Spepa 29


Összes kitüntetés 35


Kedvenc könyvek 21

Cheryl Strayed: Vadon
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Anna Gavalda: Édes életünk
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Susan Minot: Este
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Aktuális olvasmányok

John Updike: Az eastwicki boszorkányok
Alain-Fournier: A titokzatos birtok
Fannie Flagg: Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe
Edward Rutherfurd: London kétezer évének története
Giovanni Boccaccio: Dekameron
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Ernest Hemingway: Novellák
>!
2018. május 12., 16:34
>!
Európa, Budapest, 1986
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738376 · Fordította: Göncz Árpád
>!
2018. május 1., 13:25
>!
2015. november 20., 20:53
1 hozzászólás
>!
2012. április 15., 15:12

Utolsó karc

>!
Spepa

Alice Zaduzki emléke

Harmincadik születésnapján Alice Párizsba utazott. A metrón, hogy párizsinak tűnjék, állva olvasott.

Ugyanekkor egy fiatalember gyors ütemben taposta kerékpárja pedálját; egy fontos megbeszélésre sietett, állásügyben. Az utcán egyszer csak leugrott a helyéről a biciklilánc. A fiatalember izgatottan, idegesen megpróbálta a helyére tenni, s közben rettenetesen aggódott, hogy el fog késni. De hiába próbálkozott, a lánc ellenállt. A keze szutykos lett a kenőzsírtól, minden a lehető legrosszabbul alakult. Észrevett a közelben egy metróállomást, s rohanni kezdett felé. A metró volt az egyetlen esélye, hogy nem késik el. Amint futott lefelé a lépcsőn, látta, hogy épp bent áll egy szerelvény. Négyesével vette a fokokat, és beugrott a kocsiba.

Nekiesett egy fiatal nőnek, és kiverte a kezéből a könyvét. Mentegetőzött, majd lehajolt és fölemelte a könyvet, ám amint átnyújtotta, észrevette, hogy összepiszkolta a borítóját: „Bocsásson meg, nagyon sajnálom… piszkos a kezem.” Alice arca ekkor mosolyra derült. A könyv ugyanis, amit épp olvasott, ezt a címet viselte: Piszkos kezek. A furcsa véletlenen a fiatalember is elmosolyodott. Alice pedig, aki oly szellemes volt, mint minden Alice, megjegyezte: „Még szerencse, hogy nem A pestis-t olvastam.”

(186-187. o.)

Kapcsolódó könyvek: David Foenkinos: Emlékek

David Foenkinos: Emlékek
3 hozzászólás