vicomte P 11




Kedvenc könyvek 101

George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Kardok vihara
George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Michael Ende: A Végtelen Történet
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Émile Ajar: Előttem az élet
William Goldman: A herceg menyasszonya
Glen Cook: A Fekete Sereg
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Kedvenc sorozatok: A királygyilkos krónikája, A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, Árnybíró, Az Első Törvény, Az Úr Sötét Anyagai, Bartimaeus, Draconis Memoria, Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia, Haldokló Föld, Kázmér és Huba, Korongvilág, Locke & Key, Ólomerdő, Vaják

Kedvenc szereplők: Arwen, Arya Stark, Cthulhu, Göcsört Görcsi, Halál, Havas Jon, Howard Phillips Lovecraft, Lord Kozimo de Lodoci (Patrícius), Ogg Gitta (Nagyi), Poggyász, Póré Magrat, Rettentheő Mustrum, Főrektor, Ríviai Geralt, Szonmi-451, Tyrion Lannister, Újkeletű Rúnák Adjunktusa, Vasöntőfi Karott, Verensz, Wiharvész Eszmeralda (Anyó)

Kedvenc alkotók: Andrzej Sapkowski, Bohumil Hrabal, David Gemmell, George R. R. Martin, Joe Abercrombie, Joseph Heller, Murakami Haruki, Neil Gaiman, Paul Auster, Rejtő Jenő (P. Howard), Robin Hobb, Terry Pratchett


Aktuális olvasmányok

Joe Abercrombie: Némi gyűlölet

Utolsó karc

vicomte P>!
Futó molyok

A múlt heti Balaton félmaratonnal számomra véget ért az idei versenyszezon, ezért úgy gondoltam, ideje némi számvetést tartanom az eredményeimről.
Az idei év nem indult valami szépen.
A január 2-i évnyitó 12,5 km után kiütött rajtam valami influenza – a gyorsteszt szerint nem COVID, de azért erre nagyon nem vennék mérget – de szerencsére egy hét dögrovás után már voltam olyan jól, hogy meg merjek kockáztatni némi futkosást.
Azonban a január 15-i Virtuális Zúzmara félmaraton még túl korai volt, de azért, ha nagy kínlódva is – 6 perces km-ekkel, 173-as átlag és 185-ös maximális pulzussal – végig tudtam csinálni.
Februárra már elég jól lettem ahhoz, hogy Josephine – született Garmin Forerunner 245 – szigorú felügyelete mellett elkezdjek végre rendes edzéstervvel készülni az idei versenyekre. Ennek köszönhetően március végére, a Vivicittá idejére, már közel 400 km volt a lábamban, és össze is hoztam egy 2 órán belüli félmaratont, 166-as átlagpulzussal és fokozatokkal jobb érzéssel, mint a Zúzmara volt.
Ezután is szorgalmasan edzettem és bár májusban megint volt egy rövid megfázásom, ami miatt bő egy hétig megint csak séta-futottam, de júniusra megint sikerült visszatérnem a tervezett edzésprogramhoz és 200+ km-et futnom.
A július 2-i K&H futóest is sokkal jobb lett, mint a 2021-es volt, de azért a nagy meleg és a fáradtság miatt nem remekeltem és a verseny második körébe már többször is belesétáltam – viszont így is beértem 2:05 alatt, és ami fontosabb, az átlagpulzusom 160 lett.
A nyár – a korábbi évekkel ellentétben – kimondottan erős edzés időszak volt, júliusban és augusztusban is 200+ km-et futottam, és a sok intervalos futásnak köszönhetően rövid távon már magamhoz képest nagyon begyorsultam – a leggyorsabb km-em 4:19, a leggyorsabb mérföldem 7:01 lett.
Reménykedve vártam az őszi futószezont, ami nyár végén a Kékes Csúcsfutással kezdődött. Ezt 1:27:45 alatt teljesítettem, aminél volt már jobb, de abban a kánikulában azért így is teljesen elégedett voltam az eredménnyel – meg hát igazából az őszi futásokra tartogattam az erőmet.
Mint kiderült, sajnos kicsit fölöslegesen.
A WizAir előtti héten ugyanis összeszedtem egy enyhébb, de azért rohadt kellemetlen hasmenős vírust, ami miatt magát a versenyt is le kellett mondanom. :(
Ez eléggé elkeserített, mert úgy éreztem, hogy egyébként talán életem legjobb formájában vagyok, de a kiszáradás nem olyan dolog, amivel viccelni lehet, főleg egy olyan nagy melegben zajló versenyen, mint a WizAir.
Próbáltam túltenni magam a csalódáson és a maratonra koncentrálni – ami azért az év nagy kihívása nekem – és szeptember végére megint formába lendültem.
Aztán október elején ismét benyeltem valami valami influenzás vírust. Enyhe hőemelkedés, rengeteg izzadás és még több idegeskedés, hogy ebből vajon időben kigyógyulok-e?
A maraton napján messze nem voltam még tökéletesen, de a hőemelkedésem és az egyéb tünetek végre elmúltak, uh. megkockáztattam az indulást, azzal, hogy legfeljebb 16 km-nél, amikor az útvonal kacskaringói ismét a rajthoz visznek, kiszállok.
Szerencsére nem kellett élnem ezzel az opcióval, és abszolút óvatosan, folyamatos frissítés és pulzuskontroll mellett 4 óra 38 perc alatt be is értem. És meg kell mondjam, hogy ez volt életem legkevésbé fárasztó maratonja. ;)
Az október végi terepfélmaraton nekem amolyan komfortzónán kívüli futás, viszont mivel gyakorlatilag soha nem futok terepen, ezért nincsenek is magammal szemben elvárásaim, ezért élményként számomra ez az egyik legjobb verseny.
Idén is így volt.
Habár ez előtt is kínlódtam valami megfázással, de szerencsére ez tényleg nagyon enyhe volt. Mindenesetre gondoltam, hogy ideje lenne már felkeresnem egy boszorkányt, hogy levegye rólam az átkot, mert ez már kezd nagyon frusztrálóvá válni. :D

Az eddigiekből tanulva az év utolsó versenye előtti két hétben már végig maszkot hordtam a tömegközlekedésen és amennyire tudtam, kerültem a nagyobb tömeget.
Szerencsére így el is került minden betegség, és Siófokra kipihenten és felkészülten érkeztem és sikerült is életem legjobb félmaratoni eredményét produkálnom, 1:49:51-el, és 160-as átlagpulzussal.
Rohadt büszke voltam magamra. :D

Hogy mi ebből a tanulság?
Egyrészt, hogy az edzettség nem jelent ugyan immunitást a betegségek ellen, de azért meggyőződésem, hogy kevésbé edzettként ezek a nyavalyák sokkal jobban és hosszabban levertek volna a lábamról.
Másrészt, hogy a következetes, változatos és komfortzónát feszegető edzésterv rengeteget tud javítani az ember motiváltságán és eredményein. Az én esetemben 10 hónap fokozatosan növekvő edzésterhelés nem csak 16 perc gyorsulást eredményezett a félmaratonon, hanem azt is, hogy ezt jóval kisebb megerőltetéssel értem el.
És még ennél is fontosabb, hogy megadta az érzést, hogy még van tere a fejlődésnek.

4 hozzászólás

Kiemelt karc

vicomte P>!
Sport = Boldogsághormon

A mai figurás futás eredménye, avagy fuss az életedért! :D
@pat ötlete alapján egy jóképű .22-es. :)
off

11 hozzászólás

>Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme