!

Budapesti Molyklub zóna Molyklub

>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – december | A tél | 4.rész
jegyzőkönyv | 2018. 12. 04.
1. rész: https://moly.hu/karcok/1199533
2. rész: https://moly.hu/karcok/1199571
3. rész: https://moly.hu/karcok/1203511

@Kuszma egy nagyon érdekes könyvvel készült, mely Norvégia északi részén játszódik. A Tengerkönyv cselekményében egy grönlandi cápára vadásznak hőseink. Ezen a ponton aki még nem olvasta korábban @Kuszma értékelését (https://moly.hu/ertekelesek/2773496), az értékes információkkal gazdagodhatott erről a rettentő rusnya és undorító zabagépről rendkívül cuki és dekoratív állatkáról.

De miért is olyan fontos a szereplőnek, hogy kifogjanak egy mérgező húsú jószágot, amely a cápábbnál is cápább cápa (by @Kuszma)? Ráadásul egy nyamvadt csónakban tervezik kifogni az alig néhány száz kilós dögöt, de azért az is világossá válik, hogy mindez metaforája az ismeretlen kutatásának, a határfeszegetésnek, egyfajta imádság a természethez.

A végig lebilincselő riportkönyvben a két barát viszonyán túl ökológiai kérdéseken is elmerenghetünk.

@Habók ismét egy kellemes kis könyvet mutatott be nekünk, a Téli szünidő a Fecskék és fruskák folytatása, új szereplők is jelennek meg benne. Témánkhoz annyiban kapcsolódik, hogy a karácsonyi szünidőben játszódik a történet. Mint azt megtudhattuk, a sorozat ezen részei még olvashatók, a könyvnek humora is van.

@Habók értékelésében is nagyon visszafogott volt: https://moly.hu/ertekelesek/1745766

@Oriente ismét sokunk várólistáját gyarapította Karin Tidbeck: Amatka című könyvének bemutatása után. Az elsőkönyves szerző 2012-es regényéről beszélünk, mely egy ún new weird könyv, de igazából a szürreális, a horror, a minimalista próza és a fantasy zsánerek keveréke. A nyomasztó, bizarr és disztópikus vízió egy vonatúttal kezdődik, mely Amatkába tart. Hősnőnk ebben a nagyon szoci és közösségi városban készít higiéniai felmérést, szépen be is tud illeszkedni. Öt kolónia létezik, ebből az egyik Amatka, a többiről nem tudni semmit. Kérdezni sem nagyon szabad, de természetesen hősnőnk mégis megteszi.

A tél-témához a könyv annyiban kapcsolódik, hogy helyszínünkön, a hideg tundra-éghajlaton folyton fáznak és sohasem látják a napot.

Fantasy-nek mondhatjuk a könyvet a nevek és a nyelvvel való játék miatt, a tárgyakat jelölő filccel meg kell jelölni (ráírják a nevét), mindig ki kell mondani a megnevezést, különben a tárgy alakját veszti.

A regény sokféleképpen értelmezhető, @Oriente olvasata szerint a káosz feletti szimbolikus mitológia jelenik meg benne. A szereplők mindig csak ugyanazt akarják újrateremteni, de vajon van-e értelme fejlődés nélkül fenntartani a dolgokat, ahogy vannak?
Minden bizonnyal ezekre is választ kap, aki elolvassa ezt a művet, melynek elég furcsa a vége.

@Oriente értékelése itt olvasható: https://moly.hu/ertekelesek/2958802

Ezzel pedig véget is ért az idei utolsó klubalkalmunk jegyzőkönyve, találkozunk 2019-ben!

Kapcsolódó könyvek: Arthur Ransome: Téli szünidő · Karin Tidbeck: Amatka · Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Arthur Ransome: Téli szünidő
Karin Tidbeck: Amatka
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
13 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – december | A tél | 3.rész
jegyzőkönyv | 2018. 12. 04.
1. rész: https://moly.hu/karcok/1199533
2. rész: https://moly.hu/karcok/1199571

@janetonic csavart egyet a koncepción és egy nagyon különleges szakácskönyvvel készült, nevezetesen Lennart Winlund szakácskönyvével, melyet a rendszerváltás hajnalán (1988-ban) dobtak a magyar piacra, ki tudja milyen megfontolásból. Egyes vélekedések szerint a megjelenésnek köze lehet az IKEA magyarországi bevonulásához is, ám erről hiteles információt egyelőre nem szereztünk.

A hagyományos svéd ételek, mint kiderült, olyan, a magyar háztartások mindegyikében könnyűszerrel fellelhető hozzávalókból állnak, mint a rénszarvashús, a hófajd, vagy a vadnyúl. A magyar szájíznek abszolút idegen recepteket jópofa, „kézzel írott” széljegyzetek és rajzok díszítik. @janetonic még meglepő módon nem főzött a könyvből semmit, pedig egy jó medvesült vagy egy rákpuding (hogy csak két receptet említsek a sokból) azt hiszem sokunkban felkeltette volna a vágyat egy kóstolóra.
Képünkön egy szép kis rénszarvas steak látható.

@dontpanic egy ránézésre is nagyon cuki könyvet hozott, melynek a címe is igazán remek. A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka egy olyan meseregény, melynek címét @Oriente fejből is tudja :)

A szilveszter este 5-től éjfélig játszódó történet tele van a Michael Endétől megszokott jópofa megoldásokkal, mint például a fejezetek óra számlapokkal jelölése. Boszorkányos egy történet ez, melynek középpontjában a Sátánnal kötött alku áll, melyet éjfélig kellene a szereplőknek teljesíteni, ám mikor ez meghiúsul, komoly dilemma elé állítja a kis olvasóit a könyv.

A rövid címecske azt a főzetet hivatott jelölni, amit hőseink el kívánnak készíteni, a macska és a holló itt mint a „jó oldal” képviselői vannak bemutatva, már ezért is jár a puszi az írónak. A stílus alapvetően keveredik a gótikus, kedves és humoros hangulatok sorával, üzenete is nagyon kedves, ahogy azt egy meseregénytől elvárhatjuk.

@dontpanic értékelését itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/546700

Szerénységem, @TiaRengia egy nehezebb témájú olvasnivalót hoztam, melyről már egy korábbi klubon spoiler is volt már szó. Kim Leine: Kalak című műve egy megrázó önéletírás, mely a szerző gyerekkorában átélt testi és lelki traumáiból való kikecmergésének története, miközben megismerhetjük Grönlandot, ahol a történet java játszódik. Számomra a könyv a lelki síkok taglalásán túl olyan volt, mint egy National Geographic-film az örök tél szigetéről, a grönlandi nyelv bonyolultságára vonatkozó részletek kapcsán pedig @Kuszma olvasta fel a nyelvtanról és a ragozásról szóló idézeteket a moly-ról.

Értékelésem: https://moly.hu/ertekelesek/2976476

@blueisthenewpink nagyon nem szereti a telet, olvasni róla ugyancsak szenvedés volt, ezért egy mesekönyvet választott erre az alkalomra, hátha az majd oldja a hangulatot.
Sajnos Janó és Janka téli meséi nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, bugyuta, Anna-Peti-Gergő-szerű stílus, nyomasztó rajzok jellemezték a könyvet. Én csak abban bízom, hogy az írónő Macskák társasága című könyvével egyszer még @blueisthenewpink megpróbálkozik, kisimítandó ezt a kellemetlen incidenst.

Értékelésében a fentieket bővebben is kifejti: https://moly.hu/ertekelesek/2963815

Kép forrása: https://migrationology.com/swedish-food-restaurant-pelikan/

Kapcsolódó könyvek: Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka · Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága · Annie M. G. Schmidt: Janó és Janka téli meséi · Kim Leine: Kalak · Lennart Winlund: Lennart Winlund szakácskönyve

Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága
Annie M. G. Schmidt: Janó és Janka téli meséi
Kim Leine: Kalak
Lennart Winlund: Lennart Winlund szakácskönyve
5 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – december | A tél | 2.rész
jegyzőkönyv | 2018. 12. 04.
1.rész: https://moly.hu/karcok/1199533

@szadrienn a költői prózával ismerkedett meg, Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk című műve erős képekkel operál, szép a nyelvezete, nem is a cselekmény a lényeg, hanem ahogyan történnek a dolgok. Patat Bence, a könyv fordítója is kiváló munkát végzett, a molyon is aktív (üdv, @bpatat! :)).

A száz évet felölelő családregénynek az izlandi történelem szolgáltatja a hátteret, a főhős életközépi válsága folytán elhagyja családját és Dániába utazik. Kamaszkori emlékek, szerelmek idéződnek fel, szépen kirajzolódnak a relatív megélések, hiszen a saját nézőpontunk idővel torzulhat és még a végén kiderül, hogy egy bizonyos esemény talán nem biztos, hogy pontosan úgy történt, ahogyan emlékszünk rá.

Aktuális témánk, a tél annak kapcsán jelenik meg, hogy helyszínünk, Keflavík (képünkön) Izland legsötétebb városa, tehát a fény hiánya, mint télen általánosan tapasztalt jelenség erősen rányomja a bélyegét a hangulatra, bipoláris zavar és még megannyi lelket megborító dolog katalizátora lesz az ottani klíma.

Jón Kalman Stefánsson a 2018-as Könyvfesztivál díszvendége volt, @janetonic és @Oriente személyesen is találkozott az élőben meglehetősen szűkszavú, sallangmentes stílusú íróval, akit a sokkal buzgóbb Karafiáth Orsolya próbált meg meginterjúvolni egy ugyancsak nem túl bőbeszédű (valószínűleg kezdő magyar tudással rendelkező izlandi) tolmács segítségével. Mindketten humoros emlékként idézték fel ezt a beszélgetést.

A regény címe érintőlegesen említődik meg a könyvben, nincs túl nagy jelentősége, hiszen általános szabályként megfogalmaztuk, hogy minden izlandi regény címében benne van a hal szó, kivéve a Macskaróka című könyvet.

@szadrienn értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2951556

@Kovaxka könnyedebb műfajt választott, Erich Kästner: Három ember a hóban című műve rendkívül kellemes olvasásnak bizonyult, @Habók is nagyon szerette. A félreértéseken alapuló humoros regény egy alpesi puccos szállodába kalauzolja el az olvasót, egy reklámszövegíró berlini fiatalember ide nyer egy üdülést, ám egy gazdag másik szereplő szegény embernek öltözve szintén a helyszínre tart a gazdagnak öltöztetett komornyikjával, ez pedig megannyi vicces szituációt eredményez. Természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki a repertoárból, de klubunk témája, a tél is vastagon képviselteti magát, síelés, hóemberépítés formájában.

@Kovaxka a könyv stílusában Rejtőre, Molnár Ferencre, illetve Wodehouse-ra asszociált, társadalomkritika, illetve a sznobériával szembeni görbe tükör is megjelenik.

@Kovaxka értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2973277

@Márta_Péterffy régebbi olvasmányát idézte fel, a rendkívül kellemes hangulatú, Fogadó a halott alpinistához című könyv több változatban is megjelent, a cenzúrának áldozatul esett változat került csak Márti kezébe. Dacára annak, hogy a könyvben megjelenő síhotelt egy hólavina elzárja a külvilágtól, mégsem ezen van a lényeg, minden szimbolikus, ami ebben a könyvben megjelenik.

Értékelését itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2930544

Miután szóba került, hogy elvárásai ellenére @Kovaxka nem talált télen játszódó skandináv krimit az alkalomra, Márti megemlítette még Jo Nesbø: A hóember című könyvét, melyből a filmadaptáció nem tudni, milyen, a könyv viszont jó.

Kép forrása: https://fr.wikipedia.org/wiki/Keflav%C3%ADk#/media/File…

Kapcsolódó könyvek: Erich Kästner: Három ember a hóban · Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához · Jo Nesbø: Hóember · Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Erich Kästner: Három ember a hóban
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához
Jo Nesbø: Hóember
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
50 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – december | A tél | 1.rész
jegyzőkönyv | 2018. 12. 04.

Még alig-alig vergődtünk ki a partra a tengeres olvasmányaink után, hogy belevethessük magunkat ezúttal a hideg télbe, kis könyves klubunk máris egybegyűlt, hogy az év utolsó molyklubján kétpofára tömje magába a szaloncukrot téllel kapcsolatos könyvélményeiről meséljen.
Jelen voltak: @blueisthenewpink, @dontpanic, @Habók, @janetonic, @Jucundus, @Kovaxka, @Kuszma, @Márta_Péterffy, @Oriente, @szadrienn, @Viktorius és @TiaRengia.

A sort ezúttal is az igen lelkes @Jucundus nyitotta, aki ismét a versszeretetéről tett tanúbizonyságot. Szergej Jeszenyin válogatott verseivel készült, a készülés itt ténylegesen komolyan értendő, A fekete ember című versét fejből szavalta el nekünk, a Tél énekel című művet pedig felolvasta számunkra.

A tragikus sorsú Jeszenyinről is megtudhattunk pár érdekességet, az öt feleséget elfogyasztó, négy gyermeket nemző költő az imazsinizmus képviselőjeként vonult be a világirodalomba. Sajnálatos módon megjárta az elmegyógyintézetet is, mire egy szállodában önkezűleg véget nem vetett életének, alig harmincévesen. Kár érte…

Szegény Szergej Alekszandrovicsot ezen a ponton úgy megsajnáltam, hogy úgy döntöttem, az ő képe fogja illusztrálni a jegyzőkönyv első részét.

@Viktorius-t azonnal megfogta az ajánlópolcunkon feszítő Téli berek, nosztalgikusnak nevezte az élményt, hiszen hajdanában beletört a bicskája, a történet nem pont úgy kezdődött, mint ahogy számított rá. A Tüskevárban megismert szereplők megkomolyodva, érettebben térnek vissza Budapestre, @Viktorius-t igen zavarta, hogy a 110. oldalon még mindig a fővárosban toporgunk, nem pedig a címben ígért helyszínen. Annak idején ez volt az a pont, amikor félretette a könyvet.

Mai szemmel olvasva viszont tetszik neki, bár nem tudta megfogalmazni, vajon miért. Fekete István remek hangot tud adni az állatoknak, noha ez nem az a klasszik beszélnek az állatok-típusú könyv.

Aranyos a kamasz szerelmi szál, @Kuszma viszont minden bizonnyal nem volt a könyv olvasásakor kellően romlatlan, ugyanis idegesítette, hogy a szerelmesek a pusziknál tovább nem nagyon jutnak.

A fenti két regény amúgy felszakított pár molytársban néhány traumatikus élményt is a Tüskevár, mint kötelező olvasmány témájában. @Oriente egy táborozás idején próbálta kis pajtásával felváltva befogadni a művet csekély sikerrel, @blueisthenewpink-nek ez volt az első kötelező, amit nem olvasott el. @szadrienn még nem olvasta a könyvet (igaz, neki nem volt a suliban kötelező), @Habók viszont rendszeresen újraolvassa. A többieknek többnyire az volt a véleményük, hogy olvasták, de már nem nagyon emlékeznek rá. Ki tudja, lehet ennek hatására talán nosztalgiázni támad másnak is kedve.

Kép forrása: http://www.doklad-na-temu.ru/wp-content/uploads/2013/05…

Kapcsolódó könyvek: Fekete István: Téli berek · Fekete István: Tüskevár · Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott versei

Fekete István: Téli berek
Fekete István: Tüskevár
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott versei
14 hozzászólás
Hirdetés
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – november | Tengerrel kapcsolatos könyvek | 6., befejező rész
jegyzőkönyv | 2018. 11. 22.

@blueisthenewpink egy Man Booker-díjas regényt hozott, mely John Banville: A tenger névre hallgat.

A tengerparton játszódó regény nem tudni, eredetileg is giccses volt-e vagy csak a magyar fordítástól lett az. Az emlékezésről szóló részek jók lettek @blueisthenewpink szerint, de mindhiába, mert az érzelgősség mellé még két könnyen kitalálható csavart is csomagolt a szerző.

Mindezek ellenére @blueisthenewpink bizonytalan még azügyben, ajánlaná-e a könyvet másoknak is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy értékelést sem írt (eddig még) róla. UPDATE: De, már írt: https://moly.hu/ertekelesek/2965257
@Kuszma szerette ezt a könyvet.

@TiaRengia (vagyis én) egy háborús bűnökkel való szembenézés témáját boncolgató könyvet hoztam, egy egykori holokauszttúlélő tollából. Zofia Posmysz: Egy nő a hajón című kisregénye egy Rio de Janeiro-ba tartó hajón, illetve egy házaspár női tagjának emlékezetében játszódik, visszatérünk Auschwitz-ba, ahol a női főhős kápóként dolgozott. A hajón meglát egy nőt, aki kísértetiesen emlékezteti hajdani kedvenc foglyára, illetve arra kényszerül, hogy a háború után sok-sok évvel színt valljon férjének a múltjáról. Erről, ennek hatásairól, illetve a férfiak moralizálós beszélgetéseiről szól ez a kis kötet, melyről itt írtam részletesebben: https://moly.hu/ertekelesek/2940397

@dontpanic sokakhoz hasonlóan szintén a sarkvidékre látogatott el, Roland Huntford Scott és Amundsen – Versenyben a Déli-sarkért című könyvét mutatta be nekünk.

Izgalmasnak és jól felépített műnek találta, bár a legkevésbé sem egy objektív összefoglalóról, hanem szubjektív üzenetről beszélünk, Robert Falcon Scott nagy tiszteletnek örvend Angliában a hősi halála miatt.

A két címszereplő közt a legnagyobb különbség talán az volt, hogy Amundsen felkészült volt, Scott viszont inkább az elméletek embere, más szóval az angol arrogancia „angol vagyok, s ez elég mindenhez” nem feltétlenül jelent életbiztosítást.
Jó volt az Antarktiszról olvasni, de szigorúan a meleg szobában, vastag takaróba burkolva.

@dontpanic számára a könyv mozgatórugója a versengés volt, ki ér oda előbb, közben megannyi akadály gördül hőseink elé, hajóbefagyás stb, @Kuszma szerint ez egy vezetéstechnikai könyv.

@dontpanic értékelését bővebben itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2932675

Én pedig az Északi-sarkról integető jegesmedvével búcsúzom, köszi mindenkinek a közreműködést, sziasztok!

Kép forrása: https://i.amz.mshcdn.com/wabr5_SBFRDb4Pkmyl4-CODkdws=/9…

Kapcsolódó könyvek: Roland Huntford: Scott és Amundsen · John Banville: A tenger · Zofia Posmysz: Egy nő a hajón

Roland Huntford: Scott és Amundsen
John Banville: A tenger
Zofia Posmysz: Egy nő a hajón
7 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – november | Tengerrel kapcsolatos könyvek | 5. rész
jegyzőkönyv | 2018. 11. 22.

@Viktorius kicsit távolabbi vizekre evezett Stanisław Lem Solarisával, egy messzi óceánbolygón játszódik a történet, mellyel még nem végzett, egy nyúlfarknyi rész van még hátra belőle.
UPDATE: https://moly.hu/ertekelesek/2966130

@Viktorius nem pont ilyen jellegű élményre számított, a könyvben megjelennek a földönkívüli lényekkel való kapcsolódások, illetve némi tudománytörténeti filozófia. Utóbbit a legtöbben eseménytelennek és unalmasnak tartják, mert ilyenkor „nem történik benne semmi”. Az igazság pedig az, hogy csak rá kell hangolódni az ilyen részekre is.

A történet szerint a bolygót vizsgálják az emberek, de a bolygó is, mint kiderül, vizsgálja az embereket. Összességében @Viktorius szerint ez egy eseménytelen könyv, a tényleges cselekményt kb 25 oldalban le lehetne írni. @Márta_Péterffy-nek kellemesebb emlékei vannak a műről.

@marschlako egy holland művet választott, Toine Heijmanstól A tengeren című, csodásan illusztrált kötetet. Elmondása szerint a könyv másért tetszett neki, mint amiért eredetileg gondolta volna. A történet központjában az apa-lánya kapcsolat áll.

Az apa, egy nagy cégnél dolgozó ember, 3 hónap szabadságot vesz ki és kimegy a tengerre, egy dán kikötővárosban pedig a lánya is csatlakozik hozzá. Vihar tör ki a tengeren és a történet más síkjain is. A cselekmény kegyetlen és kegyetlen a vég is. Főszereplőnk egyértelműen az apa, illetve az ember világhoz való viszonya (hiszen a tengeren nincsenek más emberek).

@Kuszma mindehhez annyit tett hozzá, hogy 3 éve olvasta a könyvet, de a fejében maradt.
@marschlako értékelése itt olvasható: https://moly.hu/ertekelesek/2951251

@marschlako megemlítette még A Hoorn-fok gyermekei című művet is. Régebbi olvasása a könyv, mely megtörtént esetet dolgoz fel, a főszereplő családnak nincs pénze, ezért a tengerre költözik.

@Kuszma igazi premier-értékeléssel örvendeztetett meg bennünket, ugyanis a Száz mérföld a folyón című kötetből egy olyan novelláról beszélt, melyet még az oldalra írt értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/2954502) sem említett meg.

A Gnore élete című novellában a tenger kétféle szimbólumként is felfogható: egyrészt az ismeretlené, a veszély és sors képe, ami elvesz tőlünk valamit. Ugyanakkor Isten szimbólumként is értelmezhető, esetleg csak a történet kulisszájaként. Jelen esetben a távolság és az elszakadás vágyának jelképe.

Alekszandr Grin, noha az egykori Szovjetunióban élt és alkotott, ez semmiképpen sem látszik meg a művein, még a szereplőknek sem orosz nevük van. @Kuszma még azt is megemlítette, hogy olvasáskor végig érezni, hogy a szerző szeretne ott lenni a szóban forgó hajón és ez nagyon jót tesz a könyvnek.

Maga a történet egyszerre hozza a Robinson Crusoe és a Monte Christo grófja sztorijának elemeit, van benne szerelmi szál, a szeretett nőre más is kiveti a hálóját és likvidálja hősünket egy lakatlan szigetre. A szigeten csak a bosszúvágy fűti a szerelmes főszereplőt, nem a praktikumok leírására fordít a szerző nagy hangsúlyt.

Dumas-hoz hasonló stílusú könyv, de azért annyira nem bőbeszédű. Az utolsó 3 oldal sz.r (@Kuszma rózsaszín csillámpónikat emlegetett, de remélem, nem szó szerint), a szerző tipikus „kedves író”, minden szereplőjét igyekszik megmenteni a végén.

A szerző másik könyvét a Bíborvörös vitorlákat @Kuszma és @Morpheus is egyaránt ajánlja.

Kép forrása: https://m.blog.hu/sm/smokingbarrels/image/.external/.th…

Kapcsolódó könyvek: Stanisław Lem: Solaris · Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák · Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei · Alekszandr Grin: Száz mérföld a folyón · Toine Heijmans: A tengeren

Stanisław Lem: Solaris
Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák
Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei
Alekszandr Grin: Száz mérföld a folyón
Toine Heijmans: A tengeren
11 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – november | Tengerrel kapcsolatos könyvek | 4. rész
jegyzőkönyv | 2018. 11. 22.

@ithil Első Simmons-olvasásaként a Terror-t olvasta erre az alkalomra. A molyon meglehetősen nagy népszerűségnek örvendő könyv valós eseményeket dolgoz fel sci-fi és horror műfajban.

Egy expedíció keresi az észak-nyugati átjárót, ám a hajóik befagynak a tengerbe, a regény cselekménye gyakorlatilag azt az időszakot öleli fel, amíg a legénység arra vár, hogy felolvadjon a hajójuk körül a víz.

Horror-regény ez már csak abból a szempontból is, hogy megjelenik egy misztikus szörny is (bár a skorbut pusztításának leírása ennél jóval félelmetesebb volt), ám @ithil számára nem is ez a könyv legnagyobb erénye, hanem az emberi lealjasodás plasztikus leírása, nagyon jók a jellemrajzok.

Egyetlen hibaként egy nagyon olcsó, vásári dramaturgiai fogást említett meg, de ezt leszámítva a könyv nagyon szuper. Értékelés nincs.

@Morpheus is egy meglehetősen naturalisztikus könyvet választott, a Mi, vízbefúltak című regény ugyancsak nagyon előkelő százalékkal büszkélkedhet a moly-on. @Morpheus először visszarettent a cirka 700 oldalas könyvtől, de végül egyáltalán nem bánta meg, hogy belevágott, kedvenccé avatta. Ahogyan ő fogalmazott: Ebbe a könyvbe bele lehet fulladni.

Ja, a cím arra utal, hogy a tengerészek java része hullámsírban végzi, kevés ember kap hagyományos temetést.

A történet helyszíne egy híres matrózok lakta város, száz évet ölel fel a cselekmény, 1845-től a második világháború végéig tart. Háborúskodás, kegyetlenkedés aztán van itt dögivel, a dán-német háborúval indítunk, annak minden tengerész mocskával, úgy, mint fröcsögő agyvelő, hajócsavar általi bedaráltatás, illetve vérben csúszkáló matrózok. Romantikát itt ne keressen senki, itt a tengerészlét leírásán van a hangsúly.

Kitér a könyv azért az asszonyokra és gyermekekre is, akiknek ugyancsak csuda jó életük lehet, a nők férjeiket évente csak rövid ideig látják, a gyerekek pedig az ilyen ritka találkozások miatt nem is tudnak az apjukhoz kötődni, mivel az jellemzően idő előtt meghal, eltűnik, vagy egyszerűen csak nincs jelen.

A kegyetlen, naturalisztikus, férfias olvasmányok kedvelői bátran próbálkozzanak vele. @Morpheus ezek mellett helyenként meghatónak is minősítette a háborúellenes könyvet, illetve családregényként is felfogható.

Értékelését itt találjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2957030

Kép forrása: http://www.screencuisine.net/wp-content/uploads/2012/11…

Kapcsolódó könyvek: Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak · Dan Simmons: Terror

Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak
Dan Simmons: Terror
4 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Budapesti Molyklub

Budapesti Molyklub – november | Tengerrel kapcsolatos könyvek | 3. rész
jegyzőkönyv | 2018. 11. 22.

@Márta_Péterffy a szép és csábító borító ellenére sem kifejezetten ajánlja olvasmányát, Benedek Szabolcstól A fiumei cápát.

Habár a könyv jól indul, nem nagyon halad a sztori, hiába kapunk rengeteg leírást a város történelméről, látszik, hogy a szerző beleásta magát Fiume/Rijeka történelmébe, mégis leülteti a cselekményt. A történet több szálon fut, de nem mindegyik szereplő sorsa érdekes, voltak benne erőltetett részek.

Megjelenik benne egy szökőár-katasztrófa, nem tudni, megtörtént-e ez az incidens, mindenesetre az első világháború előtt járunk, a népek már érezhetően zúgolódnak, de Márti számára mindez akkor sem lett érdekfeszítően megírva.

Értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2950341

Tehát a fenti könyvet tehát nem ajánlja, nem úgy, mint Jens Bjørneboe: A cápák című művét, mely nagy kedvence, filozofikus, ám még így is jó.
Szűkszavú értékelése itt olvasható: https://moly.hu/ertekelesek/1854068

A következőkben pedig ismerkedjünk meg @Spaceman_Spiff és @Oriente közös olvasmányával, mely nem más, mint a molyos lányok által rendkívül vonzónak mondott spoiler China Miéville: Armada című fantasztikus & horror műfajú könyve.
China Miéville nem egy tipikus brit szerző, sokat élt a Közel-Keleten (Egyiptom), igazi kísérletező zsáneríró: írt már könyvet sci-fi, krimi, fantasy, YA, de nonfiction (politikai) műfajban is.

Legfontosabb tudnivaló róla ennek kapcsán, hogy őt tekinthetjük az ún. new weird fiction irodalmi stílus elindítójának. lásd: Perdido pályaudvar, végállomás

Miéville világteremtésben nagyon erős, ebben a furcsa univerzumban hibrid lények egész sora lelhető fel (kaktuszemberek, szúnyogemberek, lepényhalnak álcázott intelligens lények stb.), noha a könyv fantasy, mégis találunk gőzgépet, elektronikát is.
Egyfajta „kalóz utópia” a regény, hiszen mindenki szabad(on rabolhat és kalózkodhat), még a bűnözők is.

@Oriente mondandójában kitért arra is, hogy hiába a remek világépítés, ezt gyakorlatilag a cselekménynek és a karakterépítésnek alárendeli az író.

A tenger abból a szempontból érdekes, hogy ez egy úszó város, ahol járunk, több ezer ember él a pallókkal összekötött hajókon (a helyi tömegközlekedést hőlégballonokkal oldják meg). Ez a város egy legenda – aki ide bekerül, az többé nem mehet el innen. Vannak jópofa írói megoldások, mint pl. az, hogy a város nem kerületekre, hanem sodrásokra osztódik fel, itt kiemelték molytársaink Juhász Viktor fordítói munkáját is.

Hősünk, egy nyelvész menekülni kényszerül, ebben a furcsa városban később tolmácsként alkalmazzák. Az ebből fakadó folyamatos közvetítői szerep sem hozza közelebb az olvasóhoz hősünket.

@Spaceman_Spiff annyira nem alélt el a könyvtől, hullámzónak tartja az élményt, akár a tengert. Értékelés még nem született, mivel az olvasás még folyamatban van.
@Oriente értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2951915

Mindent összevetve: a könyv hardcore fantasztikumrajongóknak ajánlott.

Kép forrása: https://moly.hu/system/pictures/big/pictures_9829.jpg?1539716476

Kapcsolódó könyvek: China Miéville: Armada I-II. · Benedek Szabolcs: A fiumei cápa

China Miéville: Armada I-II.
Benedek Szabolcs: A fiumei cápa
11 hozzászólás