Tarandus_Kiadó  KU Tarandus


Kiadói sorozatok

Életrajz / Útirajz · Összes sorozat »

Könyvek 88

Lengyel Zsuzsa Édua: Terra
Csákvári Éva: Boszorkánylepke
Havassy Réka: Zárójelek
Van hangunk
Barcs Krisztina: Az Álomszövő
Kate M.: Vihar után
Bankó-Erdősi Viktória: Elég az hozzá
Patrick Modiano: Alvó emlékek
Susan Barker: Inkarnációk
Patrick Modiano: Felejtett álom

Karcok 157

Tarandus_Kiadó KU>!
Van hangunk novellapályázat

A következő napokban szeretnénk bemutatni nektek a Van hangunk novella pályázat zsűrijét. Elsőként fogadjátok szeretettel Edina Tallér író, drámaírót.

Edina Budapesten él és dolgozik. Számos kulturális, művészeti és irodalmi lap munkatársa, szépirodalmi és ifjúsági regényei mellett több drámáját is bemutatták és játsszák a színházak. Egy perccel tovább című darabja elnyerte a 2015-ös évi Vallai Péter Előadóművészeti Fesztivál fődíját.
Kötetei: A húsevő (Kalligram Kiadó, 2010), Lehetek én is (Kalligram Kiadó, 2013), Most akkor járunk? (Tilos az Á Kiadó, 2014), Holnaptól minden rendben (Tilos az Á Kiadó, 2015), A negyvenkettedik széken ülő nő (Kalligram Kiadó, 2016), A húsevő 2. kiadás (Kalligram Kiadó, 2018). Előkészületeben A lány a város felett című regénye.

A pályázat kiírását itt találod: https://tarandus.hu/van-hangunk-novellapalyazat/

Kapcsolódó alkotók: Tallér Edina

Tarandus_Kiadó KU>!

„Kíváncsi vagy, milyen a mai magyar valóság? Akikről olvashatsz ebben a kötetben, valóban hús-vér emberek, ők nem valóságshow-k luxusában lubickolva nyafognak, hanem tényleg, a nagy betűs Valóságból, sőt, ha annyira akarod: Walóságból kínlódták papírra a mindennapok mai aktualitásait. Friss, szenvedélyes, letargiába taszító, és… mai.”

http://tarandus.hu/cikkek-kritikak/reszletek/kozmetikaz…

Kapcsolódó könyvek: Magyar Radír 2016

Magyar Radír 2016
Tarandus_Kiadó KU>!

„Radu Țuculescu íróként vált ismertté, pedig milyen szépen hegedült a Kolozsvári Filharmóniában! Zenei pályája ígéretesen alakult, rádiós és televíziós szerkesztői karrierje nemkülönben. Aztán mégis „elfajzott”. Középiskolásként természetesen még ő is verseket írt, kolozsvári „konzis” évei alatt a színház volt a szenvedélye, saját munkáit állította színpadra, és pantomim-előadásokat.”
Olvasd tovább a cikket:
http://tarandus.hu/cikkek-kritikak/reszletek/balta-a-la…

Kapcsolódó könyvek: Radu Țuculescu: Öregmama történetei

Radu Țuculescu: Öregmama történetei
Tarandus_Kiadó KU>!

http://librarius.hu/2016/12/15/brilians-modon-elt-benne…

Interjú a szerzővel a Librariuson:

20 év csend után idén ősszel ismét regénnyel jelentkezett Winston Groom. El Paso című könyvében (a regényről szóló cikkünket itt olvashatod) keveredik a történelem és a fikció, miközben a főszereplő, Arthur a gyerekeit próbálja kimenteni a véreskezű Pancho Villa seregének karmai közül. Winston Groom dolgozott újságíróként, szolgált Vietnamban, íróként pedig számos díj, valamint 20 könyv köthető a nevéhez, köztük a Forrest Gump is. A 73 éves amerikai szerzőt kérdeztük az El Pasóról, a történelemben zajló jó és rossz közti küzdelemről, valamint arról, mit szólt a Forrest Gump filmváltozatához. Interjú.

Winston Groom: El Paso, Tarandus kiadó, 2016., 552 oldal
– Az El Paso előtt utoljára 1998-ban jelent meg regénye. Majdnem 20 évig csak ismeretterjesztő, történelmi könyveket publikált. Mi az oka annak, hogy ilyen sokáig nem írt regényt?

A Forrest Gump után eszembe jutott, milyen sok amerikai regényírónak volt olyan szerencséje, hogy egy vagy két sikeres könyvet adtak ki, de azután is folytatták az írást, miután kifogytak a jó ötletekből, mert nem tudnak mást csinálni. Persze akadnak kivételek, mint például Scott Fitzgerald és Thomas Wolfe, akik kifogytak az ötletekből, aztán az olvasók, a kiadók és a kritikusok is lehúzták őket, ezért halálra itták magukat. És ott van például Ernest Hemingway, aki szétszívta az agyát. Én nem ezt az utat akartam bejárni, úgyhogy elkezdtem történelmi könyveket írni, amivel egész sikeressé váltam. Azért szeretem ezt a műfajt, mert ha elkezdem, van eleje, közepe és vége, míg a fikcióban csak egy üres papírdarab néz szembe velem. De az El Paso írásakor másképp történt. El akartam mesélni a történetet, és mindennap izgatottan keltem fel, hogy folytathassam az írást. Úgy érzem, ez lehet a siker titka. Mindennap igazán akartam írni. Briliáns módon élt gondolataimban a történet.

– A Forrest Gump könyve tette széles körben ismertté. Mit gondol a filmváltozatról és mikor látta utoljára?

Először akkor láttam a filmet, amikor 1994-ben megjelent. Többször nem is néztem újra, egészen addig, amíg a lányom nem kérte. Ez körülbelül 10 éve történt. Az iskolában hallotta a barátaitól, hogy én írtam meg könyvben Forrest Gump történetét. Persze nem ez volt az első eset, hogy filmre vitték egy művemet, adaptálták például többek között az As Summers Die regényemet is. Eleinte furcsa érzés a saját alkotásodat a vásznon megelevenedni látni. Érdekes, amikor látod, hogy a te szavaid hangzanak el színészek szájából, de aztán hátradőltem a székben és élveztem a filmet, ami egész jó volt.

– Az El Pasót a 18 éves lányának ajánlja a könyv előszavában. Hogyan reagált Carolina, miután elolvasta a regényt?

Carolina akkor kezdett az Alabama Egyetemen, rengeteget tanul. A szabadidejében szórakozásként csak a karácsonyi szünetben olvashatott. Rendkívül boldog és hálás volt, amiért neki ajánlottam a könyvet.

– Szintén a könyv előszavában fogalmazza meg, hogy a történelem hősökről és gazemberekről szól. Mi érdekli leginkább a jó és a rossz küzdelmében?

Mint ahogy a történelemben, úgy a valóságban sem mindig csak a jófiúk vagy a gonoszak nyernek. De reméljük, hogy többször nyernek a jók, mint a rosszak.

el-paso

– Az El Pasóhoz Edwin Morgan történetei adták önnek az inspirációt. Mi fogta meg leginkább Eddie elbeszéléseiben?

Eddie történeteinek valós kerete van. Megfogtak azok a történetek, amik az amerikai történelem ilyen érdekes és egzotikus időszakában játszódnak. A történetek összességéből még nem lett volna regény. Meg kellett alkotnom a karaktereket. Valóságossá, érdekessé és fontossá kellett őket tennem.

– Az El Paso egyik legemlékezetesebb karaktere a mexikói forradalom vezéralakja, Pancho Villa, aki rendkívül ellentmondásos személyiség. Hogyan vélekedik róla történészként, és mit gondol róla íróként?

Pancho Villa egyrészt idealista volt, mint például Hitler. Úgy gondolta, arra szánta őt a sors, hogy jobb életet biztosítson a népének. Másrészről kíméletlen gyilkos, kegyetlen szadista volt. Remélem, az El Pasóban mindkét személyiségét sikerült megragadnom és bemutatnom.

– Az El Pasóban megismerünk számos gazembert és hősöket is. Miközben írta a könyvet, melyik szereplővel tudott legjobban azonosulni? Van-e olyan figura, aki az ön személyiségéből táplálkozik?

Személyesen egyik karakter sem köthető hozzám, de talán Arthurral azonosultam leginkább. Pancho Villa serege ellen vezetett egy másik csapatot. Biztonságban akarta tudni az elrabolt gyerekeit. Óriási kihívással kellett szembenéznie.

– Szerzőként ki a legnagyobb kritikusa? Ki szokta kérni mások véleményét írás közben?

Már nem. Ez az én könyvem. Én vagyok érte a felelős.

– Szolgált Vietnamban, dolgozott újságíróként, megjelent 20 könyve és számos díjjal tüntették ki. Ha ki kéne választani élete nagy művét, melyik lenne az?

Tegyük fel, hogy van 20 gyereked! Melyikük lenne a kedvenced közülük? Számomra minden művem különleges a maga módján. Fontos lehet az első könyved és az, amelyikkel a legtöbb pénzt kerested. Nem mondhatom, hogy az egyik jobb mint a többi. Imádok írni. Ez egy jó kaland volt!

Kapcsolódó könyvek: Winston Groom: El Paso

Winston Groom: El Paso
Tarandus_Kiadó KU>!

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-12-17+…
Az 1910-es évek. Európában kitör egy háború, ami később az egész világot befolyásolja. Az Egyesült Államok még inkább csak távolról követi az eseményeket, figyelmét sokkal inkább leköti a déli határvonala mellett zajló polgárháború. Mexikóban bandavezérek követelik maguknak a hatalmat, közülük is kiemelkedik Pancho Villa, aki egy ideig még az amerikaiak segítségét is elnyerte – azt tartják ugyanis róla, hogy vissza akarja adni a hatalmat a szegényeknek. Ez idő tájt a vasútmágnás Shaughnessy ezredesnek nagy farmja van Mexikóban, és amikor hirtelen pénzszűkébe kerül, elhatározza, hogy családjával együtt ellátogat a földjére, és a határ menti El Pasóba hajtja a több ezer marháját. Vele tart örökbefogadott fia, Arthur, valamint unokái, Katherine és Timmy is. Villa azonban elrabolja a két gyereket, pénz hiányában pedig a Shaughnessy-család nem tehet mást, mint hogy maguk eredjenek utána…

Nem tudom, hogy rövid leírásom alapján mennyire tűnik szövevényesnek a cselekmény, de ez még csak alig töredéke annak a rendkívül színes tablónak, amit Winston Groom elénk fest. Regényében megismerjük az öreg Ambrose Bierce-t, amint Amerikából való kiábrándulása után utolsó útra indul a háború sújtotta Mexikóban, de találkozunk egy szocialista érzelmű újságíróval is, aki hisz Villában és céljaiban. Közben Johnny Ollas, az árokparton talált fiú, későbbi matador, szintén Villát veszi üldözőbe, hiszen az a feleségét is elrabolta. De figyelemmel követjük egy néger szolga, egy leendő amerikai filmsztár, egy német kém, a bostoni maffia egyik ügyvédjének sorsát is, és akkor még nem beszéltem Villa egyik tábornokáról, aki emberi orrokat visel nyakláncként… Groom hihetetlenül színes képet vázol elénk, nekünk pedig nem kell mást tennünk, mint hátra dőlni, és élvezni ezt a csodálatos utazást.

Azt mondom, „csodálatos”, pedig nem felhőtlenül vidám történetről beszélünk. Súlyos, kegyetlen, drámai eseményeknek leszünk tanúi, emberek halnak meg, gyilkosokat követhetünk közvetlen közelről – hiszen ez nem valamiféle barátságos, romantikus Mexikó. Ez a kemény, durva és erőszakos férfiak földje, ahol a nők is csak úgy tudnak túlélni, ha legalább ennyire erőssé válnak. De közben mégsem rendülünk meg olyan mélyen, mégsem vág olyan mélyen a húsunkba az El Paso: Groom úgy mesél, hogy közben nem akarjuk tíz oldalanként letenni könyvét, mert már nem bírjuk tovább olvasni a fájdalmat. Az El Paso olyan regény, ami közben reménykedünk, hogy sosem ér véget, mert annyira jó érzés olvasni. Néha fáj, néha sírunk; néha örülünk, néha nevetünk; néha csodálkozunk, néha meglepődünk. Akárcsak az életben.

„Igazi nagyágyú” – írja a fülszöveg, én meg csak egyetérteni tudok, mert tényleg hihetetlenül komplex élmény. A tengeren túl mindig elhatározza valaki magát, hogy megírja a Nagy Amerikai Regényt, és közel húsz évnyi kihagyás után (ezalatt csak nonfictiont írt) Winston Groom is megpróbálkozik vele – annak eldöntését, hogy tényleg sikerül-e neki, meghagyom az utókornak, de abban biztos vagyok, hogy jó eséllyel pályázik a címre. Egyszerre ír egy közel hibátlan mexikói westernt, egy összetett családregényt és nem mellesleg egy izgalmas történelmi kalandtörténetet. De persze ez nem Cormac McCarthy feldolgozhatatlanul fájdalmas westernje, nem Jonathan Franzen rémisztően ismerős családregénye és legfőképpen nem középszerű kaland-ponyva. Az El Paso mindhárom műfajt egyesíti magában, hogy aztán valami megfoghatatlanul egyedi szülessen belőle.

Kicsit gondban is vagyok, mert annyi mindenről tudnék írni, ami már túlfeszítené ajánlóm kereteit. Az mindenesetre biztos, hogy muszáj csodálattal adóznom az előtt, ahogy Groom lefesti figuráit: végtelen komplexitással mutatja meg az egyes emberek sokszínűségét, hogy senki sem fekete vagy fehér, és mindenki kicsit másként lát minket. Izgalmas figyelni, ahogy például Pancho Villa mennyi árnyalatban jelenik meg: a véreskezű mészárostól a mexikói Robin Hoodig mindent el tudunk képzelni róla. De Arthur és nevelőapjának viszonya, a néger szolga „családjához” fűződő kapcsolata, Bierce alakjának elvei, a keresésben hozzájuk csapódó cowboyok érzései, az Arthur feleségével történt események… mind-mind külön tanulmányt érdemelnének, annyival gazdagítják a szöveget.

Talán egyedül a végével nem vagyok kibékülve, mintha Groom nem egészen tudta volna, miként kerekítse le óriási vállalását, és bizonyos megoldásokat itt-ott már nagyon légből kapottnak gondoltam. De ettől függetlenül is az év egyik legjobb élményeként fogom számon tartani az El Pasót: olyan mű, amit még a sokadik újraolvasás során is hihetetlen élvezettel fogunk lapozni, mert annyi mindent rejt magában. Szórakoztató, de közben tele van elképesztő érzésekkel; kalandos, de mégis rengeteg gondolkodni valót ad; magával ragadó, humoros és szép – ez mind az El Paso és ennél még sokkal több is. Mindenkinek nagy lelkesedéssel ajánlom.
Szabó Dominik – 2016. december 17.

Kapcsolódó könyvek: Winston Groom: El Paso

Winston Groom: El Paso
Tarandus_Kiadó KU>!

Dezsényi Katalin szerkesztő beszél az El Paso című könyvről a Klubrádióban.
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Winston Groom: El Paso

Winston Groom: El Paso
Tarandus_Kiadó KU>!

Moldova Júlia főszerkesztő beszél az Istent a kőben című könyvről a Klubrádióban.
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Kamila Shamsie: Istent a kőben

Kamila Shamsie: Istent a kőben
Tarandus_Kiadó KU>!

Fáy István kritikája a Lilla Magazinban.

Kapcsolódó könyvek: Radu Țuculescu: Öregmama történetei

Radu Țuculescu: Öregmama történetei