Timár_Krisztina  ISMP 939


Összes kitüntetés 64


Kedvenc könyvek 83

Charles Dickens: A Christmas Carol
Szabó Pál: Talpalatnyi föld
Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története
Emily Brontë: The Complete Poems of Emily Jane Brontë
Rejtő Jenő (P. Howard): Az ellopott futár
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás
Hamvas Béla: Scientia sacra
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter (angol)
Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Mihail Mihajlovics Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel

Kedvenc sorozatok: Világjáró


Aktuális olvasmányok

Frederi Mistral: Mirèio
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék
François Rabelais: Gargantua (francia)
Kerényi Károly: Görög mitológia
Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 2. – A fekete kisasszony
Luo Guanzhong: Three Kingdoms
Victor Hugo: Les Misérables (francia)

Frederi Mistral: Mirèio Provençal költemény / A szerelem éposza 12 énekben

>!
2017. május 23., 21:13
>!
2017. március 20., 18:45

Egy életem, egy halálom, meddig bírom?

6 hozzászólás

Kerényi Károly: Görög mitológia Történetek az istenekről és az emberiségről / Hérósztörténetek

>!
2017. február 13., 19:35

Utolsó karc

>!
Timár_Krisztina ISMP
Baltikum

Még a regényben megjelenő jelentősebb történelmi személyiségekről karcolok egyet, aztán, ígérem, abbahagyom. :) A középkori Baltikum legendás vezéralakjai ők, megérdemlik, hogy beszéljek róluk, legalább egy kicsit. Sokkal többet úgyse lehet tudni róluk…

    Namejsis:
    A regény legfontosabb alakja, a zemgalok hős vezére. Róla lehet a legkevesebbet tudni a történelemből, nem sok dokumentumban említik, de érthető, hogy a későbbi korok nemzeti hőst csináltak belőle. A XIII. században élt, és amikor csak tehette, harcolt a Baltikumba betörő német lovagok ellen, több-kevesebb sikerrel. A „kevesebb” siker nem a saját bátorsága vagy tudása hiányán múlott, hanem leginkább azon, hogy a balti népek egymással is állandóan hadban álltak. spoiler Olyan is előfordult, hogy egészen kiszorította a németeket Zemgale földjéről, és elindulhatott a (német alapítású) Rigát megtámadni.
    A regény rátermett vezérként mutatja be spoiler, aki mer és tud nagyot álmodni: egyesíteni akar minden balti népet, és a német városokig nyomulni előre, hogy megakadályozza a lovagrend további terjeszkedését; de kénytelen egészen másfajta helyzetben boldogulni. Ebben elég nagy szerepe lehet a regényírói szabadságnak, de ezzel nincs is baj. Kíváncsi volnék, hogyan alakul az élete a tetralógia további köteteiben, de ahhoz meg kéne tanulnom lettül. :P
    Központnak Tērvetét tette meg, de a várából sajnos semmi se maradt, csak ez a kupac itt fenn, ni. :(
https://en.wikipedia.org/wiki/Nameisis

    Viesturs:
    Korábbi legendás vezér, a regény idejében már nem él, de a legöregebbek emlékeznek rá, és tisztelettel emlegetik. (Ezen a néven; amúgy több névváltozat is ismert.) Szintén zemgal, szintén Tērvetéből kiindulva viselt hadat – hol a németek ellen, hol mellettük. Mert időnként – ezt a regény is beismeri – ráfanyalodott a német szövetségre, ha éppen a litvánok pusztították Zemgale földjét. De nem engedte be a német lovagokat a területére, és ahogy a szomszédokkal kibékült, nagyon gyorsan fel is adta ezt a szövetséget, hogy Riga ellen vonuljon.
    Nemzeti hősnek tekintik őt is. Alakját Lettország vágyott függetlenségének jelképeként használták a XX. században. Volt rá ok.
https://en.wikipedia.org/wiki/Viestards

    Mindaugas:
    Éppen csak megemlítik mint a litvánok fejedelmét, aki kiegyezett a német lovagokkal, és színleg felvette a kereszténységet, hogy békén hagyják. A regényben inkább elítélik, mint helyeslik a cselekedetét. Néhány évnyi békét szerzett ezzel a litvánoknak (bár azok szintén eleget békétlenkedtek egymás között is), és függetlenséget is. Ő volt az első litván nagyherceg és az egyetlen litván király (koronázásának napja ma nemzeti ünnep). Halála után Litvánia nagyhercegség lett ismét. Spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy a regény szerint elsősorban magánéleti okból ölték meg, ott követett el nagy hibát, nem feltétlenül a politikában.
https://en.wikipedia.org/wiki/Mindaugas

    Kaupo/Caupo:
    A regény lettesítve, „Kaupos”-ként közli a nevét, de nem lett, hanem lív vezér volt. Az ő alakjának a megítélése történelmileg igen ellentmondásos. A regényben viszont nem: egyértelműen mocsok gazember, aki pénzért eladta magát a németeknek. :P Ha minden igaz, a regény ebben csak a középkori lett mondákat követi…
    Majdnem sikerült neki a lívek királyává lenni, és a feljegyzések nagy formátumú vezetőként emlegetik. Nagyon úgy tűnik, hogy nem színleg vette fel a keresztséget, még Rómába is eljutott (azért a XIII. században ehhez kicsit nagyobb elszántság kellett, mint ma), és állítólag egész népét (plusz az észteket) meg akarta volna téríteni, csak nem élte túl a próbálkozást. A mai napig vannak történészek, akik árulónak tekintik, és vannak, akik úgy tartják, azt akarta, hogy a népe az európai kultúra részese legyen.
https://en.wikipedia.org/wiki/Caupo_of_Turaida

    Mindenki gondolja végig, mennyiben érdekelhetnek ezek a történelmi alakok minket itten a Kárpát-medencében. :)

Kapcsolódó könyvek: Laimonis Purs: Lángoló vár

Laimonis Purs: Lángoló vár