Éppen olvasom Stephen King: Világnagy strand című novelláskötetét. Meglep az összeválogatott történetek hullámzó színvonala. Ha befejezem az egészet, bizonyára írok róla értékelést, ezúttal a ma hajnalban olvasott „A tutaj” című történetke utóéletét írom le röviden.
Nos, King egy olyan nagybácsi, akire mindig türelmetlenül vár a család, de ő mindig ugyanazt a viccet meséli, a vicc és az előadás hangulata miatt viszont mégis szívesen hallgatják. „A tutaj” hangulatára sem lehet panasz, jobban mondva: „a hangulatára” nem lehet panasz. Miután végeztem az n+1-dik rémtörténetként vele, hangulati elemként rákerestem a benne említett Night Ranger nevű (hard rock??? – nem annak tűnik) zenekarra. A banda az 1980-as évek elején indult, és valóban, néhány dal meghallgatása után el tudtam képzelni, hogy a fiatalok a tó felé száguldó Camaro-ban ezt hallgatják. A többit borítsa sötét (és színes) lepel. Tudom, hogy a zene az „ízlések és pofonok” kategóriába tartozik, de a banda zenéje hasonlít „A tutaj” című sztorihoz (hallottunk/olvastunk már ilyet), bár ismétlem: az írás hangulatát jól hozza.
Night Ranger: https://www.deezer.com/hu/artist/16066
