simiszabi 4




Kedvenc könyvek 29

Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy
Borbély Szilárd: Nincstelenek
Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Hervay Gizella: Az idő körei
Barnás Ferenc: A kilencedik
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Hermann Hesse: Demian
Murakami Haruki: Különös könyvtár
Patrick Süskind: A galamb
Vida Gábor: Egy dadogás története
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Kedvenc szereplők: Charlie Gordon, Emil Sinclair, Gyujsen, Harry Haller, Miss Kinnian, Oleg Kosztoglotov, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, Seymour Glass, Szonya (Szofja Szemjonovna Marmeladova), Zoszima sztarec

Kedvenc alkotók: Albert Camus, Csingiz Ajtmatov, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Frans Eemil Sillanpää, Franz Kafka, Hermann Hesse, Hervay Gizella, József Attila, László Noémi, Rafi Lajos

Kedvenc kiadók: Európa, Magvető


Aktuális olvasmányok

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
>!
2021. december 26., 21:23
>!
Kriterion, Bukarest, 1991
588 oldal · puhatáblás · ISBN: 9732602252 · Fordította: Makai Imre

Utolsó karc


Kiemelt karc

simiszabi>!
Egy költő – egy vers

Hervay Gizella: Előszó

Aki azt hiszi, hogy az irodalom irodalom,
az hülye.
Világos.
Ez a könyv nem könyv.
Íme:
Ma reggel kedvem volt énekelni
és énekeltem egész délelőtt.
Énekeltem és mosakodtam,
énekeltem és vertem a párnát,
énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
Nem ment az írás.
Gyötörni kezdett,
hogy mért nem tudtam élni eddig,
mért jöttem zavarba, ha telefonálni kellett,
mért féltem, hogy a manikűröslányok kinevetnek,
mért szégyellem repedezett ujjaimat,
mért hallgatok estéken át a barátaim között,
mi ez a görcs, ez a gombóc, ami elviselhetetlen,
ami miatt szájhúzva hívnak a barátok magukkal
– könnyen elronthatom a hangulatot – ,
mért nem maradt mellettem senki?
Hát igen, hát igen, elviselhetetlen vagyok.

Mire ideértem, hol volt már a jókedv, az éneklés!
– Minek ez az egész? – vertem a gépet. –
Mit tudok még valakinek is mondani?

S ekkor egyszerre megértettem, hogy ami én vagyok,
ez a csupa-félelem, csupa-gátlás
a megalázottak, a kiszolgáltatottak ismertetőjegye,
s hogy többen vagyunk ilyen jeggyel szomorítottak a földön,
mint ahányan éheznek, vagy mint ahányan belehalnak.
Itt vagyunk, mi gyengék és kiszolgáltatottak
öröklött nyavalyáinkkal, a történelem mocskos ujjnyomaival.

Én a szabadságot cafatonként tépem ki magamnak.
Semmim sincs, ami eleve adott.
Szülőföldet, hazát, mindent magamnak kellett megszereznem,
míg más beleszületett.

És minden pillanatomat –
a jó szót, amiért leülök a parkban a padra,
és megcsodálom a ronda kézimunkákat,
a bögre vizet, amire rászolgáltam Gyímesközéplokon,
a barátaimat,
mindent, mindent,
és mindennap újra meg újra mindent ki kell csikarnom,
nincs, aki segíthetne,
ne is segítsen – konok vagyok,
csak teszem magam, hogy nem bírom,
mindig csak majdnem esek össze,
aztán újból és újból…….

Ó, de hiába!
Látják a védtelenséget szemeden,
hallják hangodon,
látják zavarodon,
esett mozdulataidon.
Tudják, hova üssenek,
minden előző ütés cinkosuk.
Visszavágnak:
– Mért hagyod magad? –

Mért hagyod magad, kiszolgáltatottak menete,
gyűrű a föld körül?
Védd magad a földdel,
védd magad magaddal,
védd magad kicsikart szabadságoddal,
védd magad szerelemmel!

Ez a könyv nem könyv.
Egyetlen lehetőségem immár,
hogy szabadságom megteremtsem,
s minden ízét megízleljem.

Ebben a könyvben tehát mindenkit szembeköpök,
aki csak megalázott,
az élettől eltanácsolt,
sajnált,
ellökött,
becsapott.

Ez a könyv egyetlen nagy szembeköpés
mindazokért, akiket valaha is megaláztak,
és megaláznak.
És aki azt mondja, hogy van fontosabb ennél,
az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom,
az tehát hülye.


Olvasott könyvek idén
0
Olvasott oldalak idén
0