Zálog 5



Kedvenc könyvek 29

Bartis Attila: A nyugalom
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
William Golding: A Legyek Ura
Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték
Hermann Hesse: A fürdővendég / A nürnbergi utazás
George Orwell: 1984
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Baka István: Tájkép fohásszal
Romhányi József: Szamárfül
Anthony Burgess: Gépnarancs

Kedvenc sorozatok: Őrség, Sandman

Kedvenc szereplők: Esti Kornél, Jay Gatsby, José Arcadio Buendía, Muad-dib, Robert Frobisher, Tyler Durden

Kedvenc alkotók: Bartis Attila, Békés Pál, Bohumil Hrabal, Cormac McCarthy, David Mitchell, Hamvas Béla, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Lénárd Sándor, Neil Gaiman, Paul Auster, Pilinszky János

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Európa, Magvető


Aktuális olvasmányok

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát
Márai Sándor: Füves könyv
Rainer Maria Rilke: Gedichte
José Luís Peixoto: Egyetlen pillantás nélkül
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek
>!
2016. augusztus 22., 21:31
>!
2016. március 21., 10:20

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

>!
2015. december 12., 22:06
>!
2015. május 28., 20:28
>!
2014. december 7., 16:08
>!
2013. január 8., 23:15

Utolsó karc

+
>!
Zálog
Egy költő – egy vers

Takács Zsuzsa: Faluszínház

Felszívódtak a vezető- és segédszínészek:
Ősanyai Irén, bögyös-faros tanítónőnk, az úttörőcsapat
vezetője, akit pajtásnak kellett szólítanunk.
Rettegett híre volt s apró termetére akasztva dinnyesúlyos
keblei. Eltűnt a Rajk-perbe keveredett igazgatónk,
Szépffy Tivadar. A suttogó propaganda szerint utolsó ismert
címe az Andrássy út 60, azaz az ÁVO székhelye volt.
Tiltott határátlépés kísérlete közben lelőtték Zsófi nénit,
dióbarna szemű földrajztanárnőnket, aki az élet
kihívásaira készített fel minket: hímzésre, horgolásra,
a földrajzot viszont, mint macska a forró kását,
kerülte. Akárcsak ő, az USA városai közül mind-
össze New Yorkot mertük volna megnevezni.
Minden tanuló kis zászlócskát kapott; az elégtelenek
a ki nevet a végén? társasjátékokból ismerős
színes kartonlapon azzal araszoltak a fenti város felé,
míg a jelesek, a vörös csillag sugárnyalábjaival
jelzett mennyország: Moszkva felé masíroztak.
Nincs nosztalgiám a múlt és a jelen iránt.
Vezetőszínészünk palotapincsije pórázába
botolva nemrég nyakát törte a nyíltszínen.
A hálás közönség – a tetszésnyilvánítás jeleként –
földarabolta a székeket. Ez volt utolsó sikerünk.
A nagyérdemű azóta bársonypárnákon ülve
szotyolát rág, köpköd, unatkozik és vért követel.
A vihar tépte stáblistáról időnként leválik egy név.
A hozzá tartozó, felpüffedt arcot magába nyeli
a megáradt Bodrog. Nyápic statiszta, ácsorgok
a világot jelentő, egérpiszoktól foltos deszkákon
a fűtetlen hodályban, s várom, hogy kezében
felmondó levelet lobogtatva szólít a Direktor,
az egyetlen, aki emlékszik még nevemre.