Bari Károly: Táltosfiú
Vakolatlan házam ajtaját
kudarcok baltái döngetik
felkelő nap fényével átdöfött
függönyöm vére elcsorog
Dalolnak időtlen szeretetről
virradatot-szülő hétfejű anyák
csillagos tenyerük közepén
sarjadnak kék-lángú tüzek
Lándzsa-tollas hollók repülnek
csőrükből iszonyat meredez
fekete ködbe csavarják
magukat bálványaim
Észrevette-e már valaki
pacsirták fészkelnek nyelvem alatt
vakolatlan házam titka
lelket-kitakaró keserű láz
Bár kudarcok baltái döngetik
kínomat-nyikorgó kéreg-ajtómat
énekek koszorúja zuhog számból
szikrázik pillantások rácsaira tett szívem
Füstöt furulyázok kémények sípjain
vad szél püföl dobjaimon
sorsok kései táncolnak előttem
koponya morog küszöb alatt
