Az éjszakai égboltból elősikló spoiler szürke és skarlátvörös burkolatát megvilágította a világűrben minden irányban több fényévnyi távolságig tomboló ionvihar halvány foszforeszkálása. A csillagközi űrhajó alatt, egy olyan bolygó porral borított, sziklás felszínén, amelyik sosem kapott nevet, előbukkant a spoiler űrállomás csillogó fénysarlója. A legénység tagjai, csakúgy, mint az utasok, megkönnyebbülve bámulták a lakható enklávét. Bár a hiperhajtómű óránként tizenöt fényév megtételére tette alkalmassá az űrhajót, még így is nyolcvanhárom napig tartott, míg a spoilerből elérték a spoiler állomást. Tulajdonképpen ez volt a leghatalmasabb távolság, melyet az ember megtehetett a 34. század közepén, legalábbis hagyományos módon utazva.
