ujhelyiz  P 38



Kedvenc könyvek 18

Umberto Eco: A Foucault-inga
Michael Ende: A Végtelen Történet
J. Goldenlane: Papírtigris
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Terry Pratchett: Small Gods
Steven Erikson: Toll the Hounds
Terry Pratchett: Mort (angol)
Steven Erikson: The Crippled God
Terry Pratchett: Reaper Man
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Frank Herbert: A Dűne

Kedvenc sorozatok: A Dűne, Black Company, Craft Sequence, Discworld, Jeeves, Malazan Book of the Fallen, The Sandman, Vaják

Kedvenc alkotók: J. Goldenlane, Murakami Haruki, Neil Gaiman, Steven Erikson, Terry Pratchett, Umberto Eco

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Peter Newman: The Malice
>!
2018. szeptember 22., 12:01
Hirdetés

Utolsó karc

>!
ujhelyiz P

Úgy gondolom, kevés olyan hosszú könyvsorozat van, ami annyira megfogott volna, mint a „Malazai Bukottak Könyvének Regéje” sorozat (igen, ez furcsán hangzik magyarul; szerintem nem is jó fordítás – mentségére szóljon, hogy nem tudom, hogy egyáltalán lehetséges-e jó fordítás…). Nem ez volt az első 10000 oldal feletti fantasy sorozatom, de teljesen más benyomást keltett bennem, mint a többiek. És amikor megláttam a kapcsolódó kihívást, sokáig gondolkoztam, hogy tudok-e róla írni értelmes karcot. Aztán most, hogy elolvastam egy újabb kötetét, úgy gondoltam, megpróbálom. Legfeljebb nem ér semmit… :)

Számomra a kaland 2010 őszén kezdődött, amikor már egy ideje gondolkoztam, hogy belefognék a sorozatba, de nem igazán lehetett az elejét beszerezni. Végül külföldön tartózkodva éppen belefutottam az első kötetbe, és mondtam, miért is ne próbálkoznék meg vele. A Gardens of the Moon első párszáz oldala kőkemény volt: nem magyarázta el, hogy ki kivel van; nem magyarázta el, hogy mik történtek, és végsősoron egyáltalán nem törődött vele, hogy követem-e. Ugyanakkor rengeteg utalást rejtett el annak érdekében, hogy lehessen követni.

A folytatásként olvasott Deadhouse Gates meglepő módon ugyanennyire keményen indult, ugyanis látszólag alig-alig kapcsolódott az első kötethez (később kiderült, hogy ez nem igaz, de az elején ez nem volt világos), ugyanakkor itt már a sorozatra általánosan jellemző hősies helytállás (még a kutyák is hőstetteket hajtanak végre ebben a regényben – no comment), a gondolkozó karakterek, valamint a mítoszok világa is előkerült.

A Memories of Ice ehhez képest az első regényt folytatja, de itt már megmutatja, hogy ki lesz a fő ellenfél a sorozatban; és azt is, hogy mi a fő fegyver, aminek a segítségével győzelmet elérni: az együttérzés és a kitartás.

Folytathatnám a leírást a hátralevő könyvekkel, de nem lenne fair; és azt sem tudom, hogyan lehetne bárkinek ajánlani a sorozatot. Iszonyú tömören van megírva (nincsenek részletesen elmagyarázva az események, nagyon sokszor a fantáziánkra bízza, hogy pontosan mi történt); szinte sosem egyértelműek a motivációk, de cserébe az ember elhiszi, hogy tényleg karakterekről van szó. És nem kevésről – az utolsó könyvekre a szereplőlista a kötet elején száz fő körül mozgott. A legtöbbről elég sok mindent tudunk is már.

A sorozat egészen a végéig nem áll le, az utolsó kötetek közül kiemelném a Toll the Hounds-ot, amely rengeteget mesél az Tiste Andiik történetéről vagy éppen a The Crippled Godot, amely tényleg lezárta a történetet (és végre elmondta, hogy mit jelent az alcím).

De persze nem tudott mindent lezárni – Ian C. Esslemont még egy sorozatot írt, ami a fő regényekkel párhuzamos zajlott. Szerintem ezek lényegesen gyengébb könyvek, ugyanakkor sokat meséltek a háttéreseményekről. És Erikson sem hagyta ott a világot, elkezdett egy előzménytrilógiát is.

Még egy dolog van, amit kiemelnék, mielőtt lezárnám ezt a túl hosszúra nyúlt karcot: a sorozat humorát. Nagyon cinikus, de gyakran szellemes; és ez roppantmód ellensúlyozza a történet amúgy nagyon sötét hangvételét. Gondolok itt a rendszeresen felbukkanó félőrült karakterek beszélgetéseire és cselekvéseire (egy pár kapcsolódó idézet: https://moly.hu/idezetek/356703, https://moly.hu/idezetek/337905, https://moly.hu/idezetek/69725 vagy https://moly.hu/idezetek/64709), vagy arra, amikor mindenki elégedett azzal, hogy a parancsnok a példamutató bátorságáért és hősies viselkedéséért lefokoz egy tisztet (beleértve a lefokozott tisztet is!)…

Összességében, a sorozatot sok szeretettel ajánlom bárkinek, de javaslom, hogy szánjon rá időt és energiát – van elég mélysége, hogy meghálálja, ugyanakkor nem könnyíti meg a kezdést.

Kapcsolódó könyvek: Steven Erikson: Gardens of the Moon · Steven Erikson: Deadhouse Gates · Steven Erikson: Memories of Ice · Steven Erikson: Toll the Hounds · Steven Erikson: The Crippled God · Ian C. Esslemont: Night of Knives · Steven Erikson: Forge of Darkness

Steven Erikson: Gardens of the Moon
Steven Erikson: Deadhouse Gates
Steven Erikson: Memories of Ice
Steven Erikson: Toll the Hounds
Steven Erikson: The Crippled God
Ian C. Esslemont: Night of Knives
Steven Erikson: Forge of Darkness