!

A Mars meghódítása zóna

heysunny>!
A Mars meghódítása

MARSI GYORSTALPALÓ: FONTOS PILLANATOK A MARS FELFEDEZÉSE SORÁN

Az első próbálkozások a Mars feltérképezésére 1960 körül kezdődtek, amikor is a Szovjetunió megpróbálta fellőni a Marsnik 1 és 2-t – sikertelenül.

1964-ben sikerült az amerikai Mariner 4-nek először közeli képeket készítenie a Mars krátereiről.

A két marsi holdról, Phobosról és Deimosról először 1971-ben sikerült közeli képeket készítenie a Mariner 9-nek. Ugyanebben az évben lőtték fel a szovjetek a Mars 2-t, ami az első sikeres orbiter, azaz keringő egység lett. Szintén még ebben az évben sikerült az első szondának landolnia is a Marson, ez volt a Mars 3, ám a gépezet sajnos 20 másodperccel a landolás után működésképtelenné vált. Csak később, 1975-ben sikerült a Viking 1 és 2 projekteknek landolniuk a bolygón úgy, hogy a kapcsolat is fennmaradt. E két projekt igazán hangsúlyosak és fontosak a Marsi expedíciók történelmében.

Az első marsjáró a Mars Pathfinder volt, ami 1997 nyarán ért földet a Marson. A rover vizsgálatai alapján gondolhatjuk azt, hogy a bolygó egyszer a múltban nedvesebb és melegebb volt, illetve azt, hogy valamikor folyékony állapotú víz is megtalálható volt a felszínen.

2015-ben a Mars Reconnaissance orbiter igen-igen felcsigázta az embereket azzal a képpel, amin vízfolyást lehetett felfedezni a Mars felszínén.

A Mars, mint élhető bolygó kikiáltása előtti legutóbbi fontos űrszonda a Mars 2020 volt, amit a névadó évben lőttek ki a bolygóra. Igazán sokat köszönhetünk ennek a marsjárónak, hála az ő vizsgálatainak derült ki ugyanis, hogy a bolygó valóban emberi életre is szabható.

Források:
https://nssdc.gsfc.nasa.gov/planetary/chronology_mars.html
https://mars.nasa.gov/mars-exploration/timeline/

Kapcsolódó könyvek: Isaac Asimov: Az Űrvadász

Isaac Asimov: Az Űrvadász
Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Élet a Föld után?

Az űrkolonizáció a sci-fi irodalom egyik meghatározó témája, ugyanakkor számos nemzetközi űrprogram távlati célja is. Miközben sokak a Mars és a Hold kolonizálásán gondolkodnak, mások szerint az első űrkolóniák bolygó körüli pályákon fognak keringeni. Egyes megállapítások szerint az ehhez szükséges nyersanyagok elegendő mennyiségben vannak jelen a Holdon és a Kisbolygóövben, valamint bőséges és könnyen hozzáférhető napenergia áll rendelkezésre. Az ember hosszú távú túléléséhez levegőre, vízre, élelemre, tűrhető környezeti hőmérsékletre, gravitációra és nyomásra van szükség. A Földön ezeket maga a bolygó és nagy kiterjedésű, összetett bioszférája biztosítja. Egy űrkolónia esetében egy viszonylag kisméretű zárt ökológiai rendszernek kell a tápanyagokat újratermelnie vagy a keletkezett hulladék felhasználásával vagy külső forrásból feldolgoznia, az esetleges „összeomlás” veszélye nélkül. A friss növények űrbeli termesztése legalább olyan kemény feladat, mint űrhajót építeni, hiszen csupa olyan tényezőre van szükség, amely az adott körülmények között nem áll rendelkezésre. Ilyen pl. a széndioxid és oxigén tartalmú atmoszféra, légnyomás, gravitáció hiánya, a nappalok és éjszakák váltakozásának különbözősége. Az alapos növénytermesztési ismereteken kívül a kutatóknak minderre tekintettel ki kell fejlesztenie egy optimális, földi életkörülményeket felvonultató nevelő kamrát, amely űrbeli körülmények között üzemel.
A kozmikus sugárzás és napszél az űrben az ember számára időnként halálos mennyiségű sugárzási környezetet jelenthetnek. Föld körüli pályán a Van Allen sugárzási övek teszik nehézzé a Föld atmoszférája feletti életet. Hogy egy ilyen kolónia életben maradjon, a szerkezet falának megfelelő mennyiségű anyaggal kell rendelkeznie, ami elnyeli a bejövő sugárzás nagy részét. Ehhez a burkolatnak négyzetméterenként nagyjából 5-10 tonnányi tömegre volna szüksége.
Napjainkban a Nemzetközi Űrállomás képezi az egyetlen állandó, az űrben elhelyezkedő lakóteret, ami azonban nem önellátó.

Kép: https://www.inverse.com/article/55709-blue-origin-s-jef…

Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Képesek leszünk valaha élhetővé tenni a Marsot?

A Mars terraformálása már régóta foglalkoztatja a tudósokat és sci-fi írókat egyaránt. A Mars közelsége, a Földhöz hasonló mérete és a rajta található víz miatt ideális célpont, viszont a kolonizálása sok problémába ütközik. A terraformálásról szóló elméleti modellek szerint ez a probléma megoldható lenne, ha a Marson is elő lehetne idézni az üvegházhatást. Vagyis a Mars légkörébe elegendő szén-dioxidot és más üvegházgázokat kellene juttatni, így idővel ott is elindulna a felmelegedés, így a hőmérséklet az ember számára kibírhatóvá válna. A kutatókat főleg a Mars talajában és a sarki jégsapkák alatt megkötött szén-dioxid izgatja, ennek felszabadításában látták az utat a Mars klímájának felmelegítéséhez. A marsi rendkívül alacsony légnyomás miatt a bolygó felszínén ma a legmelegebb időszakokban sem létezhet folyékony víz. A sarki jégsapkákban megkötött szén-dioxid felszabadításával növelhető lenne ugyan a légnyomás, de a Mars mágneses tér hiánya és az erőteljes napszél tevékenység miatt veszítette el a légkörét, ezért a mágneses mező újragerjesztése is egy megoldandó probléma.

Kép: https://24.hu/tudomany/2015/11/13/igy-tehetjuk-lakhatov…

heysunny>!
A Mars meghódítása

Bár a Földön sikerült megállítani a méhek kipusztulását, vajon a tudomány hogyan tervezi megoldani a porozás kérdését vadiúj bolygónkon?

A Mars-tudósok jelenleg optimisták az üggyel kapcsolatban. „Már dolgozunk egy olyan génmanipulált méhfaj kitenyésztésén, amely elviseli a marsi klímát és atmoszférát,” árulta el nekünk a Mars Projekt egyik vezető biológusa, Mark Thonnary. „Abban még nem vagyunk biztosak, hogy sikerül-e életképes példányokat leklónoznunk a marsi kolónia betelepítésének megkezdéséig, de ha nem is, addig is valószínűleg az emberek fogják átvenni a porozás művészetének űzését.”

Az ember általi porozás már nem újdonság a fajunk számára – bizonyára mindenki emlékszik arra a kegyetlen négy évre, amikor is Kínában olyannyira lecsökkent a méhek száma, hogy emberi erőforrást kellett felhasználni a megfelelő porozás elősegítéséhez. Minden bizonnyal senki nem kívánja vissz azokat az időket, így szívből reméljük, hogy a legjobb szakértőknek sikerül időben kitenyésztenie az oly' hőn áhított marsi méheket.

Kapcsolódó könyvek: Maja Lunde: A méhek története

Maja Lunde: A méhek története
2 hozzászólás
heysunny>!
A Mars meghódítása

Mindenki fejében többször is megfordul a gondolat, de senki sem mer beszélni róla. A Mars-projekt akkora reményt adott az emberiségnek, hogy senki sem mer abba belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha a betelepülés nem sikerül. Ha valami nem úgy sül el, ahogy a tudósok megjósolták, kiszámolták, eltervezték – ha a Marsot nem sikerül meghódítani, hova megy az emberiség?

Persze, elméletileg ilyesmi nem fordulhat elő. A tudósok nem tegnap kezdték el a projekt megvalósítását kigondolni. Ami a legnagyobb gondot okozhatja a projekt kivitelezésében, az az emberi faktor. Könnyen előfordulhat, hogy az elsőhullámos telepesek nem egészen a forgatókönyv szerint járnak majd el. Ha bármilyen probléma adódik és ők nem tudják kulturális keretek között megoldani, akkor az egész projekt borulhat, és annak katasztrófális következményei lehetnek. Egy újabb betelepítési hullám előkészítése sok-sok évbe telik, és nem valószínű, hogy azt az emberiség is el tudja viselni.

Szerintünk mindenképpen elengedhetetlen, hogy az elsőhullámos telepesek köreibe olyan emberek juthassanak csak be, akik mindenféle vizsgálaton keresztül estek: nem csak orvosi, de pszichológiai teszteken is, ugyanis amint eljutnak a bolygóra, nagy részben rajtuk áll, vagy bukik az egész projekt. Fontos, hogy olyan embereket küldjünk ki meghonosítani az emberiség új generációját, akikre nyugodt szívvel bízhatunk rá egy ekkora feladatot.

Kapcsolódó könyvek: Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Az emberiség történelmének talán legfontosabb eseménye egy földön kívüli intelligenciával való kapcsolatfelvétel lenne. Felkutatásukra jelentős összegeket áldozunk, mindeddig sikertelenül. Az Univerzum életkora és hatalmas számú csillaga azt feltételezi, hogy ha a Föld tipikus bolygó, akkor a földön kívüli élet általánosan elterjedt kell, hogy legyen. A fizikus Enrico Fermi felvetette a kérdést: hogyan lehet az, hogy ha számos fejlett földön kívüli civilizáció létezik a Tejútrendszerben, még nem találtunk olyan bizonyítékokat, mint idegen űrszondák, idegen űrjárművek vagy rádióadások. Fermit tartják annak, aki jelentősen leegyszerűsítette a földön kívüli élet valószínűségének problémáját. Azonban a téma szélesebb körű vizsgálata 1975-ben, Michael Harttal kezdődött el, és az elméletre néha úgy hivatkoznak, mint „Fermi–Hart-paradoxonra”.
A paradoxon alapja „a méretek érve”, amelyet számokkal lehet kifejezni: A Tejútrendszerben található csillagok becsült száma 250 milliárd (2,5 × 1011), és ez a szám 70 trilliárd (7 × 1022) a Világegyetem látható részére vetítve. Még ha elhanyagolhatóan kicsi is lenne az intelligens élet jelenlétének aránya az e csillagok körül keringő bolygókon, akkor is nagyszámú civilizációnak kellene léteznie akár csak a Tejútrendszeren belül is. Ez az állítás a középszerűség elvét feltételezi, miszerint a Föld nem különleges, csupán egy bolygó a sok közül, amelyre ugyanazok a szabályok, hatások és valószínű kimenetelek vonatkoznak, mint bármelyik másik világra. A Drake-formula néhány becslése alátámasztja ezt az állítást, habár a kalkulációk mögötti feltételezések is vita tárgyát képezik.
Fermi gondolatmenetében ennél többet is állított: ha adottnak vesszük az intelligens életnek azt a képességét, hogy megoldja a véges környezeti erőforrások problémáját, és hajlamosságát az új életterek kolonizálására, valószínűnek tűnik, hogy bármilyen fejlett civilizáció előbb-utóbb, új erőforrásokat keresve, először kolonizálná a saját bolygórendszerét, majd a környezőeket. Tehát a földihez hasonló életre alkalmas világok nagy száma alapján könnyen feltételezhető nemcsak az idegen civilizációk léte, de különféle erőforrás becslések és a rendelkezésre álló idő alapján egy ilyen civilizáció elterjedése, megtelepedése a Galaxis észrevehetően jelentékeny részében, ennek eredményeképp pedig a Föld meglátogatása is. Azonban, mivel az Univerzum 13 milliárd éves történetét tekintve jelenleg nincsen más intelligens életre utaló megdönthetetlen és elfogadható bizonyíték a Földön, vagy bárhol máshol az ismert Univerzumban, ezért feltehető, hogy az intelligens élet mégis ritka, vagy az intelligens fajok általános viselkedéséről alkotott feltevéseink tévesek.
Voltak és jelenleg is folynak kísérletek a Fermi-paradoxon feloldására, földön kívüli civilizációk létezésére utaló közvetlen vagy közvetett bizonyítékok keresésével, valamint olyan elméletek felállításával, amik kijelentik, hogy ilyen élet az emberek tudta nélkül is létezhet. Az ellenvélemények azt feltételezik, hogy nem létezik intelligens földön kívüli élet, vagy csak olyan ritkán fordul elő, hogy az emberek soha sem léphetnek kapcsolatba ezekkel az életformákkal.

Az emberiség hajnalán kövekkel és botokkal kezdtük, de idővel egyre jobb és hatékonyabb eszközöket készítettünk. A működő intelligencia lehetővé teszi, hogy az egyén tapasztalás útján tanuljon. A tudat lehetővé teszi, hogy világról szerzett ismereteket felhasználva új módszereket képzeljünk el, és próbáljunk ki. Ahhoz, hogy az így szerzett ismeret generációkon keresztül fennmaradhasson, szükséges volt az ismeretek átadása. Ez az amiben az emberiség egy merőben új szintre lépett. Ez az amivel végül kiemelkedtünk az állatok közül.

Kép: http://www.ivantclark.com/2016/10/19/monolith-space-ody…

5 hozzászólás
Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Az élet a Marson tudományos és tudományos-fantasztikus feltételezés, melyet a bolygó kutatásának története során számtalanszor felvetettek, megnyugtatóan bizonyítani vagy kizárni azonban egyelőre nem sikerült. A földönkívüli élet lehetősége nem csak napjainkban, hanem már évszázadok óta foglalkoztatja a világűr titkait kutató tudósokat. Az olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli volt az első, aki a Vörös Bolygó felszínét tanulmányozva felvetette, hogy azon intelligens lények által épített csatornák láthatók. Megfigyeléseit kora távcsöveivel végezte, melyek felbontása még csekélynek mondható. Óceánokat és kontinenseket feltételezett a Marson, illetve ezeken a kontinenseket párhuzamos vonalakat vélt találni. Ezt olaszul 'canali'-nak írta, amit tévesen fordítottak és felszíni képződmény helyett mesterséges csatornaként került be a köztudatba, és ezzel tápot adva évtizedeken át a bolygó lakott voltát feltételezőknek. Később Percival Lowell, amerikai csillagász fordult a Mars felé, amelyben nagy szerepe volt Schiaparelli munkájának. Egy teljes évtizedet áldozott arra, hogy ezeket a „csatornákat” tanulmányozza és számtalan részletes rajzot is készített azoknak a Marsot behálózó rendszeréről. Kutatási eredményeiről és elméleteiről három könyvet is írt, amelyek sorrendben a Mars, a Mars és csatornái, illetve a Mars mint az élet lakhelye címet kapták. Meglátása szerint a bolygót egykoron egy rendkívül fejlett civilizáció lakta, amely a Mars rohamos kiszáradása miatt való kétségbeesésében döntött a grandiózus csatornák megépítése mellett. A kanálisok így tehát Lowell elmélete szerint azt a célt szolgálták volna, hogy eme halálra ítélt civilizáció valamilyen módon megcsapolja a Mars sarki jégsapkáinak vizét és azzal öntözze az elsivatagosodó bolygót.
Percival Lowell érdeme, hogy meghonosította a köztudatban a Marson való élet létezésének lehetőségét. Halála után a sci-fi irodalom még inkább felkapta a marslakók témáját. A közönség rajongott ezekért a művekért, és néha hitt is nekik. 1938. október 30-án Orson Wells és színtársulata H.G. Wells Világok harca című könyvéből készített hangjátékot adta elő a rádióban. A műsor elején a bemondó közölte, hogy csak egy fikcióról van szó, de az emberek ezt nem hallották, és hatalmas pánik tört ki. Mindenki elhitte, hogy szuperintelligens marslakók támadták meg a Földet. Két évtizeddel Lowell halála után az emberiség már kész volt elfogadni ennek lehetőségét.
A 19. század végén Robert Goddard of Worcester Lowell hatására már a Marsra történő utazásról álmodozott. Később ő építette meg a világ első folyékony hajtóanyagát használó rakétáját. Ez szolgált alapul a németek által a második világháború idején kifejlesztett V-1 és V-2 rakétához. E tudósok egy része a háború után az Egyesült Államokba ment, másik részük pedig a Szovjetunióba. Megkezdődött a világűrért folyó verseny. Wernher von Braun, a német rakétaprogram korábbi vezetője szintén lelkesedett a Marsért. Több könyvet és cikket is írt egy lehetséges Mars-expedícióról.
Az űrprogrogramhoz azonban rengeteg pénz kell, amelyet a kormánynak kell előteremtenie. A sci-fi írók és filmesek megteremtették a közvélemény támogatását, amely az amerikai kormányt is anyagi segítségre ösztönözte.
Az első sikeres Mars-missziót a NASA két Viking-űrszondája hozta el 1976-ban, azok viszont csak vulkánokkal és kanyonokkal tűzdelt kietlen vidéket találtak, életre utaló nyomokat nem. Ezt az évtizedek során még több sikeres és néhány sikertelen landolási kísérlet követte.
Végül a 21. század elején újabb hírek érkeztek a bolygóról. A 2004-ben landolt Opportunity rover bizonyítékot talált arra, hogy a Marson korábban víz volt, a víz pedig talán életet jelent. Az utolsó egyértelműen sikeres leszállást a Curiosity hajtotta végre 2012-ben, ez a marsjáró ma is aktív leszállóegység a bolygón.
Feltételezések szerint, ha van is élet a Marson, az nem olyan, mint a földi. De a Földön ismernek olyan, extremofilnek nevezett bakteriális mikroorganizmusokat, amelyek képesek akár nagyon barátságtalan körülmények között is megélni.

2 hozzászólás
Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Mesterséges intelligenciának (MI vagy AI – az angol Artificial Intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. Bár a mesterséges intelligencia a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, jelenleg a számítógép-tudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, gépi tanulással, és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni. A mesterséges intelligencia rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságnál, az űrkutatásban, sok elterjedt számítógépes programban és videojátékban.
A mesterséges intelligencia kutatások egészen az előző század elejéig visszanyúlnak, azonban gyakorlati alkalmazásuknak a kor technikai színvonala limitált lehetőséget szabott. A hardveres eszközök és a számítási kapacitások megnövekedett teljesítménye miatt, a korábban lehetetlennek tűnő algoritmusok futási ideje a töredékére csökkent, így másodpercek alatt tesztelhető pl. egy kézírás felismerő programkód, ami korábban heteket és hónapokat is igénybe vehetett.

Az emberiség mindig is a csillagok közé vágyott és mivel a természetünkből adódóan kíváncsiak vagyunk, állandóan arra törekszünk, hogy felkutassuk az ismeretlent. Azonban még egy egész élet sem elég, hogy felfedezzük a világűrben lévő ismeretlen dolgokat. Itt válik igazán hasznossá a mesterséges intelligencia! Jelenleg is használunk különböző űrjárműveket az idegen bolygók felfedezésére, illetve robotokat az űrállomásokon esedékes veszélyes munkák elvégzésére. A NASA már többször bízott kisebb feladatokat az MI-re: mesterséges intelligenciával terveztek olyan kódot a Curiosity rover számára, amellyel csökkenthették a marsjáró kerekeire nehezedő nyomást, a Neurala vállalat pedig olyan szoftvert hozott létre, amely a Curiosity navigációját segíti. A marsjáró mostantól emberi beavatkozás nélkül, maga dönti el, milyen célpontra lézerezzen, milyet fotózzon. Magától választhatja ki a tudományos szempontból érdekes kőzeteket, sziklákat, térségeket.

heysunny>!
A Mars meghódítása

Az emberiség évszázadok óta álmodozik arról, hogy átlépi a saját világának határát, és messzebbre nyújtózkodik – már jóval azelőtt is dédelgetett álom volt ez, hogy egyáltalán felmerült a világűr koncepciója a tudományban. Ám még azután is, hogy kiderült, valóban létezik valami a Földünkön kivül is, megannyi koncepció született meg az emberek fejében egy esetleges Új Bolygóról, különösen azután, hogy az első bolygókat felfedezték. Mondani sem kell, hogy a kezdetleges elképzelések a többi bolygóról, különösképp a Marsról, meglehetősen eltértek a jelenlegi ismeretekhez képest. De mégis milyennek képzelték el őseink a bolygót, amely hamarosan ténylegesen az emberiség egy új hazája lesz?

A marsiak legelső emlitése körülbelül az 1880-as évekre tehető, akkoriban a marslakók kinézete meglehetősen közelitett a modern emberéhez: körülbelül másfél méter magas, mezőgazdasággal foglalkozó nők és férfiak, akik antilopokra hasonlitó, szarvas patásokat tenyésztettek és akkora madarakat, amik háromszor akkorák voltak, mint egy varjú. Kezdetben az emberek váltig meg voltak győződve arról, hogy ha élnek bárkik is a Marson, azok az emberekhez mérten jelentősen harmonikusabb kapcsolatban élnek egymással – minden bizonnyal egy erősen konfliktusos időszakban élő emberek békevágyának kivetülése lehetett ez. Később aztán megjelentek az egyre furcsábbnál furcsábban kinéző marslakók: irreálisan hosszú lábujjak, elefántszerű ormányok, bogárcsápok, és még lehetne sorolni.

A Marson lévő csatornák felfedezése után nem sokkal elterjedt az a koncepció, hogy a Marson bizonyára problémás helyzet uralkodik, és a csatornák mérete is azért annyira mérvadó, mert a marsiak mindent megtesznek annak érdekében, hogy azt a kevés vizet kinyerjék a bolygóból, ami megadatott nekik. Ennek következtében egyre inkább jelentek meg „gonosz marslakók”, akik minden bizonnyal azért jönnek (vagy jönnének) a Földre, hogy ellopják az emberek nyersanyagait, netalántán magukat az embereket használják fel nyersanyagként. Ezek a marslakók már inkább néztek ki furcsa madár-bogár hibrideknek, mint a legkorábbi emberszerű változatuk.

Persze, ma már tudjuk az igazságot: a Marson senki nem él, de a lehetőség adott és hosszú, fáradságos munka árán igenis élhető bolygóvá lehet tenni. Annak viszont már csak a jövő a megmondója, hogy vajon több ezer év múlva is hasonlitani fognak-e a legelső marslakók a mai emberekre?

Dawnofmyth P>!
A Mars meghódítása

Mivel nem vagyok elég kreatív a karc írásokhoz, de mindenképp szeretném megszerezni a Marsot :D igyekszem megerőltetni magam, még ha csak ennyi fog is telni tőlem… Remélem a hasonlóak beleférnek

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben. Szabad szemmel is könnyedén látható az éjszakai égbolton. A római hadistenről nevezték el, de gyakran hívják „vörös bolygónak” is a színe miatt, amit a Mars felszínét meghatározó vas-oxid okoz. A Mars a harmadik legnagyobb kőzetbolygó. Két természetes holdja van, a Phobosz és a Deimosz, valamint három mesterséges holdja.
A bolygónak a gravitációja 38% a Földhöz képest, légköre nagyon ritka. A felszíni légnyomás mindössze 0,75%-a a földinek: 7,5 millibar. A légkörének 95%-a szén-dioxid, 3%-a nitrogén, 1,6%-a argon és nyomokban van oxigén és víz. A vékony légkör miatt a felszínt erős kozmikus sugárzás és ismeretlen erősségű ultraibolya sugárzás éri.
A Mars tengely körüli forgásának ideje, a sol, egy szoláris marsi nap hossza, a földi szoláris nap megfelelője a Marson, 1 sol = 1,0275 földi nappal. 1 sol = 24 óra, 39 perc, 35,2 másodperc hosszú. A szoláris nap a Nap két egymás utáni delelése között eltelt idő egy adott földrajzi helyen.
A Föld nagyjából 26 havonta van Mars közelben, mintegy 80 millió kilométeres távolságra, azonban ez az elliptikus keringési pályák miatt változik. Ennyi időnként van lehetőség a Mars felé űrhajót indítani a minimális üzemanyag-felhasználású Hohmann-pályán (vagy Hohmann transzfer pályán, ami energia-felhasználás szempontjából két, azonos síkban lévő, kör alakú keringési pálya közötti leghatékonyabb átmeneti pálya az égi mechanikában). Az utazás időtartama a Mars helyzetétől függően 6 és 9 hónap között változik. A Hohmann-pálya a nevét Walter Hohmann német mérnök iránti tiszteletből kapta, aki 1925-ben megjelent munkájában javasolta.