#5 He hadn't been known as Olly since he was a boy.
Kisfiú kora óta senki sem szólította Ollynak. Akkoriban még a csónakokat nem kellett a parthoz lakatolni és a kompjárat sem hozott mindenféle jött-ment alakot a szigetre. Manapság ha valamit gazdátlanul hagytak pár perc erejéig, annak rögtön lába kélt. A kis faházból is rejtélyes módon eltűnt néhány dolog az utóbbi években. Oliver gyanakodva figyelte a szomszédait, kinek lehetett szüksége egy kibolyhosodott nadrágra, ami a szárítón függött vagy egy foltos vászonterítőre, amit a kerti asztalon hagyott, de aztán meggyőzte magát, hogy a kompról leszálló fiatalok egyike vihette el őket. Voltak tárgyak, amik végleg eltűntek, de voltak, amik a legváratlanabb helyen bukkantak fel újra. Vilagos, hogy valaki rossz tréfát űzött az öreg horgásszal..
De nemcsak a tárgyak, az órák is eltűntek. Egyik percben még a konyhában üldögélt hideg kávéja mellett a hétfői keresztrejtvényt fejtve, a másikban pedig a stégen találta magát, ahogy a szákból emeli ki a halakat. Nem tudott elszámolni magának a kettő között eltelt időről és a keresztrejtvény is egyre nehezebben ment.
Gyanakvóvá vált. Úgy érezte, az emberek összemosolyognak a háta mögött. Az öregember, aki naphosszat ül a stégen, kapásra várva. Nem is szívesen csinált már mást.
Aznap zavarodottan vette le a csónak láncáról a lakatot. Az evezővel kikormányozta a csónakot a nyílt vízre, majd beindította a motort. Valakire és valamire emlékeztette ez a mozdulatsor, de a fejében keletkező fehér zaj kitörölte a felbukkanó emlékképeket.
Pontban délben kötött ki a templom előtti partszakaszon, ahol a szombati piac szokott lenni. Komótosan baktatott az árusok standjai között, nem tudván, mit keres.
A szeme sarkából észrevette, hogy egy hajlott hátú öregasszony szugerálja. Az ősz hajú asszonyság épp a koszos kis asztalát pakolta el. Oliver pillantása a nő szatyrára esett, amiből kilógott egy kibolyhosodott nadrág és egy jobb napokat látott vászonterítő.
-Gyerünk Olly, éhen halok! Mehetünk haza!- mondta az asszony.
