!

Fotográfusok a nagyvilágból zóna

>!
sophie P
Fotográfusok a nagyvilágból

"Nincs rá kielégítő magyarázat, hogy mi az a visszatartó erő, ami szinte lehetetlenné teszi még a legértéktelenebb negatívok felszámolását is. Mi az oka annak, hogy az írók több száz vagy ezer oldalnyi kéziratot tudnak kályhába dobni, hogy festők több hónapnyi munkájukat tudják összehasogatni, vagy lemeszelni fehérre, sőt heves érzelmi kitörés esetén még egy családi fénykép is cafatokra téphető, de a negatív, az majdhogynem szent és sérthetetlen.
(…)
És különösen érthetetlen ez a ragaszkodás akkor, ha a silány képek mellett ugyanott, ugyanakkor valóban jó képek is készültek. Mi készteti, mondjuk, Diane Arbust arra, hogy megtartsa a teljes tekercset a gránátot szorongató fiúról, miután már kiválasztotta azt az egyetlen képet, amelyet megismert a fél világ? "
(Bartis Attila: Az eltünt idő nyoma – 58-60. oldal )

Kép: https://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2001.474/

Child with a toy hand grenade in Central Park, N.Y.C.
Artist: Diane Arbus (American, New York 1923–1971 New York)
Date: 1962

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
8 hozzászólás
>!
sophie P
Fotográfusok a nagyvilágból

A visitor to the Forbidden City, Beijing, December 1948. © Fondation Henri Cartier-Bresson / Magnum Photos

Forrás: https://www.henricartierbresson.org/en/expositions/henr…
Előzmény: https://moly.hu/karcok/1362081

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
>!
sophie P
Fotográfusok a nagyvilágból

:)

"47 A megtalált rend és a teremtett rend – talán ez a legnagyobb távolság, ami két fotográfiát elválaszthat egymástól. A legelső fénykép, a Josepf Nicéphore Niépce ablakából való kilátás, amit júdeai aszfaltra, nagyjából nyolcórás expozícióval örökített meg, és az én ablakomból való tűéles, digitális kilátás között soha nem lesz akkora különbség, mint egy Cartier-Besson- meg egy Gregory Crewdson-kép között.

(Erről jut eszembe, Niépce-nek ezen a képén egyértelműen a marosvásárhelyi vár egyik bástyája látható. Aki ezt nem így gondolja, az vagy nem ismeri a világ legelső fotográfiáját, vagy nem vásárhelyi.)
(Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma – 38. oldal)

@Tintapatrónus karca nyomán: https://moly.hu/karcok/281686
http://100photos.time.com/photos/joseph-niepce-first-ph…

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Kapcsolódó alkotók: Bartis Attila

>!
sophie P
Fotográfusok a nagyvilágból

"(…) mint ahogy Fred Herzog tudja megmutatni Észak-Amerika magányát.”
(Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma – 35. oldal)

Előzmény: https://moly.hu/karcok/1361894
Fotó: https://www.gallerieswest.ca/magazine/stories/fred-herz…

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
>!
sophie P
Fotográfusok a nagyvilágból

44 Andrei Pandele. Egy román fotográfus, Cosmin Bumbut lapjában, a Punctumban találtam rá. Eredetileg építész. Mint az interjúból kiderül, az apjától kapott egy Leicát, és azzal fényképezte végig a hetvenes, nyolcvanas éveket. Egészen a rendszerváltásig fiókban tartotta a képeit, a sportfotóit leszámítva le se nagyította őket, csak kontaktot készített. Amikor a forradalom után ki akart adni egy albumot, a Humanitas könyvkiadó igazgatója azt mondta, hogy ezek borzalmasak, ilyen képeket nem lehet megmutatni, világ röheje lesz az ország. Bizonyos értelemben igaza volt. Az általam ismert román fotográfusok közül számomra mindmáig Pandele az egyetlen, akinek a fotográfiáiból valóban annak a világnak a levegője árad, amelyikben felnőttem. olyan erővel hozza vissza ez a tizennyolc kép az aranykort, transzparensestül, befőttestüvegestül, mint ahogy Fred Herzog tudja megmutatni Észak-Amerika magányát.
(Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma – 35. oldal)

Fotó: @verdeleth karca https://moly.hu/karcok/703832 nyomán
https://maimanohaz.blog.hu/2016/05/05/_az_abszurd_volt_…

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Kapcsolódó alkotók: Bartis Attila

Hirdetés
>!
forElle
Fotográfusok a nagyvilágból

„Amikor Évát egyszer fényképeztem, megmutattam neki ezt a Kertész-képet a New York-i tűzfallal meg a repülő galambbal. Legyél ilyen egyedül, mondtam.”

https://www.artsy.net/artwork/andre-kertesz-landing-pigeon

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: A vége

Bartis Attila: A vége

Kapcsolódó alkotók: Bartis Attila

9 hozzászólás
>!
vorosmacska P
Fotográfusok a nagyvilágból

" – Ugye Cecil Beaton tervezte a díszleteit?
– Fogalmam sincs. Soha nem kedveltem a fickót. Képes volt zöld cipőt viselni!
– De kellemes szaga volt."

A képen II. Erzsébet királynő látható fiaival, Edward és Andrew hercegekkel.
A fotót, ahogyan a királynő jellemzi Alan Bennett könyvében, a kellemes szagú Cecil Beaton (1904-1980) készítette, aki nem mellesleg az angol királyi család hivatalos fotósa volt több évtizeden keresztül.
spoiler

Kapcsolódó könyvek: Alan Bennett: A királynő olvas

Alan Bennett: A királynő olvas
>!
vorosmacska P
Fotográfusok a nagyvilágból

"- Ó, Cecil Beaton! Talán ismerte?
– Nem, fenséges asszonyom.
– Nem, hát persze, hogy nem. Maga ahhoz túl fiatal. Annak idején gyakran megfordult itt nálunk, és örökösen kattogtatta a masináját. És nagyon szeretett parancsolgatni: álljanak ide, álljanak oda. Katt-katt… Csak nem írtak róla egy könyvet?
– Jó néhányat, Fenség
– Valóban? Gondolom, előbb-utóbb mindenkiről írnak egy könyvet.
Belelapozott a Beaton-kötetbe.
– Valószínűleg az én képem is itt van benne valahol. Ó, igen! Ez az."

Cecil Beaton (1904-1980) angol fotós, divatfotósként kezdte pályáját, a Vogue-nak, Vanity Fair-nek készített portré- és divatfotókat.
A XX. század közepétől lett a királyi család hivatalos fotósa, több évtizeden keresztül kattintgatott a királyi udvarban. Magát II. Erzsébet királynőt ifjú korától kezdve megörökítette, beállított fotókat készített róla, illetve fontosabb események dokumentálására, – mint pl. koronázási szertartás – is kapott megbízást. Képei nagy szerepet játszottak a királyi család imidzsének kialakításában.

Kapcsolódó könyvek: Alan Bennett: A királynő olvas

Alan Bennett: A királynő olvas
6 hozzászólás
>!
szevaszlujzi
Fotográfusok a nagyvilágból

https://static01.nyt.com/images/2012/03/16/arts/16WOOD1…

Francesca Woodman a hagyatékát máig őrző és menedzselő amerikai művész-szülők gyermekeként született 1958-ban Denverben, és huszonkét évesen, 1981-ben New Yorkban öngyilkosságot követett el.

Woodman munkáinak jellegzetessége az unheimlich, kísérteties hangulat, prousti melankólia, a titokzatos-rejtélyes atmoszféra, a mise-en-scene és a meztelen vagy kosztümbe bújtatott női test, a díszlet részeként egy-egy előtérbe helyezett tárgy, a hosszú expozíciós idő következtében létrejött életlenségek, takarások, eltűnések (Mieke Bal megfogalmazásában a „rögzítettség” hiánya), a rejtőzködés-kamuflázs és a magamutogatás, voyeurizmus és fétisizmus, a privát és publikus kettőssége.

Balázs Kata 2 részes cikke a Punkt.hu-n jelent meg: https://punkt.hu/2019/07/26/francesca-woodman-fotografi…