XX73 327




Kedvenc könyvek 77

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Charlotte Brontë: Shirley
Émile Zola: Hölgyek öröme
Eric Knight: Légy hű magadhoz
Fekete István: Téli berek
Fekete István: Tüskevár
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Jirí Langer: Kilenc kapu
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Benoîte Groult: A szerelem fészkei
Ken Follett: A katedrális

Kedvenc alkotók: Agatha Christie, Arnaldur Indriðason, Bächer Iván, Barnás Ferenc, Bodor Ádám, Charlotte Brontë, Cormac McCarthy, David Attenborough, Émile Zola, Erich Kästner, Fehér Klára, Fekete István, G. Szabó Judit, Gárdonyi Géza, J. K. Rowling, Jo Nesbø, Jókai Anna, Jókai Mór, Kazuo Ishiguro, Lázár Ervin, Leon Uris, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Murakami Haruki, Örkény István, Rejtő Jenő (P. Howard), Siobhan Dowd, Stephen King, Szabó Magda, Thury Zsuzsa, Umberto Eco, Vámos Miklós, Victor Hugo, Wilbur Smith


Aktuális olvasmányok

Török Erzsi: Mit főzzünk?
Gaston Leroux: A sárga szoba titka
>!
2021. március 1., 06:11
>!
Minerva, Budapest, 1968
272 oldal · puhatáblás
>!
2021. március 1., 14:32

68

>!
Európa, Budapest, 1974
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701618 · Fordította: Tóth Árpád

Utolsó karc

XX73 >!
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

Télbúcsúztató túra, Csévharaszt

Autónkat a Petőfi és Kossuth utca sarkánál, a Rigó kocsma oldalánál támasztottuk le, (aj, az már igen rusnya sárosan is látta a vén tragacsot, nem is egyszer.)

Aki nem járt még erre, de szeretne, annak mondanám, kezdje a sétát a piros négyzeten. Akkor szépen végigkorzózhat a hátsó főutcán (Petőfi S. u.), szép házak és kedves lakók vannak errefelé, olykor még teljesítménytúrát is indít a portája elől az (al-, azóta fel!) polgármester. De aki kissé bevállalósabb, annak azt javasolnám, kerüljön két utcával kijjebb, egy mesebeli kis földút már rögtön az erdő mellett fut, a Petőfi utcával párhuzamosan. Azon is kikeveredhetünk a Pest Megyei Piros jelzésig, mert az lesz a következő követni valónk. Balos, délnyugati forduló, szűk kilométer a PMP-n, majd orrunk (esetleg GPS-ünk jelzése) után egy balos délkeletre, jelzetlen erdei utakon a csévharaszti pusztatemplom irányába.

(És itt közbeszúrnék egy megjegyzést: ha nem ismered a terepet és/vagy nem tájékozódsz biztosan térképpel-tájolóval, akkor vigyél magaddal valami üzembiztos GPS-navigációt, megfelelő térképpel alapozva. Ez egy aránylag nagy síkvidéki erdő, a Száz(ezer)* holdas pagony, tökéletesen egyforma erdőtáblákkal és erdei utakkal. Elég könnyű hát eltévedni benne. Ha beleestél ebbe a hibába, akkor vagy találsz egy jelzést, és rámenősen elmész a végéig, vagy ha nem sikerült ilyet találni, akkor fülelj. 1,5-2 km-re elhallatszik az ötös autópálya zaja. Ha azt megtalálod, akkor tulajdonképpen megkerültél. De lehet, hogy igen sokat kell gyalogolnod annak mentén az első letérőig.)

Na, de nem tévedtünk el. (Ezúttal.)

Elzarándokoltunk a romtemplomig, egyik kedves helyünk, és megállapítottunk, hogy az ibolyának még kell egy kis idő. Virágvasárnap tán visszatérünk virágot szedni.

Röpke tízóraizás után (ügyelve, hogy kedvenc éttermünk házhoz szállítós ebédjének még jusson hely), visszaballagtunk a rom jelzésen az autóig.

Hidegfront átvonulás utáni gyönyörű felhők (azúrkék égen lila szegélyű madártej-gombócok), élénk szél, ennél fogva a hőérzetünk lényegesen rosszabb volt az előző hetinél.

13 kilométert sétáltunk, elhanyagolható szinttel.

* Százezer? holdas pagony?!: Végtelenül kíváncsi lettem, hogy mennyi az annyi, így a Google Maps alkalmazással körbejártam az erdőt, kimértem a kerületét, és a kapott négyzetkilométeradat alapján sok tízezerre, de még százezer magyar holdnál kevesebbre jött ki a területe.