!

Egy költő – egy vers zóna

cOOlin>!
Egy költő – egy vers

Szabó T. Anna:
Van egy világ

Van egy világ, amit belülről ismerek,
és nem tudom, hogy oszthatnám meg veled,
mert fontosabb a szavaknál, ez mindig kiderül –
én benne vagyok és itt van legbelül.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled:
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

Van egy világ, amiben mindig csak ma van,
ahol egyedül vagyok, de itt vagyok önmagam,
a világomban rend van, és ezt a rendet ismerem,
nekem legbelülről kerek az életem.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

A nagyvilágban nem vagyunk egyedül,
erre kevés a szó, ez mindig kiderül –
mindenki külön világ, mégis értünk emberül,
mert ami igazán fontos, az itt van legbelül.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
és értesz olyankor is, mikor én nem értelek!

Varga_Írisz_Dóra IP>!
Egy költő – egy vers

Sebők Éva: Járva

Mióta hétmérföldes világjáró
    csizmám
ronggyá kopott lábamon –
azóta gyakran eltünődöm
életen szentségen hiten
    kegyelmeken
    alázaton.
Mezítláb kéne továbbmennem –
de én dacosan nekivetem
    magam időnek
    és Időnek –
s fölhúzom sebzett lábaimra
    még érintetlen
szűzi-selyem báli cipőmet

Sebők Éva: Félsötét (Kairosz, 2000)

Kép forrása: https://josamuzeum.hu/bali-cipok/

Kapcsolódó könyvek: Sebők Éva: Félsötét

Sebők Éva: Félsötét

Kapcsolódó alkotók: Sebők Éva

szevaszka>!
Egy költő – egy vers

Go to the Limits of Your Longing
Rainer Maria Rilke

God speaks to each of us as he makes us,
then walks with us silently out of the night.

These are the words we dimly hear:

You, sent out beyond your recall,
go to the limits of your longing.
Embody me.

Flare up like a flame
and make big shadows I can move in.

Let everything happen to you: beauty and terror.
Just keep going. No feeling is final.
Don’t let yourself lose me.

Nearby is the country they call life.
You will know it by its seriousness.

Give me your hand.

Kapcsolódó alkotók: Rainer Maria Rilke

discipula_magistri>!
Egy költő – egy vers

Bátran lépek a félelmes vadonba,
hol járni fegyveresnek is veszélyes,
mert nem riaszt más, csak Napom, ki fényes
sugarait Ámor kegyéből ontja.

Őt zengem ott is (ó, szavak bolondja),
kit messze vetni még az ég se képes;
itt van szememben, és látom setétes
bükkök, fenyők közt: mindmegannyi donna.

S őt hallom, hallgatván ezer madárka
siró dalát s a szél szavát a lombból,
s amint patak fut zöld fű közt csobogva.

Sötét erdő csöndje s komor magánya
ritkán tetszett így nékem: csak Napomból
zordon homálya annyit el ne fogna!

Kapcsolódó könyvek: Francesco Petrarca: Francesco Petrarca daloskönyve

Francesco Petrarca: Francesco Petrarca daloskönyve

Kapcsolódó alkotók: Francesco Petrarca

εïзPillangókisasszony0425εïз P>!
Egy költő – egy vers

Ady Endre: Az ősz dicsérete

Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.

Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal

Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,

Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,

Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.

Bla I>!
Egy költő – egy vers

Gyulai Pál: A szél és a nap

Egykor régen szél úrfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.

Jött a szél s magát fölfúván
Zúgott-búgott; mint csak tudta,
A köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?
Elébb ugyan félelmében
Ijedten kap fűhöz-fához,
De a köpenyt majd a vállhoz
Szoritgatja s odébb áll.

Mosolyog a jó öreg nap,
S hő sugárral, fényes-szépen
Megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?
Lassabban megy, meg is izzad,
A meleget alig állja,
Majd a köpenyt földhöz vágja,
S hogy pihenjen rajt’, megáll.

Egykor régen így nyeré meg
Szél úrfit az öreg nap:
Többet ésszel, mint erővel,
Igy közel, úgy hamarabb.

Hirdetés
Zálog>!
Egy költő – egy vers

Svébis Bence

Mandarin

kásásodnak a hangok körülöttem
túl sok az élmény a felét eladnám
bárányfelhők úsznak farkasbőrben
félholt madár verdes a verandán

agyonverném a fájdalmat egy székkel
de nyavalyáid úgysem ereszted
az isten mandarint hámoz az éjjel
s a földre ejt majd egy lédús gerezdet

ebből most hogy meríts bátorságot
hiába sorolnak észérveket
ha kinőtted a hallótávolságot

és megszaporodtak a vérvételek
s reped miről úgy hitted törhetetlen
de aki stabil néha az is összerezzen

Sjudit84>!
Egy költő – egy vers

Szabó Lőrinc: Élet

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes – vesztes,
eljutunk az egyeneshez:
érdemes volt? érdemes lesz?

odivne>!
Egy költő – egy vers

Reviczky Gyula: Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.

Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek czégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hühót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománczát féltve őrzik.
A merre járnak, csend van s nyúgalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, ugy élnek,
És nem irigyli sorsuk’ senki sem.

Kapcsolódó alkotók: Reviczky Gyula

3 hozzászólás
agg_álborda >!
Egy költő – egy vers

Seres Lili Hanna
INTELMEINK

Úgy nem kezdheted, hogy „Amikor a párnát a fejemhez nyomta”.
Úgy már inkább, hogy „Nem kaptam levegőt”.
Nem részletezheted túl a jelenetet, mert elveszti hatását.
Az emlékek, de inkább csak az érzések benyomására koncentrálhatsz,
különben fals lesz.
És te nem lehetsz álszent.
A minősítéseket el kell hagynod, személyére ne használj jelzőket.
Határozók talán jöhetnek, például „erősen tartotta a párnát”, vagy
„határozottan suttogott”, esetleg „némán borultam a kanapéra,
és nem válaszoltam a rokonok kedves kérdezősködésére”.
Hopp, máris egy jelző, kérdés, a kívülállókat minősítheted-e.
Kérdés, magadat minősítheted-e.
Kérdés, hogyan rekonstruálsz valamit, amire csak úgy emlékszel,
mint napközben a legutóbbi álmodra.
Semmiképp sem értelmezhetsz. Persze, ez elkerülhetetlen, de akkor sem.
Minden szó értelmezés, a fejemhez nyomta és borultam is.
De neked ezen kívül nem szabad kommentálni.
Nem is bagatellizálhatod el.
Nem lehetsz drasztikus.
Nem írhatsz tanmesét.
Nem szabad öncélúan horrorisztikusnak lenned.
Szükséged van a hatásra, de nem szabad gondolnod rá.
Neked nem maradt más, csak a szavak.
De előbb a megmerítkezés.
Nem ijedhetsz meg a lélekcafat átkonvertálásától.
Ez a feladat. Nem hátrálhatsz meg.
Ne analizáld túl.
Nincsenek nők és férfiak.
Csak ő van és te.
A fogyó levegő.
Csak a párna és a fal.
Neked bele kell simulnod.
Újra kell élned.
Fel kell gyorsulnia a szívverésednek.
A légszomj kell neked.
Először nem foglalkozhatsz az irodalommal, először csak az élménnyel foglalkozhatsz.
Hogy aztán elővedd a szavak szikéjét és könyörtelenebb legyél magaddal, mint bárki.
Az irodalom hideg izgalma kapjon el.
Akkor már csak a szövegre figyelhetsz.
És ha kész vagy: el kell engedned örökre.
Belé kell helyezned másokba, hogy aztán ott valami egészen idegen élménnyé váljon.
Ügyesen kell csinálnod, nem kérdés, kötéltáncos leszel.
De ha leesel, visszamászhatsz.
És a végén, ha dicsőség helyett az üres megrökönyödés lesz jutalmad, ne sajnáld.
Neked nem szabad sajnálkoznod.

Kapcsolódó könyvek: Seres Lili Hanna: Várunk

Seres Lili Hanna: Várunk