!

Fotográfusok a nagyvilágból zóna

Varga_Írisz_Dóra IP>!
Fotográfusok a nagyvilágból

© Pedro Almodóvar, Explosion of Spring 2, 2018. Digital print on cotton paper mounted on aluminium dibond, ed. of 3. 37 3/4 x 39 3/8 in, 96 x 100 cm. Courtesy Marlborough Gallery, New York

https://museemagazine.com/features/2019/6/14/life-detai…

Kapcsolódó alkotók: Pedro Almodóvar

Varga_Írisz_Dóra IP>!
Fotográfusok a nagyvilágból

© Pedro Almodóvar, Menina, 2019. Digital print on cotton paper mounted on aluminium dibond, ed. of 3. 39 3.8 x 28 3/4 in, 100 x 73 cm. Courtesy Marlborough Gallery, New York

https://museemagazine.com/features/2019/6/14/life-detai…

Kapcsolódó alkotók: Pedro Almodóvar

Varga_Írisz_Dóra IP>!
Fotográfusok a nagyvilágból

„(…) Valahányszor elhatároztuk, hogy hazatérünk, ott termett a nagyúr lánya. Szép volt, valóságos hercegkisasszony, mindig hozzám jött, mert nekem volt szemem a szépségére, és ha jött, én mindenről elfeledkeztem: otthonról, feleségről, gyermekekről, szóval mindenről. (…)”
Aznap hajnalban Vangelisz életében először átkozta a napot, amikor Isten megajándékozta a látás képességével. Ha ő is vak volna, mint társa, Jorgisz, nem látná a ház falán felkúszó hajnali fényt, amint az lassan megkapaszkodik a nyitott ablakkeretben, s olajként beömlik a szobába, eljut az ágyig, megöntözi az ágylepedőt és meztelen testüket…
(Arisz Fakinosz: Mese az eltűnt időről (135-136. oldal, Magvető, 1985))

Kép forrása: Fotó: Edward Weston: Akt (Charis, Santa Monica), 1936

Kitekintés, ha már a Fakinosz-szövegnek hála e szépséges fotóra bukkantam, és ha már a Weston-fotónak hála ebbe a zónába kért helyet az idézet:

„Az Akt (Charis, Santa Monica) címet kapta Edward Weston egyik legismertebb fotója, melyet 1936-ban asszisztenséről és későbbi feleségéről Charis Wilsonról készítette Santa Monica-i házuk erkélyén.
A nagy gazdasági világválság negatív hatásai elől Weston sem menekülhetett. Ismertsége ellenére megrendelései fogyatkoztak, glendale-i stúdióját 1935-ben be kellett zárnia. Fiaival Santa Monicába költözött egy kis házba, ahol ha szűkösen is, de mindannyian elfértek. Később megkérte asszisztensét, Charis Wilson, hogy költözzön hozzájuk. Weston és asszisztense a ház nagy hálószobájában lakott, ahonnan egy napsütötte veranda nyílott a óceánra. Ezen a verandán készítette Weston híressé vált aktfotóját a fiatal Charisről. „A hálószoba ajtajánál ültem. A fény szinte vakító volt. Lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen belenéznem, ekkor Edward annyit mondott: »Maradj így.« Nem volt elégedett az árnyékkal a jobb karomon, én pedig nem voltam elégedett sem a csavart hajammal, sem a hajcsatommal” – emlékezett vissza Charis a fotózásra.
Ellentétben sok korábbi felvételével, úgy tűnik Weston erről a képről nem igazán akart beszélni. Éveken keresztül írt fotóiról, munkájáról saját lapjába, a Daybooks című folyóiratba, de ennek szerkesztésével, még 1934-ben, a fotó készítése előtt hagyott fel. Így saját, személyes hangvételű írás nem született a 20. század egyik legismertebb aktfelvételéről.
Weston egy 8 x 10-es, Zeiss lencsével felszerelt Ansco fényképezőgéppel örökítette meg későbbi feleségét a vakító napfényben. Szokásához híven csak egyetlenegyszer exponált. Westonnak a negatívon hosszadalmas utómunkára volt szükség, hogy a kép erőteljes kontrasztját, a fény és árnyék egyensúlyát megteremtse. A eredeti képkockáról mintegy tucat nyomatot készített 24,2 x 19,3 cm-es méretben. A későbbi nyomatokat, melyek mind az eredeti negatívról készültek fia, Cole Weston hitelesítette. Ezeken a nyomatokon a az alábbi bélyegző szerepel: „Negative by Edward Weston. Printed by Cole Weston”.
Az eredeti felvétel nyomatai ma az Art Institute of Chicago, a Center for Creative Photography, a George Eastman House, a J. Paul Getty Múzeum, a Milwaukee Art Museum, a Nelson-Atkins Museum of Art, a Norton Simon Museum és a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem gyűjteményében találhatóak. – olvashatjuk a wikipedia oldalán.

(A VILÁG EGYIK LEGHÍRESEBB AKTFOTÓJÁNAK TÖRTÉNETE (2018. október 03. • Mai Manó Ház))
https://maimanohaz.blog.hu/2018/10/03/a_vilag_egyik_leg…

Kapcsolódó könyvek: Arisz Fakinosz: Mese az eltűnt időről

Arisz Fakinosz: Mese az eltűnt időről

Kapcsolódó alkotók: Arisz Fakinosz

sophie P>!
Fotográfusok a nagyvilágból

“Trolley — New Orleans,” 1955.Credit…Robert Frank, via Pace/MacGill Gallery, New York

– - –

"Mert London a múzeumok városa – szögezte Ie unokatestvérem, aki minden londoni látogatásakor beiktat egy múzeumi programot. Most a Tate Modern névre hallgató múzeum egyik kiállítására kísérhetttük el, A vizit, várakozásom ellenére, tanulságosnak bizonyult.
    Az irdatlan méretű egykori transzformátorállomást, a banknegyed elektromos központját a svájci Herzog és de Meuron építészpár transzformálta át kiállítótér kombináttá. A fene se tudja, hány tágas, remekül világított terem kozül egy tucatban most egy szintén svájci, vagy svájci gyökerű fotóművész életútja dokumentáltatott.
    Robert Frank 1924-ben született Zürichben. I947-ben New Yorkba tette székhelyét át, majd Peruban, Párizsban, Bolíviában, Londonban, Walesben, újra Amerikában fotózott. Fotózta a bajt. Nagyszerű képeiről – készüljenek azok bárhol és bármikor, legyenek azok színesek, avagy fekete-fehérek – kizárólag az emberi bánat, a tájdalom, a nyomorúság, a kiszolgáltatottság, a szegénység süt a nézőre vissza.
    A képeket nézegetve elhatalmasodott a bizonyosság bennem: ez a fickó csak magyar lehet. Vagy lengyel, vagy orosz, vagy szerb, vagy zsidó, vagy latin, vagy valami ilyes. Ennyire baj-ember svájci nem lehet. Aztán elszégyelltem magam: honnan tudhatom én azt, milyen a svájci. Ha van ilyen. Mint ahogy nincs. Ilyen sincs. Mindenesetre Robert Frank, a bajfotós, a fotográfus, aki a fél világot bejárta, hogy örökítse a bajt, mára bevégezte az utazgatásokat. Nem kell már mennie sehova. Felesége súlyos rákbeteg,
gyönyörű fia skizofréniás, számos sikertelen öngyilok után a világ legelőkelőbb zárt osztályainak megbecsült törzsvendége.
    Őket fotózza immár Frank csupán. A fotós hazatért."

(Bächer Iván: Ruccanások – Londoni ruccanás – Család, konyha, múzeum, 24-25. oldal)

Kép: https://www.nytimes.com/2019/09/10/arts/robert-frank-de…
wiki: https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Frank

Kapcsolódó könyvek: Bächer Iván: Ruccanások · Robert Frank: The Americans

Bächer Iván: Ruccanások
Robert Frank: The Americans

Kapcsolódó alkotók: Bächer Iván · Robert Frank

4 hozzászólás
sophie P>!
Fotográfusok a nagyvilágból

"Nincs rá kielégítő magyarázat, hogy mi az a visszatartó erő, ami szinte lehetetlenné teszi még a legértéktelenebb negatívok felszámolását is. Mi az oka annak, hogy az írók több száz vagy ezer oldalnyi kéziratot tudnak kályhába dobni, hogy festők több hónapnyi munkájukat tudják összehasogatni, vagy lemeszelni fehérre, sőt heves érzelmi kitörés esetén még egy családi fénykép is cafatokra téphető, de a negatív, az majdhogynem szent és sérthetetlen.
(…)
És különösen érthetetlen ez a ragaszkodás akkor, ha a silány képek mellett ugyanott, ugyanakkor valóban jó képek is készültek. Mi készteti, mondjuk, Diane Arbust arra, hogy megtartsa a teljes tekercset a gránátot szorongató fiúról, miután már kiválasztotta azt az egyetlen képet, amelyet megismert a fél világ? "
(Bartis Attila: Az eltünt idő nyoma – 58-60. oldal )

Kép: https://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2001.474/

Child with a toy hand grenade in Central Park, N.Y.C.
Artist: Diane Arbus (American, New York 1923–1971 New York)
Date: 1962

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
8 hozzászólás
sophie P>!
Fotográfusok a nagyvilágból

A visitor to the Forbidden City, Beijing, December 1948. © Fondation Henri Cartier-Bresson / Magnum Photos

Forrás: https://www.henricartierbresson.org/en/expositions/henr…
Előzmény: https://moly.hu/karcok/1362081

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
sophie P>!
Fotográfusok a nagyvilágból

:)

"47 A megtalált rend és a teremtett rend – talán ez a legnagyobb távolság, ami két fotográfiát elválaszthat egymástól. A legelső fénykép, a Josepf Nicéphore Niépce ablakából való kilátás, amit júdeai aszfaltra, nagyjából nyolcórás expozícióval örökített meg, és az én ablakomból való tűéles, digitális kilátás között soha nem lesz akkora különbség, mint egy Cartier-Besson- meg egy Gregory Crewdson-kép között.

(Erről jut eszembe, Niépce-nek ezen a képén egyértelműen a marosvásárhelyi vár egyik bástyája látható. Aki ezt nem így gondolja, az vagy nem ismeri a világ legelső fotográfiáját, vagy nem vásárhelyi.)
(Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma – 38. oldal)

@Tintapatrónus karca nyomán: https://moly.hu/karcok/281686
http://100photos.time.com/photos/joseph-niepce-first-ph…

Kapcsolódó könyvek: Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Kapcsolódó alkotók: Bartis Attila