt, hogy beteg a szerkezet. Ám most kérlek téged így ismeretlenül, lépj egyet hátra is tekints a nagyobb képre s tedd fel a kérdést:
– Hány megválaszolatlan kérdéssel van kikövezve az út melynek végén egyeseket a siker, másokat a végleges ismeretlenség vár és milyen különös, hogy ez az út bizony javarészt ugyanúgy épül fel, ugyanarra vezet és pont ugyanolyan járni is rajta?

Mondom mindezt úgy, hogy van olyan kötetem, melyet küldtem lektorhoz, szerkesztőhöz – olyanokhoz akinek van némi neve a magánzók között és volt előolvasója is néhány, kiknek figyeltem a véleményére, mielőtt újabb pályázatra küldtem volna a művet. Nem kevés átírás, egy kisebb vagyon elköltése után pedig úgy érzem pont ott vagyok, mint az első után, egy centivel sem beljebb, s ezt nem egy „megkeseredett, megcsömörlött” amatőrként mondom, akinek könnyebb a rendszert hibáztatni a saját hiányosságai miatt, hanem olyan emberként, aki szembenézett ezekkel a bajokkal és megküzdött velük és eljutott oda, hogy ő magától már nem tud tovább fejlődni.

Ezt a keserű „igazságot” hagyom itt nektek s egy idézetet a Sokhűhó semmiértből, Michael Keaton tolmácsolásában:
„Javíts meg magad, hadd okuljanak mások”

11 hozzászólás
>!
Timcsibaba77
Ifjú/kezdő írók köre

Hányszor? – novellafüzér csak úgy saját tollból –

Egy forró augusztusi szombati napon kart karba öltve ment el egymás mellett egy halom idegen Magyarország egyik turisztikailag kedvelt forgalmas Szeged belvárosában. Most is a külföldiek által kedvelt és felkapott hely ez. Rengeteg török, arab, kínai, sőt japán, egyéb migráns emberek arca is felbukkant az álmatag aludt tej szerű magyar lakosság palacsintatészta szerű arcai mellett. Bárhogy is, mégis madártávlatból nézve ez a népkatyvasz egy egységet alkotó morzsahalommá vált. Szeged lakosságának azon igyekvő része, akik szerették volna megvenni a piacon a friss árut, ami a szupermarketekben nem kapható. Többnyire rohadt, fonnyadt, vagy nemes gázzal átitatott hamis illúzió kínálta magát a polcokon, amiből a lakosság 60 százalékának minden hétvégére elege lett, és inkább kiment a piacra friss áru után járva. Így többek közt Kármen is lement a bérlakásából férjével Alberttal bevásárolni. Azon harmincas éveik vége felé járó átlag unalmas párt alkotva, akik már 12 éve éltek egymás mellett. Talán a kapcsolatuk elején még boldogan, egymást kiegészítve, aztán az évek előrehaladtával a sok veszekedéstől elfásulva egymás részeként, majd egymás mellett haladtak az idő hosszú szalagján. Sokszor tűnődött el Albert, hogy Kármen mikor lett azzá a nővé, akit már ki nem állhat. Aki mellett csak megszokásból, szükségletből, vagy még abból sem lehet maradása. Mert Albert belátta, hogy az egykor darázsderekú hosszú végtelen karcsú lábú vörös hajú nő,álmai asszony mára csak egy megfáradt, zsémbes cipó alkattá kopott el, a nőies tűsarkú cipőket a lapos szandál váltotta fel, és a semmit mondó baby cipők. Ezt megunva Albert azon kapta magát, hogy az munkahelyén a 22 éves Tinába habarodott bele. Magát sem értette igazán, mit eszik a kis huszonéves fruskán, mert egytől egyig hasonlított feleségére, amikor még nem szülte meg azt a fránya 3 gyereket, Bertát, Robikát, és Aladárt. Sokszor, talán túl sokszor engedte meg magának, hogy a fiatal Tinával beüljenek a munkanap végén meginni egy limonádét, majd a közös iszogatásoknak forró ölelések lett a vége. Így farokorientáltan napjai zárásaként az egyik olcsó motelban vettek ki a lánnyal egy szobát heti (legalább) kétszer egy tüzes összebújásra. Albert elgondolkodott, épp, mikor felesége megbotlott. Észre se vette, csak azt, hogy ez a zsémbes tehén rálépett már megint a lábára, amikor gondolatai elkalandoztak a dús keblű karcsú kis románca irányába, és tervezgette, mikor lehetnének egymásai pár tiltott órácskára.

Kármen megbotlott a piac főterén férjébe karolva, mert észre vette Yangot, a fekete hajú kínai férfit, akivel sok-sok közös emléke volt, és akivel annyira összebarátkozott az elmúlt hónapok alatt, és akivel tegnap bújtak ágyba, amíg az unalmas férje megint valami olcsó kifogással elment egy újabb üzleti vacsorának hazudott dugásra a kolleganőjével. Azt hitte, hogy nem tudja, de tudta, amikor pár hónappal ezelőtt véletlen a szennyesben hagyta az az ostoba férje szeretőjének szánt gyűrűjét a zakója zsebében „Kicsi Tinám, csak úgy neked csók és ölelés: a te Alberted” És Kármen bosszúból, tudta, szépsége megfakult, összeismerkedett az egyik üzletházat vezető nagyon is charmos keleti férfival, aki már jó ideje megtisztelte lehengerlő figyelmével, és kellemes modorával a nőt. És most ott ment előtte, az oldalán a feleségével. Tudta, hogy Yang nős férfi, mégis valahogy most tudatosult benne, hogy mennyire is az. És valahogy annyira felborzolta Karmen önérzetét, hogy nemcsak ő csal, de őt is csalják, és csalható, rádöbbent, hogy ez egy ördögi kör. Aki csal, azt megcsalják. Ez egy végtelen lánc. Ránézett a vonzó 190 cm magas fekete férfira, az ő Yangjára, aki most úgy ment el mellette, mintha csak egy idegen lenne, lennének egymásnak. És az utolsó percben vette észre, hogy véletlen elvétette az irányt, és az ostoba férje lábára rálépett. Yang az oldalán lépkedő aprócska asszonykájával a zöldségárus standhoz igyekeztek, amikor rántott egyet Albert karján, hogy őt nagyon is érdekli az a stand és nekik is menni kell. Albert unott fejjel engedett az asszony szorításának, megigazítva magán a láthatatlan nyakpórázt.

Fekete enyhén hullámos hajfürtjein megcsillant a napsugár, hosszasan elidőzött rajta a nő tekintete, nézte őt a titokzatos idegen a vastag teknőc keretes napszemüvege mögül. A nő gondosan szoros kontyba fogott vörös tincsébe belekapott a szél. A szegedi piactér közepén véletlen futottak egymásba. Már jó ideje nem láthatta egymást a két szerelmes. Mert egyikőjük oldalán a férj, másikok oldalán a feleségük karolva kísérte, mintegy lidercnyomásos álom, ami a valóság, tudja az álmodó, hogy nem tér magához, mert még ott a súlyos kolonc, a házastárs.

Yang megigazította narancs színű nyári öltönyének a derékövét, mert nagyon is észrevette Kárment, csak titkolni szerette volna, így a szeme sarkából egy óvatos félmosollyal lépkedett az oldalán feleségével Tonggal, aki mit se sejtett férje újabb pipogya viselkedésének hátteréről. Vajon Kármen még mindig érzi szájának ívét, csókjainak helyét illő és illetlen helyein, mert ő még mindig őrizte az asszony illatát, és szorítását emlékeiben. Most is épp elkalandozott, mennyire összeillett karamell teste a gömbölyded fehér bőrű nála tíz évvel idősebb Kármennel, és mennyire szereti, de valahogy unja már az életet feleségével Tonggal. 18 évesen egy elrendezett házasság vette kezdetét és lett megpecsételve a két család áldásával így rá adva az örök béklyót. Mégis félig boldog, és bolond embernek érezte magát addig a napig, míg egyszer betévedt üzletébe ez az elragadó vörös hajú, kissé telt karcsú középkorú nő, akinek aprócska kezét elkapta, amikor az asszony először járt az üzletében, és a hőségtől, vagy az érzelmektől megszédülve, majdnem elájult. De ez a viszony csak viszony, nem akart szégyent hozni felesége fejére, nem akart leülni vele, nem is tervezte, hogy Tonggal megbeszélik majd, hogy az a fékezhetetlen szerelem, és az ágy örömei a tíz évben megfakultak, és hogy hagyják békén egymást, mert ő szerelmes újra, de szívében Tong már nincs, kiköltözött, helyét Kármen foglalta el. Ó dehogy tenne ilyet, hisz a megszokott luxus, kényelem, amit elvesztene egy ilyen viharos veszekedéssel talán, nem érne annyit. Így elfojtva érzéseit beleharapott szájába, és felesége épp egy szilvával kínálta, ő boldogan beleharapott. Ám a falat félreszaladt, mert Kármen maga sem tudta, mellé lépett, és „véletlen” megfogta csak egy pillanatra a kezét.

Tong persze észre vette férje mostanában egyre különösebb viselkedését, amit már jó ideje kezdett egyre komolyabban venni. Hogy lehet, a barackvirág kapcsolata Yanggal hervadni látszik. Az az átkozott vörös hajú boszorka napról napra úgy elcsavarta férje fejét, hogy a két idegen egymást megszeretni látszott. Tudta, hogy viszonyuk van, mert férjének a megszokott keleti fűszeres illata valami nőies virág illattal vegyült estéről estére, amit ingén, mint bűnjelet hazavitt. És az az átkozott jóképű pókerarc kipirult időről időre, amikor elkalandozott a férje által hazudott „csak pénzügyeken” De tudomásul vette, hogy ő csak egy nő, és sajnos a keleti férfiak többsége csalja feleségét. Így tíz év házasság után csak az érdekelte, hogy ha már tökre ment kapcsolatuk, megfakult szerelmük, felszítsa a kialudni látszó lángokat, nehogy csak emlék maradjon a házasságuk. Majd elfelejti azt az átkozott némbert, majd ő gondoskodik róla.

folyt. köv

>!
S_A_Locryn
Ifjú/kezdő írók köre

Sziasztok!
Korábbasn írtam már párszor ide, és most is azért döntöttem a háborgatásotok mellett, mert elkészült az időutazásról szóló történetem legújabb része, amit az alábbi linken találhattok meg a blogomon:
https://hundredmoors.com/2019/08/15/idoutazo-3/#more-881
Ha esetleg még nem olvastátok a korábbi részeit, a történet elején linkelve megtalálhatjátok azokat is, hogy biztosan ne maradjatok le semmiről. :)
Illetve az Időutazó első részét gyakorlásképp megírtam angolul is, egy kissé jobban kiemelve bizonyos aspektusait. Ha érdekel titeket, ennek a linkjét itt találhatjátok:
https://hundredmoors.com/2019/07/24/timetraveler/#more-771
Előre ids köszönöm, ha megnezitek ezeket az irásokat. Illetve kritikákat is szívesen fogadok. :)
Üdvözlettel:
S.A. Locryn

>!
Kalliopé_Kiadó KU
Ifjú/kezdő írók köre

Írtál egy novellát de valami nem klappol?
A bétád imád, de nem tudja pontosan elmagyarázni, mi a gond a dramaturgiával?
Van egy regényed, amint ha nem is magánkiadásban szeretnél megjelentetni, de jó lenne, ha néhány szakmabéli átnézné?

Ha így van, a Kézirat-simogatót pont neked találták ki!

Ha bármilyen kérdésed van, akár itt kommentben, akár a facebook-oldalunkon felteheted!
https://www.facebook.com/kalliopekiado

Írj nekünk itt molyon, vagy a konyv@kalliopekiado.hu e-mail címre a részletekért, és rázzuk együtt gatyába azt a kéziratot!