Polihisztorképző 2019
12. Házi Feladat – 10. Anglia
Sárközi Mátyás: Albion köd nélkül
Utoljára hagytam egy könnyedebb olvasást, meglepően informatív könyvet sikerült találni a témában. Sárközi Mátyás, aki anyai ágon Molnár Ferenc unokája, igencsak otthon van a Szigetország ismeretében. 1956 óta Londonban él és több, mint negyven évig volt műsorvezető szerkesztő a BBC magyar adásánál.A könyvben található, igen rövid szövegek többek között ott hangoztak el. Már azért is érdemes olvasni, mert rengeteg a magyar vonatkozás, anekdotázás.
Összefüggő beszámoló helyett megosztanék pár érdekességet:
– II. Erzsébet üknagyanyja, Rhédey Claudia, Sándor württenbergi herceg felesége magyar volt.
– Erzsébet anyakirályné színplatina koronájának közepén díszeleg a világ leghíresebb gyémántja a Kohinoor. Ennek története a XII. században kezdődött Dél- India egyik bányájában. Az akkori nyers állapotában a 188 karátos szépség a XVI. században Babur mogul császár pávatrónját ékítette, és így határozta meg az értékét: „ a világ teljes népességének két és fél napi élelmezését lehet belőle fedezni.”
– Kosztolányi 1934-ben járt Angliában, de kávéházat hiába keresett. Akkor csak egyetlenegy létezett, még a budapesti New York-nál is cirádásabb, a Café Royal, ami afféle protokoll-hellyé vált. Egyszerű ember nem is ült be oda kávézni. London utcáit járva ezt írta: „Az emberek közönyösek, hallgatagok, amennyiben nincs szükségem rájuk. Valami úri közöny ez, amely a tapintathoz hasonlít. Akármit csinálok, nem törődnek velem, nem kíváncsiak rám. Járhatok kitérdelt nadrágban és borotválatlanul a legelőkelőbb utcákon, sárga cipőben és frakkban, burnuszban vagy spanyol mantillában, nem bámulnak meg. Fejemre csaphatok levesestálat, az orrommal fújhatok szakszofont, lefekhetek az utca közepére, senki füle botját sem mozgatja.”
Azért amikor viszont Karinthy Ferencnek a Tate Galériában járva az új cipő feltörte a lábát, és lekapva, a cipőfűzőknél összekötve a vállára vette, a teremőr csak beszólt Cininek, hogy a cipőbe bele kell bújni, nem vagyunk a kairói nagymecsetben.
Visszatérve jó humorú Karinthynkra, a hideg esőben folydogáló Temzéről is megvolt a véleménye: „Aki ilyen időben ténfereg a parton, azt elfogja a sírógörcs, az ásítás, az unalom, szaggatást érez az izületeiben, belép az üdvhadseregbe, vagy egy újonnan alapított vallási szektába.”
– Nekem újdonság volt, hogy az „Ég a város…” dalocska az 1666-os londoni tűzvészt örökíti meg.
– A.Gárdába bekerülni nagy dicsőség. Az már kevésbé az, hogy a csizmájuk a barnamedve bundás bőréből készül, amit Kanada biztosít.
– Egy kis érdekesség a brit irodalom háza tájáról: „Képzeljük magunkat 1917-be. Egy langaléta, huszonhárom éves tanár próbál irodalomról magyarázni és rendet tartani az órán az etoni kollégiumban. Egy több, mint két méter magas, sovány fiatalember, aki vastag lencséjű szemüvegével is alig lát. Az osztály zajong, csak egyetlen diák figyel, Eric Blair. A tanár úr tizenöt évvel később megírja a század egyik legérdekesebb utópisztikus regényét, a Szép új világot, a diák pedig, harminc évvel később, George Orwell néven a legtanulságosabb utópiát, az 1984-et.”
A könyv közepén található pár fotót Dorothy Bohm készítette. A fenti képen az ő egyik alkotása látható.
