vicomte P 27




Kedvenc könyvek 101

George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Kardok vihara
George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Michael Ende: A Végtelen Történet
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Émile Ajar: Előttem az élet
William Goldman: A herceg menyasszonya
Glen Cook: A Fekete Sereg
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Kedvenc sorozatok: A királygyilkos krónikája, A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, Árnybíró, Az Első Törvény, Az Úr Sötét Anyagai, Bartimaeus, Draconis Memoria, Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia, Haldokló Föld, Kázmér és Huba, Korongvilág, Locke & Key, Ólomerdő, Vaják

Kedvenc szereplők: Arwen, Arya Stark, Cthulhu, Göcsört Görcsi, Halál, Havas Jon, Howard Phillips Lovecraft, Lord Kozimo de Lodoci (Patrícius), Ogg Gitta (Nagyi), Poggyász, Póré Magrat, Rettentheő Mustrum, Főrektor, Ríviai Geralt, Szonmi-451, Tyrion Lannister, Újkeletű Rúnák Adjunktusa, Vasöntőfi Karott, Verensz, Wiharvész Eszmeralda (Anyó)

Kedvenc alkotók: Andrzej Sapkowski, Bohumil Hrabal, David Gemmell, George R. R. Martin, Joe Abercrombie, Joseph Heller, Murakami Haruki, Neil Gaiman, Paul Auster, Rejtő Jenő (P. Howard), Robin Hobb, Terry Pratchett


Aktuális olvasmányok

Joe Abercrombie: Pengeélen
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3.

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

>!
2021. október 15., 08:34
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570288 · Fordította: Kamper Gergely
>!
2021. október 13., 21:32
>!
Fumax, Budapest, 2020
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701538 · Fordította: Limpár Ildikó

Utolsó karc

vicomte P>!
Futó molyok

Nem vagyok babonás, off úgyhogy tényleg nem azért tartottam az idei maratontól, mert ez már a tizenharmadik nekifutásom volt ennek a távnak. ;)

Sajnos sokkal inkább azért, mert ez az év a saját magamhoz mérten nagyon gyenge futásokról szólt, amelyekben elég kevés örömömet találtam. És nem csak a versenyek voltak nagyon nyögvenyelősek, de az edzések is gyakran rohadtul frusztrálók voltak, mert éreztem, hogy nem megy, és csak kínlódás az egész.
Sem a tempó sem a pulzustartomány nem volt ideális, és nyáron örültem, ha 10K-t összehoztam egy edzésen. Ezek után nem voltak illúzióim, hogy a maraton hogy fog menni, főleg, mivel idén eléggé hézagosak voltak a hosszú, hétvégi felkészítő futásaim, és összesen 6 félmaratont futottam off, és mindegyiket jócskán kívül a 6 perces kilométereken.
Ezek után csak azt reméltem, hogy legalább a tavalyi sérülést nem fogom idén megismételni.
A versenyre mindössze annyi volt a tervem, hogy megpróbálom előtte kipihenni magam, és amíg bírom, addig 160 alatti pulzussal fogok futni úgy, hogy végképp nem érdekel a tempó.
A maraton előtti éjszaka csodák-csodája sikerült kipihennem magam és nagyjából 8 órát aludtam off és mivel reggelre hűvös és esős lett az idő, erősen reménykedni kezdtem, hogy idén legalább a legnagyobb mumusom, a meleg miatti kiszáradás el fog kerülni.
A rajthoz időben és összeszedetten érkeztem, melegítettem, majd – vigye kánya alapon – mégiscsak a 4:30-as és nem a 4:45-ös iramfutók mögé álltam be, azzal, hogy ha nem megy, akkor legfeljebb szépen leszakadok tőlük.
Engem lepett meg a legjobban, hogy a szemerkélő, és néha erősebben csapkodó eső ellenére simán tartottam velük a tempót. Mivel a pulzusom is bőven a komfortzónámon belül volt, úgy 7 km magaságában, amikor már nagyon frusztrált a tumultus, el is szakadtam tőlük, és elkezdtem végre a saját tempómban futni, még mindig jócskán 160 alatti pulzussal.
10 km-nél betoltam az első energia zselét, 14 km-től pedig megálltam a frissítőpontoknál, pár korty iso italt inni. Így jutottam el a félmaratonig.
Általában innentől kezd egyre nehezebbé válni a futás, ahogy fogynak a testem tartalékai, de most nem volt különösebb zökkenő, sőt még az óbudai felüljárót, a futók által méltán gyűlölt macskaköves főteret, és az Árpád hidat is relatíve könnyedén és kocogva abszolváltam.
30 km-nél @Amadea száraz sapkával, energiazselével és innivalóval várt. És szerencsére megkértem, hogy hozzon egy másik futócipőt és zoknit is, mert futottam már esőben maratont, ami olyan maradandó élményt jelentett, amit nem volt kedvem megismételni. :D
Kb. 4-5 perc volt, amíg a frissítéssel és a cipőcserével végeztem, de simán megérte ez a kiesés, annyival jobb érzés volt a könnyű, száraz cipőben futni. Az utolsó 12 km-en azt hiszem én lehettem az, aki frusztrálta a többi futót, mert szép lassan szinte mindenkit visszaelőztem, akik a cipőcsere ideje alatt elmentek mellettem.
35 km környékén volt egy kisebb mentális megingásom – meg a lábujjaimon nőtt vízhólyagok is eléggé fájtak már akkor –, de szerencsére jött egy frissítőpont, ott ittam pár kortyot és kb. 100 méter séta után futottam ismét és a hátralévő km-eket már amolyan mindent bele alapon 6 perc körüli, sőt az utolsó két km-et 6 percen belüli km-ekkel toltam le – őszintén szólva leginkább azért, hogy végre túl legyek már a versenyen. ;)

A nettó időm 4:30:53 volt, ami életem második legjobb maratoni ideje lett. :D

Hogy mi ebből a tanulság? Nos, ismét bebizonyosodott, hogy ridegen tartott futó vagyok, aki legjobban hűvös időben képes futni, s bár az eső zavaró, különösen a beázott cipő, ami remek vízhólyagokat képes gyártani és főleg iszonyú nehéz emelgetni benne a lábat, de még ez is jobb nekem, mint tűző napon futni.
És az is bebizonyosodott, hogy a maratoni távnál persze fontos az edzettség, de a pillanatnyi állapot és a körülmények legalább annyit nyomnak a latban, mint egy teljes éves edzésmunka. Idén engem szerencsére segítettek a körülmények, és végtelenül hálás is vagyok miattuk. ;)

4 hozzászólás

Kiemelt karc

vicomte P>!
Sport = Boldogsághormon

A mai figurás futás eredménye, avagy fuss az életedért! :D
@pat ötlete alapján egy jóképű .22-es. :)
off

9 hozzászólás

>Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme