Varga_Írisz_Dóra  IP 303



Kedvenc könyvek 91

Balázs Béla: Az álmok köntöse
Ranya Paasonen: A nap állása
Gyurkovics Tibor: Üveggolyó
Edward Stachura: Szekercelárma és más írások
Czesław Miłosz: Az Issa völgye
Astrid Lindgren: Pirosházi történetek
Kitty Halbertsma: Amarilla kisasszony
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Bohumil Hrabal: Harlekin milliói
Hamvas Béla: Scientia sacra
Hamvas Béla: Karnevál
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Kedvenc szereplők: Cseh Tamás, Nagy László

Hirdetés
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Varga_Írisz_Dóra IP
Az érzés, amikor…

Verőköltőbodobács-pillangóeffektus

…különös pillangóeffektus-élménnyel indul a napod. Jóval öt óra előtt ébredsz, de nincs értelme visszaaludni fél hatig, fellépő inget kell vasalnod, fellépő cipőt vikszelned – tegnap nem tudtad kiszakítani magad Paulette, Franck, Camille és Philibert társaságából, mikor a karcaidat írtad Anna Gavalda Együtt lehetnénk-jéből –, így talán mindennel elkészülsz, mire a kisebbik fiad negyed hétkor nyakába veszi kerékpárjával a ködös hajnalt, hogy a tanórák előtt beeddze magát s klarinétját a délutáni koncertre. A vasaló hűl, a boksz szárad már, némi időfelesleg pottyan az öledbe, vagyis dehogy pottyan, hisz megdolgoztál és nemaludtál (sic(c)!) érte, felütöd hát a tegnap előkészített karácsonyi ajándék verseskötetedet.
No, nézzük csak az(oka)t a Hideg bűnök-et! Már az első, dőlt betűvel szedett vers is jól gondolkodóba ejt. Ellamentálsz, a csend segít. Lapozol: A fehér. Csak ezt még! „Addig a bogarak, a hangyák masírozása tart, / eső előtt, eső után figyelem őket, / lassan közéjük állok…” – olvasod, mire megjelennek előtted a masírozó katonabogarak. Elhessented őket, mondván, nem minden bogár katona. Aztán ahogy kibomlik a metafora, nincs már kételyed: Csobánka Zsuzsa valóban a verőköltő bodobácsokat, a nép nyelvén: katonabogarakat, susztereket, ganajtúrókat énekli meg. „Így lettem a legtisztább a tisztátalanok között, / suszter- és ganajtúróbogár…”
Micsoda különös egybeesés! Tegnap, miközben Édouard Vulliard festményeiből gugliztál a neten az Anna Gavalda-idézeteidhez, a suszterbogárról is elmentettél magadnak néhány képet. Merthogy protagságot kaptál ajándékba, így megmutathatod a regényben felbukkant régi kedves piros-fekete pöttyöseidet. Valamikor réges-régen ugyanis írtál egy mesét az önzetlen verőköltő bodobácsról és a hiú hatpettyes katicáról. Úgy fogalmazol, hogy kitalálhassátok, Kedves Molyocskák, miről szól. S ha a címét is megsúgod: „Verőköltő Katica” – előbb magadnak is, felcsapva Total Commandered Mesék könyvtárát, merthogy nem emlékszel már rá –, még biztosabban sejthetitek a mese történetét. És persze az Örökség első részébe is belekomponáltad a futrinkákat – jut eszedbe, így is hívják őket. … Tegnap elszaladt az este, mára hagytad a bogársztorit. Ma hajnalban pedig, mint mondtad, ebbe a versbe botlottál: A fehér, benne a masírozó suszterekkel. Mi ez, ha nem pillangóeffektus?
Ezek után muszáj csokorba fognod ezeket a kis… nemkaticákat. Anna Gavalda, Csobánka Zsuzsa és a magad tollából.
Valamikor majd arra is sort kerítesz, hogy kimunkáld és feltedd a Bogár zónába, hogy kik is ők tudománytanilag. Vajon létezik ilyen zóna a Molyon? Ha nem is, bizonyára akad megfelelő hely számukra. Legfeljebb a nap szava lesz: verő költő bodobács. Jól hangzik, nem? Úgy gondolod, aki valaha e nevet adta a semmitelen kis bogárnak, mert milyen labdába is rúghatna szegényke a nimbuszövezte hétpettyes katica mellett – pontosan erről szól az a régi mese –, az meglátta bennük a költőiséget. Sőt bizonyos tekintetben a példaképeidnek is tekintheted e folyvást egymásba fogódzó teremtményeket. Ők a megtestesült „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”. Sajnos éned egy része, hadd ne fejezd ki százalékban, hányad része, nem annyira szociális, mint amilyennek mutatódik. Bár itt, a Molyon egész jól megy a verőköltőbodobácsság. A mindenkivel, bárkivel összefonódás egy kis közös sütkérezés erejéig.
No, mielőtt a verőköltő bodobácsok fölötti vizsgálódás átmenne önvizsgálódásba, visszatérsz a csokrétakötéshez. Íme, a triola!

1.
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk (részlet)

    „A házikó olyan lesz, mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. Öregecske, szerény, csendes, a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. Kis ház, a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak, olyan kis piros-fekete, mindig összeragadva közlekedő állatkák. Egy meleg lépcső, amely magába szívta az egész napi meleget, és ahová estefelé kiülne, úgy lesné a hazatérő gémeket…”
(Anna Gavalda: Együtt lehetnénk (79. oldal, Magvető, 2010))

2.
Csobánka Zsuzsa: A fehér

A legszebb akartam lenni,
akinek körberajzolják a testét.
Kihordtam az összes közös magzatot,
hideg acélon darab tárgy, halott emberek,
apró csontokra dermedt vörös hús és szarufoltok.
Ez a szerelem dadogó sínt ér.
Kimondtam, elhallgatta, hogy érez.
Kontinensek között élettelen lebeg egy pilóta,
azt hazudtam, tudok várni is.
Különben a legszebbek úgyis mind hazugok.
Addig a bogarak, a hangyák masírozása tart,
eső előtt, eső után figyelem őket,
lassan közéjük állok.
Megengedik, mert közéjük való vagyok.
Csak emeld a lábad, menetelj,
mi nem közeledünk, s te is csak távolodni tudsz,
amire emlékezni akarsz, fájdalommal terhes,
s mint ilyen, fájni fog.
Így lettem a legtisztább a tisztátalanok között,
suszter- és ganajtúróbogár,
szépek vagytok, bárha rohad testetek.
Szemétben turkál a pici láb,
még igazából járni se tud.
Egy helyben tapogatózik,
önmaga körül forog.
(Csobánka Zsuzsa: Hideg bűnök (10-11. oldal, Kalligram, 2011))
(https://pim.hu/hu/)

3.
Varga Írisz Dóra: Örökség (részlet)

    ”Illatok és fények vonzásában megiramodtak a vastag, puha tűlevélszőnyegen. Levágva a teraszok hétrétű kanyarútját, srévizavé az egyenes derekú fenyők között, el is értek a csúcshoz, a Bodobácskőhöz. A hatalmas almát formázó szürkészöld gránitkő valaha szökőkút lehetett, tetején a rozsdálló lyukak pedig vízköpők.
    Tavasszal verőköltő bodobácsok serege szokott itt sütkérezni. Ármin és Domonkos kedvelték a susztereket, e csöndes, nyugodt bogarakat, akik nem tettek hirtelen mozdulatokat, nem csíptek, nem martak. Ha pedig a kezükre mászatták őket, nem pisilték össze, mint a katicák, és el sem repültek. Tökéletesen alkalmasak voltak tehát szemlélődés tárgyai lenni.
    Nesztelenül közelítették meg a gránitalmát, elöl Ármin, szorosan utána Domonkos. Becsukták szemüket, és maguk elé képzelték, ahogy a suszterek egymás hegyén-hátán napozgatnak párosával összefogódzva, ők pedig fűszállal szétválasztják, és új párokba rendezik őket, mire szegények észvesztve keresgélik magaválasztotta társukat. „Jó mulatság volt” – mosolyogtak.
    A most bodobácstalan Bodobácskő tetején egymásba kapaszkodtak és körbekémleltek. Belátták egész Oladot. Jóleső érzés járta át őket, az otthon biztonsága.”
(Varga Írisz Dóra: Örökség (87. oldal, Szülőföld, 2017)

Kapcsolódó könyvek: Anna Gavalda: Együtt lehetnénk · Csobánka Zsuzsa: Hideg bűnök · Varga Írisz Dóra: Örökség

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Csobánka Zsuzsa: Hideg bűnök
Varga Írisz Dóra: Örökség

Kapcsolódó alkotók: Anna Gavalda · Csobánka Zsuzsa · Varga Írisz Dóra