viidori I 22



Kedvenc sorozatok: A betörő, aki..., A királygyilkos krónikája, A Love Story, A tűz és jég dala, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Csokoládé, Darren Shan regényes története, Harry Potter, Harry Potter, Hercule Poirot, Merry Gentry, Millennium, Napernyő Protektorátus, Roma Sub Rosa (Gordianus), Sandman: Az álmok fejedelme, Scott Pilgrim, Vaják


Aktuális olvasmányok

Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
Nina Wähä: Testamente
Donna Tartt: The Goldfinch
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon
>!
2020. november 23., 17:04
>!
2020. november 11., 23:17
>!
Nordstedts, Stockholm, 2020
438 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789113093475
1 hozzászólás
>!
2020. augusztus 19., 22:59
>!
Little, Brown Books, New York, 2013
784 oldal · ASIN: B00C74SHRK
2 hozzászólás

Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon Herbjörg María Björnsson története

>!
2015. április 9., 15:14
>!
Scolar, Budapest, 2013
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632444710 · Fordította: Egyed Veronika
6 hozzászólás

Utolsó karc

viidori I>!
Book Tag minden mennyiségben

Köszi a kihívást @b_edina ez nehezebb volt mint hittem, és rávilágított, hogy mennyi mindent összeolvastam már az utóbbi pár évben is, aminek a felére se emlékszem sajnos, és akkor az azelőttről ne is beszéljünk :D

1. Melyik az első könyv, amit olvastál, amiről emléked van?

Na már az elején egy milyen nehéz kérdés, főleg annak, aki arra sem emlékszik, hogy mit evett reggelire :D. Amire emlékszem, vagy inkább arra, hogy mesélték a nagyszüleim, hogy már óvodásként üldögéltem mindenféle könyvek felett, hangosan meséltem és úgy tettem, mint aki felolvas, mert olvasni még nem tudtam. Az biztos, hogy a Toldit nagyon szerettem nagypapámmal olvasni, csinos illusztrált kiadásunk volt belőle, meg anyukám régi pöttyös könyveit is felfedeztem magamnak, és máig emlékszem az első mondatára a Két Lottinak. Valamint a Harry Potter és a bölcsek kövében vannak kis ceruzás jelek, hogy éppen hol tartottam, mert sose tudtam befejezni az oldalt lámpaoltás előtt. De hát az első az biztos valami mondókás vagy meses könyv volt, amiről már fogalmam sincs.

2. Melyik az a könyv, ami után rohamos mennyiségben kezdtél el olvasni, tehát mikor lettél könyvmoly?

Hát erről végképp fogalmam sincs, de én úgy gondolok magamra, mint aki világéletében olvasott, és már könyvvel a kezében született :D Persze az biztos segített, hogy olyan könyvek kerültek a kezembe, mint a Szeleburdi család, Emil és a detektívek vagy a Lassie.

3. Könyvek, amiket a könyvmollyá válásod után olvastál, szerettél, de nem feltétlen változtattak volna könyvmollyá magukban.

Ohh, hát ilyen biztos sok van, mert fiatalon ugyanúgy, mint most is, akadt a kezembe közepes vagy egynek elmegy könyv bőven. Nagyon szerettem és olvastam is rendesen mindenféle ifjúsági könyvet, Brezina könyveket, Meg Cabot Neveletlen hercegnőjét, különböző pöttyös és csíkos könyveket stb.

4. Második könyvmolyság – melyik könyv volt az, aminél másodszor érezted a kiugró könyvmoly életérzést?

Nem hiszem, hogy ezt a könyvmoly érzést én valaha is megéreztem volna kiugróan vagy bárhogy. Szerettem olvasni, szeretek olvasni és valószínűleg ez már nem is fog megváltozni, nekem ez az állapot a normális, de azt hiszem, ez bennem sosem kapcoslódott össze a mostanság divatos “könyvmolysággal”. Mindazonáltal rendszeresen voltak könyvek, amik annyira bepörgettek, vagy rögtön az elejéről szerettem volna őket kezdeni, vagy azonnal folytattam volna a többi résszel sorozat esetében. Fiatalabb koromban sokat olvastam újra, mert a szüleim nem szerettek nekem új könyvet venni, azzal az indokkal, hogy ott van ezer kötet a polcon, válasszak onnan. Ezért számtalanszor olvastam a Cseregyereket, amit roppant viccesnek találtam, villámtempóban rágtam át magma a kölcsönkért Darren Shan vámpírtörténeteken, és persze ne feledkezzünk meg a Harry Potterről sem, már csak azért sem mert a második kötettől hetekig rémálmaim voltak :D

5. Melyik az az általános iskolai kötelező olvasmány, amely nagy hatással volt rád (lehet negatív/pozitív egyaránt)?

Unalmas vagyok és csak olyan klasszikus traumáim voltak, mint a Légy jó mindhalálig és a Kincskereső kisködmön. Túl korai, túl nagy falat könyvek voltak ezek általánosban. De egyéb iránt én szerettem a kötelezőket, az Aranyember és a Kőszívű ember fiai is tetszett, imádtam az Egri csillagokat és a Pál utcai fiúkon is jót sírtam azt hiszem.
Volt persze még olyan, ami nagyon nem tetszett, mint a Végtelen történet, aminek az elolvasásához ragaszkodtam valamiért, és amin anyukám nayon bosszankodott, hogy meg kell venni, mert sehol nem lehetett kapni, és ráadásul egyáltalán nem élveztem. Azt hiszem a kocsi hátsó ülésén olvastam és sokat panaszkodtam róla, de ezek csak homályos emlékek :D

6. Műfaji könyvmolyság – olyan meghatározó könyvek, amik egy-egy műfajt szerettettek meg Veled.

Hááát, ilyen nem hiszem, hogy van. Valamiért vonzódom a gyerekek által édeskeserűen tolmácsolt történetekhez, persze még egy olyat, mint az Előttem az élet, úgyse találok már. De az mondjuk jellemző, hogy ha valamiből nagyon jót olvasok, akkor egy darabig mindenhol olyasmit keresek. Az Aranykoporsó után megvesztem még ilyen szép rabszolgás szerelmi történetért (pedig utálom a szerelmi történeteket), vagy a Szederbor után azt a szívetmelegítő, októberszínű hétköznapi mágiát kerestem mindenhol.

7. Egy olyan könyv, amit rejtélyhez kötsz, és rejtély is maradt benned azóta is (lehet rejtély, hogy kitől kaptad, miért kaptad, vagy akár a könyv körüli rejtély).

Számomra a legnagyobb rejtély, hogy anyukám miért gondota, hogy a Tövismadarak az megfelelő olvasmány egy 13-14 évesnek. Nem az. Legalábbis én borzasztóan utáltam, azóta se hevertem ki azt a rengeteg szenvedést, vekengést és birkanyrást. Lehet most, 13 évvel később jobban tudnám értékelni a drámát benne.

Ennél egy kisebb, a témához marginálisan kapcoslódó rejtély, hogy miért van a könyvtáraknak annyira álmosító hangulata. Fiatal és bohó egyetemista koromban jártam fel a Szécheny könyvtárba, ültem párszor az egyetemiben és olykor a tanszéki könyvtárban is, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy olvashatom a világ legérdekesebb szövegét, valahogy 10 perc után lefejelem az asztalt és kevésen múlik, hogy nem kezdek ott helyben hortyogva durmolni.

8. Van-e kiemelkedő, egyetemi olvasmányod? Ez a kérdés nagyrészt bölcsész szakosoknak lehet releváns, ha nincs, hagyd ki. :)

Hajjjajj, sok jót olvastunk skandin, az már biztos. Az már az én memóriám szégyen-gyalázata, hogy sokról elvesztettem az elmékeimet. De valahogy az idegen nyelven olvasott könyvek nehezebben ragadnak meg. Az elején tulajdonképpen már az is élmény volt, hogy elolvastam a szöveget és valamit értettem is belőle. Nagyon szerettem Edith Södergran és Fröding verseit, Karin Boyetól a Kallocaint, remekül szórakoztam Swedenborgon, ahogy angyalokkal társalog, és a modern svéd verseken, amik néha csak géphangokból álltak. Hamsuntől az Éhség megrázó volt, a Pánnak pedig az olvasási körülményei maradtak meg kedves emlékként.
A szakdolgozatomhoz átrágtam magam jó pár Astrid Lindgrenen, amit valószínűleg e nélkül nem tettem volna meg, és rettenetesen élveztem az egészet. És az egyetemhez kötődik a legrégebb óta olvasott könyvem is, mert még a Modern izlandi próza kurzusra kezdtem 2015-ben olvasni a Nő 1000 fokont, ami egyébként marhára tetszett, csak a vizsgaidőszak miatt, vagy ki tudja miért, félbemaradt, és aztán kölcsönadtam valakinek és azóta se kaptam vissza. Igazából fogalmam sincs, hogy kinél van. De most már nincs szívem törölni az aktuális olvasások között, ha egyszer isteni szerencse folytán újra a kezembe kerül, akkor befejezem, mert amúgy a kedvenc idézetem a nyelvekről is ebből a könyvből származik.

9. Könyvek, amiket korosztályodon kívül olvastál, mégis iszonyatosan lekötnek.

Szoktam meséket olvasni, és szoktam is őket élvezni. És időtálló ifjúsági könyveket is szívesen veszek a kezembe, pár hónapja olvastam újra a Szeleburdi családot és újra szerelembe estem vele.
Egyébként vannak könyvek, amiket valószínűleg hamarabb olvastam, mint kellett volna, mondjuk Bret Easton Elliest 14-15 évesen, vagy a Battle Royale-t nyolcadikban. Valamint 7-es korom körül kezembe került az első Neil Gaiman, Lawrence Block és Christopher Moore, amiket mind az Agave kiadó adott ki, és totál beléjük szerettem, nemcsak a könyvekbe, hanem a kiadóba is, és próbáltam mindenfélét szerezni tőlük utána. Így került hozzám Philip K. Dick és Bradbury is, amikhez lehet fiatal voltam még picit, de szerettem őket, viszont újraolvasás kellene nekik, mert nem hiszem, hogy tőkéletesen be tudtam a könyveiket fogadni.

10. Harmadik könyvmolyság – ki az a szerző, akinek a művei nagy hatással voltak rád, de inkább a szerző lett a kiemelkedő élmény benned, és nem egy-egy kötet magában. (Nem feltétlenül kell a kedvenc szerződnek lennie)

Agatha Christie szerintem tipikusan ilyen, a stílusa nagyon felismerhető, nagyon szerethető, én imádom olvasni a könyveit, de lehetetlen lenne egyet kiemelni közölük, hogy na ez a legjobb. És hogy kicsit piszkáljam a nagyokat is, számomra Fitzgerald is ide tartozik, aki csodálatosan és gyönyörűségesen ír, de minden könyve ugyanarról szól, ezért ő nem könyvenként hagyta rajtam a bélyegét, hanem az összes könyvével egyszerre.

11. Nagy a füstje, kicsi a lángja, vagy fordítva?

Onpopular opinion rovatunkból röviden: Én nem vagyok elég cizellált, hogy értékeljem a Rómaó és Júliát, nagyon sajnálom. Murakamival még küzdök, de igazából semmit se tudtam 20 oldalnál tovább olvasni, amit írt. A Zabhegyező és az Úton pedig valamiért kult könyvek, de nekem egyikről se fogja senki megmagyarázni, hogy jók is, nem csak híresek.

12. Melyek azok a könyvek, amelyek olvasási élményét egy-egy személyhez kötöd, és a személy miatt hagytak benned maradandó nyomot?

Ilyenem nem hiszem, hogy van, magányosan olvasó típus vagyok, pedig tulajdonképpen imádom, ha felolvasnak nekem vagy én olvashatok fel. Történt viszont egyszer, hogy a Kolorádó fesztiválra kivittünk egy semmirevaló félmeztele borítós, vámpíros ponyvát, a Single white vampire-t, aminek már a címe is nevetséges valahol, és azt olvasgattuk fel egymással a barátnőmmel két felhőnézés és láblóbálás között. Nagyon jókat szórakoztunk és nevetgéltünk rajta.

13. Egy trend, ami miatt többet kezdtél olvasni. Jó vagy pozitív emlék?

Néha be tud pörgetni, ha azt látom, hogy egy könyvet mindenki olvas, és akkor néha én is belevágok, aztán van hogy jól rá is fázok, mint az Essexi kígyó esetében is. De igazából nem kampányszerűen olvasok, vagy ha mégis az inkább jön az élethelyzetemből, hogy hosszú időszak után több szabadidőm less vagy bármi, mint azért mert épp trendi olvasni, vagy sem.

13 hozzászólás