Tiger205 0



Kedvenc könyvek 88

Alan Alexander Milne: Micimackó
Erich Segal: Szerelmi történet – Love Story
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kurt Vonnegut: Börleszk
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Robert Merle: Védett férfiak
Robert Merle: Két nap az élet
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel
Ottlik Géza: Iskola a határon
James Clavell: A Tajpan

Kedvenc alkotók: Ross Thomas, Számvéber Norbert

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jo Nesbø: Csótányok
Walter Isaacson: Steve Jobs életrajza
Dékány András: A sarkvidék meghódítója
Stanisław Lem: A Legyőzhetetlen
John Keegan: A második világháború
Aszlányi Károly: Haybodyt nem lehet agyonütni
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Zane Grey: Vadnyugaton
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház
Ken Follett: Veszélyes gazdagság
W. E. B. Griffin: A merénylő
Manszur Abdulin: A vörös út
Cecil Scott Forester: Őfelsége kapitánya I-II.
Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei
John le Carré: A mi emberünk
James Clavell: Gajdzsin
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség
>!
2013. január 6., 21:18
>!
2012. szeptember 19., 16:02
>!
2012. szeptember 19., 20:14
>!
2012. október 4., 18:48
>!
2012. szeptember 27., 13:17
>!
2012. szeptember 19., 16:04
>!
2012. szeptember 19., 15:59
>!
2012. augusztus 30., 20:18

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

>!
2011. november 1., 01:30
17 hozzászólás
>!
2012. január 5., 13:46
>!
2012. január 1., 23:03

Manszur Abdulin: A vörös út A Volgától a Dnyeperig

>!
2011. december 7., 11:58
>!
2011. augusztus 22., 13:41
>!
2011. január 5., 16:23
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Tiger205

EZEN A NAPON

Savoyai Jenő herceg mindent elsöprő győzelmet aratott a kétszeres túlerőben lévő török sereg felett Péterváradnál, 1716 augusztus 5-én.

Egy remek cikk, javaslom elolvasni a leírás régies, ízes nyelvezete, és az események érdekfeszítő leírása miatt.
http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0019/1699.html

Én csak kiemelnék két érdekes részt (egyikhez háttér STORY is van), meg Pétervárad elnevezését is bemutatom.

1/
Pétervárad a nevét onnan kapta, hogy az uradalom birtokosa Gurwey fia Péter (a Bánk bán Petur bánja) volt, aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt veszítette életét és birtokait. A név utótagja „kis vár” jelentésű.
Pétervárad (szerbül Петроварадин / Petrovaradin, horvátul Petrovaradin, németül Peterwardein, latinul Varadinum Petri) város Szerbiában, a Vajdaságban, Újvidékkel szemben, a Duna szerémségi oldalán. Mára már szinte egybenőtt Újvidékkel, bár külön önkormányzata van és külön községet is alkot Újvidék városi községen belül, amelyhez még négy település tartozik.

2/
Augusztus 2-án Pálffy tábornagy lovassági felderítésre indult, 3.000 fővel. Sajnos egy 10.000 fős szpáh hadtesttel találta szembe magát.
„A nagy túlerővel szemben mindenesetre igen nehéz volt a helyzete, mindazonáltal teljes 4 órán át dicsőségesen állott ellen a törökök folyton meg-megújuló támadásainak, hanem aztán a további küzdelem céltalanságát belátva, abbahagyta a harcot és megkezdte a visszavonulást a vár felé, a szoros jellegü terepen át erősen szorongatva az ellenség által, minek folytán a földerítő különítmény, melynek ismételten újból meg kellett állania és harcba bocsátkoznia, tulajdonképen most szenvedte a legtöbb veszteséget, mely 400 halottra és mintegy 300 sebesültre és foglyul esettre rúgott. A fogságba jutottak közt volt Breuner altábornagy, akit utóbb a török táborban szétvagdaltak, a sebesültek közt gróf Hauben tábornok. Pálffy alól a harc folyama alatt kétszer is kilőtték a lovat. ”

18+
Breuner táborok halála így zajlott: A csata a keresztények javára fordult, mikor a (sebesült) török fővezér dühében a legmagasabb rangú foglyot magához hozatta, annak kezét, lábát levágatta és egy tölgyfára testét felakasztatta.
Az a híres Breuner tölgy, állítólag ma is áll még.

3/
A csata végéről egy ki leírás:
"A hatalmas, sorsdöntő csata mindössze 5 óra hosszat tartott és a keresztény fegyverek fényes győzelmével végződött. Déli 12 órakor a tulajdonképpeni harcnak vége volt és Savoyai Jenő herceg, a győztes hadvezér, szívesen engedte meg, hogy gyalogsága is a volt török táborig nyomuljon előre, hogy szintén része legyen az ott található dús zsákmányban. A herceg ugyan már most tudatában volt teljes győzelmének, de a csapatok kimerülésére való tekintettel a közvetlen üldözéstől eltekintett, pedig ez még sokkal nagyobb mértékben emelte volna a kivívott diadal nagyságát.
A zsákmány nagysága óriási volt, miután a menekülő törökök semmit se vihettek magukkal. A hátrahagyott ágyúk száma 149 lövegre, 3 tarackra és 23 mozsárra rúgott. Azonkívül sok kézifegyver, lőszer, 156 zászló, 5 lófark, tömérdek ló, teve, élelmiszer stb. jutott a győzők kezébe.
A császáriak vesztesége kitett: a gyalogságnál 1840 halott, 1534 sebesült; a lovasságnál 272 halott, 805 sebesült; a tüzérségnél 10 halott, 19 sebesült; vagyis összesen 2122 halott és 2358 sebesült, köztük 206 tiszt. A főbbrangú tisztek közül elestek: Lancken és báró Wellenstein altábornagyok, gróf Hoensbroeck és Gehlen tábornokok. Megsebesültek: gróf Bonneval altábornagy, gróf O'Dwyer és báró Schilling tábornokok.
A törökök vesztesége még csak megközelítő pontossággal sem állapítható meg. A régibb művek bizonyára túlozva 30.000-re, az újabbak az ellenkező túlzásba átmenve, 6000-re teszik a török veszteségek számát."

Kapcsolódó könyvek: Lengyel Balázs: A török Magyarországon · Lázár Balázs: A Habsburg Birodalom zászlói alatt

Lengyel Balázs: A török Magyarországon
Lázár Balázs: A Habsburg Birodalom zászlói alatt
1 hozzászólás