!

Dunaújvárosi és környékbeli molyok zóna Molyklub

>!
Jakd KU
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

Ha egy munka beindul… a Tinisarok megújul
A járványhelyzet miatt könyvtárunk határozatlan ideig továbbra is ZÁRVA tart, de azóta is folyamatos a munka. A zárt ajtók mögött felgyorsultak egyes háttérmunkák és lelkes kollégáinknak köszönhetően megújul az ifjú korosztály kedvenc zegzuga. Festés, átrendezés, csinosítás, új ötletek, dekorációk.
Az utóbbi években egyre jobban igyekeztünk, hogy közelebb vigyük a könyvtárat az olvasóinkhoz, hogy barátságosabbá, kényelmesebbé tegyük olvasótereinket a különböző korosztályoknak. Ezt nagy részben az olvasóink támogatásával tehettük meg, a személyi jövedelemadójuk 1%-a segített a megvalósításban. Kívül-belül újítottunk és a tinipolctól eljutottunk a tinisarokig: 2016-ban az őszi Országos Könyvtári Napok felhívására a középiskolás korosztálynak összeállítottunk egy tinipolcot, ahová kigyűjtöttük a nekik szóló különböző ifjúsági irodalmat. Az egyre népszerűbb tinipolcot már akkoriban továbbgondoltuk és elkezdtük egy nagyobb, elkülönített helyiség, egy tinisarok kialakítását. Új bútorokkal, kicsit más elrendezéssel egy hangulatos helyet „álmodtunk” meg a könyvtár hátsó sarkában a kamaszoknak. Most a járványhelyzet idején újra „álmodtunk” és felújítjuk a mára már nem csak a kamaszok kedvenc olvasói terét, hogy újranyitáskor egy friss és még hangulatosabb zegzug legyen akár olvasásra, beszélgetésre, egy nyugodt időtöltésre is.

>!
Jakd KU
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

TUDJA A VÁLASZT?
Töltse ki májusi helyismereti kívzünket!

Beküldési határidő: május 31.
A helyes megfejtők között könyvajándékot sorsolunk ki!

A megfejtést névvel és elérhetőséggel küldje el e e-mailben az olvszolg@jakd.hu címre vagy üzenetben itt a Facebook-on.
Hónapról hónapra más és más várostörténeti témában hívunk játékra minden érdeklődőt!

Részletek: http://www.jakd.hu/hirek/2020/05/helyismereti_kviz_duna…

>!
Jakd KU
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

1972. május 6-án adták át az ERDEI TORNAPÁLYÁT
Az ország negyedik erdei tornapályáját a VIII. Dunaújvárosi Ifjúsági Napok keretében avatták fel a festőien szép Kádár-völgyben. Tizenkét állomásból áll, az állomások közötti 100-150 méteres távot futva, sétálva: lábujjhegyen vagy sarkon járva kell megtenni…
Még több érdekesség:
http://www.jakd.hu/hirek/2020/05/1972_majus_6_an_adtak_…

https://www.youtube.com/watch…

Hirdetés
>!
Jakd KU
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

HETVEN ÉVE: 1950. május 2-án megkezdték a városépítést Dunapentelén
…egy kis ízelítő a szerkesztés alatt álló, októberben bemutatásra kerülő Médiatárunkból!
A Dunaújvárosi Televízió dokumentumfilmje, amelyet a város alapításának 50. évfordulójára készítettek, 2000-ben.
A médiatárban a helyi televízió 1985–2004 közötti digitalizált műsorai lesznek elérhetőek.
Bemutatását – az Országos Könyvtári Napok keretében – októberre tervezzük a Dunaújvárosi Televízió bemutatja…1985 címmel a városi televíziózás kezdeteit Eördögh Bertalan, a dunaújvárosi televízió első főszerkesztője és munkatársai elevenítik fel.
További érdekességek:
http://www.jakd.hu/hirek/2020/04/hetven_eve_1950_majus_…

https://www.youtube.com/watch…

>!
KönyvMoly_1989
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

Sziasztok!
Ha valaki szeretne rendelni a KMK mostani akciójában, ahhoz betársulnék egy Greff Magdi félárassal! :)
Köszönöm szépen!

Kapcsolódó könyvek: Greff Magdi: Húzós szerelem

Greff Magdi: Húzós szerelem
>!
Jakd KU
Dunaújvárosi és környékbeli molyok

HETVEN ÉVE: 1950. május 2-án megkezdték a városépítést Dunapentelén
Megérkeztek az első építőmunkások, a Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalat dolgozói megkezdték az építkezést. Elsőként a mai Béke tér területén a szállásként szolgáló lakások, barakkok és a siklóvasút építését. Elkezdődött a hősök kora és 1951. április 29-én város lett "csakazértis"…
Hetven évvel ezelőtt megelevenedett a dunapentelei határ
„… megjelentek a földmérők, sokan voltak, egyszeriben felpezsdült a falu… De még mindig nem tudtuk mi készül. 1950. február elején egy évfolyamtársam… fél rőfnyi füstölt kolbász és egy kancsó bor mellett, hétpecsétes titok alatt elárulta: a mohácsi kombinát nem épült fel. A kombinátot Dunapentele mellé tervezik. Ő tudja, mert újév óta a tervezőintézetben dolgozik, feladata a település előkészítése.” (Őri Zoltán)

A Népgazdasági Tanács 194/11/1950. számú határozatában, 1950. március 16-án kiadták a városépítésről szóló hivatalos utasítást. Megkezdődött Magyarország első szocialista városának építése a pentelei Duna-kanyarban az egykori kukoricaföldek helyén. Sokáig nem tudták, nem is sejtették mi készül, de talán el sem tudták képzelni, és különben is ki hallott már olyat, hogy egy várost csak úgy fel lehet építeni? A falu hitte is, nem is a városépítés meséjét.

„Én nevetve mondtam: nem érek én reá meghal­ni Feri bácsi. Nekem a siklót meg kell csinálni.”
Garancz István naplója 1966-ban került a dunaújvárosi múzeumba. Ő volt a város egyik legelső építője. Mohácsról került ide, miután az ott megkezdett építkezést leállították és Dunapentelére helyezték át. Visszaemlékezése azért is érdekes, mivel erről az időszakról nagyon kevés anyag maradt ránk. Naplóját 1959-ben vetette papírra, amely 1966-ban megjelent a Dunaújvárosi Hírlapban.

„1950 áprilisának napjaiban egy megdöbbentő hírt kaptam Szöges János főmérnöktől, aki a budapesti Gyárépítő Vállalat vezető főmérnöke volt, és akinek munkakörébe tartozott a Mohácson épülő Vasmű Kombinát építésének vezetése. Közölte velem, hogy Mohácson megkezdett építkezést nem folytatjuk tovább, mert a Dunai Vasmű Kombinát Dunapentelén kerül felépítésre… a már lerakott kisvasúti síneket szedessem fel és az összes építési eszközöket sürgősen hajón szállíttassam Dunapentelére. Én a hírt rémhírnek minősítettem…

Az első hajó körülbelül április 27-én elindult a szállítmánnyal. Indulásakor jelen volt Eckl elvtárs, a Baranya megyei Pártbizottság tagja, aki felszólított, hogy én is azonnal utazzam Dunapentelére és ott az építkezéseket kezdjem meg. A további részletes utasításokat Szöges főmérnök elvtárstól kaptam, és ezekből tudtam meg, hogy nemcsak én egyedül megyek Dunapentelére. Az elsők közt volt Tárnok Béla építész, Boros Ferenc művezető, Predács Ferenc kőműves művezető és Oláh Lajos, a mohácsi építkezések volt alapszervi párttitkára. A berakodások után Szöges főmérnök azt az utasítást adta, hogy utazzak Dunapentelére és ott nézzek magamnak lakást, és május 2-án 30 emberrel kezdjem meg a sikló építését. Ez alkalommal adta át Szöges főmérnök részemre a megbízólevelet."

Dunapentelén április végén
"1950. április 28-án érkeztem Dunapentelére, szakadó esőben. Az eső úgy esett, mintha vederből öntötték volna alá, a Jancski vendéglőben arról érdeklődtem, hogy itt a területen vannak-e mérnöki előmunkálatokra való karó-kitűzések… megörültem, hogy jó nyomon járok, és a jó hír örömére újabb fröccsökkel próbáltam az emberek emlékező tehetségét emelni.

Másnap „átmentem az úgynevezett FÉKOSZ helyiségbe, ahol megkerestem az illetékes vezetőket, Lengyel Gyulát és Hermann Jánost, pentelei lakosokat, és tudtukra adtam nekik, hogy május 2-án megkezdem az úgynevezett sikló építését és mindennap várok Mohácsról egy megrakott hajó érkezésére különböző építési eszközökkel és anyagokkal. Tudomásukra adtam azt is, hogy én május 2-án Abonyból hozok magammal kubikusokat a munkálatok megkezdésére. Ez olaj lett a tűzre, majdnem ki akartak a FÉKOSZ helyiségből dobni, hogy hogyan gondolok én olyant, amikor Pertelének 3-400 munkanélkülije van, én idegenből akarok munkaerőt hozatni. Ugyancsak kijelentettem nekik, hogy két héten belül nem lesz Pentelén, de még a járásban sem munkanélküli ember, és egy hónap múlva pedig maguknak fog főni a fejük, hogy honnan tudnak nekünk munkaerőt biztosítani. Maguknak fogalmuk sincs arról, hogy mi épül itt. Nemcsak a sikló építését kezdjük meg. Itt egy gyárat és egy nagy várost fogunk építeni."

Az a bizonyos május 2-a kedd – kezdődik a siklóvasút és az első barakk építése
"Az emberek kinevettek, nem hitték el és azt mondták a hátam mögött, (jól hallottam) hogy jó nagy dumája van a pasasnak. Még aznap, április 29-én vonatra ültem és Abonyba utaztam a kubikusokért és május 2-án az utasítás szerint hozzákezdtünk a sikló építéséhez.”

Az első napon azonban még gyalog indultak útnak a munkások, mégpedig a két alapvető feladat szerint, kétfelé. Garancz Istvánék hozzákezdtek a siklóvasút építéséhez, a Dunán érkező anyag feljuttatását készítették elő. „Az embereket csoportokba osztottam és megkezdtem az aljnövényzet kiirtását. A sikló-pályának területét azonnal megtisztítottam a gazoktól, a fáktól, az erdőterületet kivágattam, hogy a felső parttól a Dunáig teljesen át tudtam látni, mert a legnagyobb nehézség azért volt, amint már az előbb is említettem, hogy a terület szakadékos hepehupás volt.” A karókat a mai sóderdepó táján, az alsó Duna-parton, az úgynevezett Disznóvölgyben találták meg. Innen kellett előbb utat, majd csillevágányt építeni 59-60 méter magas felső partélig.

Azoknak a legelső építőknek pedig, akik a hatos úton indultak Dunaföldvár irányába a lakások építése adott munkát. Fazekas Imre ács brigádvezető emlékei szerint: „Körülbelül a mai Béke tér helyén, közel a Lajos kőhöz álltunk meg, ahol egy dűlőút keresztezte az országutat. Barakkok építésével kezdtük. Gabonatábla volt az első kitűzött barakk helyén. Igencsak sajnáltuk eltaposni…”
„A Lajos-kőnél, a hatos úton elkezdett munkálatok azt a látszatot keltették, mintha a mai Béke tér és környéke lenne a város majdani központja. Itt dobogott az építkezés szíve.” (Miskolczi Miklós)

Valahogy így kezdődött, amikor néhány kubikos, kőműves, ács elindult azon a keddi hétköznapon, és a folytatást sejteni sem merték, hogy munkájuk eredményeként egy új város és egy gyáróriás született, ami ma már történelem.

Az első munkások után…
„Nem én találkoztam a várossal, a város találkozott velem”. Őri Zoltán gondolata talán minden városalapítóra, városépítőre igaz, hiszen ők építették, az ő szemük előtt vált valóra, született meg a város. A Tavasz ’75 jubileumi kötetben visszaemlékezések sora írja le találkozásukat a várossal, ahányan megszólalnak, annyiféle történet. Volt aki lovaskocsival, hajóval, később vonattal érkezett. Volt aki felhívásra, utasításra jött vagy az újságban olvasta és volt, aki beleugrott az ismeretlenbe és 16 évesen elszökött az iskolából. Valaki elsőre, valaki harmadszori látogatás után maradt itt, valakinek ez volt az eljegyzése a várossal.

A munkaerő-szükséglet állandóan emelkedett. A munkaerőhiány fedezésére egyre több női munkaerőt is foglalkoztattak. Aztán 1951 nyarán a Dolgozó Ifjúsági Szövetség októberi felhívására: Magyar Ifjúság! Építsük fel a Dunai Vasművet, ötéves tervünk büszkeségét! A Dunai Vasmű a béke műve… A DISZ felhívására a rózsaszínű megbízólevéllel százával érkeztek a fiatalok a jó tanulmányaik jutalmául Dunapentelére.

Bátran állíthatjuk, hogy az úti cél „mindenkinél” Dunapentele volt. Új város, új emberek, újat alkotni ez mindenkit lázba hozott több ezren, több tízezren, férfiak, nők, ifjak érkeztek, brigádok alakultak, munkaversenyek indultak.

A cikk folytatódik, illetve kapcsolódó képek és videók:
http://www.jakd.hu/hirek/2020/04/hetven_eve_1950_majus_…