Zonyika  P 38


Összes kitüntetés 86


Kedvenc könyvek 35

András László: Egy medvekutató feljegyzései
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Erlend Loe: Doppler, az utak királya
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Ernest Cline: Ready Player One
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me
Denis Diderot: Az apáca
Vladimir Nabokov: Lolita
Vladimir Nabokov: A szem / A bűvölő
Gaál Viktor: Arche

Kedvenc sorozatok: Galaxis Útikalauz stopposoknak-trilógia, Kurt, Scott Pilgrim

Kedvenc szereplők: Bob Dylan, Janis Joplin, Kalapos, Montgomery Scott (Scotty), Russell Brand

Kedvenc alkotók: Agócs Írisz, András László, Bryan Lee O'Malley, China Miéville, Cserna-Szabó András, Darvasi László, David Foenkinos, Donald Bisset, Erlend Loe, Hunter S. Thompson, John Steinbeck, Kady MacDonald Denton, Karinthy Frigyes, Marabu, Ralph Steadman, Szív Ernő, Truman Capote, Umberto Eco, Vladimir Nabokov, Yuko Shimizu

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Cartaphilus, Konkrét Könyvek, Nyitott Könyvműhely, Scolar, Silenos


Aktuális olvasmányok

Erlend Loe: Doppler
John Steinbeck: Kedves csirkefogók
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete
Fabio Volo: Járok egyet
Stephen King: A remény rabjai
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Cserna-Szabó András: Sömmi
Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
>!
2017. április 24., 10:07
4 hozzászólás
>!
2016. október 7., 20:12
>!
2016. október 9., 13:37
>!
2016. szeptember 29., 23:13
1 hozzászólás
>!
2016. június 12., 19:45
3 hozzászólás
>!
2015. augusztus 21., 19:20
1 hozzászólás
>!
2015. október 3., 17:00
2 hozzászólás

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom Kibillent az elviselhetetlen normalitásból

>!
2014. október 11., 14:58

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

>!
2013. május 26., 19:58
11 hozzászólás

Utolsó karc

>!
Zonyika P
Könyvfesztivál

A fangörlös sikítozások hétvégéjén vagyunk túl, ez nem vitás.

Szombat reggel hatkor kikecmeregtem az ágyból és megállapítottam, hogy nahát, működik a derekam! És végül egész nap nem kellett bevennem egy fájdalomcsillapítót sem, ami jelenlegi állapotomban kész csoda. Azért most fáj. Nyilván nem kíméltem. Mindegy, majd elmúlik.
@Veron írt még péntek este, hogy ő is jönne velem, mondtam, juhéé! Azért a 7:45-ös vonatindulás arcátlanul durva ahhoz képest, hogy a pöstiek akkor fordulnak a másik oldalukra, NA.
Felérve Pestre sikítottam volna már egy kávéért és egy mosdóért, így életem első Starbucksos kávéján is túl vagyok. És tudok élni nélküle eztán, úgy döntöttem. De kaptam mosolygós pofikát a poharamra. Biztos a drága cuccokhoz jár, Veron nem kapott. :( A WC-be pedig valaki korábban beleejtett egy ötforintost, szóval már azt is elmondhatom, hogy pisilek én a pénzre, hah!
Kellően felcsigázva érkeztünk a Millenárisra, megállapítottam jó messziről, hogy bizony itt a Morzsa Bisztró is (Szegedről indult és remek a felhozatal) (még a kenyér köré is sajtot olvasztanak-pirítanak, egyszerűen remekséges!), de hát engem már várt @Lady_L és Orhan Pamuk.
Beléptem tehát az épületbe és egy halk wtf hagyta el a számat, akkora sor volt. Megijedtem, hogy ez most beléptetés? Fél fülemet megütötte, hogy itt Pamuk úrról van szó, szóval tudtam, hogy itt meg fogom találni Lady_L-t. Gondoltam, fogjuk meg az egyszerűbb végén a dolgot, elsétáltam arra, amerre az emberek arca állt, és valóban, ott volt az úr. De L nem. Hümm-hümm, nem lesz ez így jó. Felhívtam és megkérdtem, hogy mégis melyik épületben állja éppen sorát. Hát a lépcsőfordulóban. Egy csigalépcsőről beszélünk. Kösz-kösz.
A kezdeti kétségbeesés után gyorsan haladt a sor, asszem fél óra volt és nem több, mire az úr elé járulhattunk, én ugyan Bea voltam, de rám is mosolygott egyet az íróúr. Eztán további fél órán keresztül @Lady_L még körbevigyorogta minden lehetséges szögből, aztán megajándékozott, így hagytam még fél órát visongani-rajongani. ^^ *ezt majd megmutatom az Unikornisok! Lilák! zónában, ott tessék visítozni.
Eztán nyakunkba vettük a standokat, nézelődtünk, shoppingolgattunk, sok-sok zacskókat gyűjtögettünk, tömegundorodtunk, aztán gyerekkönyvshoppingoltunk, mindezek után pedig leheveredtünk egy sörpadra, majd rendezgettük szépségeinket. Itt talált meg minket a mi egyetlen, szülinapos Mancink, @Aurore, innentől kezdve együtt csapattuk a délutánt.
Jól esett a pihenő, mert eztán még kellett az energia, ugyanis akkora tömeg volt az Osztovits Levente terem előtt – de persze ez magától értetődik, mármint magától a nagy(!) írótól, Erlend Loe-tól –, hogy hát bizony a beszélgetés résztvevői sajnos mind kénytelen volt kissé hozzám simulni. Bizony-bizony, Lőrincz Balázs Bendegúz, aki remek fordítója a Dopplereknek, aztán Rudolf Péter, aki a Doppler hangoskönyvet felolvasta (később meg is jegyeztem, hogy ez engem mennyire boldoggá tesz, márminthogy ő, mire ő megjegyezte, hogy hát még őt!) és végül a nagy LOE! Amúgy tényleg nagy, 190 centit saccolnék, ha kellene. Leültünk L meg M meg én szépen az első lehetséges sorba és durván megkezdtük a fangörlösködést. Vigyorogtunk, fotóztunk, vihogtunk és még csak akkor jött a hatalmas fallosz. Még jó, hogy végül nem ittuk meg azt a sört, hi-hi.
A beszélgetés végén sipirceltünk át a Scolar standjához, hisz ott meg kezdődött a dedikálás. Vigyorgások mindenütt. Manci előtúrta az összes Loe-ját, én szolidan egy darab naiv.szuper.-rel érkeztem meghátugye messziről vittem. @Lady_L persze fotómasinával készült, ezért ő ment előre, de sorbaállás közben még izélt, hogy aláírassa-e a vadiúj Vegyesboltiját, végül elrakta. Őutána jöttem én a szolid egy darab könyvemmel, persze megtanítottam kimondani, hogy ZO-NYI, utánam @Aurore, aki ugye az egész magyar nyelvű* bibliográfiát dedikáltatta, s közben beszélgettek, hogy kinek mi a kedvence, így kiderült, hogy Loe-nak a Vegyesbolti. Így történt, hogy @Lady_L előkapta az újonnan vett Vegyesboltiját és azt is aláíratta. :) (again)
Míg a lányok ezt művelték, én elkaptam a nagy és csodálatos Rudolf Pétert (meg a fordítót is akartam, csak elszökött) és megmondtam neki, hogy milyen boldog vagyok, hogy ő csinálta, ezt már fentebb írtam. Azt viszont nem, hogy bizony ő egészen addig, míg én elé nem dugtam, nem látta belülről a hangoskönyvet *visít belül* és beszélgettünk, hogy mennyire sokat jelent neki is meg nekem is ez a könyv, de persze ez a korábbi beszélgetésen persze kiderült.
Mondanám, hogy innentől kezdve már csak ettünk-ittunk-mulattunk, de még csak itt kezdődtek meg igazán a fangörlös sikítozások. Találtunk egy remek, szabad asztalt, mely remekül kinéző hamburgerek mellett volt, ámde ezekről kiderült, hogy egy órát kell várni elkészültükre. Amivel csak annyi probléma volt, hogy nekem addigra a Nyugati százméteres körzetében kellett lennem, különben csövezhetek a Blahán. Vagy a nővéremnél, mindegy. Így a korábban kinézett Cubano szendvicseshez mentünk, de a @Lady_L nem bírt magával és inkább elment kolbászért, ami HATALMAS HIBA VOLT A RÉSZÉRŐL, ugyanis, egyszercsak megállt mellettem a nagy Loe és megkérdezte, hogy rendeltem-e már. ööö igen.
Igen, jól olvassátok, a nagy Loe ugyanazt rendelte, mint én. Bizony. *éktelen visítások*
Így történt az is meg, hogy láttam Loe bankkártyáját, de ennél többet nem árulhatok el. ;)
Innentől kezdve nyilván végetnemérő vihogások következtek, ezt még sok kacagással, fotóval meg egy kis sörrel meg fánkkal is megfejeltük, aztán hazaértem, bezuhantam az ágyba és remekül aludtam. Most fáj a derekam, de mindent megért ez a szombat. :)

*bibibíí, nekem van egy norvég nyelvű L-em is, ami ugye még nincs magyarul.
(ezek a fentiek többnyire @Lady_L fotói, meg nekem is van egy-két béna meg egy hivatalos Scolaros, ilyen könyvjelzőt adnak a Doppler hazatérhez)

Kapcsolódó alkotók: Erlend Loe

20 hozzászólás