simiszabi 3




Kedvenc könyvek 37

Hermann Hesse: Peter Camenzind
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Szilágyi István: Agancsbozót
Mózes Attila: Üvegcsendélet
Terék Anna: Háttal a napnak
Popper Péter: Amor Fati
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy
Borbély Szilárd: Nincstelenek
Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Hervay Gizella: Az idő körei
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Kedvenc szereplők: Charlie Gordon, Emil Sinclair, Gyujsen, Harry Haller, Miss Kinnian, Oleg Kosztoglotov, Peter Camenzind, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, Seymour Glass, Szonya (Szofja Szemjonovna Marmeladova), Zoszima sztarec

Kedvenc alkotók: Albert Camus, Csingiz Ajtmatov, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Frans Eemil Sillanpää, Franz Kafka, Hermann Hesse, Hervay Gizella, József Attila, Rafi Lajos, Tar Sándor

Kedvenc kiadók: Európa, Kriterion, Magvető


Aktuális olvasmányok

Peter A. Levine – Ann Frederick: A tigris felébresztése
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
>!
2023. január 20., 18:21
>!
2022. december 15., 18:04

Utolsó karc


Kiemelt karc

simiszabi>!
Egy költő – egy vers

Hervay Gizella: Előszó

Aki azt hiszi, hogy az irodalom irodalom,
az hülye.
Világos.
Ez a könyv nem könyv.
Íme:
Ma reggel kedvem volt énekelni
és énekeltem egész délelőtt.
Énekeltem és mosakodtam,
énekeltem és vertem a párnát,
énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
Nem ment az írás.
Gyötörni kezdett,
hogy mért nem tudtam élni eddig,
mért jöttem zavarba, ha telefonálni kellett,
mért féltem, hogy a manikűröslányok kinevetnek,
mért szégyellem repedezett ujjaimat,
mért hallgatok estéken át a barátaim között,
mi ez a görcs, ez a gombóc, ami elviselhetetlen,
ami miatt szájhúzva hívnak a barátok magukkal
– könnyen elronthatom a hangulatot – ,
mért nem maradt mellettem senki?
Hát igen, hát igen, elviselhetetlen vagyok.

Mire ideértem, hol volt már a jókedv, az éneklés!
– Minek ez az egész? – vertem a gépet. –
Mit tudok még valakinek is mondani?

S ekkor egyszerre megértettem, hogy ami én vagyok,
ez a csupa-félelem, csupa-gátlás
a megalázottak, a kiszolgáltatottak ismertetőjegye,
s hogy többen vagyunk ilyen jeggyel szomorítottak a földön,
mint ahányan éheznek, vagy mint ahányan belehalnak.
Itt vagyunk, mi gyengék és kiszolgáltatottak
öröklött nyavalyáinkkal, a történelem mocskos ujjnyomaival.

Én a szabadságot cafatonként tépem ki magamnak.
Semmim sincs, ami eleve adott.
Szülőföldet, hazát, mindent magamnak kellett megszereznem,
míg más beleszületett.

És minden pillanatomat –
a jó szót, amiért leülök a parkban a padra,
és megcsodálom a ronda kézimunkákat,
a bögre vizet, amire rászolgáltam Gyímesközéplokon,
a barátaimat,
mindent, mindent,
és mindennap újra meg újra mindent ki kell csikarnom,
nincs, aki segíthetne,
ne is segítsen – konok vagyok,
csak teszem magam, hogy nem bírom,
mindig csak majdnem esek össze,
aztán újból és újból…….

Ó, de hiába!
Látják a védtelenséget szemeden,
hallják hangodon,
látják zavarodon,
esett mozdulataidon.
Tudják, hova üssenek,
minden előző ütés cinkosuk.
Visszavágnak:
– Mért hagyod magad? –

Mért hagyod magad, kiszolgáltatottak menete,
gyűrű a föld körül?
Védd magad a földdel,
védd magad magaddal,
védd magad kicsikart szabadságoddal,
védd magad szerelemmel!

Ez a könyv nem könyv.
Egyetlen lehetőségem immár,
hogy szabadságom megteremtsem,
s minden ízét megízleljem.

Ebben a könyvben tehát mindenkit szembeköpök,
aki csak megalázott,
az élettől eltanácsolt,
sajnált,
ellökött,
becsapott.

Ez a könyv egyetlen nagy szembeköpés
mindazokért, akiket valaha is megaláztak,
és megaláznak.
És aki azt mondja, hogy van fontosabb ennél,
az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom,
az tehát hülye.