Háááát…. úgy látom, ez a „Fénytörés” elég nyögvenyelős lesz! Már eleve nem csípem az egyes szám első személyben írt regényeket. Nagyon-nagyon kevés közülük az, melynek a cselekménye el tudja feledtetni velem az I. sz. 1. sz.-t.
Abba is hagyom egy kicsit. Muszáj valami könnyedet olvasnom.