!

Egy költő, egy vers – idegen nyelvű zóna

Scarlett0722 P>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Durs Grünbein –
Meditation nach Descartes

1
In welchem schneebedeckten Jahrhundert, mit Fingern
Steif auf bereifte Scheiben gemalt, erschien dieser Plan
Zur Berechnung der Seelen?
Was so lange ein Hauch war
Vor getrübten Augen, ins Dunkel gesenkter Stirn,
Hing nun als glitzernder Tropfen in der Gewitterluft
An einem Brustkorb, aus Zweigen geformt.
Saubere Schnitte legten den Blutkreislauf frei
In den Armen des Schächers, am Hals des Gehenkten
Das hydraulische Wunderwerk. Endlich
Gehorchten Betrug und Verrat geometrischer Form.
Zwischen den Armen
In Klammern gesetzt, war der Kopf ein gesichertes Ziel
Für den göttlichen Anschlag, den kosmischen Staub.
Landschaft und Denken und Ich, alles lief auseinander.


2
Einen Körper zerstören ist leicht, kinderleicht.
Es genügt eine Zeichnung, ein Entwurf, der zerreiβt
Die Gewebe, den hauchdünnen Fallschirm Lunge, das Herz,
Lange im voraus.
Methodisch, mit Klingen und Nadeln,
Rückt Tod nun zu Leibe, dringt in Hohlvenen ein,
Öffnet Klappen, Ventile, näht die Schädel hinter sich zu.
In einer Fischblase gefangen, ein Novize der Melancholie,
Blaβ vom Sezieren, wirft sich der Wundarzt, der Anatom
Vor Spiegeln in Positur. Ganze Zimmer verschwinden
Im Sog einer Bauchhöhle, einer erbrochenen Schläfe.
Ein Thermometer, eingeführt in den Schlund, eine Gabel
Wird zum todlichen Werkzeug. Doch das beweist nichts
Gegen die Wiederkehr alter Träume auf rissiger Leinwand,
Das Arkadien des Unbewuβten auf dem morschen Brokat
Goldener Gobelins.
Etwas schlägt zu, und es bleibt
Das geheime Indiz, dieses vorletzte, letzte
Bild auf dem Augenhintergrund nicht.

*****

Meditációk Descartes nyomán

1
Melyik hófedte évszázadban, merev ujjakkal
Deres ablaktáblákra rajzolva, merült fel ez a terv:
Megtervezni a lelket?
Ami oly sokáig csak lehelet volt
Az elszomorodott szem előtt, a homályba lehajtott homlokon,
Függött most, mint csillogó cseppek a zivatar
Levegőjében egy ágakból font mellkason.
Tiszta metszetek tárták fel a vérkeringést
A lator karjában, az akasztott nyakán pedig
A hidraulikus csodaművet. Végre a csalás
És az árulás geometriai formákba rendeződött.
A karok
Zárójelében a fej biztos célja
Az istenek csapásának, a kozmikus pornak.
A táj és a gondolkodás és az Én, futnak szerteszét.

2
Könnyű szétrombolni egy testet, gyerekjáték.
Elegendő egy rajz, egy vázlat, amely szétszálazza
A szöveteket, a tüdő leheletfinom ejtőernyőjét, a szívet,
Jó előre.
Módszeresen, pengékkel és tűkkel,
Közelít a halál a testhez, benyomul az üres vénákba,
Nyit billentyűket, szelepeket, a koponyát összevarrja maga mögött.
Egy halhólyagban fogva tartva, a melankólia novíciusa,
Sápadtan a boncolástól, a seborvos, az anatómus
A tükrök előtt pozitúrába vágja magát. Egész szobák tűnnek el
Egy hasüreg, egy betört halánték szívásában.
Egy gégébe bevezetett hőmérő, egy villa
Gyilkos eszközzé válik. De ez mégsem bizonyít semmit
A régi álmok visszatérése ellen a szakadozott lenvásznon,
A tudattalan Árkádiája ellen az aranyozott gobelin
Szétmálló brokátján.
Valami odacsapódik, és nem marad ott
A titokzatos indicium, ez az utolsóelőtti, az utolsó
Kép a szemfenéken sem.

/Borbély Szilárd fordítása/

A karc írója kikapcsolta a hozzászólás lehetőségét.

blancanieve>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Pourquoi que je vis

Pourquoi que je vis
Pour la jambe jaune
D’une femme blonde
Appuyée au mur
Sous le plein soleil
Pour la voile ronde
D’un pointu du port
Pour l’ombre des stores
Le café glacé
Qu’on boit dans un tube
Pour toucher le sable
Voir le fond de l’eau
Qui devient si bleu
Qui descend si bas
Avec les poissons
Les calmes poissons
Ils paissent le fond
Volent au-dessus
Des algues cheveux
Comme zoizeaux lents
Comme zoizeaux bleus
Pourquoi que je vis
Parce que c’est joli

Kapcsolódó alkotók: Boris Vian

Lenina942>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Tonight I Can Write The Saddest Lines
By Pablo Neruda

Tonight I can write the saddest lines.

Write, for example, 'The night is shattered
and the blue stars shiver in the distance.'

The night wind revolves in the sky and sings.

Tonight I can write the saddest lines.
I loved her, and sometimes she loved me too.

Through nights like this one I held her in my arms
I kissed her again and again under the endless sky.

She loved me sometimes, and I loved her too.
How could one not have loved her great still eyes.

Tonight I can write the saddest lines.
To think that I do not have her. To feel that I have lost her.

To hear the immense night, still more immense without her.
And the verse falls to the soul like dew to the pasture.

What does it matter that my love could not keep her.
The night is shattered and she is not with me.

This is all. In the distance someone is singing. In the distance.
My soul is not satisfied that it has lost her.

My sight searches for her as though to go to her.
My heart looks for her, and she is not with me.

The same night whitening the same trees.
We, of that time, are no longer the same.

I no longer love her, that's certain, but how I loved her.
My voice tried to find the wind to touch her hearing.

Another's. She will be another's. Like my kisses before.
Her voice. Her bright body. Her infinite eyes.

I no longer love her, that's certain, but maybe I love her.
Love is so short, forgetting is so long.

Because through nights like this one I held her in my arms
my soul is not satisfied that it has lost her.

Though this be the last pain that she makes me suffer
and these the last verses that I write for her.

https://www.youtube.com/watch…

Lenina942>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Bluebird by Charles Bukowski

There's a bluebird in my heart
That wants to get out but I'm too tough
I say: "Stay in there
I'm not going to let anybody see"

There's a bluebird in my heart
That wants to get out but I pour whiskey
I take a cigarette so the whores
The bartenders and the grocery clerks
Never know that he is in there

There's a bluebird in my heart
That wants to get out but I'm too tough
I say: "Stay down
Do you wanna mess me up?
Do you wanna screw up all of my works?"

There's a bluebird in my heart
That wants to get out but I'm too clever
I only let him out at night sometimes
When everybody sleeps
I say: "I know that you're there
Don't be so sad", that's what I said
Then I put him back but he's always singing
I don't let him die and we sleep together
Like that with our secret pact

Is nice enough to make a little man weep
But I don't weep, do you?
Is nice enough to make a little man weep
But I don't weep, do you?

There is a bluebird messing with my heart
What should I do with this little bird?
There is a bluebird messing with my heart
What could I do with this little bird?
I'm turning into a bird, I'm turning into a bird
So I will fly with this melancholy

https://www.youtube.com/watch…

laura_t>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

张九龄:感遇
兰叶春葳蕤,桂华秋皎洁。
欣欣此生意,自尔为佳节。
谁知林栖者,闻风坐相悦。
草木有本心,何求美人折?

Zhang Jiuling: Panaszdal
Az orchidea tavasszal hajtja szárát,
A kasszia ősszel fakasztja virágát.
Vidám életerővel színültig tele,
Mindkettőnek megvan a maga ideje.
Illatát hozza a szél a remetéhez,
Elmerengve önfeledt örömöt érez.
Fű és fa saját természetét követi,
Hogy letépve csodálják, azt nem engedi.

https://kulturzuhany.blogspot.com/2020/05/orchidea-es-k…

Scarlett0722 P>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Silja Walter –
Nofretete erhebt sich im Grabe

Schnüre ohne Ende und Beginn
Liegen dicht und reißen nicht am Fuß,
Reißen nicht um Schläfen, Mund und Kinn,
Aus den Haaren rieselt roter Ruß –
Wißt ihr, Mägde, wißt ihr, wer bin ich?
Bricht die Maske nie an meinem Mund?
Schnüre ohne Ende und Beginn,
Ohne Schleifen, Schlingen ohne Bund!
Holt mir Lampen, hunderttausend Lichter,
Wenn ich, wenn ich diesen roten Tüll
Reiße, vom Gestänge reiße, bricht er,
Aton selbst zerreißt ihn, wenn ich will! –
Sind wir denn gefangne Seidenfliegen?
Unsre Netze schwingt ein dunkler Wind –
Nun laßt uns im Geknüpfe wiegen,
Einmal fällt es, reißt es, und wir sind.

*****

Nofretete felemelkedik sírjában

Gyolcs-sáv, nincs vége, eleje sincs,
sűrűn tekeredik lábamon,
halántékon, szájon, állon is,
hajamból pereg piros korom –
Lányok, tudjátok-e, ki van itt?
Számról a maszk nem törik le már?
Gyolcs-sáv, nincs vége, eleje sincs,
se kötés, csomó, se hurkolás!
Lámpást ide, százezernyi mécsest,
ha majd, ha egyszer úgy akarom,
piros fátylam magamról letépem,
ládám feltöri maga Aton! –
Hát fogoly selyemlepkék vagyunk tán?
Hálónk fekete szél lengeti –
ringasson hát a gubó, lehulltán
felszakad, s itt vagyunk végre mi.

/Hajnal Gábor fordítása/

12 hozzászólás
Varga_Írisz_Dóra IP>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Fernando Pessoa: Segue o Teu Destino

Segue o teu destino,
Rega as tuas plantas,
Ama as tuas rosas.
O resto é a sombra
De árvores alheias.

A realidade
Sempre é mais ou menos
Do que nós queremos.
Só nós somos sempre
Iguais a nós-proprios.

Suave é viver só.
Grande e nobre é sempre
Viver simplesmente.
Deixa a dor nas aras
Como ex-voto aos deuses.

Vê de longe a vida.
Nunca a interrogues.
Ela nada pode
Dizer-te. A resposta
Está além dos deuses.

Mas serenamente
Imita o Olimpo
No teu coração.
Os deuses são deuses
Porque não se pensam.

Fernando Pessoa: Kövesd a sorsodat (Kukorelly Endre fordítása)

Kövesd a sorsodat,
Öntözd növényeid,
A rózsákat szeresd.
A többi: távoli fák
Árnyéka csak.

A valóság
Nagyjában abból áll
Mindig, amit akarunk.
Csak mi vagyunk azonosak
Örökké önmagunkkal.

Simogató dolog élni egyedül.
Nagy és nemes mindig
Egyszerűen élni.
Hagyd a fájdalmad az áldozati oltáron,
Istennek járó fejedelmi ajándék.

Távolról figyeld az életet.
Soha ne faggasd,
Semmit se tud
Mondani néked. A válasz
Túl van az isteneken.

Ám derűsen
Utánozd az Olümposzt
A szívedben.
Az istenek azért istenek,
Mert nem gondolkodnak.

(1916. július 1.)

Fernando Pessoa: Arc többes számban (Helikon, 1988, 87-88. oldal)

Maria Bethânia – „Segue O Teu Destino”
https://www.youtube.com/watch…

https://compilatore.cafeblog.hu/2017/03/05/kovesd-a-sor…

Kép forrása: https://mesetar.eoldal.hu/cikkek/a-kis-herceg/8_-a-rozsa.html
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (PostaBank, 1994, 31. oldal)

Köszönet, @Chöpp, ezekért : https://moly.hu/konyvek/fernando-pessoa-portugal-tenger/idezetek, szeretettel ajánlva neked e a gyöngyszemet.

Kapcsolódó könyvek: Fernando Pessoa: Arc többes számban

Fernando Pessoa: Arc többes számban

Kapcsolódó alkotók: Fernando Pessoa

6 hozzászólás
laura_t>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

马致远:秋思

枯藤老树昏鸦,
小桥流水人家,
古道西风瘦马。
夕阳西下,
断肠人在天涯。

Ma Zhiyuan: Őszi gondolatok

Aszott kóró, vén fa, esti varjak,
Keskeny híd, zubogó víz, parasztlak,
Ó út, nyugati szél, sovány gebe.
Nyugaton a nap leszállott,
Megtört szívű ember, otthontól távol.

https://kulturzuhany.blogspot.com/2020/04/magany-es-mel…

Scarlett0722 P>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Antonin Artaud – Le Pèse-nerfs

Si l’on pouvait seulement goûter son néant, si l’on pouvait se bien reposer dans son néant, et que ce néant ne soit pas une certaine sorte d’être mais ne soit pas la mort tout à fait.

Il est si dur de plus exister, de ne plus être dans quelque chose. La vraie douleur est de sentir en soi se déplacer la pensée. Mais la pensée comme un point n’est certainement pas une souffrance.

J’en suis au point où je ne touche plus à la vie, mais avec en moi tous les appétits et la titillation insistante de l’être. Je n’ai plus qu’une occupation, me refaire.

*****

Az „ideg-mérleg”
(részlet)

Ha legalább élvezetet lelhetnénk a magunk semmijében, ha megpihenhetnénk ebben a semmiben, és ha e semmi nem lenne valamilyen formája a létezésnek, de azért nem volna a halál sem.

Oly nehéz nem létezni többé, nem lenni ott valamiben. Az igazi kínlódás érezni, ahogy a gondolat mozdul bennünk. A nyugvóponton lévő gondolat bizonyára nem jelent szenvedést.

Arra a pontra jutottam, ahol már nem férek hozzá az élethez, de azért bennem van a lét minden mohósága és állandó bizsergése. Már semmi más nem foglalkoztat: csak az, hogy újra legyek.

/Somlyó György fordítása/

Kapcsolódó alkotók: Antonin Artaud

Scarlett0722 P>!
Egy költő, egy vers – idegen nyelvű

Rafael Alberti – La paloma

Se equivocó la paloma.
Se equivocaba.

Por ir al norte, fue al sur.
Creyó que el trigo era agua.
Se equivocaba.

Creyó que el mar era el cielo;
que la noche, la mañana.
Se equivocaba.

Que las estrellas, rocío;
que la calor; la nevada.
Se equivocaba.

Que tu falda era tu blusa;
que tu corazón, su casa.
Se equivocaba.

(Ella se durmió en la orilla.
Tú, en la cumbre de una rama.)

*****

Csalódott a galamb…

Csalódott a galamb, igen.
Csalódott a galamb.
Északra készült s délre tévedt.
Tónak hitte a búzaföldet.
Csalódott a galamb.
A tengerről azt hitte: égbolt,
az éjről meg hogy napsütés.
Csalódott a galamb,
A csillagok, azt hitte: harmat,
a forróság meg: hóesés.
Csalódott a galamb.
Szoknyád blúznak gondolta, s a
szíved, gondolta: otthona.
Csalódott a galamb.

(A parton nyomta el az álom.
Te meg fönt voltál egy faágon.)

/Csorba Győző fordítása/

1 hozzászólás