Eltaposott virágok – Bevezető.
"A történetek nem mindig végződnek boldogan.
Mi több, a valóságban szinte sosem.
Amikor még gyerek voltam, sokat álmodoztam. Elképzeltem, hogy boldog életem lesz, minimum két gyerekkel és cuki háziállatokkal. Sikeres karrier. Jó barátok.
Aztán az álmaim elhalványodtak. Vagy inkább találóbb lenne azt mondanom, hogy összezúzták őket.
Már semmi másra sem vágytam csupán nyugalomra…
Azt szerettem volna, hogy egyszerűen csak hagyjanak végre békén és ne nézzenek rám azokkal a szemekkel.
Egyszer a démonok is angyalok voltak… Mondogatta annak idején a nagymamám.
S jobb, ha mindenki tudja ez a mondás igencsak helytálló.
Hisz megmutatja, hogy a legszelídebb lény is a gonosz útjára tévedhet. A lelke pedig végérvényesen bemocskolódhat.
Esetünkben az aranyos és szelíd szomszéd lány, akiről senki sem feltételezne rosszat.
Nem kell más csupán némi bűn.
Bűn pedig akadt, dögivel.
Csak én akkoriban még naiv voltam és nem láttam. Csak a szépet és a jót vettem észre.
Pedig bizony jobb, ha a felszín alá nézünk. Mivel lehet, hogy a vérvörös színű alma belseje valójában rothadt.
A tizenhetedik születésnapom nyarán változott meg az életem, amikor megöltem a velünk szemben lakó fiút.
Elliot-nak hívták és szerelmes voltam belé."
