Az idei év mottójának azt választottam, hogy 'Close the gap between inspiration and action.', mert ennél találóbb nem is lehetne (amúgy nem szoktam mottót választani az évre, de ez most nagyon kell), és a könyves évértékelős karcomban is írtam, hogy az utóbbi időben már nem vonz annyira a kindlin olvasás… úgyhogy ennek jegyében ma fogtam magam és beiratkoztam a FSZK-be. Hát, ha valaki ma látott ott egy szürke ruhás lányt a könnyeivel küszködni, miközben végigsimogatta a polcokat, nos, én voltam. Tényleg majdnem elsírtam magam. Azóta is emésztgetem az élményt. Egyes könyvekből 3 (három!!!4!!négy!!!) példány is volt!
(Nyolc éve nem vagyok rendszeres könyvtárba járó, mert egyetem alatt, hiába volt viszonylag nagyváros, a könyvtárban a magyar felhozatal rettentően gyatra volt – évekig játszottam azt, hogy amikor pár havonta hazamentem – tizenpárezres kis város, miniatűr, de imádnivaló könyvtárral – első utam oda vezetett, hiába álltak halomban a saját, olvasatlan könyvek. Hát most ismét hazataláltam.)
