Vidra88 6



Kedvenc könyvek 4

Neil Gaiman: Tükör és füst
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Lemmy Kilmister – Janiss Garza: Lemmy – Fehércsíkláz
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Hirdetés

Aktuális olvasmányok

M. R. James: Szellemjárás Angliában
>!
2019. november 28., 15:47
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
378 oldal · ISBN: 9786155161025 · Fordította: Csigás Gábor, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Körmendi Ágnes, Sárközi Gergely, Sellei György
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Vidra88

THE THING (1982)

Ha már Carpenter szülinapos, beszéljünk a kedvenc alkotásáról.

Se til helvete å komme dere vekk! det er ikke en bikkje det er en slags ting! Det imiterer en bikkje, det er ikke virkelig! KOM DERE VEKK IDIOTER!!

A norvégoknak vajon át van szinkronizálva a film eleje?

A „Dolog”-nak két ellenfele van csak. Kurt Russel, a szuper macsó lángszóró bűvész (aki bármikor elbánik bármelyik számítógépes sakk programmal), és az E.T.
Az utóbbival egyébként az az egyik közös dolog a címben szereplő űrlénnyel, hogy mind a ketten véletlenül kerültek ide, a különbség az hogy az E.T. takarókban bujkál, a DOLOG pedig bármelyik élőlényben ott lehet, hiszen az emberi test a legjobb rejtekhely. Ennek ellenére 1982-ben a barátságos világító ujjbegyű idegen aratott a kasszáknál, így végül (mint szinte minden Carpenter film) ez a film is csak kult státuszt érdemelt ki. A korszaknak túl szaftos volt a film. Amúgy meg az E.T.-t akkor is SOKKAL ijesztőbb filmnek gondolom. Jó, kevésbé véres, de ez engemet nem vigasztal. Abban a két lábon járó trágya halomban semmi aranyos nincsen szerintem.

Pár szó a filmről:

Egy tucatnyi férfi azon van a világvégén, hogy megakadályozza a vilávégét, miután felfedeznek egy organizmust, ami bármiféle élőlény alakját képes felvenni, miután azt magába olvasztotta. Persze egy idő után egyre kevesebb férfi lesz, aki ezen munkálkodik, a film előre haladtával, és sem a néző, sem a szereplők nem tudhatják, hogy éppen kiben bújkál A DOLOG, aki mindig egy lépéssel előttük jár. Csak egy valakiben bízhatunk, Kurt Russel-ban. Az effektek zseniálisak, Carpenter a „keveset mutat, de akkor nagyon” elvet vallva mutogatja a szörnyeteget, amiről sosem tudhatjuk legközelebb miféle alakban fog támadni, így különösen izgalmas. A filmben van 1-2 nagyon vicces pillanat is, miközben az ember a körmét rágja a feszültségtől, és a képernyőn át is maró hidegtől. A zene tipikusan Carpenter filmjeihez illő minimalista szinti billenyűzés, ezúttal Ennio Morricone által. A zene önmagában hallgatva nem túl érdekes, de jó vizuális hatással fűszerezve hátborzongatóan hat. A Voivod a Warriors of ice turnéján használta intronak, na az nagyon ütött.