Sosem gondoltam volna, hogy egyszer vadnyugati témájú könyvet fogok olvasni, ezért köszönöm a kollégámnak, @jzsolti-nak (a születésnaposnak), hogy rábeszélt és nyaggatott az ügyben, hogy olvassam el.
Nagyon tetszett a két főszereplő összetalálkoztatása, ami számomra sajátos és nem túl gyakori: a magányos japán lány, Yuko és a magányos magyar kalandor, Vajk.
A két szereplő közelítése egymáshoz egyáltalán nem konfliktusmentes, a lány lelkében sokféle szenvedély forrong, ezt látszik csillapítani Vajk, a higgadt, bátor, tettrekész, szilaj „Magányos Sivatagi Farkas”, na, jó, ismertebb 'gúny'nevén: „Puszta Ökle”. Ám ez a keménység, igazából csak látszat, Vajk valójában egy romantikus hős: kedves, udvarias, bátor, keményfiúsága ellenére gyengéd, aki megvédi a tőle gyengébbet, segítséget nyújt a rászorulónak. Mindketten kemények, edzettek, de annak is kell lenni mindkettejüknek, hiszen maga a környezet ezt követeli meg – szigorú, rideg, veszélyekkel, támadásokkal fenyegető, sziklás, tikkasztóan meleg táj, ahol meg kell küzdeni a „kemény fiúkkal”, a rájuk leselkedő ellenséggel. Mindkét hőst kellő rejtély övezi, viszont Yuko múltját elég jól megismerhetjük, míg Vajk múltjáról alig tudunk meg valamit – szívesen olvastam volna arról, hogy került erre a vidékre, ami szintén sajátos, bár nem ritka és sokunknak még ismerős: szovjetes-oroszos hangulatú – ráadásul – poszt-apokaliptikus westernvilágban játszódik.
A keménységükhöz, úgy érzem, hozzátartozik a durva beszéd is, amit nem szoktam kedvelni, de ebben a történetben csak pár helyen tűnt 'túldurvának', egyébként nem kifogásolom, ennyi küzdelem, harc, támadás, kínzás, összecsapás közepette még meg is értem. A fentiek miatt viszont nem tartom ifjúsági olvasmánynak – bár azt is tudom, néznek ők ettől sokszor durvább témájú filmeket is, de sokkal szívesebben sorolnám a YA kategóriához. A nyelvezetéről – talán ezzel nem leszek ellentmondásos – a durvább hangvétel ellenére, kifejezetten tetszett a stílus, amelyen a szerző megírta a regényét; választékos, gördülékeny, lendületes, nem túlírt.
Fantasztikusak a rajzok! Nagyon tetszettek, tényleg feldobják a könyvet.
Összességében az Eastern egy könnyen és gyorsan olvasható könyv, olykor túl kemény összecsapásokba menő részletekkel, könnyen megkedvelhető főszereplőkkel, akiknek érdekel a további sorsuk, ezért szívesen elolvasnám a folytatást is.
Kedves @Gelso! Köszönöm az értékelést!
