!

Budapesti Molyklub zóna Molyklub

>!
bagie P
Budapesti Molyklub

Haláli / halálos olvasmányok folytatás
[előzmény itt: https://moly.hu/karcok/1011688]

@Kuszma Agatha Christievel kereste a halált. [és persze olvasott még sok-sok egyéb könyvet halálos témában] De A.C-nél is mindig Eljő_a_halál. Kuszma szerint A.C-nél könnyedebben senki nem tud a halálról írni. Mivel minden könyvében alap, feladvány a halál, így semmi súlya nincs igazándiból a dolognak. Értékelésében minden benne van, amit a könyvről gondol: https://moly.hu/ertekelesek/2557946 … Amit még kiemelt a könyvvel kapcsolatosan, az az utolsó pár oldalon található, kicsit szövegidegennek tűnő egyiptomi történet, amelyhez kapcsolódóan @Oriente adott egy kis felvilágosítást: a regény írása előtti időkben találtak papírusztekercseket Egyiptomban, amelyek egy családi történetet rejtettek…ennek hatására születhetett A.C egyiptomi témájú könyve.

@TiaRengia egy régebbi olvasását mutatta be, a Noran Libro kiadó sorozatában megjelent A gyógyító halál című novelláskötetet, amelyben magyar írók novellái találhatóak az elmúlásról és a gyászról. Szóban és a kötetről írt értékelésében is kiemelte, hogy nem a témához szorosan kötődő depressziós, sötét, és kellemetlen szavakkal jellemezhető ez a válogatás: „Ne rettenjen meg senki a kötet témájától. A novellák 99%-a az elmúlást olyan természetességgel kezeli, hogy nem esik az ember depresszióba (vagy csak én vagyok nagyon edzett). Ez alól két kivétel volt, ezek elolvasás után sokáig nyomasztottak: Karinthy Dódi-ja, illetve a könyv címéül szolgáló Bíró Lajos-novella.”

@Oriente a Fumax Irodalom sorozat egyik kötetét hozta: https://moly.hu/konyvek/rene-denfeld-az-elvarazsoltak … halálsoron játszódó szépirodalom, mágikus realista vonallal … és őt elvarázsolta, katartikus élményt adott neki. https://moly.hu/ertekelesek/2544230
[ennél a könyvnél is elgondolkodtam, hogy én vajon mit is olvastam? nálam vajon miért maradt el a hatás? rosszkor került a kezembe?]

@Ezüst és az ő …hajnala… [már az ő beszámolói miatt is érdemes a molyklub eseményein részt venni! bocsi :) ] Értékelése mellé, (https://moly.hu/ertekelesek/2555416) kevés plusz érdemi információt tudok tenni… [az előadásmód meg írásban úgysem látszik :)]
Még a filmajánlóját hozzá teszem: (vagyis egy kritikát az általa említett filmről): http://www.filmtett.ro/cikk/640/ari-folman-waltz-with-b…

@Bla több könyvet is felemlegetett a témához kapcsolódóan. Az egyik Camus: A közöny című regénye, amelyben „a főszereplő két halállal is találkozik, mielőtt elszenvedi sajátját.”
Az értékelés folytatása itt: https://moly.hu/ertekelesek/2570544
Majd előkerültek az erkölcsi halál, a szellemi megsemmisülések példái is: pl. https://moly.hu/konyvek/boldizsar-ivan-halalaim vagy https://moly.hu/konyvek/santa-ferenc-az-otodik-pecset [Ez utóbbinak olvasását AJÁNLOM mindenkinek, akinek még kimaradt volna!]
A téma felvetés okán (Halottak napja / Mindenszentek) pedig egy verset is kaptunk tőle: https://moly.hu/karcok/998043

A háborúk sem maradhatnak ki, amennyiben a halál a téma, így egy, az I. világháborúról szóló könyv is előkerült @Ákos_Tóth-nak köszönhetően. Értékelése mindent tartalmaz (@blueisthenewpink felhívta a figyelmem, ezért inkább Ákos szavain csüngtem, mint jegyzeteltem), így olvassátok ezt: https://moly.hu/ertekelesek/2566941

@Morpheus nehéz könyvet választott magának: https://moly.hu/ertekelesek/2558365 … Houllebecq-nek már a neve is olyan hátborzongatónak tűnik. @Morpheus íróértékelésében is erősen halálosnak jellemzi őt: „Ez az író megöl, belenyomja az arcomat a sz.rba, iszonyúan depresszív. Ha néhány hónappal ezelőtt kerülnek a könyvei a kezembe, öngyilkos késztetéseim lettek volna tőle. Így is nagyon meggyötört. :) Méltó helye van a képzeletbeli polcomon Pelevin és Palahniuk mellett.”

@B_Niki a Tizenegyes állomás című könyvről mesélt nekünk, amit @Oriente ajánlására olvasott, és jól meg is beszélték miben nem egyezik róla a véleményük :) Az értékeléseit végignézve, azért elég megosztó könyv, bár a fülszöveg szerint: „Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.” … Ez az a gondolat, amelyre utaltam @szadrienn olvasmánya kapcsán is a beszámoló első részében: az alkotás, a művészet segítségével értéket lehet teremteni, és a halál után is fenn maradni. Niki elmondása szerint a 3-3,5 csillag között vacillált… 3*-ra tette a voksát… :)
Viszont a kezében volt egy másik könyv is, ami – legalábbis a borítója alapján biztosan- kapcsolódik a témához: https://moly.hu/konyvek/sebastian-niedlich-der-tod-und-andere-hohepunkte-meines-lebens … fekete humor, cuki borító… csak jó lehet csak kár hogy németül van, nekem legalábbis … Niki azért várom az értékelésed erről a könyvről is.

Én azért vállaltam, jeleztem előre a jegyzőkönyv vezetést, mert gondoltam alibizek ismét… de aztán rájöttem, hogy Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak című kötete, amit éppen a klub napján fejeztem be, egészen jól kapcsolódik a témához.
Cerberus a görög mitológiában a háromfejű kutya, akit Hádész szelídített meg és az Alvilág őrzőjévé tette, aki mézes süteménnyel lekenyerezhető, hogy beengedjen az Alvilágba. (ezért a cím). Sz.M ezen könyve azoknak állít emléket, akikhez valamilyen módon kötődött, akiknek életművét köszönheti. A hosszabb-rövidebb történetek tulajdonképpen látogatások az Alvilágban, de ezek nem félelmetes utazások, hanem nyomozások, amelyek segítenek megérteni az írónő életművét is: ki, hogyan, milyen szálon épül bele a történetekbe, milyen hatásokkal voltak az írónőre és megszületett történetekre.

Remélem, senki sem maradt ki… :) következő hónapban pedig várja a klubtagokat Latin-Amerika! :)

Kapcsolódó könyvek: Albert Camus: Közöny / A bukás · Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét · Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége · Agatha Christie: És eljő a halál… · Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak · Kőrössi P. József (szerk.): A gyógyító halál · Boldizsár Iván: Halálaim · Ernst Jünger: Acélzivatarban · Rene Denfeld: Az elvarázsoltak · Sebastian Niedlich: Der Tod und andere Höhepunkte meines Lebens · Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás · Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben

Albert Camus: Közöny / A bukás
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Agatha Christie: És eljő a halál…
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
Kőrössi P. József (szerk.): A gyógyító halál
Boldizsár Iván: Halálaim
Ernst Jünger: Acélzivatarban
Rene Denfeld: Az elvarázsoltak
Sebastian Niedlich: Der Tod und andere Höhepunkte meines Lebens
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben
4 hozzászólás
>!
B_Niki P
Budapesti Molyklub

Sziasztok!

Pénteken megállapodtunk a következő témában decemberre: Latin-Amerika.
Azt is megbeszéltük, hogy a karácsonyra és az év vége sűrűsödő teendőire tekintettel szeretnénk a decemberi alkalmat a hónap első két hetének valamelyik napján megtartani.

FIGYELEM, az ötletelés eredménye: https://moly.hu/esemenyek/decemberi-budapesti-molyklub-2

Szeretném, ha ezzel kapcsolatban gyors ötletelésben törnénk ki! :)

Arra gondoltam, hogy az egyik korábbi javaslatotok hatására (többen is felvetettétek már), kibérelhetnénk egy termet a Magnetben 2 vagy 2,5 órára. Részleteket itt olvashattok róla:
http://www.magnethaz.hu/hu/termek/
És az árakról: http://www.magnethaz.hu/hu/teremberles/
A hely az Andrássy úton van (1062 Budapest, Andrássy út 98.), ami nincs túl messze az Oktogontól.
Mivel szó volt róla, hogy a könyves beszélgetés után elmehetnénk közösen forralt borozni is, felvetődött bennem, hogy ezt megtehetnénk az Oktogonhoz közeli terézvárosi karácsonyi vásárban szabad téren (Jókai tér) vagy a körúton, ahol számos kocsma kínálkozik lehetőségként. Vagy akár mindkettőt egymás után. Mit szólnátok egy ilyesmi forgatókönyvhöz?

Amiről dönteni kellene:
1. Időpont: kinek milyen nap jó? Nekem a következők: december 4.,5.,6.,7.,8.,11.,12.,13.,14. Felhatalmaztok-e hogy ezeket a napokat kiírjam szavazásra? spoiler
2. Helyszín: Magnet és azt követően egy karácsonyi vásár vagy kocsma, vagy karácsonyi vásár és kocsma? VAGY: Nyitott Műhely. (Az időpontokról az érdeklődés folyamatban van. Kis türelmet kérek.)
3. Ha Magnet, akkor szerintetek 14 négyzetméter vagy 29 négyzetméter? (Esetleg 45?) Tudom, hogy a terem attól függ, hogy hányan jövünk és persze, hogy szabad-e egyáltalán. (A honlapon nem látom a foglaltságot. Még ez is boríthatja az időpontot.)

Ha lesz közös álláspont, akkor tudom szervezni a terembérlést, az esemény kiírását, stb.
Írjátok meg kérlek, mit (időpont, helyszín, szabad program) szeretnétek! :)

Köszi, üdv:

Niki

U.I. Görögország egyelőre nem fér bele a költségvetésbe! ;)

Kép forrása: http://goodthingsmagazine.com

84 hozzászólás
>!
bagie P
Budapesti Molyklub

Haláli / halálos olvasmányok … avagy beszámoló a Budapesti Molyklub novemberi alkalmáról

Mivel a november hónap a Mindenszentek és Halottak napi megemlékezéssel indul, havi feladatul a „halál” cimkével ellátott könyv(ek) olvasása volt a cél.
Szvsz a könyvek 70-80%-a cimkézhető lenne ezzel, szóval a kreatív molyoktól széleskörű lista volt várható.

Igyekeztem jegyzetelni, de a leírások nyugodtan kiegészíthetők! :)

@mcginnis Neil Gaiman: A temető könyve című könyvét olvasta. Könnyed novemberi olvasmánynak nevezte, amellyel nem mozdult ki a komfortzónájából. A történet egy kisfiú körül bonyolódik, aki családja halála után a temetőbe menekül, ahol a halottak szellemei nevelik, a történet végén azonban vissza kell térnie a külső világba, az Életbe.
@mcginnis elmondása szerint N.G. jó karaktereket, jó történeteket tud írni, ebben a könyvben is nagyon szépen emeli be az angolszász folklór elemeket, morbid humorral fűszerezi őket, de mégiscsak „lightos” mese lesz belőle. (megnézve az olvasmánylistámat kiderült, hogy én is olvastam, de maradandó nyomot bennem sem hagyott)

@csgabi nem kifejezetten a klubra olvasta Helene Tursten: Zuhanás című könyvét, és nem is a halál vonalat emelte ki, az egyébként krimi műfajú könyvből. Értékelése itt: https://moly.hu/ertekelesek/2548199
A krimihez méltóan persze van benne halál, erőszakos és betegséghez kapcsolódó, természetes is, mégis inkább Gabi azt emelte ki, hogy megrázóan, de szépen, nem visszataszítóan írja meg az írónő a halált, hogy méltósággal is fel lehet rá készülni.

@szadrienn Benyák Zoltán: A nagy illúzió könyvét hozta, amelyről nagyon szépen ír értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/2550113
Két gondolatát emelném ki:
„„Ha elfelednek, meghalsz!” – így hangzik A nagy illúzió legkegyetlenebb igazsága, hiszen akkor vár ránk a teljes megsemmisülés, a második halál, amikor már nem marad senki az élők között, aki emlékeibe merülve gondolhatna ránk.”
„A regényben nagy szerepe van a művészetnek, az alkotás teremtő, csodatévő erejének, ami még akkor is segíthet, amikor minden más emberi terv kudarcot vall.” Ez a gondolat majd később egy másik könyv kapcsán is előkerült az este során.

@dtk8 nem készült külön olvasással, de a gyerekirodalom merítésdíja révén olvasott Kolozsi László: Apufa című könyvéről mondott pár szót.
A könyv a zsűritagok között nagyon népszerű, de @dtk8 szerint inkább felnőtteknek szóló megható olvasmány, gyerek kezébe nem adnà.
Ezzel szemben @blueisthenewpink, aki ezzel a könyvvel készült, véleménye szerint érintett gyereknek, akinek az édesapja elhunyt, segíthet a szomorú tény feldolgozásában. Szép, csöndes könyv, elfogadó, értő szöveg…támogatást nyùjt, ès felnőttnek is tud segíteni.
Ime mindkettőjük értékelése:
https://moly.hu/ertekelesek/2502616
https://moly.hu/ertekelesek/2483487
(èn is ajánlom!)

@Márta_Péterffy feltette a kérdést: Fáj-e meghalni? Ez Popper Péter témához kapcsolódó bölcselkedő könyve: kultúrtörténeti, vallási szemszögből járja végig a halál témáját. A könyv fülszövege szerint: „A pszichológus-közíró szerző ebben a művében a halálról, a halálfélelemről, a test és lélek viszonyáról, az öngyilkosságról, az erkölcsi világrendről, a haldoklásról és a gyászról szól. Válaszolni próbál olyan kérdésekre, hogy mit tegyünk a halálfélelemmel, miben érdemes hinnünk, és mi az a kevés, amit az „ismeretlen birodalomról” tudhatunk.”

@Manni Joanna Bator: Szinte éjsötét című regényét hozta. (már a borítója is nyomasztó) A kortárs lengyel írónőt tabudöntögetőnek nevezik, pl.ebben a regényben a lengyel anya szerepét veszi górcső alá. Több szálon fut a cselekmény, „Alicja Tabor varsói újságíró nyomában bejárjuk családja fájdalmas történetének összes helyszínét, megismerjük gyermekkora legfontosabb szereplőit. Alicja visszatér szülővárosába, hogy tényfeltáró riportot készítsen a városban rejtélyes módon eltűnt gyerekekről. Alicja a helybéliek elképesztő történeteinek mozaikdarabkáiból a bűnténysorozat mellett lassanként összerakja saját tragikus gyermekkorának mozaikképét is…”

Folyt.köv…itt: https://moly.hu/karcok/1011995

Kapcsolódó könyvek: Popper Péter: Fáj-e meghalni? · Neil Gaiman: A temető könyve · Helene Tursten: Zuhanás · Benyák Zoltán: A nagy illúzió · Joanna Bator: Szinte éjsötét · Kolozsi László: Apufa

Popper Péter: Fáj-e meghalni?
Neil Gaiman: A temető könyve
Helene Tursten: Zuhanás
Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Joanna Bator: Szinte éjsötét
Kolozsi László: Apufa
3 hozzászólás
>!
B_Niki P
Budapesti Molyklub

Restancia (avagy az elmardt augusztusi beszámoló), Második fejezet

Előzmény: https://moly.hu/karcok/994015

@Morpheus: Andrea Hirata: A végletek szigete
„Irodalmi értékről nagyon nem beszélhetek, de emléket állít a tanárainak, iskolatársainak, azoknak az embereknek, akikkel kapcsolatba került, a szegénységnek, vagyis inkább a nyomornak, hogy hogyan határozza meg az emberek életét. Mégis vannak benne nagyszerű, megható részek, amikor kiállnak ezek az emberek azért, amiben hisznek, az álmaikért próbálnak küzdeni, és bizony a legjobbaknak sem biztos, hogy sikerül. A tíz tanulóból egy, aki megírta ezt a könyvet, kiszabadult.”
https://moly.hu/ertekelesek/2476277

@szadrienn spoiler: Andrea Hirata: A végletek szigete
„Indonéziában járunk, a holland gyarmatosítás után. A politikai elnyomást kíméletlen gazdasági kizsákmányolás válotta fel, ez a könyv mégis csupa derű, mosoly és csibészes csínytevés. Nyelvezete, irodalmi eszközei a lehető legegyszerűbbek, bár a szerző soha nem rest költői, nagyvonalú túlzásokkal megtámogatni egy kicsit az igazságot. Ez a nagyotmondás kifejezetten jól áll narrátorunknak, és a szereplők kalandjai népmesei fényben ragyognak fel tőle.”
https://moly.hu/ertekelesek/2472849

@csgabi: Donnie Eichar: Halálhegy spoiler
"Donnie Eichar megrázó könyvet írt a tragédiával kapcsolatos kutatásáról, és ezeknek a főiskolásoknak az utolsó néhány napjáról. A szerző kiváló stílusa végig fenntartotta érdeklődésemet, és nagyon tetszett, ahogyan város- és társadalomtörténeti adalékokkal is szolgált.
Megrázó erővel hatott rám ez a tragédia, és az, hogy eddig nem sikerült megtalálni az okot."
https://moly.hu/ertekelesek/2133054

@dontpanic: John Colapinto: A természet hatalma
Megrázó igaz történet egy ikerpárról és az életüket kisiklató emberkísérletről, a rájuk erőltetett nemi szerepekről. spoiler

@Oriente: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
A könyv egy sokakat érdeklő, izgalmas szakma kulisszatitkaiba avatja az olvasóját: az űrhajósokéba. Az önéletrajzi kötet azonban önsegítő könyvvé alakul át, amely azt taglalja, hogyan legyünk sikeresek, milyen hozzáállással érhetjük el a céljainkat. Úgy tippelem, nem lesz @Oriente kedvence, ha befejezi.

@mcginnis: 2017 – Háború Oroszországgal
„Amit leírok, az nem a klasszikus értelemben vett fikció, hanem tényekre alapozott előrejelzés. Egyfajta modell, amelynek elkészítéséhez felhasználtam mindazt, amit pozíciómból adódóan, legfelső szintű katonai vezetőként, azaz a legjobban értesült bennfentesek egyikeként tudok. Lépésről lépésre mutatom be, hogy a folyamatban lévő vagy már meghozott politikai és katonai döntéseink egy Oroszországgal vívott háború felé repítenek minket.”
https://moly.hu/idezetek/811416

@Melinda_Makkai: Blaine Harden:Menekülés a 14-es táborból
"Ez egy rendkívül megrázó, ugyanakkor szerintem nagyon fontos könyv.
Megrázó, mert elképzelhetetlen, borzalmas életkörülményeket és -helyzeteket ismerhetünk meg benne, melyek döbbenetes módon a mai, 21. századi világunkban továbbra is fennállnak. Aki Észak-Koreáról szeretne kicsit mélyebben tájékozódni, annak ezzel sajnos számolnia kell, és – ha ez egyáltalán lehetséges – fel kell rá lélekben készülnie, mielőtt belekezd ebbe a könyvbe."
https://moly.hu/ertekelesek/2491914

@TiaRengia: Kathy O'Beirne: A Magdolna nővérek
"Én azt hittem, már mindent láttam/olvastam. Hogy lehet egy könyv bármilyen megrázó, kellően erős leszek hozzá. Nos, hosszú idő óta ez a könyv az első, ami testestül-lelkestül kifacsart. Voltak előismereteim a témáról, hiszen láttam A Magdolna-nővérek című filmet is, de ez, E/1-ben elmesélve filmre vihetetlen.
Ami leginkább elképesztett, hogy hogyan lehet egy ember ennyire velejéig gonosz és kegyetlen?! Hogyan lehet egy társadalom ennyire közönyös, mikor ártatlan gyerekeket kínoznak a szent vallás mázába csomagolva?"
https://moly.hu/ertekelesek/1865776

@blueisthenewpink: Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
„Észak-Korea egyik legnagyobb tragédiája, hogy mindenki álarcot visel, amelyet csak végveszély esetén vesz le.”
https://moly.hu/idezetek/575845

@B_Niki: David Leavitt: Az indiai hivatalnok
„Egy tábla meg egy darabka kréta. Csak ennyi kell. Nem zongorák vagy gyűszűk vagy szögek vagy serpenyők. Nem pörölyök. Semmi esetre sem bibliák. Egy tábla meg egy darabka kréta, és az a világ – a való világ – a miénk.”
https://moly.hu/idezetek/44968

Kapcsolódó könyvek: Kathy O'Beirne: A Magdolna nővérek · John Colapinto: A természet hatalma · David Leavitt: Az indiai hivatalnok · Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból · Andrea Hirata: A végletek szigete · Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak · Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel · Donnie Eichar: Halálhegy · Richard Shirreff: 2017 – Háború Oroszországgal

Kathy O'Beirne: A Magdolna nővérek
John Colapinto: A természet hatalma
David Leavitt: Az indiai hivatalnok
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Andrea Hirata: A végletek szigete
Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Donnie Eichar: Halálhegy
Richard Shirreff: 2017 – Háború Oroszországgal
3 hozzászólás
>!
TiaRengia I
Budapesti Molyklub

Előkészülendő a következő utáni alkalomra (ne ott menjen ezzel az idő), szívesen vállalom ismét az internetes szavazás lebonyolítását, amennyiben szeretnétek.
Tehát: ha jól tudom, most földrajzi régióban fogunk szavazni.

Kérlek, nyilatkozzatok az alábbi linken (határidő később):
http://www.easypolls.net/poll.html…

UPDATE: A szavazást lezártam, a nyertes pedig Latin-Amerika lett!

26 hozzászólás
Hirdetés
>!
B_Niki P
Budapesti Molyklub

Sziasztok!
Gyors reakciót várok a következő kérdésre: novemberben csak egy alkalmas időpont van a Nyitott Műhelyben, a kisteremben, miközben a nagyteremben 18 órától filmvetítés lesz. November 24. (péntek). Megfelel? Ha a többségnek igen, akkor holnap lefoglalom az időpontot.
Köszi, üdv:
Niki

34 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SMP
Budapesti Molyklub

Októberi molyklub 2. rész (aki nem értékelt, kimarad!)

Ahogy ígértem, Sztálingrádnál folytatjuk a második világháborút (aztán majd ugrálunk összevissza):

@Kuszma Jurij Bondarev: Égő hó című könyvét hozta a legutóbbi alkalomra. Először partizánkönyvnek nevezte, de @Ákos_Tóth tiltakozására ezt sietve sztálingrádkönyvre módosította (bármit is jelentsen ez). Megkíméllek titeket az összefoglalómtól, inkább olvassátok az értékelését (tudjátok úgyis, hogy érdemes), itt kiemelem belőle az egyiket, ami tuti nagyon tetszik neki, mert élőben is elsütötte :P (a másik az, hogy egyetlen élő náci van benne, de az is bunkó)

„Ha van hiba, akkor az (mint @Ákos_Tóth is írja) a hossza. Különösen a harc leírása van véééégtelenül elnyújtva – ami különösen azért érdekes, mert akinek egy babszemnyi történelmi ismerete van, tudja, Manstein nem fog áttörni, tehát hőseink akármilyen fenenagy veszélyeket élnek át, győznek végül. (Igaz, speciel belehalhatnak a fenenagy veszélyekbe… és hát az az ő szempontjukból bizony elég baj.) Tehát hiába a sok trükk, amivel Bondarev el akarja hitetni az olvasóval, hogy az orkok most aztán lemészárolják Minas Tirith utolsó védőjét is – az olvasó tudja, hogy a végén Gandalf úgyis megjelenik. A fehér álcázóköpenyben.”
(https://moly.hu/ertekelesek/2521134)

@Habók egy kihívás kapcsán találkozott olvasmányával: Lőrinczy Judit: Ingókövek és nagyon rendesen be is számolt már róla, íme: „A II. világháború egyik legismertebb csatája és a mágikus realizmus – furcsa keverék. Ez a könyv tévedésből került a listámra, muszájból kezdtem el, legyünk túl rajta. Hát egyhamar nem leszek „túl rajta”. Rengeteg oldalon halál, sebek, vér, éhség, tűz, rémület, tetvek, – menekülnék, de nem tehetem. Fogva tart a könyv, ahogy a négy főszereplőt a Város.” (https://moly.hu/ertekelesek/2527540) Azt mondta, fontos, mellbevágó, egyszerű mondatokat olvasott benne, nagyon ajánlja mindenkinek.

@Kuszma pedig ekkor Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni című könyvét ajánlotta, de hogy minek apropóján, azt ne kérdezzétek. (Mármint a második világháborús témán kívül.)

@szadrienn a molyklub (közelebbről @Ákos_Tóth és @Kuszma) hatására Bikovtól olvasott, ezt: Vaszil Bikov: Hajnalig élni. Ráadásul sokkal szebb értékelést írt, mint amit én jegyzeteltem, úgyhogy olvassátok az előbbit:
„Kínzó lassúsággal araszol előre egy kis csapat harci küldetésének teljesítése felé, útjuk olyan monoton és végtelennek tűnő, mint az orosz hómezők. Bikov világában szinte mindig tél van, és alig akar előbukkanni a nap. Alapélmény a csontig hatoló, dermesztő hideg, és az alattomos sérülés, ami kezdetben nem tűnik súlyosnak, mégis minden lépésnél egyre jobban a katona húsába mar.
Az eszköztár visszafogott, a cselekmény szinte egyetlen, sziszifuszi erőltetett menet.
A regény utolsó oldalain a főszereplővel együtt erőnk végére érünk, és minden együttérzésünk az egyszerű, elszánt harcosé, aki az utolsó pillanatig helytáll, bár tudja, hogy mennyire kiszolgáltatott és jelentéktelen a háború személytelen, csikorgó fogaskerekei között.” (https://moly.hu/ertekelesek/2514714)

Ugorjunk egy kicsit messzebbre, a franciákhoz. @k_annamaria Robert Merle: Két nap az élet című könyvét hozta, de nem írt róla, úgyhogy így járt. Lépjünk tovább. Na jó, azt mondta, hogy nem fogta meg a könyv. Dunkerque-nél járunk egyébként, de @k_annamaria nem hitte el, hogy a főszereplő haza akar jutni, úgy érezte, fejben feladta. (Erről később valaki biztos mondott valami érdekeset, mert húztam innen egy nyilat, de sajnos nem írtam semmit a végéhez. Lehet, még mindig azon vergődtem, hogy kell leírni franciául, hogy Dunkirk Dunkerque.) Mindenesetre végül arra jutott, hogy érdemes elolvasni ezt az egyébként Goncourt-díjjal kitüntetett regényt.

@Ákos_Tóth már be is fejezte a könyvét, és ezt nem titkolta el a moly közönsége elől, így nem marad ki: Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!
„(…) a címadó egy elképesztő erejű II. világháborús szatíra, pacifista, tele van fekete humorral, és több tabut is megdönt. Egyenlőségjelet tesz a német és amerikai katonák közé, lerántja a leplet az utólag kreált hősökről, de felhívja a figyelmet a megszállt Franciaország területén tapasztalható érdektelenségre is, mondván, a háború semmit sem változtatott meg, az élet a megszállás idején is folyt tovább a maga (elég büdös, bakterházszagú) medrében. A darab rövid ideig volt műsoron, a kritikusok pedig megrótták érte a szerzőt, hiszen alig két évvel a partraszállás után már páros lábbal tiport rá nem csak az amerikai hősök, de a francia nemzeti öntudat tyúkszemére is.” (https://moly.hu/ertekelesek/2542171) Nézzétek meg az idézeteket is! Ezúton még egyszer megdicsérjük a fordítót, Vinkó Józsefet, én azt tippelném, a cím is az ő érdeme, mivel ezt a drámát ő magyarította.

Az antifasiszta német szemszöget @Melinda_Makkai hozta: Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája. Az első fejezetben a hóból kiolvadó holttestek annyira megrázták, hogy félre kellett tennie a könyvet, és egyelőre nem is jutott a végére, így értékelést sem írt még, majd utólag belinkeljük.

@TiaRengia Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez? című könyvét hozta, és mindent le is írt, övé a szó:
„Érezhetően terápiás céllal írta meg oknyomozását a családja kapcsán, kinek az életét hogyan befolyásolta a történelem, helyrehozhatatlan károkat, visszafordíthatatlan sorsfordulatokat okozva, hogy miként csapódik le a leszármazottakban mindaz a bűn, amit elkövettek (?) a nem is túl messzi ősök.
Nem hiszem, hogy bármikor is olvastam hasonlót, gyönyörűen reflektál a mai Magyarország helyzetére, az ország máig feldolgozatlan traumáira (benne az örökös áldozati bárányként való tetszelgéssel, mert mi aztán soha semmi rosszat nem tettünk, hm-hm), illetve számomra hihetetlenül érdekes volt azt is látni, miként éli meg egy magyar nemesi családból származó fiatalember a svájci életet, ahogy írta, beleszületett a jóba, de Svájcot szerintem sosem fogja tudni a hazájaként értelmezni, ahogy Magyarországot sem.
Mindezeken túl fontos kérdésekre világít rá krónikásunk: ha most is háború lenne az országban, vajon mit tennénk? Tudván és okulván az elmúlt évszázad bűneiből, vajon kiállnánk-e az emberiségellenes tettek ellen? Bújtatnánk-e zsidókat, kockáztatva ezzel az életünket? Vernénk-e agyon valakit, csak mert a nézetei mások, mint a mieink? És képesek lennénk-e utóbb az esetleges hibás döntéseinkkel szembenézni?
Az eltemetett bűnök, rossz döntések, a gyökértelenség könyve. Nagyon ajánlom.”
(https://moly.hu/ertekelesek/2517313)

@Morpheus pedig említette Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze című könyvét, de inkább egy másik olvasmányáról beszélt: Misima Jukio: Egy maszk vallomása. Nem a világháború áll a regény középpontjában, hanem a főszereplő belső vívódásai, másságával való küzdése. @Morpheus szerint a szerző nagyon szépeket és taszítóakat is írt, ő maga pedig együtt tudott érezni a főszereplővel. A háború csak díszletként volt jelen, a kevés élelem, a vonatok állapota, a bombázások után látott romok és halottak jelezték a történelmi időszakot. (https://moly.hu/ertekelesek/2541186)

Novemberben tehát vidámabb témával jövünk. Ja, nem. De azért jó lesz az is, gyertek!

Kapcsolódó könyvek: Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája · Robert Merle: Két nap az élet · Misima Jukio: Egy maszk vallomása · Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk! · Jurij Bondarev: Égő hó · Vaszil Bikov: Hajnalig élni · Lőrinczy Judit: Ingókövek · Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze · Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez? · Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni

Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája
Robert Merle: Két nap az élet
Misima Jukio: Egy maszk vallomása
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!
Jurij Bondarev: Égő hó
Vaszil Bikov: Hajnalig élni
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
9 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SMP
Budapesti Molyklub

Ahogy @B_Niki már jelezte az októberi eseménynél, az egyre hidegebb és sötétebb napokra a mindenszentekre és halottak napjára való tekintettel az első címkés téma novemberben a halál lesz, jó olvasást mindenkinek!

A legutóbbi, szerdai alkalmon két új tagot üdvözölhettünk, @Hanayome és @h_orsi személyében.

@Hanayome-t a molyklubos mozizás előtt/után/közben győztük meg, hogy jöjjön, így olvasmánnyal nem is készült, de azért megemlítette, hogy @Morpheus-hoz hasonlóan ő is olvasta az idei Nobel-díjas Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze című könyvét, amelyet annak idején így értékelt:
„Japán a II. világháború előtt, közben és után egy ember szemével végignézve és a három generáció egymásnak feszülése. A könyv leheletnyi ecsetvonásokkal megfestett történelem.”
(https://moly.hu/ertekelesek/2189791) spoiler

@h_orsi pedig csak kíváncsi volt erre a szuper társaságra, amelyről mindenfélét hallani. Most megnézte magának a saját szemével, milyenek vagyunk. Ezt a könyvet hozta: Agatha Christie: N vagy M. Ez nem is annyira krimi, mint inkább kémtörténet (írja @Habók az értékelésében, mert valamikor ő is olvasta). Többek szerint könnyen kitalálható a vége, de a második világháborús paranoia benne van. (Itt már nem jegyzeteltem olyan rendesen, bocsi.)

@LuPuS_007 igen röviden tudott csak jelen lenni, ezalatt viszont megmentette a jegyzőkönyvezést, felbecsülhetetlen értékű üres lapokkal, amelyeket ezúton is köszönünk neki! Bohó módon @Kuszma-ra bízta választott könyve bemutatását, én meg jól nem írtam fel a címét (hát ezért tépte ki fájó szívvel a papírt?), de az (nagyjából) biztos, hogy ez volt @LuPuS_007 számára „2017 legjobb könyve”, egy vonatút története, és minden háború benne van. Azt hiszem, V-vel kezdődik. (Valahogy úgy érzem, a következő alkalommal nem én fogok jegyzetelni.)
(Ez volt az: Mathias Énard: Zóna, köszi, @Kuszma! Mondtam, hogy V-vel kezdődik :) és értékelt is: https://moly.hu/ertekelesek/2516655)

Az e havi témánk egyébként – ahogy az eddigiekből már kitalálhatta az is, aki valamiért nem tudta – a második világháború volt, így többeken még a beszámoló közben is látszott, menyire megrázó olvasmányélményük volt, különösen a gyerekszemszögből olvasóknak:

@Zsuzsi_Marta és @B_Niki is Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk című könyvét olvasta.

@Zsuzsi_Marta kiemelte, hogy hiánypótlónak tartja a könyvet, mivel a gyerekszemszög nem gyakori a második világháborús visszaemlékezésekben, eddig csak Tomáš Radil: Az auschwitzi fiúk című művében találkozott ilyennel.„nagyon tetszett, hogy Alekszijevics nem párbeszédként örökítette meg az elhangzottakat, ahogy azt az olvasó elsőre gondolná. Mégis érezzük a jelenlétét. A visszaemlékező pillanatnyi lelkiállapotából is: „ez most megviselt”, „elfáradtam” . . . A rövid mondatok hangsúlyozzák a mondottak mélységét, erejét. Mert ha gyerekek az események elszenvedői, még mélyebben és fájdalmasabban érint mindannyiunkat.” – írja értékelésében. (https://moly.hu/ertekelesek/2521049)

@B_Niki még nem írt értékelést (ejnye), de megemlített egy folyamatban lévő olvasmányt, ami a mostani, és a dokumentumregény témához is jó lett volna (Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég). Ebben spoiler, majd várjuk erről is az értékelést. Alekszijevics könyvét sokáig kerülgette, annak ellenére, hogy tavasszal ért véget az írónő könyveit olvastató kihívása (https://moly.hu/kihivasok/szvetlana-alekszijevics-konyvei). Tudta ugyanis, hogy megrázó lesz. Azon lepődött csak meg, hogy nem a legnehezebb részeknél szakadt rá az élmény súlya (szerintem nem annyira meglepő, amíg nagyon nehéz, nem is tudsz mást, csak cipelni, aztán mikor kicsit könnyebb végre, akkor tűnik fel, hogy mennyire elfogyott az erőd – amatőr pszichologizálás vége).

@mcginnis előre tartott az olvasmányától (John Boyne: A csíkos pizsamás fiú), de végül nem találta annyira sokkolónak. A kilencéves főszereplőnél hiányolta egy év alatt a jellemfejlődést, marad végig a gyermeki naivitás szemszöge. A kerítésen át zavartalanul beszélgetést nem tudta vele elhitetni a szerző, és úgy érezte, sok feldobott téma a levegőben maradt. A végén még azt is megkockáztatta, hogy talán kissé hatásvadász a könyv. (A következőt, aki nem írt értékelést a könyvéről, kizárom a beszámolóból és kész.)

Ezt a részt zárjuk @Ezüst rendkívül szórakoztató beszámolójával (itt ugyan nem látszik, de nagyon vicces volt, aki kíváncsi rá, legközelebb eljön, és meghallgatja). A Rövidhullámon főszereplője szinte még gyerek, amikor rádiósként szerepet vállal a háborúban. Az ígéretes kezdés, és a női szemszög különlegessége ellenére azonban szerinte legfeljebb „korrekt iparosmunkának” nevezhető a könyv. @Ezüst unalmasnak, töredékesnek, kapkodónak találta a szöveget, a szereplőket pedig megkülönböztethetetlennek. Furcsállotta továbbá, hogy a szereplők (nem csak ebben az olvasmányában) túl könnyen rábólintanak a (nemrég) megözvegyült másik gyerekének nevelésére is. Ezzel kapcsolatban végül arra jutottunk, hogy valóban, a helyzettel való megbirkózás folyamatát jelezni kellene, akármennyire más is a helyzet háborúban. (https://moly.hu/ertekelesek/2523201)

Legközelebb Sztálingrádnál folytatjuk, minden eddig kimaradó írja meg a maga részét, én meg összerakom. Na?

Kapcsolódó könyvek: John Boyne: A csíkos pizsamás fiú · Agatha Christie: N vagy M · Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég · Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze · Mathias Énard: Zóna · Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk · Alekszandra Anyiszimova: Rövidhullámon

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Agatha Christie: N vagy M
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Mathias Énard: Zóna
Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk
Alekszandra Anyiszimova: Rövidhullámon
6 hozzászólás
>!
B_Niki P
Budapesti Molyklub

Augusztusban is volt Molyklub – s nekem ezzel kapcsolatban van még egy restanciám. Íme.

    Mottó

KÖZMONDÁS-VÁLTOZAT
Amit ma letehetsz,
ne cipeld holnapig.
Fodor Ákos
https://moly.hu/idezetek/16031

    Bevezetés

Az augusztusi téma nagyon izgalmas volt, azt próbáltuk együtt megfejteni, mi is a dokumentumregény, amely első hallásra némileg ellentmondásos, ha boncolgatni kezdjük a szóösszetételt képező fogalmak jelentését.
Dokumentum: valamely tényt, állítást igazoló hiteles, írásos vagy tárgyi bizonyíték (pl. okirat, kézirat, nyomtatvány, fénykép), ill. az ebben foglalt bizonyító (erejű) adat.*
Regény: nagy(obb) terjedelmű, az életet széles keretben, sok viszonylatában, társadalmi összefüggésében ábrázoló prózai elbeszélő mű.*
De mi is a dokumentumregény? Mennyiben tény és mennyiben irodalom? Mekkora írói szabadság fér még bele a valóság művészi interpretálásába? Sok-sok kérdés foglalkoztatott minket, amikor olvasmányt választottunk. És nem kevés meglepő könyvvel találkoztunk a dokumentumregény címke találatai között böngészve.** spoiler

Előttem is fekszik egy dokumentum, ami azt bizonyítja, milyen sokszínű lett az augusztusi paletta. Regényt tőlem ezúttal ne várjatok, azonban gyorsan lássuk csak, mit olvastatok!

    Első fejezet

@Habók: Szentiványi Jenő: A görög gálya titka
„Tetszett az ókor felelevenítése és jót szórakoztam az 1950-es évek „újdonságain”, a keszonból történő élő televíziós közvetítésen, azon, ahogy a múzeumok munkatársai sürgönyöket küldenek és fogadnak – hát igen azóta eltelt hatvan év. És nagyon élveztem kamaszkorom hősének, Cousteau kapitánynak fontos szerepét.”
https://moly.hu/ertekelesek/2468448

@Ákos_Tóth: Madeleine Riffaud: Észak-Vietnamban
„Hiszem is ezt a könyvet, meg nem is, de ez sokszor volt már így az előző rendszerben íródott hasonszőrű írások esetén. (…) A probléma az, hogy manapság talán senki sem tudja, milyen lehetett az élet 1966-ban Hanoiban és az észak-vietnami falvakban, emiatt nekem is szokatlanul nehéz meghúzni a határvonalat a valóság és a politikai meggyőződésből megálmodott fikció között.”
https://moly.hu/ertekelesek/2471084

@Kuszma: Norman Mailer: Az éjszaka hadai
"Az egész egy újságcikkből indult. A Time 1967. október 27-én megírta, hogy ez a csibész, ez a semmirekellő, ez a ripacs Norman Mailer tajtrészegen bohóckodott a washingtoni pacifista tüntetésen. Erre válaszul Norman Mailer kénytelen papírra vetni saját verzióját: hogy ezzel szemben ő a washingtoni pacifista tüntetésen bizony igenis tajtrészegen bohóckodott A különbség pedig: ég és föld!
https://moly.hu/ertekelesek/2448670

@lzoltán: Szerémy Szabolcs: A teljesség töredékei
„(…) Jól tudtam, mibe vágok bele, mint ahogy azt is, hogy az életem akár napokig, minden pillanatban a két kezemen és a lélekjelenlétemen múlik – mégsem izgultam egy cseppet sem. Olyan megmagyarázhatatlan, ismeretlen nyugalom töltött el, hogy fel sem merült bennem: a túrának rossz vége is lehet. Tudtam, a kellő helyen és időben vissza fogok fordulni, és végig nyitva tartom a fülemet, hogy az intő jeleket meghalljam. (Mert jeleket igenis kap az ember, csak nem mindenki veszi észre azokat!)”
https://moly.hu/idezetek/834798

@pillepaplan: Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
spoiler
https://moly.hu/idezetek/643195

@Zsuzsi_Marta: Zoltán Gábor: Orgia
@Zsuzsi_Marta nagyon megosztó, szörnyűséges, de egyúttal olvasmányos könyvet választott, amelyben azzal szembesülhetünk, hogy a kirekesztő ideológiák hívei milyen tettekre képesek.

Restancia, Első fejezet vége
Budapest, 2017.10.24.

* http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szo…
** https://moly.hu/cimkek/dokumentumregeny
Kép forrása: http://www.stantonallen.co.uk/

Kapcsolódó könyvek: Szentiványi Jenő: A görög gálya titka · Norman Mailer: Az éjszaka hadai · Madeleine Riffaud: Észak-Vietnamban · Szerémy Szabolcs: A teljesség töredékei · Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták · Zoltán Gábor: Orgia

Szentiványi Jenő: A görög gálya titka
Norman Mailer: Az éjszaka hadai
Madeleine Riffaud: Észak-Vietnamban
Szerémy Szabolcs: A teljesség töredékei
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
Zoltán Gábor: Orgia