A Kulter-en megjelent novellám. :)
"Az ok
– Elkószált a gyerek a szeméttelepen, és bevette a gyógyszereket, amiket ott talált, attól lett ilyen. – válaszolta a pénztárosnőnek a kisboltban.
Akár így is lehetett volna, egyszer tényleg elveszett a szeméttelepen. Négy éves lehetett, vasat kerestek az apjával. Valójában akkor már látszott, hogy valami nincs rendben vele, kicsit lassabb volt a felfogása, mint a kortársaié, sokat kellett kiabálni rá, mert egészen egyszerű dolgokra is csak a fejét rázta, hogy nem érti.
Ha megkérdezték, mi baja a fiának, mostanában mindig ezt a gyógyszeres verziót adta elő. Minél többször mondta el, annál inkább kezdte elhinni maga is. Így könnyebb volt, nem kellett azon gondolkozni, mi a valódik ok.
Ő a cigarettára fogta, pedig a terhessége alatt lecsökkentette tizenkét szálra a napi adagját. Akkor az orvos is azt mondta, jó ez így, többet árt az idegesség, ha hirtelen leszokik, mint az a néhány szál.
Az anyósa szerint a gyerek szó szerint ütődött lett, mert azon a télen, amikor már előrehaladott volt a terhessége, kiment az udvarra kiönteni a felmosó vizet, megcsúszott a jégen és elesett. A fenekére esett, de az anyósa azt mondta, a magzat akkor ütötte meg a fejét, onnantól már nem fejlődött rendesen.
A férje a rossz géneket okolta, persze anyai ágról. Mindig kiemelte, náluk nem volt gyengeelméjű a családban, csak ő hordozhatta magában a betegséget. Ha ezt tudja, nem ragaszkodik hozzá, hogy az ő keresztnevét kapja az elsőszülött fia.
Mindenkinek ok kellett, az felfoghatatlan volt, hogy csak úgy ilyen legyen a gyerek."
A teljes novella itt olvasható.
http://kulter.hu/2018/07/nyiri-katalin-kisprozaja/
