Svébis Bence
Mandarin
kásásodnak a hangok körülöttem
túl sok az élmény a felét eladnám
bárányfelhők úsznak farkasbőrben
félholt madár verdes a verandán
agyonverném a fájdalmat egy székkel
de nyavalyáid úgysem ereszted
az isten mandarint hámoz az éjjel
s a földre ejt majd egy lédús gerezdet
ebből most hogy meríts bátorságot
hiába sorolnak észérveket
ha kinőtted a hallótávolságot
és megszaporodtak a vérvételek
s reped miről úgy hitted törhetetlen
de aki stabil néha az is összerezzen
